Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-21 / 141. szám, szerda

Üzemeink várják az új tanoncokat 12 UJSZ0 1950 június 29 Az 1949/1950. iskolai év néhány nap múlva végetér és a 15 éves serdülő if­júság nagy része a kötelező iskolába­járás befejezése után elhagyja az is­kolapadokat. A fiúk és lányok ezrei mennek tanulóknak a fontos Ipari szektorokba. Még nagyobb a száma azoknak, akik mint segéderők szándé­koznak dolgozni az iparban, építkezé­seknél és a mezőgazdaságban. A szocia* lista iparosítás szükségletei mindeneK-clőtt megkövetelik a tanult munkások szakkádereit, mert segédmunkaerőket a mezőgazdaságban rejtőző tartalékok átcsoportosításával is nyerhetnek. Ezért fokozni kell a lányok és fiúk érdeklődé­sét a szakhivatások iránt, a munkás­ifjúságból szakmailag jól minősített, politikailag fejlett és testileg ügyes szocialista építőket kell nevelni. Az iparban a nevelő intézmények új formáit alakítják ki, a szakmát válasz­tó serdülő ifjak részére: tanoncközpon­tokat, ahol az ifjúság otthona, a gya^ korló műhely és az alapszakiskola egy' mást kiegészítő egységet alkotnak. Az új üzemeknek, amelyek csak most van­nak épülőben, a szakkáderek úgyneve­zett gyakorló központokat készítenek elő. A gyakorló központok a tanoncok­nak tökéletes elméleti és gyakorlati ki­képzést nyújtanak a modern műhelyek­ben és az alapszakiskolákban, amelye­ket közvetlen a központban rendeznek be. A tanoncok elszállásolása a köz­pontban a mai igényekhez alkalmazko­dik, hogy a munkaidőn kívül a tanoncok müvelődhesserek, a sportnak és érté­kes szórakozásnak szentelhessék ma­gukat. A nevelő intézmények új tor­mái biztosítják az ifjú munkás-nemze­dék helyes politikai nevelését is. Az építészetben a tanoncokat fokozatosan a tanoncközpontokban összpontosítják, amelyek a tanoncoknak szállást es szakképzést nyújtanak a tanoncok épít­kezésein. A serdülő ifjúság nevelésének új formáit vezetik be a mezőgazdaság­ban és az erdőgazdálkodásban is. A csehszlovák állami birtokok a mezőgaz­dasági serdülő ifjúság szaknevelését a tanonc-birtokokon készítik elő, ahol a tanoncoknak tökéletes szakképzést nyújtanak. A tanoncok a birtokon min­den munkát maguk végeznek és ezen­kívül látogatják a birtok alapszakisko­láját is. 1950-ben 28.7 százalékkal több ser­dülőkorú szándékoznak tanoncként el­helyezni mint 1949-ben, emellett a lánytanoncok számát is 170 százalék­kal növelik az 1949-es évhez viszo­nyítva. A káderek nevelésének szük­séglete megkhfárja, hogy a fiúk, főleg a nehéziparba és az építőiparba állja­nak be. A lányok pedig foglalják el a fiúk megüresedett helyét az iparban, az elosztásban, a vendéglőiparban és sze­mélyes szolgálatokat teljesítő kisipar­toborzását a nehéziparba és a lányok nem állhatnak be a nehéziparba vagy az építészetbe. Megállták a helyüket itt az első úttörő tanonclányok, akik a fiúk oldalán állnak az esztergapadok, a prések mellett. Dolgoznak a felszíni munkálatokban, a bányákban és új üze­meket és lakásokat építenek. A fiúk toborzását a nehériparba és a lányok toborzását a könnyű iparba és más al­kalmas szakmába jól elő kell készíteni. Felelősségteljes munkát végeznek a tanítók és a szakmaválasztási tanács­adók a II. fokú iskolákon, ahol a serdülő korúak értesítik a szocialista gazda­ság szükségleteiről, a helyes szak­maválasztás lehetőségeiről. Az akció­nál, amellyel a tanulóifjúság érdeklődé­sét a gyakorlati foglalkozási ágak felé fordították, látható volt, hogy a taní­tók és tanácsadók munkájának meg­voltak az első eredményei: a serdülő­koriak érdeklődése a gyakorlati hivatá­sok iránt fokozódott, e mellett nagy mértékben növekedett a fiúk érdeklődé­se a nehéz gépipar és a bányászat, to­vábbá a lányok érdeklődése a textil­ipar iránt. Elégtelen a fiúk érdeklődése az építőipar és a lányok érdeklődése a fémipari, az üvegipari és a személyes szolgálatokat teljesítő kisipari szak­mák tanulása iránt. Egészségtelen ér­deklődés mutatkozik a lányoknál az úgynevezett tradiciózus női hivatás iránt, aminő a női szabóság és fehér­neműkészítés. A serdüIőkorúak érdek­lődését a különböző foglalkozási ágak felé úgy kell irányítani, hogy összhang­ban legyen a serdülőkoriak elhelyezé­sének tervével Ezt csak folyamatos nevelő munkával lehet elérni az iskolai pionírcsoportok és a CsISz szerveze­tek keretén belül, a tanítók és a szak­maválasztási tanácsadók együttműkö­désével. A bányásztanoncok toborzásá­nak eredménye az úgynevezett lány-i akció keretében azt mutatja, hogy jó előkészülettel nagymértékben irányíta­ni lehet az érdeklődést. Ez év elején Szlovákiában 126 fiú érdeklődött a bá­nyászat iránt. 1950 június 15-ig a bá­nyászifjak intézetének első évfolyamá­ra megközelítőleg 500 fiút vettek fel és kőtelezőn jelentkezett szülői bele egyezéssel 616 fiú. Ezen akció sikerét amelyet Gottwald elvtárs nagyrabe­csült és amelyet az ő személyes kivan ságára szerveztek, biztosította a tö­megszervezetek, főleg a CsISz támo gatása, a tanítók jó munkája és a bá­nyásztanoncok közreműködése, akik toborzó csoportjaikkal megnyerték és meggyőzték a 15 éves serdülő ifjakat. A lányok toborzásánál meg kell tör­ni a lányok szakmai hivatásra való ki­képzése iránti begyökeresedett e'ő­ítéleteket. A lányok sikerei a Szovjet­únióban, ahol a fiúk oldalán kiváló eredményeket érnek el, bizonyítják, hogy a lányokban megvan minden elő. feltétel ahhoz, hogy alapos szakkép, zettségű munkásnőkké váljanak. Nagy feladat vár a Zivena Csehszlovák Nő­szövetségre az anyák meggyőzése te­rén a serdülő lányok szakneve'ésének lehetőségeit illetőleg. A nemzeti vál­lalatoknak minden előkészületet meg kell tenniök, hogy a serdülő lányoknak megfelelő munka, és társadalmi fel­tételek álljanak rendelkezésükre, ami­kor szakmát kezdenek tanulni. A szükségelt nagyszámú segédmun­kaerő kérdését azon ifjak soraiból kell megoldani, akik nem szándékoznak saakmai tanulásba kezdeni. A nagy szakkáder-szükséglet megköveteli, hogy folyamatos iskolázással fokoz­zuk e fiúk és lányok szakmai kikép­zését! úgyhogy ne szakadjanak ki a munkafolyamatból Ebben a Szovjet­únió nagy tapasztalataira kell támasz­kodnunk, amelyeket az ipariskolák és az FZO üzemi iskolák munkatartalé­kainak iskolázásával értek el. Elérhet­jük ezt a ROH üzemi munkaiskoláinak felhasználásával, a gyakorlat és az iskolázás tervének egyidejű alapos előkészítésével. A tanonc- és gyakorlóközpontok befogadóképességét állandóan fokoz­nunk kell, hogy a szakmunkás­noncközpontokban való nevelését a serdülőkorú tanoncok. A szakkáderek jelenlegi nagy hiányát a tanoncoknak a cseh országrészekben való kiképzé­sével is csökkenthetjük. A cseh mun. kásosztálynak ez a nagy segítsége lehetővé teszi számunkra a fiúk és lányok bizonyos számának modern ta­noncköpontokbaii való nevelését a cseh országrészekben, Szlovákia ipa­rosítási szükségleteinek ellátására. Az iskolákból kikerülő fiúknak és> lányoknak, nagy lehetőségük van te­hát a szakmaválasztásnál- az ifjú munkásnemzedék tagjairól úgy gon­doskodtak, hogy a szocializmus épí­tésének pillérévé váljanak. Az új ta­noncok és tanonclányok soraiból akar-Jjuk felnevelni jövendő élmunkásainkat és újítóinkat. A legjobb tanoncokból és tanonclányokból akarják felnevel­ni a jövendő mestereket, technikuso­kat és mérnököket. A dolgozó ifjak neveléséről új szerv — a Serdülőkorú Dolgozók Központja gondoskodik. Ez a központ együttmunkálkodik a tö­megszervezetekkel, főleg a CsISz­szel és a szakmában dolgozó serdülő­kornak nevelésének anyagi és erköl­csi előfeltételeivel foglalkozó intézmé­nyekkel. A Serdülőkorú Dolgozók Központjának berendezésével kormá­nyunk értékelte a szakkáderek kikép­zésének fontosságát a szocializmus építésének időszakában. Az SzKP IX. kongresszusa kijelölte számunkra az utat a további időszak­ra a serdülőkorú szakmunkások neve­lésében is. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség által vezetett fiúk és lá­nyok kötelezik magukat, hogy becsü­lettel teljesítik az SzKP IX. kongresz­szusán kitűzött feladatokat. A CsISz kongresszusán a szlovákiai ifjúság ki. nyilvánította azt az elhatározását, hogy a cseh ifjúság oldalán bekap­csolódik a szocializmus építésébe, mégpedig az eddiginél nagyobb lelke­sedéssel. A tanoncok és tanonc'ányok tömeges versenyzése az üzemek szá­zaiban a CsISz és az SzKP IX. kon­gresszusa tiszteletére bebizonyította, hogy meg vannak az előfeltételek ah­hoz, hogy a szocialista munkaver­seny az ifjúság tartós munkaformája legyen az iparban. A CsISz szerveze­tei a tanonc- és gyakor'ó központok­ban legyenek az oktatók, a mesterek és a neveiők legjoDb segítőtársai, le­gyenek az ifjú élmunkások tömeg­mozgalmának megszervezői. 1950 július 9-én Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnöl: Lány-ban fogadja az összes bányásztanoncokat és a lány-i akció keretében jelentke­zőket. A bányásztanoncok és a bá­nyákba jelentkezett fiúk Lány-ba men­nek az összes jövőbeli tanoncok és tá­nonclányok képviseletében, akik az iparba, az építőiparba, az állami bir­tokokra, a gépállomásokra jelentkez­tek. Átadják Gottwald elvtársnak a szlovákiai fiúk és lányok üdvözletét és mindannyiok nevében kötelezik ma­gukat, hogy a sz'ovákiai ifjúság a íseh ifjúság oldalán a szocializmus építőinek első soraiba áll, A. Arutunián beszéde az ENSz gazdasági bizottságában Arutunián szovjet kiküldött az SNSz európai gazdasági bizottságá­ban bírálta Európa gazdasági hely­zetének áttekintését, amelyet a bi­zottság titkársága állított össze. Az áttekintés szerint Európa ipari ter­melése a Szovjetúnió néikül 1949-ben 10%-al túlhaladta a háború előt­ti szinvonalat. Nagybritánia ipari termelése 37%-al, Franciaországé 22%-al, Belgiumé 16%-al emelkedett. „Mi azonban azt állítjuk", — je­lentette ki Arutunián — „hogy ezek az adatok hamis képet adnak Egyik oldalon az adatokat, amidőn nyugat-európai országokról vanszó, nagyítják, a másik oldalon, amidőn nyugateurópai országokról van szó, kisebbítik őket. Az ipari termelés színvonalának alapjául a háború utáni időszakkal való összehasonlításra az áttekintés összeállítói az 1938-as évet válasz­tották. Az a mi véleményünk, hogy ez a választás téves volt. Az 1938-as év az európai kapitalista országok számára gazdasági válságok éve volt. Az 1938-as év alapulvétele az össze­hasonlítási alap szándékos csökkenté­sét jelenti és így szándékosan emelik a háború utáni időszak adatait. A jegyzék összeállításának alapjául az 1937-ik évet kell választani és nem az 1938-ast. Az áttekintés szerzőinek hibás eljárása azon alapul, hogy cso­portos jegyzékeket állítanak össze, amelyek kiforgatják a tényeket". Arutunián ezután elemezte az euró­pai gazdasági helyzetet, és rámuta­tott a fejlődés két vonalára; a Szov­jetúnió és a népi demokratikus orszá­gok állandó gazdasági fejlődésére, gazdasági válságokra a nyugateuró­csönös segélynyújtásuk növekedésére az egyik oldalon, és másrészt az ellentétek kiélesédésére, a növekedő gazadasági válságokra a nyugateuró­pai államokban. Némely nyugateurópai állam sem érte el az 1929 évi színvonalat sem. A termelés színvonala a nyugateu­rópai országokban alacsony, különö­sen összehasonlítva a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok sike­reivel. Arutlnián jellemezte a Szovjetúnió és a népi demokratikus államok há­ború utáni gazdasági újjáépítését és fejlődését. Rámutatott gazdaságunk feltartóztathatatlan fejlődésére, ellen tétben a nyugateurópai országokban növekedő gazdasági válsággal. A Marshallterv az európai orszá­gok gazdaságában kiélesítette az el­lentéteket s egyáltalán nei» hozta rendbe ezekben az országokban a szociális gazdasági rendszer alapjait. A Marshallterv következtében a nyu­gateurópai országok nem jutottak gazdasági függetlenséghez, hanem el­lenkezőleg, még nagyobb függőség­be kerültek az USA-tól. A nyugat­európai országok gazdaságára jel­lemző iparuk fejlődési ütemének ész­revehető hanyatlása a Marshallterv nyomása. Az ipar fejlődési ütemének ez a hanyatlása a nyugateurópai álla­mokban égyenlötleniil jelentkezik. Né­hány országban pl. Franciaországban és Norvégiában ez az ütem évről­évre erősebben hanyatlik. A növekvő azdasági válság jellegzetes meg­nyilvánulása a munkanélküliség nö­vekedése a nyugati országokban. A nyugateurópai országok az ame­rikai úru piacává válnak, saját orszá­guk ipari érdekeinek kárára. Ezt a célt szolgálja a vámhatárok eltörlé­sének követelése és- az európai fize­tési únió megalakítása stb. Nypgat-Európa külkereskedelme egyoldalú: az amerikai exportőrök ide irányí­tott behozatala uralkodik rajtuk. Hangsúlyozni kell, hogy az 1949-es év jelentősén kiélesítette a piacokért folytatott harcot iá nyugateurópai országok között. A Marshallterv két éve után a Marshallterv alá eső or­szágok pénzügyi helyzete nem javult, sőt ellenkezőleg, jelentősen rosszab­bodott. A nyugateurópai országok­észlelhető, különösen a külföldi adó­ban az államadósságok növekedése ságok. Ennek következtében Nyugat-Európa az USA fizetésképtelen adó­sává vált. Ez az adósság a nyugateurópai ál­lamok pénzügyeire és egész gazda­ságára ólomsúlyként nehezedik. A Marshall-terv nyomása alatt ál­landóan növekedtek a nyugateurópai államok kiadásai katonai célokra. Az utolsó három évben több mint más­félszeresre emelkedtek és évente 70 müliárd dollárt tesznek ki. Ez az USA által nyújtott kölcsönök kétsze­rese. Az „úgynevezett" amerikai se­gítség Nyugat-Európa nemzetei szá­mára rendkívül drága. A hatalmas külföldi kiadások veszteséget okoz­nak az állami költségvetésben, az adók növekedését, inflációt és drága­ságot idéznek elő. A nyugateurópai államok pénzdevalvációja fokozza a nyugateurópai országok USA-tól való pénzügyi és gazdasági függőségét és káros következményei vannak ezen országok gazdaságára. A monopoliu­moknak és bankoknak a devalváció nem csekély nyereséget hozott, a munkások és alkalmazottak számára azonban a devalváció drágaság emel­kedését, a reális bérek csökkenését és az életszínvonal tovább hanyatlását jelenti. A Marshallterv következtében a nyugateurópai államok munkásosz­tályának és dolgozóinak helyzete lé­nyegesen rosszabbodott. A munkanél­küliség növekszik, a bérek csökken­nek, stb. A Marshallterv jelentette ki vége» zetül A. Arutunián — egyrészt rosz­szabbitotta a munkásosztály helyze­tét a nyugateurópai államokban, másrészt segítségére volt a kapitalis­ta monopoliumoknak nyereségeik nö­velésére. Ez a két kölcsönösen össze­függő irányzat világosan megmutat­ja a Marshallterv szociális arcula­tát". A műszaki értelmiség kezdeményezésének nem szabad elmaradnia a munkások kezdeményezéseitől Az újító mozgalom hatalmas támoga­tója a munka termelékenységének emeléséért folytatott harcnak, minden újítójavaslat bizonyos megtakarításokat jelent nemcsak az illető üzem, hanem egész gazdaságunk részére is. Minél több jó újító javaslatra van szüksé­günk. Ezért kell, hogy a műszaki értel­miség is teljes mértékben támogassa az újítókat magukban a műhelyekben, hogy segítse, támogassa őket a kiszá­mításokat szerkesztésében és összeállítá­sában. Ahol a műszaki dolgozók helye­sem fogták fel küldetésüket, ott az újító mozgalom tömeges, ott a szorgalom nő és állandóan új és új értékeket terem. Azonban nem mindenütt támogatják a technikusok a munkás-újítókat. Szlová­kiában vannak olyan esetek, hogy a munkások nagy kongresszusi kötele­zettségeket vállaltak, a szocialista mun­kaversenyt olyan fokra emelték, hogy hatalmasan, széles alapokon kifejlesztet­ték a munka magasabb szocialista tor­máit, szocialista kötelezettségeket és szerződéseket kötöttek és védnöksége­ket vállaltak az EFSz-ek felett stb., -de a műszaki káderek az üzemekben el­maradtak mögöttük, nem követték őket, nem támogatták hathatósan segítségük­kel az öntudatos élmunkások,"újítók és munkások törekvéseit. Vannak még olyan üzemeink, ame­lyekben sok olyan kiváló technikus van, akik nem szentelnek kellő figyel­met az újítók klubjának,- vagy akik nem vállaltak az élmunkások vagy újítok felett műszaki védnökséget. Nem elegendő, hogy a munkások az újításokon dolgozzanak, hogy a munka jobb megszervezéséről gondolkodjanak, az anyag jobb felhasználásával törődje­nek, ha ezt a törekvésüket nem támo­gatják minden tekintetben a techniku­sok. A technikusok feladata, hogy se­gítsék minél előbb teljesíteni az SzKP IX. kongresszusa által kitűzött célt, hogy minden dolgozó élmunkássá vál­jon. A tanítóság szabadsága és munkasegitsége az 1950-es szünidő alatt Az iskolaügyi megbízotti hivatal a tanítók szabadságára vonatkozólag 1950-es nyári szünidőre az iskola­ügyi minisztérium 1950 jún'us 1-éről kelt 5038/50/K/5 sz. rendelete alap­ján. utasításokat adott, amelyek a kerületi nemzeti bizottságoknak kül­dendő körlevelekben a legközelebbi S5r. 1. Mlmy igazságügyi megbízott beszámolója az új bűnvádi perrendtartásról Uj világot építünk, amelyben az embereket nem a szerint értékeljük, mekkora vagyonuk van, hanem a sze­rint, hogy milyen munkát végeznek és mennyit dolgoznak a társadalom­nak és ezzel maguknak is. Az úlj vi­lág kiépítése új embereket követel, akik nemcsak munkájukról gondol­koznak, hanem gondolkoznak a köz­ügyekről és államügyekről is és ér­deklődnek irántuk. A mi állami be­rendezésünk nem büszkélkedik azzal az elvvel, amelyet a kapitalista tár­sadalmi rend hirdetett, hogy a tör­vény nem ismerése nem mentesíti a tettest. Ellenkezőleg, mi azt akarjuk, hogy nálunk minden dolgozó ismerje a törvényeket. Ezért e hó 16-án, pén­teken délután a bratislava; Dynamit­ka dolgozói közé elment dr. J. Vik­tory igazságügyi megbízott, hogy a dolgozókkal megismertesse a készülő új büntetőtörvényeket. — Uj büntetőtörvényeinknek az a célja — mondotta dr J. Viktory megbízott —, hogy védjék a népi de­mokratikus Köztársaságot, megvéd­jék szocialista felépítését és védel­mezzék a dolgozó nép, valamint az egyének érdekeit és a szocialista együttélés szabályainak megtartására neveljék őket. A kapitalista büntető­törvény a magántulajdon védelmé­nek elvén alapul. A mi új büntető­törvényünkkel a magántulajdont nem védjük. Mi a szocialista -tulajdont védljük, Köztársaságunkat, a dolgozó nép és a szocialista felépítés érde­keit. Uj büntetőtörvényünkben a bün­tetés célja is teljesen eltérő attól a óéitól, amelyet a kapitalista rendszer' büntető rendszerével követ. A kapita­listák alatt a büntetés az elkövetett bűncselekmény megtorlására szol­gált. Mi életünkben az embert az el­ső helyre helyezzük. Mi a büntetés­sel névelőén akarunk hatni az egész társadalomra. Ezért sok helyütt a bí­rósági tárgyalásokat az üzemi csar­nokokban, munkahelyeken tartják, hogy minden dolgozó ember tanuljon a példán. Befejezésül szeretnék rámutatni arra a tényre, mondotta dr. Viktory megbízott, hogy mi valóban minden erőnkkel harcolunk a békéért s ez a törekvés kifejezésre jut a törvé­nyeinkben is. Mi komolyan harco­lunk mindenki ellen, aki háborút akar. Dr. 4 Viktory igazságügyi megbí­zott beszámolója után élénk vita fej­lődött kl, amelynek keretében dr-Viktory megbízott a munkások szá­mos kérdésére válaszolt. A vitából látni lehetett, hogy dolgozóink élénk érdeklődést tanúsítanak építő erőfe­szítéseink védelme iránt, amit foko­zott mértékben biztosit az új bün­tetőtörvény. napokban jelennek meg. Az iskolaigazgatók és általában a tanítók tájékoztatására a következő cikkelyeket idézzük: Az 1950-es évben a tanítóknak a 32/1950. Sb. törvény értelmében fi­zetett üdülési szabadság jár éspedig e törvény szer nt meghatározott idő­tartamra. Ezt a szabadságot a taní­tók a nyári szünet idején éspedig rendszerint július 9-től, augusztus 26-ig terjedő időszakban veszik ki 1950-ben. Az üdülési szabadságot a tanitók csak az összes évzáró munkák elvég­zése után kezdhetik meg. A nyári szünet idején, amely a törvény értelmében meghatározott üdülési szabadságot túlhaladja, a ta­nítók a gazdasági feladatok teljesí­téséhez járulnak hozzá munka-segít­ségükkel. pl. az aratási munkálatok­nál, a köz, vagy szövetkezeti mező­gazdasági szektorban esetleg a köz­gazdálkodás más ágában. Hogy minden tanító eleget tehessen azoknak a feladatoknak, amelyek a körlevélben közzétett rendelkezések alapián rájuk hárulnak, az iskolák igazgatói a helyi nemzeti bizottság­gal és az üzemi tanáccsal való meg­egyezés után benyújtják a szabadsá­gi tervezetet és a tanítóság nyári munkasegítségének javaslatát, amely munkasegítségre az egyes tanítók maguk jelentkeznek éspedig június 25-ig a járási nemzeti bizottságnál. A járási nemzeti bizottságok isko­laügyi előadója és a járási tanfel­ügyelők a járási nemzeti bizottság V. előadóosztályának képviselőjével és a ROH két képviselőjével meg­vitatják a szabadságolás és nyári ki­segítő munka tervezetét a járás egész tanítóságát illetőleg, összhang­ba hozzák azt és 1950. június 30-ig kidolgozzák a iárás tanítóságának nyári munkatervét A további részletek a kerületi nemzeti bizottságok számára «/adott körlevelek gyűjteményében találha­tók.

Next

/
Thumbnails
Contents