Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-07 / 104. szám, vasárnap

U J SZO 1950 május T A Szakszervezeti Közlöny új száma Szlovákia szakszervezeti tanácsának magyarnyelvű hetilapja ez év április 1-én indult meg és célja, hogy segítse öntudatosítani a csehszlovákiai magyar dolgozókat, hogy megismertesse a magyar dolgozóval azokat a problémákat, amelyekre a szocializmust, a dolgozók boldog életét megteremtő társadaCom minden építőjének szüksége van. A lap 6. számában a vezércikk május kilencedikét értékeld, amely napon a Szovjetúnió, e Vörös Hadsereg, ahogy a cikk Írója említi, Csehszlovákia népét a legértékesebb kinccsel, a szabadsággal ajándékozta meg. Juraj Sen, a SOR titkára cikkében rámutat arra, hogy milyen gazdasági fejlődésen ment ét Szlovákia, mig elért* a teljes gazdasági és politikád szabadságát, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt és annak nagy •vezére, Gottwadd elvtárs célkitűzéseinek megvalósítása hozta meg Szlovákia iparosítását, gazdasiági életének teljes kibontakozását. Az ÚRO és a SOR áprilisi országos taggyűlésein elhangzott főbeszámolókra, Kiiment és Zupka elvtársak beszámolóinak legfontosabb tételeire mutait rá a másik cikk. Az életszínvonal fogalmát igyekszik megvilágítani az életszínvonalról szóló eszmefuttatás. A Szovjetúnió tapasztalatai rovatában Glebov, egy szovjet papírgyár dolgozója mondja el, hogy mikép javította meg papírgyáruk a papír minőségét. Ugyanebben a rovatban Olga Hodanovics sztahanovista munkássnő értékes munkamódszeréről számolnak be, afci a tetőfedésben ért el szint* hihetetlen csúcsteljesítményt. A lap következő oldalain a szakszervezeti élet aktuális közleményei- i vei, szakszervezeti hírekkel találkozunk. A MunkiáslevelezS rovatban Hofcsza muníkáslevelezí, osztravai bányász üdvözli a lapot. Ezt írja: A délszlovákiad magyar dolgozóknak Igen nagy szükségük van erre a lapra, erre a komoly oktató anyagra, szervezeti életünk igen fontos, korszerű szaklapjára. R észloeszek a Pári k ovigresszusan i i Május elsején, a besztercebányai ünnepségen találkoztam először vele. Utána a munkahelyén, a harmaneci papírgyárban kerestem fel. Fiatal, mindössze 23 éves élmunkás s a Párt és a CSM tagja. 1947 óta van az üzemben. Először a termelésben, a papírgyártásnál dolgozott, utána, amikor a raktárban munkaerőhiány mutatkozott, rakodómunkás lett. Háromtagú brigádjavai már 162 százalékra teljesíti a tervet. Stupaváról való. Mint öntudatos ifjú, már a CSM megalakulásakor bekapcsolódott a szervezet munkájába. Azonnal felismerte az ifjúsági szövetség nagy jelentőségét, amely egyedül hivatott arra, hogy egységbe tömörítse a munkás, a dolgozó paraszt és az értelmiségi ifjakat. Munfcásszülők gyermeke. S mikor Ijött a felhívás, hogy a bányákban brigádosokra van szükség, azonnal jelentkezett s az oszüravai szénbányába ment dolgozni. Utána az ifjúsági építkezéseken vett részt. Először a partÍ2)ánh arcokban felégetett Baláže falu újjáépítésénél, majd az Ifjúsági Vasútvonalon dolgozott, ahol kétszer is megszerezte az élbrigádosi kitüntetést és a vasútvonal hősévé nevezték ki. Majd a csehszlovák brigáddal Bulgáriába ment, ahol a baráti bolgár ifjúsággal együtt építették fel a Dimitrov-erőművet. Közben meg is nősült, az egyik brigádoslányt vette el feleségül. Már fiúgyermekük is van. Az üzemtől lakást kaptak s mint mondja, már elégedett életet élnek. A munkaversenyben már régen jártas, hiszen mär évek óta az ifjúsági építkezéseken, későbben magában az üzemben is tevékenyen vett részt benne. S most a IX. pártkongresszusunkra készülődik. Pártunk bizalmából őt is az a megtiszteltetés érte, hogy kiküldöttként vehet részt a kongresszuson. A régi párttagok melleit t helyet kapnak az öntudatos ifjúmunkások, a szocializmus építői, akik úttörői módon végzik el a reájuk rótt feladatokat. — A kongresszus tiszteletére állandóan fokoznunk kell teljesítményünket — mondja Skrovan Milán elvtárs —, hogy a normákat állandóan teljesíthessük és meg is szilárdíthassuk. — A IX. pártkongresszus — folytatja ezután az ifjú élmunkás — megmutatja, hogy eddig mit csináltunk s egyben megszabja következő feladatainkat, fejlődésünk további irányát. — Hogy miről fogok beszélni a kongresszuson?... A munkánkról! Arról, hogy januárban a katlan sérülése miatt nem teljesítettük a tervet, hogy ekkor hogyan győztük meg I munkatársainkat, akik szervezettebb ! munkával és vasárnapi váltások tartásával ki is pótolták a hátralékot és már tűi is teljesítettük a tervet. Utiáina arra jöttünk rá, hogy nem elégséges az, hogy csak mi teljesítsük a tervet és a kötelezettségeket, de a többi üzemnek is el kell ezt érnie. Ezért versenyre hívtuk ki a besztercebányai kerület összes üzemeit s így sikerült mozgósítanunk a nagyobb termelékenység elérésére a dolgozók ezreit. Ez a mozgalmunk is sikerrel járt — Mi azt akarjuk, hogy mindenki bekapcszolódjék a munkaversenybe. Nálunk eddig az altoaCrnazottak 60 százalékát sikerült ebbe bevonni. Üzemi gyűléseiket tartottunk, ahol a párttagok, az élmunkások, munkavezetők kötelezettséget vállaltak, hogy mindenki a maga munkahelyén meggyőzi a dolgozókat a szocialista verseny jelentőségéről. EzáCtal nemcsak sajiátmagunk, de gyermekeink szebb jövőjét is biztosítjuk — mondja a fiatal élmunkásapa. — S még egyet, elvtárs — mondja befejezésül Skrovan Milán ifjúmunkás. — Nálunk gyakran és igen erősen alkalmazzuk az önkritikát. A munkások a mesterekkel és az igazgatóval együtt állandóan megvitatják a felmerülő termelési nehézségeket a rendszeresen tartott munkaértekezleteken s ha bármelyikünk jó módosíüás bevezetését ajánilija, azt azonnal végre is hajtjuk. P. B. Az ünnepélyes taggyűlésen jelen voltak Viszotin szovjet konzulhelyettes, Petrov sajtóattasé, továbbá a szlovákiai újságírók és a bolgár, magyar, lengyel és angol újságírók is. Surina alelnök üdvözlő beszéde után Zajac László elvtárs, az Üjságlrók Szövetségének főtitkára méltatta a szovjet sajtó forradalmi jelentőségét és rámutatott arra, hogy csak a nép szolgálatában álló újságok teljesíthetik lelkiismeretesen hivatásukat. Majd Petrov elvtárs beszélt, aki szintén a szovjet sajtó jelentőségével foglalkozva, ismertette a szovjet és a nyugati kapitalista sajtó közötti különbséget és így élesen szembeállította egymással a béke és a háború táborának sajtónyilatkozatait. Mi a békét, a népek érdekeit szolgáljuk. G kis ^Szerge j apja Irta: FABRY ISTVÁN Az es5s napok után végre szép napsütéses reggelre virradtunk. A nagy ágyúzás már a kora hajnali órákban megkezdődött, de ez már egészen másként hangzott mint a mindennapi megszokott ébresztő, ÉS alig egy óra leforgása múlva, már egészein gyöngén hallani lehetett a géppuskák kelepelését is. Közben főkínzónk, Takács százados izgalma egyre fokozódott. A derült ég. boltan megjelentek az ötágú csillagos repülőgépek, a Sturmovikok a Szokolok kíséretében és bombázni, gépfegyverezni kezdték az egyik német menetoszlopot. Mi is láttuk, hogy végre elérkezett az idő, hogy meglépjünk. Popovics, a ruszin tanító, aki nemzetisége miatt szintén a megbízhtatlanok közé tartozott, csak ránkkacsintott és már tudtuk is, hogy az ebédet már nem a korrupt magyar hadsereg kötelékében fogjuíc elkölteni. Mint később kiderült, nagy elővigyázatosságra nem volt szükség, mert a mi „hős" századosunk, mihelyst a futár meghozta a hírt, hogy néhány megbízható emberével. azonnal jelentkezzék az egyik harcos alakulatnal, fejvesztetten elrohant, ve. lünk mitsem törődve s minket sorsunkra bízva. Puskát és lőszert nem volt nehéz szerezni, mert hiszen az eddig oly féltve őrzött raktárak egyszerre gazdátlanok maradtak Az úton is találni lehetett lőszerekkel és fegyverekkel megrakott kocsikat, gazdátlanul, elakadva a sárban. De nekünk nem volt tanácsos kimenni az útra, mivel a német kötelékek egész karavánja vonult rajta. Közben még egy diósgyőri munkás csatlakozott hozzánk s így hárman a mocsaras sár közt megbújva megvár, tuk az estét. Akkor aztán úttalan utakon megindultunk a szabadság felé. Ütközben újabb és újabb karavánok keresztezték utunkat; németek és magyarok voltak, akik mind visszafelé vonultak. Puskánk állandóan kézben volt, hogy végső esetben harcba szállhassunk az ellenséggel, ha megakarná hiúsítani megmenekülésünket. Mire hajnal lett, holtfáradtan egy tanyára értünk. Szívesen fogadtak itt; azonnal tejet és brindzás kenyeret ad. tak reggelire. A házigarda, aki csak törve beszélt magyarul — román nem. zetiségű volt, de tudott oroszul is — megigérte, ha német vagy magyar katonák jönnének, letagadja, hogy valaki van náluk. Lefeküdtünk és amikor U óra tájban felébredtünk, nagy csendesség vett körül bennünket. Lemásztunk a padlásról és láttuk, hogy a tőlünk kb. 300 méternyire lévő műúton hatalmai menetoszlop vonul. Oroszok voltaki Egy ideig tanácskoztunk, majd megegyeztünk abban, hogy kimegyek a műútra és jelentem, hogy két társammal itt vagyunk, — szökevények! Mire az útra értem, a menet már elvo. nult, én pedig leültem és vártam, míg Fábry István újból jön valaki. Nemsokára egy kerékpáros szovjet katona bukkant íel — később megtudtam, hogy tiszt volt, — s engem figyelembe se véve, el akart hajtani mellettem. Erre megszó. lítottam s ő kissé meglepődve a magyar katonaruhától megállt és leszállni készül, de közben elesett és ruháját elszakította. Sajnálkozva mentegetődztem, de S csak legyintett és enynyit mondott: — Nicsevo! — Zdrasžtvuj, tovariš! — mondom neki és nyújtom a kezem. Magyarázni kezdtem, hogy ott a tanya közelében még két társam vár, akik szintén megelégelték a szenvedést és velem együtt megszöktek Erre megrázta a kezemet és az egyik zsebéből előkerült a dohány, a másikból meg a papír, cigarettát so, dortunk, rágyújtottunk és elindultunk. A legközelebbi kis faluban mindhár. man külön váltunk. A ruszin tanítót mindjárt magával vitte az ezredes tolmácsnak. A diósgyőri munkást azonnal beosztották az autójavító-műhelybe, engem pedig másnap reggel autóra ültetve bevittek a városba. Itt a városban a már ottlévő két magyar íiuva, együtt elkezdtük gyártani a röpiapo kat. Ha a front megállt és csönd volt, hangszóró® autókban beszélve felhívtuk a magyar katonákat, hogy ne har. coljanak idegen érdekekért. Szavainkat hangszórók harsogták a front másik oldalára... Pár hónap múlva a magyar Alföldön egy kis magyar faluban szálltunk meg. Üj beosztásomban a parancsnokommal s még egy fiatal moszkvai mérnök főhadnaggyal Fehér bácsiék kicsi, de tiszta lakasába kvártélyoztak be. Mikor szállásunkra értem, már az asztalon párolgott egy hatalmas tálban a jószagú gulyás. Tányérok azonban nem voltak az asztalon. Helyet foglaltunk és türelmesen vártuk, hogy a gazdaasszony elhozza a tányérokat. Figyelem Fehér nénit és látom, hogy a férjének panaszol valamit. A suttogásból megértettem egyes szavakat: „Istenem hát most mit csináljak szegényekkel, ha nincs". — Mi nincsen Fehér néni? — kérdem. — Hát tetszik tudni — mondja félve az asszony, — három nappal ezelőtt a kastélyban nagy ünnepséget rendeztek azok, akik maguk előtt voltak a falunkban. Tőlünk is elvitték akkor az edényeket és most már nincs csak az a két cseréptányér, amivel mi eszünk az urammal. Mindjárt megértettem, hogy miről van szo. Három nappal ezelőtt november hetedike volt, a szovjet nép legnagyobb ünnepe és ezt ünnepelték az előttünk vonulók. Lefordítottam az Crntgynak Fehér néni szavait s az nagyot nevetett s azonnal elindult a kastélyba, hogy visz. szahozza a tányérokat Kisvártatva 12 gyönyörű porcellántányérral a kezében tért vissza s átadta Fehér néninek. Az tiltakozott, hogy az övé mind. össze öt darab volt, azok is egészen egyszerűek, nem ilyen aranyozott széluek. ö ezt nem fogadhatja el, mert a méltóságos uraké a kastélyból s ha visszajön a méltóúr, akkor nem ad többé munkát a férjének. Csak nagynehezen tudtuk megértetni Fehérékkel, hogy a méltóurak bizony nemigen jönnek vissza, mivel ők dolgozni soha sem lesznek hajlandók, már pedig aki az új Magyarországban élni akar, annak dolgoznia is kell. Ez a magyarázat úgylátszik kielégítette a Fehéreket, mert megnyugod. tak, sőt, mikor még azt is megmagyaráztuk, hogy a méltóúr földjét fel íog. juk osztani a szegények közt, szemük megtelt könnyekkel és az Isten áldását kívánva magunkra hagytak. Bizonyára a szomszédba igyekeztek elujsá. golni a tőlünk hallottakat. S estére már az egész falu tudta, hogy Fehéréknél egy magyarul beszélő orosz ka. tona lakik és az olyan dolgokat beszél, hogy a méltóúrnak dolgoznia kell, ha visszajönne és a földjét felosztják. Ettől fogva naponta felkeresték a falu szegényeit és mindenféle kérdésekkel ostromolták. Az egyik tele volt aggállyal, hogy a méltóúrnak valami nagy úr, valami miniszter úr rokona van Pesten és az meg fogja akadályozni mindazt, amit ők úgy szeretnének. Meg kellett magyaráznom, hogy ezentúl csak olyan emberek lehetnek miniszterek, akiket a nép választ és akik a szegény népnek jót akarnak. Eleinte ezen is csodálkoztak és a fejüket csóválgatták, de hosszas magyarázatok után mégis megnyugodtak. A két hét alatt, amíg Fehéréknél laktunk, a szomszédok gyermekei any. nyira megszerettek minket, de főleg az őrnagyunkat, hogy mindennap, alighogy megvirradt, már jöttek Szergej bácsihoz. És Szergej bácsi valamennyit szerette, de kivált a szomszé. dék kis Bercijét, akinek minden étkezésnél az asztalnál volt a helye és velünk együtt evett. Szergej bácsi a kis Bercinek szabóinkkal orosz katona, ruhát varratott és amennyi cukorka, csokoládé volt a kantinban, azt meg. vásárolta kis Bercinek és a többi gyereknek. Amikor elbúcsúzunk, a kis Bercit alig tudtuk kivenni Szergej bácsi kezéből, úgy sírt és rúgkapálódzott. Az őrnagyunk szemében is két nagy könnycsepp jelent meg és harcokban megacélosodott kemény katonaarca egészen ellágyult. Zsebéből elővett agy kis kopott fényképet, melyről egy szőkehajú kisfiú, a kis Szergej mosolygott-rá. Almélkodásunkból a sofőr hangja ébresztett fel. Indulhatunk, az autó útrr>kés/,bn áll, jelentette. Felszálltunk és autónk elindult. Üj ismerőseink kérdéseire, hogy hová megyünk, így felelt őrnagyunk: — Na Berlini £)z építés újarcú Fiősei Farkas Erzsébet habarcsot hord. (V. J.) A Fehér Keresztnél lévő építkezésen körülbelül 78 munkás dolgozik, akik példásan teljesítik az élmunkásváltásra, valamint a KSS IX. kongresszusára vállalt kötelezettségeiket. Bzatanek Ferenc kőfnüves csoportjaIfi H ip^. mmmm A szovjet sajtó napjának ünneplése a Szovjet könyv otthonában Bratislavában a rövidesen megnyitásra keríllő Szovjet könyv otthonában pénteken délután az Újságírók Szövetségének szlovákiai tagjai ünnepélyes taggyűlésre jöttek össze a Szovjet sajtó napjának alkalmából. v w mm ban segédmunkásként két nő is dolgozik. Blézer Anna és a 18 éves Farkas Erzsébet. Mind a ketten azon kevesek közé tartoznak, akik az építkezéseken dolgoznak. Azért említünk keveseket, mivel az építkezési munkák nehezebb, kemény férfit igénylő munkájára csak igen ritkán jelentkeznek nők. Ezért kettőjük teljesítménye valóban figyelemreméltó. Blézer Anna, aki már idősebb asszony, azért vállalkozott erre a munkára, mert meggyőződött arról, hogy néki is az építő munkában a helye. Mivel otthon három családja van, hoszszas gondolkozás után elhatározta, hogy a nehezebb kőműves munkát választja. Farkas Erzsébet, 18 éves gútori, földműves szülök gyermeke. Beszélgetésünk folyamán élénken, Öntudatosan és önbizalommal telve válaszol kérdéseimre. — Csoportunk az élmunkásváltás és a KSS IX. kongresszusára vállalt kötelezettségeit 220 %| osan teljesítette, amiből mi segédmunkások is kivettük részün' ket. Teljesen egyenlő elbánásban | részesülünk a férfiakkal, egyenlő , bért is kapunk, 23—2Jf koronát 1 egy órára. Annyira összeszoktam ! a, csoport többi tagjával, hogy el sem tudom képzelni, hogy másutt is dolgozhatnék. Tudom, hogy számomra kínálkozna más lehetőség is, esetleg gyárban, azonban mivel otthon nem akarok szüleimre rászorulni, inkább választottam a több keresetet biztosító nehezebb munkát. Mi ketten Blézer Annával, a maltert hordjuk a liftről a munkahelyre. Nálunk Gútoron már két-három hónappal ezelőtt megalakult a CSEMADOK helyi csoportja, amelynek már hatvan-hetven tagja van. Mindnyájan nagyon örülünk annak, hogy megalakíthattuk kultúrszervezetünket, mert ez számunkra szórakozási és tanulási lehetőségeket nyújt. Több színdarabot és szavalatot adtunk már elő. Egy héten kétszer jövünk össze és ilyenkor tanulunk, olvasunk, igyekszünk megismerni azokat az új eredményeket, amelyek a magyar irodalomból és a szovjet írók írásaiból fordításokban hozzánk eljutnak. Szeretnék valami szakmát tanulni, mert tudom, hogy a jó szakmunkásra köztársaságunknak szüksége van. Azonban sajnos él kell magamat tartanom és így csak szabad időmben igyekszem magam képezni. Olvasok, hogy így elsajátítsam azt, amit bizony négy elemi tanulási ideje alatt nem volt alkalmam elsajátítani. Hogy a férfiakkal egyforma bánásmódban részesülünk mi nők, azt is akkor látom legkifejezettebben, amikor fizetési borítékainkat összehasonlítjuk és meggyőződhetünk róla, hogy mi asszernyok, lányok ha ugyanazt a munkát végezzük, ugyanazt a fizetést is kapjuk érte népi demokráciánkban. Nyugtalanságok Indonéziában Az ANP ügynökség jelentése szerint az indonéz partizánok támadásai Nyugat-Jávában a holland gyarmatosok ellen tovább tartanak. Több támadásra került sor a holland ültetvényeken.