Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)
1950-06-02 / 125. szám, péntek
4 1950 június 2 QfLaftfA-kellt CL táb-ö^ (Adl Tettenért nyúl ugrik a vetésből, nekiiramodik, hátra-hátra les. Ott fiatal menyecske kapálja a szövetkezet Kertjét, messze a városka gyárkéményei füstölögnek. Áldott lengyel föld, nap süti, meleg eső puhítja: béke van, teremtő béke. Nyugalom. Az egykori tábor is néma, csak az emlékezés ordít: mit tettetek! Vakon bámul az őrtorony reflektora, a hármas drótkerítést sem feszíti áram, sehol egy teremtett lálek — mégis itt van, örökre, elfelejthetetlenül a négymissió. Az ő testük porán jár itt az az ember, csontjuk törmeléke a kavics. Még nyöszörgött egyike-másika, mikor petróleummai leöntötték és felgyújtották őket. Lengyel, angol, zsidó, francia, orosz vagy német volt.-?, ki tudja már? Harcolt-e jogaiért, vagy tűrte az önkényt, ki látja hamuján? Nyugodj, csak a szél fújja a fákat. Barak, barak után, szürkén, réme. sen. Ne fordulj el: halomban gyerekruhák... Bőrhegy: foltos, szakadt cipők, vagy százezer. Baba, esernyők, termosz, ruhafogas, mind leltárban, tíz, száz, ezer. Kötőtűk, paijjutdomb: meleg alsóneműnek szánták, akik elhozták ide messziről. Egy este tizenhatezer szovjet hadifoglyot tereltek a táborba. Virradóra tizennyolc jnent ki munkára. A többi? A szürke homok süpped: talán az Uraiban, vagy a Kaukázusban várja őket még most is valaki. A ház felépül, a seb beheged, az ember sok mindent elfelejt. Ezt: soha. Oswiecimben (Auschwitzban) nyáron is, nappal is hideg van, nyirkos, dermesztő. És ha beesteledik, megnyúlnak az árnyak, megroppan a korhadó deszka, megfagy a szív is. Ugyan, ne félj, csaknem hat éve már, az~~éjszaka szelíd. Nem száll füst többé, nem facsarja égett hús-szag a könnyed, csillapodj. Alszik a város, otthon a gyereked is, mit sem tud erről: béke van. Dé nem: hazudtam. Nincs béke, látszat csupán. Ott délen megvillan ismét a fény az őrtoronyban, az áratn újra átszalad a dróton és nézd: visszatértek a gyilkosok is. Lobban a lángjuk, csattog az ostor és gyűlik újra halomba a foltos cipő, a pamut, a kosár: Makronizoszban feltámadt Oswiecim. Ne fuss el, ha íojtogad is a sötét, érezd csak torkodban Makronizosz élő kínját és tanuld meg gyűlölni az imperializmust. Ö vágta le itt a négymillió haját, ő tépte ki aranyfogát, tőle borult gyászba a fél világ. Átkozott tábor, mit hallgatsz! Makronizosz csak egy, de száz Oswiecimre készülnek Amerikában. Ordíts: a gyerekedet akarják, újra az életedet, az alkotásodat. Ötvenkétmilliárd dollárt kerestek az Oswiecimeken — és nem elégedtek meg vele. Csámcsogva kürtölik világgá: a hidrogénbomba pusztító hatása felülmúlja Oswiecimet is. Őrjöngve dicsérik a tömeghalált. Howlett az USA fegyverkezési hivatalának vezetője biztat: tizenhét milliárd dollárt igér a háború kirobbantásának percében és negyvenegymilliárdot hat héten belül. Egy nagy Oswiecimről ábrándoznak, az ő világukról, az atombombáéról, körül szöges drót, bent füstöl a krematórium. Feketén rajzolódik az égre a hamvasztó kéménye. Éjszaka van: a gyufa lángjára táncol az árnyék a gázkamra falán. Fent nyílás: itt engedték be a „cyklon-B"-gázt, az 1. G. Farbenindustrie termékét. Négymillió ember szenvedett így szörnyű kínhalált. A gyár részére egykor Mr. John Foster Dulles eszközölte ki a roppant amerikai kölcsönt. Most az amerikai megszállók jóvoltából Gerhard Peters, a „cykion-B" gyárosa csak jelentéktelen börötnbüntetétst kapott Frankfurtban, főtisztviselőit felmentették. Dulles ma az I. G. Farbenindustrie egyik főréázvényese és az új világháború főszószólóinak egyike: szüksége van Petersék tudására. Gyújts új gyufát, a régi csontig égett: ebben a teremben élve boncoltak embert. Döring doktor, az egyik főbűnös, Angliában folytatja pályafutását:, ugyan, mire tartogatjék? Itt volt a mészárszék: ha szűknek bizonyult a gázkamra, ezen az udvaron lőtték az embereket halomra azok az SS-tisztek, akik most különleges kiképzésben vannak Amerikában. Vájjon, mit kéli még újat tudniok? Hess, Speer, Funk, Neurath, Schirach Berlin nyugati övezetében üdülnek, várnak új „bevetésre" az emberiség ellen. Acheson nehézipari csúcströsztöt szervez Nyugat-Németországban a béke ellen. Fáradt vagy? Nem pihenhetünk. Csalóka némaság: hallod, valami mozdult a barakban. Semmi, csak az éjszaka gyermeke, denevér volt. De halljad: mozog a világ. Milliók emelik öklüket magasra: Brindisi, Marseille munkásai nem rakják ki a halálhajók rakományát. Hamburg, Bréma dokkmunkásai leállnak. A ruhrvidéki bányászok, Duisburg, Frankfurt munkásai megálljt kiáltanak Truman lakájainak. Nem: a német nép nem azonos az oswiecimi gyilkosokkal, aláírt Dékeívei az amerikaiak terrorja ellenére kötetekké dagadnak. És nő a felháborodás hangja Párizsban, Buenos-AureSben, Malmöben és New Yorkban. Lobog a láng Makroníziszban, de fényét elhomályosítsa a béke világossága: traktorok zúgnak a magyar mezőkön, harsognak Pilsen kéményei, a szabad kínai töldön büszkén száll a dal. És visszhagozza öt világrész: minden ház, ahol szeretnek, ahol bíznak, ahol hisznek az életben. Ezt a dalt zúgják a gépek az üzemekben, ezzel ringatja el az anya kisfi&t: béke. Keményen hangzik ez a szó itt, az árnyak birodalmában. És lásd: pirkad már. Keleten, a látóhatár alján kivörösödik, aztán lassan emelkedni kezd az óriás tűzgolyó, elűzve árnyat, sötét gondolatot. A tábort felszabadító szovjet hősök emlékművénél állunk: a béke, az erő seregének, az imperializmus legyőzőjének dicsőségét hirdeti. Felpattan előttünk a vaskapu — mint akkor, csaknem hat éve — és kint vagyunk újra az életben. Induljunk: küzdelemre Oswiecim rémei ellen. Minden egyes ember meggyőzéséért, ha akad olyan, aki habozik: álljon ki a harcra a béke szent ügyéért, ki munkával, ki szóval, ki tollal, ki a katonai tudomány megszerzésével. A béke: legyőzhetetlen így, mert százmilliók vágya, akarata, szervezett tette védi. A háború: legyőzhető így, mert százmilliók, kelnek fel ellene. Induljunk: Keletről magasra emelkedett már a nap, messze gyárkémény búg, munkára hív. Nemsokára felébred otthon a fiad, indul ő is iskolába. Romániában mindjárt hozzáfognak újra a duna—feketetengeri-csatorna földmunkáihoz. Londonban a vasmunkások néhány óra múlva új bérharcokról tárgyalnak. Vietnamban támad a néphadsereg. És: Moszkvában Sztálin elvtárs dolgozószobá jába megy. Máté György. V. NIKONOV: A szovjet nehézipar fejlődése A nehéziparhoz mindenekelőtt az energet'ka, a kohászat és a gépgyártás tartozik. Az ipar e fontos ágai szabják meg az állam gazdasági hatalmát, né-lklilök elképzelhetetlen a könnyűipar, a mezőgazdaság és a közlekedés gyors fejlődése. Ezért a szovjet állam szívósan törekszik az új szocialista nehéz'par megszilárdítására. 1941-ben ez az ág a2 1913-as esztendővel összehasonlítva szinte a tizenhatszorosára növekedett. A háború utáni ötéves terv nemcsak a nehézipar megújításává! számolt oly mértékben, amennyit ezen a téren a háború előtt termeltek, hanem a háború előtti színvonal jelentős túlhaladásávai. Hogy mennyiben sikerült ez a feladatat, azt mutatják a következő adatok: Az acélgyártás már az elmúlt év utolsó negyedében túlhaladta a háború előtti színvonalat 37%-kai. A hengerelt vas gyártása 47%-kal, az olajkitermelése 16%-kai, a villanyáram 62%-kai. Mindezek a számok jelentős mértékben megelőzik az ötéves terv kitűzött feladatait. A Szovjetúnió Központi Statisztikai Hivatalának jelentése saerint a nehézipar az idei első negyedév alatt újból nagyot haladott. így a szénbányászat 12%-kal emelkedett az elmúlt év első negyedévvel szemben a kőolaj kitermelése hasonlóképpen 16%-kal, a villanyáram 18%-kaI. Nagyon nehéz megfelelően értékelni a Seámok jelentőségét. A fűtőanyagok és az energetikai ipar ilyen gyors emelkedése azt bizonyítja hogy egyre jobban látjuk el "fűtőanyaggal és villanyárammal a Szovjetúnió nemzetgazdaságának minden szakaszát és elősegítjük az általános ipari fejlődést és. a közlekedés fejlődését is. • Nagyo't haladott a mü'lt évben a szovjet kohászat, amely a jelenlegi termelés minden ágának anyagi alapját képezi. Olyan főntos fémek feldolgozása és kitermelése, m'nt amilyen az acél, a réz, a cink, az ón a különböző ötvények, ezalatt az idő alatt 14—24%-kai emelkedett, a hengerelt vas termelése 18%-kai a vascsövek 22%-kai, a vasúti sínek gyártása 28%-kai. Különösen nagy növekedés észlelhető a múlt év folyamán a szovjet gépiparban, amelyet J. V. Sztálin az ipar magvának nevezett. A gépipar, a gépek gyártását az ipar minden ága számára kivétel nélkül, továbbá a földmüvelés és a közlekedéc számára is emelte. így pl. a fővonali mozdonyok gyártását 14%-kai a villanyáram mozdonyok gyártását 11%-kaJ, a tehervagonokét 32%-kal, a személyautóét 61%-kai, az autóbuszokét 34%-kai. A földművelési gépek és berendezések termelése is növeikedett — a traktoroké, a vetőgépeké 51—66%lcal, a k0 nbajnoké pedig 2—4 szeresre. A földművelés gépesítésének színvonala terén a Szovjetunióval egyetlen egy állam sem vetekedhetik a világon. A Szovjetúnió azonban nem elégszik meg az elért eredményekkel hanem megtesz mindent, hogy a szocialista földművelés technikai felszerelése még nagyobb mértékben növekedjék. A szovjet gépgyártás mindent megtett az építészeti munkák gépesítéséért, úgy pl., a földtúró gépek, gyártása, az önműködő daruk gyártása terén, ami a múlt negyedév folyamán 22—23%-ka.l emelkedett. Ugyancsak igen sok más gépberendezést is gyártottak ezen a téren. A könnyűipar és a közélelmezési ipar is igen sok új gépet kapott, így pl. egyedül a szövő- és fonógépek gyártása a múlt negyedév alatt megkétszereződött. Azonban nemcsak mennyiségi növekedésről van szó a gépgyártás terén, hanem számos újtipusú gépet is gyártanak, amelyek igen nagy teljesítményűek. gazdaság'osak és könynyen keÉelhetők. így pi az ivanovi üzem a tőzeg bányászására új nagy fejtőgépeket készít, amelyek közül egy-egy óránként 160 köbméter tőzeget fejt ki és 560 munkást helyettesít. Sok új és tökéletes gépet gyártanak ma már a bányák és a kohászati ipar számára, a villanytelepek és az ipar más ágai számára. Ilyen figyelemreméltó munkaeredményekkei kezdte meg a nehézipar az 1950-es évben a háború utáni ötéves terv utolsó évének teljesítését. Es ezek az eredmények a szovjet nép áldozatkész munkájának eredményei. A szovjet nemzetgazdaság feltartóztathatatlan fejlődése és előrehaladása arról tesz bizonyságot, hügy a Szovjetúnió mérföldes lépésekkel halad előre, mert a szovjet rendszer az egész drszág termelési fejlődése számára korlátlan lehetőségeket nyújt. HÍREK A SZOVJETÚNIÓBÓL—, 9 A testvéri köztársaságok kölcsönös segítése. Az ország minden részéből érkeznek a szállítmányok Tádzsikisztán mezőgazdasága részére. Az Orosz Köztársaság, Ukrajna, az Üzbég Köztársaság és Bjelorusszia iparvállalatai új gépekkel látják, el Tádzsikisztán gép- és traktorállomásait, szovhozait, és kolhozait. Ezzel párhuzamosan építőanyagot és nagymennyiségű műtrágyát küldenek. A vonatok visszafelé gyapotot, gyümölcsöt, húst és bort szállítanak, a tádzsik szovhozok és kolhozok küldeményeit a testvéri köztársaságoknak. A Tádzsikisztánba menő mezőgazdasági szállítmányok az idén egyre nagyobb méretűek. így másfélszer annyi műtrágyát szállítottak idén Tádzsikisztánba, mint a mult évben. A kolhozparasztok ennek eredményeképpen nemcsak a gyapotültetvényeket, hanem a gyümölcsösöket, szőlőt és dohányültetvényt is trágyázni tudják, ami elősegíti a terméseredmények fokozását. 9 Az oreli terület iskolai építkezései. Az oreli területen az év szeptemberétől 289 új iskola építkezési munkait fejezik be. Ezenkívül 15 középiskola mellé új intcrnátusokat építenek. A tanítók számára 132 új lakóház épült. HAT 1070-ES TÖRTENETE Dühösen összeráncolta homlokát Lovas elvtárs, amikor elolvasta a megyeközpont levelét. Ugyanis arról értesítették, a halomi gépállomás vezetőjét, hogy 18 cséplőgépéből hatot, hat darab 1070-es vasvázás gépet adjon át az újonnan alakult sárosdi gépállomásnak. A levél azzal fejeződött be, hogy másnap reggel már jönnek is érte. i Kirohant a gépszínbe és megállt az újonnan javított gépek előtt. „Pont ezeket kell átadni" mérgelődött. A szerelők csodálkozva nézték a gépállomásvezetőt s amikor újra elrohant, fejcsóválva dolgoztak tovább. Éjszaka nyugtalanul aludt. Este ugyanis a főgépésszel tárgyalgatták a dolgot s később megérkezet a párttitkár is. Éppen azt számolgatták, hogy ezek voltak a legjobb gépek s arról beszéltek, hogy 18 géppel a csép. lési kampányban is a megyében az első helyre' kerü'nek. Keve, a párttitkár nem adott igazat nekik és azt mondta, hogy ez kicsinyes, önző álláspont. Szerinte 12 géppel is bírják a munkát. Ezzel aztán végleg elrontották Lovas elvtárs estéjét. S amikor távozott, fájdalmasan nézte a falon a tavaszi munkákért kapott vörös selyemzászlót. Ügy érezte, hogy eleve megfosztották a másiktól, amelyik éppen e'fért volna mellette. Az ágyban aztán gondolkodni kezidett. „Nevetséges. Miért pont a vas-Vázasakat adjam oda?" — mormogta. í.Adok másikat, javítsák ki, van még idejük rá". S eszébe jutott, milyen so. kat dolgoztak, hogy most ilyen szépen munkára készen állnak a gépek. „Könnyű más babérjaival ékeskedni" — mondta még elalvás előtt. Korán ébredt és korán felébresztette a főgépészt is. Elmondta az ötletét és egyenest a gépszínbe siettek. Aztán összemosolyogtak s a pótkocsi meg a gépvédő ponyvákat szépen ráhúzták a kijavított gépekre s elégedetten távoztak. — Utóvégre van más 1070-es is a világon — mondta Lovas elvtárs, de a fogépésznek valahogy elromlott a kedve. — Helyes ez, amit csinálunk? — ingadozott. Lovas elvtárs dühbe gurult. — Eredj már, ne légy gyerek — de a főgépész nem válaszolt, majd elment reggelizni. Az idő félhat felé járt s a nap besütött az ablakon. Az első sugarak pont a selyemzászlóra estek. ,,A megye legjobb gépállomásá. nak a tavaszi.munkakért" csillogott az arany felirat. Lovas úgy érezte, hogy helyesen cselekedett. Igen, a csépléshen is elsőnek kell lennie. Mit kísérletezzen, ami biztos az biztos. Aztán ne. kiállt a munkának, de idegesen nézte időnként a faliórát. Telt az idő. Lassan mindenki munkába állt. Keve motorra ült és a mezőgazdász kíséretében a közeli termelőszövetkezeti csoportba látogatott. A műhelyben pedig megkezdődött a munka, a javítások. Távolból gépdübörgés hallatszott, egyre erősebben. S végül is három vontató gördült az udvarra. Az első gépen, amelyet egy kerekképű leány vezetett, ült mosolygós képpel Simkó, a sárosdi gépállomásvezetó. — Milyen jókedve van — sziszegte Lovas, pedig tegnapelőtt még örült is, hogy Sirnko a szomszédja, mert egy gyárból valók voltak Simkó leugrott a gépről, a vontatosok meg a gépszín felé szivárogtak — Szervusz Lajos — köszönt Simkó s barna arcán csak úgy ragyogott az elégedettség. — Na pajtás ide azt a hat masinát és itt se vagyunk — mondta és Lovas vállára ütött. — Hat darab kijavított 1070-es gép, mi? olvasta egy papírról, amit a zsebéből húzott elő. — Mi az, hogv javított? — hördült fel Lovas — semmi javított. Hat darab 1070-es gépről van szó. — Nézd komám, még tudok olvasni — rázta meg Simkó kedélyesen a papírt. — De mi van veled, rossz színben vagy — nézett aggodalmasan Lovasra — keveset alszol? Lovas elvtárs úgy érezte, hogy mindennek vége. Itt áll egy ember, aki veszélyezteti az elsőségét, legszebb terveire tör s közben aggódik az egészségért, ártatlanul mosolyog.' Ráadásul régi barátja, elvtársa s egy üzemb® valók. — Simkó, adok gépet, de ne azt vidd, ami a papíron van. Vigyél olyat is. amit javítani kell még, hiszen van időtök cséplésig Mi azt a hatot még megszoktuk tavalyról. Igaz, Csanak elvtárs? — szólt » belépő főgépészhez. — Pajtás, ne haragudj... — válaszolt Simkó — értem miről van szó, dehát az a helyzet, hogy nálunk még nincs főgépész és nem is tudom, hogy lesz-e? Azért is intézkedett így a köz. pont. Hiszen már tegnap érdeklődtek az emberek, hogy mijior jön a gép... És úgy örülnek, hogy éppen tőled kapjuk, tudják, hogy a halomi gépek tavaly is jól csépeltek ... mi fiatal állomás vagyunkf fontos, hogy szégyent ne valljunk ... Lovas szomorúan áilt fel, intett, hogy kövesse. Az árnyékos udvaron át vezette Simkót és embereit a gépszínhez. — Milyen rendesek vagytok — cso. dálkozott Simkó. amikor meglátta a letakart gépeket. — Hát igen — felelt zavartan Lovas. Amikor lehúzták a ponyvákat, a keze_ tiltakozásra emelkedett, aztán, mielőtt bárki észrevette volna viszszahullott. Simkó intett az embereinek s a vontatók az első három géphez álltak. A kerekképű leány egy kicsit nekihátrált a cséplőgép vonó rúdjának s erre Lovas félkiáltott. — Mit csinál! S aztán a három traktor útnak indult. — Még egy fordulót csinálunk — mondta Simkó elégedetten nézve utánuk. Majd újra Lovashoz fordult. — Mi is ilyen jó karban tartjuk majd a gépeket. Nem feledjük el, hogy tőletek kaptuk. Jó gépeket adtál, látszik, hogy törődsz a géppel. Lovas rfiég jobban elszégyelte magát. Eszébe jutott az első év, amit az állomáson töltött. Csak három gépe volt, azt se tudták, hol áll a fejük. Hirtelen megszólalt. — Simkó elvtárs, ne csináljatok még egy fordulót. Adok három traktort — s intett a fogépésznek. Simkó most már csodálkozott.. Rosszabbra készült. S amíg az ízzófejet melegítet. ték, azon törce a fejét, a központ miért figyelmeztette, hogy Lovas ellenkezni fog. „Hiszen egy gyárból kerül, tünk falura" mondta magában. Közben bemelegedtek a motorok és fölkapcsolták . a másik három gépet is. Az első már a kapun gördült kifelé. Simkó felkapaszkodott az utolsóra és búcsút intett az udvaron állóknak. Azonban látta, hogy Lovas tölcsért formált a kezéből és kiabál valamit, Simkó a fülére mutatott jelezve, hogy nem hallja. Lovas hozzászaladt s a gép mellett menve magyarázta. — Amit most visztek, jó gép. De vigyázzatok a szalrnarázójára, mert azzal tavaly is baj volt — magyarázta kiabálva. S délben, amikor Keve hazajött, csodálkozott azon, hogy Lovas mo. solyog. — Mi az, nem mérgelődsz? Hiszen elvitték a gépeket? — mutatott a szín felé. . 8 — Na és? Jó helyre vitték! — válaszolt Lovas nyugodtan — ott is csépelni fognak velük, arra való a cséplőgép.., Bilka Pál. 6 Építőmunkások versenye. Leningrád valamennyi kerületében épülnek az új lakóházak. A Nyevszkij kerület építőmunkásainak kezdeményezésére a város építőmunkásai között szocialista munkaverseny indult a lakásépítési terv idő előtti teljesítéséért. Az építőmunkások örömmel csatlakoztak Mojszejev kőműves ú j munkamódszeréhez, aki csoportjának munkáját órabeosztásos ütemterv alapján szervezte meg. S Sztahanovista iskolák az üzemekben. Tádzsikisztán legnagyobb selyemgyárában, a leninabádi vállalatnál 16 szthanovista iskolát szerveztek, amelyeken már a múlt évben kétezer dolgozó hallgatta végig az előadásokat. Az idén a selyemgyári dolgozók újabb nagy csoportja végzi el a sztahanovista iskolát. Az élmunkások tapasztalatainak ismertetése céljából hetenként egyszer sztahanovista estéket rendeznek, ami nagyban elősegíti a dolgozók műszaki ismereteinek fokozását és a munka termelékenységének növekedését. O Teaszüret. Azerbajdzsán több körzetében megkezdődött a teaszüret. Megkezdték a munkát a teafeldolgozó gyárak is. A teaültetvényeken egyébként mindenütt nagy építkezések folynak, vízgyűjtőmedencéket és tavakat építenek. • Szmolenszk újjáépül! Évről évre fejlődik és épül az egyik legősibb város — Szmolenszk. Egymásután adják át az új sokemeletes lakóházakat és más épületeket. Két hatalmas épülettömb építési munkálatait a közeli napokban fejezték be. Sok új villamosvonalat építettek. A városban egyébként a háború befejezése óta 56 klubot, 27 könyvtárat, 3 szíházat, két főiskolát és 17 iskolát építettek újjá. • Szibéria egyik legnagyobb színháza. Öt év telt el a novoszibirszki áll. opera megnyitása óta. A Nagy Honvédő Háború éveiben épített színház - az ország keleti részének egyik leghatalmasabb zenei és kultúrális központja lett. Áz elmúlt öt év alatt a színház művészei több mint ,30 operát és balettet mutattak be. A mult évben a színház az egész országban elsőnek mutatta be a „Két virág" című balettet. • Negyvenéves a szaratovi egyetem. A Szaratovi Csernyisevszkij Állami Egyetem az ország egyik legnagyobb tanintézete. Az egyetem most ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. 1916-ban mindössze 744 tanulója volt az egyetemnek, ma 2638. Az egyetem költségvetése a szovjet hatalom éveiben a réginek 34-szeresére emelkedett. 50 tanszék, 3 tudományos kutatóintézet, 40 gyöhyörűen berendezett laboratórium, 7 múzeum, számos könyvtár és tudományos dolgozószoba működik a szaratovi egyetemen.