Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-09 / 105. szám, kedd

1950 május 9 fellendítik a városok ipari életét (i— t.) A munka minden terén arra törekszünk, hogy megjavítsuk a termelés menetét s így a kisiparban is a szocialista gazdálkodás előnyeit és módszereit felhasználva biztosítjuk városaink ipari életének felvirágoz­tatását. Mert nemcsak a gyárakban, a mezőgazdaságban, hanem a ki­sebb termelési üzemekben ls valóra kell váltanunk nemzetgazdaságunk új irányelvét, a szocialista ipar és kereskedelem bevezetését. Ebben a szellemben kezdtek meg­alakulni a mult évben a városi köz­üzemek s azóta jó szervezömunká­juk eredményeképpen már elért si­kereikről számolhatunk be. A losonci városi közüzemnek már három, vendéglátói és közleke­dési, építkezési és gazdasági kombi­nátja van. A legfejlettebb a vendég­látói közüzem. Mult év októberétől kezdve az iparosok fokozatosan szak­ma szerint léptek be a közüzem kö­telékébe, meggyőződve arról, hogy sokkal jobban és gazdaságosabban fognak termelni, ha áttérnek a ma­gasabbfokü szocialista gazdálkodás formájára. Most ezek az iparosok már az eltelt hónapok alatt tapasztalhat­ták, hogy milyen előnyt biztosít ne­kik az új szocialista vállalat. Meg vannak elégedve s egyúttal, mint a közüzem alkalmazottai biztosítva lát­ják jövőjüket. Nem kell félniök a vál­ságtól, a konkurrenciától, a tönkre­menéstől s az eddigi volt segédek, ki­segítő alkalmazottak sem érezhetik többé, hogy a magánvállalkozó ki­zsákmányolja munkaerejüket, mert a közüzem minden dolgozóját érdem szerint fizetik. A losonci városi közüzemnek már több, mint 200 alkalmazottja van. Eddig 10 vendéglője, 7 cukrászata 8 péksége, 1 mézeskalácsos műhelye, 3 fényképező műterme, 2 szódagyára 2 hotele és kávéháza, 3 nagy szabó­műhelye és gőzfürdője működik. Most hozzák rendbe a jéggyárat és rövidesen a borbélyok is bekapcso­lódnak ebbe a szocialista munkába. Azelőtt a legtöbb kisiparos kis és nem elég szakszerűen berendezett műhelyben dolgozott. így nem is tu­dott nagyobb teljesítményt, több­termelést leérni. A közüzemi vállalat viszont nagy és jól berendezett műhelyek létesíté­sére törekszik. Központosítja az ipa­rosokat. A szabók részére például há­rom nagy műhelyt rendeznek be, ahol egyszerre- 10—15-en is fognak dol­gozni. Kisipari gócpontokat építenek ki és így lehetővé teszik, hogy a szocialista munkaverseny bevezeté­sével a mennyiségi és minőségi ter­melés elérésére az egyes műhelyek egymást versenyre hívhassák ki. Ugyanez a helyzet áll fenn a pékek­nél, a borbélyoknál és a fényképé­szeknél is. Modern műhelyeket ren­deznek be s most főleg nagy súlyt fek­tetnek a biztonsági óvintézkedések­re, ami azelőtt a magánvállalatoknál hiányzott. Most megalakították az üzemi párt- és szakszervezetet. A KSS IX. kongresszusára ők is kötelezettséget vállaltak. A közüzem dolgozói bri­gádmunkában helyrehozzák a kert­helyiségeket és a losonci fürdőt ahol majd a nyári hónapokban a város dolgozói szabad idejükben kelleme­sen tölthetik el idejüket. — Célunk az, — mondja Feig elv­társ, a vendéglátó közüzem vezetője —, hogy bebizonyítsuk a közönség előtt, hogy a szocialista tervgazdál­kodásra való áttéréssel a kisiparban is sokkal többet és jobbat nyújtha­tunk és sokkal magasabb színvonal­ra emelhetjük ipari életünket, mint az egyéni magánvállalkozás idején. A kongresszus tiszteletére a rimaszombati városi köz­üzem műhelyei kéthetes ver­senyt tartanak A rimaszombati vendéglátó váro­si közüzem már tavaly szeptember óta működik. 78 kisipari üzem kap­csolódott be a közüzembe, amelyek közül csak 37 nagyobb műhelyt hagy­tak meg. Alkalmazottaik száma 225. A KSS IX. kongresszusának tiszte­letére azt a kötelezettséget vállalták, hogy műhelyeik szakma szerint egy­más között kéthetes versenyt tarta­nak a többtermelés, a minőségi ter­melés biztosítására a nyersanyag­takarékoskodás növelésére, a terme­lési költségek csökkentésére. Ezenki- , vül a városi park rendbehozására 1500 munkaóra ledolgozására is kö­telezték magukat. A munka jó ellenőrzésével, a mű­helyek higiénikus berendzésével és gazdaságosabb termeléssel eddig már jelentős eredményeket értek el a mi­nőségi termelés terén. A pékeknél nyilvánul ez meg a legjobban, mert jóminőségü termékeik után óriási ke­reslet indult meg. A vendéglátó kombinát rövid idő alatt sikeresen oldotta meg az összes szervezési kérdéseket s most május végéig a fényképészek és vegytisztí­tók beszervezésével már teljes virág­zásnak indítják vállalatukat. Jó szer­vező munkájuk híre eljutott a többi járásokba is. Legutóbb például a tomaljaiak jöttek Rimaszombatba hogy itt tájékozódást nyerjenek az elvégzett munkáról s az itt szerzett tapasztalatok alapján maguk is meg­indíthassák a közüzem működését. Rimaszombatban a vendéglátó­üzemen kívül még az épitkezési és gazdasági kombinát is működik, amelybe a város építészei, asztalosai, lakatosai, vízvezetészerelői is be­kapcsolódtak. Máig már 120 építő­munkással dolgoznak. -UJSZÖ Hét új üzem — a szocialista iparosítás hét új bástyája Népünk hazájának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása ötö­dik évfordulóját ünnepelte. Az ünneplésnek Szlovákia iparosításának öröm­teli eredményeivei adott kifejezést. Olyan eredményekkel, amilyenekhez fog. hatókat a mult egyetlen korszaka sem nyújtott. Szlovákia és népe nagy szo. cialista ajándékot kapott. Hét új gyárat és üzemet. Hét új bástyát a szo. cializmus építéséhez, a világbéke megszilárdításához, amelyek ezen a napon lendítették meg először gépeik kerekeit. Ezer új munkalehetőséget, a mun­kásosztály új tagjaiknak ezreit. Ez a Szovjetúnió által való felszabadítás eredménye, ez a Kommunista Párt vezetése alatt álló népkormány vívmánya. Felső-Liptóban a felszabadulás nap­jának ünnepségei utár. megnyitották a V. I. Lenin.üzemet. A üzem előcsar. nokában összejöttek a munkások, a környék lakossága és az ifjúság. Az ünnepélyen jelen volt Samo Takáč elv. társ, ipar- és kereskedelemügyi meg­bízott, aki beszédében megemlékezett gazdasági fejlődésünk új eredményei­ről. Hála köztársaságunk a Szovjet Hadsereg által való felszabadításának, hála Kommunista Pártunknak ma Lip. tóban két új üzemet hozhatunk üzem. be. Ezek az építő eredmények újabb indítást adnak arra, hogy minden esz­közzel igyekezzünk bzitosítani a békét és így a Szovejtúnió nagyszabású tá­mogatásával haladjunk a boldog jövő felé. Takáč megbízott - beszéde további részében elmondotta, hogy sok parla­gon heverő munkaerő talál ebben az üzemben új munkaalkalmat, akik eddig Liptó kistermelékenységű mezőgazda­ságában dolgoztak Lehetőségük nyí­lik újabb szükségleti cikkeket gyárta­ni dolgozó népünk életszínvonalának emelésére. Azért, hogy munkánk si­keresen halad, azért, hogy Szlovákia iparosítása keretében állandó új gyá­rakat építhetünk, a Kommunista Párt­nak és atyjanak, Gottwald elvtársnak tartozunk köszönettel. Azért van ez, mert- szocialista iparosítást folytatunk, azért, mert a cseh dolgozók tevékeny segítségére és eredményeire támaszko­dunk, akik támogatnak a szlovák ipar újjáépítésének terén mutatkozó nehéz, ségek mielőbbi legyőzésében. Az ünnepség után a vendégek meg. tekintették az üzemet, amelyet az épí­tőipari munkások és az üzem akalma­zottai fokozott ütemben építenek hála a KSS IX. kongresszusára vállalt kö­telezettségeknek. Az üzem építkezésén önkéntes brigádokban dolgoztak a had­sereg tagjai, az SNB és a tanuló ifjú­ság. Ugyanazon a napon Liptóbam még egy üzemet nyitottak meg. Az ünnep, séget jeden volt dr. J. Viktory gazság. ügyi megbízott, aki beszédében meg­említette, hogy ezen építőeredmények a hősi szovjet hadsereg győzelmének köszönhetők. Az építőipari alkalmazot­tak politikai öntudata és munkalelke^­dése lehetővé tette, hogy ez az üzem az eredeti határidőnél három hónappal korábban kezdhette meg működését. Az üzemben tanonciskolát és műhelyt is rendeznek be, ahol az ifjú dolgozók jó szakmunkát sajátítanak el. A lip­tóiak itt is számtalan munkaikaimat ta­lálnak, új lehetőségeket bekapcsolódni az ipari termelésbe és hozzájárulni a liptói dolgozó nép életszínvonalának emeléséhez. Új üzemeket építenek a gazda­ságilag visszamaradt Kelet-Szlo­vákiában is, amelyeket vasárnap helyeztek működésbe. Egyik kö­zülük a Križik-Dukla üzem, ame" lyet Holdoš elvtárs megbízott nyi­tott meg ünnepélyes keretek Kö­zött. Az új üzem szocialista ado­mány, amelyet a keleti ország­rész a felszabadulás napján kap a további gazdasági fejlődés biz­tosítására. Holdoš megbízott és Pšenička képviselő beszéde után a hadsereg, az SNB és a népi mi­lícia ünnepi seregszemléje kö­vetkezett. Dr. Soltész elvtárs közélelme­zési megbízott Nyugat-Szlovákiá­ban újabb üzemet nyitott meg a „Tatralan"~t. Ez az üzem kizá­rólag hazai nyersanyagból fcg textilüzemeink számára félgyárt­mányokat termelni. Soltész meg­bízott beszédében rámutatott Szlovákia iparosításának jelen­tőségére, amelynek újjáépítésével népünk hozzájárul a köztársa" ságnak és ezáltal a világ béke" táborának megerősítéséhez. En­nek az üzemnek berendezését a cseh országrészből kapják, ami újabb példája annak, hogyan tá­mogatja a cseh munkásosztály Szlovákiát, amely saját erejéből nem tudna oly gyorsan fejlődni. A Tatralan üzemet szintén öt hó­nappal a kitűzött határidő előtt helyezték üzembe, ami a KSS IX. kongresszusára és hazánk felsza­badulása ötödlik évfordulójára tett kötelezettségvállalások ered­ménye. A francia tábornokok botránya a francia parlament előtt Több ízben beszámoltunk már la­punk hasábjain arról a hatalmas korrupciós botrányról, amely hóna­pokon keresztül lázban tartotta Fran­ciaország egész közvéleményét. A re­akció és a francia fasiszta tábor min­den igyekezetével azon van, hogy a kirobbant botrányt elsimítsa, mert jól tudja, hogy e botrány főszerep­lőinek katonai bíróság elé való vo­násávatt az egész francia közvéle­mény előtt lelepleződnének az aljas mesterkedések, amelyeket a reakciós tisztikar De Gaulle fasiszta bandái­val folytat Franciaországban. A Kom­munista Párt parlamenti képviselői követelték a francia kormánytól, hogy az üggyeil kapcsolatosan Paul Ramadier volit hadügyminisztert éa a hírhedt Henry Queuillet katonai bí-J róság elé állítsák azért, mert hivata­li ténykedésük során azon igyekez­hogy Revers és Mást tábor­nokok korrupciós botrányát vakvá­gányra tereljék. A francia parlament reakciós többsége a Kommunista Pártok jogos követelését 338:201 sza­vazat arányában elvetette. A francia reakciós képviselők felháborító ma­gatartásuk igazolására azt az okot hozták feli, hogy Ramadier és Queuil­le államérdekeket tartottak szem előtt azzal, hogy a botrányt nem szel­lőztették, illetőleg ,hogy annak vizs­gálatát zsákutcába igyekeztek terel­ni. Nyugat-Németországban felújították a politikai rendőrséget A Niy Dag jelentése szerint Adenau. er bábkormánya az amerikai hivatalok utasítására a nyugatnémetországi poli­tikai rendőrség újjászervezésével fog­lalkozik. Adenauer már márcfus havá­ban tárgyalásokat folytatott a kérdés­ben az amerikai kémszolgálattal. A tárgyalásokon a volt hitleri hadserege több vezető katonatisztje is lészt­vett. Az amerikaiak áltál kidolgozott tervek szerint a politikai rendőrség fő. feladata az lesz, hogy megfigyelés alatt tartsa azokat a szervezeteket ós személyeket, melyek Nyugat-Németor_ szágban ainerikaellenes politikát foly­tatnak. A politikai rendőrség főnökéül Heinemannt, a nyugatnémetországi bábkormány belügyminiszterét jelölték ki, míg első helyetteséül F. V. Hein­zet a Hitler-féle titkos szolgálat volt ezredesét, aki a legutóbbi idősen mini amerkiai kém működött. 68 A. ZÁPOTOCK? ÜJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ Különös következetességgel kért erre Machár barátom, a munkásmozgalom úttörő éveinek tanuja és harcosa, aki késől?b, mint oly sok más úttörő, elköltözött hazájá­ból és Ráb szigetén üdülőhelyet létesített, amelyet szakszervezeteink átvettek. „Nem volnék ellene a meg­írásnak, — volt az én válaszom —, de hol vegyem az ehhez szükséges nyugalmat?" Machár barátom ezt a kér­dést is megoldotta. Elvitt Suchá Punta félszigetére, ahol egy elragadó villában helyezett el. Feleségemmel több mint egy hetet töltöttem ott. Senki sem zavart bennün­ket. Az ennivalót nap-nap után Ráb szigetéről hozták el nekünk a vitorlázók. Én pedig papírra vetettem emlékeimet. A vázlattal egy hét alatt elkészültem. Azzal biztattam magam, hogy hazatérésem után átfésülöm és kicsiszolom a története" ket. Közben egy egész esztendő telt el anélkül, hogy jó­szándékomat megvalósíthattam volna. Az ember de sok jószándékával van így! Az idei szabadság sem segített hozzá a terv megvalósításálhoz, jóllehet elhatároztam, hogy a könyvet befejezem. Szabadságom ideje alatt is el kellett intéznem a miniszterelnökség mindennapi postáját és halaszthatatlan ügyeit Itt-ott csiszoltam a kéziraton, de a könyv befejezé­séhez néhány naipi teljes nyugalomra és zavartalanságra lett volna szükségem s ezt nem tudtam megszerezni. Októberben végre itt volt a kellő alkalom. Néhány napra kórházba kellett vonulnom, hogy általános vizs­gálatnak vessem alá magam, mivel az orvosok ezt egyre határozottabban kívánták. Azt a néhány napig tartó teljes nyugalmat, amelyet asz orvoselvtársak és az ápoló­személyzet tagjai a Sanops-szanatóriumben nyújtottak nekem, a könyv befejezésére használtam fel. Attól eltekintve, hogy vért, gyomornedvet vettek tőlem s különböző folyadékokat töltöttek belém, hogy azután újra kiszivattyúzzák azokat, teljes volt a nyuga­lom és az olvasók ennek köszönhetik, hogy ez az elbe­szélés karácsony előtt a könyvpiacra kerül. Nem tudom, hogyan fogadják majd. Ez a könyv nem regény és nem is történelem. Egész sor alak szerepel itt a maga teljes valóságá­ban, a maga tényleges élményeivel. Létező helyeken mo­zognak, valódi nevükön szerepelnek és élettörténetüket a valóságnak megfelelően dolgoztam fel. Vannak a könyvben olyan alakok is, akik éltek ugyan, de akik­nek a nevét megváltoztattam. Ez elsősorban azokra vo­natkozik, akiknek tevékenysége és működése nem ha­gyott vissza dicséretes, rokonszenves emléket. Ezek az emberek mégis éltek, cselekedtek. Bizonyos, akkor ural­kodó társadalmi nézetek hordozói és védelmezői voltak s helytelen, rossz cselekedeteiket sem lehet kitörölni a történelemből. Ha ma élnének, talán máskép cseleked­nének, lehetséges, hogy gyermekeik ma egészen mások, talán éppen a barrikád ellenkező oldalán helyezkedtek el, mint egykor apáik. Mindez nem változott a tényen, hogy apáik annakidején a barrikád helytelen oldalára álltak, a munkásmozgalmat és annak úttörőit üldözték s reakciós politikájuk, osztrák Hofrat-szellemük, tőkés kizsákmányolásuk, önző haszonlesésük és gyakran besúgáswk ellen is keményen kellett harcolni. Mi volt tehát a főcélom? Feleletet akartam adni azoknak, akik szüntelen azt állítják, mily gyönyörűsé­gesek voltak „a régi jó idők". Meg akartam nekik mu­tatni, hogy azok az idők a valóságban hogyan festettek és hogy azok az idők mely társadalmi osztály számára voltak „jók". Mivel ma egyesek arról beszélnek, hogy a mi idő­szakunkban a haladás és a szocialista elvek hatása alatt az erkölcs meglazult, meg akarom mutatni, hogyan fes­tett a valóságban az akkori korlátlanul uralkodó bur­zsoázia társadalmának sokat magasztalt „erkölcse". Meg akarom mutatni, mekkora erkölcstelenségre voltak ké­pesek azok, akik uraldotak és az uralkodó körökkel együttműködtek és meg akarom mutatni, hogy legalá­valóbb cselekedeteiket, amelyek a bérmunkát végző rab­szolgák ellen irányultak, egyáltalában nem tartották er" kölcsteleneknek. Feleletet akarok adni azoknak, akik azt állítják, hogy a mai dolgozó osztály nem áll a szabadság pártján és azoknak, akik egekig magasztalják a régi burzsoá — társadalombeli szabadságot. Meg akartam mutatni, mint festett a valóságban ez a burzsoászabadság. Meg akartam mutatni, hogy cseh burzsoáziánk mily szívtelenül és egyenesen cinikusan tudta üldözni és eltiporni azokat, akikről azt sejtette, hogy uralmát veszélyeztethetnék. Vegyük pl. Saroch féllábú nyomorék kintornás ese­tét. Sarochnak, 5 ellátatlan gyermek apjának egy forin­tot, írd és mondd, egy forintot fizettek ki havi kegydíj­ként és azt is megvonták tőle csak azért, mivel a „Bu­decs-környéki Művelődési és önsegélyző Egyesület" köz­gyűlésén nem úgy szavazott, amint azt a mindenható községbíró, a felfuvalkodott gazda, a cs. és kir. hatósá­gok engedelmes eszköze kívánta. Emellett a községta­nácsban, amely coak a módosak és az ú. n. értelmiség képviselőiből tevődött össze és amely a dolgozó embe­rek, munkások és földnélküli parasztok számára teljesen hozzáférhetetlen volt, nem akadt egyetlen ember, górt* dolják meg, egyetlen ember sem, aki tiltakoaott volna as ilyen jogtalanság és gaztett ellen! Végül meg akartam mutatni munkásainknak, elv­társainknak és a fiataloknak, akiknek körében gyakori a föltételezés, hogy tulajdonképpen mi sem változott és akik a maguk szószátyár radikalizmusában mindjárt azt szeretnék, hogy a csillagokat kapják meg az égről — ezeknek meg ckartam mutatni, hogy a valóságban mi minden változott meg, mennyi munkát kellett végezni és mekkora áldozatokat kellett hozni azért, hogy a vi" szonyok valóban megváltozzanak. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents