Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-21 / 92. szám, péntek

Kultúrmunkánk Az ifjúság kulturális ér­deklődését bizonyítja az, hogy a Jiiemmcky jelvény­szerző versenyre a jelentke zesek mindinkább szaporod­nak. Sok helyről azonban meg nem jelentkeztek. Ez pedig azt jelenti, hogy nem eieggé foglalkoztak ezzel a kérdéssel, vagy helytelenül jártak el, mert a Jiiemmcky jelvényszerző versenyt nem is ismertették a tagsággal. Ezeket a hibákat sürgő­sen ki kell javítani. Ivieg­pedig úgy, hogy minden he­lyi szervezetben a tagság bízzon meg valakit a ver­seny levezetésével. Nem elég azonban a verseny­felelős kijelölése, hanem szükséges, hogy annak mun­káját az egesz vezetőség tá­mogassa. A verseny-ieielös a jelentkezőket a SUV'CSM magyar osztályának tBra­tislava, Jelenia 2) jelentse és igyekezzen a jelentkező­ket előkészíteni, hogy a Ji­lemnický jelvényt mind­egyik megszerezhesse. Ahol esetleg nehézségek fordul­nak elő a könyvek beszer­zésénél, mert nem tudjátok hol beszerezni azokat, sür­gősen jelentsétek, hogy ide­jében megküldhessük szá­motokra. A jelentkezéstől számított három hónapon belül telje­síteni kell a versenyfeltéte­leket, melyek a következő könyvek elolvasásából álla­nak: 1. Politikai könyvek: Lenin—Sztálin: Az if­júságról. Május 9. Alkotmány. 2. Szépirodalmi regények: Jilemnický: Töretlen föld. Fučik: Üzenet az élők­höz. Malá Mača fiataljaival most alakítjuk meg a Szoko'-kört, hogy sportot kedvelő tagságunk versenyeken is indulhasson. Ná­lunk az ifjúság nagyon szeret sportolni és ezért hamarosan megkezdjük az új sportpálya építését. A TOZ-jelvényszorző verse­nyen közülünk húszan vettek részt. De kulturális téren is megállja szervezetünk a helyét, mert már tíz tagtársunk je­lentkezett a Jilemnický-jelvény. szerző versenyre. Nagy József. 3. Cseh íróktól: Zápotocký: Üj harco­sok sorakozója vagy Olbracht: Anna. 4. Szovjet íróktól: Makarenko: Az új ember kovácsa. Szakkönyvekből: Az EFSz alapszabá­lyai. Ezenkívül négy filmet kell megnézni, melyeket szabadon lehet választani, csupán 2 csehszlovák, 1 szovjet és a népi demokra~ tik us államokban elkészí­tett film legyen az. Az elolvasott könyvekről és a megnézett filmekről rövid, írásbeli, majd szóbe­li beszámolót kell tartani a versenybizottság előtt. Aki mindezt teljesíti, megkapja a Jilemnický jelvényt. A Jilemnický jelvényszer­ző versenyen résztvevők száma mértékadója annak, hogy milyen módon igyek­szenek a helyi szervezetek saját kulturális életüket megalapozni. Reméljük, hogy helyi szervezeteink nem hagyják figyelmen kívül e verseny, jelentőségét és a még hiányzó jelentkezése­ket hamarosan jelenteni fogják. HAT- UAL - RA KEK LETT AZ E 0 MA ÜIKIN^T- Rg ÉBREOTA MROS , MA m KI ­"P 0­BOMUK EZERSZÁM A ZASZLO É S m ÍZIVBT.KITÁRJ A A NEP KOSZONTSV; I NOTASZijvAL MA3U5 E1SETJET, DALOLJUK BĎIOOCAN A Ml/N-KA HIM - NI/­SZAT MITNK A NAP-.jy - &ÄR A iZ£L£$ t '< MA3WS ELSEJE J AZ IF-5v-SAS /• ŕíA6 l E M I N E l E í E i. HARC A PARTÉRT. A szenvedések földje. A régi Oroszország hatalmas biroda'om volt A földben nagy kincsek lapultak — szén, vas, olaj és mindaz, ami az emberi élet megkönnyítéséhez szüksé. ges; az ország népe dolgos volt, Oroszoiszág kiváló művészeinek és tudósainak a neve bejárta az egesz világot. Mindene megvolt, hogy gazdag ország legyen, la­kossága pedig boldog és jómó­dú. Mégis a nep hallatlan nyo­morúságban tengődött, gyárak és vasutak alig voltak, az ipar nem fej ődött, a természeti kin­csek a fölid mélyében kiliaszná. • latlanul hevertek, a világhírű tu­dósok és müvesz'.'k szegénység­ben és állandó üldöztetesben él­, tek. Valami hiányzóit ahhoz, hogy a nagy kincsek áldássá le­j hessenek. Oroszország nem a nepé volt, hanem az uraké. Gő­gös és bula nagybirtokos herce. gek és grófok szipolyázták a parasztokat, az egész nép nya­kán pedig olt üli a legfőbb úr, minden oroszok teljhatalmú cár. ja A szegénység olyan nagy volt, hogy időnként egész or­szágrészeket pusztított végig az éhínség. | Figner Vera, a híres forradal. már, fiatal korában mint orvos járta a falvakat Börtönnap'ójá­ban megírta, mit látott a nép között. „Havonként tizennyolc napot utazással töltöttem, felkerestem a falvakat és a tanyákat, mégis, merkedtem a nép mélységes nyomorával és szenvedésével .. Mihe'yt megérkezésemnek híre mint, a betegek egész áradata indult meg. Percek alatt har­mincs-negyven páciens töltötte meg a szobát. Öregek és fiata­ok, rengeteg asszony, még több gyerek; a gyerekek sírása és nyöszörgése betöltötte az egész szobát. Nincs ember, aki ennyi szenvedés lát t ár közömbös ma­radhatott volna Piszkos, elcsigá­zott emberek, betegségük elha­nyagolva, felnőttek, többnyire reumával vagy fejfájással, — egyik-másik tíz-tizenöt éve tű. ri, csaknem valamennyien bőr­betegek ... gyógyíthatatlan gyo. mor. és bélbajok, messzire ha l. ható, hörgő lélekzetvétel, szifilisz csaknem minden korosztályban, daganatok, gennyes sebek vég­nélküli sorban Ráadásul hihe­tetlen piszkos ruhák és lakások, kevés és rossz táp'áék. Az em­ber a fejéhez kap. mi ez? Emberi élet, vagy állati? Könnyeim gyakran keverednek össze .az orvossággal, melyet e szeren­csétlenek számára készítettem. Ez az élet semmivel sem lát­szott jobbnak az indiai pária éle­ténél". A cár rendőrei és csendőrei a parasztokat ütötték, verlek, asz. szonyaikat meggyalázták. Elke­seredésükben gyakran felsóhaj­tottak: — Mikor lesz már vége a szenvedéseknek, mikor szabadu. lünk meg a cártól? A pópák erre azt felelték: — Ne merjetek lázadozni a cár ellen. Tűrjetek békében. Voltak, akik nem így gondol­koztak. Diákok, orvosok, tudó­sok, írók, a nép színe-virága. Nem nyugodtak bele a zsarnok, ságba és szabadságot követel­tek. Vállalták a legnagyobb ál­dozatokat ét. egész életüket a népért folytatott nehéz harcnak szentelték Ez a harc bizony nem volt könnyű, sok szenve­dés és kin várt a forradalmárok­ra. A cár rendőrei és besúgói az egész országot behálózták, se beszélni, se írni nem lehetett szabadon. A haladó embereket kémek követték, a legkisebb elégedetlenségre kegyetlenül le­csaptak, szibériai száműzetés, börtön, kényszermunka és akasztóia várt a szabadságért harcolókra. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents