Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)
1950-04-01 / 78. szám, szombat
1950 április í U J S7KJ cÁ cLôlsjôzó núkm k A tavaszi divat nagyon csinos felsőrészes szoknyákat hoz. melyek sima, kockás vagy pepita anyagból egyaránt készíthetők. Régi ruhákból vagy kosztümökből nehézség nélkül tudjuk előállítani és ha különböző blúzokat, pulóvereket hordunk majd hozzá, mindég változatosabban leszünk öltözve. Képünk három ilyen szoknyát hoz. Tessék választani! MAKARENKO : A BÜNTETESROL ANTON SZEMJONOVICS MAKARENKO, kiváló szovjet pedagógus 1903-ban kezdte meg pedagógiai működését, mint tanító. 1920-ban a szovjet kormány megbízza Makarenkót, szervezzen televet fiatalkorú bűnözők számára. így jött létre a híres Gorkij-telep, amelynek történetét „Az új ember kovácsa" című művében írja le 1928-ban átveszi a Karakov melletti Dzerzsinszkij kommuna vezetését. Ezen a két telepen Makarenko körülbelül 3000 bűnöző, csavargó, eilveszettnek hitt gyermekből nevelt a szónak teljes értelmében új embert. Mi a titka pedagógiai sikerének? Makarenko a dialektikus materializmus törvényeit mesterien alkalmazta nevelés kérdéseire s így forradalmasította az egész pedagógiát. „A pedagógus feladata lényegileg abban áll, hogy kollektív embert neveljen" — mondta Makarenk" —..Az egyénre legerősebben a közösségen keresztül tudunk hatni." Ezért a nevelés legfontosabb feladatának egészséges szilárd gyermeki közösség kialakulását tartotta. Pedagógiai rendszerének második alaptétele: a nevelési tevékenységben a legfontosabb alkotó elem a munka. Azt vallotta, hogy a munkaképességet és munkakedvet már kisgyermek korban módsze-rcn kell fejleszteni. A munka, nagy társadalmi jelentősége mellett döntő szerepet játszik az ember egyéni életében is. kielégülést és boldogságot od Nevelési rendszerének harmadik sarkpontja a fegyelem kötelességtudat és becsületérzés kifejlesztése a gyermekben A gyermekek nevelésében Sztálin elvtárs útmutatását követte: „Az embert éppen olyan gondosan, figyelmesen kell nevelni, ahogy a kertész neveli válogatott gyümölcsfáit" Ez pedig annyit jelent hogy nem elég a virágokat elragadtatott sóhajtással csókolgatni, hanem „ásót, ollót, öntözőkannát kell kézbevenni s ha a kertben hernyó üti fel a fejét, rézgáliccal kell kiirtani". Makarenko pedagógia, munkájának tapasztalatait regényeiben: „Az új ember kovácsá"-ban, az „Igor és társai"-ban és pedagógiai tanulmányaiban rögzítette le. Ezek a könyvek felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak nevelőnek, szülőnek egyaránt. Mi a büntetés? Véleményem szerint a szovjet pedagógiának a büntetés terén megvan rá a lehetősége, hogy igen sok újat alkosson. Társadalmunk rendje akképpen van megalkotva, hogy a büntetés kérdésében is eljuthatunk az elképzelhető legszerencsesebb normához A régifajta büntetés rossz oldala abban állt, hogy miközben az egyik konfliktust megoldotta, új konfliktust hozott létre, amelynek megoldása azután már sokkal bonyolultabb eljárást követelt meg. Mi különbözteti meg mármost a szovjet büntetést a régitől? Elsősorban is az, hogy soha, semilyen körülmények között sem lehet célja, hogy szenvedést okozzon. A közönséges okoskodás így szól: Én téged megbüntetlek, szenvedni fogsz, a többiek majd látják és azt gondolják magukban: „Lám, te szenvedsz, nekünk tehát itt tartózkodnunk kell az ilyen cselekedettől" % Nem. A büntetéssel semmiféle testj vagy erkölcsi szenvedést nem szabad okozni. Mi a büntetés lényege? A büntetés lényege ez: az egyén átéli, hogy a közösség elítéli, miközben tudja, hogy helytelenül járt el. Vagyis: a büntetés nem elnyomáson alapszik. hanem az elkövetett hiba átélésén, a közösségből való — mégoly A Szerencse meg a Szorgalom Irta: V. Olga. Egyszer a Szorgalom egyik vándorútja alkalmával összetalálkozott a Szerencsével. „Hová'hová, Szerencse öcsém?" — kérdezte tőle barátságosan. „Ide megyek a faluba" — biccentett a Szerencse gőgösen, — „egy kis boldogságot viszek a jó embereimnek." „No, biz' akkor egy úton megyünk", — örvendezett a Szorgalom — „legalább elbeszélgethetünk útközben!" Igen ám, csakhogy a gőgös Szerencse nem kedvelte a szókimondó Szorgalmat! No meg kopottas kinézése miatt is szégyelt vele egy úton menni. Kifundálta azért magában, hogy fel fogja bosszantani az öreget útközben és így fog majd megszabadulni tőle. Elkezdte tehát szemérmetlenül magasztalni önmagát. Eldicsekedett, hogy mennyi jót tesz ő a földön, majd pedig gúnyolni kezdte a Szorgalmat, hogy becsapja az emberiséget, mert boldogságot ígér nekik és a boldogság helyett csak munkát varr a nyakukba. „Hát te azt hiszed, hogy a munka boldogtalanná teszi az embereket?" — kérdezte a Szorgalom csodálkozva. „Azt bizony!" — bosszantotta a Szerencse az öreget. — „Csak az ostoba ember hisz a munka dicsőségében. A dolog csak kifárasztja, meg beteggé teszi az embereket!" Az öreg Szorgalmat bosszantotta a gúnyos hányi" veti beszéd, azért így szólt a Szerencséhez: „No öcsém, látom már, hogy te is szívesen elmennél kántornak a „munka temetésére! De vájjon tettekben is legény vagy-e a talpadon? Állj ki azért velem egy kis versengésre s ott bizonyítsd be, hogy a te tarisznyádban van az igazi boldogság!" J A Szerencse kapva'kapott az l alkalmon. Annyira el volt teive önmagával, hogy biztosra vette a győzelmet a vén vándor felett. „No megállj, te nagyképű öreg" — fenyegetődzött magában —, „most aztán úgy megfoglak szégyenítem, hogy holtod napiáig sem fogod elfelejteni ezt a versenyt!" * • • Késő délután volt már, mire a fogják kipróbálni hatalmukat. Alig várták azért, hogy a gyermekek iskolába kezdjenek járni. Az első évben a foltozóvarga gyermeke az iskola legelső tanulója lett. Éjjel-nappal a tankönyveit bújta s olyan híre ment szorgalmának, hogy még a többi iskolákban is őt hozták fel jópéldaként a tanítók. Boldogok is voltak a szegény vargáék és a vargánénak még a könnyei is kicsordultak a büszkeségtől, amikor a kis legény haza hordta a szebbnél szebb dicséreteket meg kitüntetéseket! Hanem a hentesék fia se maradt ám sokkal hátrább a vargáék gyermekénél! Igaz ugyan, hogy ő sokkal lustább természetž gyermek volt, a játékot is többre becsülte a tanulásnál, no, de ezzel szemben mindig a háta mö" A MČSIEC5KE Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat, A méhecske többé nem ismer nyugalmat. Repdes ide s tova virágról virágra, Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra. Megnéz figyelmesen mind en virágkelyhet S örül, ha egy kicsi mézre valót lelhet. Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban, „Sok kicsi sokra megy", dúdolja magában. GARAY JÁNOS. két fáradt vándor beérkezett a I legközelebbi faluba. Mivel az éj- 1 szakának egyikőjük sem akart már neki menni, elhatározták, hogy itt fognak megtelepedni és itt fogják megtartani a versenyt is. Magukra vették hát láthatatlanná tevő köpenyeiket és éjszakai szállás keresésére indultak. A Szerencse rövid keresgélés után egy gazdag hentesmester házában telepedett le, a Szorgalom pedig egy ágrólszakadt foltozóvarga kunyhójában húzta meg magát. Mivel pedig a véletlen úgy hozta magával, hogy a henteséknek is, meg a foltozóvargáék" nak is egyformakorú gyermekeik voltak, a Szerencse is, meg a Szorgalom is megállapodtak abban, hogy ezeken a gyerekeken gött állt a Szerencse és így csak olyankor hívta fel felelni a tanító, amikor éppen jól tudta a leckét, így aztán ő is tiszta kitűnőkkel végezte be az első évet. Hanem a másódik évben furcsa dolgok következtek ám be. Amíg a vargamester fia mind jobban és jobban fokozta szorgalmát, a gazdag hentesmester fiának a fejébe szállt a könnyen kivívott dicsőség! „Minek nekem a tanulás, anélkül is tudok én felelni" — mondogatta nagy büszkén és kezdte mind gyakrabban elhanyagolni a lecke megtanulását. Később már bele se nézett a könyveibe, e helyett golyózá.ssal meg csavargás sen nem is maradt el lusta cá"á nak az eredménye, hiába gub" i basztott már a háta mögött a Szerencse, nem tudott a 'tanító olyan könnyűt kérdezni tőle, amisal töltötte az idejét. Természetere becsületes feleletet tudott volna adni. így aztán olyan bükások követték a. nagy elbizakodottságot, hogy amíg a foltozóvarga gyermeke már rég elfelejtette az iskolai padokat, a hentesfiú még mindig a szamarak padjában küszködött a tudományokkal. A következő évek aztán még szomorúbb következményeket hoztak a szerencséje miatt elbizakodott fiúra. Amíg ugyanis a foltozóvarga fia az életben is megtartotta munkaszeretetét és szorgalmát és kivívta magának a boldogságot, addig a hentesfiú továbbra is a megszokott tunya, dolognélküli életet folytatta. Lump, munkakerülő lett, fél életét a kocsmákban töltötte s mivel szerencséje tovább is kitartott mellette, a kártyára és az egyéb szerencsejátékokra adta magát és így foztogďtta meggondolatlan embertássait. Ez is okozta aztán a vesztét, mert egyszer a kifosztott legények úgy elagyabu" gyálták, hogy élete végéig nyomorékként kellett őriznie az ágyat. így végződött egyszer régen, a Szerencse meg a Szorgalom versengése, tanúságot téve országvilág előtt, hogy: Ahol szorgalom nincs, Öröm ott nem lehet, Mert a legnagyobb kincs A munkaszeretet. M M» M M» MHHMMHMMUM»HMM H»« MHM r Igy jár, aki torkoskodik Veréb Karcsi ámul-bámul, Elé ezer csoda tárul; Szőnyeg, bútor, kép a falon S mézes üveg az asztalon. t Jobbra forog, balra lépked, Mindent megtép, mit elérhet, A terítő sem menekül, Az üveg a szélre kerül. Egyet billen, kettőt fordul, A drága méz, jaj, kicsordul, Leesik az üveg is már; Karcsi madár, rád rossz sors vár! Rad borult a mézes üveg, Törd a fejed, mi lesz veled. Nyakig ülsz az édes mézben, Még sincs hasznod az egészben. Simon £va. kis mértékű — ideiglenes kiközösítés élményén. Ezért büntetéshez is csak oly esetben szabad folyamodni, amikor a probléma teljesen tisztázódott és csakis akkor, ha a közvélemény is a büntetés mellett van. Ha a közösség nem áll mellettünk, ha nem sikerült a közösséget meggyőznünk, akkor nem szabad büntetni. Csak akker szabad büntetni, ha úgy érezzük, hogy a közösség mögöttünk áll, úgy gondolkozik, úgy ítél, mint mi magunk. Mármost mi legyen a büntetés formája? Erősen ellenzem a büntetésnek mindenféle rendszeres, szabályozott formáját. A büntetés legyen teljesen egyéni, a lehető leginkább az egyenhez alkalmazkodó. A gyakorlatban azt találtam a legjobbnak, hogy a büntetést az egész közösség szabja k:. vagy pedig egy személy, akit a közösség erre felhatalmazott. A Dzerzsinszkij kommunában, ahol én vezettem a gyárat, az intézetet és az iskolát is, a növendékek közgyűlésén kívül egyedül nekem volt jogom büntetni. Másik szabály: a büntetésnek is legyenek meg a maga hagyományai, normái, amelyek rányt mutatnak annak, akí a büntetést kiszabni jogosult. A Dzerzsinszkij kommunában a következő törvény volt érvényben: Az újoncot növendéknek hívták. Amikor már mindenki megismerte s látták, hogy együtt halad a közösséggel, a kommunár elnevezést kapta. A növendéket jogomban állt csak úgy egyszerűen megbüntetni, valami büntetési feladatot kiszabni rá. Rendesen félórai munka volt ez. Főként ,a konyhában, a takarításnál. Azután megvonhattam tőle a következő kimenőjét, vagy a zsebpénzét. Aztán itt volt még a legszörnyűbb büntetés: a gyári munkától való megfosztás és áthelyezés házimunkára. Ezeket a büntetéseket szabhattam ki, de csak növendékre volt jogom kiszabni őket Kommunárt már nem állott jogomban ilymódon megbüntetni.A kommunár számára csak egy büntetés létezett, az elzárás. Ennek a rendszernek óriási volt a jelentősége. Minden gyermek arra törekedett, hogy mielőbb a kommunár rangjába lépjen. A kommunárra egészen tízóráig terjedhető elzárást szabhattam ki. Lássuk, mit jelentett ez? Kimenő napján a megbüntetett kommunár átadja derékszíját az ügyeletes parancsnoknak, belép dolgozószobámba és < jelentkezik. — Megjöttem az elzárásra. S ha egyszer jelentkezett, nem engedhettem el, mert 1933^ban a közgyűlés megfosztott a megbocsátás jogától. Mert ugyan miféle rend az, ha ma büntetek, holnap pedig megbocsátok? Tehát a kommunárnak dolgozószobámban kellett ülnie, szólni csakis én szólhattam hozzá. Büntetéseket a növendékek közgyűlése is kiszabhatott. Ott, ahol a közösség már egybeforrt, ahol kialakult a közös hangnem, a kölcsönös bizalom közös stílusa, ott a közgyűlés által kiszabott büntetés néha igen ötletes, s eredeti formákat ölthet. A Dzerzsinszkij kommuna közgyűlésén történt: egy idősebb kommunár összeszidott egy oktatót. A közgyűlés a következő határozatot hozta: „Kirjenko útitörő, a legfiatalabb, magyarázza meg X. Y. kommunárnak, hogyan kellett volna viselkédnie ebben az eseteben". Igen komoly határozat. Ezután az ügyeletes parancsnok felszólította Kirjenkót és a szóbanforgó ifjúmunkást: „Ülj le és hallgasd meg". Másik eset: az egyik kommunár egy kislánnyal sétált és verekedők csoportját pillantotta meg. Nem tudott ellenállni, maga is beleelegyedett a verekedésbe és az ügy botrányba fulladt. A közgyűlés határozata: „X. Y. következő kimenője napján három óra öt perckor gondolkozzék tettén és jelentse ezt vezetőjének". A fiú akaratlanul is el fog gondolkozni azon, amit tett. Hiszen mindenképpen jelentenie kellett, hogy gondolkodott. Ezzel már el is érték, hogy a fiú egész héten át gondolni fog tettére. Gondolkozik, sok minden eszébe jut s erről jelentést tesz. Az ilyen büntetés nem is büntetés, hanem ütközőpont, ahol a közösség szinte játszi módon, tréfásan megmutatja erejét. Az én gyakorlatomban a legfőbb szerepet természetesen nem is a büntetés játszotta, hanem az egyéni beszélgetés.
