Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-18 / 139. szám, vasarnap

120 UJSIO 1950 június 10 Szer go Ordzsonikidze nyitotta meg te ülést. így kezdődött a sztahanovisták első szovjetuniói tanácskozása. Amikor Orzsonikidze beszédében Sztálin elvtárs nevét ejtette ki, újabb tapsvihar tört ki. Sztálin elvtárs úgy nézett ránk, mint hozzátartozóira, mi pedig Öt néztük, barátságos arcát, élénk, kissé összehúzott szemét. Észrevettem Sztálin elvtárs ősz haját és gondoltam: „Hiszen 56 éves már, olyan sok mindenen ment keresztül az életben — börtönök, száműzetések, nélkülözések. De — gondoltam —, Sztálin elvtárs valószínűleg boldog, látja, saját munkájának eredményeit, Tátja, saját- munkájának eredményeit, mert én is és a mélíeitem ülő elvtársak is mind Sztálin elvtárs neveltjei vagyunk". „Te és a Párt, amelyet vezetsz, tettetek emberré bennünket" — szerettem vo.'na mondani Sztálin elvtársnak Tudtam, hogy fel kell szólalnom; va_ lamit jegyeztem is a blokkomba, izgultam. Amikor Szergo elíárs befejezte beszédét, rögtön nekem adott szót. Mindenki tapsolni Kezdett, Megnéztem jegyzeteimet, körülnéztem és megnyugodtam. Sztálin elvtárs felém fordult. Meglátva atyai tekintetét, felszabadultan éreztem magamat, mintha nálunk a bányában, társaim között lennék és elmeséltem, hogy ís volt tulajdonképp; n, hogyan értem el a csúcsot és hálámat fejeztem ki Sztálin elvtársnak, akinek az új, boldog életet köszönhetjük. Én beszéltem, Sztálin elvtárs pedig figyelmesen hallgatott. Igyekeztem minci rövidebben beszélni, kellemetlen lett volna sok időt elrabolni. Gondoltam: „Sztálin elvtársat a munka tömege várja, csak a fontosat kell elmondanom, azt is a legrövidebben". Büszke voltam magamra, A tegnapi elmaradott zsellé) és pásztor ismertette véleményét a nép vezetői előti, Bs rögtön az is eszembejutott: „Hi-2sen ök is a népből jöttek". Igen, csak a mi országunkban lehetségesek ilyen találkozások, ilyen lélekből fűtött beszé'getések a vezetők és az egyszerű munkások kÖ2Öti, akik beszámolnak a munka frontján eléri sikereikről, Utánam Pjotr Krivonosz mozdonyvezető, majd Bus/igin elvtárs szólalt fel. Sztálin elvtárs, aki mindnyájunkat figyelmesen hallgatott, megkérdezte Buszi gintől: — A hengerek minősége nem romlik a gyors munka folytán? — Ellenkezőleg — vá'aszolta Buszigin —, keve-seib a selejt és jobb a minőség. Azelőtt 450 darabot csináltam, a selejt pedig 20 darab volt. Most 1100 darabot termeik, a selejt pedig 2 darab. Azután Guszja Vinogradov» szólalt fel. Elbeszéléséi a magas termelékenységgel és a magas keresettel kezdte. Míg aze'őtt havonta 270 rubelt keresett, addig most a 144 szövőszéken teljesített munkájával elérte a 600 rubeles keresetet. Sztálin elvtársra nézett és így szólt: JaídCkazás Sztálinnal — Látja, hogy emeltem a keresetemet. Sztálin elvtárs pedig Welte: — Nagyon helyes! Azután Miron Gyukanov szólalt Foí. Közte és Sztálin, valamint Ordzsonikidze elvtársak között igen érdekes beszélgetés alakult ki. Ordzsonikidze elvtárs megkérdezte Gyukanovtól: — Hány vájáruk volt a sztahanovista mozgalom előtt és hány vájáruk van most? Gyukanov azt felette, hogy a sztahánovista mozgalom előtt 23, most pedig 12 vájáruk van. Azelőtt a vájárok maguk réseitek is, meg ducoltak is. most pedig megosztották a munkát. Sztálin elvtárs közbeszólt: — Eben áll a siker lényege. Ordzsonikidze elvtárs mégrősitette: — Ez a lényeg. A donyecmedencei hős, Nikita Izotov szólalt fel, majd utána az ivonovoi területi Rogyirikovóban működő „Bolsevik" textilipari kombinát híres szövőnője, Taszja Ogyincova kapott szót, aki versenyben áiit a Vinogradova nővérekkel. Ordzsonikidze elvtárs így jelentette be: — Ogyincova elvtársnőé a SÍÓ, Vinogradováék vetélytarsnőjéé! Ogyincova beszédében a következőket mondotta: — Biztosítom önöket, elvtársak, hogy Duszja Vinogradovával versenyezve remélhetőleg túlteljesítettem a tervet és messze magam mögött hagyom. Vinogradova megkérdezi tőle: — Te hányra megy át? — 156 szövőszékre. Vinogradova igy kiált fel: — Mi pedig 208-ra! Sztálin elvtárs a falnál állt és pipázva iigye'te a jelenetet. A sztüliánovisták e'ső szovetúniói tanácskozásának legifjabb küldöttje, a Kujbisev városából való Kol ja Kurjanov esztergályos volt. Szergo bejelentette: — A szó az öreg Kurjanov esztergályosé .. . Mindenki nézett és azt hitték, hogy most tényleg aggastyán lép majd az emelvényre. Ehe-lyett egy 17 éves, kerekképü fiú emelkedett fel. Sztálin elvtárs felállt helyéről, áthajolt az asztalon és úgy nézett Kurjanovra. Szergo megkérdezte, menynyit keres. — Mielőtt buszíginista lettem volna, naponta hat rubelt, most pedig 25 rubelt keresek — válaszolta Kurjanov. Sztálin elvtárs elnevette magát, vidáman nézett Kurjanovra és sokáig tapsolt neki. Nagyszerű voít Molotov, Vorosilov, Ordzsonikidze Kaganovics, Mikoján. Zsdánov, Hruscsov elvtársait felszólalása. Mindet nem is lehet felsoroli. Mindnyájan Sztálin elvtársat óhaj| tottuk hallani. Az értekezlet a végé" hez közeledett és mi nagyon nyugtalanok voltunk: hátha nem szólal fel Sztálin elvtárs. De november 17-én este Ordzsonikidze szót adott a moszkvai elektromosmüvek műhelyfőnökének, Szkartyerscsikovnak és egyben bejelentette, hogy a következő felszólaló Sztálin elvtárs lesz. Mi volt ott! örömünk nem ismert határt. Bevíi-llom, hogy nem nagyon figyeltük Szkartyerscsikovot, mert égtünk a türelmetlenségtől, hogy minél hamarabb halljuk Sztálin elvtársat. És íme Szkartyerscsikov befejezi beszédét és Szergo bejelenti: — Sztálin elvtársé a szó! Mintha mennydörgés dördült volna meg, a Kreml termét megtöltő több, mint 3000 ember felállt a helyéről, sokáig tapsoltuk és ünnepeltük a vezért. Sztálin elvtárs felállt és az emelvényhez indult. Mi álltunk és ezt kiáltottuk: — Éljen Sztálin elvtárs! Sztálin elvtárs nyugodtan, mosolyogva állt az emelvényen és az apa. a tanító tekintetével nézett ránk. A terem minden oldaráról ünneplés szállt feléje. Szálin elvtárs felemelte kezét, csendet kért. Néhányszor hely•lyel kínálva, csillapítani kísérelt bermiinkte. De nem használt semmi. Mindnyájunknak szívében rengeteg gyönyörű érzés gyűlt össze Sztálin elvtárs iránt és mindegyikünk kifejezésre akarta juttatni ezeket az érzéseket. Sztálin elvtárs körülnézett a teremben: a terem tombolt. Sztálin elvtárs az elnökség felé fordult, valószínűleg kérve, hogy az teremtsen rendet. Szergo a teremre mutatott. Sztálin elvtárs kivette óráját és felénk mutatta. Mi azonban nem vettünk tudomást az időről. Ordzsonikidze elvtárs sokáig csengetett, míg végre elcsendesült a terem. Viszont, amikor SztáJin elvtárs beszélni kezdett, teljes csend támadt, mert mindegyikünk igyekezett mindent meghallani és senki sem akart veszíteni egyetlen szót sem. Sztálin elvtárs' egyszerűen, érthetően beszélt és szavai mélyen tudatunkba hatoltak, Sztálin elvtárs nem egyszer nevezett meg engem, Buszigint és más sztahánovistákat, Milyen izgatott voltam, mikor rólunk beszélt! De leheteti volna nem izgatottnak lenni, mikor azt mondta, hogy mi vetettük a szikrát, amelyből •láng lobban? Arra gondoltam: »Sztahánov, amit csináltál,, az még csak a kezdet! Még többet kell csinálnod ...« A vezér beszédét figyelve, saját munkámra gondoltam. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy a sztahanovista mozgaiom réges-rég megérett már, de visszatartották a régi technikai normák. Színigazság. Hiszen az én napi normám is 7 tonna volt. Lehetett Volna ilyen normák mellett több szenet vájni? Áttörtem ezeket a normákat és minden másként történt. Persze, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen sikert fogok elérni és hogy módszeremet rövid időn belli! az emberek százezrei veszik át. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy a munkások élete most jobb, vidámabb lett. Én magamon és társaimon keresztül ítéltem: mi nagyon jól élünk. Most nincsenek kenyérgondok, csak a tanulás és a kulturális R moszkvai rádió magyarnyelvű adásai Időpont Rfividhulláman íőiép-311114-írntn Hosszúnullá mim Mi un az adásban Itaieoyzés mindennap csok vasárnap Rfividhulláman íőiép-311114-írntn Hosszúnullá mim Mi un az adásban Itaieoyzés 13-tól 13.14-ig 19.61,25.08, 25.50 —' -t Áttekintés * tnOBekrai lapok tartalmiról 17-töl 17.14-ig 19.58,25.08, 25.50,30.96 — — Áttekintés a moszkvai lapok tartalmáról; hírmagyarázatok < 19-töI 19.29-ig 25.08,25,50, 31.48 320.9 1068 Gyári ée kolbóariportok ; nemzetközi tárgyú hirmagyarásatok. a aaorjet élet érdekességei 20.30-tól 20.59-ig 25.50,31.48 320.9 — Riportok; elBadáwk; hangképek; sene; nemzetközi tárgyú hírmagyaráratok Mind «a pénteken saorjet «tahanoristák •»óinak a magyar dolgozókhoz 13.15-töl 14.14-ig 19.61,25.08, 25.50 — — Hangverseny a magyar rádió hallgatóknak SaoTjet zenemüvek, orosz é* más kla/Mzikuc művek, híres seov jet mörcssek előadásában fejlődés gondját ismerjük; tanulni és tanulni akarunk. Molotov elvtárs elmondotta beszédében, hogy milyen szenvedéseken kellett keresztülmennie Muszinszkij archangelszki fűrészteiepi ifjúmunkásnak — az erdőipar első sztahánovistájának. Muszinszkij a gazdasági szervezet és az ellenőrök előtt eltitkolva teljesítette az új, magasabb technikai normákat. Sztálin elvtárs megemlékezett Muszinszkijröl és aztán ezt mondotta: — Magának Sztahánovnak a sorsa sem volt jobb, mert ahhoz, hogy ügyét előbbrevihessse, védekeznie kellett nemcsak a vezetőség egyes hivatalnokai, hanem egyes munkások ellen is, akik kinevették és „újításai" miatt hajszát rendeztek ellene. Nékem nagyon tetszett, ahogy Sztálin elvtárs lefestett bennünket. — Láttuk itt Sztahánovot és Buszigint — mondotta. — Felszólaltak értekezletünkön. Egyszerű és szerény emberek, semmi igényük arra, hogy mint országos méretű nagyságokat, borostyánnal koszorúzzák meg őket. Sőt, én úgy látom, hogy kissé zavarba is hozta őket a mozgalom várakozásuk ellenére kibontakozott nagy lendülete. Hogyisne jönnénk zavarba, amikor nekünk egyszerű embereknek mindenhol tiszteletet kezdtek adni. Sztálin elvtárs olyan világosan beszélt, hogy minden érthető volt számomra. Mindenre emlékeztem és mindent feljegyeztem blokkomba, hogy visszatérésem után elmondhassam társaimnak. Sztálin elvtárs, mielőtt befejezte volna beszédét, mosolyogva így szóli: — Mi itt az elnökségben rnegtanácskoztuk a dolgot és úgy határoztunk, hogy a kormány vezetőinek a Sztahanov-mozgalom vezetőivel tartott ezen értekezletét valamivel meg kell jelölni. Es úgy döndöttünk, hogy vagy 120 embert közületek fel kell terjeszteni magasabb kitüntetésre ... — Ha ti is helyesütek, elvtársak, akkor ezt a dolgot meg is csináljuk — fejezte be beszédét Sztálin elvtárs. Ismét valami elképzelhetetlen történt a Kreml-teremben. Vég nélkül szálltak az üdvözlések Sztálin eivtárs felé. Szergo elvtárs befejezettnek nyilvánította az-értekezletet. Szadbajev kazah vasutas az elnökséghez szaladt és forrón szorongatni kezdte Sztálin elvtárs kezét. Sokáig búcsúztunk a nép vezérétől és néhány percig még a teremben időztünk. Sajnáltuk elhagyni azt a helyet, ahol Sztálin elvtárs mellett lehettünk, ahol ilyen sokat tudtunk, hallottunk, láttunk meg. Nem akartunk elválni Sztálin elvtárstól és vezetőnktől. Valaki hirtelen énekelni kezdte a „Drága föld" kezdetű dalt A dalt átvette Zsdánov elvtárs, Kliment Jefremovics Vorosilov pedig az emelvényen állva vezényelt. Vidáman, örömmel énekettünk és sajnáltuk, hogy el kell vál« nunk. (Részlet Alexej Sztahánov: „Apánk" című cikkéből.) VERES PÉTER PROBATETEL ín. A hordás előtt nagy tanácskozás volt. Amikor az utolsó zabkeresztet is bekötötték, a kaparékot is felszedték és összerakták, Sós Mihály kadta a jel. szót: a lányok, marokszedők elmehetnek haza, a férfiak gyülekezzenek a dűlő végén: határozni kell a hordásról. Nem várhatnak egy napot sem, egy órát sem, kevés az iga, sok a kereszt, a-ddig nincs pihenés, amig a termés a magtárba és kamr

ába ném kerül. Ös-íe is ültek az áiokparton, egy öreg akácfa alatt és Sós Mihály előadta, hogy mi itt a gond. A szövetkezetnek majdnem háromezer keresztje lett, pontosan kétezerkilencszázhetvenhat és csak négy igája van. Kettő ök. rös. kettős lovas. A traktorosok már tarlót hántanak és ugarolnak, mert az is sürgős, más vontató nincs, kirendelést nem illik kérni, mert akkor rossz híre lenne a szövetkezetnek, muszáj lesz fuvarosokat fogadni, mert a Bégy iga, még ha eső nem is lenne, nem hordaná be két hétig sem ezt a eok keresztet Csapó Bandi mindjárt helyeselt. Arra számított, hogy az ő igája is mindjárt idejöhetne. Keresne is, meg a lovak is jól élnének a közösből. De Csiri Borsos csak azért is ellent, mondott. — Nem kell fuvaros! Azok sokat lopnak, mindig tele az abrakos tarisznya, otthon töreket eszik a lovuk, itt meg maggal tömnék, ismerem őket — és Csapóia nézett. Tóth Jankó, nagy ellensége, mert aratáskor összecsaptak, de még nagyobb irigye Csapónak, mellé állott: _ Persze, ráérünk, úgy sincs egyét) dolgunk. Minek fizetnék ki azt a sok búzát a fuvarosoknak. Nem is muszáj asztagba rakni, hordjuk egyéneién a gépbe, mint az uraság szokta... De Sós Mihályban most feltört ^ a megtanulta, mi is az a hordás, meg a cséplés. — Bppen a te eszedhez van az, János — nyomta meg gúnyosan a Jánost. — A gép elver naponta 400 keresztet, a mi négy igánk meg behordana 200-at, de még a maghordásra is iga kell... Majd itt ülünk mellette októberig és a hátulja kicsírázik a tarlón — nem gondolod? Tóth Jankóban felforrt a méreg, különben is könnyen állott nála a szó, hamar botra beszélt. — Na, van kendnek esze, láttuk az aratáson, ha nincs ott Kis Gábor, még most is ot gebedünk a Háromnyárfadűlőben. A hangulat felforrt, mindenki beszélni kezdett, az egyik azt kiabálta, mit pofázik ez a Jankó, nem lehet tőle szót érteni, a másik azon erősködött, hogy eza íuvarostogadás mégsem jó, hanem hordják előbb asztagba és azután csépeljenek. De erre a másik ember azt mondta, hogy akkor nagyon sokág állnának kinn az asztagok a tűznek és a keresztek az esőnek kitéve. Varga Imre azon erősködött, hogy így elmaradnának a betakarítási és beszolgáltatási versenyben. Kovács Gábor, akinek nyolc gyereke van otthon, közbevágott, hogy mikor lesz akkor kenyér, neki nincs kitartása, már az aratáson is görhemálét evett A zaj teljes lett. Sós Mihály hiába erőlködött, hogy csendet teremtsen, senki sem hallgatott rá. Nemcsak a hordáson való véleménykülönbség robbant ki ilyen hirtelen zivatarban, hanem az aratáson elrakott mérgek és irigységek is. Aki ott gyengén dolgozott, mert rtssz voll a kaszája, vagy gyenkécskén állt erőben, az most asztagrakó is lehet ha tud aszta got rakni, De a világ is jobban bírja mindenki. Uj mur.'ta, űj rend. Most az új is ' füstölt mái a vita mögött. Kis Gábor már régen szót kért, de a hirtelen keletkezett zajban oda se figyeltek, rníg végre a nagy Majoi Béni, a káplártorkával beordította a zajba: — Csend! Az istenit! — és egy pillanatra mindenki megrettenve odafigyelt, így vet. ték észre, hogy Kis Gábor akar szólni. — Várjanak csak emberek, nézzük csak meg, hogy hogy is volna jobb — kezdte Kis Gábor, nem valami parancsoló, de még csak nem is afféle javasoló hangon, hanem csak úgy, mint. ha hangosan töprengene. Akikben a méreg még nem hült le és a Major Béni orditásával elharapott falós igazság legalább suttogás formájában kikívánkozott belőlük, azo. kat a többiek lepisszegték. Tóth Jankónak meg Mihályi Ferkó lökte oda egy szigorú tekintetei kísérve a szói: — Fogd már be a szádat! — Először az a kérdés emberek, hogy asztagból csépeljünk-e, vagy keresztből — kezdte Kis Gábor. — Ha keresztből csépelnénk, megspórolnánk az asztagrakást, de ha véletlenül nagy esők jönnének, amit sohasem lehet tudni, akkor fekhetünk itt mellette, amíg megszárad. Vagy kicsírázik a kereszt, vagy szárítani kell. Ha nyersen hányjuk a gépbe, akkor meg a szem lesz vizes, azt is csak szárítani kell. A szalma kiszáradna valahogy, de a törek penészes lesz. Ez így nem jó. És ha keresztből csépelnénk, négy igá. val semmire sem megyünk, abban igaza van Mihály bácsinak, oda legalább tíz iga kell. Hét-nyolc hordja a keresztet, kettő-három meg viszi a falura a magot, mert azt sem hagyhatjuk itt az ég alatt. Es sehogy se jó. — Ha csak a magunk négy igájával hordunk és mind az egészet előbb asztagba rakjuk és azután csépelünk, az — abba megint igaza van Mihály bácsinak — sokáig tart, Eg-y iga egyremásra, közelről, távolról számítva, be. hord naponta hajnaltól vakestig, hatvan keresztet. Ez négy igára kétszáznegyven kereszt. Ha semmi baj nem ISfiBÉt s

z

?Mr £

e

ÍR törne, ráf le nem esne, nagy szél nem fúna, eső nem lenne, még akkor is két hétbe kerülne. E zsok idő, igaza van Kovács Gábornak, sok háznál már most sincs kenyér. De igaza van Varga Imrének is, •nem maradhatunk le a betakarításban sem, a beszlogáltatásban sem, a tarlód hántásban sem, az ugarolásban sem. Még a versenyt is meg kéne nyernünk, csak nem nevettetjük ki magunkat, ha már a Sándor-majoriak kihívtak. Mind. járt itt lesz a harmadik lucernakaszálás is, a tengerifiókolás is, az igának ott is dolga lesz, mert a takarmányt sem hagyhatjuk kinn. egyszóval, én is azt gondolom, hogy a hordáshoz fuvarosokat kell fogadni, amíg már több igánk nem lesz. Ez így nagyon értelmesen hangzott, csak azon sopánkodtak Csiri Borsosék, hogy mennyi búzát visznek el a fuvarosok. Ha csak ezer keresztet hordanak is be, legkevesebb két kiló búza kell minden keresztért — ámbár hármat kérnek — de már az is húsz mázsa volna. Milyen jó volna, ha az is megmaradna, majd minden családra egy mázsa búza, egy hónapi kenyér. — Ez igaz — mondta Kis Gábor, — de hát semmiből nincsen semmi. Majd, ha több lovunk, ökrünk, meg vontató autónk lesz akkor majd ez is megmarad. Most nem lehet mást csinálni. mert kárt kárral pótolnánk, ha a hordással késlekednénk. Az értelmes szo győzött. Hat fuvarost kell fogadni, az lett a megegyezés, hogy mentől hamarább asztagba kerüljön minden kereszt. Villás ember lesz hozzá bőven, mert itt áll az egész csapat. • Jól látták Borsosék, a hordással is lettek bajok. Csapót nem lehetett a fuvarosok közül kihagyni, hiszen egyik vezetője a szövetkezetnek. Még nincs semmi olyan bűne. amiért ki lehetne tenni, de meg az nem is megy: az ő földje és az 3 munkája is ott van a többié között. Ha meg nem lehet kitenni, akkor nem lehet mellőzni se, mert hogy jön az ki, hogy van a csoportban vagy három embernek saját igája is otthon a családnál és azokat kihagyják a munkábói. Ez már csak azért sem lehet mert könnyű azt elhatározni. hogy fuvarosokat fogadunk, de ilyenkor, amikor mindenki azon siet, hogy m-inél hamarább szérűre, aztán meg kamrába és a malomba vigye a gabonát, nem olyan könnyű ráérő szekereseket találni. Két hét múlva, amikor a magáét mindenki hazavitte, lenne akár száz is. Az uraságoknál is így volt. Csak akkor mentek a fuvarosok másnak hordani, amikor a maguk kévésén már túl voltak. • Bizony csak Csapó Bandihoz kellett folyamodni, ö ismeri a fuvarosokat, szedjen össze vagy hatot. Ö aztán össze is hozott egy bandát, úgyhogy közben egypár szekér mindig a sajátjukat is hordta és a szerte lévő cséplőgépeknél is helytállt, mialatt a többi a balószegi szövetkezetnek hordott. Ezek a fuvarosok aztán sok mérget hoztak a szövetkezet tagjainak. Ezek megszokták a régi világban az uraságoknál is, meg a gyalogparasatoknál is, ha egy-egy fuvarra elhívták őket, hogy „nyomtató ökörnek nem kötik be a száját" és dugták, tömték a lovaikat a szövetkezet terméséből. Az uraságoknál csak a kerülők szemét kellett megkenni egy kis pálinkával és már nem látták, hogy mit esznek a lovak és mit lopnak a fuvarosok, a gyalogparaszt meg, ha véletlenül termett egy szekér harmados tengerije, örült, ha fuvarost kapott és hogy ne mondják, hogy fukar a szegény, kicsire nem nézett és annyit adott a lovaknak, amennyi beléjük fért. Itt ugyan ki volt egyezve, hogy takarmányt hozzanak, hoztak is egy kis sásos szénát vagy sarjút, de csak azért, hogy a lovak kitöröljék a szájukat a sok berágott árpa, zab és rozs után és csak azért, hogy hascsikarást ne kapjanak a sok abraktól, mert a jószág épúgy ráun a mindig egyforma jóra, ahogy az embernek is jólesik a hús közé a bor, vagy a saláta. ,(Folytatjuk,)J