Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-23 / 143. szám, péntek

Szocialista versenyben a szovjet konzervgyártó-ípar dolgozói A szovjet húskonzerv-ipar dolgozói a háború utáni ötéves terv megindulásakor nyomban az élre törtek. Már 1948-ban 104 százalékra teljesítettén a termelési tervet és a selejtet egyharmadára — az 1947. évi 2.19 százalékról 0.74 százalékra — csökkentették. Ezek a sikerek az elmúlt esztendőben tovább fokozódtak, amiben döntő szerepet játszott a termelési és tecn nikai fegyelem további megszilárdulása. valamint a gépellenőrzés fokozass. A legnagyobb szovjet húskombinátok — a szemipalatinszki, petropavlovszki, orszki, frunzoi és kurgani — jelentékenyen túlteljesítették a tervet, tovább csökkentettéit a seleiiM és javították a konzervek minőségét A konzervselejtet elsősorban a rossz dobozok okozhatják. A szovjet konzervgyártó vállalatok ezért elsőrendű feladatuknak tartották, hogy megfelelő doboztartalékot biztosítsanak és gondosan ellenőrizzék a doboügyártó-műhelyeket. A ulan-udei gyár példája bizonyítja, hogy a húskonzervgyáraknak a selejtmentességre és a minőségre való törekvést már a húsátvétel munkájánál kell kezdeniök. Az ulan-ud3Í g'várban osztályról-osztályra pontos minősítéssel kerül a hús és a knnzervműhelyben ennek megfelelően dolgozzák fel Ha közepes zsírtartalmú megfelelő mennyiségű zsírt adagol nak hozzá és mindenképpen gondoskodnak arról, hogy kifogástalan gyártmány kerüljön ki a műhelyből. A szovjet konzervgyár-ipar munkásai szocialista munkaversenyükben főfeladatukul a selejt teljes kiküszöbölését tűzték ki. Ehhez mindenekelőtt Orszk. Kurgan, Szemipalatinszk és Petropavlovszk élenjáró vállalatainak tapasztalatait használják fel. E dobozgyártó műhelyekben bevezették az automatikus futószalagot ?i nagymértékben hozzájárult a dobozselejt megszüntetéséhez. Valamennyi konzervgyárat felszereltek lakkozómühellyei és általánossá tették a töltött konzervdobozok hideg lakkozását. Ezzel teljesen biztosították a forgalomba kerülő dobozok rozsdameniességét. 1949-ben a Szovjetunióban öt űj konzervgyárat helyeztek üzembe: kettőt Ukrajnában, egyel-egyet Bjelorussziában, Örményországban és Naljcsikban. E gyárak már az első naptól kezdve csakis kiváló minőségű termékeket készítettek. Gondoskodtak ugyanis arról, hogy az új gyárakban minden munkahelyre szakképzett munkások kerüljenek. Az új gyárakba irányított dolgozók előzően az élenjáró húskonzerv-gyárakban tanulmányozták a technológ'ai folyamatokat. Ukrajnából egy egész brigádot osztottak be e célból a petropavlovszkí gyárba, ahol kiváló szakácsok és mesterek vannak, Bjeloruszsziából pedig az új gyár munkásul Kurganiba mentek tanulmányútra, ahol a legjobb vákuum- és hőkezelők vannak. A vakuum-kezelésre nagy gondot fordítanak a szovjet húskonzervgyárak. Az elégtelen kezelés következtében ugyatijs a dobozok könnyen behorpadnak és ez selejtre vezet. Szakértő munka kell tehát ahhoz, hogy a /vakutim fokát a doboz vastagságához méretezzék. Már 1948-ban gyári méretekben kísérleteztek a szovjet konzervgyárakban a vasbádog különleges cinkezé=i módjával, A kísérletek pozitív eredménvre vezettek és ezzel tovább lavíthatták a forgalombakerülő konzervek minőségét. Tavaly állították üzembe a szovjet fej- és húsipari minisztérium kezdeményezésére a hideg-lakkgvárat amely kizárólag a konzervgyárak számára dolgozik Ezzel elérték, hogy valamennyi konzervgyárban elegendő lakkozó anyag áll rendelkezésre. Az új idényre való felkészülés sorári gondoskodtak arról, hogy a gyáfak a csemegekonzerveket — különféle pásté'omokat, szeletelt marhanyelv konzervet, stb. — népszerű kis — 10—15 dekás — csomagolásban hozzák forgalomba. A csemegekonzervek kísdobozolású forgalmának biztosítása új tömegekkel szaporítja a konzervfogyasztók táborát. Az üzem', vállalati konyhákba kerülő konzerveket pedig célszerű, nagyméretű dobozokba töltik, ami jelentős takarékoskodást jelent a fehérbádoggal. Ez évben a szovjet konzervgyárak fokozzák a termelt konzervek választékát és növelik azt, a termelési fellendülést, amely ebben a fontos ipar ágban az egyre szélesebb alapon kibontakozó szocialista verseny révén kialakult. -Ü1SIÖ Egy ukrajnai falusi klubban A közönséges hétköznap eHenére a kievi kerület cserkaszi járásában arra a kérdésre, hogy melyik fa'.usi klubban van hangverseny vagy színelóadás, több m'nt tíz falut neveztek meg. Elmehettünk v0

lna Hudjákiba, ahol a fúvószenekar és énekkar mutatta be új műsorát, vagy Ruszkaja-Poljanába, ahol a cscrkaszi JEI-rás egyik legjobb énekkarát hallhattuk volna; — mindkét faluban Kornyejcsuk »Piaton KrecsiU cjmü drámáját játszották. Végül is Taldikovot választottuk. Az itteni klub semmivel sem maradi el a városi klubok mögött I-Iata-'mas, ezer személyt befogadó nézőtere van, az emeleten tágas 'társa'-gó, könyvtár, olvasóterem és külön termek a művészeti körök számára. A klub ízlésesen, van berendezve belső díszítését he-lybeli művészek készítették. A klub vezetőjének, Anasztázia Skvarnak egyetlen gondja ezen a napon, hogy a nézőtér kicsi' lesz. Igaza is van. M're az előadás megkezdődik. sokan csak állóhelyhez juthatnak. A jobb helyeket az idősebb kolhozparasztoknak juttatják. A műsoros estet az enekkar nyitja meg. Szebbnél szebb ukrán népdalok, majd szovjet zenelzerzők dalai hangzanak el. A hallgatóság melegen ünnepli a kórust. Szirenko kolhozelnök nagy zenebarát egyetlen hangversenyt sem mulaszt el és ma s elégedetten figyeli a kolhoz tagjainak a színpadi szereplését. Napközben munkájukról ismeri meg őket, most megállapítja, mennyire fejJődött művészi tehetségük. A kórus után a színjátszó csoport lép fel. K'rnyeicsuk * Jöjjön el Zvonkoviiba« cimü darabjából mutatnak be jeleneteket. Az előadás kedv'ezö hatást, tesz a közönségre. Feszült érdeklődéssel kisér'k a cselekményt, hiszen a szpen ugyanolyan kolhozparasztokat látnak, mint ok. a színmű az ő problémáikat tárgyalja. A darabban Anna Pro_enko Anna Zincsenko és Anna Kalacsnik lépnek fel. Arról híresek a körzetben, hcgv a legtöbb búzát szokták aratni. Nem maradnak el a színészi munkában sem, elv'tték őket a falusi színjátszó csoportok Kievben rendezett versenyére is. Az előadás után Anasztázia Skvarral és Szirenko kolhozelnökkel sétálgatunk az éjszaicai nyugalomba csendesedett faluban. A széles' ut-1950 június 29 Kubán kolhozai és sxovhozai késsülnek a% aratásra Kubán a mezőgazdasági munkák döntő időszaka előtt áll. A kolhozoknak és a szovhozoknak hatalmas területek, ről keli betakaritaniok a dús termést. A gondos munka következtében minden eddiginél nagyobb terméseredmények várhatók. A termésbetakaritásban kombájnok és aratógépek ezrei vesznek részt. A mult évben a kalászosok 77 százalékát aratták le kombájnokkal, ez évben még nagyobb te*, rület aratását vették tervbe kombájnok útján. A kolhozok, szovhozok, gép- és traktorállomások dolgozói egymás után kötelezik magukat a kalászos növények aratásának 18—20 nap alatti elvégzésére. így akarják teljesíteni határidő előtt a gabonabegyüjtés tervét. A terv határidőelőtti teljesítésének keresztülvitelében nagy munkát fejtenek ki a pártszervezetek, elsősorban a kolhozparasztok és a gépállomások dolgozói munkájának szervezése terén. Különös figyelmet fordítanak a kombájnok, és általában a mezőgazdasági gépek idejében történő előkészítésére. Kubánban az otradnyeszki, troicki, stejngartszki, bjelorecsenszki és sztarominszki gép- és traktorái'.omásokon a kombájnok javítását — kitűnő minőségű munka mellett — határidő előtt fejezték, be. Már az összes kombájnt ellátták magfelfogókkal. Valamennyi aratógépen _ gabonaszem-tokokat alkalmaztak. A tartályokat és zsákokat gondosan kijavították. Azt is megszervezték, hogy minden egyes táblán összeszedik az elhullatott kalászokat. Va'amennyi kombájnt felszerelték kazalozókkal, menetközben! kirakodásra szolgáló berendezésekkel. Már helyükön vannak a tűzbiztonsági eszközök és elkészült az éjszakai munkák végzéséhez szükséges villany világítási hálózat. A kubáni gép- és traktorállomások közel ezer kombájnt látnak el a termésbetakarítással egyidejű tarlólazi-* tásra szolgáló felszereléssel. Befejeződéshez közeledik a, cséplő- és magtisztító gépek javítása, a cséplési helyek, mérlegelő berendezések és gabonatartályok előkészítése. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tervezik, hogy amint a gabona a viaszérés állapotába jut, az aratók kivonulnak a mezőkre. Ugyanakkor indítják az aratógépeket. Az aratást kiválasztott táblákon kezdik meg, ami lehetővé teszi a betakarítás menetének meggyorsítását Ugyanis a gabona nem minden földön érik riteg egyszerre. Nagy munkát fejtenek ki a cséplési, termésbetakaritási és gabonagyüjtö káderek kiképzése terén. Már most megmutatkozik, hogy a munkálatokban milyen nagy mértékben veszi ki részét az ifjúság. A kolhozok és szovhozok ifjúsága eddig is sok munkafelajánlást tett, ami mind fokozza a jó terméseredményekért folyó munkaverseny lendületét A kolhozok és szovhozok kidolgozták a termésbetakarításának és a gabona begyűjtésének tervét. Mind több helyen szervezik meg az aratásra való előkészületek kölcsönös ellemSrzését. A kubáni kolhozok, szovhozok legkésőbb augusztus 15-ig teljesíteni akarják a gabonabeadást is. A gabonabeadást évről-évre határ^ idő előtt teljesítő élenjáró kolhozok és szovhozok százainak tapasztalatai mutatják, ha az aratási munkák első napjától kezdve nagy ütemben bonyolítják le a gabcnaszállítást a begyűjtőhelyekre, akkor az állami terv határ-' időelőtti teljesítésé nem szenved akadályt. A pártszei vezetek és tanácsok ebből a munkából is nagymértékben kiveszik részüket. Valamennyi kolhozban és szovhozban tudják, hogy a gabonabegyüjtés sikeres végrehajtása nagymértékben az összes szállítóeszközök időbeni és jó előkészítésétől függ. Éppen ezért az egész kubáni vidék gépkocsi-fuvarozó szervezetei felkészültek az újter. mésű gabona szállítására. A vasutasok és hajósok is most fejezik be 3 gördülő és vízi szállítóeszközök előkészítését. A kubáni dús termőföldek dolgozói valamennyien tudják, hogy a jó munka a nép életszínvqnalának továb-I bi emelését vonja maga után. cákat elönti a hold ezüstös fénye. Fényével bevonja az iSitola, az orvosi rendelő és a klub épületét. Anasztázia Skvar eirr.ondja, hogy a színjátszók SzobKc »Második front« cfmü darabját mutatják he legközelebb. Ebben az év ben ez lesz az ötödik színmű, amelyet betanulnak, de ezenkívül 10 egyfelvonásost is előadtak már. Taldik egykor eldugott, alacsony kultürális fokon álló település volt. Ma semmiben sem különbözik a városok közelében lévő nagy községektől, kultűrális és művészeti téren pedig az elsők küzött halad. VERES PETER PROBATETFL Ha jól beosztjuk a munkát és betartjuk a sorrendet, mindenkinek jut egy kis szuszogni és pipázni, való idő. Aki a dob szájánál van, az asztagon, vagy az elevátornál a sza'makazaion, etetőváltáskor mindig lemegyen a földre, dolgát végezni és hátulra áll. Addig a többi helytáll. Igy sorban mindenki ihat, pipázhat és nem lesz baj. Jó lesz a, jó lesz a, — mondták az emberek, örültek, hogy nincs több baj, mert olyan jólesik a csendes estében a munka után békében tanyá.zgatni. Szemek, gépek, orrok, szájpadlások ilyenkor heverik ki az egésznapi kínzást. Pár nap múlva a lányok között ütött ki a baj és megint csak Szabó Jankóval. Ez a fiú nem tudott belenyugodni, hogy ahoi lányok vannak, 6 ne kezdjen velük valamit és amikor csak tehette, mindig dongta őket. De ezt tette a traktoros is. akinek lehetett ugyan valakije, de valahol a messze városban és a jólmenő kis gép mellett unta magát, kevés dolga volt, egész nap a hajladozó lányokat nézte a gép végétől vagy a satu'ádától és hát a szivébe fúródott a kívánság. — Milyen lányok, milyen lábak! — egész nap ezen évődött és esténként megpróbált tájékozódni a lábak között. Igen hamar meggyőződött azonban arról, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy első látásra hitte. Szabó Erzsi ugyan szabadszájú lány, nem igen hagyja magát zavarba hozni, még trágár szavakkal sem, szóra szót ád, csípőset és falósat, de itt van Varga Imre, akinek valami köze van hozzá. Előbb úgy látszott hogy a szeretője, mert mindig komáztak és nagyon otthonosan viselkedtek egymással szemben, de hát furcsa ez a falust divat, a legény a saját menyasszonyával nem nagyon rendetlenkedik és nem mond neki vadakat, de a komája menyasszonyának, akt majd a komaasszonya lesz, már igen. És Szabó Erzsi az Imre kedves komájának, Erdei Gabrinak, aki most katona, lesz a menyasszonya. A másiknak, Tóth Esztinek ilt van az apja, aki törekrakó mester és úgy vigyáz a lányára, hogy minden szavát és minden lépését számontartja. Van rá oka, a másik lánya éppen a csépogépnél csúszott el. Kisunoka van a háznál a tavalyi cséplés után A harmadiknak, Balogh Zsuzsinak itt a vőlegénye: a Mihályi Feri, Olyan ember, akivel nem jó volna összeakasztani a ba'juszt. A negyediknek megint katona a vőlegénye és úgylátszik komolyan veszi a hűséget, nem állja az udvarlást, az ötödik csendes, szemérmes lány, nem lehet hozzá köze'íteni se. Egyedül Szőke Terus az, akinél valami remény lehet. Igen, de az a baj. hogy Szabó Jankó is így végignézegette a lányokat és ő is Terusnál kötött ki. Ebből az lett, hogy délben, este, meg amikor valami ki* szabad idő volt, mindig a Terus körül dongtak. Ez hagyján, de esténkent néha eltűnt a Terus és eltűnt utána Jankó is. A lányok, akik számontartják egymás minden lépését, sóhajtásait és szerelmeit is, szörnyülködni és pletykálni kezdtek. Lehet, hogy nem történt semmi. Terus sokat próbált lány volt, városban is szolgált, tudta kezelni a férfiakat és nem maradi el soká, de mégis szemetszúrt mái mindenkinek, csak még nem szólt bele -enki. Sós Mihálynak lett volna a kötelessége, de neki nem volt szeme az ilyesmihez Ö esténként nem is aludt a csapattal a szérűn kívüli tanyahelyen, hanem a gép előtt, a zsákok mellett, a kinnmaradt zsákmágiákat és félbemaradt zsákokat őrizte. Különben is öregesen, szekeres ember módjára aludt. Ha letette a fejét, pár pillanat múlva egyet horkantott és már fújta is a kását. Igaz, hogy sokszor és könynyen ébredt éjtszaka, ha valaki félredolgára ment és hersegett a lába alatt a tors, ha éjféli felleg csúszott a hold elé, vagy ha hajnali szélroham szadadt át az asztagok között, mindjárt felpislantott, de most nem vett észre semmit. Igaz, hogy nem is történt semmi. így azt sem vette észre, hogy a traktoros és Szabó Jankó között nehéz a helyzet. A traktoros régen távol van a városi lányoktól és nagyon belenőtt a vágyaiba a Szőke Terus fürge alakja, huncut szeme és kerek kis lába, de Szabó Jankó úgy őrzi, mint kutyakoncot: ha nem is bírja megenni, de nem enged hozzá másokat nyúlni. A csapat véleménye szerint a főbűnös Terus, aki nem tartotta magát a tisztességhez és magába bolondította, csalogatta a két férfit. Nem gondolta meg, hogy itt nem lehet úgy tenni, mint a városban hogy ha megunom az egyik katonámat, akkor a jövő vasárnap másik irányba megyek sétára, hogy ne találkozzak ve-le. A botrány nem tört ki, csak sustorgott, amíg szombat hajnalban, amikor is korábban keltek, hogy délután korábban hazamehessenek a messze faluba mosakodn-', tisztálkodni. Sós Mihály bácsi végigjárta a tanyahelyet, hogy csendben, anélkül, hogy zavarná az alvókat, felkeltse az etetőket a gép kenéséhez és Szabó Jankót a lányok fekvőhelyéi,él, Terus mellett találta. — Hát te mit keresel itt? — rúgott bele a Jankó talpába. A Terus apja. az öreg Szőke, szövetkezeti tag, nem bírja már a tüdeje a cséplőgép porát ezért küldte maga helyett a lányát és így a lány is a Sós Mihály felelősségére van adva, a közösséghez tartozik. Szabó Jankó ijedten riadt fel és az első pillanatban azt sem tudta, hol van. Soká fenn volt az éjtszaka, de nem tudott Terushoz közel férkőzni, mert a huncut lányok szintén nem aludtak és ha ő megmozdult, vagy közelíteni próbált Terushoz, azok is mozgolódtak, köhintettek, vagy csiklandósat kaccantottak így tartott ez éjfélutánig, amikor is Jankót végre úgy elnyomta a hirtelen jövő, szemetragasztó, mézízű hajnali harmat, hogy nem tudott visszamenni a saját vackára. A traktoros már előbb elment, nem győzte kivárni Jankót, mert nek' a gépje mellett kell hálni. A jó traktorosnak ilyenkor a gépje a felesége, mint a jó katonának a puskája. Valamit motyorékolf Jankó álmos szájjal, hogy én nem is tudom, soká fenn voltunk és úgylátszik itt rekedtem, de Juhász Miklósné, a kévevágó hadiasszony, aki mint özvegy szintén a lányok .közt aludt és nagyon mérges volt ai elrontott éjtszakáéít, mert hiszen ő is izgatottan fülelt, hogy törté-nik-e valami Terusék kőzött, mérgesen támadt Mihály bácsira: — Na, hiszen maga is jó elnök, nem vesz észre semmit. Nem látja, hogy nem tud a*, ember aludni az ilyen latroktól... és mondta tovább, még azt is, amit nem kellett volna. Terus a takaró alá bújt és a rázkódásról úgy látszott, hogy sír. A többi lány csak tiblábolt: szégyenkezés, gonosz kis kacagások és kárörvendő nőstényiség kavargott bennük Mihály báscinak megállott az esze. Erre ő nem volt elkészülve. Világéletében a maga házában elég volt neki Zsuzsi nénivel, meg a saját lányaival bájolni, most még a más lányaira is neki legyen gondja. A gép b'úgott, menni kellett dologra, de ez most már nem maradhatott any. nyiban. A traktoros és Szabó Jankó közt is baj van. Csak egy kis ital kell és kész a veszedelem, de Terus és a többi lányok közt is elromlott a helyzet. Mit lehet_ Itt csinálni? Mihály bácsi ezt már nem tudta, ha. nem Kis Gáborhoz fordult. Kis Gábor már tudott a dologról, de eddig ne<m tartotta számon, mert szokott ez így lenni a csapatos munkások között és hát nem akart minden lében kanálkodni. Igen ám, de itt szövetkezeti tagok között vagyunk és valahogy helyre kell hozni a hibát. Nincs más, Jankónak el kell hagynia a munkát, de a lánynak is. Nem is a saját hibájuk miatt, mert talán nem is történt semmi, hanem a közösség békessége miatt. Szerencsére Terusnak megvolt még az egészséges lányesze és nem jött fel a géphez, hanem a vackán maradt és kis idő múlva csendesen, mint aki beteg, hogy az úton ne kérdezgessék, ne találgassák, elba'Jagdált haza. Pár nap múlva augusztus elseje, elmegy vissza a városba cselédnek, mert itt most már nem bírná ki, míg el nem felejtik. Másnap, vasárnap határoztak a Szabó Jankó sorsáról is. Kis Gábor maga szólt be a gyűlésről hazamenőben az élesnyelű Szabónéhoz, hogy küldje inkább a Miska fiát, mert az, ha gyengébb is, de nem csinál annyi bajt, mint ez a Jankó. A második héten, már a munka derekán, megjött az igazi kánikula. Néhány napig tiszta idő volt, szél se fútt, forrt a levegő, sárgás gőz ültaz ég alján és már az éjtszakák is kezdtek melegedni. Majd áztári megindult a szél, de délről, valahonnan Afrikából hozta a forró levegőt. A legyek már a hűvösön is csíptek, a lányok, ha lefeküdtek az asztag árnyékába, szoknyájuk alú húzták a lábukat, az arcukat meg a kendőjükkel takarták el. Még így is 'fel-felvisított valamelyik, ha elszunnyadtában kidugta lábát: — Jaj, az íze egye meg, de csíp. Minden bogár, minden madár, minden öregember azt érezte, hogy valami nagy idő lesz. Égiháború, zivatar vagy szélvihar, de biztos, hogy megérkezik. Meg is érkezett. Pénteken délelőtt már-már kibírhatatlan vol ta hőség. A. gyengébb szivek pihegtek, a tágabb tüdők lihegtek, mindenki bágyadt és mégis ingerült volt. Lányok hírtelen összekaptak, férfiak hamar az Isten kö_ rül jártak, csak néhány ember, kőztük Kis Gábor és Csiri Borsos Lajos viselték tűrhetően a füllesztő időt. Csiri Borsos szikár kis teste olyan volt, mint a szíj, kevés izzadtságot adott ki és a sovány kis test felett mokány kis akarat uralkodott. Azt, hogy valami nagy idő lesz, azért 6 is érezte, de várta is. Nem baj, _ kell a tengerire, bárcsak té-rdigérő eső lenne. Délután egyideig még nem volt semmi, csak a levegő sűrűsödött. Majd uzsonna után, már úgy estefelé a nap elhomályosodott és a délnyugati határ kezdet setétedni. Egy nagy asztag meg volt kezdve. A hajazat már lement róla, a derekát hányták a gépbe. Mindenki érezte, hogy valami lesz, de ez már inkább az öröm izgalma volt, mint az aggodalomé, Az asztagnak már nem árt, hacsak villám nem éri, ponyvák is vannak, egy a gépre, egy a darab asztagra, hadd jönne hát már a frissítő eső. Nem te tettek semmi készülődést. Mihály bácsi csak annyit mondott: — Éjtszakára feljön az idő. Jó volna, ha a szekerek kiérkeznének Ide naplemente előtt, hogy még világosan visszajutnának a kövesútra, mert az út csúszós lesz, ha valami eső jön. Kis Gábor fenn volt a gépen, ete* tett. Csapó meg lenn kötözte a zsákokat és segített a mázsálásnál, ahogy a pihenő etetők szokták. (Folytatjuk.»