Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-28 / 122. szám, vasarnap

1950 május 28 U J szo ŠIROKÝ elvtárs zárőbeszéde az SzKP IX. kongresszusán Éljen a Csehszlovákiai Kommunista Párt! Éljen Gottwald elvtárs! Éljen a cseh munkásosztály! — hangzott kitörő lelkesedéssel a IX. Kongresszus küldötteinek ajkáról. — Éljen a Párt szlovákiai harci osztaga, a Szlovákiai Kommunista Párt és annak elnöke, Široký elvtárs! — visszonozzák az ünpneplést Zápotocký, Švermova és Köhler elvtársak. Elvtársak és elvtársnök! Zápotocký elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttsége nevében igen jelentős szavakkal értékelte Szlovákia Kommunista Pártja tevékenységének eddigi eredményeit, igen nagyra értékelte kongreszszusunk lefolyását. Azt hiszem, hogy Zápotocký elvtárs szavai köteleznek bennünket, szlovákiai kommunistákat arra, hogy szent feladatainkat a boldog Szlovákia felépítésében ínég következetesebben, még lelkiismeretesebben hajtsuk végre. Az a tüntető egység, amely IX. kongresszusunkon uralkodik, a marxizmus-leninizmus alapján álló, széttörhetetlen világnézeti egység a IX. kongresszus legtökéletesebb befejezése, legtökéletesebb zárszava. ,Ezért engedjétek meg, hogy csupán néhány szóban állást foglaljak a kongresszus tárgyalásai folyamán elhangzott néhány felszólaláshoz. A forradalmi mozgalom története, főleg azonban a Kommunista Pártok története és az SzK(b)P különösen gazdag tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy nem elegendő a kritika és önkritika alapelveinek elméleti elismerése. A bolseviki tulajdonság abban áll, hogy ezt a kritikát érvényesítsük a gyakorlatban, képesek legyünk azt őszintén és tökéletesen érvényesíteni. Tanúi voltunk néhány elvtárs fellépésének, amelyek azt bizonyítják, hogy Pártunk a kritika és az önkritika alapelvét megtanulja a leghelyesebben érvényesíteni. Másrészről éppen azoktól az elvtársaktól, akiknek munkásmozgalmi inultjuk van, akik mögött a Párt gazdag tapasztalatai vannak, ilyen őszinte, becsületes kritikát nem hallottunk. Most Smidke és Clementis elvtársak fellépésére gondolok. Nézzétek csak Smidke elvtársat, a kongresszusi előkészületek folyamán nem említették meg, mintla burzsoá-nacionalista elhajlások egyik hordozóját, šmidke elvtársat azért nem említették meg, mert munkásszármazású, mert a Párt régi tagja, mert a Lenin-iskolát végezte Moszkvában, mert a Párt Smidke elvtársra sokat áldozott. Elvártuk, hogy Smidke elvtárs a Központi Bizottság kritikájára őszinte, becsületes önkritikával fog reagálni. Elvártuk ezt azért, mert nagy tapasztalatokat merített Pártunk történelméből. Fellépése nem nyugtathat meg bennünket. Mindenekelőtt azért nem nyugtathat meg, mert bebizonyult, hogy Smidke elvtárs még a mai napig sem fogta fel nemzeti és demokratikus forradalmunk alapvető problémáit, hogy Smidke elvtárs még ma sem érti meg milyen nagy károkat okoztak nekünk a burzsoá-nacionalista elhajlások, amelyeknek képviselője volt Smidke elvtárs is, mekkora károkat okoztak Pártunknál;, munkásosztályunknak, a szlovák dolgozó népnek és a szlovák nemzeti Ügynek. Smidke elvtárs olyan előfeltételekkel kapcsolódott be a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésébe, hogy Gottwald elvtárs, a Párt ellátta öt a nemzeti demokratikus forradalom sztratégiájával és taktikájának világos útmutatásaival és Smidke elvtárs ismerte Gottwald elvtárs elgondolását a nemzeti arcvonal, a nemzeti és demokratikus forradalom kérdésében. Smidke elvtárs semmit sem tett, hogy Gottwald elvtárs alapos utasításait átvigye a Párt kádereire, hogy a Párt kádereit előkészítse a Nemzeti Felkelés nagyon súlyos kérdéseinek megoldására, hogy a Párt kádereit előkészítse felszabadult köztársaságunk kérdéseinek megoldására, hogy pártkádereket előkészítse a munkásosztály vezetőszerepének érvényesítésére a munkások, parasztok, iparosok és értelmiségiek blokkjában. Igaz, gmidke elvtárs bizonytalan kísérletet tett arra, hogy a Központi Bizottság kritikáját olyan fényben tüntesse fel, mintha itt volnának kétségek a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentőségéről. Nem, itt nincsenek ilyen kétségek és ilyen kétsegek nem is lesznek, mert a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi következményei nemzeti büszkeségünk, osztálybüszkeségünk kimeríthetetlen forrásai ma és a jövőben is. Azonban arról van szó, ki tudta-e használni a Párt Šmidke elvtárs vezetésével megfelelően a felszabadult Köztársaság területén ezt az óriási polit.kai es erkölcsi tőkét a haladó demokratikus és szocialista mozgalom további fejlődéjére, vájjon Smidke elvtárs a felszabadított területen le tudta-e vonni a szükséges taktikai következtetéseket mindazokból a tévedésekből és hibákból, amelyeket a felkelés idején elkövetett. Nem tudta. Le kell szögezni Smidke elvtárs felelősségét azért, hogy nem építették ki a tömegszervezeteket, mindenekelőtt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat és a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségét. Smidke elvtárs viseli a felelősséget azért — a többi elvtársakkal együtt, hogy a szlovák ifjúság elhanyagolt volt, hogy nem talált támogatásra a Párt vezető szerveinél és nacionalizmusról beszélünk és nem tudatosítjuk, hogy lényegében arról van szó, hogy a burzsoá nacionalizmus hordozói elfogadták saját burzsoáziájuk világnézeti vezetését. Ezt kell magunkba vésnünk, hogy a burzsoá nacionalista elhajlás a saját burzsoázia világnézeti vezetésének elfogadását jelenti és a saját burzsoázia vezetését elfogadni, annyit jelent, mint elleplezni az osztályharcot és nem haladni az osztályharc útján. Smidke elvtársnak meg kell fontolnia a Párt kritikáját a burzsiá nacionalista elhajlások dolgában, azt, hogy hova vezethet ez az elhajlás, ha nincs meg a Párt elővigyázatossága és ébersége és nincsenek odaadó és hű emberei. A második világháború után a népi demokrácia államaiban gazdag tapasztalatokat szereztünk a felől, mire vezet a burzsoá nacionalista elhajlás. A burzsoá nacionalista elhajlással mindenki egy újját nyújtja az osztályéllenségnek és ti tudjátok, hogy az osztályellenség az egész kezét ragadja meg. Meg

1 kell alaposan fontolni éspedig végső következményéig átgondolni annak lehetséges katasztrofális következményeit, ha a Kommunista Párt tagja a burzsoá nacionalizmus világnézetének befolyása alá került. Hasonlóképpen azt hiszem, hogy Pártunk nem veheti tudomásul Clementis elvtárs felszólalását. A CsKP Központi Bizottsága még foglalkozik Clementis elvtárs eseteve!, de tekintettel arra, hogy Clementis elvtárs itt a kongresszuson felszólalt, kongresszusunk jogkörébe tartozik, hogy kifejezze állásfoglalását ehhez a fellépéshez. Clementis elvtárs felszólalásában azt mondotta, hogy a nemzetközi munkásmozgalom nehéz próbájának idejében, abban az időben, amikor az angol-amerikai imperializmus azt a célt követte, hogy a fasiszta Németország támadóképességét a Szovjetúnió felé irányítsa, csütörtököt mondott, nem állta meg a helyét. Nem állta meg a helyét, csütörtököt mondott — ilyen dolgok nem csöppennek az égbó'l, hanem bizonyos fogyatkozásokhoz, a múltnak bizonyos hibáihoz kapcsolódnak. 1939-ben csütörtököt mondani, amikor megnemtámadási szerződés megkötésére került sor a Szovjetúnió és Németország között, konkréten annyit jelent, hogy elvesztette bizalmát a Szovjetúnióban, ez annyit jelent, hogy Clementis elvtárs eIvesz-> tette bizalmát Sztálinban. A kommunistának minden helyzetben és főleg nehéz helyzetben feltétlen bizalma van a Szovjetúnióban, a nagy Sztálinban. (Hatalmas taps, a küldöttek Sztálin nevét ütemezik.) Amikor Clementis elvtárs nem talált helyes magyarázatot, feleletetíkétségeire, akkor abból kellett volna kiindulnia, hogy a Szovjetúnió, hogy Sztálin elvtárs minden helyzetben csakis a nemzetközi munkásmozgalom, az imperializmus elleni harc érdekében cselekszik. (Taps.) Itt kellett, hogy meg legyenek a bizalmatlanság csírái a Szovjetúnióval és Sztálin elvtárssal szemben még 1939 eló'ttről, amikor erre a kudarcvallásra sor került és Clementis elvtársnak énjét önkritikái vizsgálatnak kell alávetnie, hogyan történt ez, hogyan került olyan helyzetbe, hogy elfogadta a ne*retközi imperializmus szovjetellenes plottformját, hogyan mondatt csődött akkor, amikor a Szovjetúnió felszabadította Nyugat-Ukrajnát és Bielorusciát a Beck-féle fasiszta iga alól, a német fasiszta megszállás alól, stb. Ennek a csirának meg kellett lennie és ezért Clementis elvtársnak világosabban kellett volna elmondania a Pártnak, Nektek mindnyájatoknak, állásfoglalását még a München előtti Köztársaság idejében, a trencsénteplici kongresszussal kapcsolatban js, amikor olyan helyzetre került sor, hogy a szlovák nép nem tudta megkülönböztetni Hlinkáék, a Hliiibaféle néppárt álláspontját a Kommunista Párt képviselőinek álláspontjától, nem tndta megkülönböztetni a reakciós burzsoázia állásponját az úgynevezett haladó szlovák értelmiség álláspontjától. Hogy lehetséges ez? Ez azért lehetséges, mert Clementis elvtárs nem állt a forradalmi munkásmozgalom világnézeti plattformján, a Kommunista Párt áláspontján. E azért lehetséges, mert ö maga saját sorsát nem helyezte a munkásosztály és a Párt kezébe. Ez azért lehetséges, mert Clementis elvtárs nem vált a munkásosztály, a Párt nagy ügyémek napszámosává. Ez azért lehetséges, mert Clementis elvtárs és barátai a München előtti Köztársaságban sem fogták fel azt, hogy a munkásosztály az emberi társadalom leghaladóbb eszméinek hordozója, hogy a munkásosztály Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy tanításaihoz igazodik. Mindez azért volt lehetséges és azért lehetséges most és azt hiszem, hogy helyes volna, ha Clementis elvtárs nyíltan beszélne ezekről a dolgokról — mert talán más elképzelései voltak a szocializmus felé vezető útunkról. Volt neki és kellett, hogy legyen más elképzelése. Azt hitte, liogy a szocializmust Köztársaságunkban osztályharc nélkül, kegyetlen harc nélkül, a munkásosztály s a burzsoáia közti könyörtelen osztályharc nélkül építhetjük f el. Bár ez az út göröngyös a gyenge idegzetű emberek számára, de csak ez az út biztosítja a szocializmus végleges győzelmét Köztársasá* | A Szovjetúnió Iránti szeretet, az | odaadás és hála a nagy Sztálin f iránt felszabadításunkért és a sok| oldalú és rendszeres segítségért, a f védelemért, melyben az imperiaüsí ták beavatkozásai, intrikái ellen ré! szesítenek, a forró és áldozatos ba| rátságért, — kell hogy elválaszt• hatatlan részévé váljanak dolgo. í zóink gondolatainak és érzéseinek, ? kell hogy jelentős alkatelemei le; gyenek kultúránknak, szellemi kinI cseinknek, nemzeti ideológiánknak, f Nem fogunk kímélni erőt és fáradí ságot, hogy a Szovjetúnió nemzetei | iránti barátság és testvériség nagy j gondolatát, hogy a szeretet és i odaadás mély érzéseit Sztálin elv| társ és a dicső SzK(b)P iránt orí szágunkban a legmagasabb fokú | érvényesülésre és győzelemre vi! vigyük. (Bašťovanský) mindenekelőtt Smidke elvtárs viseli a felelősséget azért, hogy a Nemzeti Front politikája nem érvényesült helyesen. Smidke elvtárs, ha őszintén akart beszélni mindannyiunk előtt, megvilágíthatta volna ezeket a rendkívül fontos körülményeket, hogy okuljunk, hogy tanuljon belőle egész Pártunk. Azonban sajnos, az ő fellépése erre nekünk lehetőséget nem ad. Smidke elvtárs kell, hogy feleletet adjon nekünk arra, mit tett, mint a Megbízottak Testületének elnöke a végett, hogy érvényesítse a szlovák nép érdekeit a szlovák reakció ellen, hogyan érvényesítette a Pártvonalat a szlovák kormány- és végrehajtószervben? És milyen álláspontott foglalt el az egységes kormánypolitika kérdésében az egész állam területére vonatkozólag, amikor a demokrata párt képviselőivel együtt Prágába ment? Smidke elvtárs a szlovák burzsoázia és reakció képviselőivel együtt védekezett a Gottwald-kormány kormányzó és végrehajtó hatalma ellen. Smidke elvtársnak meg kell világítania a Párt előtt, hogyan harcolt a Megbízottak Testületében a szlovák munkásosztály, a szlovák földműves nép alapvető követeléseiért, hogyan vitte keresztül a földrefom, az államosítás, a nemzeti ipar szervezetének, a bankoknak és a pénzügynek, stb. új elveit, amelyek alapvető kérdései voltak nemzeti és demokratikus forradalmunknak, további útunknak a szocializmus felé. Igaz, felszólalásában nem hallottunk állásfoglalást ebben a kérdésben. Azonban mi nem hallottunk világos állásfoglalást társadalmi fejlődésünk további problémáihoz sem az 1946-os választások után, amikor a Párt visszahívta Smidke elvtársat a Megbízottak Testületéből és a Szlovák Nemzeti Tanácsba küldte, hogyan vitte keresztül a Párt politikáját, hogyan érvényesítette Pártunk alapelveit a szlovák reakció képviseló'ihöz való viszonyban. Ebből csupán azt a következtetést kell levonnunk, hogy Smidke elvtársnak meg kell fontolnia, mit jelent a burzsoá nacionalizmus befolyása, mit jelent a búrzsoá nacionalista elhajlás a CsKP helyes politikájától. Frázisként hangozhat az, ha burzsoá „A fejlődés felszabadulásunk óta megmutatta nekünk, hogy — hála a Szovjetúniónak — az imperialista háborús uszítók nem vonhatják hatalmuk alá tetszés szerint a kis nemzeteket és nem dönthetik tetszésük szerint rabigába az államokat. A Szovjetúnió a háború utáni világban mint a béke védelmezője, mint a nemzetek szabadságának és függetlenségének védőpajzsa, mint a béke és demokrácia világtáborának vezető ereje, kiváló világjelentősé gü szerepet játszik. A Szovjetúnió vezetésével megalakult a haladószellemű és békeszerető erők oly egysége, amilyet a világtörténelem még soha sem ismert. A világ béketáborának vezető és főszervezője Sztálin elvtárs, az egész ! világ dolgozóinak zseniális vezére, tanítója és barátja. Az ő vezetése " alatt minden erőnkkel részt akarunk 4 venni e hatalmas világküzdelemben | annak győzelmes végéig." (Široký) i