Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)
1950-05-28 / 122. szám, vasarnap
y j si© 8 marxi-lenini ismereteket és tevékenyebben kapcsolódnak be a pártmunkába és a legszorosabb kapcsolatban lesznek az üzemekkel és az EFSz-el is. Aktivizálnunk kell a művészeti kritikát és törődnünk kell azzal, hogy az harci, elvszerü és megalkuvás nélkül pártszerü legyen és végezetül az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk az új fiatal irói és művészi káderek nevelésének és lehetővé kell tenni politikai, irodalmi és tudományos iskolázásukat. Amit művészeti alkotásunk címére mondottunk, érvényes a megfelelő változtatással tudományunkra is. Tudományos munkásainkat rá kell vezetnünk arra, hogy legyőzzék a beléjük rögzött individualizmust és elsajátítsák a kollektív munka módszereit. Meg kell őket győzni a tervszerű tudományos munkásság szükségességéről és ezt a tervezést meg kell szervezni és biztositani, munkájukat életünk nagy aktuális kérdéseinek megoldására kell irányítani, az elmélet és gyakorlat összekapcsolására. És itt is egészen nyíltan megmondjuk azt, hogy ezeknek a magas követelményeknek csupán olyan tudományos munkás felelhet meg, aki munkásságában a marxi-lenini elméletre támaszkodik. Ezért a tudományos munkában tartalmat, módszert és szervezést a magasan fejlett és hatalmas szovjet tudománytól fogunk tanulni, amelynek gazdag és kimeríthetetlen tapasztalatai megmutatják nekünk, hogyan kell megoldani legfőbb bajainkat és fogyatkozásainkat. A szovjet munkától fogjuk megtanulni azt is, hogyan kell a tömegek között népszerűsíteni a tudomány jelentőségét és a tudományos kutatás eredményeit, hogy ezek tényleg az egész nép tulajdonává váljanak. El kell mélyíteni a cseh tudományos munkásokkal és országos szervezetekkel való együttműködést, energikusan le kell küzdeni az elszigeteltség egészségtelen irányzatát és a lehető legkövetkezetesebben kell megvalósítani az egész tudományos munka összehangolását. Ki kell építeni tudományos intézeteinket és ezeket az elméleti munka és gyakorlat legszorosabb társítására kell irányítani. El kell mélyíteni az együttmunkálkodást a tudományos intézetek, a gyári laboratóriumok és intézetek és főiskolák között. Tudományunk egészséges fejlődésének és fejlesztésének elkerülhetetlen előfeltétele a kritika és önkritika elmélyítése és rendszeres alkalmazása, mint az alkotás állandó módszere. Szlovákia ipari és általában gazdasági elmaradottsága a tudományok egyenlőtlenné tette a tudományok fejlődését és közben főleg a természet és műszaki tudományok elmaradtak. A szlovák tudománynak ezt az egészségtelen, a múltból öröklött aránytalanságát ma helyre kell hozni és rendkívüli figyelmet kell szentelni a műszaki és természettudományoknak. Megkövetelik ezt az ötéves terv feladatai és Szlovákia iparosításának feltételei és szükségletei is és a szlovák mezőgazdaság átépítése is. Ebben az értelemben kell a tudományos utánpótlás nevelését is összpontosítani szük keresztmetszetre az ötéves terv és az országépítési feladatok konkrét szükségletei szerint. Tudományos munkánknak, gazdasági és közéletünk konkrét feladataival kapcsolatban kell fejlődnie. így például sürgető követelmény az, hogy a mi tudományos munkásaink hathatósan és aktíve kapcsolódjanak bele a munkásság újító mozgalmába, hogy segítsék őket és hogy ezzel párhuzamosan ugyanolyan intenzív kísérleti és újító munkát fejthessenek ki a maguk munkaszakaszán. Ugyanígy az ő kötelességük az is, hogy segítsék a falun a micsurini mozgalmat és ezt a fejlődés magasabb fokára vigyék. Tudományos munkásainknak az egyes ágazatokban meg kell vizsgálniok, hogy tudományszakuk munkája összhangban van-e az ötéves terv szükségleteivel és a mi országépítő igyekezetünkkel és eszerint kell javítaniuk, igazítaniuk tervüket és munkásságukat. Óriási feladatok és lehetőségek mutatkoznak főleg a természeti é s műszaki tudományok terén: a földtan, az ásványtan, az agrobioJpgia, a fiziológia, a vegyészet, a gépipar, az elektrotechnika és az építészei terén. Mindezeknek a szakoknak, közvetlen kapcsolata van gazdasági életünkkel és kutatói sikereikkel gazdasági életünknek és termelésünknek igen értékes szolgálatokat tehetnek. A társadalmi tudományok közül nagy figyelmet kell szentelni a pedagógikának, amely előtt, mint tudomány előtt mindenekelőtt az a feladat áll, hogy kidolgozza a nevelés és népnevelés szocialista elméletét, amelyben legyen számunkra mintakép a szovjet pedagógiai elmélet és gyakorlat. A filozófia terén még következetesebben meg kell honosítani a marxizmus-leninizmus műveit, népszerű könyvekben és brosúrákban kell hozzáférhetővé tenni a tömegeknek a tudományos világnézetet, megmagyarázni és kiemelni a haladó erők és a tudományos világnézet győzelmét, rá kell mutatni a polgári tudomány és kultúra széthullására és leálcázni az idealista burzsoá világnézet maradványait, amelyek munkásosztályunkkal ellenséges viszonyban vannak. A mi történelemtudományunktól elvárjuk nemzeti történelmünk fontos korszakainak feldolgozását, különös tekintettel népünk harcára és küzdelmeire a haladó osztályok harcára nemzeti multunkban, mégpedig a történelmi materializmus módszereinek alapján. A nemzeti felkelés intézete munkásságát a munkás és szocialista mozgalom keletkezésének és fejlődésének tanulmányozására irányítja, a szlovák nép hősi nemzeti felszabadító harcának történelmére a fasizmus és a nácizmus ellen. Az a nézetünk, hogy tudományos munkásaink bátrabban merítsenek nemzeti történelmünk gazdag forrásából. Nagy és aktuális feladatok várnak ránk a tudomány minden más ágazatában is. Állandóan lebegjenek előttünk Sztálin elvtárs szavai: „A mi feladatunk most a tudomány uralása, új, bolsevik specialista káderek nevelése az ismeretek minden ágazatában, tanuljunk, tanuljunk, tanuljunk minél kitartóbban". A szlovák tudománynak következetesen le kell számolnia a különféle álelméletekkel és a burzsoá világnézet módszereivel, amelyek, sajnos, még mindig kísértenek főiskoláinkon. Az egész szlovák tudományt a mar xizmus-léninizmus szilárd alapjaira kell fektetni és kivétel nélkül meg kell honosítani benne a dialektikus és történelmi materializmus módszerét és a tudományt a dolgozók nagy országépítő erőfeszítései szolgálatába kell állítani és céljait összhangba, kell hozni a munkásosztály céljaival, a szocialista társadalmi rend felépítésével. AZ ISKOLAÜGYEK FEJLŐDÉSE. A népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság építésének öt esztendeje Szlovákiának a gazdasági fejlődés mellett iskolaügyünknek is eddig még nem tapasztalt fejlődését hozta meg. Iskolaügyünk hatalmas fejlődése mindenekelőtt a nagy gazdasági fejlődéssel és országunk előrehaladásával vált lehetővé és kapcsolatban van azzal a hatalmas kultúrforradalommal, amelyet napjainkban átéltünk. Ezt az országépítés sürgető feladatai, gazdasági és szocialista összetételünk étápítése kényszerítette ki. Ez a nagy fejlődés nem kis érdeme iskolaügyi és kultúrmunkásainknak, akik igazi szeretettel, lelkesedéssel és önfeláldozással építették meg az iskolanevelés új rendszerét. Szlovák tanítóinkra is vonatkoznak a Köztársaság elnökének, Gottwald elvtársnak szavai: „Értelmiségünk becsületére legyen mondva, hogy a mostani építésben és a történelmi februárban hatalmas többségében szilárdan állt a Párt és a haladás oldalán. És a szlovák tanítóság javára kell írni, tesszük hozzá mi, hogy többségében szilárdan állott új iskolapolitikánk elvei alapján, hogy főleg egyenesen, tüntetően állt az egységes állami iskola eszméje mellé. Nagyon pozitiven kell értékelni sok tanítóink és mindenekelőtt a nemzeti és középiskolák tanítóinak állásfoglalását, akik önművelés útján becsületesen törekszenek átnevelésükre és mentesítik magukat múltjuk burzsoá nevelésének koloncaitól. Főleg a falvakon' számtalan bizonyítékunk van arra, hogy a tanító nemcsak az iskolában, hanem a községben végzett munkájával is valóságos barátja és tanásadója a népnek. Azonban kritikailag meg kell mondani azt is, hogy iskolarendszerünk felépítésében jelentős léptekkel jutottunk volna tovább, különösen a világnézeti beállítottságban, hogyha következetesen és fenntartás nélkül megvalósították volna Pártunk kultúrális politikájának vonalát. A CsKP IX. kongresszusának Gottwald elvtárs hatodik pontjában iskolaügyi politikánknak igen világos útmutatást adott, amelyben egyebek között ezeket mondotta: „Az új káderek átmeneti, rövid ideig tartó iskolázásán kívül hozzá kell látnunk, hogy szabályozzuk a növendékeknek a közép- és felsőiskolákba való özönlését szociális szempontból is. Büszkék vagyunk arra, hogy népi demokratikus államunk iskolaügyi politikánk céljaira olyan nagy összegeket áldoz, mint kevés más állam. Nem lehetünk azonban mindezzel elégedettek, ha állami és népi támogatással még mindig túlsók államellenes és népellenes elem részesül nevelésben. Iskoláink, főleg közép- és felsőbb iskoláinknak a népi demokratikus köztársasághoz hű és a nép ügye iránt odaadást tanúsító polgárokat kell nevelniök. A reakció számára a mi iskoláinkban sincsen hely. A szakoktatás elmélyítésén kívül új értelmiségünket tanfolyamokon és iskolákban a leghaladóbb világnézet, a dialektikus és történelmi materializmus, a marxizmus-leninizmus szellemében kell nevelni." Hogyan követte ezeket a világos és határozott irányvonalakat Szlovákiában az iskolaügyi igazgatás? Hangsúlyozni kell, hogy elégtelenül, nem következetesen és felemásan. Az iskolázás fejlesztésében elért nagy sikerek elaltatták az éberséget és elfedték annak felismerését, hogy az iskoláknak számbeli növekvésével nem tart lépést belső fejlődésük és hogy az iskolák szelleme és minősége messzire elmarad mennyiségi fejlődésük mögött. A burzsoá nacionalista elhajlás nagyon aktiven nyilvánult meg az iskolák szakaszán, feltűnően eltorzította Politikánk vonalát és a szlovák népnek a szocializmus ügyében is nagy károkat okozott. Engedjétek meg, hogy mint példát felhozzam a szlovákiai főiskolákon megkezdett demokratizálási akciót. Ennek a jelentős vállalkozásnak azt a célt kellett volna követnie, hogy lerázza azokat az ellenséges és megbízhatatlan elemeket, amelyek mostanáig főiskoláinkon tanultak és pedig gyakran állami költségekre is. (ösztöndíjjal!), — továbbá, hogy megjavítsa a diákság szociális öszszetételét és végezetül javítsa a tanulási morált. Azonban ennek az akciónak keresztülvitele olyan elnénőzen, családiasan és nem következetesen folyt le. hogy nem teljesítette hivatását és ezeket a hibákat és tévedéseket helyre kell hoznunk, és olyan állapotot teremtenünk, hogy fő'skoláink a munkásosztályhoz és a Köztársasághoz fenntartás nélkül hü értelmiséget neveljenek. Nem akarunk az üzemekbe és a hivatalokba, az állami gépezetbe, főiskoláinkra és kultúrintézményeinkbe ellenségeket és kártevőket küldeni és ezért népünk és hazánk iránti kötelességünk, hogy a főiskolai diákság sorait ismét átvizsgáljuk és megtisztítsuk a megbízhatatlan, felforgató és ellenséges elemektől. Ugyanígy következetesen át kell vizsgálni az ösztöndíjak juttatásánál folytatott gyakorlatot, hogy vájjon ez a diákság szociális összetételének javításához vezetett-e^ hogy az ösztöndíjakat elsősorban munkások, kis- és középparasztok és haladó gondolkodású dolgozó értelmiségiek fiai és leányai ká.pták-e, vagy itt is opportunisztikus »össznemzeti« szempontok érvényesültek-é. Azonban nemcsak a főiskolai diákságról van szó, a főiskolai tanítókról is, általában főiskoláink és iskolaügyünk szelleméről. Iskolaigazgatásunk hibái éppen a CsKP IX. kongresszusának vonalával ellentétben két alapvető irányban nőttek ki. Elsősorban a hibás káderpolitika volt az. amely a nem bolseviki engesztelödékenység és családiassági, osztályfelettiség ösznemzetiesség elveihez igazodott és amely lehetővé tette, hogy iskolarendszerünkbe és iskolai igazgatásunkba jelentős helyekre jutottak olyan emberek, akik soha sem lehetnek kezesek ifjú nemzedékünk valóban szocialista neveléséért. A vezető káderek kiválasztásában fősúly esett a »szakminösítésre« és elfeledkeztünk a világnézeti érettség kérdéséről. Ezek a »szakemberek« azután »szakszerüen« elszigetelték az iskolát és a tanítói kart a politikai és közélettől és egyenesen konzerválták iskoláinkon a burzsoá világnézetet. A hibák második oka az iskolaügyünk általános légköre, a világnézeti megalkuvások 'légköre, a marx-leniní szellem és elvek elégtelen átültetése a nevelésünkbe. Ezek a hibák az összfajtáju iskolákra vonatkoznak az egyetemtől kezdve egészen az ovodákig. Sőt ezeken az útóbbiak 0n, valamint az első-fokú iskolákon, ahol talán legnagyobb mértékben kialakul a gyermek jellege, talán itt történt a legtöbb kár, mert sok esetben a nevelés a szocializmus kimondott ellenségeink kezében volt. Iskolaügyi igazgatásunk nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az iskolák államosításával átvettünk olyan tanítókat is, akik azokon az egyházi iskolákon tanítottak és pedig nagy többségükben az úgynevei zett Szlovák Állam idejében is, és a tanítóságnak éppen ez a része nem csekély mértékben be volt oltva a. klerikális fasiszta világnézet mérgével. Nem tudhatta megalkuvás nélkül beültetni a szocialista vonalat, a marxizmus-leninizmus szellemében vezetett nevelést, amikor iskoláinkon olyan mértékben hagyta meg a szerzetes rendi erőket, akik sok esetben még a társadalomtudományi tárgyak tanítói is a másodfokú és harmadfokú iskolákon, amikor engedményeket tett a klerikalizmusnak és a München előtti köztársaság burzsoá világnézetének, amikor maga is a burzsoá nacionalizmus uszályába került. A tanügy igazgatásában a nacionalista elemek és irányzatok céltudatosan gáto-lták nyilt ellentétben a párt vonalával a magyar és ukrán dolgozók gyermekei számára iskoláit építését. Mindettől a világnézeti penésztől és bajtól könyörtelenül meg keil tisztítani népnevelésünket, iskoláinkat fenn és lenn. Bizonyára nem véletlen az, hogy a járási és kerületi pártkonferenciákon politikánk tanügyi szakaszát oly élesen bírálták és ezeken a Konferenciákon a küldöttek sürgetően követelték a valóban szocialista nevelés garanciáit. Ezért az iskolaügyi megbízotti hivatal vezetésében beállott változásnak nem szabad, csupán személyi változásnak maradnia, hanem mélységes fordulatot kell jelentenie és "fog is jelenteni egész iskola politikánk megvalósításában. És kongresszusunk kell, hogy fordulatot jelentsen Szlovákiában az egész kultúrmunkában is abban az irányban, hogy a Párt munkájának, befolyásának és vezető szerepének kulturális szakaszon is következetesebben és áthatóbban kell megnyilvánulnia, hogy a kultúrmunka tervszerűbb és szervezettebb legyen, mint eddig, hogy szorosabban kapcsolódjék az élethez és a Párt tevékenységéhez, hogy véglegesein leszámoljunk a „függetlenség" és „osztalyfelettisóg" irányzataival és elméleteivel, amelyek lényegileg a munkásosztálytól és a Párttól való függetlenséget jelentik és a burzsoáziától és annak vlágnézetétől való függést. Röviden tehát arról kell gondoskodnunk, hogy a CsKP IX. kongresszusának határozatait ingadozás nélkül, következetesen és teljes energiával életbeléptessük. Ez annyit jelent hogy erőtelejesen és mindörökre végezzünk a nacionalizmusnak, a klerikalizmusnak és más reakciós befolyásoknak tett engedmények politikájával az egész iskolai nevelésben és munkában. Minden fokozatú és fajtájú iskoláinkon kell, hogy kivétel nélkül meghonosodjék a marxi-lenini tanítás harci szelleme, az igazi szocialista nevelés, ami annyi mint haladó, nemzetközi és hazafias szellemben való nevelés. Ez jelenti a reakciós befolyás és a burzsoá áltudományok és ideológia jelenségei elleni harc szellemében való nevelést, főként pedig a burzsoá nacionalizmus, klerikalizmus és a kozmopolitizmus eleni szellemben. Ebben a szellemben kell tehát revizó alá venni az eddigi tankönyveket és ebben a szellemben kell meggyorsítva kidolgozni és kiadni az új tankönyveket, főleg a társadalomtudományi tankönyveket (polgári neveléstan, történelem, földrajz, bölcsészettan, irodalomtörténet). Ilyen irányzatban dolgozzuk majd ki még a főiskolákról szóló új törvényt és ebből a szemszögből kell intézni káderpolitikánkat mind az öszszes iskolafajták és fokozatok tanerői, mind a diákság tekintetében. A tanítói kinevezésekben és az iskolaügyi munka díjazásában főmérték az a képesség és az az odaadás lesz, amellyel az illető megalkuvás nélkül átülteti kultúrpoltikánk szocialista vonalát, továbbá a hűség, a munkásosztályhoz és feltétl'en készség népünk és nagy történje,Imi országépítési törekvésünk erőfeszítéseinek szolgálatára. A tanerők meglévő hiányát egyrészt a dolgozók magasabb iskoláinak segítségével szüntetjük meg, amelyekben már ma 1.361 növendék tanul a dolgozók és a kisegítő tanítók sorából, másrészt a pedagógiai gimnáziumok megteremtésével, amelyeknek feladata lesz, hogy az ifjúságot a tanítói pályán képezzék ki. Tekintetlei leszünk arra is, hogy ezekbe a gimnáziumokba helyesen, osztályszempontból történjék meg a változás és hogy ezeken a gimnáziumokon a nevelés a legjobb erőkre legyen bízva, amelyek garanciái lesznek az új szocialista nemzedék megbízható nevelésének. Továbbá lehetetlen tűrni azt, hogy a tanítók képzése éspedi"- tnég a pedagógiai fakultáson is „idealista, szaktankönyvek" alapján történjék. A tanítóság magasabb világnézeti és szakszínvonalát a szovjet pedagóiai irodaiam segítségével kell .biztosítani, amelynek művei mint például a pedagógia, a pedagógia-történet. A didaktika stb. kézikönyvei rövid időn belül tanítóink kezébe jutnak. Egyidejűleg nagyobb következetességgel kell folytatni valamennyi fokozaton' a tanítóság politikai nevelését. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a diákság szociális összetétele a fő- és a középiskolákban megjavuljon, hogy a munkás- és parasztifjúság még, nagyobb számban részesüljön a legmagasabb típusú iskolázásban, hogy megszabaduljunk a reakciós és felforgató elemektől, akiknek iskoláinkban nincs helyük és hegy a diákokról való gondoskodás (diákotthonokban való elhelyezés, ösztöndíjak juttatása) összhangba legyen kultúrális és iskolaügyi politikánk vonalával. Egyidejűleg minden erővel tovább fogjuk fejleszteni' iskolaügyünket szélességben és mélységben is, különös tekintettel a szak- és műszaki irányú iskolákra, ahogyan ezt megköveteli az ötéves terv és országunk szocialista felépítésének érdeke. Azonkívül, hogy minden erőnket megfeszítjük az iskolai nevelés szoszocialista szellemének megszilárdítására az iskolákban a CSISZ szervezeteire fogunk támaszkodni, akiknek így jelentős és felelősségteljes feladat jut. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az erőfeszítések, amelyek munkásosztályunk és dolgozó népünk akaratából és kívánságából erednek, szintén teljes megértéssel találkozzanak a szülői szövetségekben, amelyekben a kommunistáknak sokkal aktívabban kell dolgczrtí, mint eddig és bennük el kell hárítani minden esetben felforgató és reakciós kísérletet és befolyást. Szervezeteinknek lentről és fentről egyaránt aránytalanul több figyelmet kell szentelniük az iskolai kérdéseknek, mint eddig. Gondoskodó érdeklődést kell tanúsít aniok a dolgozók újonnan szervezett magasabb iskolái felé, amelyekben főleg középfokú műszaki kádereket nevelünk a munkásosztály soraiból. Ugyanígy elkerülhetetlenül szükséges, hogy a KSS és a ROH iskolai szervezetei megjavítsák munkájukat, hogy a helyes szocialista nevelés biztosítékaivá válljanak, hogy segítsenek emelni iskoláink és tanítóink színvonalát, valamint leleplezni azokat, akiknek iskoláinkban nincs helyük. Több figyelmet kell szentelnünk a pionírok mozgalmának is, támogatnunk kell kiépítését és gondoskodni kell arról, hogy az igazi szocialista nevelés hordozóivá váljanak. (Taps.) Uj iskolaügyi politikánk nagy eredménye és vívmánya az, hogy iskoláink kapui — a legmagasabb iskolákat is ideszámítva — megnyíltak munkásaink, kis- és középparasztjaink és dolgozó értelmiségünk fiai és leányai előtt és megnyíltak a munkás- és parasztifjúság számára is. Gondoskodunk arról, hogy ezek a kapuk tárva maradjanak és hogy a dolgozó nép soraiból a diákság áramDása iskoláink felé állandóan, növekedjék és hatalmasodjék oly módon, amint ezt megköveteli hazánk hatalmas fetjlődése és előrehaladása. Elvtársak ég elvtársinők! Beszédem végéhez közeledem. Sztálin elvtárs a szovjetek második össz-szövetségi kongresszusán 1924 január 20-án ezt mondotta: „Mi, kommunisták különös vágású emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva, md a nagy proletár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadserege vagyunk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni annak a Pártnak, amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs volt. Nem mindenki lehet tagja ennek a pártnak. Nem mindenki bírja ki azokat a viharokat, amelyek az ilyen párt tagságával kapcsolatosak. A munkásosztály fiai, a nyomor és a harcok fiai, a hihetetlen nélkülözések és hősi erőfeszítések fiai, ezeknek kell lenniök mindenekelőtt az ilyen párt tagjainak." íme, egyetlen rövid fejezet és benne tömör sztálini mondatok mindent kifejeznek, milyen legyen a kommunista és hogyan kell dolgoznia. A munkásosztály hü fia, becsületes és önfeláldozó dolgozó, a ki nem ismer más célt, mint azt, hogy a népet szolgálja, harcos, aki akadályokat, nehézségeket és veszélyeket leküzdve hősiesen viszi a szocializmus zászlaját és vasakarattal küzd és acélos elszántsággal valósítja meg a Párt parancsait, a Párt vonalát. Elvtársak és elvtársnök, nem könnyű kommunistának lenni. Azonban nincs nagyobb boldogság és nem létezik nagyobb cél, mint arra törekedni, hogy jó kommunistává váljunk, És mi arra törekszünk, hogy jó kommunisták legyünk, jó és hü fiai Pártunknak, a csehszlovák munkásosztály nagy és dicsőséges Pártjának — a Csehszlovákiai Kommunista Pártnak, amely hazánkban büszkén és győzelmesen viszi előre Lenin és Sztálin halhatatlan zászlaját. (Taps.) Pártunkat szervezetileg megszilárdítjuk, a marxi-lenini szellemben megacélozzuk, megerősítjük egységét, nagyságát és cselekvőképességét. Munkásosztályunk hatalmas fegyverét kovácsoljuk belőle, hogy teljesítsük feladatunkat és kiépítsük a szocialista Csehszlovák Köztársaságban a boldog és virágzó Szlovákiát. (Taps.) Nem lehet kétség afelől, hogy Lenin és Sztálin nagy tanításától vezettetve, a dicsőséges SzK(b)P és a hatalmas Szovjetúnió nagy példájához igazodva a CsKP Központi Bizottsága vezetése al att, melynek élén Gottwald elvtárs áll és az SzKP Központi Bizottsága vezetése alatt, amelynek élén Široký elvtárs áll, ezt a nagy történelmi célt elérjük. (A küldöttek felállnak és Sztálin, Gottwald, Široký, Bašťovanský és Ďuriš elvtársakat hosszan éltetik.