Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-18 / 113. szám, csütörtök

Í u J szo Helyzetkép az Ipolysági járásból msm 1950 május 18 Jáitam az ipolysági állami birtokon a járás titkárával. Előző nap már végigjártam néhány falut és visszajöttem azzal, hogy amit ott láttam, az egyáltalán nem nevezhető jónak, a titkár erre ezt mondta: — Hogy valami jót is láss, gyerünk az állami birtokral Ahhoz viszonyítva, ami néhány évvel ezelőtt még itt volt, az állami birtok már igen nagy haladást tett. Valóban, az állami birtok halad, nagyon szépek a vetései és az állatállománya, hanem ez a haladás sem tudott néhány dolgot eltakarni, aminek sem az ipolysági, sem más állami birtokon nem volna szabad már előfordulnia. Voltam a kovácsműhelyben. Ez a műhely lehet talán háromszor négy méteres helyiség, belső magassága két méter. Kéménye alacsony és szűk, kis ablakocskái tenyérnyiek. A műhelyben vágni lehet a lüstöt, az ember pár percnyi ottartózkodás után majd megfullad és megvakul. Ebben a szük és sötét, egészségtelen, füstös műhelyben kell dolgozniok a kovácsoknak. — Nem bírunk már ilyen füstben dolgozni — mondják a kovácsok. Elhiszem. Én is dolgoztam mái kovácsműhelyben és tudom, hogy mi az, ha az ember kormot köp, a füst könnyesre marja a szemét és a tenyérnyi ablakoknál majd megvakul a sötétségtől. Nem tudom, mi az oka, hogy az állami birtok vezetősége miért nem épít egy megfelelő kovácsműhelyt, de tegyük fel, hogy ennek valami komolyabb, általam nem ismert akadálya van. Azt azonban nem tudom megérteni és nem lehet elfogadható magyarázatot találni rá, hogy az alacsony és szűk kémény helyett, amely a füst elvezetésére nem elegendő, két-három órai kőművesmunkával, 3—400 téglával miért ne lehetne megfelelő kéményt építeni? j S az sem lenne lehetetlen kívánság, hogy az állami birtok vezetősége, ha már saját bognármühelye van, megfelelő nagyságú ablakokat tétessen be. Ezekhez a dolgokhoz az állami birtok vezetőségének csak egy kis jóakarata kellene, nem pedig ígéretek, hogy majd jövőre, mert ezek az ígéretek mindig csak ígéretek maradtak. Most tavasszal crz állami birtok a vidéki munkások számára egy barakkot épített. A barak kívülről szép, olyan, amilyennek lennie kell. Voltam benne. Térdig érő piszok és rendetlenség. Ócska, rozzant, összetákolt vaságyak. Öreg, piszkos műtrágyászsákokból szalmazsákok. Takaró nincs. Miért nincs? — Rendeltünk már — mondja a birtok felügyelője és a levelezést is megmutatja a VESNA központjával. Itt a VESNA április közepén írt értesítése is, amely szerint a pokrócokat az állami birtok néhány napon belül megkapja. A néhány napból már egy hónap lett és a pokrócok még mindig csak jönnek, de nem érkeztek meg. A felügyelő mondja, hogy már háromszor voltak Bratislavában a pokrócok végett. S mi történt volna, ha még háromszor elmentek volna? Miért nem büntetik a szabotáló kulákot? Jártam néhány községben, voltam Ipolyvisken. A faluban jő egynéhány kulák van, olyen 80 —100 holdasok. Hiába hirdetünk és folytatunk legélesebb osztályharcot a falun, hiába harcolunk és dolgozunk a többtermelésért, Ipolyvisken mindez nem érvényes, ott a kulák szabotál és él, mint Marci Hevesen. Termelési szerződés? Beszolgáltatási kötelezettség? Hát azt csak csinálják a kommunisták — gondolja a kulák, — az én eszemen nem járnak túli Száz hold után beadni 20 mázsa húst, 8—10.000 liter tejet? Hát még mit nem?! Nem tartok állatot — támadt bölcs gondolata a kuláknak — és akkor semmit sem kell beadnom. Se húst, se tejet. Mert — indokolja meg a bölcs gondolatot és tettet — ahol nincs, ott az Isten sem vehet. S száz hold földhöz az egész, állatállomány egy pár ló. Semmi más. Bszolgáltatási kötelezettség csak papíron van, a gyakorlatban nincs. Büntetés sincs. Ugy látszik, Ipolyvisken nem érvényesek az általános rendelkezések, hogy a hús-, tej- és tajásbeszolgáltatást nem a meglévő állatállomány, hanem a földterüleí után állapítják meg és annak nemteljesítését, illetve ilyen nyílt szabotálását szigorúan büntetni kell. Ipolyvisken eddig még egy kulákot sem büntettek meg azért, hogy nem tartja az előírt állatállományt, nem teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét és szabotálja a termelést. Ugy látszik, elintézettnek veszik a dolgot azzal, hogy a községre kivetett kontingensből a kulákok részét is a kis- és középparasztok teljesítették és a kulákot még a lenge széltől is védig, nehogy a haja szála is meggörbüljön. A földműves szövetkezeti mozgalom Az ipolysági járáshoz 33 község tartozik. Huszonhárom faluban van már földműves szövetkezet, öt faluban előkészítő bizottság, csupán csak öt községben nincs semmi. Ha az ember csak ezeket a számokat nézi, akkor azt mondja, hogy szenzációsés nagyszerű, de ha végigjárja a falvakat, megnézi a szövetkezeteket, akkor éppen az ellenkező véleményen van. A szövetkezetek csak vannak, éppen csak azért vannak, hogy legyen valami és hogy neve legyen a gyereknek. Semmi tevékenységet nem fejtenek ki, kulák érdekeltségek és kulák vezetés alatt állnak. Majdnem minden szövetkezetnek 10— 20 hektáros kulák az elnöke, de így is néznek ki a szövetkezetek. Pedig lehetne jó szövetkezeteket alakítani és jó szövetkezeti munkát kifejteni. Csak hát az a baj, hogy a járásban nincs ember, aki a szövetkezetek szerve- j zésével foglalkoznék, aki a földművesek között a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségéről és előnyéről a felvilágosító munkát elvégezné. Mikor menni akartam a falvakba a szövetkezeteket meglátogatni, hívom a járási párttitkárt, jöjjön velem, menjünk együtt. — Én mennék — mondja a titkár —, tudom, hogy a falvakon a pártszervezeteknél és a földműves szövetkezeteknél a helyem, de annyi az irodai munkám, hogy meg sem tudok mozdulni. Hívom a földműves titkárt, neki ez volna a Leosztása és dolga, ő csak jöhet! Dehogy jöhet! Ingujjra vetkőzve gépel reggeltől estig és csak int, hogy hagyjam békében, nem látom, hogy ki sem látszik a sok írnivalóból. Szerencsét próbáltam a járási szövetkezeti tanácsnál, de ott is eredménytelenül, mert a titkárt is, az oktatót is alig tudom megtalálni a nagy halom papír között, amibe bele vannak temetkezve és fogadalomszerűen kijelentik, hogy annyi a dolguk, hogy meghalni sem érnek rá, nem hogy falura kimenni. Aláírásod szavazat a békére! S ez nemcsak most van így, hanem mindig, hogy azok, akiknek feladata volna a földműves szövetkezetek szervezése, akiknek állandóan a falvakat kellene járni, gyűléseket tartani és terjeszteni a szövetkezeti gondolatot a földművesek között és a meglévő földműves szövetkeze eket kivenni a kulákság kezéből és a dolgozó parasztság kezébe adni, — ezek állandóan az irodákban ülnek és összes tevékenységük a papírtengerbe fullad bele. Ha valahol szükség van a földműves szövetkezetekre, korszerű nagyüzemi gazdálkodásra, úgy az ipolysági járásban a legnagyobb szükség volna rá. Annak dacára, hogy a páratlanul kedvező időjárás hatására az egész országban az utóbbi évek egyik legjobb termése elé nézünk s mindenütt a legszebb gabonákat látni, az ipolysági járásban nem olyanok a vetemények, mint amilyeneknek lenniök kellene. A keskeny, 3—4 lépés széles földecskéknek csak a közepén, ahol a középbarázda össze van szántva, ahol azt a keskeny földcsíkot aránylag még a legrendesebben meg lehet munkálni, csak ott jó a gabona, a föld két szélén pedig, a nagyobbik részén, gyenge és rossz. Láttam az állami birtokok nagy táblavetéseit s itt látszott meg, hogy mi a különbség a nagyüzemi gazdálkodás és a keskeny parcellácskákon folytatott maradi gazdálkodás között. Az egegi Egységes Földműves Szövetkezet A legjobb szövetkezet, amit találtam s amelyen meglátszik, hogy a járási párttitkár éjszakáinak feláldozásával hozta létre és 8 tartja fenn, Egegen van. Kis csoport mindössze, csak 29-en vannak, de ebből is csak 17-en folytatnak földművelést, mert a többi fél- vagy egyholdas, akik másutt, az iparban találhatnak megélhetést. Ez a 17 szövetkezeti tag egységes vetési eljárást hajtott ott végre, ahol földjeik együtt vannak és a munkákat is közösen végzi. Közös munkával végezték el a koratavaszi munkákat is, a vetést és az esetleg szükséges szántást, de közösen végezték el a későbbi munkákat is, a kapálást, répaegyelést és közösen aratnak majd. Nincs kivétel és elsőbbség, jó egyetértésben, becsületes szándékkal és munkával mindig annak a földjén dolgoznak, ahol a legsürgősebb a munka. A közös munka helyes megszervezésével elérték azt, hogy minden munkát idejében, fele idő alatt el tudnak végezni. Az egegi földműves szövetkezet munkája példaadó lehet a járás többi földműveseinek és reményt nyújt arra, hogy ez a példamutatás jó hatásai lesz az egész járás szövetkezeti mozgalmára. Hogyan dolgozik a reakció? Egegen is van úrbéri legelő, amely a földműves szövetkezet megalakulásakor annak tulajdonába ment át és az úrbéri legelő tulajdonosai a fennálló rendelkezések értelmében automatikusan a földműves szövetkezet tagjai lettek. Ez jelentősen emelte volna a szövetkezet tagjainak létszámát, úgyszólván az egész község bekapcsolódott volna a szövetkezetbe. A szövetkezet vezetősége megkezdte a földművesek között a földműves szövetkezet munkájáról és jelentőségéről a felvilágosító és meggyőző munkát, hogy ezket az automatikus tagokat az aktív munkába bekapcsolja, ém i^ayancfkkor meginDolgozó földművesek! A réteken zöldéi a vetés. Gondos szemetek figyelemmel kíséri növését és ezidén öröm látni őket. Hogyis ne. E tavasszal gyönyörűek a réteink. A nap és a kiadós esőzések kertté varázsolták réteinket, amelyek gazdag termést ígérnek. Különösen szépek azok a nagy darab földek, ameJyeket közösen vetettek be szövetkezeti tagjaink rétjein. Mindnyájan örülünk. Miért is ne örülnénk? Napról-napra jobb az élet. Az üzletekbe minden nap egyre több és jobb áru kerül, az árak csökkennek és a dolgozó emberek életszínvonala emelkedik. Örömtelibb és vígabb az élet. És mégis valami árnyékot vet a mi örömünkre. Az angol-amerikai imperialista nagyszájúak fegyvereket csörgetnek, atombombával fenyegetnek és meg akarják mérgezni életünket. Háborúval ijesztgetnek, fenyegetnek minket. Miért ? Azért, mert dolgozó népünk egyszersmindenkorra levetette a kapitalizmus igáját és szilárdan elhatározta, hogy nem engedi meg annak felújítását. Az imperialisták félnek békés munkánktól, mert minden egyes béke nap további szöget jelent koporsójukba. Háborúval növelni akarják nyereségeiket és el akarják hárítani elháríthatatlan végüket. Egyetlen egy dolgozó sem kívánja a háborút. A kapitalisták akarnak háborút, akik keresnek rajta. A dolgozók nem akarnak meghalni a kapitalista nyereség növeléséért. Ezért a kapitalista országok dolgozói a népi demokrácia országaival és a 475 milliós Kínával, együtt élükön a hatalmas Szovjetűnióval megingathatatlanul harcolnak* a tartós békéért. Törekvésükben, hogy megakadályozzák a háborút, az egész világ dolgozói megalakították a béke hívei világbizottságát Ez stockholmi ülésén határozatot adott ki, amely követeli az atomfegyver betiltását, e tilalom hatékony ellenőrzését és megállapítja, hogy az a kormány, amely először felhasználja az atomfegyvert, háborús bűnös kormánynak tekintendő. Hozzád is eljövünk kis- és közép földműves, hogy te is írd alá ezt a határozatot. A te aláírásod egy szavazat a békére, a boldogságodra és gyermekeid boldogságára. Kapcsolódj be Te is a béke védőinek nagy családjába, ne hiányozzék a Te aláírásod sem a békehatározaton. A béke végül is győzedelmeskedni fog, mert erösebb mint a háború. Állj te is a háború feletti győztesek hatalmas harc vonaiába. 1 növény ápolási munkák ide'éiien való elvégzésével biztosítok a ló termést A tavaszi mezőgazdasági munkák első részét, a vetést, már mindenütt sikeresen befejezték. Befejezést nyert már a későbbi vetésű növények, a kukorica, bab, mohar, sői a kö'es vetése is. A gyakori esőzések és a kedvező hőmérséklet következtében a vetések hibátlanul kikelnek és nagyon szépen fejlődnek. A vetések befejeztével kezdetét vette a mezőgazdasági munkák második része, a növényápolás. A növényápolási munkának idejében való elvégzésére még fokozottabb figyelmet kell szentelni, mert hiába mű/eltük meg a földet a legjobban, hiába adtuk meg neki a megfelelő trágyázást és műtrágyázást, hiába vetettünk el mindent a maga idejében, ha a veteményt fejlődésé, nek ideje alatt szakszerűen nem ápoljuk, a jó termést nem tudjuk biztosíni. A kedvező tavaszi időjárás folytán az utóbbi évek egyik legjobb termése elé nézünk, de ez a kedvező időjárás nemcsak a vetemények, hanem a gyom gyors fejlődését is magával hozza. A trágya és a műtrágya nemcsak a vete. mény részére'biztosít ja és adja a szük. séges tápanyagot, hanem a gyomot is hizlalja és neveli. Közismert dolog, hogy az esős időjárás alatt burjánzik a legtöbb gyom, tehát ilyenkor irtása még fokozottabb munkát igényel, mint szárazság idején Ügyelnünk kell tehát arra, hogy a mezőgazdasági munkáknak második részét, a növényápolást, mindenütt idejében és rendesen végezzék el. A gabonavetéseket állandóan gyomlálni kell, nem szabad megengedni, hogy a gyom magot adjon. A kapásnövényeket, amint kikeltek, azonnal meg kell kapálni, egyrészt, hogy a gyomot irtsuk, másrészt, hogy a talaj összetömődöttségét megszűntessük és ezáltal a vetemények megfelelő fejlődését biztosítsuk. Sok helyen befejezték már a répa egy élését és ott, ahol ez még nem történt volna meg, a legsürgősebben végre kell hajtani. A jó répatermés egyik alapfeltétele az egyelésnek idejé. ben való elvégzése és a répaföldeik állandó porhanyósan és gyommentesen való tartása. Ezért elengedhetelenül szükséges, hogy a cukorrépa földjét, ahányszor csak szükséges, kapáljuk. Ailtalábaln kezdetet vette a krumpli kapálása, sőt több helyein, ahol korábban elvetették a kukoricát, már azt i& kapálják. Földműveseink legfontosabb felada_ ta, hogy a kedvező időjárást kihasználva a növényápolási munkák idejében való elvégzésével a kilátásban levő j<3 termést biztosítsák. dult a reakció aknamunkája is. A reakció munkája szervezett és egy kézből irányított volt, ami megállapítható abból is, hogy az úrbéri legelők átvétele után az automatikus tagok néhány napon belül külön-külön, de egyszövegű kilépési nyilatkozatban jelentették be a szövetkezetből való kilépésüket. „Alulírott ezennel kijelentem — szólt az öjszes kilépési nyilatkozat —, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetből, amelybe tudtomon kívül, mint úrbérest vettek fel, kilépek." A járási szervek rovására kell írni, hogy ahelyett, — mint feladatuk lett volna, — hogy a reakció ilyen szervezett munkáját leleplezzék és megakadályozzák, az irodában csücsülnek. Burzsoá-nacionalizmus a haladás kerékkötője A járásban burzsoá-nacionalizmus, nemzetiségi gyűlölet tapasztalható. A szlovák és magyar dolgozók áldozatul esve a reakció uszításának, nem azt az utat keresik, amely a két dolgozó népet összehozza és együttmunkálkodással a dolgozók jobb jövőjéhez vezetne, hanem a kákán is csomót keresve, e^mást üldözve 1 akadályozzák a két nép együttmunkálkodását és a haladást. A magyaroknak nem jó, amit a szlovákok kezdeményeznek, a szlovákoknak pedig az, amit a magyarok kezdeményeznek. Felsőtúron csak az akadályozza meg a komoly szövetkezeti munkát, hogy a földműves szövetkezetbe, amelyet a szlovákok alakítottak, a magyarok csak azért, mert az szlovák kezdeményezés volt, egyáltalán nem kapcsolódnak be. És a reakció uszít a pap ellen, mert egy vasárnap a szószékről az igazi keresztényi hitet, a békét hirdette. S a reakciónak a dolgozók rovására történő uszításaiból, legyen az szlovák vagy magyar, abból az elmaradottságból, amelyben a két járás népe van, csak úgy lehet a kivezető utat megtalálni, ha a járási szervek kibújnak az irodákból a papírhegyek mögül és kimennek a falvakra. Ismerjék meg a falu dolgozóit. Ismerjék meg azok minden problémáját, leplezzék le a reakciós uszítókat, a szabotáló kulákokat és felvilágosító munkával mutassák meg az utat a dolgozó parasztság jobb jövőjéhez. Ml