Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-01 / 78. szám, szombat

(II 1950 április 1 Vietnam népe győzni fog! írta: HO-SI-MINH, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke A második világháború alatt a vietnami nép határozottan a szövet, ségesek oldalára állott és az önálló Vietminh (Nemzeti Front) vezetése alatt megszervezte a harcot a japán megszállók ellen Vietnam függetlenségéért. 1945 agusztusában, közvetlenül Japán kapitulációja után az országban kitört a forradalom. A forradalmi erök megdöntötték BaoDainak, a franciák bábjának monarchisztikus rendszerét és a népi tö. megekbAl megválasztották a népi bizottságokat. így alakult meg a demokratikus Vietnami Köztársaság. Az 1946-os januári általános választás alkalmával népünk megválasztotta a nemzetgyűlést, amely az országnak alkotmányt adott és nem. zeti koaliciós kormányt állított fel. 1945 szeptemberében az angol imperialisták a szövetségesek megbízásából patraszálltak Dél-Vietnamban, hogy a japán katonákat lefegyverezzék. Ezeknek a csapatoknak a se. gitségével tértek vissza a francia gyarmatosítók földünkre és kezdték meg a háborút hatalmuk visszaállításáért. Azóta öt esztendő telt e.l A francia gyarmatosítók kihasználták fölényüket, tűzzel és vassal ütöttek raj. ta országunkon, felégették a falva, kat és gyilkolták az embereket. A klasszikus imperialista politikát az „oszd meg és uralkodj" elvét követve a gyarmatosítók felállították a hazaáruló Nauek Wan Hua és BaoDai bábkormányát, erőszakkal gyarmati csapataikba kényszerítették a vietnamiakat és mindenütt, ahol erre csak módjuk kínálkozott, elkobozták a lakosság tulajdonát. A gyarmatosítók sokszázmilliárd frankot adtak ki, több mint 40.000 katona életét áldozták fel és ennek ellenére Viet. nam területének 90 százaléka az ellenállási mozgalom kormányának ellenőrzése alatt áll. Kiáltozhatnak a francia gyarmatosítók amennyit akarnak „győzelemről és megbékélésről", nem sikerül nekik a világ és a francia nép elől eltitkolniok, hogy vietnami uralmuk visszaállítására irányuló kísérletük kudarcot szenvedett. A nemzeti felszabadításért folytatott háború Vietnam összes lakosát egységes tömbbé kovácsolta össze és az ország katonai, politikai és társadalmi fejlődését még jobban előrelendítette. A Vietnami függetlenségért folytatott küzdelemben megerősödött a munkások és a parasztok szövetsége. A forgalmi nehézségekből eredő elszigeteltség azt eredményezte, hogy minden körzet önálló gazdasági egységgé vált, amelynek határain belül a munkások iparkodnak a parasztok szükségleteit kielégíteni, mialatt a parasztoknak az a céljuk, hogy a munkásokat elegendő élelmiszerrel lássák el. Együttesen készítik el az üzemek és falvak védelmének terveit. Együttesen szervezték meg a katonai kiképzést éppen úgy, mint a vélemény- tapasztalatcserét. A demokratikus kormány hatalomra kerülése után a társadalmi törvényhozás rendezte a szakiskolák, a kollektív szerződések, a bérek, a különböző kártérítések, a munkafeltételek stb. kérdéseit. A törvényhozás biztosította a szakszervezeti jogokat és a munkások részvételi jo. gát az állami hivatalok, a közigazgatás és az államigazgatás intézésében. Az ellenségtől átmenetileg megszállt területek dolgozói egészen más feltételek között élnek. Ezekben a körzetekben az elnyomás, a gyarmati kizsákmányolás borzalmas rend. szere uralkodik, amelyben a munkásokkal úgy bánnak, mint az igavonó állatokkal. A tömegszükségleti cikkek állandó drágulása és a gyarmatosítók kibírhatatlan megtorlásai az életet pokállá teszik. A rizs ezeken a területeken háromszor annyiba kerül, mint a már felszabadított Viet. namban, a gyümölcs és főzelék tízszer, a tüzelőanyag húszszor annyiba. Tömegesen tartóztatják le, börtönzik be és lövetik agyon a lakosokat a szabad övezettel való állítólagos érintkezésük miatt. A katonák szabotázsakciók ürügyén behatolnak a munkásnegyedekbe és valamennyi házban nő és pénz után kutatnak. A dolgozók 95 százaléka analfabéta, úgyhogy azok, akik újságot olvasnak, abba a gyanúba keverednek, hogy a Vietminh-mozgalommal rokonszenveznek. Ezeket letartóztatják és azután „eltűnnek". Mindenféle csoportosulás, még három-öt ernber találkozása is tilos a munkások szá. mára. Hogy a dolgozókat a harctól el. térítsék, a gyarmatosítók lakájai mindenütt játék- és ópiumbarlangokat. éjjeli mulatóhelyeket stb. létesítenek. De semmi sem akadályozhatja meg a megszállott területek lako. sait abban, hogy a felszabadult Vietnam felé forduljanak. Szembeszállva a veszéllyel, résztve^znek az illegális ellenállási szervezkedésben. Sokan közülük elestek a harcban. Az életbenmaradpttak helyükbe lépnek és szilárdabban, mint valaha, megvannak győződve, hogy nemzeti függetlenségéért, a demokráciáért és a szabadságért folytatott harc Viet- P namban a nép győzelmével végző dik. •- C 1 F0RR0S0DIK A FOLD India elnyomóinak lába alatt A két országra, Hindosztánra és Pakisztánra szétszakított 400 milliós Indiában egyre nagyobb tömegekben ébred öntudatra a szinte hihetetlen módon elnyomott parasztság. A hindosztáni és a pakisztáni kormány — Kasmír-tartomány hovatartozásának kérdésében — koholt ürügyekké! egymásra fenekedik —, amit persze szítanak az angol és amerikai imperialisták —, hogy eltereljék a nép figyelmét az egyre égetőbb szociális kér. désekről. India tartományaiban mind félelmetesebb a csendőr-kormányok számára a parasztság forrongó hangú, lata, amely lázadásokban és partizánharcokban jut kifejezésre. A hindosztáni kormány földművelésügyi minisztériuma nemrégiben bizottságot küldött ki a parasztok helyzetének tanulmányozására. A „Liberation" című francia köztársasági lap megá'lapítja, hogy a bizottság Üj-Del. hiben kibocsátott jelentése is kénytelen beismerni a parasztok végtelen nyomorúságát. A félgyarmati ország Vandular nevű falvában (Madras-tartomány), 362 család lakik és mintegy 60 százalékának másfél holdnál kevesebb földje van. Mintegy 114 családnak semmi földje nincs. Egy öttagú család egész évi jőve. de'me alig rúg 4.000 Kčs-ra. A me. zőgazdasági munkás napi keresete 10 Kčs. Az asszonyok és a gyerekek ennek csupán a felét keresik. Az indiai paraszt tápláléka napi 330 gramm rizs. Szinte sohasem eszik húst vagy halat A „független" Hindosztán több mint 300 millió lakosa él ilyen körülmények között. $ A Nehru-kormány 1946-ban, a választások idején, megígérte ugyan a földreformot, de azóta egyszerűen „elnapolta" a gazdag földbirtokosok, a maharadzsák követelésére. A 70 millió nincstelen és a 250 millió szegényparaszt elsősorban a földreformért küzd. A földéhség robbantja ki azokat a lázadásokat, amelyek során elkergetik a maharadzsákat. A parasztoknak ez a ma még szétszórtan folyó küzdelme azért válik egyre erőteljesebbé, mert Kína példája megmutatta, hogy a nép ereje a félgyarmati országot is a szocializmus és a demokrácia út. jára viheti. A szétszórtan folyó küzdelem összefogását egyie gyorsabbá teszi az indiai Kommuista Párt és az indiai békemozgalom lendületes növekedése. A szocializmus felé tartó Kína példája és a földesurak embertelen elnyomó noHtikája olyan mély ellentét az indiai parasztok számára, hogy a forrada'mi megmozdulások hatalmas fellángolása rövid idő kérdése Gorkij Maxim 82. születésnapjára A Szovjetunió nyilvánossága e héten ünnepelte Gorkij Ma

xim, a nagy irónak születésnapjának 82. évfordulóját. Maszkvában ebből az alkalomból szokásos „Gorkij előadásokat" rendeztek, valamint a szovjet irodalom alapítójának életéről és munkásságáról szóló ismertetéseket közöltek. Gorkij teremtő munkájának a moszkvai sajtó számos cikket szentel. Gorkij — írja a Pravda — a dolgozó embernek nagy alakitója volt. Nincs a világirodalom történetében más művész, aki szép" irodalmi és publicisztikai müveiben annyi erővel és annyi fé" nyeg tehetséggel dicsőítette volna a munkát, mint Gorkij törhe" tetlenül hitt a kommunizmus győzelmében. Mélyen szántó nyilatkozatait a szocialista realizmus" ról nagyben gazdagították az egykori művészetet. Gorkij — folytatja a Prayda —, mint a kapitalista világ könyörtelen vádlója lépett fel. Az ő va" lósághoz hü, kíméletlen ábrázolásai a pusztulásra ítélt kapitalista világról páratlanul állanak a világirodalomban. Ragyogó pam" fletjeiben és közírói cikkeiben Gorkij harcos módon leplezte le az imperialista reakciót. Már 1906"ban egy amerikai útjáról ezt írta haza levelében: „Tudjátok-e mit mondok nektek? Minden bajunk ellenére is sokkal előbbre vagyunk, mint ez a szabad Ame" rika." Gorkij nem vezettette félre magát. Az amerikai polgári de" mokrácia való lényegét nyíltan felfedte. Az Izvesztija egyik cikkében Gorkij Ma

ximnak, mint a béke harcosának kiváló szerepét is" merteti. Gorkij nyilatkozata, hogy „a kapitalisták szociálisan veszedelmes elemek" — írja a lap —, ma időszerűbb és találóbb mint valaha. Lángeszének egész erejét arra összpontosítja Gorkij, hogy az imperializmust és a polgári nyugat romlott kultúráját kíméletlenül ostorozza. A Trud ezt írja: A fasizmus él" len írt cikkeiben Gorkij minden népet harcra izgat, óvja őket a közönytől, a struccpolitikától és az elvtelen pacifizmustól. Gorkij lángoló szavai roppant hatást tet" tek és tesznek ma is az emberi" ségre és hozzájárulnak a világ minden haladó gondolkodású elemének egyesítéséhez. Az újságok cikkeikben közlik, hogy az a gazdag irodalmi kincs, melyet Gorkij örökségül hagyott, az olvasók millióinak lett köz" kincsévé. Gorkij művei a Szovjetúnióban több mint 52 millió példányban, 69 nyelven jelentek meg. A szép" irodalmi állami kiadóhivatal épp most kezdte meg Gorkij összes müveinek 30 kötetes kiadását. cAz (íf DCí f t a liim iuuzcL A felszabadult új Kína politikai tanácsának ülésén elfogadták ideigle. nesen az új Kína himnuszául Ne-Er zeneszerző egyik szerzeményét, ame'ynek elnevezése „Az önkéntesek menete". Az önkéntesek menete az új Kína legnépszerűbb dala A kínai nép nemzeti felkelésének- idején született, amikor a japán imperializmus ellen har. coltak, a hazafiúi mozgalom leghatalmasabb lelkesedésének napjaiban. Ezt a dalt a kínai nép legszélesebb rétegei éneklik. A dal világosan kifejezi a japán imperialisták e'leni gyűlöletet és a haza iránti mély szeretetet. Az Önkéntesek menetét Ne-Er szerezte, a kínai forradalmi zene megalapítója. Korai halálával a kínai népet nagy veszteség érte A zeneszerző alig volt 24 éves, amikor a japánok tengerbe fojtották. Rövid életének utolsó évére legnagyobb hatással Tiang-Han ismert dramatunrg, a „Délországa" forradalmi színház igazgatója volt. Tiang-Han ajánlására Ne-Ert megbízták filmzene szerzéssel és Kinában igen sokan mély szeretettel emlékeznek vissza azokra a zeneművekre, amelyeket a „Nagy út", „Az útépítők élcsapata", „Az új asszony" című filmekhez szerzett Ne-Ei a népből szár. mázott és mint a Kínai Kommunista Párt tagja harcolt. Mit jelentett az, hogy megvetette a forradalmi kínai zenének az alapjait? Ez azt is jelentete, hogy dalai előkészítették a talajt olyan tehetségek, olyan kiemelkedő zeneszerzők számára, mint amilyen Szan-Szin-Haj, a. zApotock? 4

9 Ül HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZA RÍ DEZSŐ hely, ahol lelkigyakorlatokat szoktak végezni. Világi dolgoknak nincs ott helyük. Éppen ezért sem a templomokban, sem a közelükben nincs olyan hely, amely az egyik emberi szükséglet elvégzésére alkalmas. Nem volt ilyen hely a budecsi templom közelében sem. Köznapon vagy vasárnap elegendő volt kijönni a templomból, amely egymagában áll a dombtetőn, krumpliföldek és rétek között. Búcsúk és ünnepségek alkalmával azonban nehezebb a dolog. Mindenütt emberek vannak s jó messzire kell futni, amíg a megfelelő hely akad. A Btidecs" hegyen, mint a történelemből tudjuk, valaha cseh vár volt. Ötven esztendővel ezelőtt a gyerekek gyakran találtak még ezen a helyen különböző bronzdiszítéseket. Tóni is talált egyet-kettőt s elvitte az iskolába, A gyerekek a tanítók felügyelete és irányítása alatt egész edényeket állítottak össze ezekből a bronzdarabokból. A régi tárgyakat azután a prágai múzemnak ajándékozták. Ma, amikor a krumpliföldeken át loholt Tóni nem gondolt a régi bronzdarabokra. Megfeledkezett a zászlószentelésről és az ünnepi beszédről is. Csak arra törekedett, hogy idejekorán eljusson a domb túlsó oldalára. Amig ez megtörtént, amíg rendbeszedte magát és visszatért a templomhoz, a beszéd már véget ért és a zászlószentelési ünnepség is befejezéséhez közeledett. Tóni igy nem hallotta apia beszédét. Az uborka és az uborkáié megfosztotta ettől az élménytől. Mint később kitűnt, nem ez volt az utolsó eset Tóni életében, amikor súlyosan ráfizetett az uborkával kapcsolatos szenvedélyére. Ennek azonban már nincs köze az egyesületi zászló felszenteléséhez. Időközben felsorakozott a menet. Elől vitték az újonnan felszentelt zászlót, amelyet az egyesület tiszti" karának tagjai, a zászlóanya, a védnöknő, egész sereg zászlólány, tiszteletbeli vendég, a zenekar és az egyesület számos tagja követett. Ez utóbbiak széles kalapot és vörös nyakkendőt viseltek. Pattogó induló hangjai mellett indultak el Zákolanyba, a Libuse-vendéglőbe, amelynek kertjében a hatalmas gesztenyefák alatt délután mulatságot rendeztek az egyesületi zászló felszentelésének további megünneplésére. Valdek vendéglőst ugyan kellemetlenül érintette ez, dehát a dolgon nem lehetett változtam. Az ő vendéglőjének csak nagyterme volt, kertje nem. A Libuse-vendéglőben viszont nem volt nagyterem, de az ottani kerthelyiség párját ritkította az egész környéken. Nyárimulatságok rendezésére különösen alkalmas volt. Előnyeit tetézte a kuglizó is. Cserny, a vendéglős mellékesen mészáros is volt és igy az idegenek jóízű húsételeket kaphattak a vendéglőben. Cerny alaposan felkészült az ünnepségre. Három malacot vágott le. úgyhogy Valdeket leszámítva, mindenki igen elégedett volt. Elégedett volt Vosmik, a kőműves is és ez már csakugyan nagy szó. A zászlószentelési ünnepség befejezése után a négyek tanácsának tagjai Zákolanyban, Budecsky lakásán jöttek össze. Délután valamennyiüknek el kell menniök a Libuse-vendéglőbe tartandó mulatságra és az ebéd miatt már nem érdemes elgyalogolni Üjezdbe, Kolecsbe vagy pláne Ókorába. A mesternéasszony számított is rá, hogy a mai ebédnél vendégek lesznek. Amint bezárult az ajtó mögöttük, Vosmik megölelte Budecskyt. össze-vissza csókolta, kis híja, hogy agyon nem nyomta. — Ládja, hadd csókoljalak meg. Igazán jól csináltad. Ilyen forradalmi beszédet tartani nem csekélység. Ezt igazán csak a felszentelési ünnepségen és a templom előtt lehetett elmondani. Ha valaki a vendéglőben, a gyűlésen beszélne így, amikor jelen van a rendőrbiztos, akkor isten legyen neki irgalmas. Az ilyen ülésen nem szeretnék elnökölni. Ilyesmiért az elnök is, a szónok is jó pár hetet töltene a börtönben. De ott a templom előtt, a felszentelési ünnepségen, rendőrbiztos nélkül, mindent meg lehet mondani. Igaz, hogy az öreg Sefl, a csendőrőrsparancsnok ott lézengett. De hát az csak minden harmadik cseh szót ért meg. Különben is azt hiszem, nagyon megpuhítottad már őt. Nem.csoda, mostanában könnyű hivataloskodnia, nincs sok baja az irományokkal, mert amit akár csehül, akár németül meg kell írni, elvégzed helyette. Sefl nem valami nagy mester a betűvetésben. Az ilyesmihez nehéz is a keze. No de, barátaim, ma kitűnően sikerült ez a felszentelés. Ilyen forradalmi beszédet máshol lehetetlen lett volna tartani. Mintha még most is hallanám szavaidat, Ládja: „Mit jelent a vörös szín egyesületünk zászlaján? A harc színe ez, barátaim. Ez a szín harcbaszólít a sérelmek, az erőszak, az igazságtalanság ellen, harcba szólít mindama bűnök ellen, amelyeket a gazdaságilag erősek követnek el a szegények és vagyontalanok terhére. A vörös mindig az igazságtalansággal és az erőszakkal szembeni tiltakozás színe volt. Vörös kelyhet viselt Zsizska huszitáinak zászlaja is, amikor a népi harcosok szembeszálltak az úri erőszakkal, Zsigmond császár hit" szegésével, a gazdag polgárság árulásával, amellyel kiszolgáltatta a népet az uraknak és az idegen hódítóknak!" — Ládja, engedd, hogy mégegyszer megcsókoljalak. Űgy-e mondtam, hogy meg kell őrizni a szolidaritást? Azt hittétek, kilépnék az egyesületből, megszegném a szolidaritást? Nem, barátaim, mi négyen összetartunk s ha együttmaradunk, végül mindig győzni fogunk. — Igazad van Václav. Most csakugyan jól sikerült a dolog és éppen ezért emlékeznünk kell a mostani esetre, le kell vonni az ügy tanulságait. De neked is, Václav — mondta meggondoltan és megbocsátóan Lánsky. — Kételkedtenre én valaha is az összetartás erejé" ben? Éppen én voltam az, aki váltig hangoztatta, hogy meg kell őriznünk a szolidaritást. Bennem mindig meg" bízhattok. — Hagyják már abba a sok beszédet és üljenek az asztalhoz. Egy óra elmúlt és kettőkor ott akarunk lenni a Libuse-vendéglőben. Mosogatás után magam is elmegyek a mulatságra. Hát most már elég volt a vitából, egyenek — e szavakkal hívta vendégeit az asztalhoz a szabó felesége. Vosmik elégedett volt s úgy érezte, hogy ismét neki volt igaza. (Folytatjuk.)