Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-06 / 82. szám, csütörtök

4 UJSZO 1{»Í>0 április 6 Együtt örülünk, amikor Magyarországon és nálunk Csehszlovákiában a dolgozó nép újabb és újabb eredményeket mutat fel, amikor a munkásság és parasztság testvéri szövetsége egyre erősödik Ďuris miniszter beszéde Budapesten Dobi István magyar miniszterelnök bejelentette, hogy a csehszlovák kormánydelegációt vezető Július Ďuris földművelésügyi miniszter kér szót. A magyar nemzet; ünnep megünneplésére egybejött hallgatóság lelkes tapssal köszönti a csehszlovák delegáció vezetőjét, aki magyarnyelvű beszédében a következőket mondotta: — Magyarország és népének a dicsőséges Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordulója alkalmából népi demokratikus Csehszlovák köztársaságunk kormányának és dolgozó népének forró üdvözletét tolmácsolom a magyar dolgozó népnek és vezetőinek, az új népi demokratikus Magyarország nagy szervezőjével és építőjével, Rákosi Mátyás elvtárssal az élén. — őszinte lelkesedéssel csodáljuk a magyar városok és falvak dolgozó népének nagy országépítő eredményeit. Együtt örülünk a magyar dolgozó néppel a nagy közös mű: a béke, a demokrácia és a szocializmus építésénél elért eredményeknek. Mi Csehszlovákiában arra gondolunk, hogy ezek a meglepő eredmények, Közép" és DélkeletEurópa országainak, valamint Kelet-Ázsia országainak társadalmi rendjében beállott nagy változások — a Szovjetúnió történelmi érdeme és az egész világ dolgozóinak közös érdeke. — Ezért együtt örülünk, amikor Magyarországon is, nálunk is, a dolgozó nép szilárd hatalma újabb és újabb eredményeket mutat fel s a munkásság és parasztság testvéri szövetsége egyre erősödik. A szocialista ipar és mezőgazdaság építésében Magyarországon elért nagy eredmények örömmel töltik el a mi népünket is. — Országainkban állandóan szem előtt fogjuk tartani, hogy a szocializmus építése további eredményednek mindig a proletár internacionalizmus elvére s mindenekelőtt a Szovjetúnióval, valamint a népi demokratikus államokkal való, állandóan jobban és jobban kimélyülő és megszilárduló szövetségre és az állandóan fejlődő gazdasági együttműködésre kell támaszkodniok. Tito fasiszta rendszere bizonyítja, hogyan válik a nacionalizmus a nyugati imperialisták kezében veszélyes fegverré. Együtt örülünk a dolgozó magyar néppel, hogy ma közösen ünnepeljük a szocializmus építésének a szép Magyarországon elért nagy eredményeit. A dolgozó nép tudatában van aninak, hogy a szocializmus építése a béke megerősítését jelenti. A béke és demokrácia táborának állandó erősítése dolgozó népünk hő kívánsága és közös érdeke. Ezért a Szovjetúnióval való hűséges és örök szövetségre támaszkodva, népeink tapasztalt vezéred, Rákosi Mátyás és Klement Gottwald vezetése alatt szüntelenül mélyíteni fogjuk a népeink közötti testvéri együttműködést a béke, demokrácia és a szocializmus közös műve érdekében. Ďuris miniszter után Rajkó Domjanov bolgár miniszterelnökhelyettes mondott üdvözlő szavakat, amelyben hangsúlyozta: a bolgár dolgozó nép nagyraértékeli azt a segítséget, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújt Bulgária iparának átszervezésében. A magyar és bolgár dolgozók törekvése azonos: a szocializmus építése. Minél több sikert érünk el a szocializmus építésében, annál elkeseredettebbek a szétvert, kizsákmányoló osztály maradványai. Mi a szovjet népek hősi harcából és Lenin, Sztálin nagy pártjától tanulunk. Legyőzzük a belső és külső ellenségeket és a Szovjetúnió testvéri támogatásával építjük a szocializmust. A Dejnokratikus Német Köztársaság legbarátibb üdvözletét ezután Ottó Grotewohl tolmácsolta. Magyarországnak a hitleri fasizmus igája alól történt felszabadulásának ötéves évfordulója alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság legbarátibb üdvözletét tolmácsolom — mondotta Grotewohl. — A határtalan öröm érzése, amely az egész magyar népet eltölti, számunkra, németek számára egyúttal a bűntudat érzése is. Németek voltak azok, akik a német nevet vérbe és szennybe áztatva hurcolták az egész világon keresztül és tűzvészt hoztak Európa többi népeire. Ez politikai és erkölcsi jóvátételre kötelez bennünket. Ezen dolgozunk és ezért vagyunk hálásak minden baráti kézért, amelyet felénk nyújtanak. Hála a Szovjetúnió dicsőséges hadseregének, mi i selnyertük szabadságunkat. Megteremtettük a demokratikus német kormányt, melyről Sztálin azt mondotta, hogy történelmi fordulatot jelent Európa történelmében. A német nép nagy kötelezettsége abban áll, hogy a világ békeharcosaival együtt munkálkodva biztosítsák a békét. Nem szabad, hogy a németek örökké zsoldosok maradjanak, de nem is lesznek többé azok, hanem egyike a szabad, demokratikus, humanisztikus népeknek. Kívánjuk, hogy rövidesen eljöjjön a nap, amikor az egész egységes, békés Németország a világ békeszerető népei felé nyújthatja kezét, úgy, ahogy azt a demokratikus Németország ma már megteheti. ság tette lehetővé, hogy rendezzük mi is régi perünket, hogy megértse és megtanulja a magyar és szlovák nép, hogy a közös ellenség, a közös elnyomó szította hosszú, tudatos aknamunkával az ellentéteket a két egymásra utalt, azonos érdekű nép között. A két nép közös nagy barátjának, Sztálin elvtársnak tanításai, a két nép vezérének, Gottwald és Rákosi elvtársak tanításai, a szocializmus építésének közös útja, a mindkét nép ellen egyformán acsarkodó közös ellenség, a nemzetközi imperializmus támadásainak viszaverése, a béke megvédése, a két nép létérdeke parancsolóan írják elő a bizalmatlanság és rosszhiszeműség maradványainak is likvidálását. Az egymásra talált magyar és szlovák nép baráti kapcsolatait a reakció semmiféle ármánykodása nem tudja többé megzavarni, semmiféle erő nem tudja eltéríteni akét népet attól, hogy egymás mellett, vállvetve, egymást támogatva és segítve, együtt haladhasson a közös úton a közös cél, a szocializmus felé. Éljen a csehszlovák és magyar nép megbonthatatlan barátsága! Éljen Csehszlovákia és Magyarország felszabadítója, a dicsőséges Szovjet Hadsereg! Éljenek Csehszlovákia és Magyarország népének vezérei: Gottwald és Rákosi elvtársak! Éljen a két nép nagy barátja és tanítója, Sztálin elvtárs! * Az elhangzott beszédek után bemutatták a „Demokratikus Magyarország" c. dokumentációs filmet, amelyet az ünnepségen megjelent meghívottak nagy tetszéssel fogadtak. Sztálin-díjas szovjet filmrendezők készítették ezt a filmet, amely tele van pezsgő élettel, sok színnel, hangulattal és a legváltozatosabb, kitűnően felvett képekben tesz tanúságot a romjaiból újjáéledő országlendületes építő akaratáról. — Szabad a petróleum. 1950 április elsejével fölszabadult a kötött gazdálkodás alól a petróleum. Utalványokat vagy petroleumengedélyeket a jövőben nem adnak ki. — Sztrákok Szumatra szigetén. Szumátra egész déli részén sztrájkok törtek ki az indonéz munkások között, akik magasabb béreket és jobb munkai el téleket követelnek. — Az olasz rendőrség terrorja. Az olasz szakszervezetek pármai fiókja 12 órás általános sztrájkot hirdetett meg hétfőn tiltakozásul Scelba rendőr terror j a ellen. A magyar felszabadulás ünnepe Szlovákia fővárosában először úr lett a saját hazájában. Azt a szabadságot, amelyet évszázadok harcai során nem tudott kivívni, amelyet a nemzetközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulása ismételten kiütött kezéből, ma öt esztendeje ajándékba kapta attól a néptől, amely ellen rablóhadjáratba kényszerítették zsarnokai. A nagy Szovjet Hadsereg nemcsak a bilincseket verte le a magyar nép kezéről, nemcsak történelme legnagyobb lehetőségét adta meg, hanem azt is lehetővé tette, hogy élni tudjon az elnyert szabadsággal. A magyar nép látta, hogy még be sem fejeződtek a harcok az ország területén, érkeztek már a Szovjetúnióból az élelmiszerszállítmányok és csak az országot felszabadító szovjet haderők hathatós támogatásának köszönhető, hogy elkerülhető volt az éhínség, a járvány és hogy az ájultan fekvő országban megindulhatott az élet. A magyar nép látta, hogy a Szovjetúnió csak azt a jóvátételt várja el tőle, hogy örökre lehetetlenné tegye a kizsákmányolók, országvesztők visszatérését, az elmúlt borzalmak megismétlődését, hogy megőrizze a magyar dolgozó nép azt a szabadságot, amelyet a szovjet katonák vére árán kapott meg. S a dolgozó magyar nép hamarosan tapasztalta azt, hogy a sír széléről, ahová taszították, van visszatérés. Hamar megismerte azokat a saját soraiból kikerülő harcosokat, akik már a legsötétebb fasiszta terror idején is, börtönök és akasztófák árnyékában harcoltak, küzdöttek az elnyomók ellen a magyar népért; hamar megismerte az illegalitásból a napfényre jövő, számbelileg kevés, de kemény harcokban acélossá edzett magyar kommunistákat, hamar megismerte a Rákosi elvtárs által vezetett Magyar Kommunista Pártot. A felszabadulástól máig eltelt idő a magyar nép történelmének legküzdelmesebb, legnehezebb, egyben legdicsőbb és legeredményesebb időszaka volt. Olyan történelmi fordulópont 1945 április 4-e, mely évezredes szakaszt zárt le és amely egy új, egé. (Folytatás az 1. oldalról.) I szen más, lényegileg különböző törj ténelmi korszakot nyitott meg. Nehéz, küzdelmes öt esztendő áll a magyar nép mögött és ma büszkén gondolunk vissza azokra a csatákra, amelyeket a Szovjetúnió segítségével, de a magunk erejét nem kímélve vívtunk meg s amelynek során a magyar nép birtokába vette az országot, a hatalmat, a földet, a gyárakat, bankokat, iskolákat. Büszkén jelenthetjük ki, hogy tudunk élni az ajándékba kapott szabadsággal. Büszkén jelenthetjük ki ugyanakkor, hogy eredményeinket, sikereinket annak köszönhetjük elsősorban, hogy mindig mögöttünk éreztük a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtársnak és a Szovjetúnió népeinek önzetlen baráti támogatását. Nemcsak nyersanyagot, gépeket, vetőmagot bocsáj'tottak rendelkezésünkre akkor, amikor ez alapfeltétele volt iparunk, mezőgazdaságunk megindításának, hanem készségesen rendelkezésünkre bocsáj tották a Szovjetúnió harmincéves építésének, harcainak minden tapasztalatát, a szocializmus építésének marxi-leninisztálini forradalmi elmélete és gyakorlata tanításait is. A magyar kommunisták tudják, hogy sikereik úgy nőnek, ahogy elsajátítják, követik Sztálin elvtárs tanításait és büszkék arra, hogy vezetőjük, Rákosi elvtárs Sztálin elvtárs egyik legjobb tanítványa, büszkék arra, hogy jól tudták alkalmazni a sztálini tanokat. Öt év egy ország történelmében csak egy rövid pillanat, de az utolsó öt évben olyan események sűrűsödtek össze, akkora utat tettünk meg előre a szocializmus felé, annyi régi aspirációt valósítottunk meg és olyan perspektívákat nyitottunk meg, amelyekhez hasonlítható a magyar nép, történelmében még nem volt. 1945 április 4-e nemcsak Magyarország, de Bratislava felszabadulásának napja is. Sokkal több, mint szimbolikus jelentősége van annak, hogy ugyanazon a napon és ugyanattól a nagy Szovjet Hadseregtől kapta a szabadságot a magyar nép és Szlovákia fővárosának népe is. A közös felszabadítótól kapott szabadA.ZÁPOTOCKÍ 5

2 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ Husz János. Ezek szembehelyezkedtek azzal, hogy a vallást és a hitet a nép és a nemzet leigázására használják ki. Az egyház, Zsigmond császár beleegyezésével, ezért hurcoltatta máglyára Huszt, aki nem vétett a vallás ellen, nem rendítette meg az istenbe vetett hitet, hanem csak az egyházi vezetők uralmát fenyegette és szembeszállt azzal a zsarnoksággal, amelynek jegyében a hatalombitorló németek a cseh népet leigázták. Bizonyos, hogy a husziták hívő keresztények voltak, mégis keresztes hadjáratot hirdettek ellenük. Az urak zsoldoscsapatai, a vallással visszaélve, éppolyan kíméletlenül és könyörtelenül gyilkolták halomra a keresztény huszitákat, vagy talán még kíméletlenebbül, mint a pogány törökök. Azt hiszitek, hogy Csapek, a kolecsi pap, aki csaknem minden vasárnap a szocializmus és a szocialisták ellen prédikál, azért teszi ezt, mert fél, hogy az emberek elvesztik istenbe vetett hitüket? Szó sincs róla. Az a célja, hogy támogassa a császári uradalom intézőjét a zsellérek határtalan kiuzsorázásában. Azt akarja, hogy a zsellérek megelégedjenek néhány krajcár napibérrel, megelégedjenek a zsellérlakással és látástól-vakulásig robotoljanak. Ha a kolecsi pap csakugyan a vallás, a hit és az erkölcs védelmezője volna, akkor vasárnaponként nem a szocialisták, hanem a császári uradalom intézői ellen lázítana; felszólítaná a hívőket, hogy ne tűrjék tovább az erkölcstelenségnek olyan melegágyát, mint amilyen a zsellérlakás. Nem a zsellérlakás emberei erkölcstelenek. Ilyet állítani és elítélni őket helytelen volna. A császári és egyházi uradalmak vezetői erkölcstelenek. Mert a kolostorok és püspökök uradalmaiban ugyanilyenek a viszonyok. Erkölcstelenek mindazok a papok, akik alázatra nevelik az embereket és arra ösztönzik őket, hogy ne lázadjanak fel az égbekiáltó jogtalanság ellen, hogy zokszó nélkül tűrjék a jogtalanságot. Az ilyen papok még tovább mennek és azt állítják, hogy különös keresztényi erény a sérelmeket és a szenvedést tiltakozás nélkül elviselni, mert az ilyen magatartás istennek kedves és azokat, akik tiltakozás nélkül viselik el a szenvedést, túlvilági üdvösséggel jutalmazza majd a „mennyek ura". Ez csalás, közönséges szélhámosság. Ezzel a vallást a császári és tőkés vagyon szekerébe fogják. Rendes lakások építése péinzbe kerülne. Az úri fogatok lovainak istállója sokkal különb, mint a zsellérlakás. Hogy a császári uradalom ne legyen kénytelen a zselléreknek és napszámosoknak jobb lakást építtetni, a templomi szószékről azt hirdetik nekik, hogy szennyben, szegénységben élni keresztény erény. Aki nyugodtan, türelmesen és panasz nélkül viseli el mindezt, az alázatról tesz tanúbizonyságot és az alázat olyan erény, amely istennek különösen kedves. Az ilyen tanítás megbutítja a szegényembereket, hasznot hoz az uraknak és megkárosítja a dolgozókét. Az ilyen csalás ellen küzdenünk kell. Nem várhatunk addig, amíg mindenki művelt lesz és jól ismeri majd a bibliát, ahogyan Tomás mondja. Kétségkívül jó dolog ismerni a bibliát, mert az megkönnyíti a csalók elleni harcot, de ez nem minden és nem is a legfontosabb. Miután a tagok többsége úgy határozott, elmegyünk a feltámadási ünnepségre. Meggyőzünk mindenkit arról, hogy nem az Antikrisztust szolgáljuk és nem félünk a kereszttől. De tagjainkat újra és újra fogjuk oktatni, hogy az egyházi ünnepségeken való részvétel nem tartozik egyesületünk feladatai közé. Aki imádkozni akar, hadd imádkozzon. Az egyesület ebben senkit nem akar megakadályozni. Egyletünk célja azonban nem az, hogy embereket imádkozni tanítsa, egyházi ünnepségekre és processziókra vezesse. Az ilyesmire van elég más intézmény. Egyesületünk célja az, hogy megszervezze az embereket, irányítsa a dolgozó népet azon az úton, amely a sérelmek és a jogtalanság kiküszöböléséhez vezet. Minél erősebb lesz tehát egyesületünk, minél több tagja" lesz, annál nagyobb esélylyel küzdhet a sérelmek ellen. Nem utasítunk el senkit, aki csatlakozni akar hozzánk. Valdeket és a plébánost sem. Ök is élhetnek a tagok jogával, javaslatokat tehetnek, mint lehet a sérelmeket kiküszöbölni és a kölcsönös együttérzést fokozni. Meg kell tanítani a tagokat arra, hogy felismerjék, mely javaslatok helyesek és hasznosak. Ha meg akarjuk győzni az embereket, akkor mindenekelőtt szemléltető példát kell mutatnunk nekik. Ez a legkörülményesebb és legnehezebb. Ezen a kérdésen futnak zátonyra gyakran jó forradalmárok is. Félnek attól, hogy foltot ejtenek tiszta forradalmiságukon s ezért inkább otthagyják a tömegeket. Maguk, önként teszik ezt, noha minden okuk megvan arra, hogy kitartsanak a küzdelemben s igyekezzenek tovább meggyőzni az embereket. Helytelen dolog, Tomás, azt állítani: ha az emberek így akarják, ha a többség így kívánja, mi velük megyünk. Csak azért megyünk velük, hogy leterítsük őket a helytelen útról és megmutassuk nekik a helyes irányt. Csak azért vetjük alá magunkat a határozatnak, csak azért megyünk el a feltámadási ünnepségre, mert meg akarjuk győzni a többséget arról, hogy mindez felesleges és nem tartozik az egyesület céljai közé. Ha nincs meg bennünk a kellő bátorság a többség meggyőzéséhez, s ha nem tudjuk meggyőzni, akkor tökfilkók vagyunk és helytelen utakon tévelygünk. Én azonban hiszem, hogy ezt a feladatunkat meg tudjuk oldani. Legközelebbi célunk az legyen, hogy az egyesület a jövőben ne vegyen részt egyházi ünnepségeken. Ha ma alávetjük magunkat a többség akaratának, ez távolról sem jelenti azt, hogy a határozatot helyeseljük. Ha helyeseinők, vagy ha beletörődnénk az ilyesmibe, akkor nem forradalmárok lennénk, hanem opportunisták. — Csak azt szeretném tudni, hogyan érhetjük el mindezt? Van erre vonatkozó terved? — szakította félbe a szabó magyarázatát Vosmik. — A tervet majd kidolgozzuk, Václav. Jövendő tervünk sikere érdekében azt ajánlom, hogy most vessük alá magunkat valamennyien a többség döntésének, bizonyítsuk be fegyelmezettségünket és menjünk el a feltámadási ünnepségre. Azt hiszem, éppen fegyelmezettségünk segít hozzá leginkább a sikerhez. (Folytatjuk.)