Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-10 / 106. szám, szerda

1 msm A szovjet hadsereg döntő szerepe a fasizmus legyőzésében . badságát és függetlenségét és az európai nemzeteket megvédje a német imperialisták igájától. A nagy Sztálin akkor kijelentette a szovjet katonákhoz, partizánokhoz és az egész szvojet néphez intézett beszédében : „Reátok tekint a egész világ, mint arra az erőre, amely megsemmisíti a német betolakodók rabló hordáit. Rátok tenkintenek Európa leigázott népei, amelyek a német betolakodók járma alá kerültek, rátok tekintenek, mint felszabadítójukra. Nagy felszabadító feladat jutott nektek osztályrészül. Legyetek méltók erre a hivatásra" (J. Sztálin, ,,A Szovjetúnió Nagy Honvédő Háborújáról", 29. oldal.) Az egész szovjet nép felkelt és a Nagy Honvédő Háború harcosainak sorába állott és a fasizmus elleni harc döntő főereje volt. A szovjet nép áldozatkészsége és hősiessége harcra buzdította az európai országok nemzeteit a német megszállók ellen. Az ellenség arra számított, hogy „villámgyorsan" legyőzi a Szovjet Hadsereget néhány rövid hét alatt. Az ellenség számítása azonban hibás volt és csúfos kudarcot vallott. A Szovjet Hadsereg példátlan hősiessége és a Szovjetúnió népeinek áldozatkész munkája Sztálin lángeszű vezetésével már a Nagy Honvédő Háború első fázisaiban megtörte a fasizta hadsereg erejét és örökre eltemette a fasiszta hadsereg legyözhetetlenségéről költött mesét. A Szovjet Hadsereg tettel cáfolta meg a „villámháború" német stratégiai elméletét, megváltoztatta az erők arányát a Szovjetúnió javára és megteremtette a kedvező feltételeket a szovjet katonaságnak a döntő offenzívára való áttéréséhez, jóllehet a második arcvonal még nem jött létre. Csupán a háború első négy hónapja alatt a németek több mint 4,500.000 halottat és sebesültet vesztettek (beleszámítva a hadifoglyoKat). A moszkvai győzelem megmutatta a Szovjetúnió legyőzhetetlen erejét, az SSSR népeinek szívósságát és derekasságát, akik a Nagy Októberi Forradalom vívmányait védelmezték. Csak az angol-amerikai történelemhamisítók, mint pl. az amerikai hadsereg vezérkari főnöke, magyarázhatják a németek Moszkvánál szenvedett vereségét „az 1941-es év borzasztó hóviharaival és elviselhetetlen fagyával". Nem felesleges megemlíteni, hogy 1941 december 6-tól 1942 január 15-lg a harcokban a németek 300.000 halottat vesztettek a sebesülteken és a fogságba jutottakon kívül. A hitlerista Németország kihasználta azt, hogy a második front Európában még mindig nem jött létre s 1942 nyarán 240 divíziót gyűjtött össze és vetett a szovjet frontra. A moszkvai súlyos vereség után azonban a németek már nem voltak képesek széles fornton offenzívát kezdeni és ezért a délnyugati szakaszra összpontosították erőiket, ahol sikerült nekik jelentős fölényt elérniök, délre előnyomulniok és Sztálingrádot fenyegetniök. Megkezdődött a történelem legnagyobb csatája — a sztálingrádi csata. A Szovjet Hadsereg hősiesen védte a Volga melletti várost, amely a nagy Sztálin nevét viseli. A németek mérhetetlen veszteségeket szenvedtek. Június közepétől november 19-ig több, mint ezer ágyút, 1300 repülőgépet és több mint 680.000 halottat és sebesültet vesztettek. Sztálin generalisszimusz parancsár ra november 19-én a szovjet seregek a front eme szakaszán offenzívfát kezdtek. Az a stratégiai terv, amelyeit Sztálin elvtárs dolgozott ki és amelynek gyakorlati végrehajtását irányította, a Szovjet Hadseregnek pompás győzelmet biztosított. Szokatlanul rövid idő alatt a Szovjet Japán hadifoglyok levele J. V. Sztálinhoz öt évvel ezelőtt a Szovjet Hadsereg kitűzte a győzelmi lobogót Berlin felett és bevégezte a fasiszta Németország katonai vereségét. Az imperialista Németország, amely világuralomról álmodozott, letette a fegyvert. A Szovjetúnió véderői a nagy Sztálin vezetésével megvédték hazájuk szabadságát és függetlenségét és biztosították a Szovjetúnió kommunista társadalmának további békés felépítését. A Szovjetúnió felszabadította a fasiszta járom alól egész Európa nemzeteit és megmentette a világ civilizációját a pusztulástól. A második világháborút, amelyet fasiszta államok lobbantottak lángra, Németország, Olaszország és Japán, a nemzetközi reakció közös erői készítették elő. Az amerikai dollár segítségével építették ki a hitleristák Németországot a fasiszta támadás katonai és gazdasági támaszpontjává. Nagy-Britannia, USA és Franciaország reakciós uralkodó körei nemcsak hogy nem tettek semmit sem a második világháború megakadályozására, hanem még tárgyaltak is Hitlerrel és tüzelték a Szovjetúnió ellen. Anglia és Franciaország uralkodó köreinek tudomásával és beleegyezésével kerítette hatalmába 1938-ban a hitleri Németország Ausztriát és egy évvel később Csehszlovákiát is. Az angol, francia imperialisták elutasították a Szovjetúniónak azt a javaslatát, hogy kollektív biztonsági szervezetet létesítsenek s ezzel segítségére voltak a hitleri Németországnak a második világháború megindításában. A fasiszta Németország hadseregei, amelyek a nyugateurópai országok ellen támadtak, nem találtak lényeges ellenállásra Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Luxembijrgban, Franciaországban, Norvégiában és a többi államokban, ami kormányaik fasiszta párti politikájának hibájából történt. Akkoriban teljes elpusztulás veszélye fenyegette Angliát. A megszállt országokban a hitleristák a véres terror uralmát vezették be. Az emberek millióit német imperialisták rabszolgáivá tették és az egész világot a fasiszta rabszolgaság fenyegette. A fasiszta Németország már régen készült az SSSR elleni háborúra és 1941 június 22-én hitszegöen és hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetúniót. Valamennyi szabadságszerető nemzet az egész világon éberen figyelte az óriási csaták lefolyását, amelyeket a szovjet-német fronton vívtak. Megértették, hogy ott dől el a második világháború és az egész világ nemzeteinek sorsa. A Szovjetúniónak és véderöinek jutott az a nehéz, de nemes feladat, hogy legyőzze a fasiszta Németországot, megvédje a szocialista haza szaValamennyi szovjet lap közölte május 7-én azt a hírt, hogy az SSSR minisztertanácsának elnöke, J. V. Sztálin és a szovjet kormány számos levelet kapott a japán hadifoglyoktól, akik a Szovjetúnióból visszatérnek hazájukba. Az egyik üyen levél szövege, amelyet 66.434 japán hadifogoly irt alá 26 méter hosszú selyemszalagot foglalt el. A levélben ezt irják: »Csak a Szovjetúnióban lettünk lelkileg szabad emberekké és ismertük meg az igazságot. Elhagyván a győzelmes szocializmus nagy országát, ünnepélyesen esküszünk a nagy szocialista állam népének és Önnek, szeretett atyánk és az egész világ dolgozóinak lángeszű vezetője, hogy áldozatkészen fogunk harcolni a japán nép s a Szovjetúnió népei közötti elszakíthatatlan barátságért.Csak ez a barátság hozhat népünknek szerencsét, nemzeti függetlenséget, békét, szabadságot, és demokráciát. Tudjuk, hogy a japán nép életérdekei a Szovjetúnió népeinek érdekeivel teljesen azonosak. Esküszünk, hogy következetesen megőrizzük a haladás, a béke ügye iránti hűséget és a szolidar tást valamennyi ország dolgozóival.* Hadsereg a sztálingrádi • körzetben a német hadsereg több, mint 300.000 főnyi részét körülzárta és részben megsemmisítette, részben elfogta. A Szovjetúnió és hadserege jelentették azt az elhatározó erőt, amely szétzúzta a fasiszta Németországot és társait és felszabadította úgyszólván egész Európa népeit a hitlerista önkényuralom alól. A második világháború alatt megalakult és összetartott az angol-szovjet-amerikai koalíció a fasiszta támadók ellen. Azonban a német fasizmus elleni ellenállás egész súlya a Szovjetúnió vállain nyugodott. Az USA és Anglia kormányai ünnepélyesen kötelezték magukat, hogy 1942-ben megnyitják a második frontot Európában. Ezt a kötelezettséget azonban nem teljesítették, nemcsak 1942-ben, amidőn a Szovjet Hadsereg nehezen harcolt Sztálingrádnál, hanem az 1943-as évben sem, amidőn a kurszki kemény harcok dühöngtek. A második front halasztgatásának politikája nem volt véletlen. Ez Anglia és az USA reakciós uralkodó köreinek jól átgondolt taktikája volt, amely a Németországgal való háborúban a saját céljait követte és nem volt semmi közössége a fasizmus elleni felszabadító feladatokkal. Nem akarták, nem kívánták, hogy a fasiszta Németország le legyen győzve, csupán Németország hatalmát akarták megtörni és így veszedelmes konkurrensüket a világpiacról eltávolítani. Egyben a Szovjetúniót is le akarták gyöngíteni s azt kívánták, hogy az SSSR hosszú időre elveszítse jelentőségét, mint nagyhatalom és a háború után az USA-tól és NagyBritanniától függjön. Csupán 1944ben, amidőn már a napnál is világosabb volt, hogy a Szovjet Hadseregnek magának is elég ereje van, hogy szétzúzza a fasiszta Németországot, felszabadítsa az elnyomott népeket egész Európában, kezdték meg az olyan régen ígért második frontot az európai szárazföldön. Félve a Szovjetúnió hatalmas befolyásától Európa sorsára- és azon igyekezetükben, hogy a reakciós erők uralmát megvédjék az európai országokban, az USA és Anglia uralkodó körei 1944 nyarán kénytelenek voltak katonaságukat gyorsított menetben partraszállítani Franciaországban és megnyitni a második frontot, ami azonban alapjában semmit sem változtatott a helyzeten a szovjet-német fronton. Továbbra is a szovjet katonaság viselte a Németország elleni háború főterhét. A második front nem tudott lekötni több, mint 75 alsóbbrendű német divíziót, míg a szovjet-német fronton a 200 legjobb német divizió harcolt. 1944-ben a Szovjet Hadsereg előretört és a német hitleri hadseregre tíz alapos sztálini csapást mért, amelyek megrendítették az egész ellenséges arcvonalat a Fekete-tengertől a Balti tengerig s a német erőket szétzúzták. Ezeknek a pompás hadműveleteknek az volt az eredménye, hogy a német betolakodókat véglegesen kiűzték a Szovjetúnió egész területéről. A Szovjet Hadsereg felszabadította Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia jelentős ré1950 május 10 szét, kapitulációra kényszerítette a német csatlós államokat és mélyen benyomult Magyarországra 1945 elején a nagy Sztálin történelmi feladatot tűzött ki a szovjet katonaságnak: győzelmesen befejezni a fasiszta Németország elleni háborút, „legyőzni a fasiszta bestiát saját fészkében és kitűzni Berlinre a győzelem lobogóját". A berlini offenzíva idején a Szovjetúnió csapást csapás után mért a német hadseregre. Április 30-án a szovjet csapatok hatalmukba kerítették Berlin szívét s a nemzetgyűlés épületére kitűzték a vörös győzelmi lobogót. Május 2-án Berlin már teljesen a Szovjet Hadsereg kezében volt és május 8-án végül a fasiszta Németország feltétel nélkül kapitulált. Bekövetkezett a német fasizmus feletti nagy győzelem történelmi napja. 1945 nyarán a szovjet kormány szövetségi kötelezettségei szerint háborúba lépett Japánnal. A szovjet véderők rövid idő alatt széízúzták a japán imperializmus fő támadó erőit — különösen Mandzsúriában, a kvantunj elit-hadsereget — és kényszerítették, hogy letegyék a fegyvert. Ezzel jelentősen meggyorsították a háború befejezését és az általános béke visszatértét. A Nagy Honvédő Háború kemény próba volt a szovjet szocialista állam, a szovjet nép és véderői számára. A nagy Sztálin a szovjet népet hősies harcra tüzelte hazája szabadságáért és függetlenségéért és a Szovjetúniót nagyszerű győzelemre vezette s az egész világ népeit megmentette a fasiszta rabszolgaság veszedelmétől. A Szovjetúnió a háborús megpróbáltatásokból még szilárdabban és hatalmasabban került ki. A háború alatt valamennyi haladószellemű nép, az egész világ dolgozó népe lelkesedéssel követte a Szovjet Hadsereg hőstetteit és joggal tartották egynek szabadságukat az ő győzelmükkel. Most, midőn az egész világ népei állandóan és fáradhatatlanul! harcolnak az új háború gyujtogatói ellen, mindenki, akinek a béke és a népek biztonsága drága, a hősies Szovjet Hadseregben látja vágyai biztosítékát, azt a törhetetlen erőt, amely rendületlenül áll a béke posztján s amelynek elég ereje van ahhoz, hogy észretérítsen minden támadót. A Szovjetúnió, hűen a sztálini békepoCitikához, állandóan harcol a békéért s a népek közötti barátság megszilárdításáért. A demokrácia erői napról napra növekednek és szaporodnak. A szovjet nép győzelme a fasiszta Németország felett és az imperialista Japán felett a népi demokratikus berendezés megszilárdításához vezetett Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Albániában. Ázsiában megalakult a Koreai Népköztársaság. Megalakult és megszilárdult a Vietnami Demokratikus Köztársaság is. Az egész világ minden országa lakosainak százmilliói ma az új hábor rú kezdeményezői ellen harcoCnaik s megvédi ka békét és a haladást. A. ZÁP OTOCKÝ 6

9 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ Elegendő, ha egybevetjük a munkásfiatalok, a műhelyekben dolgozó tanoncifjúság, a mezőgazdaságban dolgozó és a kereskedelmi életben tevékenykedő mai fiatalok helyzetét az akkori fiatalságéval, az akkori termelésben tömegesen alkalmazott gyermekek helyzetével. Mindaz, amiről Rézler, az öreg textilmunkás ír, nem kitalált mese, hanem valóság, amelyet mi, ma is élő emberek megismertünk, amelybe beleütköztünk és amely szerves része volt az akkor uralkodó törvényes rendnek, szerves, elválaszthatatlan része volt annak a társadalmi rendnek, amelynek leküzdése és kiküszöbölése kíméletlen harcokba, súlyos áldozatokba és kemény munkába került. Gondolják csak meg: amikor a polgári társadalom a maga tőkés termelését kiépítette, amikor gyárakat és üzemeket létesített, e tőkés építés és saját hasznának szaporítása érdekében nem restelt hatéves gyermekeket is gyári rabszolgákká tenni. A törvény védte, támogatta és jóváhagyta ezt. Az egyház ezt rendbenlevőnek találta és a templomi szószékről soha nem küzdött ellene. A munkásoknak maguknak kellett megtörniök és eltávolítaniok ezt a bűnös rendszert különböző akciókkal és súlyos harcokkal, amelyeket az uralkodó osztályok hazaárulásnak és törvénytelenségnek minősítettek. Ma azonban, amikor megakarjuk erősíteni szocialista termelésünket meg akarjuk valósítani terveinket, akadnak, akik helytelennek, elítélendőnek és demokráciaellenesnek minősítik, hogy nem gyermekeket, nem hatr és tízéves apróságokat, hanem henyélőket, ingyenélőket, feketézőket, szélhámosokat és felforgatókat akarunk munkára kényszeríteni, olyanokat, akik mások tisztességes munkájának a rovására lustálkodnak és nemzeti jövedelmünkből, amelyet annyira megnyesett a háború és a megszállók mohósága, jogtalanul részt követelnek maguknak. Akadnak egyházi emberek is, akik a templomi szószékről a vallás nevében lázítani próbálnak ez intézkedéseink ellen és rendszabályainkat vallásbaütközőeknek minősítik. Ezekre a mozzanatokra gondoltam a könyv írása közben. Más kérdés, hogy feladatomnak milyen mértékben tudtam megfelelni. Ennek megítélése az olvasó dolgaÉn magam, ha visszaidézem azokat az évtizedeket, amelyeket ezek az emlékezések lerögzítenek, mindinkább tudatára ébredtek a forradalmi változás nagyságának. Ha visszagondolok azokra a nehézségekre és akadályokra, amelyekkel a szocializmus akkori úttörőinek meg kellett bírkózniok és amelyekkel meg is birkóztak, nem tudok szabadulni attól a kellemetlen érzéstől, hogy mai nemzedékünk kissé elkényelmesedett, hogy sokan azok közül, akik ma szocialistáknak tartják magukat, már~ csak az elért eredményt szeretnék élvezni és nem szívesen hoznának áldozatokat. Pedig a szocializmushoz vezető utunk, jóllehet árny" nyit változtattunk és javítottunk már, még mindig munkát, áldozatokat és harcot is követel. Hazánk itt-ott, még mindig burzsoá országokkal határos és nálunk sem sikerült még felszámolni a reakciós és tőkés körök összes maradványait, azokat, amelyek a külföldi reakció segítségére számítanak és a külföldi tőkés reakcióval műkődnek együtt. Ennek ellenére szilárd hit és egészséges derűlátás él bennem, hogy a bajok túlnyomó része már mögöttünk van. Ezt a könyvemet új nemzedékünknek ajánlom, amely már az új viszonyok között nevelkedik és amelyről hiszem, hogy az alkotó munka jó sodrában megacélozódik, megszabadul azoktól a dekadens vágyaktól, amelyek az előző korszak ifjúságát jellemezték. A fiatalok valaha azért törekedtek műveltségre, hogy a legkényelmesebb módon hivatalnoki állást vagy más tisztséget szerezzenek és biztosított megélhetésű úriemberekké váljanak. Hiszem, hogy új fiatalságunkat, a tudás és műveltség iránti vágyában, magával ragadja a szocialista munka hatalmas erőfeszítése, hiszem, hogy fiatalságunk azért fog tanulni és művelődni, hogy minél jobban kifejlessze alkotóképességeit, hogy felépítse mindazt amire még szükségünk van. Hiszem, hogy ifjúsági mozgalmunkból, a gyárakban, a bányákban, az építőállványokon, a műhelyekben, a mezőkön és az irodákban a legnagyobb teljesítményért és a legmagasabb munkatermelékenységért vetélkedő önkéntes munkabrigádokból új harcosok kerülnek ki és sorakoznak fel s ezek győzelmesen befejezik a szocializmus felépítését. Prága, 1948 október. Antonin Zápotocký. (Vége.)