Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-25 / 95. szám, kedd

A CSE HS ZLOVÁKI AI M AGYAR D OL GO ZŰK L A PIA Bratislava, 1950 április 25. kedd 2 Kés III. évfolyam, 95. szám A rozsnyói fokozott munkával köszöntik a májust Emelkedik a munka termelékenysége és a kongresszus előestéjére teljesítik a Már csak egy hét választ el bennünket a dolgozók legnagyobb ünne­pétől, a május elsejétől. Innen pedig már csak tíz nap a szlovákiai mun­kásosztály élcsapatának kongresszusa. Mindenütt megkezdődtek a má­jusi előkészületek és a dolgozók megfeszítik minden erejüket, hogv a IX. kongresszusig teljesítsék vállalt kötelezettségeiket. A Nemzeti Front já­rási bizottságai pontos tervet dolgoztak ki á május 1-i akció keresztülvi­telére és ay. elmúlt vasárnapon már elindultak a Nemzeti Front agitket­tősei is, hogy házról-liázra járva a lehető legnagyobb tömegeket győz­zék meg a május 1-i hatalmas békemanifesztáció jelentőségéről. Üzemeink különös nagy gonddal készülnek május 1-ére. Ez természe­tes is, hiszen a munkásosztály érzi és éli át legjobban, mit jelent a sza­bad május elseje. Egy pillantást vet a múltra és megállapítja a különb­séget, megállapítja a két élet, a mult és a jelen közötti különbséget. Még jobban összpontosítja figyelmét a munkára, mert tudja, hogy az építés a legnagyobb csapás a háborús uszí­tás ellen és a népi demokráciáknak, a szocializmusnak győzelme a béke legfőbb zAloga. Békésen és nyugod­tan készül május elsejére, mert tud­ja, hogy a világbéke fölött őrködik Sztálin és a Szovjetúniő hatalmas hadserege, a Szovjetúnió népeinek legyőzhetetlen ereje és a napról-nap­ra növekvő béketábor. rozsnyói bányavidéken az ötéves r>rv második évének eJ ső hónapja u ^^odött. A munkások, mi­auján megállapították a hiányokat és hibákat, nekilendültek és még na­gyobb^ erővel harcoltak tovább a terv sikeréért. A rozsnyói vasércbányák közfii a dobsinai íizem már 108.1 szá­zalékra, a dernőí üzem 106.7 százalék, ra, a Rozsnyó—B/sztrobánya 104.7 százalékra, a Rozsnyóbánya 105 szá­zalékra teljesítette a márciusi tervet, de az idetartozó többi vasércbányák, Alsó-Sajó és Vashegy is jóvel télül vannak a 100 százalékon. A dolgozó tömegek napról napra jobban élik bele magukat az állami bérkatalógus új rendszerébe és megvan minden előfel­tétel arra, hogy az áprilisi terv a már­ciusinál is jobban sikerüli. i A munka termelékenysége is emel­kedik. A munkaidőt jobban használják , ki és az érc minősége is általában ja­vul. A munka termelékenységének emelésben a legjobb eredményt a Rozsnyóbánya érte el, amelynek ter­melékenysége 34 százalékkal emelke­dett. Mögötte második helyen áll a Dobsinabánya 14 százalékkal és a sajó. házi tárna 12.2 százalékkal. A rozs­nyóiak azt mondják, hogy a kong­resszus előestéjére teljesítik kötele­zettségvállalásaikat és ha beletekin­tünk kötelezettségteljesítésük kimuta­tásába, látjuk, hogy teljesíteni is fog­ják. Az élmunkásmozgalom és a szo­cialista munkaverseny is igen örven­detesen fejlődik. A Rozsnyóbányában Berezeli István, Gudász Gyula, Sim­csik István, Szeleczky István, Der­nőn Meszner János, Potoczki And­rás, Varga László, Mankó László és Bernát Imre, Dobsinán Gyurán And­rás, Kovács János, Ádámi György, Vashegyen Kálna Pál, Likó György, Zacharovszky János, Sajóházán Fab- ry János, Vajda István és Miko Ár­pád értek el kiváló eredményeket és segítettek a t ervteljcsítésben. A rozsnyói bányavidéken megala­kult az újítók klubja, amelyben a legsikeresebben dolgozik Papcun La­jos, aki egymaga 23 újítási javaslatot nyújtott be 4 millió korona évi meg­takarítással és kötelezte magát, hogy az ötéves terv végóig kerek 100 újí­tási javaslatot nyújt be. Jó újítók még Árvay János, Kuranis Ferenc, Kalábisz mérnök és Pocsiúbai Géza. Ezek a dolgozók járultak hozzá leg­inkább ahhoz, hogy a márciusi terv pótolta az elmulasztottakat és ők vitték be az élmunkások és újítók új munkaütemét a bányák életébe. Rozsnyó és e környező falvak népe egyre fokozódó sikereinek jegyében várja a szabad máijust, dolgozóink nagy ünnepét. Epítőmunkásságunk új mm csaliba indul május elseje és a Pártkongresszus előtt Ma kezdődik meg a kéthetes élmunkás műszak az építkezéseken Hétfőn rajt-ol építkezéseinken a kéthetes élmun­káaműszak. Ennek a műszaknak kezdeményezése a dolgozók legszélesebb tömegeiből indul ki, akik pél­dát akarnak mutatni arra, hogyan kell munkával megiinnejwlni a „Munka ünnepét," és a munkásosz­tály élcsapatának IX. Kongresszusát. A dolgozók értik feladataikat. Tudják azt, hogy csak élmun­kásmódon dolgozva biztosíthatják az építőipar ma­gasabb termelékenységét, a terv túlteljesítését és csak így fejezhetik be minél gyorsabban az új gyá­rak, vízierőművek, közlekedési gócpontok és lakó­házak építését. Az építészet általában teljesíti azo­kat a feladatokat, amelyeket az öt­éves terv második éve reá ró. Sőt vannak olyan építkezések, amelyek pzen felül vállaltak kötelezettségeket és teljesítik őket a kongresszus tisz­teletére. E hó 20-án az építőmunkás szakszervezeti szövetségnek Bratis­lava kerületi tanácskozásán megálla­pították, hogy a kötelezettségválla­lások nagyrészét 90. sőt néhol 100 százalékban ' teljesítették már eddig is. Azonban ezek az eredmények ne adjanak túlzott reményekre okot és np csökkentsék az építömunkásság munkaerői eszítéséfe. Ezek az eredmé­nyek csupán azt bizonyítják, hogy építészetünknek nagy termelési tar­talékai vannak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy néhány építkezés, mint pl. a Kábel-gyár új épülete egy főre és egy órára 100 koronánál maga­sabb termelékenységet mutat fel, míg a terv csupán 70 koronát írt élő. MÉG ERÖSEBB ÜTEMMEL Az építészetben azonban még nem használtuk fel azokat a lehetősége­ket, amelyeket az élmunkásmozga­lom kifejlesztése nyújt. Kevés olyan építkezésünk van, ahol a munkásság nagyobb, része dolgozna élcsoportok­ban. Még az úgynevezett legjobb munkahelyeken, mint pl. a Kábel­gyár új építkezésein, vagy az új üzem építkézsein is csupán a dolgo­zók egynegyede dolgozik élmunkás módjára. A legjobb építöiizemek is csupán most, a kongresszus és május elseje előtt határozták el, hogy ak­ciót kezdenek a munkástömegek nagyrészének az ólmunkásmozgalom­ba való bevonására. Éppen ezért, mi­vel az élmunkásmozgalom az építé­szetben még nem érte el a legmeg­felelőbb fokot, azt kell mondanunk, hogy az ütem még nem az, amit lát­ni szeretnénk. Még akkor sem, ha jól teljesítik a tervet. Hiszen minden élmunkás, ha csak 20 százalékkal lé­pi túl a tervet, óriási előnyt jelent és ha ezeknek számát növelni tud­nók, az döntő módon tudná befolyá­solni az építészeti terv teljesítését. KERESSÜK CSAK AZ OKOKAT! Mi lehet az oka annak, hogy ez a nagy lehetőség még nincs kihasz­nálva. Hiszen az élmunkásmüszakok­ból láttuk, hogy maguk a munkások követelik azt, hogy lehetővé legyen téve az, hogy élmunkásmódra dol­gozzanak. Igaz, hogy ennek műszaki és szervezési előfeltételei is vannak. Az építkezések időtartamát csupán akkor rövidíthetik meg, ha a telje­sítménynormákat csupán akkor lép­Kötzöntjiik a nagy kínai népet, amely kiharcolta sza­badságát és függetlenségét és a Szovjetúnió oldalén a szocializmus útjára lépett! A kínai néphadsereg elfoglalta Hainan fővárosát Valamennyi kínai lap vezércikkben foglalkozik a győzelmes partraszállás­sal Hainan szigetén. A pekingi Peop- les Daily megállapítja: ez a győzelem súlyos csapást mért az amerikai im­perializmus ós a Kuomintang marad­ványaira. A sikeres partraszállás je­lentős lépés a következő csaták elő­készítésében, amelyeket Kinmen, Csu. san és más szigetek, valamint Formo­za felszabadításáért vívnak meg. Az Üj Kína hírügynökség beszámol a hainani partraszállás előkészítő had­műveleteiről A felszabad'tó néphadse­reg 4. hadseregének egységei az ápri. lis 17-i nagyszabású partraszállás ejőtt a mult hónap folyamán négyszer keltek át sikeresen a hainani tenger­szorosán és a szigeten harcoló partizánokkal egyesülve készítették elő a part­raszálló csapatok útját. Március 6-án a népi felszabadító hadsereg néhány rohamegysége part­raszállt Hainan nyugati részén. A hai­nani népi haderők segítségével sike­rült rést verniök a parti védelemben. Március 10-én indult el Lincsau fél­szigetről a második rohamegység és 175 kilométeres tengeri út után partot) ért Hainan keleti oldalán.A harmadik csoport, partraszállása március I7_cn reggel történt meg, ezúttal Eszak­Hainanban lépett a szigetre a népi feL szabadító hadsereg egy rohamcsapata. A negyedik partraszállási hadművelet, amely március 25-én kezdődött, már nagyobb erőkkel történt. Mialatt ezek az egységek három Kuomintang.hajóval felvették a harcot ,a népi flotta többi egysé­gei partraszálltak Hojhautól ke­letre. Ezekkel a hadműveletekkel a népi felszabadító hadsereg 200 kilométeres szakaszon ütött rést a Kuomintang védelmi vonalaiban. A rémült Kuo­mintang csapatok hanyatthomlok igye­keztek újabb védelmi vonalat létesíte­niteni, a néphadsereg azonban ezt az új védelmi vonalat is teljesen meg« semmisítette, majd tovább nyomulva, a sziget belsejében találkozott a Kuo­mintang 255. hadosztályának főerejé­vel. Egyetlen órai heves harcban ezt a hadosztályt is szétverték. A legutolsó jelentések szerint a kí­nai néphadsereg elfoglalta Hojhaut, Hainan sziget fővárosát. A néphadsereg egységei szorosan együttműködnek a sziget belsejében harcoló szabadságharcos osztagokkal. A Kuominlang-klikk körében uralkodó fejveszettségére jellemző, hogy 24 órával a sziget felszabadulása előtt Csang-Kai-Sek Formoza szigetén le­vő taipehi főhadiszállása még nagy­hangú győzelmi híreket kürtölt világ­gá, amelyeket természetesen készsé­gesen átvett a dollársajtó. Jellemző, hogy a Newyork Herald Tribun pél­dául április 19-i számábtr. még diadal­ittas hangon jelentette az első oldalon, hogy „a Hainan szigetén partraszállt vörös csaaptokat megsemmisítötték". A tények — mint már annyiszor — ezúttal is alaposan rácáfoltak az ame­rikai imperializmus szószátyás propa­gandájára. Szovjet válasz a provokátoroknak hetik túl és munkájukat általában csak akkor javíthatják meg, ha az üzemterv lelkiismeretesen fel lett bontva az egyes csapatokra és ha az akkordlistákat nem állították l<í elő­re. A munka folyamatossá gát nagy­ban akadályozza az anyagellátás in­| gadozása is. A jó munkásoknak az építkezéseken nem szentelnek ele­gendő figyelmet és gondoskodást, nem buzdítják őket, nem segítik őket. Ezt bebizonyította az élmun­kásmüszak hete is februárban. So­kan akkor figyelemreméltó ered­ményeket értek el, azonban a mun­kaversenybe nem kapcsolták be őket hosszabb időre és nem tették szá­mukra lehetővé, hogy továbbra is úgy dolgozhassanak, mint azon a 1 héten. Az építkezéseken nem minden vezető érti feladatát úgy, hogy előse­gítse az élmunkásmozgalom és a szocialista verseny kifejlődését. HOGYAN JAVÍTHATUNK EZEN? A mostani kéthetes élmunkásmü­szakot sokhetes előkészület előzte meg. Nagyobb figyelmet szenteltek az anyagszállításnak és a tervfelbon­tápnak, mint eddig. Sok építkezésen jóelöre megvitatták a fontosabb kér­déseket a munkásokkal. Ezzel az előkészületek nagyjából megtörtén­tek. Most alkalom kínálkozik az épí­tésvezetőknek s a műszaki káderek­nek arra, hogy a pártszervezetek és és szakszervezeti csoportok segítsé­gével mulasztásukat pótolják és meg­tegyenek mindent arra, hogy az él­munkásmüszak necsak rövid ideig tartó fellángolás legyen, hanem tar­tós és melegitö tüz, amely új lendü­letet, még nagyobb ütemet visz az építészetbe. Csak így köszönheti az építészet helyesen a munka ünnepét, a dolgozók szabad mágusát és a KSS IX. kongresszusát. Április 18-án az USA válaszolt a szovjet kormány április 11-i jegyzé­kére, amely — mint ismeretes — tiltakozott a szégyenteljes libavai amerikai provokáció ellen. Egy hétre volt szüksége az amerikai kormány­nak ahhoz, hogy megfogalmazza a maga válaszát és tíz napra, hogy egyáltalában állást foglaljon a pro­vokáció ügyében Az amerikai válaszból kitűnik, hogy ok achesoni „totális diplomácia" legfontosabb sajátossága — a „totá­lis" hazudozás. Valóságos dajkame­se, amit ez a jegyzék a közvélemény­nek feltálal — és ebben a daíjkame­sében army ír a fejetetejére áll min­den, hogy a provokáló és tüzelő amerikai bombázógépből a végén — ártatlan áldozat válik. Jellemző, hogy még az imperialista sajtóban napvilágot látott híradások egész sora is éles ellentétben áll az amerikai (jegyzék „állításaival". A jegyzék szerint az amerikai repülőgép „fegyvertelen" volt. A nyugati sajtó jelentésiei szer int a balti tengeri ame­rikai repülőgépek fel vannak fegyve­rezve. A jegyzék szerint az amerikai gép valamiféle sétarepülést végzett. A nyugati sajtó jelentése szerint az „eltűnt" gép felderítő radarral és légifényképező berendezéssel volt fel­szerelve. Az amerikai jegyzék „nem tud" semmit a szóbanforgó gép által elkövetett határsértésről és provoka­tív tüzelésről. A nyugati sajtó ezzel szemben jelentette, hogy az amerikai gép véges-végig rádióösszeköttetés­ben állott a wiesbadeni amerikai törzskarral. Miként a szovjet repülőgépek — a szovjet kormány válaszjegyzéke is megadja a méltó választ a provoká­toroknak. A szovjet jegyzék újból nyomatékosan leszögezi minden tá­madó felé: „Ha egy külföldi repülő­gép megsérti a Szovijetúnió határait és behatol szovjet területre, a szov­jet repülők kötelesek arra kényszerí­teni, hogy leszálljon egy szovjet re­pülőtérre, ellenállás esetén pedig nyissanak rá tüzet." A szovjet jegy­zék úgy értékeli az amerikai kor­mány kijelentéseit,* mint „kísérletet arra, hogy kitérjen a felelősség elől a nemzetközi jog durva megsértése miatt". ß s a szovjet kormány minden különösebb vitábabocsátkozás nélkül fenntartja első jegyzékének ténymeg­állapításait, anfiel yet nemcsak a szov­jet kormány vizsgálata támaszt alá, hanem a világsajtó számos híradása is. Az amerikai bajkeverők semmi­féle rágalma sem képes eltitkolni, hogy egy amerikai bombázógép meg­sértette a szovjet határt, behatolt a Szovjetunió területére és ott tüzet­nyitott szovjet repülőgépekre. A radotini sortűz 20. évfordulója Kopecky táiékoztatásügyi miniszter beszéde Kopeeky tájékoztatási és népmüvelésügyi miniszter vasárnap, április 23-án beszédet mondott abból az alkalomból, hogy elkövetkezett husza­dik évfordulója a Radotinban a munkásifjúságra leadott sortüznek. — Radotin emlékünnepet tart. 1930 április 20-án csendörfegyverek tüzeltek a munkásifjúság és gyer­mekek tüntető menetére. A csehszlo­vák burzsoáziát támogató csendörök igyekeztek feltartóztatni harcos for­radalmi tömegünket, amely már ak­kor azt a boldogságot akarta kihar­colni, amelyben ma már hazánkban részünk van, — mondta többek közt Kopecky elvtárs. — 1930-ban, mikor T. G. Masaryk 80-ik születésnapja alkalmából oly sokat beszéltek a demokráciáról és a humanitásról, abban az évben kö­vette el a csehszlovák burzsoázia csendörsége a durva terrorcselek­ményt. A radotini sortüzet követte a kosuti, a fryvaldi, mosti. duchcovi, stb. sortűz. Ekkor indult meg teljes erővel a kapitalizmus létéért vagy nemlétéért a küzdelem hazánkban. A csehszlovák munkásosztály, és a cseh­szlovák burzsoázia közötti nagy harcból óriási szenvedések és meg­próbáltatások árán a csehszlovák munkásosztály kei-ült ki győztesen. A radotini tüntetés eltiltása után Kosorban illegális tüntetésre gyüle­kezett a kommunista ifjúság és azt a csendőrterror és rendőri tilalom ellenére megtartották. A Kóserból Radotin felé menetelő tömegre csend­őrkordon adott sortüzet. Nem hittem volna, hogy a csendörök képesek ilyen vadállati tettre. Csak amikor láttam, hogyan zuhannak a földre a megsebesült gyermekek és lánykák, rohantunk elkeseredetten a csend­örökre, mi felnőttek és megfenyeget­tük őket, mint gyilkosokat. A mai ünnepélyen kegyelettel és tisztelettel emlékezünk meg a hősök­ről, akik 1930 április 20-án a radotini cendőrterror áldozatai lettek. De nem sikerült őket elnémítani. Jelen vannak. Drda Mária, akinek kezét a csendőr­golyó elnyomorította, becsületes kom­munsita harcos maradt, hasonlóképpen R. Kaőne, Reich Tilda, aki szlovákiai eredetű, a Szovjetúnió csehszlovák katonai egységében szolgált a háború alatt, mint politikai emigráns. Öntuda­tos. állhatatos elvtársnők lettek Breich Jirina és Martinec Ruzena is, akik a radotini sortűz idején 13 évesek vol­tak. A kiontott munkásvér még vörö­sebbre festette a kommunista Kosort és Radotint, amelyeknek dolgozói a KSc és Klement Gottwald vezetése alatt hosszú évek harcán át elérkez­tek 1948 győzelmes februácjáho*.

Next

/
Thumbnails
Contents