Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-17 / 138. szám, szombat

tIJSZO 1950 június 17 Június 17, szombat. A nap kél 3 óra 50 perckor, nyugszik 20 óra 11 perckor. A róm. kat. és a protestáns naptár szerint Töhötöm napja van. ^ A napokban közölte a „Raynolds News", hogy egy amerikai katona — névszerint Derwood Briggs, hartfordi (Connectiout állam) lakos — angliai állomásozása alatt feleségül vette Dorothy Vottam-Allan angol nőt. Kislányuk is született. A férj nemrégiben hazalátogatott az USA-ba. Az asszony hiába várta vissza. Férje helyett egy levél érkezett, amelyben Mr. Briggs értesítette a feleségét, hogy csak „ideiglenes" házasságot kötött vele, „kényelmi szempontból" és esak arra az időre, amíg Angliában tartózkodott. Majd így folytatta: „Nincs szándékomban, hogy bármikor is magammal vigyelek az Államokba, mert sohasem tudnék komolyan venni egy angol nővel kötött házasságot. Az angol lányok ugyanis nem sokat érnek és feleségnek nem felelnek meg az amerikaiak számára." — A bratislavai Közlekedési vállalatok alkalmazottai 1950 június 11-től 1950 július U-ig a „DOZAB Iegmintaszerűbb alkalmazottja" címért versenyt indítottak. Ezért felkérjük a DOZAB vonalain utazó olvasóközönségünk tagjait, hogy a következő kupont töltsék ki és küldjék be szerkesztőségünknek: „Verseny a DOZAB legmintaszerübb alkalmazottja címért". A legmintaszerííbb jegykezelőnek tartom szolg. szám A legmintaszerűbb vezetőnek tartom, a kocsi szám útvonal ü , , , nap ...... órakor A legmintaszerűbb sofőrnek tartom kö'csi szám . . . ; . útvonal nap ..... óra . ... i őq-ij, wjamlÁ munkái ttaplófákóL getés. Arról, amire én is gondoltam, a múltra, a jelenre és a jövőre. A három fogalom összehasonlítása akaratlanul is elébünk tolakszik, mert tudjuk, hogy a múltban az üdülőtelepek villáiban nem mi, dolgozók pihentünk, a fárasztó munka után, hanem a henyélők dőzsöltek és űzték el léha szórakozásokkal unalmukat a dolgozók verejtékén szerzett pénzen. Most jóvátételként népi demokráciánk a luxus-szállodák minden kényelmével minket, dolgozókat szolgál. Elsőrendű elszállásolás, kitűnő ellátás, esténként zene, tánc, mozi, könyvtár, újság, sakk, domino, kultúrműsor, szlovák, cseh, magyar számokkal hangverseny, gyönyörű kirándulások, autóbusszal vagy gyalogosan állnak rendelkezésünkre. Mindez azért van, hogy jól érezzük magunkat. Céljukat valóban el is érték, mert mindenki kitűnően érzi magát. Ogy élünk itt, mint egy nagy család és a valóságban is egy közös nagy családhoz tartozunk, a világ dolgozóinak, a világbékéért harcoló tábor nagy nagy családjához. Mi, öntudatos dolgozók tudjuk, hogy csak a békétől remélhetjük szebb, boldogabb és igazán megelégedett életűn kei. Mi ezért a békééit dolgozunk, építjük utódaink gondtalan jövőjét. Azt akarjuk, hogy soha többé ne hallják a légi riadó szirénáit, a repülőgépek fenyegető zúgását, a bombák robbanását. Azt akarjuk, hogy úgy pihenhessenek és meríthessenek új erőt az építő munkához, mint mi most itt a gyönyörű Magas Tátrában. Ezekkel a gondolatokkal zárom beszámolómat. Ha az ember nagyon jól érzi magát, nagyon gyorsan múlik az idő. Mi is búcsúzunk a gyönyörű Csorba-tótól és az autóbuszban mindenki dalol, amikor lefelé megyünk a szerpentin úton. Meghatottan néztem vissza az épületre, amelyben oly jó! éreztem magam és egyedül az vigasztalt, hogy új erővel állhatok munkába és hogy az üdülőben helyemet további dolgozó foglalta el, aki megérdemelten élvezi a pihenés örömeit. Sabla István, Léva. BARABÁS TIBOR: üzemi gyűlésen több nagyszerű beszéd hangzott el. Elsőnek Turczi Irma szóialt fel. — Örömmel from alá a békeívet, — mondta, — mert tudom mi a háború. Elvesztettem férjemet, nem akarom, hogy még gyermekem is a háború martalékává legyen. Szívesen dolgozom élmunkáshetet, mert tudatában vagyok annak, hogy a béke betonfalát csak munkával építhetjük. És így volt ez minden üzemben, minden műhelyben. Karolinán a központi műhelyben Hegedűs elvtárs és társai szintén egynapos brigádmunkát végeztek az élmunkáshéten. Az igazgatósághoz tartozó üzemekben, majorokban 1600 munkás írta alá a békefelhívást és a legnagyobb örömmel vállalták az élmunkáshetet, amelyet megértéssel és jó munkaszorgalommal 125 százalékra teljesítettek. Népünk ezzel megmutatja, hogy becsületes munkává,! harcol a népi demokrácia felépítéséért és a békéért és megveti azt a propagandát,, amely a reakciós háborús uszítók aljas törekvéseit szolgálja. Soha többé háborút! Gubricz Sándor, Zseliz, állami birtok. ANYÁK NAPJA ZSIGÁBDON. Zsigárd községben az Anyák Napját és a béke ünnepét egyszerre ünnepelte a lakosság. A békegyülésen a megnyitó beszédet szlovákul Reháková Paulina, magyarul Seres Zsuzsánna, az elem; népiskola tanítónői mondották. Köszöntötték a Kommunista Párt vezetőségét, az anyákat és a jelenlévőket. Utánuk Gabraliková Hilda és Csizmadia Irma szlovák és magyar tanítónők tartottak beszédet a háború borzalmairól és kérték a lakosságot, hogy foglaljanak állást a béke ügye mellett. Különösen az anyák figyelmét hívták fel arra. hogy gyermekeiket ne háborúra, hanem békére neveljék. Az ünnepély hangulatát emelte az iskolás gyermekek szlovák és magyar műsora. Különösen két jelenetet kell kiemelni, három bölcsödalt és a Práci cest cimü jelenetet, amelyeknél az anyák szeméből örömkönnyek peregtek. Bizonyos ezek után, hogy a község lakossága a béke ügye mellé áll, mert látszott, hogy mélyen átérzik a béke jelentőségét. A műsort az elemi népiskola magyar tanulói fejezték be: »Egy a jelszónk, a béke« című dalukkal. A tanítók záróbeszédükben üdvözölték a kapitalista államokban élő anyákat, akiknek egy része még hősiesen küzd a fasiszta járom alatt a. békéért és a szocializmusért. Marsai Ignác, Zsigárd. — Az Unesko által a napokban I kiadott brosúrában Jose de Castro, ' brazíliai egyetemi tanár azt írja, hogy »Délamerika háromnegyed részét krónikus éhség-övezetnek lehetne nyilványitani«. Az egyetemi tanár a brosúrában rámutat arra, hogy a délamerikai kontinens »a világ gyenge élelmezési és éhség-övezete az amerikai tőkések könyörtelen kizsákmányolása miatt«. ^ — A nyugatnémet márka újabb leértékeléséről szóló külföldi híreknek nagy figyelmet szentelnek düsseldorfi gazdasági körökben. A stockholmi Svenska Dagbladet szerint a nyugati márkát több mint 50 százalékkal fogják a dollárhoz viszonyítva leértékelni. — A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete hivatalát áthelyezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Székházába, VI., Sztálin-út 101. sz. alá. ' — Az Air France légiforgalmi társaság egyik utasszállító repülőgépe a Perzsa-öböl felett monszunba került és Bahrein közelében a tengerbe zuhant. A Saigonból Párizs felé haladó gépen 42 utas és 8 főből álló legénység tartózkodott. Csak 6 embert tudtak megmenteni. — Az Oise-megyei Bouryban, Fran- , ciaországban, községtanácsi pótválasztásokon a kommunistáktól támogatott baloldali lista a szavazatok 62 százalékát kapta meg. 1947-ben ugyan itt a baloldal csak 38 százalék szavazatot kapott. — Az angol képviselőház zárszám' adást vizsgáló bizottsága bejelentette, hogy a kormány keletafrikai föidi: mogyoró-ültetjsi terve eddig 34 millió fontba került és nem eredményezett semmi jövedelmet. I A CSEMADOK bösi (gabciko- j j voi) helyicsoportja szombaton, f. | 1 hó 17-én este 13.30 órai kezdettel | | színielőadást rendez a petrzalkai | í Matador-üzemben. Előadásra ke- | f rül Fazekas Mihály Ludas Matyi ! I című színmüve Gserháty átdolg0- ? ) zásában. Az érdeklő közönséget | | szívesen várják az üzem dolgozói f l és a rendezőség. J — A Fülöp-szigetek köztársasági elnöke aláírta azt a törvényjavaslatot, amely további 28 millió pesót irányoz elő a fülöpszigeti fegyveres erők céljaira. Az újabb pénzősszeg a „Hukbong" népi felszabadító hadsereg ellen vívott harcot szolgálja. — A Német Szocialista Egységpárt vezetősége üdvözölte a Neues Deutschland című lapot, a Párt központi lapját ötéves fennállása alkalmából. — A Columbia Broadcasting System amerikai rádiótársaság távolbalátó stúdiójának műszaki személyzete — 6000 ember — Newyorkban és Hollywoodban abbahagyta a munkát, miután meghiúsultak a szakszervezet és a társaság tárgyalásai a bérek emeléséről és a munkafeltételek javításáról. »»•*•»•«», UJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16, kiadóhivatal 262-77. Fő-és felelősszerkesztő: Lőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava H. Nyomja és kiadja a Pravda Nemzeti. Vállalat Bratislava. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés 1 évre 540 % évre 270 , Yi évre 135 1 hónapra 45.— KCs. A hetilap (csütörtöki szám) előfizetése 1 évre 150 % évre 75.—, % évre 40.— KCs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egy évre 120 Kcs. TŐöröh daráló — Papa — szóltam apámhoz, de ö nem hallotta. Komoran ült a pirosló sparhert mellett s idegesen rágta ösz bajsza, végét. — Papa — szóltam bátrabban — nem leszel dühös, ha kérek tőled valamit ? — Kivele. Dzsinó, mi van a begyedben harsogott mint a trombita. — Senki sem akarja elhinni az osztályban, hogy te csakugyan Sztambul ból jöttél. — Ha nem hiszik, vidd el nekik a kis piros fezt és punktum. — Igen papa, én már elvittem az iskolába a fezt, de a gyerekek kinevettek. Azt mondják, hogy ez nem is sapka, csak valami kitalálás, úgy nevettek rajtam, hogy sírva jöttem haza. — Akkor vidd el nekik a török darálót, a kávémasinát. Azon látni fogják a török írást és elhiszik neked. — Nem hiszik, nem hiszik — kiáltottam. — Az egész osztály kinevetett, amikor benyitottam hónom alatt a sárgaréz darálóval. Már a tanitónéni is fenn ült a katedrán. — Mi az kisfiam, miért késtél? És hol vannak a könyveid? — kérdezte. — Nekem nincsenek könyveim — tanítónéni, mink szegények vagyunk. A bátyáim a fronton vannak, a papám csak most jött haza Törökországból, még semmit sem keresett, — Hát az ml a hónod alatt —* kérdezte Teréz néni. — Ez tanítónéni kérem, egy török kávédaráló. Elhoztam, mert a Vojticzki nem akarta elhinni, hogy a papám Törökországban volt. — Ugy — mondta a tanítónéni — mutasd csak azt a darálót — és az egész osztály előtt nézegetni kezdte a sárgaréz darálót, szétszedte, sokáig bámulta oldalán az apró furcsa rovátkákat. — Vojticzki — mondta Vojticzkinek, a bádogos fiának, aki mellettem ült az utolsó padban. — Ez valóban török kávédaráló. Ezen ne is gúnyolódj. Jobb lesz, ha elhiszed. Te pedig fiacskám, majd az utolsó órán megkapod. De a Vojticzki megint csak szekírozni kezdett a szünetben. Azt rényhez, amelyen piros papírbétüka tancsi. Akinek a papája török pasa, az mért nem hoz uzsonnát? Hiába mondtam nekik papa, hogy te szegény pasa voltál. Hát ott nem lehetnek szegények? Erre azt mondta Vojticzki, ha a papád egy igazi török mesét tudna, akkor elhinném, hogy nem hazudsz. Papa, mondj, mondj, egy igazi török mesét. Dzsinó — mondta apám jól van, idefigyelj, elmondok neked egy sztambuli mesét. Jól .figyelj, ételekről szól... De ne bőgj, ha megéheztél. Nincs még kenyerünk, talán a mama hoz ... Egyszer élt Isztambul városában, a mesés Aranyszarv-öböl mentén, egy gazdag pasa, úgy hívták, hogy Ali Achmed ben Köprüli. Az az Ali Achmed Köprüli nagyon-nagyon gazdag ember volt. Arany palotában lakott, arany kehelyből ivott, arany tányérból evett és arany kereveten pihente ki a semmittevés fáradalmait. S hogy teltmult az idő, Ali Achmed Köprüli így szólt: minek nekem ez a nagy gazdagság, ha nincs utódom? Egy szép napon aztán új feleség vonult be Köprüli ágyasházába. Zinaidának hívták. Zinaida szegény málhahordó leánya volt. Szép volt, mint Isztambul felett a tündöklő hajnal. És ez a Zinaida, akire hetekig rá sem néztek, igen, éppen ez ajándékozta meg gyermekkel Ali Achmed Köprülit. Olyan mulatozást még nem láttak a mozlimek. De mit is beszélek ... és ahogy ideért, megakadt apám szava, a szeme párás lett. Hatalmas öklével a szemét dörgölte és így szólt: — Ilyen lakomát eszel majd te is Dzsinó, ha én leszek Ali Achmed Köprüli, vagy ha a szegedi úton eladok legalább száz gross ceruzát. Eredj, csak Dzsinó eredj, kopognak, anyád lesz. Igen, a mama volt, vidáman jött. Már az ajtó mögül hallottam, hogy dúdol valamit. Azt, hogy: Felpirkadott a regg.. . Bejött. Az asztalra dobta a kenyeret és a vajat, amit hozott. — Kenyeret hoztam, gyerekek, kenyeret. Üzletet csináltam. Ügynök lettem Jellineknél. Két vég vásznat adtam el. Futott a konyhába, kést hozott, s felszelte a kenyeret. A kenyér még meleg volt. gőze bevonta, mint valami csodát, a héja barna, ropogós, mint Ali Achmed Körptili sült fácánja s az íze, mint a csepegtetett méz. — Zanaidám, Zanaidám — harsogott az apám... és nevetett. — Egyél Dzsinó, egyél Potyesz — harsogott apám —• kell-e ennél különb mese, mint hogy vajaskenyeret eszünk. — A Francia-Szovjet Társaság tiltakozott a francia kormánynál a „Szovjetúnió" című szovjet újság 300 példányának elkobzása ellen, melyeket Franciaországba küldöttek. A tiltakozás hangsúlyozza, hogy a kormány meg akarja akadályozni a kultúrkapcsolatok fejlődését Franciaország és a Szovjetúnió között. — A Sztálin-díjasok munkamódszere szerint. A bakúi „Kirov"-olajvállalat mesterét, Kafarovot, két újító munkástársával együtt Sztálin-díjjal jutalmazták olyan komplexbrigád megszervezéséért, amely a fúrótornyok javítása közti időszak meghosszabbításáért küzd. A Sztálin-díjas brigád munka-; módszerét eddig mintegy 150 olajtermelő brigád vette át. — A japán kormány hivatalosan beismerte, hogy 1949-ben több mint 300 esetben jöttek nyomára rabszolgakereskedelemnek. A japán lakosság szörnyű nyomora különösen a falvakban sok családot kényszerít arra, hogy gyermekeiket rabszolgaként adja el az emberkereskedó'knek. — A bombayi kikötő háromezer rakodó munkása sztrájkba lépett. A munkások mult hét keddje óta lelassított munkatempóval dolgoztak. — A francia kormány ugyanúgy, amint az amerikaiak kívánságára különböző iparágakat felszámol, minden évben ezrével csökkenti a vasutasok számát. Most készítik elő a párizsi közlekedési vállalat 1500 alkalmazottjának elbocsátását. — Pályázat az új bolgár himnusz zenéjére. A Bolgár Tudományos, Művészeti és Kulturális Bizottság pályázatott hirdetett a Bolgár Népköztársaság új himnusza zenéjének megírására. A négyszólamú vegyeskarra készülő zenét himnusz formájában úgy kell a pályázóknak megírni, hogy az visszatükrözze a bolgár nép lelkesedését és a szocializmus építésébe vetett szilárd meggyőződését. — Az Angoi-Szovjet Baráti Társaság a Szovjetúnió életét bemutató kiállítást rendezett Londonban. Gordor Schäffer ismert angol újságíró meg' nyitó beszédében hangsúlyozta, hogj a kiállítás leleplezi a háborús uszító! hazug propagandáját és mindenki meggyőz arról, hogy a szovjet ne[ erCfeszítése csak a békét szo'gái-'a. — Az Angol Kommunista Párt or szágos mozgalmat indított annak ; szennyes háborúnak a beszüntetéséért amelyet az angol „munkáspárti" kor mány már két éve visel a maláji né] ellen. ÉPÍTENI — NEM ROMBOLNI I AKARUNK. A békeakciót nálunk, a zselizi állami birtokon a dolgozó nép a legnagyobb megértéssel fogadta. A ROH funkcionáriusai végigjárták az üzemeket a békeívekkel. A dolgozók a legtöbb helyen erős fogadalmat tettek a béke megvédésére. Az állami téglagyár üzemében üzemi gyűlést tartottak, amelyen az oktató szavai mélyen bevésődtek dolgozóink szívébe, akik a béke hetében élmunkás-műszakot tartottak és hatnapi normájukat öt nap alatt elvégezték, míg a hatodik napot a nagytőrei EFSz-be, mint gondnokságot vállalt brigád dolgozták le.. Ezzel kívánták erősíteni a béke táborát, mert tudják, hogy mindén kitermelt téglával a béke várfalát szélesítik. Ugyanez áll a mezőgazdaságra is. A zselizi majorban dolgozó összes munkások elhatározták, hogy a békéért egyhetes élmunkásmüszakkal háromszáz órás brigádmunkát dolgoznak és elvégzik a cukorrépa egyelését és a tavaszi takarmány gyűjtését. Ezt a munkát sikeresen be is fejezték. A munkában mindenki részt vett úgy a testi mint az irodai munkások. A jelszó az volt, hogy nem akarunk újra hónapokig bunker-lakók lenni, építem akarunk, nem pedig rombolni. A jároki gazdaságban szintén örömmel aláírták a békeíveket és az Felejthetetlen élmény számomra az új csorbatói rekreációs központban eltöltött két hét. Ide kerültem a szép Magas Tátrába, ahová oly sokszor és rég vágyakoztam; elragadtatva nézem a behavazott égig érő csúcsokat. Gyönyörű látvány fogad, amerre csak fordul az ember. Csodálatomból csak az udvarból felhangzó vidám kacagás ébreszt fel, ahol nyaraló társaim szórakoznak. Mindenfelé vidám barnára sült areok mosolyognak felém, az új vendég felé, és nem is tudom, melyik csoporthoz közeledjek hamarább. Az épület előtti tavon öt csónak ringatódzik, vidám szlovák, cseh és magyar énekszó üti meg fülemet. Nincs különbség ember és ember között. Közösen szórakoznak az üdülő dolgozók. Egy csoport kézilabdázik, a másik ping-pongozik, ismét égy csoport énekelget, míg néhányan a heverőkön vagy a szép új padokon sütkéreznek, olvasnak, ki-ki a maga kedvtelése szerint. Leülök az egyik padra és kíváncsian hallgatom, miről folyik a beszél-