Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-05 / 102. szám, péntek

D. SZŰCS BÉLA: Sós Pali megtalálja a helyét... Nemrég még senkihez sem tartozott, mint annyian má­sok. Egy-két barátja ugyan volt, akikkel esténként, mun­ka után elbeszélgetett, de azok is olyanok voltak, mint ö, akit az új világ frissítő sze­le még nem ébresztett öntu­datra, aki még nem látja, hogy alapjában megváltozott a világ. Aki csak annyit tud a változásról, amennyit a fa­lu suttog: ...hogy el akarják venni a földet, hogy csajkával kell majd sorbaállni az ebéd­ért, meg hogy bezárják a templomokat a kommunisták. Mióta az iskoláskönyvet a többi lom közé dobta, nem igen olvasott semmit. Rádiót is csak akkor hallgatott, ha megállt a jegyző ablaka alatt, vagy ha néhanapján egy sör­re bement a kocsmába. így botorkált a falu sötétjében és a kődből nem talált kiutat Néha azért gondolkozott azon, hogy miért van, de minél többször jutott eszébe, annál jobban összebogozódtak a szá­lak, annál bonyolultabbak let­tek a problémák. Sokat dolgozott. Fiatal iz­mai bírták a munkát, de es­ténként azért érezte a nyolc hold föld súlyát. Egyszer egy szónok a gyűlésen arról be­szélt, hogy ma mindenki érzi, hogy megkönnyíti életét az új rend. Otthagyta a gyűlést és eszébe jutott a reggeltől estig tartó robot. Arra gondolt hogy Okos Papp Mátyásnak mennyit kell dolgoznia, míg bevetheti a kis földet mert három kisöccsének és özvegy anyjának kenyér kell, meg ru­ha. Nincs hát kiút Dolgozni kell, hisz a többiek is azt te­szik. Ez volt a sorsa a pa­rasztnak mindig, ha élni akart. Ilyen volt Sós Pali élete, Ilyen és hasonló volt a falvak Ifjúságának sorsa. Egy nap aztán hivatták, hogy estére menjen el ő is az Iskolába, mert megalakul a CSM. Az anyja azt mondta, hogy ne menjen, mert elviszik valahová munkára, úgy hal­lotta a tisztelendötöl. Nem is nagyon vágyott mert még nem felejtette el a leventét és úgy gondolta, hogy ez sem lesz különb. Estefelé azért fel­vette a szürke nadrágot és el­nézett az iskola felé. Nem mert bemenni, csak a másik oldalról, a hársfák mellől né­zett be SLZ ablakon. Ott voltak már jónéhányan. A falu mó­dosabb fiai, meg egy-két lány. Ügy érezte, hogy ott aztán igazán nincs semmi keresni­valója és már indult is, hogy benéz Annáékhoz, de valaki elébe állt. Tóth Pista volt a napszámos fia. — Kit vársz? No, gyere be! Bent is lehet várni — szólt rá a Tóth fiú. — Még nem megyek ... vá­rok — válaszolt meglepetten. — Mire vársz? Mindjárt kezdődik ... Gyere no! Szégyelte azt mondani, hogy nem, hát bement. Egy fiatal traktoristát küld­tek ki a járásból a csoport megalakítására, Boldog La­cit. Nem volt valami szónoki tehetség, de amit beszélt, azt szívből mondta. Nem hangzott frázisnak, mikor azt mondta, hogy: — Üj hazát, új életet építünk. Az arcára volt irva, a szeméből látszott és kezén a pórusokba itatódott olaj is bizonyította, hogy Boldog La­ci valóban új világot épit. Ar­ról beszélt, hogy milyen lehe­tőségek állnak az ifjúság előtt és azt mondta el, hogy össze kell fognunk mindnyá­junknak, akik dolgozunk, azok ellen, akik háborút akarnak és akik segítik őket. A végén meg azt mondta, hogy tőlünk függ, hogy mennyivel lesz könnyebb és szebb életünk. Sós Pali nem értett egészen mindent, de úgy érezte, hogy Boldog Laci nem hazudott. Ügy nem is lehet hazudni. Aztán kiosztotta a jelent­kezési lapokat a traktorista. Ifj. Okos Papp Mátyás, a ku­lák fia, azt mondta, hogy ő nem ugrik olyan könnyen be­le, ő nem írja alá. De Tóth Pista, a napszámos fia legel­sőnek aláírta. A kulák fiúk lassan elszállingóztak. Sós Pa­li még tétovázott egy kicsit de mikor látta, hogy az utol­só nagygazda fiú is kimegy, már tudta, hogy számára csak egy lehetőség van. Aláírta. Összesen kilencen írták alá a jelentkezési lapokat. Molnár Bözsi, a kovács lánya, Titkó Péter, Gönczi Zsuzsi, meg a többiek. , Sós Pali életében döntő vál­tozást jelentett, hogy a CSM tagja lett. Nehezen tört meg a közöny. Nehezen kezdett oszlani a köd, de mégis meg­indult. Sós Palit vezetőségi tagnak választották. Sós Pali, az egyszerű parasztfiú veze­tőségi tag! A többiek bízták meg. Kimondhatatlanul bol­dog volt. A gyűlésen kérdezősködni kezdtek tőle. Rádöbbent, hogy semmit sem tud. Olvasni kez­dett. Brosúrát, újságot s min­dent amit meg tudott szerez­ni. Neha meglátogatta Boldog Laci, a traktorista és ő is be­szélt neki a jövőről. Mindent megjegyzett mert a vezető­nek tudni kell. Az szégyen, ha felvetődik egy probléma és a vezető nem tud tanácsot adni. Pali napról-napra fejlődött. Már mindenhez hozzá tudott szólni. Taggyüjtő versenyre hivták ki a szomszéd közsé­get, meg szindarabot is tanul­tak már. „Leszek a cselédje" helyett pattogós indulókat, mozgalmi dalokat énekelnek a lányok, fiúk és már azt is tudják, hogy ugyanazért az ügyért harcolnak a vietnami szabadságharcosok, meg az olasz és francia fiatalok, mint mi. Sós Pali szabad ember lett, akit nem kötnek már az elő­ítéletek, akit nem akadályoz a maradiság posványa, aki gondolkodva megy előre az úton. Azon az úton, amit a Párt mutatott meg a Sós Pa­liknak, az ifjúságnak. Pali rövidesen szövetkezetbe lép. Anyja és a rokonság még zú­golódik; a reakció még bujto­gat. Ahol sötét van, ott még nem látják az utat. De új Sós Palik tűnnek fel. A CSM új százezreket toboroz, hogy el­vigyék a faluba a fényt, a jö­vő üzenetét, hogy eltűnjön a faluból minden, ami régi, ami a haladás gátlója. Az ifjúság százezrei öntuda­tosodnak. Nem mindegy ne­kik, hogy milyen lesz a jövő, nem közömbös nekik a béke ügye. A félénk, tudatlan paraszt­fiúkból öntudatos Sós Palik lesznek, akik ott dolgoznak az Ifjúság Falujának építke­zésein, az új kohóknál, a duz­zasztó munkálatainál, mint Pali a Szövetségi Vasúton. 1SBÜ lü Huszonhároméves korában átköltözött Pétervárra. A péter. vári forradalmi körökben mag­érkezése előtt olyanok voltak a hangadók, akik szembeszálltak a marxizmussal, azt mondták Oroszországra Marx tanításai nem vonatkoznak Nem a mun­kásosztályt tekintették tt forra­dalom vezetőjének, hanem az értelmiséget. Lenin szembeszállt helytelen nézeteikkel. Előadőso. kat tartott a marxismusról, vi­tatkozott, cikkeket írt. Megjele­nése rendkívül nagy hatással Volt a pétervári forradalmárokra, a szavaiból sugárzó erős hit és meggyőződés magával ragadta a hallgatóit. Moszkvából Péter vár feíé ra. bogott a vonat. Két or.vos be­szélgetett az egyik kocsiban. A moszkvai orvoskongresszusról tartottak hazafelé. A kongresz­szus után szűkebb társaság tit­kos összejövetelt tartott, erről beszélgettek. — Mondd VasziÜj Ivanov — kérdezte Cseremiszov — nm tudod, ki volt az a fiatal elv­társ, aki Voroncovot valósággal megsemmisítette? ÉLETE — Azt mondják a mártírhalált halt Uljanovnak a testvére. Pé­tervárról ismerem. Ott is rend­kívül nagy felkészültséggel szólt a vitához és érvei valóság, gal megdönthetetleinek vol­tak. — Ügy vélem, hogy Uljanov­nak teljesen igaza volt. Orosz­országban a kapitalizmus kifej­lődése épúgy elkerülhetetlen, mint ahogy az nyugaton történt. Ha pedig ez így van, akkor más. honnan nem remélhetjük a for­radalom megindulását, mint a munkásoktól. — Nekem azért tetszett ez az Uljanov, mert olyan bátran szembeszállt Voroncovval, pedig az egész gyűlés eľene volt. Hiába próbált Voroncov fölé­nyeskedni, IJIjanov nem hagyott kő-kévön az érveiből. Voroncov nem tudta megcáfolni, amit Ul­janov mondott és végül egészen elhallgatott — Szó, ami szó, Uljanov nem mindennapi ember és Voroncov. nak alaposan megadta. — Igen, ez a marxisták győ­zp'me vo't a réglek felett. Börtön és Szibéria. — A legfontosabb feladat — mondotta Lenin elvtársainak — a szétszórtan működő kis' mar­xista köröket egységes, forra­dalmi munkáspártba szervezni. Ilyen párt nélküi minden harc kilátástalan. Lenin minden erejét a párt megteremtésére fordította. Hosszú munkával sikerült a pé. tervári marxisiáka' egy egysé­ges szervezetbe. Harci szövet­ségbe egyesíteni Ez volt a ké­sőbbi munkáspárt csírája. A Harci Szövetség nemcsak a marxizmus terjesztésével fog­lalkozott, hanem a munkások bérkövete'éseit és sztrájkjait is vezette. Lenin maga fogalmazta meg a Szövetség által terjesz­tett titkos röpcédulákat és felhl. vásokat. A rendőrség azonban nyomuk, ra jött Lenint és a többi veze­tőket elfogták és bö'tönbe ve­tették. Lenin itt sem hagyta abba a munkát. Hozzátartozóitól köny­veket kért, olvasott, anyagot gyűjtött megírandó könyvéhez, cikkeket írt, kidolgozta a Párt programjának tervezetét, i Az írás a börtönben igen ne­héz volt, minden percben fel­fedezhették. Ezért tejjel irt az olvasási a kapott könyvek lapjai közé. A tejnek kenyérbélből kis tintatartót gyúrt és ha veszély volt, gyorsan megette. Volt olyan nap, hogy hat tintatartót is megevett. Több mint egy esz. tendőt töltött el a börtönben, amikoi bíróság elé került és há­romévi száműzetésre ítélték. Szuszenszkoje Kis, piszkos falu, Kelet-Szibériában, több mint 500 kilométerre minden vasúttól és postától. Itt kellett eltölteni három esztendőt. Ilyen nehéz körülmények között kel­lett tovább folytatni a munkát. Lenin sekat olvas, a filozófiát tanulmányozza, de élénken fi­gyeli a távoli eseményeket is és több mint harminc irányimu­tató tanulmányt ír a három év alatt. Kapcsolatba 'ép a többi száműzött elvtárssal és megbe­szélik a teendőket. Harminc éves volt Lenin, ami. kor elhagyta Szibériát, a fejében készen volt a terv a párt meg­szervezésére. Mohón vetette magát újra a forradalmi munká­ba. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents