Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-05 / 102. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek l A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 május 5, péntek 2 Kčs III. évfolyam, 102. s/ám Az ötödik államkölcsön a Szovjetúnióban A Szovjetúnió minlsztertanácsaa szovjet nemzetgazdaság további kifejlesztésének céljából elhatározta, hogy kiírja az SSSR nemzetgazdaságának újjáépítésére és kifejlesztésére az ötödik államkölcsönt 20 milliárd rúbel összegben 20 év időtartamra. A Szovjetúnió minisztertanácsának ezt a határozatát a szovjet polgárok nagy lelkesedéssel fogadták. A moszkvai üzemekben, vállalatokban és az iskolákban számos gyűlést tartottak, amelyeken a résztvevők lelkesen helyeselték a kormány ezen határozatát. Moszkva sztálini kerületében számos üzemben röviddel a kölcsön meghirdetését követő óra után a munkások a kölcsön jegyzését már végre is hajtották. Az egyik moszkvai gépgyár munkása a kölcsön jegyzésekor a következőket mondotta: — A bolseviki párt és a szovjet kormány állandóan arra törekszenek, hogy nagy hazánk dolgozóinak anyagi jólétét mindinkább elősegítsék. Életünk napról napra javul, tudjuk, hogy az állami kölcsön jegyzésével még inkább megsziládítjuk országunk hatalmát, amely a béke és demokrácia előcsapata. A moszkvai villanykörtegyár élmunkása, Kondrasev, aki a Sztálindíj tulajdonosa, a következőket mondotta: — A kölcsön jegyzésével szeretetünket juttatjuk kifejezésre hazánk iránt, a Párt és a nagy Sztálin iránt. Az új kölcsön még inkább megerősíti országunk hatalmát, amely a békét védi. Arsenij Zverev, a Szovjetúnió pénzügyminisztere rádiónyilatkozatot tett, amelyben foglalkozott a kölcsön kiírásával. — Az új kölcsön célja — mondotta Zverev elvtárs —, hogy újabb lehetőségeket találjunk a Szovjetúnió gazdasági erejének megszilárdítására. E cél megvalósítása a szovjet haza minden dolgozójának érdeke. Az 1946—49-es évben nyújtott kölcsönök gyorsabbá tették a folyamatot, amellyel a szovjethazánkon ejtett sebeket eltüntettük és amelynek segítségével biztosítottuk a Szovjetúnió új, hatalmas gazdasági és kulturális előrelendülését. A Szovjetúnió szocialista iparának termelése az elmúlt esztendőben 41 százalékkal volt nagyobb, mint az 1940-es évben. 1946—49-ig 5200 nagy ipari üzemet építettünk fel, alakítottunk újjá, helyeztünk működésbe. Az elmúlt esztendőben túlléptük a háború előtti gabona- és gyapottermelést, a lentermelést és más ipari növényterr melést. Hatalmas sikereket ért el az ország a szovjet kultúra terjesztésében. Az iskolákban 1,132.000 diák tanul, ami 320.000-rel több, mint a háború előtti időben. A Szovjetúnió állandóan növekvő ereje a Kommunista Párt, a szovjet kormány és személy szerint Sztálin elvtárs állandó gondoskodása a dolgozó nép jólétéről kifejezésre jutott a háromszori árcsökkenésben. A Szovjetúnió népei, ezen árcsökkentés bevezetésével körülbelül 267 milliárd rúbel nyereségre tettek szert. Beszédének további részében a Szovjetúnió pénzügyminisztere a Szovjetúnió költségvetését a békeépítés pén: gyí programjának nevezte. A nemzetgazdasági szükségletekre 1949. évben 152.500 millió rúbelt, kultúrára 119.200 millió rúbelt és ebből népnevelésre 60.800 millió rúbelt fordítottak. A kapitalista országok költségvetései egészen másként néznek ki. Az Északamerikai Egyesült Államok költségvetése háborús költségvetés, amelyben visszatükröződik a monopolkapitalista töke agress-ív célkitűzése, az őrjöngő versenyfutás a fegyverkezés fejlesztésére, hogy új háborút robbanthassanak ki. A Szovjetúnió költségvetése azért szilárd — hangsúlyozta Zverev miniszter elvtárs —, mert a szocialista gazdasági rendszerre támaszkodik. Az állami költségvetés 90 százalékát a szocialista szervezetek és üzemek akkumulációja teszi. Nagy jelentőséggel bir a lakosság által nyújtott támogatás, amelyet az állami kölcsönök jegyzésével kap a Szovjetúnió. Ezekután a Szovjetúnió pénzügyminisztere hangsúlyozta, hogy a szovjet államkölcsönök alapjában különböznek a kapitalista államok állal kiírt kölcsönöktől. A Szo . etajnió részére nyújtott kölcsönöket a lakossiág százszorosan virzszakapja, mert a Szovjetúnió e kölcsönöké: a lakosság javára fordíttja. A Szovjetúnió minden polgára látja, hogy hőn szeretett hazája miként fejlődik, erősödik és megelégedett, büszke érzíssel mondhatja: ebben az én munkarészeim, az én pénzügyi támogatásom is benne van, amelyet az államnak, hazámnak kölcsönöztem. Egészen más a kapitalista államokban az államkölcsönök kiírása. A befolyó öíEzeget a burzsoázia kapja, a bankárok, a börzések gazdagodnak meg, a dolgozókra csak újabb nehézségek hárulnak ebből, mart a kapitalista állam a helyett, hegy évről évre emelkedő adósságát megszüntetné. folyton-folyvást emeld és rója a dolgozókra a súlyosabbnál súlyo:abb adóterheket. Zverev pénzügyminiszter beszédének befejező részében hangsúlyozta, hogy az új kölcsön 20 milliárd rúbel re van limitálva és tartama 20 esztendő. Az új kölcsön, mint az előzők is, nyereményekre ad lehetőséget, a kölcsön nyereségéi nyeremény form: .iában fizetik ki a lakosságnak, rm: évente négyszer történik. Azon kölcsönjegvzéseket, amelyek nyereményt nem értek el, az állam 1955 október 1-től 15 éven k eresz ül nominális érékükért fogja felvásárolni. Hasonlóan, mint eddig, a iegyzések föalapelve az önkéntesség. A kölcsönjegyzés — hangsúlyozta Zverev elvtárs — önkéntes és bízhatunk abban, hogy a szovjet ember, aki határtalanul szereti hazáját, mindenütt egyöntetű lelkesedéssel fog reagálni a felhívásra és mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fog résztvenni a kölcsön jegyzésében. Hazánk dolgozói felszabadulásuk örömfeli évfordulóját ünneplik K Köztársasás minden részéből küldöttségek készü őínek a nagyszabású prágai ünnepségre Már csak néhány nap választ el bennünket május hetedikétől, attól a naptól, amelyen k'csúcsosodnak hazánk a dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordulójának ünnepi előkészületei. Köztársaságunk minden részében méltón igyekeznek üdvözölni ezt a dicső napot és egyúttal összeállítják a küldöttségeket, amelyek résztvesznek a prágai ünnepségeken. A dolgozó nép legjobbjai mennek Prágába, hogy kinyilvánítsák szeretetüket a népi demokratikus Köztársaság és hálájukat, odaadásukat nagy felszabadítónk, szövetségesünk és barátunk — a Szovjetúnió iránt. A küldöttségek résztvesznek a katonai seregszemlén, a dolgozók man'fesztáclós felvonulásán és tisztelegnek a szovjet kormányküldöttség előtt, amely jelen lesz az ünnepségen, majd a prágai neppel közösen fog örvendezni a nepmulatságokon. A felszabadult csehszlovák nép ez évben ötödször ünnepli ezt az évfordulót, tisztelet, öröm és mély hála érzésétől eltelve a Szovjetunió és nagyszerű hadserege iránt, amely J. V. Sz;á'in lángeszű vezetésével Cseho.*rzág és Szlovákia népeit kiragadta a náci és fasiszta járom alóL Küztársai águnknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordulóját vasár" nap, május hetedikén ünneplik meg Prága fővárosban nagyszabású manifesztáció kerekében. Köztársaságunk minden kerülete ki^döttségeket meneszt Prágába, amelyek az üzemek legjobb é'" munkásaitól és dolgozóiból, az EFSz-ek kiváló munkásaiból, azonkívül a népi közigazgatás, a tömegszervezetek képviselőiből, nemzeti viseletbe öltözött csoportokból állnak és résztvesznek a manifesztációs menetben. Prágában nagyszabású katonai díszszemle lesz, azonkívül felvonal" nak az SNB, a népi milíciák, akik előtt felolvassák Klement Gottwald köztársasági elnöknek, a csehszlovák véderő főparancsnokának hadparancsát. A dél* utáni és esti órákban a dolgozó nép nepmulatságokon fejezi ki a felszabadulás felett érzett örömét. Szlovákia hat kerületéből 1800 munkás, földműves és érteimisé" gi dolgazó fogja részvételével a csehszlovák kölcsönös barátságot dokumentálni a prágai felvonuláson. A kassai kerület küldött" ségében többek közt 100 bányásztanonc és 50 EFSz tag lesz. A zsolnai kerületet 250 munkás kép" viseli a Makyta, a Skoda, a Klement Gottwald és Slovena üzemekből, a ruttkai CSD üzemből, a rybárpolei textil-, Supra és Solo üzemekből. A prágai központi ünnepsége" ken kívül ünnepélyeket rendeznek a Köztársaság minden kerü" leti és más városában. Az ünnepségeket egybekötik az elesett vörös katonák sírjánál és emlékműveinél rendezett kegyeletes megemlékezéssel. A legrendezettebb tereket és utcákat ebből az alkalomból sztálingrádi terekké és utcákká nevezik át. Prágában és más városokban is az ünnepségek keretében előadják a „Sztálingrádi csata" című szovjet film második részét cseh változatban. A Munka ünnepe Szlovákia fővárosában. MÁJUS S — A SZOVJET SAJTÓ NAPJA A sajtó szabadságáról és fe'elSsségérSI D. Zaszlavszkij, a moszkvai Pravda főszerkesztője írja cikkében: A burzsoá újságok azt mondják a szovjet sajtóról, hogy az „állam ellenőrzi azt". Ezzel azt akarják tudatni olvasóikkal, hogy kétféle sajtó létezik: egy olyan, amely ellenőrzés alatt áll és ezért nem szabad; és egy másik, amelyet nem ellenőriznek és ezért szabad. Az első fajtához a burzsoá újságok a szovjet sajtót sorolják — a másodikhoz — saját magukat. Szemmel látható az ilyen okoskodás korlátoltsága. A modern társadalomban, függetlenül attól, vájjon burzsoá vagy szocialista-e, minden újságot ellenőriznek. Az a kérdés a döntő: ki ellenőrzi? A kapitalista országokban a töke ellenőrzi a sajtót. A Szovjetúnióban a sajtót saját gazdája — a szovjet nép ellenőrzi. A kapitalista kiadót a bankokon trösztökön, valamint azokon az ipari vállalkozásokon keresztül ellenőrzik, amelyek a hirdetéseket szállítják neki. A szovjet újságok kiadóit a szovjet szervezetek ellenőrzik: a Bolsevik Párt, a szovjet kormány, a szakszervezetek, szövetkezetek, a tudományos és sportegyesületek. A kapitalista sajtóban az újságíró a vállalkozók és a vállalkozók érdekeinek szolgálatában áll és segit nekik hasznot hajtani. A szovjet sajtóban az újságíró a nép, a nép érdekeinek szolgálatában áll. A burzsoá újságok elsősorban kereskedelmi reklámcélokat szolgálnak, nem pedig az igazságot. Semmi közösségük nincs a dolgozók érdekei, vei, politikai nézeteivel, gazdasági szükségleteivel. A kapitalista országok újságjai nem a nép tulajdonai. A Szovjetúnióban a sajtó a népnek és csak a népnek szolgál. Míg a burzsoá országokban a sajtót is arra használják fel, hogy elnyomják a nép szabadságát, a szovjet sajtó nem írhat és nem is akar a nép ellen írni. Nem kerülhet ugyanis abba a helyzetbe, amelyben érdekei eltérnének a nép érdekeitől. Minden nyomda, minden papírgyár, az egész lapterjesztő szervezet a nép tulajdona. A sajtó összes munkatársai a népből származnak. Nem bérencek, akik idegen ügyet intéznek. Saját szívbeli ügyüket: a nép ügyét intézik. Mindent megírnak, amit akarnak és ugyanazt akarják, amit az egész nép akar. A szovjet sajtő és a szovjet nép egységét meggyőzően és láthatóan bizonyították és bizonyítják a tények, bizonyítja az élet. A nép teljes bizalmát adta a sajtónak. Tudja, hogy a sajtó sohasem csalja meg. Mit bizonyított az élet? A szovjet nép választottjai igazolták a nép bizalmát. A szovjet kormány helyes úton vezeti és vezette a szovjet népet. Lenin és Sztálin vezetésével aratta a szovjet nép történelmi győzelmét. Ezek a tények vitathatatlanok, önmagukért beszélnek. A szovjet sajtó hiven tükrözi viszsza a társadalom véleményét. Amikor a szovjet sajtó ellenségei arról üvöltöznek, hogy a szovjet sajtó ellenőrzés alatt áll, mintha a Szovjetúnióban nem lenne sajtószabadság, akkor az igazság csak annyi, hogy a Szovjetúnióban nincs olyan sajtó, amelyet a kapitalisták, bankok és trösztök ellenőriznek. Ilyen sajtót valóban nem lehet találni a Szovjetúnióban. A szovjet sajtő történelmi fejlődés eredménye. Keletkezése az első legális kommunista újság, az 1912-ben alapított „Pravda" születéséig vezethető visfcza. Ezt az újságot Sztálin szervezte, Lenin szerkesztette külföldről. Molotov volt első titkárainak egyike. Az akkori idők nagy orosz újságjai mellett olyan volt, mint egy kis naszád až óriáshajók között. De az újságot „Pravdá"-nak (Igazságnak) nevezték és hatalmas erőt szerzett magának éppen azért, mert az igazság szava volt. A „Pravda" alapítása idejében MI orosz népnek nem volt sajtószabadsága, az orosz kapitalistáknak volt. Nagy kiadók, mint Szátyin Moszkvában, vagy Szurovin Pétervárott, milliókat kerestek újságjaik kiadásán. A cári kormány nem, félt ezektől az újságoktól, de a „Pravdá"-tól halálosan félt. A „Pravda" kényszerítve volt, hogy kis négyoldalas formátumban, korlátozott példányszámban jelenjék meg, de a nagy, gazdag újságok a legkisebb hajlamot sem mutatták arra, hogy a sajtószabadság nevében a bolsevik munkásújsággal megosszák anyagi tartalékaikat. De korlátozott terjedelme ellenére a „Pravda" hamarosan nagyszámú hívet hódított meg magának. MUliók olvasták és őszinte szeretetükkel fordultak feléje. Lenin és Sztálin írtak az újságba és a kis újság minden sorából maga az igazság szólalt meg. A nagy újságok hasztalan próbálkoztak a hazugság és rágalmazás segítségével megdönteni a „Pravdá"-t. Nem sikerült nekik. A leghíresebb burzsoá újságírók patetikus pamflettjei erőtlenek voltak Lenin és Sztálin szavai ellen. A dolgozók elkapkodták a „Pravdá"-t, az első szótól az utolsóig elolvasták, hittek a „Pravdá"-nak, követték szavát. E történelmi alapról Indult el a szovjet sajtó — a nép sajtója. A szovjet ország feltételei között létre lehetett hívni a sajtószabadságot a dolgozók sajtója számára. Egyetlen program létezett, amelyet ez a sajtő követhetett: a szocialista építés és a feudális-kapitalista rend romjain alakult szovjet ország erőteljes szocialista hatalommá való átváltoztatása. Ez a sajtó, ahogy a történelmi események és tények megmutatták és mutatják, mindig az igazságot és csak az igazságot irta és írja, semmi mást. Hittel és igazsággal szolgált éa szolgál ez a sajtó a népnek.