Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-13 / 109. szám, szombat

Milliós tömegek írják alá stockholmi békehatározatot U J SZO 1950 május 13 PEKING Hétfőn reggel Sanghajban a város több, mint 10.000 lakosa aláírta a stockholmi békehatározatot, amelyért szót emejt a kínai egyházak és egyházi szervezetek néhány vezető személyisége. A kínai egyházi szervezetek együttmunká 1 kod á sra szólították fel a hívőket a Szovjetunió oldalán a békeszerető és demokratikus néppel a békéért, a nemzeti függetlenségért és a népi demokráciáért. A stockholmi határozatot aláírta a kiváló kínai költők és írók egész sora. WASHINGTON Egy newyorki városnegyed asszonyai a londoni Beckenham előváros asszonyaihoz üzenetet küldtek, amelyben kérik angol asszonytársaikat, hogy minden erejükkel támogasr sák az atomfegyver betiltására és törvényen kívül helyezésére irányuló törekvést. Detroitban a „egyházról és háborúról" jelszó alatt folyó megbeszélésen azt a javaslatot terjesztették elő, hogy az egyházakban az egyszerű hívők között sejteket alakítsanak, amelyeik megszerveznék és végrehajtanák a háború elleni propagandát. LONDON A Béke Védőinek angliai bizottsága Jelenti, hogy tizenkét nap alatt az aláírási akció megindítása óta 130 ezer ívet használtak fel a békekérelmezők aláírásaira. Az akciót a Béke védőinek helyi bizottságai, a vallásos szervezetek, az ifjúság és az aszszonyok irányítják. Az akció megindítása óta 140.000 brosúrát adtak el a világ békemozgalmáról. A stockfaol mi békehatározatot Skócia fővárosában, Glasgowban már tízezrek aláírták. BERLIN Anémet ifjúsági szövetség, amelynek tagjai a német haladószellemű újságírók is, felhívást intézett a német nyilvánossághoz és a szövetség tagjaihoz. A felhívás, amelyet Fritz Apelt, a szövetség elnöke és Heinz Pohlmayer írtak alá, felszólítja a né' met közvéleményt és a sajtót, hogy munkájával és aláírásaival támogassa a békemozgalmat. Brandenburgban 624.437 személy írta alá a békehatározatot. Nyugat-Berlinben három nap alatt 46 békevédőt tartóztattak le, mivel a stockholmi békehatározat aláírási akcióját szervezték. Nyugat-Berlinben eddig 60, Spandauban 10, Steglitzben S és Neu-Kölnben 19 személyt tartóztattak le azért, mert a béke meg védését követelték. Stuttgartban május 9-én, egyetlen nap alatt, 21.000 oo'Tár írta alá a békeíveket. — A Schletterbeck-üzemben az egész üzemi munkásság csatlakozott a békemozgalomhoz. BÉCS Osztrák reakciós körök követelik, hogy a rendőrség tiltsa be a békéért folyó aláírási akciót. A Wiener Tageszeitung, Ausztria néppártjának lapja indítványozza egy törvény kiadását, amellyel megtiltanák aláírá' sok gyűjtését magánlakásokon. A felszabadítás! ünnepségeken részt vevő szovjet küldöttség elhagyta Prágát II kedves vendégehet ünnepélyesen búcsúztatták a repülőtéren Pontosan 5 óra 30 perckor megérkezett a repülőtérre a szovjet küldöttség, amelyet A. Zápotocký kormányelnök vezetésévei a kormány tagjai kisértek A katonazene eljátszotta a szovjet és csehszlovák állami himnuszt, majd A. Bulganin szovjet marsall, Zápotocký kormányelnök, Rodimcev brigádtábornok és Procházka tábornok társaságában díszőrségszemlét tartottak. Bulganin marsall a. díszőrséget »D

0 svidania tovariscsi!< szavakkal köszöntötte. Bekövetkezett a legszívélyesebb búcsú pillanata. Még egy utolsó szilárd és hosszantartó kézszorítás, elhangzottak az Utolsó meleg szavak és a szovjet kormányküldöttség tagjai felszállnak az előkészített szovjet repülőgépbe. Pontosan 5 óra 40 perckor indít a repülőgép és mindazok, akik a repülőtéren voltak, hosszasan integetnek búcsúzót legdrágább barátainknak. A reggeli nap első sugarai kísérik a szovjet nép kormányküldöttségét, azét a népét, amely leghűbb barátunk a harcban és építőmunkában. és amely öt évvel ezelőtt meghozta nékünk a szabadságot. Csütörtökön, május 11-én a kora reggeli órákban, a ruzini repülőtérről elhagyta Prágát a Szovjetúnió küldöttsége, amely résztvett Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordulója ünnepségein. A küldöttség tagjai N. A. Bulganin, a Szovjetúnió minisztertanácsának elnökhelyettese és a Szovjetúnió marsallja, M. A. Szuszlov, aVKS(b) Központi Bizottságának titkára, V. A. Zorin külügyminiszterhelyettes és A. I. Rodimcev brigádtábornok. A kedves vendégek búcsúztatásán megjelentek A. Zápotocký kormányelnök, Rudolf Slánský, a KSČ központi titkára, V, Široký kormányelnökhelyettes és külügyminiszter. Dr. Alexej Čepička honvédelmi miniszter és helyettese B. Rejcin brigádtábornok, B. Geminder vezérkari főnök, hadtestparancsnok, dr. J. Procházka hadosztálytábornok, J. Kouril hadosztálytábornok, J. Éjem Nagyprága helyőrségi parancsnoka, hadosztálytábornok és a csehszlovák közélet más képviselői. Szovjet részről a búcsúztatáson megjelentek M. A, Silin prágai szovjet nagykövet és Iljinszkij ezredes katonai attasé. A Helyi Nemzeti Bizottságok újjászervezéséről (Folytatás az 1. oldalról.) államhatalom szervének tekintélyét kötelezettségvállalásaikkal és a terv teljesítésében való részvétellel is támogatni kell. Csak így teljesítheti az alakuló gyűlés mozgósító küldetését. Mialatt a nyugati Imperialista országokban a szolgai sajtó és a rádió ezen államok tájékozatlan polgárainak fejében és lelkében riadalmat kelt, mialatt ezen áliamok kormányai az egész államgépezetet mozgósítják és igyekeznek a polgárságot mozgósítani a fokozott fegyverkezés céljaiért: mi arra törekszünk, hogy minden erőnket a szocializmus felépítésére összpontosítsuk országunkban és ezzel elérjük népünk életszínvonalának emelését. Ezért tökéletesítjük államberendezésünk, állami közigazgatásunk megszervezését. Ezért végrehajtjuk a helyi nemzeti bizottságok átépítését és javítjuk káder-összetételünket. Ez a munka is a békét szolgálja. Ugyanis minden, ami a szocializmus építését segíti, a béke megerősítését jelenti. A felsorolt összes okokból és körülményekből világosan látható, a helyi nemzeti bizottságok egyidejűleg folyó újjászervezésének jelentősége. Nyilvánvaló annak fontossága is. hogy ebben az újjászervezésben résztvegyenek a polgárság legszélesebb rétegei hogy ez az akció Köztársaságunk mnden községében minden polgár ügyévé váljék. A Nemzeti Front feladata, hogy felhasználja a rendelkezésére álló öszszes eszközöket és hogy ezen újjáépítő akció érdekében mozgósítsa az akció egész időtartama alatt összes szerveit központi, kerületi, jáxási és helyi méretekben, hogy a sajtó, a rádó és a politikai funkcionáriusok beszédeivel a figyelmet erre az akcióra úgy összpontosítsa, amint az jelentőségénél fogva azt megkívánja. Csak így sikerülhet az újjáépítő akció és csakis így érheti el a kitűzött eredményeket: hogy népi demokratikus szellemben kiépítsük államgépezetünket hogy a helyi nemzeti bizottságokon belül újtfpusú közigazgatási szerveket létesítsünk, amelyek szoros kapcsolatban a néppel dolgozzanak és ezáltal mozgósítsák az államgépezet erőit és eszközeit. hogy így megerősítsük és megszilárdítsuk államberendezésünk jellegét és tekintélyét, hogy a helyi nemzeti bizottságokkal Köztársaságunknak új, hathatós eszközt adjunk amely lehetővé tenné, hogy a legtökéletesebben és leggyorsabban teljesítsük országunkban a szocializmus építésével és népünk életszínvonalának emelésével összefüggő feladatokat, högy így hozzájáruljunk a béke és szocializmus táborába tartozó népi demokratikus Köztársaságunk megszilárdulásához és fejlődéséhez. — 1950 első három hónapjában több mint 230 ezer fiatalember és asszony csatlakozott önként a vietnámi demokratikus hadsereghez. A gömörhorkai cellulózegyár nehézségei Az ócska gépek felett győz a dolgozók muikaerkölcse Tudvalevő, hogy a papírt, ezt í fontos és nélkülözhetetlen cikket Kl nának köszönheti az európai kultúra és mindjárt azt is hozzátehetjük, hogy a papírgyártás felfedezése az emberiség történetében legalább is oly nagyjelentőségű, mint Amerika felfedezése. Szinte rejtély, hogy Kína népe, amely a kultúrában, művészetben, iparban és kereskedelemben is kimagasló helyet foglal el a történelemben, nem jutott vezető szerephez. Nos, erre úgy véljük, hogy egyetlen feleletet adhatunk és ez a kínai fal, amit a hatalmon lévő úri dinasztiák állítottak fel és ez a fal jel képesen végigvonul az évezredes kínai kormányzáson és az utolsó év századok úri kizsákmányolásán. A kínai uraknak, mandarinoknak gondjuk volt arra, hogy a papírgyártást épúgy, mint az iparban elért többi eredményeket, csakis a saját céljaikra használják fel. Kinában már Krisztus után a II. században nyomtattak könyvet, tehát 13 századdal előzték meg ebben az európai kultúrát. Ugyanakkor azonban a nyomtatott betű sohasem került a néphez, már csak azért sem, mert a kínai írásjelek oly bonyolultak és öszszetettek, hogy az olvasás és írás művészetét csak a kínai mandarinok és azoknak ivadékai sajátíthatták el. A kínai kuli, aki látástól vakulásig görnyedt a munkában, nem juthatott el a nyomtatott betűig, nem juthatott el még akkor sem, ha vasszorgalommal tanult, mert az uralkodó dinasztiák az iskolai oktatásnál szigorú szűrővizsgáltat vezettek be, úgyhogy a forradalmi erők nem juthattak rendes kiképzéshez. Kína dolgozó népét a hagyományok vaspáncéljába zárták, szellemét szándékosan a mult felé Irányították és ugyanakkor, amikor az uralkodó dinasztiák a nép közt az öregek iránti tiszteletet terjesztették, egymás között a hatalom kedvéért szillőt és testvért pusztítottak el époly kíméletlen kegyetlenséggel, mint ahogy ezt az európai uralkodócsaládok cselekedték. A Nagy Októberi Forradalomnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a Szovjetúnió forradalmi vívmányait átadhassa a kínai népnek, hogy felébressze mély, mesterséges álmából és megajándékozza a szocializmus fegyverelvei, az eleven erejű, világosságot árasztó betűkkel, amit azon a papiron nyomtak, amellyel Kína népe megajándékozta az egész vi lágot. Ennyit a kínai népről, a papír feltalálójáról. Ügy véljük, dolgozóinkat bizonyára érdekli e rövid ismertetés a kiváló és nemes népről, amely ma barátunk, szövetségesünk lett és forradalmi lobogóját magasba tartva fennen hirdeti mindannyiunk jelszavát: „Örök időkre a Szovjetúnióval." A GÖMÖRHORKAI PAPÍRGYÁR Most pedig rátérünk a papírgyártásra, iparunk egyik legfontosabb ágára. Hatalmas méretű fatelep mellett fekszik a gömörhorkai cellulózegyár. Éjjel-nappal három váltásban, megszakítás nélkül folyik benne a munka- A vízözön előtti állatokra emlékeztető óriási kazánokat állandóan fűtik és faforgácsokkal táplálják. Innen az anyag különféle gépekbe kerül, a futószalagszerű szitákra, majd a préshengerekre és ezután a szárítógépbe, ahonnan már mint kész papír kerül ki. Mondanunk sem kell, hogy a munkafolyamatnak ez a leírása teljesen hézagos. Itt tisztán azokra a benyomásokra szorítkozunk, amelyeket rövid ott-tartózkodásunk alatt szereztünk, amikor tanúi voltunk annak a csodának, miként válik a feldarabolt faforgácsból a gépek és a munkáskéz segítségével használható papír. Ugyancsak e helyen tapasztaltuk azt is, mennyire fontos a papírhulladék gyűjtése, mert nemcsak nyersanyagot, hanem rengeteg munkát is megtakarít. A gyár igazgatója, ifj. Durica András, 12 éves kora óta itt dolgozik. Munkás volt és ma az igazgató teendőit végzi. Amikor érdeklődtünk nála igazgatói működéséről és a munka eredményéről, eleinte igen tartózkodóan nyilatkozik. — Ide figyelj — mondja — én munkásigazgató vagyok és tudatában vagyok annak, hogy a mi gyárunknak példaképnek kéne lennie a munkaversenyek lendületességében és az előre megszabott tervet túl kéne teljesítenünk. Sajnos, ezzel egyelőre nem dicsekedhetem. Az a helyzet, hogy a gépek már nagyon kopottak és a megerőltetést nem nagyon bírják. Tavaly például az év végén, amikor a munkásság egyöntetűen engem választott meg igazgatónak, teljes iramban nekiláttunk a munkának, hogy a húsz vagón hiányt behozzuk az éwégi teljesítményhez és bizony ezt a megerőltetést a gépek alaposan megsínylették. Ez év elején ugyanis oly súlyos üzemzavarok voltak, hogy a tervet az idei első negyedévben csak 96.5 százalékban sikerült teljesítenünk. — Sejtheted, hogy számomra ez rendkívül súlyos és egyetlen reményem, hogy az év végéig mégis csak sikerül behoznunk a hiányokat — folytatja Durica igazgató. — Most készül nálunk az új kazán is, ez is sokban segítségünkre lesz, hogy teljesíthessük e rozoga gépekkel a tervet. Mindent elkövetünk, hogy becsületesen megálljuk a helyünket. Végül is ez a mi ügyünk, a munkásaink Ugye, akik velam együtt szenvedtek itt a kapitalizmus idején. Tizenkét éves korom óta dolgozom ez üzemben és úgy ismerem a gyárnak minden zegét-zúJit, mint a tenyeremet. A tenyerem, a kezem nyomát mindenütt fellelheted. Mindenütt dol goztam ebben a gyárban, a háború előtt ide-oda dobáltak, mint olyan valakit, akit nem szívesen látnak. Egyébként a lakatosmesterséget ta nultam itt, de felszabadulni már nem tudtam, mert mint tanonc résztvettem az akkori hatalmas sztrájk megszervezésében. Küldönc voltam a sztrájkbizottságban és a sztrájk szétverése után természetesen azonnali hatállyal elbocsátottak a munkából és még azt a lehetőséget sem adták meg nekem, hogy felszabaduljak. — Ám ez a hatalmas sztrájk — mondja meggyőzően Durica — döntő befolyással volt további életemre. Rájöttem arra, hogy a munkásság csakis egységesen megszervezve, a Párt irányítása mellett képviselhet olyan erűt, amellyel megdöntheti a kapitalizmust. Ezért a munkásmoz galomban állandóan résztvettem, jóidéig én voltam az ifjúmunkásmozgalom titkára és így természetesen vörös posztó lettem kapitalista munkaadóink szemében. Ám éppen ezért, mert anÝiyit szenvedtünk itt, egyetlen vágyam az, hogy példás munkát végezzünk. Nyugodt lelkiismerettel állítom, abban, hogy nem teljesítettük a tervet, nem a szervezés a hibás, hanem az ócska gépek. Ezt legjobban azzal tudom bizonyítani, hogy 1946-ban, amikor át kellett adnunk a gyárait a Bratislavából érkezett bizottságnak, a vezetőségi gyűlésen a szakemberek úgy nyilatkoztak, hogy a gyár öreg és 'nem üzemképes. Én alkkor a munkásság nevében felszólaltam és azt mondottam, hogy ha történetesen szovjet dolgozók lennének itt, akkor a gyár működne és ezért kötelességünk példát venni a szovjet dolgozóktól és igenis, működésbe kell helyezni a gyárat. Szabad kezet kértem, amit meg is adtak és 24 órával később Nagy Károly elvtárssal együtt a munkások segítségével megindítottuk a munkát. Csodával határos volt ez, de sikerült. Minden munkás a helyén volt és minden ki külön-külön megmutatta, hogy szabad hazánkban szabad akarattal csodákat tud művelni. Most is csak azzal fejezhetem be mondanivalómat: mindent elkövetünk, hogy megálljuk a helyünket e régi gépek mellett, amíg az új gyár fel nem épül. MIT MONDANAK A MUNKÄSOK A munkások, akikkel alkalmunk volt elbeszélgetni, egyöntetűen igazolják az igazgató állítását, hogy a rozoga gépek a kapitalizmus maradványai és alig várják az épülő új gyár üzembehelyezését. Koncz Bálint élmunkás, aki a kazánnál mint főző működik, arról panaszkodik, hogy a kazánhelyiségben állandó a gázömlés. — A cső j a vitások folyamatban vannak — mondja —, de mihelyt itt megjavítanak valamit, máris másutt keletkeznek hibák. így küzdünk a munkával és a gépjavításokkal. De így is jóval többet termelünk most. mint felszabadulásunk előtt. Ki is kívánhatta tőlem valamikor, hogy élmunkás legyek? ... Hajszolhattak, kergethettek a munkába, de a munkához csak annyi közöm volt, hogy megélhessek belőle. Harminchárom esztendeje dolgozom már itt, résztvettem a magyar kommün harcaiban és mint párttag szereztem tapasztalataimat. Annyit mondhatok, az uraknak csak arra voltunk jók, hogy minél több hasznot sajt^janak ki belőlünk. Abban a pillán Aj an, amikor nem volt elegendő megrendelés, egyszer rűen elbocsátottak bennünket. Igen, az elbocsátásnál alapos gonddal választottak ki bennünket, akik résztvettünk a munkásmozgalomban. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az akkori munkánk nem szolgálta a m; jövőnket, a mai munka azonban népi demokráciánkban ami jövőnket szolgálja, ezért igyekszem, ezért törekszem, ezért vagyok élmunkás. Brezina Lajos, az Uj Szó munkáslevelezője ezeket mondja: — Én már az úri demokráciában is munkáslevelező voltam. A Munkásba írtam, de azok a levelek merőben másfaj tájúak voltak, mint a maiak. Azokban a levelekben gyakran kellett hírt adnom a felmondásokról, a kíméletlen hajszáról, a sztrájkok lefolyásáról és ellenállásra kellett buzdítanom munkástársaimat. Ma azonban az építőmunkáról és a munka, verseny lendületéről adok hírt. Most is legszívesebben a legjobbakat közölném veled, de sajnos, ezek p girhes gépek állandó üzemzavarokat okoznak. Csak képzeld el, alighogy januárban behoztuk a mult év hiányait, egyszerre csak az egyik kazán oldala meglepetésszerűen leolvadt. Ez természetesen alaposan feltartóztatott bennünket a termelésben. Számunkra ez nagyon elkeserítő, mert a munkaerfcölcs kiváló, igyekszünk, törekszünk és mindennek ellenére nem tudunk méltó eredményeket felmutatni. Dusík Dániel, üzemi pártelnök ugyancsak résztvett a magyar kommün harcaiban. Dusifc elvtárs ezeket mondja az üzem munkájával kapcso. latban: — Kétségtelen, ha az új gyárban dolgozhatnánk, rendes gépek mellett, akkor különb eredményeket mutathatnánk fel. Ám így is, e rozoga, beteg gépek mellett is meg kell állnunk a helyünket és teljesítenünk az előre megszabott tervet, őszintén akarok: veled most beszélni. Igaz, hogy a fasizmus alól már 1945-ben felszabadított bennünket a Szovjetúnió, de a magyar dolgozók felvilágosítása csak akkor vehette érdemben kezdetét, amikor Pártunk kezdeményezése révén a magyarok megkapták egyenjogúságukat. Ezért mi, magyar dolgozók sóik tekintetben visszamaradtunk. Az üzemi pártszervezetneik most az a célja, hogy mennél szélesebb alapokra fektesse az oktatási tanfolyamokat. Máris megindult a pártsajtó megrendelésének a mozgalma és nagyon remélem, hogy felvilágosító munkánk révén a munkaverseny nagyobb lendületet kap és még e rozoga gépekkel is teljesítjük vállalt feladatainkat. Fontos mindenesetre, hogy a fizetéseket végre nálunk is rendezzék az állami bérkatalógus szerint. Egyébként mind a fatelepen, mind a csomagoló helyiségben a normát túlteljesítik. Sőt a fakirakásnál a munkások 160 százalékban túlteljesítik a normát. Valeskó Gyula, az üzemi tanács új elnöke is hangsúlyozza, hogy a munkaversenyt most újra és alaposabban megszervezik és meg van arról győződve, hogy az üzem összes mukásai segítségére lesznek abban, hogy a termelékenységben példás eredményeket mutathassanak tél. Ambrus Zsuzsa, egy ötös élcsoport vezetője, az élmunkásságról a következőket mondja: — Az a nézetem, hogy minden munkásnak törekednie kell arra, hogy élmunkás legyen. Az a munkás, aki megérti, hogy mit jelent számunkra a szocializmus, az lelkesedéssel résztvesz a közös építőmunkában és biztos, hogy olyan eredményeket mutathat majd fel, amelyek őt magát is meglepik. Az építőmunkában elért eredmények minden élmunkást büszkeséggel töltenek el és öntudatossá teszik öt. Ez adja meg az erőv és a kedvet, hogy a munkaversenyben még nagyobb lendülettel részt vegyen. Hasonlóképpen nyilatkozott Makó Mária elvtársnő üzemi tanácstag és Dusza Bálint, aki a csomagolásnál dolgozik kitartó szorgalommal. Dusza Bálint a IX. kongresszus tiszteletére 10 százalékkal nagyobb teljesítményt vállalt magára és kötelezettségét odaadással teljesíti. Szabó Béla.