Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-25 / 119. szám, csütörtök

• kommunisták politikájának méghatározásánál abból az alapelvből kell kiindulni, hogy ma a kormány vonalvezetését és politikáját, nem a nagy kapitalisták határozzák meg mint a múltban, hanem a munkásság és a dolgozó nép a Kommunista PárttaJ az élén. Igen, a Csehszlovákjai Kommunista Párt már 1945-ben kijelenthette, hogy a kormány politikájának vonalvezetését a munkásosztály és a dolgozó nép szabja meg, mert politikájában a tömegekre támaszkodott, az egyesített munkásosztály egységére és politikai aktivitására támaszkodott, mert a munkásosztály és a dolgozó nép milliós tömegszervezeteit tudta maga mögött. Ilyen volt a helyzet a cseh országrészekben Köztársaságunk felszabadítása után, eltérően Szlovákiától, ahol a szlovák burzsoá reakció befolyása erős volt és ahol a politikai életben a nemzeti front helytelen politikája és strukturája valósult meg két politikai párt alapjában Ez a koncepció abból a Lenin-ellenes kispolgári elképzelésből fakad, hogy a fölszabadított köztársaságban nem lesz osz. tályharc. Ez abból következett, hogy az elvtársaknál hiányzott a politikai látókör és messzetekintés. Ezért a nemzetfelszabadító harcot nem úgy értelmezték, amint azt Lenin vagy Sztálin tanítja, azaz hogyan kell a munkásosztály hegemóniáját biztosítani, hanem a burzsoá demokrácia szellemében. Husák és Novomeský elvtársak a pártot nem építették a lenini-sztálini tipusú pártot, mint a munkásosztály pártját, hanem mint alapjában baloldali kispolgári értelmiség pártját. A zsolnai konferencia a pártot energikus harcra irányította a burzsoá reakció ellen a Nemzeti Front megerősítésére, amely a munkások, a földmű, vesek és a dolgozó értelmiség szövetsége. A pártot a köztársasági demokratikus erők szilárd egységének megteremtésére irányította a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetésével, Gottwald elvtárssal az élén. A zsolnai konferencián megválasztott új Központi Bizottságnak feladata lett, hogy Kiküszöbölje azokat a súlyos károkat, amelyeket a burzsoá nacionalizmus hordozói okoztak Szlovákia fejlődésében, mert Szlovákia veszedelmesen elmaradt a košicei kormányprogram teljesítésében. A Csehszlovákiai Kommunista Párt VIII. kongresszusán a február előtti Időben a Párt feladatát Gottwald elvtárs így fejtette ki: Nem szabad megengednünk, hogy a hatalom visszatérjen az urak kezébe, minden körülmények között őrködni keli, hogy a munkásosztály hatalma, a nép hatalma szé. lesebb alapokra fektetődjék és megszilárduljon Am a zsolnai konferencián megválasztott Központi Bizottság, nak ezt az irányelvet a saját pártjának soraiban helyt foglaló burzsoá nacionalistákkal szemben harcok árán kellett megvalósítani Hiába jelentette ki Gottwald elvtárs a zsolnai konferencián, hogy a szlovák nemzeti jogokat nem Prágából veszélyeztetik, hanem a saját reakció veszélyezteti. A burzsoá nacionalizmus megszemélyesítői folytatták politikájukat, főleg a végrehajtó és kormányszervekben érvényesítették helytelen nézetüket, továbbra is nagy politikai gazdasági károkat okozva. Ezt a politikájukat folytatták annak ellenére is, hogy az 1946-os szlovákiai választásokon figyelmeztető jelet kaptak. A burzsoá réakció elleni harc egyik főkérdése volt az ipari és más üzemek államosításának kérdése. A burzsoá reakció Szlovákiában minden erejéből szabotálta az államosító dekrétumok megvalósítását s a bankok, az élelmezési és egyéb iparágak nagy része, az államosítás alá eső üzemek hosszú hónapokon át a magántőke kezében maradt. A burzsoá ügynökei a demokrata pártban elkövettek mindent, hogy lehetetlenné te. gyék az államosított szektor kiépítését. Ebben az időben a fődolog az volt. hogy összes erőnket összpontosítsuk, harcunk e döntős főfejezetére. A burzsoá nacionalizmus befolyása alatt, amely főleg az állami apparátusban volt erős, ez nem következett be. Azonban nagy „gondosságot" for. dítottak arra, hogy az államosított üzemek központi szervektől teljesen függetlenek legyenek. A másik alapvető kérdés az egységes tervgazdaság és annak egy központból való vezetésének kérdése A kapitalizmus korában a nemzetek közötti kapcsolatok az üzleti versengés harcainak befolyása alatt alakulnak ki, amint azt szemléltetően igazolja a München előtti Csehszlovák Köztársaság tönténelme. Az uralkodó cseh finánctőke saját céljaira használta ki az államhatalmat, hogy uralhassa a szlovák piacot, hogv biztosithassa maga számára a legnagyobb részesedést a szlovákiai dolgozó nép kizsákmányolásából és ezért volt „centralisztikus". A szlovák hurzcoázia, amely saját szent nemzeti jogának tartotta, hogy a szlovák dolgozó népből kifacsart Drofitokbó' őt Illesse a főrész, védekezett „Prága", befolyásával szemhen. autonomista és szeparatista volt és kisebb része megelégedett azzal a feladattal, hogy társul szegőd, jék a dolgozó nép közős kizsákmányolására. A „prágai centralisták" elleni harc tehát a szlovák burzsoázia harca volt a konkurrencia ellen. A felszabadulás után az állami vezető ereje a munkásosztály lett, a Kom munista Párt vezetése alatt, Gottwald elvtárssal az élén. A népi demokrácia alapjai megszilárdításának és a szociaifzmus felépítésének érdekében a csehszlovák munkásosztály és minden haladó erő főtörekvése és legelejétől fogva jelentőségteljes feladata volt Szlovákia iparosítása. Milyen értelme lehet és milyen értelme volt ilyen körülmények között a „prágai centralizmus" elleni harcnak. Mi más, mint reakciós és ellenforradal. mi? Harc volt ez a csehszlovák munkásosztály egysége és annak azon törekvése ellen, hogy a nemzetellenes kapitalista reakció vereségét kényszerítse ki, harc volt ez a szocializmus felépítése ellen. A szocialista építés feltétele az erős központilag vezetett tervszerű gazdálkodás, Szlovákia ipa. rosítása szocialista programjának teljesítése. A centralizmus és a centralizmus közötti ilyen alapvető különbséget csak oly emberek nem tudnak megérteni, akik a burzsoá nacionalista ideológiához kötötték le magukat és akik a formális jelentőségű kérdésekkel —, amelyek a szocializmus feltételei között, mellékesen, teljesen értelmetlenekké vállnak — elhomályosítják a dolog igazi lényegét. Világos, hogy ezek az elvtársak ártottak a szo. cialista iparosításnak, kárára voltak a szlovák nemzeti kérdésnek is. Ezek az e'vtársak nem értették meg, hogy az elmaradt országok szocialista ipa. rosítása a szocialista építésnek törvényszerűséget nem értették meg, hogy a szlovák politikusoknak és gazdasági szerveknek nem lehet a feladata és nem szabad feladatának lennie Szlovákia gazdasági fejlődését elszigetelni a csehszlovák gazdaságtól, de legszorosabban és legszervesebben be kell illeszteni Szlovákia gazdasági fejlődését az egész állam gazdasági fejlődésébe. Nagyon gyönge pontja a gazdasági fejlődésnek a februárt meg. előző időszakban lakosságunknak élei. mixerrel és ipari termékekkel való ellatása volt. A közellátási rendszernek a cseh és a szlovák országrészek közötti különbözőséget a burzsoá reakció örömmel fogadta, hogy teljesen fel. forgassa Szlovákia helyzetét, hogy elégedetlenséget keltsen a munkások soraiban, akik rosszabbul voltak ellátva, mint a csehországi elvtársaink. Az az igyekezet, hogy egységes közellátási rendszert vezessünk : be. amint azt pártunknak az SzKP zsolnai konferenciája megszabta, hogy a közellátást elsősorban a munkásság és a töb. bi dolgozó réteg részére biztosítsuk, burzsoá nacionalistáinknál nagy ellenszegülésbe ütközött, ezek viszont állami apparátusunknak jelentős részét befolyásuk alatt tartották. Nem kel! hangsúlyozni, hogy egyes verető elvtársainknak a helytelen burzsoá nacionalista álláspontja megnehezítette pártunk számára a Csehszlovákiai Kommunista Párt VIII. kongresszusán megállapított vezérelv megvalósítását. E feladat teljesítése, a munkásosztály hatalmának megszilárdítása és kiszélesítése a szlovákiai kommunistáknak annak ellenére ls sikerült, hogy nagy harcaikban a mun. kásosztály és valamennyi haladó réteg erejére támaszkodhattak, hogy a cseh munkásosztály segítségét és támogatását élvezhették, hogy így a saját soraiban lévő burzsoá nacionalista törekvésekkel szemben keresztülvihették és megvalósíthatták a ČKP vezérvonalát, a marxi-lenini vonalat, Gottwald elvtárs vezérelvét. A reakció felett kivívott februári győzelem bebizonyította, hogy a nagy és szívós pártmunka nem volt hiábavaló. A párt százszámra és ezerszámra nevelt fel az ügyhöz hű kádereket, odaadó rátermett munkatársakat, akik nagy lelkesedéssel teljesítették az összes feladatokat, amelyekkel a párt megbízta őket. A párt körül szorosan összeforrt a munkásosztály.^ a kis- és középföldművesek nagy többsége és a dolgozó értelmi ség. Szlovákia dolgozó népe a burzsoá reakciónak megsemmisítő választ adott és szilárdan a cseh munkásnép oldalán sorakozott fel. A burzsoá reakciók elsöpörtük és megvertük. E történelmi jelentőségű 1948-as február után Szlovákia politikai, gazdasági és kulturális életében hatalma? fejlődés következett be. Az iparosítás meggyorsított ütemben folytatódott, ennek befolyása és a nagy nevelő munka hatása alatt, amelyet a párt megszervezett, az átalakulás mélyreható folyamata kezdődött meg és szemeink előtt az új szocialista Szlovákia kezd nőni. Hála munkatársaink lendületének, rövid idő leforgása alatt megszüntethettük a Szlovákia tervteljesitésében mutatkozó elmaradottságot és képesek voltunk előretörni a szocializmus felé. Szlovákia megsiűnt Köztársaságunk gyenge pontja lenni. Am a februárt követő időszakban sem likvidálódott a burzsoá nacionalizmus befolyása. Kiderült, hogy az elvtársak, akik a múltban a nemzetiségi tévelygések hordozói voltak, nem vették figyelembe a februári eseményeket és a nemzetiségi kédés marxilenini felfogásáig nem jutottak el. A Szlovákia életébe bekövetkezett nagy változások, amelyeket társadalmunk -UJS

Z

0szocialista átépítése, a termelő erők soha nem látott fejlődése, valamint a gazdasági életünk építésében mutatkozó sikerek idéztek elő, csak az érvelést, a formát változtatták meg és nem a nemzetiségi kérdés megoldásának hibás elgondolását és a csehszlovák viszony téves szemléletét. 1948 szeptemberében a Központi Bizottság a saját sorainkban mutatkozó burzsoá nacionalizmust illetőleg nyilt kritikával lépett fel. Ennek a kritikának jelentős befolyása volt pártunk további idewlógiai megnövekedésére, de a burzsoá nacionalizmus fő hordozói továbbra is kitartottak helytelen elképzeléseik mellett. Megmaradtak azok mellett, mert a Központi Bizottság újjal nem mutatott rá a burzsoá naconalista elhajlások konkrét hordozóira, mert a Szlovákiai Kommunista Párt központi bizottsága nem hívta fel az elvtársakat őszinte önkritikára. Éppen ez a körülmény nagy tanulság az egész Párt részére, tanulság, miként nem szabad a kritika és önkritika fegyverével bánnunk, tanulság, milyen károkat tud a Pártnak okozni a Párt politikájától való elhajlások iránti elnéző magatartás. A nacionalista elhajlás pártunkban ma abban mutatkozik, hogy a szocialista építésben túlértékeljük saját sikereinket és alacsonyra értékeljük a cseh munkásosztály eredményeit, de mutatkozik az összállami problémák iránt tanúsított érdektelenségben, annak fel nem ismerésében, hogy saját sikereink függ1950 május 25 nek a szocializmus építésében az egész Köztársaság területén mutatkozó sikerektől. A burzsoá nacionalista csökevények saját sorainkban aláássák azt a vonalat, amely a mezőgazdasagi kapitalista elemek elnyomását és korlátozását célozza, meglassítja a szocialista elosztási hálózat kiépítését, indokolja, hogy az állami, a közhivatali és a gazdasági életben és főleg az iskolaügyi és kulturális igazgatásban a káderpolitikát nem a szocializmus építésének szükséglete alapján ítélik meg, nem abból a szempontból, hogy kinek és mely osztálynak szolgál ez vagy az a személy, hanem úgynevezett „össznemzeti" szempontból, ami alapjában véve burzsoá koncepció. A burzsoá nacionalista elképzelések opportunlsztikusan elkendőzik az osztályharc kiélesítésének szükségszerűségét, ilyen vagy olyan formában azt a bucharini tételt hangoztatják a kapitalista elemeknek fokozatos, fájdalommentes hozzáidomulásáró! a szocializmushoz. Demobilizálják a Pártot és a munkásosztályt, tetszelgést és gondatlan nemtörődést idéznek elő. Végül pedig ez ahhoz vezet, hogy kelletlenül rendelik magukat alá a Párt egyetlen központból irányított és a munkásosztály egységes vezetése és a demokratikus centralizmusnak s a Párt és az állam építésében fennálló alapelveknek ignorálása következik be. A burzsoá nacionalista tévelygések következménye nagyon kedvezőtlenül tükröződik az iskolaügy inai állapotában. Az iskolák és a tanulók nagyszámú növekedése mellett az iskolai kormányzat nem gondoskodott elegendő módion arról, hogy az iskola valóban a szocializmus építésének szolgálatába álljon, hogy számunkra a szocializmus szellemében nevelje az ifjúságot, hogy a marxi-lenini teória szellemében nevelje azt. Megmutatkozott ez abban a kényszerűségben, amellyel a munkások előkészítő és főiskolai kurzusait előkészítik, a különböző munkásiskolák kádereit kiválasztják és a tanuló if júság osztályszempontból való összeválogatását elvégzik. Az iskola építésében a liberalizmus érvényesült tulajdonképpen, szabad útat adott a különböző „ideológiai" véleményeknek és népi demokratikus államunkkal szembeni ellenséges befolyásoknak. Az ifjúság nevelése gyakran tudatosan oly személyekre volt bízva, akik a szocializmus és Köztársaságunk ellenségei Az iskolai kormányzat elhanyagolta a tankönyvek kérdését és ezért szükséges gondoskodni arról, hogy összes Iskoláink az elsőfokú népiskoláktól a főiskolákig a szocialista ne velés tűzhelyei legyenek. A tanítók és a tanárok, akik nem értenek egyt a szocializmushoz vezető útunkkal, akik mindenféle reakciós ideológiát hirdetnek, ifjúságunkat nem nevelhetik. Következetesen kell megolda ni a főiskoláink demokratizálását, gondoskodnunk kell n főiskolai hall gatók szociális összetételének javításáról is. A szocializmus építésében ránk háruló nagy feladatoknak csak akkor tudunk eleget tenni, ha iskoláink nemcsak szakmai szempontból helytálló, hanem politikailag öntudatos, a szocializmus és a munkásosztály iránt határtalanul és teljesen odaadó embereket nevelnek. Minden eszközzel azon kell lennünk, hogy a szakiskolákat kibövít. sük. Emeinünk kell a szakiskolák diákságának és abszolvenseinek számát mind az építészetben, mind az ipari szakiskolákban, mert tervgazdálkodásunknak nagyobb számban van rájuk szüksége. Ezért a szlovák nemzetnek a szocializmus útján való további sikeres haladása és Szlovákia gazdasági és kulturális felvirágoztatása érdekében egész Pártunkban biztosítani kell és pedig teljes mértékben és akadályokat nem ismerve a marxi-lenini ideológia, Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításának győzelmét. A mult előítéleteinek kiküszöbölése, elsősorban a nacionalista előítéletek kiirtása az emberek fejéből nagy és állandó munkát kíván. A visszhang, amelyet a Központi Bizottság ez év április 6-án és 7-én megtartott ülése valamennyi pártszervezetünkben keltett, azt bizonyítja, hogy az egész Párt tudatosítja e harcnak szükségességét és egyetért a Központi Bizottság álláspontjával. Ebből a szempontból ennek a kongresszusnak Pártunk továbbfejlődése szempontjából nagy jelentősége lesz, fontos határköve ez a Párt további fejlődésének, mert a Párt kongresszusa a marxi-lenini ideológia és politika, minden vele ellenséges ideológia csökevénye felett aratott győzelme jegyében áll. Igen, a burzsoá nacionalista tévelygések elleni harc problémája abban áll, hogy ideológiailag felfegyverezzük a pártkádereket, a gazdasági és a népművelési kádereket és hogy helyesen oldjuk meg az összes kérdéseket, melyek a szocializmushoz vezető útunkon felmerülnek. Az SzKP Központi Bizottságának elnöksége szükségesnek tartotta az állandó hibák és elhajlások miatt Husák és Novomeský elvtársakkal szemben a szervezeti konzekvenciát levonni és ezért ajánlotta a CsKP Központi Bizottsága elnökségének, hogy Husák elvtársat rendelje vissza a Meghatalmazottak Testületének elnöki tisztségéből, Novomeský elvtársat az iskolai, tudományos és művészeti megbízotti tisztségből. Nevezett elvtársaknak módjuk van más funkcióban helyrehozni a hibákat, elsajátítani a marxi-lenini teóriát és bebizonyítani, hogy megérdemlik a Párt bizalmát. A burzsoá nacionalizmusnak Husák és Novomeský elvtársaknál hasonló gyökerei vannak, mint Clementis elvtársnál, akit a külügyminiszteri tisztsségtől mentettek fel. E gyökerek kapcsolatban vannak a szlovák értelmiség azon csoportjának működésével, amely a Dav körül csoportosul és amelynek vezetője éppen Clementis elvtárs volt és ebből került ki Husák és Novomeský elvtárs is. Az értelmiségiek e csoportjának nagy része kezdettől fogva helytelen, marxista és leninista ellenes álláspontot foglalt el a párttal és a munkásosztállyal szemben. Tipikus kispolgári ingadozás és fölforgató hajlam jellemezte őket és a valóságban sohasem szakadtak el teljesen a burzsoá ideológiától. Ingadozásuk megmutatkozott forradalmi munkásmozgalmunk fejlődésének minden nehéz szakaszán, minden erőpróbája során. Clementis elvtárs a Csehszlovák Köztársaság megszállása után emigrált. 1939-ben a szovjet-német paktum megkötése után, amely oly nagyjelentőségű volt a haladó emberiség szempontjából, mert keresztezte a csalárd és aljas angol-amerikai imperialisták terveit, ö szembefordult a Szovjetúnióval, az osztályellenség álláspontjára helyezkedett. Ebben az állásfoglalásában megmaradt a szovjet-finn konfliktus idején is. NyugatUkrajna és Nyugat-Fehéroroszországnak a szovjet hadseregtől való felszabadítása során is. Londonban Clementis elvtárs a Beneš elnök körül csoportosuló burzsoá emigráció uszályába került, szereplése a londoni rádióban, a szlovák szemináriumban, a sajtóban a burzsoá ideológia sikján mozgott. Clementis elvtárs a burzsoá ideológia sodrában maradt Csehszlovákiába való visszatérte után is, államtitkári és későbben külügyminiszteri tisztségében. A külügyminisztériumban betöltött működése megérdemelten váltott ki éles kritikát. Clementis elvtárs önkritikáját nem fogadta el a CsKP elnöksége. Kiderült, hogy Clementis elvtárs még mindig nem érti tévelygésének teljes mélységét, hibáinak és elégtelenségeinek egész súlvát. A Párt előtt tisztán kell állnia, hogy itt nincs szó Clementis, Husák és Novomeský személyes eseteiről, A Párt ideológiai egységéről van itt szó. a Párt ideológiai felvértezéséről. A Párt nincs elkülönítve kínai fallal a lakosságtól, amelyben mélyen gyökereznek a burzsoá nacionalista és kapitalista ideológiai előítéletek és felfogás. Burzsoá nacionalista és más ideológiai elképzelésekkel a fejében nem egy tagunk lépett be a Pártba. A Párt csak akkor vezethet sikeres harcot a burzsoá ideológia megnyilvánulásai ellen, csalt akkor nevelheti át tagjait, a dolgozók széles tömegét a marx-lenini elmélet szellemében, a szocialista hazafiság és proletárnemzetköziség szellemében, ha öszszes funkcionáriusai, minden szerve kizárólag a marx-leninizmus halhatatlan tanítása után fognak igazodni, ha a Párt következetes harcot fos folytatni minden ellenséges, minden idegen ideológiai megnyilvánulás ellen saját sorain belül. A Párt nagy sikereket ért el a szocializmus építésében, mert Marx, \ Engels, Lenin és Sztálin tanításaihoz igazodott, mert Gottwald elvtárs vonalvezetését és politikáját követte, mert állandó harcot folytatott a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai ellen. A Párt sikeresen teljesíti a jövőben is feladatát, ha továbbra is kérlelhetelen harcot folytat a Párt ideológiai egysége érdekében a marxi-lenini elmélet alapján. TELJESÍTENI A TERVET A Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusa Gottwald, Slánský, Zápotocký és a többi elvtársak beszámolói alapján kitűzte a szocializmus építésének vezérvonalát. Gottwald elvtárs tíz pontja megállapította a feladatokat, amelyeket teljesítenünk kell a szocializmus felé vezető út további szakaszán. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának ez év februári ülése kiadta a jelszót: „Előre, bátrabban a szocializmus felél" Szükségesnek tartom e vezérvonalnak Szlovákiában való végrehajtásával kapcsolatosan a kongresszus figyelmét építésünk egyes fontos kérdéseire ráirányítani. A szocialista építésnek az ötéves tervben kitűzött feladatait Szlovákia dolgozó népe sikeresen teljesíti. Hála a terv sikeres teljesítésének, gazdaságunk majd minden szektora további rohamos fejlődést tud felmutatni. Az ötéves terv első esztendejében Szlovákiában a termelési feladatokat nemcsak teljesítették, hanem túl is lépték. Az ipari termelés az 1948-as évhez viszonyítva 16.1 százalékkal emelkedett, az építészetben 26%-os emelkedés és a közlekedésben a teljesítmény 24%-kai emelkedett. Az államosított szektorban az árucsereforgalom az iílbiúlt esztendő^ utolsó negyedévében ttzje'.gö ne&ved- ' évhez viszonyítva 146 ^os eme».»dést mutat. A növényi termelés emelkedése mezőgazdaságunkban 7.50 százalékos, az állattenyésztésé 30.1 százalékos. Az 1948-as évvel szemben beruházásaink terjedelme 10%kal gyarapodott. Még gyorsabb ütemben halad Szlovákiának gazdasági fejlődése a mostani esztendőben. Az elmúlt évhez visznyítva több mint 22%-kal emelkedett az ipari termelés. Az állattenyésztéssel összefüggő termelés 41.7 százalékkal emelkedett. Ez év első hónapjaiban a tervteljesítés tekintetében nehézségek mutatkoztak. Nem hiányoztak olyan hangok sem, hogy a feladatok túlnagyok és hogy nem tudunk neki eleget tenni. A Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége a helyzet elemzése után arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a feladatok teljesíthetők, hogy a terv nemteljesítése az iparban annak következtében állott be, hogy a Párt nem mozgósította szervezeteit, nem mozgósította a magasabb feladatok teljesítésére harcba a munkásosztályt. A Szlovákiai Kommunista Pátr Központi Bizottsága elnökségének közbelépése meghozta a várt eredményt. A szocialista verseny soha nem látott ütemben indult meg, az üzemek dolgozói kötelezték magukat, hogy a z elmulasztottakat pótolják. Az eredménye ennek az lett, hogy az ipar, mint egész, április végéig a tervet 101.3%-ban teljesítette és a Központi Bizottság által kitűzött feladatot így nemcsak teljesítették, hanem túl is lépték. E mellett az ipari termelés az első negyedévben 22.5%-kal magasabb, mint az ipari termelés nagysága 1949 első negyedévében. Külön ki kell emelni bányász elvtársaink nagy munkakifejtését. Ám éppen a szén- és vasércbányák tervteljesitése érdekében kifejtett megfeszített / harc bizonyítja, mily komoly kérdé-/ sek előtt állunk bányászatunk terén. Minálunk a cél az, hogy bányaiparunk megnagyobbodott feladatait egyenletesen és állandóan teljesíthesse. Ez olyan feladat amelyet egéia Pártunknak magáévá kell tennie. Bányászainknak,kik gazdasági felépítésünknek igen fontos szakaszán dolgoznak, meg kell adni minden segítséget. Biztosítani kell bányáink -iszére állandó munkaerőket, a bányatelepeken gyorsított iramban kell megvalósítani a lakásépítéseket és állandó munkát kell kifejteni a bányatermelés gépesítésére. Az építkezés egészbenl és sikeres fejlesztésé-