Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-11 / 107. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek l IP V : • - i . •• A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 május 11, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 107. szám Podbrezová és Köbölkú

t példája nyomán Új kötelezettségvállalásokkal erősítsük a béketábort! A munka új lendületet vesz a KSS IX. kongresszusára Mint már lapunk tegnapi számában jelentettük, a podbrezovai vasasok új kötelezettségeket vállaltak a pártkongresszusra. Az osztravai kohászok példájára az öntés idejét 8 óráról 6 órára csökkentik. Ezt az akciójukat köztársaságunk felszabadításának ötödik évfordulója alkalmából kezdték. A S verni a vasművek do Igozói az öntés idejének rövidítésével biztosítják a terv túllépését, a munka termelékenységének emelését és a termelési költségek csökkentését. Ugyanezen a napon kaptunk jelentést arról, hogy a köbölkúti állami traktorállomás traktoristái politikai nevelő munkát kezdenek a falvakon a IX. kongresszus tiszteletére. E két kiváló példa bizonyítja azt, hogy dolgozóink helyesen értékelik a felszabadítás ötödik évfordulójára elért eredményeket és a béketábort újabb munkalendülettel, újabb nagyszerű győzelmekkel akarják megerősíteni. A Párt IX. kongresszusának ideje i

s közeleg. A dolgozók új kötelezettségvállalásai erősen hozzájárulnak a terv túlteljesítéséhez, amely maga után vonja az egész ország dolgozói életszínvonalának emelését. A Sverma vasműveik például állhatnak az összes üzemek előtt. Jól kihasználták a IX. kongreszszuis idejéig fennmaradó heteket, új kötelezettségeket vállaltak és ezeket teljesítik is. Megértették azt, hogy a kötelezettségvállalások akciója nem egyszeri dolog, hanem tartós jelleggel bír. A szocialista országépítés szükségleteihez igazodik a kötelezettségvállalások iránya is, a munkaverseny színvonalának állandó emelése,állandó küzdelem azért, hogy a versenyben minél szélesebb rétegek vegyenek részt és a munka termelékenysége állandóan növekedjék. Sztálin elvtárs azt mondotta: „A szocialista munkaverseny a tömegek tevékeny forradalmi önkritikájának kifejezője és a dolgozók kezdeményezésén alapszik." Üzemeinkben még sokhelyütt találkozunk olyan tényezőkkel a termelésben és a pártfunkcionáriusok között is, akik általános elégedettséget terjesztenek maguk körül, azt híresztelik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az elért eredméI nyeket így konzerválják és nem ragadják meg az alkalmat újabb kezdeményezésre. A szocialista munkaverseny állandó fejlődése, a terv teljesítéséért folyó küzdelem visszatükröződik a dolgozók életszínvonalán és ezért állandóan, tartósan és mindig újabb eredményeket elérve kell irányítanunk. Üj és kiváló elvtársak nőnek fel a munka közbe, akik miután a termelésben kiváló eredményeket mutattak fel, a Párt, a szakszervezeti munka és a termelés irányítóivá lesznek. A kötelezettségvállalás ezeknek az elvtársaknak és a dolgozó tömegeknek segítségével így válik a tömegek életszínvonalának biztosítékává. A podbrczovai olvasztárok szava kell, hogy követőkre találjon. Kell, hogy érett elvtársaik az üzemekben felfogják a hívó szót és azonnal megindítsák az üzemben a meggyőzési kampányt, hogy újabb kötelezettségekke! biztosítsuk a terv túllépését. Az áprilisi eredmenyek kielégítőek. De né. hány üzemben a gyenge pontokat eltávolítva még jobb eredményeket érhe. tünk el és ebben nagy segítségünkre lehetnek az új kötelezettségvállalások. A szocialista munkaverseny tömegje!, leget ölt a dubnicai Skoda, a povázská bystricai Klement Gottwald, a trnavai Kovosmalt, a füleki Kovosmalt, valamint a handlovai szénbányákban azért, mert ezek az üzemek jól mozgósítják erőtartalékaikat, jól mozgósítják tömegeiket. Most Podbrezová és Köbölkút felhívására az ipar és a falu kezdjen úi lendületet, haladjon még erőtelejsebben előre azon az úton, amelyet a Párt és Klement Gottwald elvtárs tűzött elénk Ez a felszabadítást" ünnepségek méltó betetőzése és ez a legszebb előkészítése a KSS IX. kongresszusának. Az újjáépítési kölcsön hatalmas sikere a Szovjetunióban Több mint 7 milliárd rubellal túljegyezték az iftSdfk szovjet államkölcsön! Moszkva, május 10. (ZAS n. a.) A Szovjetúnió pénzügyminisztériuma közli: Az 1950 május 3-án a Szovjetúnió nemzetgazdaságának fejlesztésére és újjáépítésére kiírt 20 milliárd rúbel értékű államköl" csönt május 8~ig 7,003.608-000 rú bellel jegyezték túl. A pénzügyminisztérium a Szo vjetúnió miniszertanácsának utasítására bejelentette, hogy az ötödik államkölcsön jegyzésének határidejét május 10-vel berekesztette. A Szakszervezeti Világszövetség budapesti tanácskozásán az egység és a béke ügyéről tárgyalnak a kiküldöttek Budapestre megérkeztek a Szakszervezeti Világszövetség tanácskozáaásán résztvevő kiküldöttek. A Szovjetúnió küldöttségét Leonid Szolovjov, a SŽVSZ vb. tagja vezeti. Tagjai Vladimír Brezinev, Klaudia Kuznyetova, Armenat Aszlanov, Anatolij Romanov, Leonid Ivanovics Juszupov, Alexandra Zajcseva, Pavel Chelakhin, Dlmitrij Mónin, Vera Dogadajeva, Lídia Bakaszova, Alexandra Titova, Valentin Ivanovics Kutuzov, Vladimír Rasztorgnyev, Olga Valler, Jevgenyij Alexejev. A szovjet vendégek fogadására a repülőtéren megjelent Harustyák József, a Magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, aki üdvözlő beszédében" meleg szeretettel fogadta a szovjet küldöttséget. A magyar munkásosztály meg van j jet küldöttség vezetője válaszolt: győződve róia, állapította meg Ha- i — Mi azért jöttünk Magyarország rustyák József, hogy azt a hatalmas ; fővárosába, hogy résztvegyünk azokmérctü békeküzdelmet — amelynek' élén a Szovjetúnió áll — és a nemzetközi munkásosztály egységének megteremtéséért folyó harcot, a szakszervezeti világszövetség budapesti tanácskozása újabb nagy lépéssel viszi előbbre a győzelmes befejezéshez. A magyar munkásosztály a Szovjetúnió küldöttségét mindig meleg szeretettel és lelkesedéssel fogadja, mert tudja, hogy a hős szovjet hadsereg hozta meg számára a szabadásgot és a nagy szovjet nép támogatása teszi lehetővé új, derűs, szabad életének kifejlődését. A Magyarországi Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének üdvözlő szavaira Szolovjov elvtárs, a szovnak a fontos nemzetközi intézkedéseknek a meghozatalában, amelyeket a szakszervezeti világszövetség hajt majd végre — mondotta válaszbeszédében Szolovjev elvtárs. — Meg vagyunk győződve arról, hogy az a munka, amit itt folytatunk, hasznára lesz a világ valamennyi dolgozójának. A tanácskozás napirendjén a dolgozók számára igen égető és fontos kérdések szerepelnek: az egység és a béke kérdései. Reméljük, hogy olyan határozatokat fognak hozni, amelyek elősegítik, hogy a világ dolgozói még nagyobb erővel és energiával védhessék meg az egész munkásosztály egységét, a békét és a szabadságot az egész világon. Boleslav Mert az SzVSz titkára: k béke megvédéséért folytatott harc akffv cseleke <e*eke? ?töve&e! Boleslav Gebert, a szakszervezeti világszövetség titkára a budapesti tanácskozással kapcsolatosan a következőket jelentette ki: — A szakszervezeti világszövet i;; budapesti tanácskozásai az egész világ dolgozóit foglalkoztatják. Hiszen a földkerekség minden dolgozója számára életbevágó fontosságú a budapesti tanácskozások két központi kérdése: a béke megvédése és — ami ezzel szorosan összefügg — a munkásosztály nemzetközi egységének megszilárdítása. A béke megvédéséért folytatott harc ma már aktív cselekedeteket követel. Hat hónap(Folytatás a 2. oldalon.) KLEMENT GOTTWALD: Megfogadjuk, hogy minden erőnket latbavetjük a szocializmus építéséért és hazánk megvédelmezéséért, bogy fáradhatatlan harcosai leszünk a aemzetköxl békefrontnak; minden erőnkkel előmozdítjuk, hogy az egész világon győzedelmeskedjék a népek szabadsága és a hitleri fasiszták tanítványait utolérje tanítóik sorsa. NIKOLÁJ VIRTA: MEG VÉDJUK A BÉKÉT! Az amerikai és az egyéb háborús gyujtogatók rágalmaznak, agtasszióval, „vörös imperializmussal" vádolnak bennünket. Vádolják az egész szovjet népet. Tulajdonképpen engem is -CSdolnak, a szovjet Írót, ennek a népnek a fiát, aki életemet, irói munkásságom sorsát hozzákötöttem ... Voltam a fronton, láttam a vért, a rombolásokat, a tüzeket. Láttam az anyák könnyeit. A tankokkal felszántott földeket. A feldúlt kerteket. A porig égetett falvakat. A rombadöntött városokat. Láttam Leningrádot és Murmanszkot. Tagja voltam a legendás 62. hadseregnek, amely megvédte Sztálingrádot. Levett kalappal jártam a Hős Város «zent romjai közt. Az utolsó három-négy év alatt keresztül-kasul beutaztam az országot. Láttam, hógy a szovjet nép hogyan gyógyítja a háború ütötte sebeket, hogyan építi a gyönyörű életet Hazám népe nem akar új háborút. Nem forgat elméjében világuralmi terveket. Nincsen szüksége új területekre, nincsen szüksége katonai támaszpontokra. Békében akar dolgozni és békében akarja munkája gyümölcseit élvezni. Jó egyetértésben kíván élni mindazokkal, akik védelmezik a békét, akik nem akarnak új világraszóló embermészárlást. A szovjet nép építi a maga ragyogó jövőjét, a maga holnapját, amely még tündöklőbb lesz a mánál. Igaz, nem vagyunk tajtékzó pacft» fisták. Mi általában nem tagadjuk a háború jogosultságát. Elragadtatással szemléltük a kínai nép felszabadító harcát a bűnös Kuomingtangklikk ellen, amely összeszűrte a levet az amerikai milliárdosokkal. Szívünk mélyéből kívántuk győzelmét a kínaiaknak s mérhetetlenül örvendtünk, amikor a nép elűzte Csangkajseket és mindazokat, akik vele egy húron pendültek. Ml együttérziink Vietnam hőseivel. Ml együttérzünk mindenkivel, aki a nép boldogságáért harcol. A szovjet emberek, éppen azért, mert emlékeznek, milyen nagy árat fizettek a föld népei azért, hogy a demokrácia és a haladás erői győztek fasizmus felett, a béke mellett állnak és világszerte a béke ügyét védelmezik. Nem hinnék saját szememnek, ha a szovjet sajtóban felhivást olvasnék egy új háborúra: a mi újságjaink csak a békéért küzdenek. Mi. újsáírók és írók, az új szocialista rendszer propagandistái, olyan cikkeket és könyveket írunk, amelyek a né pek együttélésének szükségét és gondolatát hirdetik: „Békét a békének, háborút a háborúnak!" — mondjuk mi az egész sokmilliós szovjet nép nevében. Alekszandr Fagyejev, Konsztantin Szimonov, Ilja Ehrenburg, szovjet irók, akiknek a nevét ismeri az egész világ, a mi gondolatainkat, ami álmainkat tolmácsolják, amikor Párizsban, Londonban, Stockholmban a békéről beszélnek és leleplezik azokat, akik saját önző érdekeikért az emberiséget egy új háború örvényébe akarják taszítani. A szovjet írók szava a Szovjetúnió határain túl, a szocializmus országa sokmillió polgárának szavaként hangzik el. Olvassátok el ezeknek az íróknak, a béke aktív harcosainak müveit. Olvassátok el bármely szovjet írónak könyveit. Az egész szovjet irodalomban nem találtok egyetlen olyan könyvet, egyetlen olyan sort sem, amely alátámasztaná az imperialisták rágalmát. A minap jelen voltam azoknak az íróknak az estélyén, akiket 1949-ben kiadott müveikért Sztálin-díjjal tüntettek ki. 1500 ember jött el erre az estélyre: munkások, alkalmazottak, diákok, a Szovjet Hadsereg tisztjei és katonái. Az elnöki asztalnál írók ültek. Ott voltak a szovjet irodalom nagynevű mesterei és kezdő írók, akiknek a nevét a nép csak nemrég ismerte meg. Voltak prózaírók, költök, színpadi 3zerzők, kritikusok. Elsőnek Fedor Gladkov író beszélt, a világszerte ismret „Cement" című regény szerzője. Ezt a 25 évvel ezelőtt írt regényét a szovjet ország népgazdasági újjáépítésének szentelte, melyet a polgárháború éveiben az angol-amerikai beavatkozók pusztítottak el. A regény hősei olyan emberek, akik rendületlenül hiaanek Lenin és Sztálto géniuszában, a aeocializmua nagy teremtő erejében. Nem volt ebben a regényben fegyvercsörtetés, tiem volt felhívás bosszúra a hazai föld megszentségtelenítéséért. A regény szovjet emberek békés munkájáról szól s éppen ebben rejlik pátosza. Sok év telt el azóta. Gladkov azonban nem változott. Üj regénye, „Elbeszélés a gyermekkorrról", mellyel a mostani magas kitüntetést kiérdemelte, gondolataiban ugyanolyan gyönyörű, ugyanolyan humanista, a szó legnemesebb értelmében, mint amilyen gyönyörű és humanista ennek az írónak minden müve. A nép, a nép munkája — erről írta könyvét a tiszteletreméltó irodalmár. ľeder Gladkov ugyanolyan idős, mint Sinclair. Sinclair öreg korára átpártolt a háborús gyujtogatók táborába. Utolsó regényei gaztettek az emberiség ellen, háborús szenvedélyeket gyújtanak lángra, elvakítják az amerikai népet: a Wall-Street-et, az atompolitikusokat és a gyilkosokat, Hirohitó császárt, a „pestis-blokkok parancsoló urait", az Achesonokat és Csankajseket szolgálják. Mi, a szovjet írók, szégyeljük magunkat, hogy Sinclair írónak nevezi magát! Az estélyen Gladkov pellengére állította Sinclair áruba bocsátott tollát. Ehhez joga volt, mert írói pályájának 50 esztendeje alatt Gladkov csak azért harcolt, hogy az ember szabad és boldog legyen! Fedor Gladkov után Kszenia Ljvova írónő szólalt fel. Elbeszélést írt a kolhozparasztságról, a természet átalakításának nagy sztálini tervéről, amely kíméletlen hadat üzen az aszályoknak, a f eket* viharoknak, a gabonát leperzselő félelmetes déli szeleknek. A «ovjét állam 18 év j alatt hatalmas mezővédő erdőövezetet teremt. E 15 év alatt a sztyeppéken és nagy folyók partjain harminc milliárd fát ültetünk. ÜJ tavakat alkotunk, tömeges öntözés! rendszer, mesterséges esőzés megteremtéséhez látunk hozzá. A hat állami erdőövezet közül csak az egyik 1040 km hosszúságban, a Káspi-tengertöl az uráli hegyekig húzódik. Ütját állja majd a délkelet felöl jövő pusztító szeleknek. Nedvességet visz a gabonatermeléshez, oda, ahol az eddig nem volt. Felbecsülhetetlen jövedelemhez juttatja parasztjainkat. Üj könyvét is ennek a tárgynak szentelte Kszénia Livova. „Az erdőövezet" a címe ennek az elbeszélésnek, amelyet Sztálin-díjjal tüntettek ki, meft szorgalmas, élethű, mert a szovjet népet jó és nemes tettekre mozgósítja, mert az írónak nem volt más célja, mint az a törekvés, hogy a sépnek a maga boldogsága megteremtésén segítsen. Az aszály elleni harc nagy tervének átültetése az életbe, amelyről Kszenit Ljvova a könyvét írta, csak a szocialista ^ndszerben vált lehetségesssé. Ez a terv egyike a legnagyszerűbb tetteknek, amelyeket valaha is ismert az emberiség. Nagy, nemcsak terjedelme miatt, hanem azért is, amivel annak teljesítése a népet szolgálja, humanista, nemes és a hosszú évekre tervezett béke gondolata hatja át. Ezen az estén meghallgattam Lev Osanin költőnek, a Demokratikus Ifjúsági Himnusz szerzőjének úti költeményeit. Miről ír az ifjú költő? Újból és újból a békéről! A békét védelmező milliók hatalmáról! Az ember és az egész becsületes emberiség legszebb törekvéseiről! A népeknek arról a rendíthetetlen akaratáról, hogy megvédje a béke ügyét. Szergej Mihalkov, iffiúsági író, költő és színpadi szerző, három Sztálindíj nyertese, az estélyen szemelvényeket olvasott fel új darabjaiból. Egyik darabját az értelmiségnek szentelte. Hőse — zeneszerző. Tárgya — az új szotialista eszmék győzelme a művészetben. Mihalkov máisodik darabja „Haza akarok menni", azoknak a szovjet gyermekeknek szenvedéseiről beszél, akiket a háború alatt a fasiszták Németországba hurcoltak és akik most amerikai koncentrációs táborokban sínylődnek. Szenvedélyes, izgalmas darab. A cselekmény a végletekig feszült. De ebben a da-