Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-28 / 122. szám, vasarnap

y j si© 8 marxi-lenini ismereteket és tevéke­nyebben kapcsolódnak be a pártmun­kába és a legszorosabb kapcsolatban lesznek az üzemekkel és az EFSz-el is. Aktivizálnunk kell a művészeti kri­tikát és törődnünk kell azzal, hogy az harci, elvszerü és megalkuvás nél­kül pártszerü legyen és végezetül az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk az új fiatal irói és mű­vészi káderek nevelésének és lehető­vé kell tenni politikai, irodalmi és tu­dományos iskolázásukat. Amit művészeti alkotásunk címére mondottunk, érvényes a megfelelő változtatással tudományunkra is. Tu­dományos munkásainkat rá kell ve­zetnünk arra, hogy legyőzzék a belé­jük rögzött individualizmust és el­sajátítsák a kollektív munka módsze­reit. Meg kell őket győzni a tervszerű tudományos munkásság szükségessé­géről és ezt a tervezést meg kell szer­vezni és biztositani, munkájukat éle­tünk nagy aktuális kérdéseinek meg­oldására kell irányítani, az elmélet és gyakorlat összekapcsolására. És itt is egészen nyíltan megmondjuk azt, hogy ezeknek a magas követelmé­nyeknek csupán olyan tudományos munkás felelhet meg, aki munkássá­gában a marxi-lenini elméletre tá­maszkodik. Ezért a tudományos munkában tartalmat, módszert és szervezést a magasan fejlett és hatalmas szovjet tudománytól fogunk tanulni, amely­nek gazdag és kimeríthetetlen tapasz­talatai megmutatják nekünk, hogyan kell megoldani legfőbb bajainkat és fogyatkozásainkat. A szovjet munká­tól fogjuk megtanulni azt is, hogyan kell a tömegek között népszerűsíteni a tudomány jelentőségét és a tudo­mányos kutatás eredményeit, hogy ezek tényleg az egész nép tulajdoná­vá váljanak. El kell mélyíteni a cseh tudomá­nyos munkásokkal és országos szer­vezetekkel való együttműködést, energikusan le kell küzdeni az elszi­geteltség egészségtelen irányzatát és a lehető legkövetkezetesebben kell megvalósítani az egész tudományos munka összehangolását. Ki kell épí­teni tudományos intézeteinket és ezeket az elméleti munka és gyakor­lat legszorosabb társítására kell irá­nyítani. El kell mélyíteni az együtt­munkálkodást a tudományos intéze­tek, a gyári laboratóriumok és inté­zetek és főiskolák között. Tudományunk egészséges fejlődé­sének és fejlesztésének elkerülhetet­len előfeltétele a kritika és önkritika elmélyítése és rendszeres alkalmazá­sa, mint az alkotás állandó módszere. Szlovákia ipari és általában gazda­sági elmaradottsága a tudományok egyenlőtlenné tette a tudományok fejlődését és közben főleg a természet és műszaki tudományok elmaradtak. A szlovák tudománynak ezt az egész­ségtelen, a múltból öröklött arányta­lanságát ma helyre kell hozni és rendkívüli figyelmet kell szentelni a műszaki és természettudományoknak. Megkövetelik ezt az ötéves terv fel­adatai és Szlovákia iparosításának feltételei és szükségletei is és a szlo­vák mezőgazdaság átépítése is. Eb­ben az értelemben kell a tudomá­nyos utánpótlás nevelését is összpon­tosítani szük keresztmetszetre az öt­éves terv és az országépítési felada­tok konkrét szükségletei szerint. Tudományos munkánknak, gazda­sági és közéletünk konkrét feladatai­val kapcsolatban kell fejlődnie. így például sürgető követelmény az, hogy a mi tudományos munkásaink hat­hatósan és aktíve kapcsolódjanak be­le a munkásság újító mozgalmába, hogy segítsék őket és hogy ezzel pár­huzamosan ugyanolyan intenzív kí­sérleti és újító munkát fejthessenek ki a maguk munkaszakaszán. Ugyanígy az ő kötelességük az is, hogy segítsék a falun a micsurini mozgalmat és ezt a fejlődés maga­sabb fokára vigyék. Tudományos munkásainknak az egyes ágazatokban meg kell vizsgál­niok, hogy tudományszakuk munkája összhangban van-e az ötéves terv szükségleteivel és a mi országépítő igyekezetünkkel és eszerint kell javí­taniuk, igazítaniuk tervüket és mun­kásságukat. Óriási feladatok és lehe­tőségek mutatkoznak főleg a termé­szeti é s műszaki tudományok terén: a földtan, az ásványtan, az agrobio­Jpgia, a fiziológia, a vegyészet, a gép­ipar, az elektrotechnika és az építé­szei terén. Mindezeknek a szakoknak, közvetlen kapcsolata van gazdasági életünkkel és kutatói sikereikkel gazdasági életünknek és termelésünk­nek igen értékes szolgálatokat tehet­nek. A társadalmi tudományok közül nagy figyelmet kell szentelni a pe­dagógikának, amely előtt, mint tudo­mány előtt mindenekelőtt az a fel­adat áll, hogy kidolgozza a nevelés és népnevelés szocialista elméletét, amelyben legyen számunkra minta­kép a szovjet pedagógiai elmélet és gyakorlat. A filozófia terén még következete­sebben meg kell honosítani a marxiz­mus-leninizmus műveit, népszerű könyvekben és brosúrákban kell hoz­záférhetővé tenni a tömegeknek a tu­dományos világnézetet, megmagya­rázni és kiemelni a haladó erők és a tudományos világnézet győzelmét, rá kell mutatni a polgári tudomány és kultúra széthullására és leálcázni az idealista burzsoá világnézet ma­radványait, amelyek munkásosztá­lyunkkal ellenséges viszonyban van­nak. A mi történelemtudományunktól elvárjuk nemzeti történelmünk fon­tos korszakainak feldolgozását, külö­nös tekintettel népünk harcára és küzdelmeire a haladó osztályok har­cára nemzeti multunkban, mégpedig a történelmi materializmus módsze­reinek alapján. A nemzeti felkelés intézete munkásságát a munkás és szocialista mozgalom keletkezésének és fejlődésének tanulmányozására irányítja, a szlovák nép hősi nemze­ti felszabadító harcának történelmé­re a fasizmus és a nácizmus ellen. Az a nézetünk, hogy tudományos munkásaink bátrabban merítsenek nemzeti történelmünk gazdag forrá­sából. Nagy és aktuális feladatok várnak ránk a tudomány minden más ágaza­tában is. Állandóan lebegjenek előt­tünk Sztálin elvtárs szavai: „A mi feladatunk most a tudomány uralása, új, bolsevik specialista káderek neve­lése az ismeretek minden ágazatá­ban, tanuljunk, tanuljunk, tanuljunk minél kitartóbban". A szlovák tudománynak követke­zetesen le kell számolnia a különféle álelméletekkel és a burzsoá világné­zet módszereivel, amelyek, sajnos, még mindig kísértenek főiskoláinkon. Az egész szlovák tudományt a mar xizmus-léninizmus szilárd alapjaira kell fektetni és kivétel nélkül meg kell honosítani benne a dialektikus és történelmi materializmus módsze­rét és a tudományt a dolgozók nagy országépítő erőfeszítései szolgálatába kell állítani és céljait összhangba, kell hozni a munkásosztály céljaival, a szocialista társadalmi rend felépí­tésével. AZ ISKOLAÜGYEK FEJLŐDÉSE. A népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság építésének öt esztendeje Szlovákiának a gazdasági fejlődés mellett iskolaügyünknek is eddig még nem tapasztalt fejlődését hozta meg. Iskolaügyünk hatalmas fejlődése mindenekelőtt a nagy gazdasági fejlő­déssel és országunk előrehaladásával vált lehetővé és kapcsolatban van az­zal a hatalmas kultúrforradalommal, amelyet napjainkban átéltünk. Ezt az országépítés sürgető feladatai, gazda­sági és szocialista összetételünk étápí­tése kényszerítette ki. Ez a nagy fej­lődés nem kis érdeme iskolaügyi és kultúrmunkásainknak, akik igazi sze­retettel, lelkesedéssel és önfeláldozás­sal építették meg az iskolanevelés új rendszerét. Szlovák tanítóinkra is vo­natkoznak a Köztársaság elnökének, Gottwald elvtársnak szavai: „Értelmiségünk becsületére legyen mondva, hogy a mostani építésben és a történelmi februárban hatalmas többségében szilárdan állt a Párt és a haladás oldalán. És a szlovák tanítóság javára kell írni, tesszük hozzá mi, hogy többségé­ben szilárdan állott új iskolapolitikánk elvei alapján, hogy főleg egyenesen, tüntetően állt az egységes állami is­kola eszméje mellé. Nagyon pozitiven kell értékelni sok tanítóink és minde­nekelőtt a nemzeti és középiskolák ta­nítóinak állásfoglalását, akik önműve­lés útján becsületesen törekszenek átnevelésükre és mentesítik magukat múltjuk burzsoá nevelésének kolon­caitól. Főleg a falvakon' számtalan bi­zonyítékunk van arra, hogy a tanító nemcsak az iskolában, hanem a köz­ségben végzett munkájával is való­ságos barátja és tanásadója a nép­nek. Azonban kritikailag meg kell mon­dani azt is, hogy iskolarendszerünk felépítésében jelentős léptekkel jutot­tunk volna tovább, különösen a világ­nézeti beállítottságban, hogyha kö­vetkezetesen és fenntartás nélkül megvalósították volna Pártunk kul­túrális politikájának vonalát. A CsKP IX. kongresszusának Gott­wald elvtárs hatodik pontjában iskola­ügyi politikánknak igen világos útmu­tatást adott, amelyben egyebek között ezeket mondotta: „Az új káderek átmeneti, rövid ideig tartó iskolázásán kívül hozzá kell látnunk, hogy szabályozzuk a nö­vendékeknek a közép- és felsőisko­lákba való özönlését szociális szem­pontból is. Büszkék vagyunk arra, hogy népi demokratikus államunk is­kolaügyi politikánk céljaira olyan nagy összegeket áldoz, mint kevés más ál­lam. Nem lehetünk azonban mind­ezzel elégedettek, ha állami és népi támogatással még mindig túlsók ál­lamellenes és népellenes elem részesül nevelésben. Iskoláink, főleg közép- és felsőbb iskoláinknak a népi demokra­tikus köztársasághoz hű és a nép ügye iránt odaadást tanúsító polgáro­kat kell nevelniök. A reakció számára a mi iskoláinkban sincsen hely. A szakoktatás elmélyítésén kívül új ér­telmiségünket tanfolyamokon és isko­lákban a leghaladóbb világnézet, a dialektikus és történelmi materializ­mus, a marxizmus-leninizmus szelle­mében kell nevelni." Hogyan követte ezeket a világos és határozott irányvonalakat Szlovákiá­ban az iskolaügyi igazgatás? Hangsúlyozni kell, hogy elégtelenül, nem következetesen és felemásan. Az iskolázás fejlesztésében elért nagy sikerek elaltatták az éberséget és elfedték annak felismerését, hogy az iskoláknak számbeli növekvésével nem tart lépést belső fejlődésük és hogy az iskolák szelleme és minősé­ge messzire elmarad mennyiségi fej­lődésük mögött. A burzsoá nacionalista elhajlás nagyon aktiven nyilvánult meg az iskolák szakaszán, feltűnően eltor­zította Politikánk vonalát és a szlo­vák népnek a szocializmus ügyében is nagy károkat okozott. Engedjétek meg, hogy mint példát felhozzam a szlovákiai főiskolákon megkezdett demokratizálási akciót. Ennek a jelentős vállalkozásnak azt a célt kellett volna követnie, hogy lerázza azokat az ellenséges és meg­bízhatatlan elemeket, amelyek mos­tanáig főiskoláinkon tanultak és pedig gyakran állami költségekre is. (ösztöndíjjal!), — továbbá, hogy megjavítsa a diákság szociális ösz­szetételét és végezetül javítsa a ta­nulási morált. Azonban ennek az akciónak keresztülvitele olyan elné­nőzen, családiasan és nem követke­zetesen folyt le. hogy nem teljesí­tette hivatását és ezeket a hibákat és tévedéseket helyre kell hoznunk, és olyan állapotot teremtenünk, hogy fő'skoláink a munkásosztály­hoz és a Köztársasághoz fenntartás nélkül hü értelmiséget neveljenek. Nem akarunk az üzemekbe és a hi­vatalokba, az állami gépezetbe, fő­iskoláinkra és kultúrintézményeink­be ellenségeket és kártevőket külde­ni és ezért népünk és hazánk iránti kötelességünk, hogy a főiskolai diák­ság sorait ismét átvizsgáljuk és megtisztítsuk a megbízhatatlan, fel­forgató és ellenséges elemektől. Ugyanígy következetesen át kell vizsgálni az ösztöndíjak juttatásá­nál folytatott gyakorlatot, hogy váj­jon ez a diákság szociális összetéte­lének javításához vezetett-e^ hogy az ösztöndíjakat elsősorban munká­sok, kis- és középparasztok és hala­dó gondolkodású dolgozó értelmisé­giek fiai és leányai ká.pták-e, vagy itt is opportunisztikus »össznemzeti« szempontok érvényesültek-é. Azonban nemcsak a főiskolai diák­ságról van szó, a főiskolai tanítók­ról is, általában főiskoláink és isko­laügyünk szelleméről. Iskolaigazgatásunk hibái éppen a CsKP IX. kongresszusának vonalá­val ellentétben két alapvető irány­ban nőttek ki. Elsősorban a hibás káderpolitika volt az. amely a nem bolseviki engesztelödékenység és csa­ládiassági, osztályfelettiség ösz­nemzetiesség elveihez igazodott és amely lehetővé tette, hogy iskola­rendszerünkbe és iskolai igazgatá­sunkba jelentős helyekre jutottak olyan emberek, akik soha sem lehet­nek kezesek ifjú nemzedékünk való­ban szocialista neveléséért. A veze­tő káderek kiválasztásában fősúly esett a »szakminösítésre« és elfeled­keztünk a világnézeti érettség kér­déséről. Ezek a »szakemberek« azután »szakszerüen« elszigetelték az isko­lát és a tanítói kart a politikai és köz­élettől és egyenesen konzerválták iskoláinkon a burzsoá világnézetet. A hibák második oka az iskola­ügyünk általános légköre, a világ­nézeti megalkuvások 'légköre, a marx-leniní szellem és elvek elégte­len átültetése a nevelésünkbe. Ezek a hibák az összfajtáju iskolák­ra vonatkoznak az egyetemtől kezd­ve egészen az ovodákig. Sőt ezeken az útóbbiak 0n, valamint az első-fokú iskolákon, ahol talán legnagyobb mértékben kialakul a gyermek jel­lege, talán itt történt a legtöbb kár, mert sok esetben a nevelés a szo­cializmus kimondott ellenségeink ke­zében volt. Iskolaügyi igazgatásunk nem vet­te figyelembe azt a tényt, hogy az iskolák államosításával átvettünk olyan tanítókat is, akik azokon az egyházi iskolákon tanítottak és pe­dig nagy többségükben az úgyneve­i zett Szlovák Állam idejében is, és a tanítóságnak éppen ez a része nem csekély mértékben be volt oltva a. klerikális fasiszta világnézet mérgé­vel. Nem tudhatta megalkuvás nélkül beültetni a szocialista vonalat, a marxizmus-leninizmus szellemében vezetett nevelést, amikor iskoláinkon olyan mértékben hagyta meg a szer­zetes rendi erőket, akik sok esetben még a társadalomtudományi tárgyak tanítói is a másodfokú és harmadfo­kú iskolákon, amikor engedménye­ket tett a klerikalizmusnak és a München előtti köztársaság burzsoá világnézetének, amikor maga is a burzsoá nacionalizmus uszályába ke­rült. A tanügy igazgatásában a nacio­nalista elemek és irányzatok céltu­datosan gáto-lták nyilt ellentétben a párt vonalával a magyar és ukrán dolgozók gyermekei számára iskoláit építését. Mindettől a világnézeti penésztől és bajtól könyörtelenül meg keil tisztítani népnevelésünket, iskoláin­kat fenn és lenn. Bizonyára nem véletlen az, hogy a járási és kerületi pártkonferenciá­kon politikánk tanügyi szakaszát oly élesen bírálták és ezeken a Konfe­renciákon a küldöttek sürgetően kö­vetelték a valóban szocialista neve­lés garanciáit. Ezért az iskolaügyi megbízotti hivatal vezetésében beál­lott változásnak nem szabad, csupán személyi változásnak maradnia, ha­nem mélységes fordulatot kell jelen­tenie és "fog is jelenteni egész iskola politikánk megvalósításában. És kongresszusunk kell, hogy for­dulatot jelentsen Szlovákiában az egész kultúrmunkában is abban az irányban, hogy a Párt munkájának, befolyásának és vezető szerepének kulturális szakaszon is következete­sebben és áthatóbban kell megnyilvá­nulnia, hogy a kultúrmunka tervsze­rűbb és szervezettebb legyen, mint eddig, hogy szorosabban kapcsolódjék az élethez és a Párt tevékenységéhez, hogy véglegesein leszámoljunk a „függetlenség" és „osztalyfelettisóg" irányzataival és elméleteivel, amelyek lényegileg a munkásosztálytól és a Párttól való függetlenséget jelentik és a burzsoáziától és annak vlágnéze­tétől való függést. Röviden tehát arról kell gondoskod­nunk, hogy a CsKP IX. kongresszu­sának határozatait ingadozás nélkül, következetesen és teljes energiával életbeléptessük. Ez annyit jelent hogy erőtelejesen és mindörökre vé­gezzünk a nacionalizmusnak, a kleri­kalizmusnak és más reakciós befolyá­soknak tett engedmények politikájá­val az egész iskolai nevelésben és munkában. Minden fokozatú és fajtájú iskoláinkon kell, hogy kivétel nélkül meghonosodjék a marxi-lenini tanítás harci szelleme, az igazi szocialista ne­velés, ami annyi mint haladó, nemzet­közi és hazafias szellemben való ne­velés. Ez jelenti a reakciós befolyás és a burzsoá áltudományok és ideoló­gia jelenségei elleni harc szellemében való nevelést, főként pedig a burzsoá nacionalizmus, klerikalizmus és a koz­mopolitizmus eleni szellemben. Ebben a szellemben kell tehát re­vizó alá venni az eddigi tankönyveket és ebben a szellemben kell meggyor­sítva kidolgozni és kiadni az új tan­könyveket, főleg a társadalomtudomá­nyi tankönyveket (polgári neveléstan, történelem, földrajz, bölcsészettan, iro­dalomtörténet). Ilyen irányzatban dolgozzuk majd ki még a főiskolákról szóló új tör­vényt és ebből a szemszögből kell intézni káderpolitikánkat mind az ösz­szes iskolafajták és fokozatok tanerői, mind a diákság tekintetében. A tanítói kinevezésekben és az iskolaügyi mun­ka díjazásában főmérték az a képes­ség és az az odaadás lesz, amellyel az illető megalkuvás nélkül átülteti kul­túrpoltikánk szocialista vonalát, to­vábbá a hűség, a munkásosztályhoz és feltétl'en készség népünk és nagy történje,Imi országépítési törekvésünk erőfeszítéseinek szolgálatára. A tanerők meglévő hiányát egy­részt a dolgozók magasabb iskoláinak segítségével szüntetjük meg, ame­lyekben már ma 1.361 növendék ta­nul a dolgozók és a kisegítő tanítók sorából, másrészt a pedagógiai gim­náziumok megteremtésével, amelyek­nek feladata lesz, hogy az ifjúságot a tanítói pályán képezzék ki. Tekintet­lei leszünk arra is, hogy ezekbe a gim­náziumokba helyesen, osztályszem­pontból történjék meg a változás és hogy ezeken a gimnáziumokon a ne­velés a legjobb erőkre legyen bízva, amelyek garanciái lesznek az új szo­cialista nemzedék megbízható nevelé­sének. Továbbá lehetetlen tűrni azt, hogy a tanítók képzése éspedi"- tnég a pedagógiai fakultáson is „idealista, szaktankönyvek" alapján történjék. A tanítóság magasabb világnézeti és szakszínvonalát a szovjet pedagóiai irodaiam segítségével kell .biztosítani, amelynek művei mint például a peda­gógia, a pedagógia-történet. A didak­tika stb. kézikönyvei rövid időn belül tanítóink kezébe jutnak. Egyidejűleg nagyobb következetes­séggel kell folytatni valamennyi foko­zaton' a tanítóság politikai nevelését. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a diákság szociális összetétele a fő- és a középiskolákban megjavuljon, hogy a munkás- és parasztifjúság még, na­gyobb számban részesüljön a legma­gasabb típusú iskolázásban, hogy meg­szabaduljunk a reakciós és felforgató elemektől, akiknek iskoláinkban nincs helyük és hegy a diákokról való gon­doskodás (diákotthonokban való elhe­lyezés, ösztöndíjak juttatása) össz­hangba legyen kultúrális és iskola­ügyi politikánk vonalával. Egyidejű­leg minden erővel tovább fogjuk fej­leszteni' iskolaügyünket szélességben és mélységben is, különös tekintettel a szak- és műszaki irányú iskolákra, ahogyan ezt megköveteli az ötéves terv és országunk szocialista felépíté­sének érdeke. Azonkívül, hogy minden erőnket megfeszítjük az iskolai nevelés szo­szocialista szellemének megszilárdí­tására az iskolákban a CSISZ szer­vezeteire fogunk támaszkodni, akik­nek így jelentős és felelősségteljes feladat jut. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az erőfeszítések, amelyek munkásosztályunk és dol­gozó népünk akaratából és kívánsá­gából erednek, szintén teljes megér­téssel találkozzanak a szülői szövetsé­gekben, amelyekben a kommunisták­nak sokkal aktívabban kell dolgczrtí, mint eddig és bennük el kell hárítani minden esetben felforgató és reak­ciós kísérletet és befolyást. Szerve­zeteinknek lentről és fentről egy­aránt aránytalanul több figyelmet kell szentelniük az iskolai kérdések­nek, mint eddig. Gondoskodó érdek­lődést kell tanúsít aniok a dolgozók újonnan szervezett magasabb isko­lái felé, amelyekben főleg középfokú műszaki kádereket nevelünk a mun­kásosztály soraiból. Ugyanígy elkerülhetetlenül szük­séges, hogy a KSS és a ROH iskolai szervezetei megjavítsák munkájukat, hogy a helyes szocialista nevelés biz­tosítékaivá válljanak, hogy segítsenek emelni iskoláink és tanítóink színvo­nalát, valamint leleplezni azokat, akiknek iskoláinkban nincs helyük. Több figyelmet kell szentelnünk a pionírok mozgalmának is, támogat­nunk kell kiépítését és gondoskodni kell arról, hogy az igazi szocialista nevelés hordozóivá váljanak. (Taps.) Uj iskolaügyi politikánk nagy ered­ménye és vívmánya az, hogy iskolá­ink kapui — a legmagasabb iskolákat is ideszámítva — megnyíltak mun­kásaink, kis- és középparasztjaink és dolgozó értelmiségünk fiai és leányai előtt és megnyíltak a munkás- és pa­rasztifjúság számára is. Gondoskodunk arról, hogy ezek a kapuk tárva maradjanak és hogy a dolgozó nép soraiból a diákság áram­Dása iskoláink felé állandóan, növe­kedjék és hatalmasodjék oly módon, amint ezt megköveteli hazánk hatal­mas fetjlődése és előrehaladása. Elvtársak ég elvtársinők! Beszédem végéhez közeledem. Sztálin elvtárs a szovjetek második össz-szövetségi kongresszusán 1924 január 20-án ezt mondotta: „Mi, kommunisták különös vágású emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva, md a nagy prole­tár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadserege vagyunk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni annak a Pártnak, amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs volt. Nem mindenki lehet tag­ja ennek a pártnak. Nem mindenki bírja ki azokat a viharokat, amelyek az ilyen párt tagságával kapcsolato­sak. A munkásosztály fiai, a nyomor és a harcok fiai, a hihetetlen nélkülözé­sek és hősi erőfeszítések fiai, ezeknek kell lenniök mindenekelőtt az ilyen párt tagjainak." íme, egyetlen rövid fejezet és benne tömör sztálini mondatok mindent ki­fejeznek, milyen legyen a kommunis­ta és hogyan kell dolgoznia. A mun­kásosztály hü fia, becsületes és ön­feláldozó dolgozó, a ki nem ismer más célt, mint azt, hogy a népet szolgálja, harcos, aki akadályokat, ne­hézségeket és veszélyeket leküzdve hősiesen viszi a szocializmus zászla­ját és vasakarattal küzd és acélos el­szántsággal valósítja meg a Párt pa­rancsait, a Párt vonalát. Elvtársak és elvtársnök, nem könnyű kommunistának lenni. Azon­ban nincs nagyobb boldogság és nem létezik nagyobb cél, mint arra töre­kedni, hogy jó kommunistává vál­junk, És mi arra törekszünk, hogy jó kommunisták legyünk, jó és hü fiai Pártunknak, a csehszlovák mun­kásosztály nagy és dicsőséges Párt­jának — a Csehszlovákiai Kommu­nista Pártnak, amely hazánkban büsz­kén és győzelmesen viszi előre Lenin és Sztálin halhatatlan zászlaját. (Taps.) Pártunkat szervezetileg megszilár­dítjuk, a marxi-lenini szellemben megacélozzuk, megerősítjük egysé­gét, nagyságát és cselekvőképességét. Munkásosztályunk hatalmas fegyve­rét kovácsoljuk belőle, hogy teljesít­sük feladatunkat és kiépítsük a szo­cialista Csehszlovák Köztársaságban a boldog és virágzó Szlovákiát. (Taps.) Nem lehet kétség afelől, hogy Le­nin és Sztálin nagy tanításától vezet­tetve, a dicsőséges SzK(b)P és a ha­talmas Szovjetúnió nagy példájához igazodva a CsKP Központi Bizottsá­ga vezetése al att, melynek élén Gott­wald elvtárs áll és az SzKP Központi Bizottsága vezetése alatt, amelynek élén Široký elvtárs áll, ezt a nagy történelmi célt elérjük. (A küldöttek felállnak és Sztálin, Gottwald, Široký, Bašťovanský és Ďuriš elvtársakat hosszan éltetik.

Next

/
Thumbnails
Contents