Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-23 / 117. szám, kedd

12 U J SZO 1950 május 23 Sokáig egyedül harcolt a hitleri Németország ellen, de gyűlöli a háborút, mert ismeri. Békét akar, mert szüksége van a békére! Az ember, aki házait, kunyhóit építi, nem akarja, hogy összelőjjék őket és ő maga sem akar lőni. Jól tudjátok, hogy az időjárás olyan dolog, amelyet nem lehet tervezni. Nálunk most nagyszabású erdősítő akció folyik. Nem akarjuk, hogy szárazság sújtson bennünket, mint 1946-ban. Nem akarjuk, hogy a szelek beleszóljanak ügyeinkbe. Az amerikaiaktól elfüggönyözhetjük magunkat, mint azt az utolsó eseményeit megmutatták, de másrészről a szelek elől is el akarjuk magunkat függönyözni. öreg ember ülteti a facsemetéket, ő már nem éli meg, míg felnőnek, de azt akarja, hogy gyermekei élvezzék munkája gyümölcsét. A stockholmi békehatározat aláírása tanúsítja, hogy valóban nem akarunk háborút. Aki ebben nem hisz, az nagyon téved. Az amerikai sajtóban láttunk térképeket, amelyeken ábrázolták a Filadelfia és Moszkva vagy New-York és Kiev vagy Leningrád közti távolságot. Olvastuk azonban a TASS közismert hírét is. Az amerikai újságok arról írtak, hogy az atomfegyver egyeduralma már nem létezik és világos, hogy Fiiadéifiától Moszkváig ugyanakkora a távolság, mint Moszkvától Filadelfiáig. Henry Rollin, a belga szenátus volt elnöke beszélgetés közben azt mondta nekem, hogy amíg úgy tudta, hogy az atombomba az Egyesült Államok egyedüli birtoka, nem helyeselte ellenőrzését. Mikor azonban megtudta, hogy már nem ez a helyzet, a stockholmi békehat'ározat mellé állt. Tudjuk, hogy nem mint gyöngék, hanem mint erősek írjuk alá a stockholmi békefelihívást és mindenki tudija, hogy van erőnk, csak nem akarjuk felhasználni. Nagyon félnek a béke népszerűsítésétől, de mi lehet békeszeretőbb, mint a stockholmi békefelhívás. Mert mát mond a stockholmi határozat? Vájjon nem-e azt, hogy háborús gonosztevőnek kell tartani azt, aki elsőnek használja az atomfegyvert? Nem azt mondja, hogy ez csak Amerikára vonatkozik, hanem mindegyik éllamra, amely elsőnek használja ezt a fegyvert. Ez a békehatározat azonban üldözés tárgya a nyugati országokban. Magam láttam embereket, akik szenvedtek azért, mert a stockholmi határozat mellé álltak.. Ehrenburg a továbbiakban arról beszélt, hogy a burzsoá sajtóban a békeakcióról csak megindulása utón kezdtek írni. Felsorolt néhány példát. Bár a francia becsületrend viselőije, amellyel maga De Gaulle tüntette ki, a francia kormány mégsem engedte meg, hogy vonattal keresztül utazzék francia földön és csak repülőgépet használhatott. Amint a repülőgép leszállt a repülőtéren, körülvette a rendőrség. Ugyanígy volt ez Belgiumban, ahol a kultúráról és a a békéről tartott előadást. Az előadásra sok ember eljött, akik aztán autogrammot kértek tőle. Miközben autogrammokat osztogatott, egy úr lépett hozzá, aki igazolványát mutatta. Ehrenburg csaknem aláírta az igazolváryt. Ez az úr az útlevelét kérte. A brüsszeli egyetem nem kommunista rektora megkérte, hogy tartson előadást az irodalom oktatásáról a szovjet egyetemeken, Van Zeeland úr azonban nem adott erre engedélyt. A belgiumi élet felforgatásának tekintette a szovjet irodalom oktatásáról szóló előadást. A harmadik példa Svájcból való. Miko» Ehrenburg rövidlejáratú látogató vízumot kért, nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kötelezte magát, hogy nem fog előadásokat tartani, sajtómegbeszéléseket rendezni és nem fog mutatkozni sem zártkörű, sem nyilvános gyűléseken. Ugyanaz a Svájc, amely „semlegesen" viselkedett, ekkora nehézségeket okozott Ehrenburgnak. Ugyanabban az időben Montgomery marsallt üdvözölték Svájcban, aki eljött megtekinteni a repülőtereket és politikai megbeszéléseket tartott. A hangsúly itt nem Svájcon, Belgiumon vagy Franciaországon van. Hiszen ők csak azt beszélik, amit velük beszéltetnek. Ök csak végrehajtó szervek. A nép azonban más ott — Nem engedtek be Franciaországba — mondotta —, a francia nép azonban bizonyos értelemben eljött hozzám. Kétszer voltam közvetlenül a francia határon. Nizzai munkások jöttek el oda meglátogatni engem. Beszéltem azokkal is, akik a tengerbe dobták a V 2. kilövésére szolgáló készüléket. Megszorítottam a kezüket. Franciaország velünk van. Láttam annak a leánykának a nővérét is, aki a sínekre feküdt, hogy megállítsa az amerikai fegyvereket szállító vonatot. Mit ért el tettével? Talán néhány órára megállította ezt a vonatot. Talán az egész ország feküdt a sínekre vele, hogy néhány évre visszatartsa a háborút. Ehrenburg beszéde zárószavában elmondotta, hogy Moszkvában is nagy örömmel fog visszaemlékezni erre a dunameti városra, amelytől nem messze már olyan emberek állnak, akik új háború kirobbantásán törik a fejüket. — Szavamat adom, hogy ezt a háborút megakadályozzuk — fedezte be beszédét Ilja Ehrenburg szovjet író. Befejeződött a háborús előkészületek fokozására összehívott londoni értekezlet EFSz-eink úiabb kötelezettségvállalásai (Folytatás az 1. oldalról) Záradékul levelükben elmondják Široký elvtársnak elhatározásukat, hogy minta EFSz-t építenek Köbölkúton. A levelet a következő szövetkezeti tagok írták alá: Hanácsek. Beníska, Repková, Cserný és Málék, valamint az EFSz igazgatóságának tagjai. SÓSLEHOTAN BÉKEPARKOT LÉTESÍTENEK. A losonci járáshoz tartozó Sóslehota község szövetkezetesei Široký elvtárs, nak Irt levelükben beszámolnak eddigi eredményeiről és a KSS IX. kongreszszusának tiszteletére vállalt további kötelezettségeikről: 1. 1950 június 15-ig kidolgozzuk és megvalósítjuk a közös kaszálás és takarmánygyűjtés tervét. Megvalósítjuk a közös aratást és cséplést is. Augusztus 9-ig befejezzük az összes nyári munkálatokat. 2. Az EFSz tagjainak gabonabeszoL gáltatását 100 szazalékra teljesítjük és augusztus 3-ig manifesztációszerfien beszolgáltatjuk a földműves raktárszövetkezetnek. A tojás szerződéses beszolgáltatását 150 százalékra teljesítjük. 3. Az 1950/51. évre az egész községre kiterjedő közös vetési tervet vezetünk be. Az SzKP dicső IX. kongresszusa idején községünkben napközi gyermek, otthont nyitunk. A főúttól a községig gyümölcsfákat ültetünk és ezt a fasort a Béke fasorának nevezzük el. A IX. kongresszus örök emlékezetére Béke-parkot létesítünk. További leveleket küldtek Široký elvtársnak Léva járásból Bátovce és Jablonovce község szövetkezetesei, akik beszámolnak az EFSz építése terén végzett munkájuk eddigi eredményeiről. Arról írnak, hogyan vált be a közös szervezés a tavaszi munkálatoknál és felsorolják az SzKP IX. kongresszusára vállalt újabb kötelezettségeiket. A bátovcei szövetkezete, sek közös aratást és cséplést szerveznek a kálnoi állam

1 gépállomás segítségével, amel'yeJ szerződést kötöttek. Kötelezik magukat, hogy az összes mezőgazdasági termények beszolgáltatását 120 százalékra teljesítik. A jabloQOVcei szövetkezetesek szintén közösen és szervezetten végzik a tavaszi kapálási munkálatokat és a kőzös aratást és cséplést előre kidoigozott terv szerint valósítják meg. A Široký elvtársnak írt levelet a bátovcei EFSz nevében: Gonda Dániel, az EFSz elnöke, Bátovszky Dániel. Dodok Mihály és Binder András, a jabionovcei EFSz nevében: Gregány János és Hanus János írták alá. A támadó Atlanti Egyezmény tagállamainak londoni külügyminiszteri konferenciája csütörtökön este véget ért. A konferencia után elhangzott hivatalos nyilatkozatok megerősítették a korábbi jelentéseket, amelyek szerint a tizenkét „atlanti" állam amerikai irányítás alatt „állandó szervezetet" létesít londoni székhellyel. A szervezetben a külügyminiszterek helyettesei vesznek részt, akik miniszteri felhatalmazást kapnak. Ugyanekkor maguk a hivata'os jelentések — így Schuman nyilatkozata is — elismerik, hogy a konferencia egyik legdöntőbb kérdésében, az Atlanti Egyezmény országai fegyverkezésének finanszirozásá. ban még semmiféle megoldásra nem tudtak jutni. A konferencia valódi lényegét, vagyis azt, hogy a felállítandó „állandó szervezet" az imperialista háborús ké. szülődés fokozódásának a célját szolgálja és ugyanakkor eszköz a nyugati csatlósok fokozottabb amerikai diktátum alá rendelésére, világosan tükrözik a konferenciát követő nyilatkozatok és sajtókommentárok. Az Associated Press londoni tudó. sításában nyiltan megállapítja, hogy az atlantizált országok külügyminisztereinek londoni találkozóján hozott határozatok lényege a háborús előkészületek, a fegyverkezés fokozása. A tudósítás félreérthetet'enül beismeri azt is, hogy a fegyverkezés fokozására vonatkozó amerikai követelés teljesítésével elengedhetetlenül együttjárnak az engedmények a nemzeti „szuverénitásból". Ezt világosan bizonyítja Bech. az amerikai csatlós luxemburgi külügyminiszter kijelentése is, amely szerint a nyugateurópai csatlós kormányok készek .nemzeti önrendelkezési joguk egyrészének feladására". A nyugati külügyminiszterek szolgai magatartása még pökhendibbé teszi az amerikai militaristákat. Az értekezleten résztvett egyik amerikai diplomata — a Reuter szerint — kihívó* cinizmussal figyelmeztette a nyugatpurópaiakat, hogy „ebben a szervezetben senki sem lovagolhat szabadon!" A New York Times diktátori hangon kijelenti, hogy az Atlanti Egyezmény oéljainak elérése „jelentős áldozatokat követel a nemzeti szuverénítás rovására". Az Atlanti Egyezmény kötelezettségeihez — hangozatatja az amerkiai lap — elsősorban olyan új „hitre" van szükség, amely „meghaladja a nemzeti hűséget". A fegyverkezés

1 terv költségei — írja a Manchester Guardian — sokkal súlyosabbak, mint várni lehetett s az ezzel kapcsolatos problémát még nem sikerült megoldani. A konzervatív Yorkshire Post így kesereg: Az amerfkrjak szeretnék kiadásaikat csökkenteni és éppen ezért más nemzetek erőforrásait akarják igénybe venai. A Daily Worker vezércikke a többf között a következőket írja: Európa az ágyútölteléket szállítja, Amerika a légi és tengeri haderőt. Nyugat-Európa népeit, ha nem ébrednek fel és nem tiltakoznak, milliószámra vágóhídra hurcolják csak azért, hogy az amerikaiak legyenek a világ urai. Minden békebarátnak megfeszített erővel kell dolgoznia, hogy megmenthesse az emberiséget a végrornlástól. A háborús uszítók egyre jobban aggódnak a tömegek háborúellenes moz. galma miatt. Az Associated Press már idézett tudósításában aggódva állapítja meg, hogy „a határozatok végrehajtása nem lesz könnyű feladat". A nyugateurópai dollárlakáj-kormányok., nak számolniok kell azzal, hogy majd választaniok kell: „felháborodott népük akarata ellenére emeljék az adókat, vagy megszegjék az Atlanti Szövetségben vállalt kötelezettségüket". Erre konkrét például felhozza a hírhedt Schuman-tervet és rámutat, „lehetséges, hogy a fnancia kormány be. lebukik ebbe a javaslatba". A római jobboldali Messaggero ugyancsak arról ír, hogy — az egyre erősödő háborúel'enes hangulat és az óriási katonai kiadások következtében — az atlantizált országok uralkodó köreiben „nyugtalanság és bizonytalanság, zavar és kétkedés észlelhető". A párizsi Le Monde azt hangoztatja, hogy a végnélkül tartó fegyverkezési verseny tönkreteszi a nyugateunópai országok gazdasági helyzetét. A Com. bat vezércikkében beismeri, hogy a tanácskozások eredménye a háborús előkészületek növekedése. Ugyanakkor azon siránkozik, hogy az amerikaiak megkövetelik csatlósaiktól, mondjanak le szuverénitásukról, az USA viszont ennek egy morzsájáról sem volt hajlandó lemondani. Pénteken összeült a Francia Kom. munista Párt Politikai Bizottsága. Az ülés után kiadott közlemény éles szavakkal bélyegzi meg a 12 atlanti külügyminiszter londoni értekezletét, amely a szovjetellenes támadó háború előkészítésének újabb állomása. Nélkülözhetetlenül szükséges — hangoztatja a közlemény —, hogy a legszélesebb síkon megvalósítsuk mindazok, nak a tömörítését, akik a béke védelmét kívánják biztosítani. A Politikai Bizottság újból felszólít mindenkit a stockholmi békekiáltvány aláírására a háborús uszítók bűnös terveinek meg. hiúsítása érdekében. A közlemény ezután hangoztatta, hogy a 12 külügyminiszter értekezletének a katonai erőkről s a pénzügyekről^ hozott határozatai elvitathatatlanul a katonai kiadások emelkedését eredtnényezik, holott azok máris túlságosan súlyosak Franciaország számára. A Politikai Bizottság felhívja a francia nép figyelmét: a háború előkészítő politika katasztrofális következményekkel jár a dolgozó tömegekre, amelyeknek életszínvonala állandóan csökken. A Politikai Bizottság Franciaország népe legmélyebb érzelmeinek ad hangot, amikor felháborodottan emeli fel szavát az országra nehezedő katonai terhek súlyosbodása ellen és megismétli azt a javaslatát, hogy csökkentsék 200 milliárd frankkal a katonai ki. adásokat. Felhívja a francia férfiakat és nőket, harcoljanak egységesen azon politika ellen, amelynek célja, hogy szövetségesünk, a Szovjetúnió ellen támadó háborút indítson és ennek költségeit a franciákkal fizettessék meg — fejeződik be a Politikai Bizottság közleménye. Üzemeink a IX. kongresszus tiszteletére bevezetik a műhelyek közötti versenyt Eddig 2,299.000 aláírás Szlovákia békeívén Alig hét napja, hogy hazánkban is megindult a stockholmi békehatározat aláírásának akciója, amely határozat kimondja azt, hogy azt a kormányt, amely elsőizben használná fel az atom. bombát más ország ellen, háborús gonosztevőnek bélyegzik A békealáírások akciója országunkban a tömegek között óriási visszhangot keltett és a dolgozók egymással vetekedtek, ki írja alá előbb a békeívet. Egyes üzemek, üzemrészek, falvak és járások között is vetélkedés, nemes verseny folyt, melyik helységben vagy járásban érik el a békealáírások a legmagasabb százalékot. Népünk mindennél meggyőzőbb módon ad kifejezést annak, hogy mélységesen és utálattal elítéli az imperialista háborús uszítók minden aljas mesterkedését és akaratát aláírásával pecsételi meg. A dolgozó tömegek békét akar. nak és kefejezik azt az elhatározásukat, hogy ezt a békét mindenáron megvédik. Mint már jelentettük, szombaton déli 12 óráig a békealáírások száma 2,198.188-ra szaporodott. Magán a szombati napon 247.000 polgár csatlakozott a béke világtáborának határozatához, a lakosságnak több mint 80 százaléka írta eddig alá az atomfegyver betiltására irányuló követe'ést. A békemozgalomnak úiabb hatalmas lendületet ad Ilja Ehrenburg bratislavai tartózkodása, aki szombaton este a var amfiteátrumában sokezres tömeg előtt mondott beszédet Bratislava lakossága lelkesen tüntetett a békéért és a béke nagy apostolát, a világ egyik legkiválóbb íróját meleg ünneplésben részesítette. A kerületek közötti aláírási versenyben első helyen áll a besztercebányai kerület, ahol az akció gyakorlatilag már befejeződött. Második helyre az eperjesi, harmadik helyre a bratilavai kerület jutott Csókás Menyfiiért kötelezettségvállalása a Párt IX. kongresszusára Csókás Menyhért, a barti Egységes Földműves Szövetkezet elnöke, az SzKP IX. kongresszusára a következő kötelezettséget vállalta: 1950 őszére megszervezi a másodfokú termelő csoport működését 200 hektár területen. Erre az időre az igazgatósági tagok közreműködésével előkészíti a megfelelő üzemtervet. Csókás Menyhéit a kötelezettség vállalásával közelebb akarja vinni a falu népét a szolializmus útján a boldogulás és a megelégedett élet felé, (p) Minden dolgozónkban nagy lelkesedést keltett Pártunk IX. kongresszusa. A munkások, dolgozó parasztok és az értelmiség nagy tömegei mindnyájan felismerték a kongresszus nagy jelentőségét, mely éle. tünk továbbfejlődésének újabb elörelendítője lett. Dolgozóink nemcsak kötelezettségeket vállaltak, hanem az üzemekben és a földeken a magasabbfokú szocialista munkaverseny bevezetésével törekszenek a nagyobb termelékenység elérésére. A Kábelgyár dolgozói az újjáépítés versenyzászlajáért indítottak versenyt, melyvégéig: teljesítsék, megvalósíthasssák. A munkaverseny iránt nagy volt az érdeklődés. Az eredményeket hetenként értékelik a rendes heti munkaértekezleteiken, melyen a Párt éa a szakszervezet kiküdöttein kívül a mesterek, az osztályvezetők és a mühelysejtek vezetői is résztvesznek. Ezeken a munkaértekezleteken a termelési kimutatások alapján tárgyilagosan megállapítják, hogy az egyes műhelyek hogyan teljesítették a belső üzemi terv heti feladatait. A műhelyek közötti verseny bevezetésének köszönhető, hogy most olyan A győztes műhelyeknek ünnepélyesen adják át a versenyzászlókat. hez már számos üzemünk csatlakozott. S vannak olyan üzemeink is, melyek a kongresszus tiszteletére a tervet a legjobban teljesítő műhely és a szakma legjobbjának versenyét szervezték meg, hogy ezáltal még nagyobb tevékenységre ösztönözzék a dolgozók tömegét és erőteljesebben tudatosítsák bennük a munkás öntudatot, azt, hogy a szocalista munka kiváló teljesítőit ki kell emelnünk, hogy példaképül szolgálhasssasanak a többiek számára. Ez már a fejlettebb szocialista munkaverseny formája, melynek alkalmazásával még jelentősebb eredményeket mutathatunk ki a termelés terén — csak nagyobb határozottsággal, eltökéltséggel kell benne résztvennünk. A füleki Dervoindustria üzeméből kaptunk most levelet melyben arról számolnak be, hogy dolgozóik a IX. kongresszus tiszteletére műhelyek közötti versenyt kezdtek — tekintet nélkül arra, hogy termelő, vagy rezsimühelyről van-e szó. A munkaverseny megszervezésére elsősorban az ösztökélte őket, hogy az évi terv nehéz termelési feladatainak ellenére is a IX. kongresszusra vállalt kötelezettségüket, azt, hogy az évi ter- | vet két hónappal előbb, október hó | bajok, elégtelenségek ls felszínre kerültek, melyek eddig csak a mesterek előtt voltak ismeretesek. Most kénytelenek bevallani minden előforduló akadályt. Az elmúlt héten például az fordult elő, mint az egyik műhely jelentéséből kitűnik, hogy a tervet a másik műhely hibájából nem tudta teljesíteni. A legutóbbi termelési munkaértekezleten az összes műhelyek képviselői elismerték, hogy az elmúlt heti versenyből a termelő műhelyek közül a kéziasztalos műhely, a rezsiműhelyek közül pedig a villanyszerelők kerültek ki győztesen. A ver. seny érdekessége az volt hogy a gépasztalos műhely is kiérdemelte volna az első helyet, de mivel az iskolaszekrények polcainak átadásával négy órát késlekedtek, ezért az első helyet át kellett engedniök a kézi asztalos műhely dolgozóinak. A győztes kézi asztalosmühely nevében a mühelytanács elnöke, Patkó elvtárs és mestere, Kottman elvtárs, a villanyszerelök nevében pedig a mühelytanács titkára, Bódi elvtárs éa a műhely mestere, Róth elvtárs vették át a Párt és a szakszervezetek elnökeitől a kitüntető vörös jsászlót.