Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-27 / 121. szám, szombat

1950 május 26 ­UJSZ Ö- S Sztálinnal és Gottwalddal előre a békéért és a szocializmusért Ünnepel fővárosunk, ünnepel egész dolgozó társadalmunk. Csütörtö­kön a késő délutáni órákban megálltak a villamosok, megálltak az autó­buszok a felvonulók hatalmas tömege előtt, akik a bratislavai Vár szabad­téri színháza felé siettek. Boldog, derűs munkásarcokat láthattunk Itt; a történelmi jelentőségű IX, kongresszus tiszteletére gyűltek össze dolgo­zóink, hogy meghallgassák vezetőinket, akik törhetetlen hittel népeink akaratának eleget téve vezetnek bennünket a szebb jövő felé. A szabadtéri színház nézőtere teljesen megtelt. Mindenki előre szere' tett volna menni, hogy közelebbről láthassa Zápotocký és Široký elvtár­sakat. Viharos tapssal, hatalmas éljen zéssel fogadták a kongresszusi kikül­döttek lsiséretében érkező vezetőinket. A Sztálin, Gottwald, Široký elvtársakat, a Kommunista Pártot üte­mes tapssal ünneplő sok-sokezer néző úgy hatott, mintha munkáshazánk szíve dobogott volna erre az ütemre. Pártunk iránt eddig ilyen nagy lel­kesedés, szeretet és hűségérzet még soha nem kovácsolt egybe ekkora nagy tömeget. Bizonyítja ez, hogy Pártunk a felszabadulás után hatalma­san fejlődött, megnyerte a dolgozók bizalmát, akik egyedül benne látják megmentőjüket és hűséges vezetőjüket. A cseh néppel együtt előre Szlovákia fejlődéséért Mai összejövetelünk a Szlovákiai Kommunista Párt IX. Kongresszu­sának dicső napjaiba esik, — kezdte beszédét A. Zápotocký elvtárs. _ Ez alkalommal mérlegeljük az eddig el­végzett munkánkat, áttekintjük po­litikai utunkat és gazdasági törek­véseinket az elmúlt öt év alatt. Öt évvel ezeüőtt, a megszállók ki­űzése után és miután felszabadított bennünket a dicső szovjet hadsereg, az a kérdés állt előttünk, milyen úton és milyen alapon építsünk. Voltak olyanok, akik kételkedtek abban, hogy a régi burzsoá rend­szertől elválva új úton haladhatunk a cseh vidékek munkásosztályával szö­vetségben. Voltak olyanok, akik ké­telkedtek abban, hogy új csehszlo­vák köztársaságot lehet felépíteni új, népi demokratikus alapokon. Nem hittek abban, hogy ezen az úton ha­ladva lehetséges minden régi igaz­ságtalanságot helyrehozni, el lehet felejteni minden régi jogtalanságot, amely itt történt, ki lehet küszö­bölni minden viszályt és ellentétet, amelyek hosszú évek során támad­tak és hogy a cseh és szlovák nép igazi egységes frontba felsorakozhat. Az eJső vüágháború után a szlo­vák nép azt a nézetet vallotta, hogy a csehszlovák köztársaságba való betagozódása a vágyva-vágyott sza­badsághoz vezeti és hogy Szlovákia igazi fejlődése, az egész szlovák dolgozó nép jólétéhez és boldogsá­gához vezető út biztosítva Jesz. Vé­gül .s ezek a Temények teljesen hiá­bavalóknak bizonyúltak. A válság idején a szlovák ipart leépítették, a gyárakat leállították, a munkásokat százávai. ezrével dob­ták ki munkájukból és azokat akik dolgozni akartak, éhezésre Ítélték. Ez arra vezetett, hogy valóban azt hitték az emberek, hogy a dolgozó ember számára nincsen jobb jövő felé vezető út és hogy a második világháború befejezése után is so­kan kételkedtek ilyen jobb jövőben. A mi Szlovákiai Kommunista Pár­tunk és Csehszlovákiai Kommunis­ta Pártunk voltak azok, amelyek a burzsoázia és a kapitalista körök minden hazudozása és hamis rágal­mazása ellenére kitűzték az új utat, a haladás irányát, a szloyák nemzet és a cseh vidékek népe, a szlovák és a cseh munkásság számára az új szabadság, az új építés, az új élet útját. Amikor ma öt év elmúltával szá­mot adunk választott utunkről. ha visszatekintünk eddigi tevékenysé­günkre, látjuk, hogy mennyi harcot mennyi szenvedést kellett vállalni az új népi demokratikus köztársaságban is, hogy eltávolítsuk mindazokat, akik újra akadályt akartak gördí­teni azlúj haladás útjába, akik sza­botálni/ fékezni akarták azt, akik újra aknapolitikát folytattak, bur­zsoá r-zőlamokkai hitegettek és akik újra egymás ellen akarták uszítani, egymS.s eileni harcba vinni a szlo­vák ts a cseh népet. Ha mindazt végignézzük, ami öt év alatt törté it és ha 1 öt év elmúltával megnézzük, hogy a cseh és a szlovák nép mun­kájában, a népi demokrácia és a szo­cializmus építésében meddig jutott el, most Kongresszusunkon bizonyá­ra elégtétellel kijelenthetjük: útunk helyes volt, nem hibáztuk el. Elvtársak és elvtársnők! Ma nem kell sokat beszélni, ma csal' minden embert, aki igazán helyesen akarja megítélni a helyzetet, fel kell szólí­tani, hogy nézzen maga körül. Hogy nézzen körül például itt Szlovákiá­ban mi minden épült fel itt öt év alatt, mennyi igazságtalanságot kü­szöböltek ki, mennyire megváltoztak a második világháború után a vi­szonyok, mennyi hiányt számoltunk fel, hogyan fejlődik Szlovákiában az élet és müyen gyönyörű távlatok nyílnak ieőttünk a jövőben, ha kitar­tunk azon az út'on, amelyre rátér­tünk. Különféle csábító szavakat éx kü­lönféle ígéreteket hallottunk. Voltak, akik rámutattak arra, hogy ott a tengeren túl állítólag létezik egy gazdag Amerika, ahol egyetlen ház, egyetlen üzem sem volt szétbombáz­va. Hát miért ne lépnénk szövetség­re velük, miért ne lépnénk abba a Marschall-tervbe. Hiszen hát jobb azok után menni, akik gazdagok úgy mondják, jobb azok sorsával egy­bekötni életünket. Hogy ez úgy mondják az egyetlen helyes út a cseh és szlovák nép, a Csehszlovák köztársaság számára. Így mondták ezt nekünk. Bará­taim mi nem adtunk hitelt ezeknek a csábításoknak. Azt hiszem, hogy en­nek ma örülhetünk. Jól fest, ha különféle dolgokat ígér­nek. Voltak olyanok, akik azt gondol­ták, hogy minket azok a nyugati kapitalisták igazán örökké táplálni fognak, mert állítólag annyira sze­retnek bennünket. A nyugati impe­rialisták állítólag tudják, hogy mi hat éven át szenvedtünk és most egyetlen érdekük, hogy minél gyor­sabban meghízzunk. Mit kapnak azonban a Marshall­terv országai ? Amerikai kölcsönö­ket kapnak, amelyek fejében köte­lezniük kell magukat arra, hogy le­mondanak függetlenségükről és sza­badságukról, amelyekért érdekeiket alá keli rendelni az amerikai tőke érdekeinek. Ennek következménye az, hogy a marshallizált országok­ban bezárják a gyárakat, kidobják a munkásokat a munkájukból és bé­rüknek minden fillérjéért nehéz har­cot kell vívniok, sztrájkolnak, ádáz osztályharcot kell folytatniok és nemriadnak vissza attól sem, hogy újra és újra közéjük löijenek, üldöz­zék, börtönözzék őket. És nálunk, hol zárják be az üze­meket? Hol nyesik meg az ipari ter­melést? Mi mindnyájan azt vártuk, hogy újra és újra egyre több üzem­re, több munkásra és több termékre van szükségünk. Elindúltunk a szocialista építke­zés új útján. Ezen az úton kéz a kézben indultak el a szlovák és a cseh munkások, egybevetettük erőin­ket és éppen azért, hogy az erőket összekapcsoltuk, éppen azért gyorsan legyőztük a nagy nehézségeket is. Ezért fejleszthetjük ma Szlovákiá­ban az ipari termelést, ezért épít­hetünk új gyárakat ezért állíthatunk további új dolgozókat munkába. Ezt azért tehetjük, mert közös munká­val és közös eljárással megépítettük az a/lapokat e boldog jövőnek, amely csak e nagy közös építésből fakad, A világháború befejezése után az építés kezdetén, a munkások és föld­műves családok tíz és tízezrei men­tek Szlovákiából munka után cseh vidékekre. Azért mentek oda, hogy vállvetve a cseh munkásokkai rend­behozzák a szétbombázott, szétlőtt és tönkretett üzemeket, hogy eme-ljék a-2 üzemek termelését. És ez ma visszatér hozzánk Szlovákiába gépek, gyári berendezések formájában, amelyeket Szlovákiában építhetünk. A szlovákiai ifjúság önkéntes ifjúsá­gi brigádokban Ostrava vidékére megy építeni az új kohóipart. Miért megy 0da? Hogy kizsákmányolják? Hogy munkája elvesztett munka le­gyen Szlovákia számára? Azért megy oda, mert iparosítani akarjuk Szlovákiát. És ha iparosítani akar­juk Szlovákiát, több vasra, több érc­re van szükségünk. És éppen ezt se­gíti elő a szlovákiai ifjúság is. Valóban egész népünknek boldog, örömteli jövőt és jólétet akarunk te­remteni. És ebben éppen az az utunk van segítségünkre, amelyre rátér­tünk. Valaki azt m 0ndhatná: »hiszen a régi burzsoá rendszer aüatt az em­berek szintén kiküzdötték maguk­nak a jólétet, szintén meggazdagod­tak.* — Igen elvtársak és elvtárs­nők, akkor is gazdagodtak. Néhány ember Szlovákiában is meggazdago­dott. De azért a gazdagságért és gazdagodásért tíz- és százezer em­bernek kellett fizetnie nyomorával munkanélküliségével, meg kellett fi­zetniök azzal, hogy kihasználták és kizsákmányolták őket. Kiküszöböl­tük az idegen munka számlájára történő gazdagodást. És az utolsó betűig kiküszöböljük. Nem akarjuk és nem tűrjük, hogy valaki továbbra is idegen munkából gazdagodjék, hogy mások nyomorán gazdagodhasson. Azon leszünk és most is azon vagyunk, hogy minden­ki elégedett legyen, jólétben éljen és mindenkinek aki dolgozni akar, megadjuk az alkalmat arra, hogy rendes fizetést is kapjon munkájá­ért. Ezért bővítjük ki élmunkásaink sorait, ezért terjesztjük ki szocialis­ta munkaversenyünket, támogatjuk az újító mozgalmat, támogatjuk a termelés tökéletesítésére, meggyorsí­tására és megjavítására irányuló tö­rekvéseket. Tudjuk, hogy jólétünk és szerencsénk egyedül attól függ, talisták nélkül a dolgok nem mehetnek nálunk. Mi bebizonyítjuk nekik, hogy minden munkás gazda lesz üzemében s minden dolgozó ember munkahelyén. Bebizonyítjuk, hogy alkotó munkánk meghozza gyümölcsét és hogy nálunk az élet évről-évre úgy fog javulni, ahogy termelési terveinket és ötéves tervünk egy-egy évét teljesítjük. És aszerint fog javulni gazdaságunk, köz. ellátásunk, mezőgazdasági és ipari ter. melésünk is. Bebizonyítjuk, hogy az a szilárd szövetség és együttműködés, amelyet a szlovák és cseh nép kö­zött kiépítettünk, nem burzsoá haza­milyen gyors ütemben és milyen Jól tudunk dolgozni. Mi soha sem harcoltunk azért, hogy mentesítsenek a munka alól. Mi azért harcoltunk, hogy a munka és az, aki dtlgozik, mindig szabad legyen _ és mentes az alsóbbrendüség érzésétől a társadalomban. Azért harcoltunk, hogy .azcjí,. akik dolgpznak, igazán döntő erőt képviseljenek az államban, hogy uralkodjanak és határozatokat hozza­nak. Hisszük, hogy munkánkat még in­kább kifejlesztjük és még inkább tö­kéletesebbé tesszük. Hisszük, hogy megtanuljuk termelésünket még job­ban megszervezni, hogy a tőle elvárt feladatok, igazán teljesüljenek. Öt évi tevékenység van mögöttünk. Azt hiszem, hogy ez az öt év szá­munkra nagy tapasztalatot jelent. Ez alatt az öt év alatt sok mindent meg­tanultunk. Ezt bizonyítják már a gott. waldi ötéves terv első évei. Gottwaldi ötéves tervünkben megtanulunk gazdál­kodni szocialista termelésünk terén. Nem teljesül itt azoknak az örök elé­gedetleneknek károgása és örök jóslá­sa, akik azt mondották, hogy a kapi­fias frázisokon épült fel, hanem a szi­lárd alkotó munkán, az emberek meg­győződésén, akik tudják, hogyha jól akarnak élni, jó munkát is kell vé­gezniök. Hiszem, hogy ezen az az úton, Cseh­szlovákiai Kommunista Pártunk veze­tésével, szilárd szövetségben a szocia. lista Szovjetúnióval és a népi demokra. tikus köztársaságokkal, nemzeteink, cseh és szlovák népünk boldog és örömteli jövendője felé halad. Hiszem, hogy teljesítjük minden nemzeti és kulturális célunkat és eszménket is, hogy nemzeteink, szlovák nemzetünk is bátran odaállhat más nagy nemze­tek oldala mellé és a szlovák nemzeti kultúra és művészetünk is soha nem látott méretekben fejlődhet. Bebizo­nyítjuk, hogy egyedül a szocializmus építésének útján érhetik el az egyes kis nemzetek függetlenségüket, önál­lóságukat és szabadságukat. Azt hiszem, hogy befejezésül kije­lenthetjük: két szabad nemzet van, a csehek és a szlovákok, azonban egy dolgozó nép — a csehszlovák dolgozó nép és egy közös útja, a szocializmus felé vezető út. Sverma elvtársnő beszéde A manifesztáció résztvevői szívé­lyesen üdvözölték M. Švermová elv­társnőt, aki többek között ezeket mondotta: Szeretném, ha ebben a percben az egész cseh nép jelen volna ezen a ma­nifesztáción. Szeretném, ha láthatná az SzKP kongresszusán kiküldötteit, az élmunkásokat és élmunkásnőket, a földműveseket, Szlovákia asszonyait, pionírjait, ifjúságát, ha láthatná, ho­gyan él fe érez ma Szlovákia dolgozó népe, hogyan fogja fel azt, mit jelent dolgozni a közös ellenség és a háború ellen. Hazafiságunk, a csehek és a szlo­vákok hazafisága azt jelenti, hogy ügyünkért dolgozunk, hogy megért­jük az összes nemzetek közti nemzel­<özi szolidaritás mély gondolatát, amely nemzetek a dolgozók szabad­ságáért, a béke megóvásáért harcol­nak, hogy mit jelent megszilárdítani a Szovjetúnióval való szövetséget nem. zeteink közös jóléte érdekében. Az SzKP IX. kongresszusa abban az időben folyik le, amikor országunk­ban a békehatározat nagy aláírási ak­ciója virágzik. A mai napig a stock­holmi békehatározatot 8,115.000 pol­gár írta alá és még többen írják alá.' Az egész világon folyik ez a nagy aláírási akció. És millió és millió alá­írás nem kérelmet fejez ki a békéért, ez elhatározás megvédeni a békét, ko­moly elítélése a háborús uszítóknak. Hatalmas erő áll mögöttünk és a mi meggyőződésünk az, hogy sikerül a békét kiharcolni. Ebben a szellemben hazánkban a szocializmus építésének jegyében tel­jesítjük és valósítjuk -meg azokat a feladatokat, amelyekről ezekben a na­pokban tárgyal az SzKP IX. Kongresz­szusa, amelyről tárgyalt CsKP dicső kongresszusa és amelyeket Gotlwald elvtárs tűzött elénk. Hogy teljesíthes­sük ezeket a feladatokat, ahhoz szük­ség van arra, hogy dolgozzunk, hogy a csehek és a szlovákok seilárd szö­vetségében megteremtsük egész dol­gozó népünk szilárd egységét. A nemzetközi szolidaritás gondolatát hirdetni azt jelenti, hogy a Szovjet­únió és a népi demokrácia országainak oldalán az egész világ dolgozó népé­vel együtt megvédjük a békét. A bé­ke ügyének ereje erős hitet és szilárd elhatározást ad nekünk, hogy lelkese­déssel nézzünk az eljövendő napok elé és úgy dolgozzunk, hogy minden or­szág dolgozóinak példát adhassunk. Ügy dolgozzunk, hogy ifjúságunknak és pionírjainknak olyan művet hagy­junk hátra, amit ők tovább építhetnek. Hogy felépíthessük szocialista köz­társaságunkat, amelynek szilárd alap­jait Gottwald efvtárs helyezte le. V. Široký elvtárs beszéde a bratislavai Várszínházban A Szlovákiai Kommunista Párt IX. Kongresszusának nagy napjait éljük. A Kongresszus küldötteivel együtt a városok és falvak dolgozóinak száz­ezrei élik át ezeket a napokat. A kö­telezettségvállalások nagy mozgalma, amely új jelentős fejlődést hozott a szocialista versenyben, kellő bizonyí­téka annak, hogy a kongresszus és a kongresszus^ előkészítése az egész szlovákiai dolgozó nép figyévé vált. A kongresszus előkészítése a szlo­vák dolgozó nép, a munkások, földmű, vesek, hivatalnokok, a dolgozó értel­miség nagy manifesztációja, a Párt iránti szeretet, odaadás és bizalom ün­neppé lett, az iránt a nagy ügy iránt, amelyet a Párt képvisel és jelképez, amelyért harcol, amelynek minden ese­jét szenteli: a szocializmus építésének, a szocializmus győzelmének. A kongresszus közéletünk nagy fon. tos eseménye lett és nemcsak a mi közéletünk . eseménye Szlovákiában, hanem az egész köztársaságban. _ A kongresszus történelmi jelentősége abban áll, hogy ez az új, a születő szo. cialista Szlovákia kongresszusa. A kongresszus történelmi jelentősé, ge abban áll. hogy megmutatja nekünk és a szocializmus ellenségeinek is, hogy Pártunk harca, a szocializmus megva­lósításáért folyó harc, a dolgozók szé­les rétegeinek harcává vált, hogy a munkásosztály körül, mint a leghala­dóbb szellemű osztály körül, csoporto­sulnak a kis- és középparasztok i:6rne­gének százezrei, a dolgozó értelmiség, hogy a szocializmusért harcol és dol­gozik a Kommunista Párt vezetésével Szlovákia dolgozó népének döntő több­sége. A kongresszus dolgozó népünk fon­tos és életkérdéseit oldja meg és a szocializmus felé előrehaladásunk élet. kérdését. Az első helyen a béke vé­delméért folytatott harcunk kérdése áll, amelyet a világ békemozgalma ve­zető erejének vezetése, a kis- és va­lamennyi nemzet szabadsága és füg­getlensége hatalmas és legyőzhetetlen védőbástyájának a Szovjetuniónak ve. zetése alatt folytatunk, amely harcnak élén a nagy Sztálin áll. A stockholmi határozat aláírási akciója az atom­fegyver betiltásáért, annak a kor­mánynak háborús bűnössé való nyílva, nításáért, amely először használja az atomfegyvert, a szlovák nép új törne, ges akaratnyilvánítását jelenti, hogy tevékenyen akar és fog harcolni a bé­ke ügyéért, az imperialista reakció há­borús terveinek meghiúsításáért. A kongresszus minden polgárunk továb­bi nagy mozgósítását jelenti az aktív békeharcban. Hadd tudja meg az egész világ, hadd tudják meg rosszakaróink is. az imperialista háborús gyújtogatok, hogy Szlovákia népe a béke táborának erős bástyája, hogy a cseh dolgozók oldalán következetesen és szilárdan áll ki minden körülmények között a béke és szocializmus ügyéért és hogy a végsőkig nagy odaadással viseltetik a nagy Szovjetúnió iránt. A kongresszus a marxi-lenini ideo­lógiának, a burzsoá ideológia marad­ványai, főleg a burzsoá nacionalizmus feeltt aratott győzelem jegyében áll. A kongresszus egyöntetűen, egy szív­vel-lélekkel fogadja a Párt irányvona­lát, az összes burzsoá nacionalista ma­radványok elleni sajál sorainkban fo­lyó következetes harc vonalát. Nem kétséges, hogy Szlovákia egész népe éppen olyan egyöntetűen fejezi ki jó­váhagyását Pártunk politikája iránt, hogy a Párt körül még szorosabban felsorakozik Lenin és Sztálin zászlaja alatt Szlovákia dolgozó népei, hogy Marx, Engels, Lenin és Sztálin halha-' tatlan tanítása, kimeríthetetlen forrása lesz dolgozóink százezreinek okulása megerősítésére és lelkesedésére. A csehszlovák munkásosztály szilárd és felbonthatatlan egységében, az egész csehszlovákiai dolgozó nép szilárd és megbonthatatlan egységében fog Szlo. vákia népe tovább haladni a szocializ­mushoz vezető úton. Gottwald elvtárs tíz pontjában, ame­lyet a CsKP IX. Kongresszusán mon­dott, meg lett határozva szocialista építésünk programmja és ezzel Szlo­vákia szocialista iparosításának to­vábbi folyamata. A Központi Bizott­ság februári ülésén Gottwald elvtárs felszólított minket, hogy következete­sebben, szívósabban valósítsuk meg a csehszlovák gazdaság átépítését és főleg a nehézipar kiépítését. Gottwald elvtárs azt kívánta, hogy bátrabban gyorsabban haladjunk a szocializmus felé. A kongrsszus részletesen érté­keli munkánk eredményeit és hiá­nyait és nem kételkedünk abban, hogy a kongresszus utasítást ad a Pártnak arra, hogy még nagyobb lelkesedés­sel szervezze meg a szocializmus épí­tését, még szívósabban valósítsa meg Szlovákia iparosításának történelmi programmját. Meg vagyunk győződve arról, hogy olyan lelkesedéssel, amilyennel dol­gozó népünk résztvett a kongresszusi előkészületeken és mindenekelőtt a nagyszerű kötelezettségvállalási moz­galomban, éppen olyan lelkesedéssel teljesíti majd az egész Párt és egész dolgozó népünk a kongresszus Hatá­rozatait. Meg vágunk győződve arról, hogy a hatalmas lelkesedésnek légkö­re, amely a kongresszuson uralkodik és amelyben visszatükröződnek Pár­tunk nagy történelmi sikerei Szlová­kia kiépítésében, átszáll a tagság tö­megébe, az üzemekbe, a falvakba, az egész dolgozó nép széles tömegeibe. A kongresszus után még bátrabban és gyorsabban fogjuk folytatni utun­kat a szocializmus felé swietett köz­társasági elnökünk, GoIKald elvtárs vezetése alatt. A kongresszus után míg aktívabban veszünk részt a bekéért l.ilyá nagy világküzdelemben, a f>-ib:.'űs eyuiio­gatók elleni harcban, az Fgész világ dolgozóinak nagy tanítója és rezére, Sztálin elvtárs vezetése alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents