Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-04 / 80. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 április 4, kedd 2 Kčs ül. évfolyam, 80. szám Éljen a felszabadító Szovjet hadsereg! * A CSEMADOK első országos kösgyűlése ti r a tis la vá ha n Vasárnap április 2"án folyt le a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének első orszá­gos közgyűlése a bratislavai Grémium nagytermé­ben. A termet színültig megtöltötték a helyi és vidéki csoportok kiküldöttei, akik összesen 147 CSEMADOK helyi szervezetet képviseltek. A gyűlé­sen megjelent a Tájékoztatásügyi Megbízotti Hi­vatal képviseletében Huska Vladimír osztályfőnök, az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal képviseletében dr. Clementis Antal és Mocák József, a Matica Slovenská képviseletében Kusý Iván és a Magyar Főkonzulátus megbízottja Klíma elvtárs. A CSEMADOK első országos közgyűlése az alapítás óta lefolyt fejlődés kifejező seregszemléje volt. A vidéki egyesületek képviselői, igen nagy százalékban munkások és parasztok, magukkal hozták a feljlő­dő falu minden ígéretét. Hozzászólásaikból kicsen­gett a magyar dolgozók szocializmust építő aka­rata, amely minden nehézség leküzdésével egyre nagyobb teret hódít falvaink és városaink életé" ben. A szocialista kultúra terjed — állapították meg a falvak és városok küldöttei — és a CSEMADOK szervezetek száma e napról-napra szaporodik. Nagy célt tűzött ki maga elé a CSE­MADOK. Ez év végéig 25.000 tagot akar beszer­vezni és működésével megteremteni napról-napra erősödő szervezet tömegalapjait. Lőrincz Gyula elnöki beszámolójában a kultúra zászlóvivőit arra buzdította, hogy Gottwald é s Široký elvtársak szavai nyomán bátrabban és erőteljesebben halad­janak a szocialista kultúra terjesztésének útján. A szlovák és magyar dolgozók testvéri együttmun­kálkodása nem szólam csupán, hanem napjaink élő és forró valósága, amely legbiztosabb alapja a délvidéken a szocializmus építésének. A falvak és városok lakossága jól megértette ezt és munkája arra irányul, hogy ezt a barátságot és testvériséget , megerősítse és kimélyítse. A párt útmutatása alap­ján haladnak a CSEMADOK szervezetei az egész­séges népi kultúra felé. A himnuszok eljátszása után Lőrincz Gyula országos elnök megnyitotta a közgyűlést, üdvö­zölte az egyes csoportok kiküldöt­teit és a megjelent vendégeket. Ezután Huska Vladimír osztály­főnök szólalt fel, aki dr. Pavlik megbízott nevében üdvözölte a gyűlést és sok sikert kívánt az egyesület rpűködéséhez. Az ál­lam kormányzata számít a ma­gyar dolgozók kultúregyesületére, mondotta, amely a szlovákiai magyarság nevelője a szocializ­mus építésében. Segítőtárs a CSEMADOK közös céljaink el­érésében. Segít megerősíteni a béke táborát s-a proletár nemzet­köziség eszméjével zászlaján segít építeni a dolgozók szabad ha­záját. Ezután Major István elvtárs emelkedett szólásra és a Párt ne­vében üdvözölte a jelenlévőket. Kijelentette, hogy a Kommunista Párt a proletár nemzetköziség pártja volt mindig és ma is ennek alapján áll. Éppen ezért a mi pár­tunk volt az, amely elsősorban szögezte le, hogy meg kell találni az együttműködés útját a ma­gyar és szlovák dolgozók között. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a mi pártunk mindig ott fog őr" ködnni a dolgozók kultúrája fö­lött, figyelemmel kíséri minden nép fejlődését és megmutatja a helyes útat, amelyen járniok kell. A Szovjetúnió, a béke bástyája, útja ez, amelyet követve elérjük azt a társadlami rendet, amelyben boldogság virul minden nép dol­gozói számára. Major István üdvözlő szavai után dr. Iván Kusy a Matica Slo­venská nevében üdvözölte a köz­gyűlést, hangsúlyozva azt, hogy a két egyesület a szlovák és magyar nép békés együttmunkálkodásá­nak és kul túrcseréj ének színtéré' vé válik. Az üdvözlő beszédek sorát a hideghéti politikai iskola háromtagú küldöttsége zárta be. A jelenlévők viharos tapssal kö­szöntötték az üdvözlő szónokokat és hosszú percekig éltették Sztá­lin, Gottwald és Široký elvtársa­kat. Ezutáp Lőrincz Gyula elnöki beszá­molójára került sor, amelyet lapunk más helyén teljes egészében közlünk. A nagy tetszéssel fogadott elnöki be­számoló után a közgyűlés jelölő bi­zotságokat küldött ki az új felügyelő bizottság tagjainak jelölésére. A bizott­ság tagjai Rabay Ferenc, Kiss Béla, (Folytatás a 2. oldalon) A mintaszövetkezetek kiküldöttei kicserélték tapasztalataikat az otátraf üredi munkaértekezleten Harc a falusi reakció és a maradiság ellen Szombaton és vasárnap Szlovákia minta a EFSz.einek kkiüldöttei ülésez, tek Ötátrafüreden. A kétnapos munkaértekezleten számot adtak azokról az eredményekről, amelyeket a prágai országos munkakonferencia óta a szö­vetkezetek itt Szlovákiában elértek. Több mint 100 szövetkezeti élmunkás vitatta meg a kétnapos konferen&a alatt a tavaszi munkák során felmerült tapasztalataikat. Az ülést szombaton reggel Inovecký elvtárs, a Pravda mezőgazdasági rovatvezetője nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük Faľ­t'an földművelésügyi megbízottat, Friš képviselőt, a KSS hivatalos lapjának, a Pravdának főszerkesztőjét, Rendek elvtársat, a földművelésügyi megbí­zotti hivatal osztályvezetőjét, Smida és Ďurlš elvtársakat, a Szlovákiai Szö. vetkezeti Tanács kiküldötteit, valamint a megjelent szövetkezeti tagokat. Azoknak a mintaszövetkezeteknek megbízottait hívtuk itt egybe — mon­dotta bevezető beszédében Inovecký elvtárs, — amelyek a közös munkákat már sikerrel folytatják. Azért hívtunk itt benneteket össze, hogy számot adja­tok tapasztalataitokról, hogy elmond­játok, mint szerveztétek meg ezeket a munkákat, milyen nehézségekkel kel. lett megküzdenetekí hogyan kellett har­colnotok a falusi kulákság ellen, mi­ként küszöböltétek ki a zavaró külső hatásokat, miként győztétek meg a kis- és középparasztságot a közös munkák előnyeiről. Természetesen az­ért is hívtuk össze ezt a munkaérte­kezletet, hogy itt a többi szövetkeze­tek aqrjai a ti tapasztalataitokat ma­gukévá tehessék s azokat otthonuk­ba visszatérve saját szövetkezetükben hasznosíthassák. Nemcsak ti, az itt összejött kiküldöttek figyelitek foko­zott érdeklődéssel az EFSz-ek fejlő­dését, de az elért eredményeket érdek­li Szlovákia egész földműves tábora is és nagy figyelemmel kíséri munka, eredményeiteket. A munkakonferenciá­tokon résztvesznek a szlovákiai sajlő képviselői is, akik mindezeket az ada­tokat, beszámolókat és a vita során fel­merülő hasznos hozzászólásaitokat cikkeikben közölni fogják köztársasá­gunk valamennyi földművesével és így azok is meríthetnek a tapasztalataitok­ból, akik ezen a munkaértekezleten nincsenek jelen. Inovecký elvtárs bevezető szavai után Rendek elvtárs, a földnuíveies­ügyi megbízotti hivatal szövetkezeti osztályának vezetője szólt a kiküdöt­tekhez. Beszédében Slánský elvtársnak a beszámolójával foglalkozott, ame.y­ben az Egységes Földműves Szövet­kezetek feladatait határozta meg. Rá.i­dek elvtárs a kiküldöttek, előtt rész­letesen megvilágította az EFSz-ek Há­rom különféle faját és munkamenetü­ket. Beszédének befejező részében fel­hívta a falusi dolgozók figyelmét arra, hogy éberségüket fokozniok kell, mert a falusi reakció mindent elkövet, hogy a szocializmus útjára lépő falu munkás elé akadályokat gördítsen. A kétnapos konferencián az egyes EFSz-ek kiküldöttei szólaltak még lel, így Vezekény, Bozsetekovo, Nagypaka, Udvard, Muzsla, Lelesz, Panyida.'óc, Bitcsica, Nádszeg, Felsőpatony, Csé­csénypatony. Oroszvár, Köbölkút, Nagytőre, Mesztyiszko, Dubová, fsz­tebné, Krászny Brod és Szentpéter kiküldöttei. A munkaülés vasárnap ért véget és a záróbeszédeket Fal't'an dr. földművelésügyi megbízott és dr. Friš képviselő tartották. Az Egységes Földműves Szövetke­zeteink tagjainak, kis- és középjaraszt. jaink figyelmét felhívjuk, hogy ezzel ? nagyfontosságú munkaértekezlettel, la­punk húsvéti ünnepi számában kim:rf­tően foglalkozni fogunk. BRATISLAVA öt éve már. Tavasz volt és hús­vét közelgett. Az embermilliók elnyo­matása az újkori rabszolgaság vége felé közelgett és a diadalmas vörös hadsereg feltartóztathatatlanul nyo­mult Bratislava felé. A német had­vezetőség védeni akarta a várost. Budapest mintájára védeni akarta az utolsó épen maradt házig, tönkre tenni, ami még tönkre tehető, mi­előtt eljön a vég. A felszabadító vö­rös hadsereg nagy lendülettel előre­törő csapatait a Duna, Morva három­szögében akarták feltartóztatni. Bra­tislava dolgozói félelem és remény között töltötték el március utolsó napjait. Március 31-én Sztálin elv­társ napirancsa a következőket je­lentette: „Malinovský marsall kato­nái felszabadították Érsekújvárt, Komáromot és az előretörő egységek egv része átkelt a Duna balpartjá­ra"" Április Irén reggel 6 órakor Bra. tislava fölött már surrognak a tü­zérségi tüz lövedékei. A kisállomás felől erős géppuska ropogást hallani. A harc egész nap erősödik. Április 2-án a fasiszták felgyújtották az élemiszerraktarakat, egy részüket levegőbe röpítették. 2-án este hatal, mas robajjal essik vízbe a Dunahíd. A golyószórók és aknavetők felsza­badító kattogása egyre közelebbről hallatszik. Nyilvánvalóvá válik, hogy a németek néhány óráig sem tudják tartani már a várost. Április 3-án este a moszkvai rádió a követ­kező jelentést adta ki: „A negyedik ukrán front egységei felszabadítot­ták Trnavát és feltartóztathatatlanul nyomulnak Bratislava felé." Ugyan­aznap kiadott másik jelentés szerint a vörös hadsereg csapatai elérték a Duna balpartját. Április 4-én a reg­geli órákban bevonult a vörös had­sereg Szlovákia fővárosába, Bra­tislavába. A vár körüli ellenállást néhány óra leforgása alatt megtör­ték és április 4-én este a város tel­jesen a szovjet csapatok kezében volt. Bratislava dolgozói kibújtak óvóhelyeikből és ujjongva üdvözöl­ték a 4. ukrán hadsereg bevonuló ka­tonáit. így kezdődött... Azóta öt esztendő múlott el. A vörös hadsereg hősies áldozata nem hullott terméketlen talajra. A dolgo­zók, a munkásosztály és a Párt ve­zetésével megmutatták, hogy méltók tudnak lenni a nagy ajándékhoz, a szabadsághoz. A város az ötödik év­forduló napján nem viseli már ma. g-án a pusztítás nyomait, új gyá­rak, lakóházak és hivatali épületek százai nőttek ki a földből, Bratislava népe megmutatta, hogy megérdemli a szabadságot. A hála és szeretet ér­zésével fordulnak a Szovjetúnió éa annak lángeszű vezére, a nemzet­közi proletariátus nagy tanítómeste­re, Sztálin elvtárs felé, hogy a szo­cializmus felé vezető út diadalmas tavaszi allelulájában köszönjék meg azt, hogy ma szabadok. A Vörös Hadsereg győzelme az új­kori rabszolgatartók, a német fasiz­mus gyilkos hordái felett, elsöpörte helyéről a korhadt és pusztulásra érett tőkés társadalmi rendszert s a dolgozó tömegek a munka újabb, magasabb formái felé halladva építik a munkásosztály és a Párt vezetése alatt az ötéves tervet. Bratislavári kívül a városok és falvak százai köszöntik ezen a na­pon a Szovjetúnió népeit és hálá­juknak erősebb munkával és azzal a fogadalommal adnak kifejezést, hogy a Szovjetúnió útján haladva erős láncszemek lesznek a béke arc­vonalán, letörik a háborús uszítók és a reakció minden cselvetését és boldog népek hazájává teszik a Gott­wald és Široký vezette Csehszlová­kiát. BUDAPEST Április 4-e a felszabadult magyar nép új életének nagy határköve. 1945 április 4-én a dicsőséges Szov­jet Hadsereg meghozta a magyar dolgozó tömegek 7 felszabadulását, amelyért Dózsa, Petőfi, Táncsics és az újkori hősök harcoltak. A ma­gyar úri osztály évszázadokon ke­resztül szövetkezett a külföldi ha­talmasságokkal, hogy népelnyomó és kizsákmányoló uralmát fenntarthas­sa, A felszabadító Szovjet Hadsereg nemcsak a hitleri fasiszta világot semmisítette meg, nemcsak kisöpör­te Kelet- és Közép-Európából a fa­siszta tébolyban szenvedő kizsákmá­nyolókat, de meghozta előfeltételét annak, hogy a világon a tartós bé­ke bekövetkezhessek. Meghozta a ke­leteurópai népek millióinak a sza­badságot és a dolgozók' országépítő alkotó lehetőségét. Meghozta Ma­gyarország számára is azt a törté­nelmi lehetőséget, hogy megvethesse alapjait a népi demokratikus rend­szernek. Az ország népe a Kommunista Párt és Rákosi Mátyás vezetése alatt hozzálátott az évszázados hibák ki­küszöböléséhez. — Magyarországon megindult az alkotás, amelyben a munkásosztály oldalán felsorakozott a parasztság túlnyomó többsége és a dolgozó értelmiség is. Az üszkös ro­mok oa n heverő országban az anyák százezrei siratták gyermekeiket és férjeiket, kiket a hitleri fasiszta szoldateszka * feláldozott A dolgozó nép tele volt tettvággyal, de a maga erejéből megállni helyét a nagy vi­har utáni megindulásban aligha tudta volna. A Kommunista Párt lel­kes harcosai áldozatos munkával fá­radoztak azon, hogy új életet és ön­tudatot öntsenek a háború, a hosz­szú elnyomatás kínjaiban elsenyvedi ' népi milliókba. A Párt átvette a ha­talom irányítását, megszüntette a nagybirtokokát, államosította a gyá­rakat és a bankokat és ezzel megte­remtette első feltételét annak, hogy Magyarország életében többé hatalmi szerepet a nép árulója, a tőkésosz­tály ne játszhasson. A külföldi reak­ció azonban mindent elkövetett, hogy a békés fejlődés Magyarországon megindulhasson. Céljainak támoga­tására segítőtársakat tailált a ma­gyar tőkésosztály levitézlett szemé­lyeiben, az egyház főpapjaiban, a "fa­lusi kulákság soraiban, árulókban és kalandorokban, akik minden lehetősé­get megragadtak, hogy Magyarország dolgozóinak kezéből a kormányha­talmat kiragadják. Sorban bukkan­tak fel a Nagy Ferencek, Mindszenti, ek, Rajkok, Radók, akik aljas és mindenre elszánt gyilkos terveikkel a magyar dolgozó nép bukására szö­vetkeztek. A Párt azonban éber volt. Merített a Nagy Októberi Forrada­lom tanulságaiból és acélkeménnyé edződött ökle lecsapott mindenütt, ahol az árulók sisera-hada felbuk­kant. De az acélkeménnyé edződött kéz nemcsak őrtálló és fegyvertartó kéz volt, hanem építő, alkotó, doCgos munkáskéz is, amely fáradhatatlanul (Folytatás a 2.- oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents