Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-25 / 95. szám, kedd

1950 április 25 UJSZ0 döntötték. A csehek és a szlovákok szem'éltetős leckét kaptak, "hogy a nemzeti szabadságot és függetlensé­get csak és egyedül csak imperialista ellenes harccal lehet biztosítani, csak szocia'itia táborban. Es Csehszlovákia nemzeteinek nemzeti szabadságát és függetlenségét véglegesen a KSC harcolta ki a szovjet ncp segítségével j Gottwald elvtárs vezetése mellett, amely párt Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítása szerint igazodik. A i szlovák nemzet különösképpen emlék- j szik arra, hogy amíg a burzsoá nacio. | na'isták német fennhatósng alá, a füg. < gő helyzet gyalázatos ál'apotába, meg­aláztatásba és a nemzeíi katasztrófa j szélére vitték, a lenini-sztálini nemze- j liségi politika volt az, amely nemcsak j a szlovákok nemzeti létének biztosítá- ií sára irányuló évszázados követeléseket ! betöltötte, hanem hallatlan gazdasági ! fejlődést és a nemzeti kultúra teljes , virágzását is biztosította. A népi de- I mokrata csehszlovák köztársaság szi­lárd és fontos alkatrésze a béke és a szocializmus világtáborának. lenln — minden dolgozó tanítója Tisztelettel adózunk a szocialista forradalom géniuszának építő törekvé­sünk teljes felvirágzása közepetie. Lenin müvei számunkra kimeríthetet­len ismeret forrás a szocializmus épí­tésnek mindén szakaszán Lenin gon­dolatait igyekszünk megvalósítani gaz­daságunkban, Szlovákia iparosításában, a fö.dművesek megnyerésében a szo. cia'ista szövetkezeti nagytermelés számára, az iroda'omban. a művészet­ben, a filozófiában, a tudományban, a pártépítesben, az állam építésében, az ; élet minden szakaszán Lenintől tanulunk elvhűséget, tanul­juk azt, hogyan kell mindén kérdés megoldásánál művésziesen mindig a legközelebbi, a legégetőbb feladatokat, a reá'is, a teljesíthető feladatokat ki­tűzni, mert azok a legforradalmibb fel­adatok is. Lenintől tanulunk kérlelhetetlen­ségét az osztályellenség ellen folyta­tott harcban és a marxi-lenini elmé­let kérdéseiben. Lenintől tanulunk szívós és következetes harcot foly­tatni a kapitalista ideológia marad­ványai ellen, a burzsoá nacionalizmus ellen. Lenintől tanuljuk meg a tömegek művészies vezetését, azt, hogyan kell a tömegek élén állni, de amellett tőlük soha el nem szakadni, el nem veszteni velük a kapcsolatot, el nem szigetelődni tőlük. Lenintől tanuljuk meg a proletár internacionalizmus, a munkásosztály nemzetközi szolidari­tása elveinek következetes megvaló­sítását. Lenin új korszakot jelent a nem­zetközi munkásmozgalomban. Az ö vezetése alatt újjászületett a mun­kásmozgalom az egész világon és a munkásosztály élcsapata, amely ki­szabadult az opportunizmus tőréből, rálépett a következetes forradalmi harc útjára az imperializmus ellen. A Lenin által megalapított kom­munista Internacionáléban összpon­tosultak az egész világ proletariátu­sának forradalmi erői. Lenin és Sztá­lin elmélete szerint Gottwald elvtárs vezetése alatt építette fel a csehszlo­vákiai munkásosztály is Kommunis­ta Pártját, a Lenin-Sztálin % típusú pártot. Sztáün — Honin művének feSytatája 1924-ben meghalt Lenin. Sztálin elvtárs átvéve hagyatékát, szent es­küt tett, hogy nagy müvét győze­lemre viszi. A Szovjetúnió még csak ?.kkor kezdett felépülni az imperia­lista és polgárháború borzalmas pusztításából. A Kommunista Pár­tokban felütötték fejüket a kapita­lizmus ideiglenes megszilárdulásának hatása alatt az opportunista és re­formista elemek. Az SzK(b)P-ben a trockisták, zinovjevisták, bucharinis­ták belülről akartak bomlást előidéz­ni és megsemmisíteni Lenin müvét és az imperialisták folvt.on résen áll­tak. hogy megtámadják és megsem­misítsék a fiatal szovjet köztársasá­got. Minden akadályon és nehézségen át, minden ellenség ellen folvtatott kérlelhetetlen harcban Sztálin elv­társ Lenin müvét dicsőséges győze­'cmre vitte. Hála a. nemrethö") mun­kásmozgalom sztálini vezetésének, íz opportvnizmu" és a reformizmus hadállásait a munkásosztály soraiban számos országban felszámolták, másutt merrgyensrítették. Megvetés­sel és gyűlölettel beszélnek a kapita­lista országokban a, munkások töme­gei, a jobboldali Bevin-, Blum-, Schumacher-típusú és más jobbolda­li szocialistákról, mint az imperialis­ták nyomorult szolgáiról, a munkás­osztály árulóiról. Lenin és Sztálin közreműködésével a nemzetközi mun­kásmozgalomban a munkás- és nem­zeti vezetők új típusa fejlődött, olyan új típusú államférfiak, mint amilyen ami elnökünk Kelemnt Gottwald, mint amilyen a kínai Kommunista Párt legendás vezére, Mao-Ce-Tung, mint amilyen Maurice Thorez, Pal­miro Togliatti és mások. Ök azok, akik az emberiség óriási többségének érdekeit és vágyait képviselik, akik egyre erősebb befolyást gyakorolnak a világ folyására és megszervezik a békestratégia, J. V. Sztálin vezetése alatt a béke, a szocializmus és a de­mokrácia világtáborát. Lenin és Sztá­lin közreműködésével termettek meg számos országban a rendíthetetlen harcosok tízezrei, akik fenntartás nél­küli odaadással vannak a proletariá­tus forradalmi pártja, a szocializmus ügye iránt, a fasiszta megszállók el­leni fegyveres harc megszervezői, az imperialistaellenes törhetetlen ke­mény harcosok. A világtörténelem nem ismer olyan mozgalmat, amelynek élén olyan fér­fiak álltak volna, akik oly követke­zetesen és bátran fejleszthették vol­na az emberi társadalom fejlődéséről szóló ismereteket. Férfiak, akiknél oly tökéletesen jutott volna érvény­re az elmélet és a gyakorlat és akik bátor és nagy eszméiket oly követ­kezetesen és kitartóan megvalósí­tották, mint Lenin és Sztálin, akik oly vasakarattal és rendületlenül ha­ladtak céljuk felé és soha, a legne­hezebb percekben sem, vereségek után sem tántorodtak meg, mint Le­nin és Sztálin. Férfiak, akiknek olyan óriási hatásuk lett volna az emberiség sorsára, minden nemzet­re, minden világrészre, minden faj­ra, mint Leninnek és Sztálinnak. Férfiak, olyan igazi férfiak, kik tél­ies mértékben a nép, a társadalmi haladás, a szocializmus szolgálatára <v?ják magukat, mint Lenin és Sztá­lin. ter»«^ rá^'ií'a a béke és a sxo^-'^^ws Leninben és Sztálinban testesült meg mindaz a szép és na<ry. amit a munkásroozíralom ielent. A munkás­osztály. am^lv biT^ott megdönteni az elnvomatáp a k^s^kmánvolás vi­•á^át a háború és rnblás világát és felépíteni a R7abid munka osztálv­•'-Áiviu; a munkásosztály oly vezérekre tf 1 amilvenek nagy történelmi küldetésébe? méltók Olyan vezérekre, amilyenekkel e Te fen e**"" o Pr n in'rf nem is bír­*">tott. T.pnin < T( 5nius r Tr> a.T pr>ibprisé 0' t"'i l-orF^'ánek ki' 1f"öbén pnnp 1" éPÍt/He és meg­"-rrvezőie. Ha. az imperialisták mé°" kételked­tek ahh"P Vio°"v a történol^m nnsz­t-iiAtjj»^ íipu-f filrpt. oktassák el fi­' rvelmesen V. I. Lenm él^traizát., ol­v^'sák el, ho-ryan nőtt gaz rendsze­rük ellen a küzdelem, naránvi kez­'"thő! "^ei óriási méro +^ig. Ott elol­vashatják, ho?ry nem kerülik el a halálos ítéletet. Ott elolvashatják, hogy a halálos ítéletet gaz rendsze­rükön saját országuk munkásosztá­lya hajtja végre. Az imperialisták őrjöngjenek! Csak dühöngjenek! Megvan rá minden okuk. Nem segít az rajtuk. A törté­nelem folyását nem állítják meg és csak fokozzák maguk ellen a gyülö­letetés útálatot. Az imperialisták őrjöngenek! Csak őrjöngjenek Megvan rá minden okuk. Megvan minden okuk arra, hogy pánifélelem vegyen rajtuk erőt, ha jövőjükre gondolnak. Mert a jövő a miénk, a jövő a kommunizmusé, amely az emberiség ifjúsága. Büsz­,K<%„ <ág, boiiiö^öii^yasyynk, ­szesei vagyunk a nagy sztálini kor­szaknak, tudatában vagyunk annak, hogy nincs nagyobb tisztesség, mint a nagy proletár sztratéga, Lenin hadseregéhez tartozni, az ő nagy mü­vének folytatójának, Sztálin elvtárs­nak hadseregéhez tartozni. Bátrab­ban előre a, szocializmus felé — így hangzik az a jelszó, amelyet a KSC központi bizottsága ülésén kitűzött elénk köztársasági elnökünk, Kle­ment Gottwald elvtárs. Lenin halhatatlan zászlaja alatt Sztálin vezetésével megyünk előre harcba a béke és a szocializmus ügyének végső győzelméért. Szokolovits elvtárs segít Minapi beszámolómban említettem, hogy az élmunkájáért kitüntetett Gaj. dos először Szokolovitstól, az építőipar kassai központi üzemi tanácsának el­nökétől kapott tiszta képet al élmunka jelentőségéről. Az ő lelkes magyará­zata és felvilágosító munkája vo't a vetés, amelyből kivirágzott Gajdos él­munkássága. A segédmunkásból lett Kiszela élmunkás ugyancsak az ő köz. reműködésének köszönheti azt, hogy épitőmunkásainak soraiban ma az élen haladhat. Szokolovits élete állandó munkásgyűlések között zajlik le. Ott van mindenütt, ahol lennie kell és azt hiszem, az itteni kerület építőmunkásai között egy sincs, aki ne ismerné. A központi hivatalban alig lehet megtalál­ni, mindig úton van, állandó érintke­zésben áll a munkásokkal és állandó felfedezeő körúton van. Szokolovits elvtái s egyszerű és sze­rény munkás, szakképzett kőműves, hangja igazi becsülete 0 munkáshang és mondanivalójából a munkásosztály­hoz való feltétlen hűség és odaadás árad. A munkások feltétlen bizalommal vannak iránta. Az épíekzési munkála­toknál ezt úton-útfélen tapasztaltam, amikor a munkásokkal Szokolovits elv. társról beszélgettem. Arcukon derűs, elégedett mosoly virult ki, amikor róla esett szó és hasonló mosolyt vettem észre Szokolovits arcán, amikor közöl, tem vele, hogy a munkások szeretik. Ez a közös nyilt mosoly tökéletesen meg. magyarázza azt a meghitt kapcsolatot, amely a munkások és az üzemi tanács elnöke között fennál. — Nem csodálkozom, hogy bizalom­mal vannak hozzám, hiszen magam is munkás vagyok és a saját érdekeimet védem akkor, amikor síkra szállok érettük, hogy zavartalanul végezhes­sék a munkájukat — mondja. — Ez a feladatom és munkámmal csakis a kö­telességemet teljeM'tem. Szerdán kint jártam a piacon. Ilyen, kor népes és színes a város. A piacon ilyenkor talá kozások és meghitt be­szélgetések zajlanak le. így lettem ta­nuja két ismeretlen munkásasszony bi­zalmas beszélgetésnek. — De hát miért nem fordul Szoko­lovitshoz? — kérdezte az egyik asa­szony. — Gondolja, hogy segíteni fog? — Biztosan, kedves szomszédasz­szony. Higyje el nekem, tapasztalatból mondom magának Szokolovits érti a módját, hogyan ke 1 egy munkáson se­gíteni. Forduljon csak hozzá teljes bi­zalommal ö szívesen meghallgatja és ha tud, egész biztos, hogy segíteni fog. Tovább nem hallgathattam őket. De ennyi is elegendő volt, hogy Szokolo­vitsról való véleményem igazolást nyer­jen. Amikor déltájban ta álkoztunk és közöltem vele ezt a beszélgetést, mo­solyogva mondotta: — Mivel ilyen kedves hírt közöltél velem, cserébe elmondom neked a pra­kovcei építőmunkások munkakötelezett­ségét, amit magukra vállaltak a IX. kongresszusra Ez is olyan jó és szép, mint amit te közöltél velem. Tapasz­talhatod belőle, micsoda kimeríthetetlen erőt és kincset rejt magában a mun­kásosztály. A prakovcei üzem munká­sai húsz munkásház építésére kaptak megbízást. Erre az ottani építkezési munkálatok vezetője, Hurdes József a munkabizottsággal közösen azt a ja­vaslatot tette, hogy a húsz munkásház anyagából takarítsanak meg egy házra valót Ugyanakkor az építőmunkásság arra kötelezte magát, hogy ezt a hu. szonegyedik házat díjtalanul felépíti és a gölnici bányászoknak adományozza. A gölnickörnyéki bányászok pedig munkaversenyt rendeznek és a ver­seny győztesének a bányásznapon ün­nepé yesen átadják az ajándékházat. — Ez majdnem olyan izgalmas, mint egy igazi szocialista regény — felel­tem. — Költő sem gondolhatna ki szeb. bet. tömörebbet. Szokolovits elvtárs csak mosolygott. Neki az Ilyen munkakötelezettség bi­zonyára nem jelent meglepetést, ő ta­pasztalatból tudja, milyen alkotó erő­ket szabadítanak fel ezek a nemes ver­senyek és azt is tudja nyilván, hogy minden dolgozó, aki élmunkájával és újító javaslataival hozzájárul az építés, hez, életünk igazi hőse Mielőtt elbúcsúzunk egymástól, Szo_ kolovits még a következőket mondja: — Nem nagy dolog, de mégis jel­lemző dolgozóinkra és követésre méltó. A sofőrök m -^tartásáról van szó. Szombaton ck'.. ián a késői órákban fuvarlevelet kaptunk egy vagon ce­mentről. A kirakó munkások már ha­zamentek, erre hat s,ofőr egymás kö­zött megállapodott, hogy a IX. kong­resszus tiszteletére vállalkoznak a >a­gon cement kirakására. Neki is gyűr­kőztek azonnal a munkának, lelkes és lendületes rr unkával kirakták a ce­mentet. A sofőrök példája követésre méltó és biztos vagyok benne, hogy követni is fogják, mert a szocializmus egyre nagyobb tért hódít dolgozóink szívében. Szabó Béla. — Márciusban 100 százalékon felül teljesítették a terveket. A szlovák ipar az élelmezési iparon kívül március hónapban a terve­ket 109.7 százalékra teljesítette és 1950 első negyedévének ter­veit 101.2 százalékra. A tervek­nek márciusi feladatait az összes ipari szektorokban túllépték. Igen magasan túlteljesítették a terveket az energetikai, ke' ' a* ti, gépipari, könnyű fémipari, keramikai, üveg- és faipari és egyéb iparágakban. Az élelmezé­si iparban az első negyedévben a terveket 101.7 százalékra teljesí­tették. — Bulgáriában több mint 600 mű­vészi kör működik és munkájukban mintegy 300.000 munkás és paraszt dolgozó vesz részt. A. ZAPOTOCK? 6 1 ÚJHARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARJ DEZSŐ A Svoboda című szocialista lap Kladnóban jelent meg. Szerkesztője az öreg Josef Mach volt. Valaha bá­nyászként dolgozott Nyranyban. Kladnóba már mint rokkant bányász érkezett. Egy beomlásnál a lezúduló széntömeg súlyosan megsebesítette és Mach mindkét lábára sánta maradt. ö volt a lap szerkesztője, kiadóhivatali főnöke, hir­detésgyüjtője, korrektora és a kész példányokat is ő küldte szét a vidékre. A Královská Tridán lévő Solc­féle nyomdában, ahol a Svoboda készült, akkoriban nem volt korrektor és így a korrigálás munkáját magának a szerkesztőségnek kellett elvégeznie. Ez új feladatkör volt az ifjú Tóni számára. A déli iskolai szünetben, amely két óra hosszat tartott, segédkezet Machnak a korrigálásnál. Ő hozta be a nyomidából a kefelevonato­kat, elolvasta a cikkeket és korrigált. Ugyancsak ő vitte hétről-hétre a Svoboda példányait tartalmazó csomagot Zákolanyba s ezért minden alkalommal öt krajcárt kapott a megtakarított postaköltség fejében.. Tóninak általában egész sor előnyt biztosított a Machiial és a Svoboda szerkesztőségével fenntartott kapcsolata. Első­ként szerzett tudomást arról, milyen cikkek fognak megjelenni a Svobodában s így az iskolában a bányász­fiúknak jóelőre elárulhatta, hogy a lap legközelebb ki­nek látja el a baját. A Svoboda hol Kestránekkel, a prágai vasművek igazgatójával, hol Paroubek cs. és kir. szolgabíróval, hol pedig a hírhedt Bacherrel, Mudrával a sztrájktörővel vagy a prágai vasművek igazgatóságá­nak füttyszava szerint táncoló kladnói városatyákkal foglalkozott. Tóni minderről tudott, a cikkeket már kefelevonatban olvasta, úgyhogy a szenzációkról ideje­korán hírt tudott adni iskolatársainak. A kladnói bányászok fiai már gyerekkoruk óta he­ves osztálygyülöletet éreztek a német tőkéstársaságok vezetőivel szemben, akik a tárnákban dolgozó apáikat oly kegyetlenül megdolgoztatták és kizsákmányolták. Kylönösen Bachert gyűlölték. Ö volt a kladnói mim" kásság legesküdtebb ellensége, amolyan minden emberi érzésből kivetkőzött uzsorás, kegyetlen bérleszállító és zsarnok, akinek lelkiismeretét nem egy munkás élete és vére terhelte. Szembe is fordult vele a népharag 1889-ben, a véres kladnói Űrnapján, amelyre hosszú ideig emlékeztek a bányavárosban. Erról és más kladnói eseményekről beszélt az öreg Mach a déli szünetekben fiatal segítőtársának, akivel együtt készítette elő a Svoboda új számát, akivel együtt korrigálta a kefelenyomatokat és akivel szívesen elvitatkozott a küszöbön állo választásokról is. Mindketten meg voltak győződve a szocialisták vá­lasztási győzelméről. E tekintetben megoszlott a szer" kesztőségbe ellátogató bányászok felfogása. Gyakran került sor vitára, veszekedésre, sőt, fogadásokra is. Szegény Mach és annak a győzelembe vetett szlárd hite gyakran ízetlen tréfák céltáblája volt. Azt beszélték róla, fogadást kötött, hogy amennyiben a szocialisták megbuknak a kladnói kerületben lezajló választásokon, kiegyenesített lábakkal ugrik az egyik tárnába. Szegény Josef Mach, mint már említettem, baleset következtében nyomorék lett. Két lába ó-betű formájá­ba görbült, lábait kiegyenesíteni a baleset óta nem tud­ta. Ezért, természetesen, a tárnába sem ugorhatott volna kiegyenesített lábbal. A bányászélet kemény és irgalmatlan. A bányászok szavai és tréfái is igen gyakran kemények és irgalmat­lanok. Erről a szabóék Tóni ja, már mint iskolásfiú, meg­győződött a bányászokkal folytatott gyakori beszélge" tései során. Véres Űrnapja. A Svoboda szerkesztősége zsúfolásig megtelt. A füstös helyiségben újra ott ültek a bányászok és a véres Űrnapjáról beszélgettek. Ez a véres Űrnapja hosszú éveken át volt a visszaemlékezések és viták tárgya. Oly­kor veszekedés támadt akörül, hogyan is zajlottak le a nevezetes események Kladnóban, miért és hogyan ke­i-ült sor a vérengzésre. A bányászok ma is a véres Űr­napjáról társalogtak. — Ügy volt az, ahogy mondom, — dörmögte Bir bäum. — Hiszen az asszonyom ott állt Hrubes közvetlen közelében. Hrubes leszakított egy gallyat. Erre Trojan, a rendőr, kihúzta kardját és Hrubesre suhintott. Az odakapott az arcához, amelyet elöntött a vér. Feleségem kiabálni kezdett: „Jézus Mária, hiszen ez a dög meg­vágta!" Az emberek rögtön közrefogták és püffölni kezdték Trojant. Valaki felrikkantott: „Bacher szolgája a gyalázatos!" és az emberek erre össze-vissza kiáltot­ták: „Gyerünk Bacherre, rá a bitangra!" Most már vala­mennyien futottak le, végig a Hutská ulicén ... — Fogd be a pofád, te hülye, hiszen egészen más­kép történt. A rendőrök Hrubest a városházára kísérték és aziután ott verték véresre, — szakította félbe az elbe­szélést valaki. Kisvártatva teljes gőzzel folyt a vita és a veszekedés. Ahány ember, annyiféle változat. Az 1889. évi véres úrnapi eseményekről igen sok legenda, találgatás és magyarázat keringett a nép körében. Az ilyen találga­tásokat és magyarázatokat az évek folyamán a külön­böző tárnákban és különböző községekben újra és újra elmondották, megtárgyalták, úgyhogy azokból végül közvélemény lett, amely azonban tárnák és falvak sze­rint változott. Az úrnapi eseményeket másként és más­ként adta elő Birbaum Podpruhonból, Kejr Rozdelov­ból, Feigl Hronovkából és Mrázek Kübeckből. Nem csoda tehát, hogy a Svoboda szerkesztőségében ülő bányászok sem tudtak megegyezni abban, hogyan is zaijiottak le az úrnapi események.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents