Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-05 / 81. szám, szerda

UJSZD Üj csillagtérképet készítenek a szovjet tudósok ttt év alatt végzi el ötezer év munkáját egy modern szovjet „világür-távcső" 1950 április 5 A szovjet csillagászat nagyszabású t€rv végrehajtását tűzte ki célul: ,öt esztendő alatt el akarja készíteni a vi­lágmindenség új térképét. Az eddig rendelkezésre álló technikai berendezé­seket többezer csillag pontos helyét meghatározták már a kozmosz térké­pén. A szovjet tudósok által tökéletes!, tett csilagvizsgáló berendezések azon. ban megsokszorozzák az észrevehető csillagezreket és így jutottak arra a gondolatra, hogy a további kutatások lehetőségének megteremtése érdekében el kell készíteni a világmindenség pon. tos és a mai fejlődés állapotának meg. felelő térképét. 5000 ESZTENDŐ HELYETT ÖT ÉV. Schmidl szovjet professzor, a kiváló csillagász és matematikus, az Északi Sark hőse volt az, aki egy rendívül érdekes és szellemes újítással tökélete, sítette az eddigi csillagvizsgáló beren­dezéseket. Ismeretes, hogy a csillagá­szati távcsöveknek két fajtája van: az egyik az úgynevezett refraktor, a len. csetávcső, a másik pedig az úgyneve­zett reflektor, a tükörtávcső. Az előb­binél közvetlenül a távcsövön keresz­tül vizsgálja a csillagász a végtelen horizontot, a tükörtávcsőnél azonban a messzi égitestekről érkező sugarak a távcsövön keresztülfutva, egy tükörről verődnek vissza a vizsgáló szemébe. Elméletileg mind a két távcső a „vég­telenségig" tökéletesíthető, gyakorlati­lag azonban egészen másként áll a do­log. Minél nagyobb ugyanis egy csillag­vizsgáló távcső, annál inkább megmu­tatkozik nagyságának gyengéje is. Az eddig működésben lévő legnagyobb méretű, csillagvizsgáló távcsövekkel A szovjet csapatok sikeres átkelése a Duna déli szakaszán Sztálin elvtárs a moszkvai városi ta­nács 1944 november 6-án megtartott ünnepi gyűlésén ezeket mondotta: „Ez év októberében kezdődött meg csapataink kilencedik támadása Ma­gyarország körzetében, a Tisza és a Duna közt. E támadásnak az volt a célja, hogy kikapcsolja Magyarorszá­got a háborúból és Németország el­len fordítsa..." A hitleri hordák vadul erőlködtek, hogy feltartóztassák a Szovjet Had­sereg támadását. A német osztagok Magyarország déli részén, a Duna alsó szakaszán létesített hídfőre próbáltak támaszkodni és ezért a folyó nyugati partján hatalmas védelmi rendszert építettek ki. De a Szovjet Hadsereg mögött már olyan haditettek sorakoztak fel, mint a Dnyeper, Bug, Dnyeszter és Prut fo­lyókon való átkelés. így a Duna és a folyó mentén létesített védelmi rend­szer sem állíthatta meg a szovjet hő­sök diadalmas előnyomulását. A tavakban és az esőmosta utakban bővelkedő mocsaras vidék megnehezí. tette a szovjet csapatok előnyomulá­sát, de a szovjet katonák teljes mér­tékben átérezték felszabadítói küldeté­süket. Ez új hőstettekre lelkesítette őket. A harmadik ukrán front csapatai ala. pos előkészítés után átkeltek a Dunán és két kisebb hídfőt alkottak s nyugati parton. A fasiszták megszakítás nélkül indították ellentámadásaikat. Tankokat vetettek be és tűz alá vették a hídfő­ket, hogy visszavessék, vagy pedig beszorítsák a szovjet csapatokat a fo­lyóba. A németek tartalékjait idevonták. Rövid idő alatt három hadosztályt állí­tottak erre a frontszakaszra, közöttük néhány önálló SS-csapattestet. De már semmi sem tudta feltartóz­tatni szétmorzsolódásukat. A harmadik ukrán front csapatai egyesültek a két hídfőből és döntő támadásba mentek át. A Szovjet Hadsereg átkaroló mozdu­lataival megbontotta az ellenség had. rendjét. 1944 november 29-én áttörte a Duna nyugati partján alkotott vé­delmi vonalakat és 40 kilométer mély­ségben betört az elenséges hadállások­ba. Ezt a rést később 150 kilométer frontszélességben tágította ki. A tá­madások során Magyarország déli te­rületén több mint 330 helységet fog­laltak el a szovjet csapatok. így kezdődött meg a feltartóztatha­tatlan erejű dunántúli támadás, amely felszabadította Magyarországot és ha­talmas lavinaként zúdult nyugat felé. Ragyogó győzelme volt ez a Szovjet Hadseregnek! Mennyi heroikus erőfe­szítést, hősiességet takart a hadijelen­tés szűkszavú sora: „Csapataink áttör, ték az ellenség védelmi vonalát!" A drótsövényekkel, betontorlaszokkal és rejtett aknamezőkkel megerősített védelmi vonal áttörése a legnehezebb feladat volt Ezt a haditettet csak a Szovjet Hadsereg tudta megvalósítani, csapattestei tervszerű mozgékony együttműködésével és magas 'erkölcsi tulajdonságaival. A sztálini stratégia az első a hadtörténelemben, amely rész, letesen kidolgozta az áttörés elméletét úgy, hogy azt gyakorlatilag is a leg­teljesebb mértékben alkalmazni tud­ták. A harmadik ukrán arcvonal csapatai, nak Magyarország déli részén kivívott győzelme a bölcs és előrelátható sztá­lini stratégia egyik ragyogó bizonyíté­í ka volt és a szovjet fegyverek min­I dent legyőző erejét hirdette. sem lehetett tökéletesen feltérképezni a világmindenséget. Igaz, hogy az egyik ilyen óriás távcső nyolcszáz, millió fényévnyire „lát" el, de olyan kicsi területen, hogy az égbolt betérké. pezése ezzel a műszerrel kereken öt­ezer esztendeig tartana. Ezzel szemben a Szovjetúnió tudósai, Schmidt professzor nyomán, öt eszten­dő alatt térképezik fel a világűrt. EGY „ÉLESLÁTÁSÚ" TELESZKÓP. Schmidt professzor egy kisebb mére. tű, de rendkívül „éleslátású" telesz­kópot szerkesztett, amellyel kisebb tá; volságig tud ugyan csak eljutni a végtelen űrben, de jóval nagyobb terű. leten. Az égboltot tehát mozaikszerűen rakja össze ez a szellemes készülék és a szűk területen működő, de na­gyobb látósugarú távcsövekkel össze­építve, eléri az e pillanatban elérhető legnagyobb tökéletességet. A Schmidt-féle teleszkóp lehetővé teszi a kozmosztérképezés gigantikus munkájának öt év alatt történő elvég­zését és ezt a munkát világszerte nagy izgalommal figyelik a tudósok. Schmidt teleszkópjának érzékeny fényképleme­zei jelzik az egyes égitestek fényere­jét is, amelyből ki lehet számítani tá­volságukat és következtetni lehet hal­mazállapotukra, az őket körülvevő lég. rétegek magatartására és különleges tulajdonságaira. A szovjet tudósok úgy vélik, hogy a Schmidt-féle tele­szkóppal történő világűr-feltérképezés folytán a világűrben uralkodó törvény­szerűségek sokkal alaposabb megisme­résére és megértésére nyílik majd al­kalom. Elég, ha ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a Schmidt-féle te­leszkóp fényereje százezerszer nagyobb, mint az emberi szemé < és hogy ennek a teleszkópnak igénybevétele tette le­hetővé, hogy a Kentaur csillagkép Al­fájának pontos helyét meghatározzák a világegyetemben: a Kentaur Alfája négyszázmillió fényévnyire van tőlünk és a mi naprendszerünktől teljesen füg­getlen más naprendszer égiteste. Az új világmindenség térképébe számtalan új csillagot és új ködfoltot rajzolhatnak majd a szovjet tudósok: ismeretlen csil. lagok és ködfoltok keletkezését, átala­I kulását, elmúlását, tehát a világok fej. lődését mutatja be a Schmidt-féle te­leszkóp segítségével megszerkesztett új csillagtérkép, amely eképpen nyitott könyvvé teszi számnukra a világmin­denséget. ANDREJ MALISKO: Magyarország csillagai alatt Budapest felett a gyárak füstje száll, a füst a Doma felett beleolvad a kékes, átlátszó égbe. A hitleristák és Szálasi embered nem kímélték a várost Elpusztítot­ták legszebb lakónegyedeit, üzemeit és felrobbantották Budapest nyolc hídját. De a dolgozó nép akarata új életet teremt. Újjáépített gyárak füst­je száll a Duna és szép, új hidjai fe­lett. Az első hidat azok a szovjet kato­nák verték, akik felszabadították Magyarország fővárosát, Budapest munkásai még öt hidat építettek új­já s ezek úgy állnak a Duna felett, mint az ország jövőjének jelképei. Éjszaka gyönyörű Budapest. A Du­na mindkét partján, a Margit-szige­ten és a Csepel-szigeten is zúgnak a gépek, kotrógépek egyengetik a par­tokat, hatalmas daruk emelik a tég­lát az épületek hatodik, hetedik eme­leteire. Nézzünk jobban az építő munká­sok arcába. Itt van egyikük, őszülő, zömök férfi. Kőműves. A Horthy­rendszer alatt börtönben ült, mert a Szovjetúnió békepolitikáját támogat­ta. A háború napjaiban, amikor Hit­ler bandái elözönlötték Magyarorszá­got, vidéken bujkált, hogy ne kerül­jön újra börtönbe. Megviselte a sok gond, de nem hajlott meg, maradt, ami'volt: becsületes ember, aki ren­dületlenül kitart meggyőződése mel­lett. Amikor az első szovjet katoná­kat meglátta, ujjongva kiáltott fel: — Szabadság! Aztán pedig felgyűrt ingujjal segí­tett a katonáknak pontonhidat ver­ni a Dunán át. Most építkezésen dol­gozik, gyorsított módszerrel rakja a téglákat. — Ugy akarok dolgozni — mondja —, ahogy a Szovjetúnióban dolgoz­nak, hogy az új házakat elárassza a napfény és hogy munkáscsaládja­ink kényelmes lakásokban lakjanak. Szeme tűzben ég és a rövid beszél­getés után még gyorsabban, még biz­tosabban folytatja a munkát. A belvárosi utcákban azelőtt estén­ként gazdag ficsurok és bábszerűem felcicomázott kisasszonyok sétálgat­tak. Most ezekben az utcákban más ifjúságot lehet látni. Az úttesten munkás- és parasztifjak, lányok, ke­zükben könyvekkel. A szakiskolák növendékei, tanítójelöltek, orvosnö­vendékek, jövendő gazdászok és gyár ri műhelymesterek. Ajkukon dal cseng: „Drága föld, szülőhazámnak földje..." A szovjet nép iránti hála jeléül, amely Magyarországot felszabadítot­ta a fasiszták igája alól, a Gellért­hegyen hatalmas emlékművet állítot­tak fel, a Szabadság szobrát. Huszon­négy méter magas talpazaton áll a sudár női alak, kezében pálmaág. A túlsó parton emelkedik Petőfi Sándor, a lánglelkű magyar költő szobra, kinyújtott keze pontosan a Szabadság szobor felé mutat, mint­ha a költő, aki életét és vérét adta a népéért, száz év távlatából nyújtaná nemes kezét a felszabadulás emlék­műve felé. Budapest határában, tölgyek és ju­harfák között nyaranként az úttörők táboroznak.. Valamikor erre a buda­pesti gazdagok, arisztokraták villái voltak. Most a munkások és parasz­tok gyermekei. S nemcsak magyar is­kolásgyermekek, hanem itt vendé­geskednek Bulgáriából, Csehszlová­kiából és Lengyelországból érkezett gyermekek is, Bulgáriába, Csehszlo­vákiába és Lengyelországba pedig magyar gyermekek látogatnak el. Ez olyan új jelenség, amelyet Magyar­ország felszabadítása előtt nem is­mert. A határsorompók ma már nem je­lentenek gátat a felszabadult orszá­gok népei barátsága előtt. A Szov­jetúniónak a fasiszták felett aratott győzelme tette lehetővé, hogy a népi demokráciákban kifejlődjék a test­vérnépek iránti mély barátság. Gyer­mekei ma már szabad polgárokként nőnek fel. Kérek darab „Képeskönyv" felirattal ellátott befizetőlapot. A képeskönyv.sorozat előfizetési dija egy évre 120 Kés Admin. UJ SZÓ kiadóhivatala BRATISLAVA Jesenského 8 Pontos címem: Név: Lakhely: Utolsó posta: — házszám: aláírás. A. ZÁPOTOCKÍ 5 1 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ sokáig mondogatták, hogy ez isten rendelése volt. Az Üristen megbüntette, amiért nem akart a budecsi temp­lomba járni. Hogy ez igaz-e, nehéz megállapítani. Való­színűbb az a magyarázat, hogy a plébánosnak a Budecs" hegyre vezető úton azért nem történt baja, mert ettől az úttól nagyon félt és rendkívül elővigyázatosan lépkedett rajta. Hostivarban azonban nem vigyázott, valamiféle szilvamagon elcsúszott és így történt a baleset. A plébá­nos, végtére is, nem volt már fiatalember. A baleset okát ki-ki a maga felfogásának megfelelően magyarázta. Hasonló volt az eset a feltámadási ünnepséggel. Ta­lán csak azért tartatták meg Kovaryban, mivel a plébá­nosnak nem akarózott felmásznia a Budecs tetejére. Ta­lán az volt az oka, hogy a feltámadási körmenetben mindig résztvett a községi tűzoltófecskendő is. Már pe­dig, mint említettem, a hegyre a lovak is csak igen kö­rülményesen tudtak felmenni. A tűzoltófecskendőbe fo­gott lovak, ha a felfelé vezető úton nem is, visszafelé egész biztosan megmakrancosodtak volna. S ki tudja mi­lyen sorsra kerül akkor a tűzoltófecskendő? Viszont tehenekkel felvontatni a fecskendőt azért volt lehetetlen, mert ez nem emelte volna az ünnepség tényét. Bármi lett légyen is az ok, az egyszerű tény az, hogy a feltá­madási ünnepség a kováry-i kápolnában ment végbe. Az ünnepség fényének emelése és az egyesületi zászló megsétáltatása céljából a Budecs'környékiek úgy dön­töttek, hogy testületileg vesznek részt a feltámadási ün­nepségen és az azt követő körmenetben. Igen vagy nem? A négyek tanácsa megbeszélésre ült össze. Még sze­rencse, hogy abban az esztendőben korán kezdődött a tavasz s virágvasárnapján különösen szép és napos volt az idő. Az okorai erdő nyírfái már zöldültek s a termé­szet köröskörül már r£gen felébredt hosszú téli álmából. Ha mindez egy évvel előbb történik, amikor virágvasár­napján havazott még, Budecsky Tóni minden bizonnyal kevésbbé szívesen végezte volna a felügyelet munkáját. Vosmik egészen szerencsétlennek látszott. Szitkozó­dott és bizonykodott. — Most már nem győzhetsz meg, Ládja. Az áldóját, ezek nem emberek, uram bocsá', közönséges marhák. Mi keresnivalója van egyesületünknek a feltámadási ünnep­ségen? Aki akar, elmehet oda. Hiába mosolyogsz. Ládja. Igaz, hogy néha magam is elmegyek az ilyen helyekre. De testületileg, az egyesületi zászlóval megjelenni az ilyen ünnepségen, egészen más, ez már valóságos kleri­kális parádé. Az ilyen helyen rendes embernek semmi keresnivalója nincs. — És mit javasolsz. Václav? — Én semmit sem javasolok, nehogy megint rám­vessétek magatokat. Mindig ti javasoljátok, mi a teendő. Kezdettől fogva hangoztattam, hogy aggodalmam nem alaptalan. Most már itt a bizonyíték. Nem hittetek ne­kem. Hát akkor mondjátok meg, mitévők legyünk most? — Ebben a pillanatban aligha ^ehetünk mást, mint azt, hogy alávetjük magunkat a határozatnak, noha, be­ismerem, a dolog elég kellemetlen számunkra. — Mit jelent az, hogy alávetjük magunkat a hatá­rozatnak? f — Elmegyünk a feltámadási ünnepségre. — De hisz ez őrültség volna, Ládja. Jó, nem mon­dom, hogy lépjünk ki az egyesületből. Tudom, úgyse hallgatnátok reám. Magam is elismerem, hogy ma már nem volna könnyű feladat új egyesületet alapítani. De ez még nem ok arra, hogy jámbor vénasszonyok módjára résztvegyünk a feltámadási ünnepségen. A végén még bekerülünk a „Svoboda"~ba. Mulatságos cikket írhatnak arról, hogy a Budecs-környéki szocialisták klerikális ün­nepségekre járnak. Jó, nincs kifogásom ellene, hogy akik a javaslatot megszavazták, elmennek az ünnepségre, de nekünk, barátaim, nem szabad ott lennünk. A zsidók és az evangélikusok szintén nem mennek el. — Ez igaz, Václav. Nem köteles mindenki elmenni, mi azonban az egyesület vezetői vagyunk. Bennünket figyelnek, mert látni akarják, hogyan végezzük hivatá­sunkat. Már pedig nekünk az a kötelességünk, hogy elsősorban hajtsuk végre az egyesület határozatait. — Az áldóját, Ládja. Látom már, hogy megint meg­győzöl s én magam is el fogok menni. De helytelenül cselekszel, annyi bizonyos. Csakhogy mit tehetek én, a szegény kőműves, ha egyiketek sem nyújt segítséget ne­kem? — fordult Vosmik szemrehányóan Lánskyhoz és Eflerhez. — Miben legyünk segítségedre, Václav? Ha az embe" rek egyházi parádékra akarnak járni, nem verekedhe­tünk velük emiatt. Csak hadd járjanak. Majd, ha mű­veltebbek lesznek, ha alaposan ismerni fogják a bibliát s látják, hogy a hit és a szentírás nem követel ilyesmit, akkor maj'd feliagynak ezzel a szokással, — utasíotta vissza Vosmik szemrehányásait Lánky. — Kissé helytelen szemszögből ítéled meg ezeket a dolgokat, Tomás. Nem elég az embereket műveltebbek­ké tenni. Az is szükséges, hogy gakorlati példát mutas­sunk nekik s beigazoljuk a helytelen dolgok céltalansá­gát. Ha a papok csak a vallással és a lelki kérdésekkel törődnének, nem fájna a fejünk miattuk. Mi az ellen har­colunk, hogy a vallást az emberek megmérgezésére, butí­tására és a rabszolgaság fenntartására használják fel, mint az alkoholt. A szocializmus az ellen harcol, hogy az egyház a vallásos érzéssel visszaélve támogatja a gazda­gokat a szegények kizsákmányolásában. Ma, sajnos, a legtöbb pap ezen az úton halad. Persze, akadnak tisz" teledreméltó kivételek is. Ezek a haladó papok, valóban együttéreznek a néppel és támogatják a nép harcát az úri erőszak ellen. Nemzetünk történfete tud ilyen haladó papokról. Kétségkívül ezek közé tartozott Jeronym és (•Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents