Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-21 / 92. szám, péntek

1950 április 21 U J $70 3 €

gtj elvtárs arcké epe Ahogy népi demokratikus hazánk Igazi képét az építőmunka eredménye mutatja, egy elvtárs igazi arcképét munkája révén kapjuk meg. Dénes Ferenc elvtárs hosszú évekig tartózkodott a Szovjetúnióban. Huszonhétéves fia ma is ott tartózkodik, ö maga, aki már a háború előtt aktíve dolgozott munkásmozgalmunkban, szükségét érezte, hogy visszatérjen hazájába,' hogy továbbadja és terjessze tapasztalatait dolgozóink között, melyeket hosszú évek folyamán a Szovjetúnióban szerzett. A Szovjetbarátok Egyesülete kassai csoportjának ö az elnöke. Elnöki működésével kapcsolatban a kővetkezőket mondja: — Nálunk a Szovjetbarátok Egyesülete óriási fejlődésnek indult. A mai napig egyesületünk több mint 25 ezer tagot számlál. A kitűzött tervet, hogy Kassa lakosságának 30 százalékát beszervezzük, sikerült teljesítenünk. Aktíváink állandóan működésben vannak és a szovjettel öszszefüggő ünnepségek rendezésében és szervezésében a mi tagjaink színvonalas előadásokkal és műsorral biztosítják az ünnep méltó rangját. — Arról is gondoskodunk — folytatja Dénes elvtárs —, hogy üzemeinkben is megalakuljanak a mi szervezeteink. Kassa vidékén, a falu dolgozói között is tért hódit a mi egyesületünk és egyre szaporodnak szervezeteink és növekszik tagjaink száma. Működésűnkkel mindenütt felvilágosító munkát végzünk, terjesztjük a Szovjetúnió szocialista vívmányait és komoly gondot fordítunk arra, hogy megszilárdítsuk és elmélyítsük a Szovjetúnióval való baráti kapcsolatainkat. Ez a legelemibb kötelességünk, mert a Szovjetúnió nélkül sohasem lett volna módunkban az, hogy dolgozó népünk szabadon érvényesítse akaratát. — örömmel végzem a felvilágosító munkát — mondja lelkesen Dénes elvtárs —, mert tízévi ott-tartózkodásom alatt rengeteg tapasztalatra tettem szert a szocialista építőmunka terén és mi sem természetesebb, minthogy ezeket tovább adjam és terjesszem dolgozóink körében az alkotó munka csodálatos varázsát. Dolgoztam ott gyárakban, üzemekben és kolhozokban és tanuja voltam a szovjet népek testvéri együttműködésének. Nem felejthetem el azt, hogy Szibériában, ahol dolgoztam, egy tizemben körülbelül harminc, különböző nemzetiségű munkassal dolgoztam együtt a legteljesebb egyetértésben. A súrlódások nyomát sem fedeztem fel köztük. Mindez természetesen a sztálini nemzetiségi politikának az eredménye. A szovjet népei pontosan tudják azt, hogy a Pártnak a Nagy Októberi Forradalomnak köszönhetik szabadságukat és a szovjet dolgozó nemzetiségre va ló tekintet nélkül tisztában van azzal, hogy munkájával a maga országát, a maga hazáját építi. Ezeket a gazdag tapasztalataimat kötelessé gemnek tartom átültetni hazánk dolgozóiba, hogy ugyanolyan államot építsünk, mint amilyen a Szovjetúnióban már megvalósult, ahol már nincs többé sem elnyomó, sem elnyomott. — Előadásaim során azt tapasztaltam — folytatja meggyőződéssel Dénes elvtárs —, hogy mind a szlovák, mind a magyar dolgozókban rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg minden iránt, ami a Szovjetúnióban történik. Nagyon gyakran előfordul, hogy a hallgatóság köréből kérdések hangzanak fel és ezek a kérdések bizonyítják, hogy dolgozóink érdeklődése komoly formában a Szovjetúnió felé fordul. Előadásaimat mind szlo vák, mind magyar nyelven tartom, ahogy a helyzet megkívánja. Egyesületünk a Kommunista Párt vezetése mellett a Nemzeti Front többi szerveivel egyetemben most készül megünnepelni Lenin 80. születésnapjának évfordulóját, hogy mennél szélesebb tömegek előtt smertessük Lenin életét és müveit. A lenini héten minden üzemben ünnepi gyűléseket tartunk, ahová egyesületünk előadókat küld. Azonkívül 22-én, a nevezetes napon, itt Kassán tartunk nívós, kul túrprogrammal egybekötött ünnepi előadásokat. Vidéken községeinkben és falvainkban hasonlóan megszervezzük a nagy Lenin ünnepét. — Egyesületünk nem elégszik meg azzal — folytatja Dénes elvtárs - , hogy tagjai tisztán a jelvény? hordják, hanem törekvése odairányul, hogy a szocialista szellem nevelésében részesüljenek. Abban a szociális ta szellemben, amely felénk árad a Nagy Szovjetunió szocialista vívmányaiból. Mult héten például nagyon szép, színes programú Majakovszkij estünk volt. Horovcsák, a kassai rádió igazatója tartott igen nívós előadást. Utána Borodácsová elszavalta Majakovszkij „A legjobb vers" cimü költeményét, amelyben a nagy szovjet költő már évtizedekkel ezelőtt megjósolta a kínai dolgozók győzelmét. Enrica Moni, a kassai zeneiskola énektanára az Onyegin c. operából Lenszky áriáját énekelte és Blautner Sztálin dalát Marák Mária zongorakísérete mellett. Korenyné és Németi zongoratanárnők előadták Csajkovszky Románcát és a Trojkát. Végül a CSM magyar csoportja kórusban elszavalta Majakovszkij Komszomol c. dalát, amelyet a közönség óriási tetszéssel fogadott. Befejezésül iskolásgyerekek tamburás zenekara Nemes tanító vezetésével orosz dalokat játszott. Szép és nemes program volt ez. A terem zsúfolásig megtelt városunk szlovák és magyar dolgozóival és forró ünnepi légkörben ünnepeltük Majakovszkijt, a szovjet korszak legnagyobb költőjét. Szabó Béla A kassai fafeldolgozó üzem fürésztelepén Rohamosan nő a munkanélküliség az USA-ban és Franciaországban Számos hivatalos állítás ellenére, melyek szerint a munkanélküliség az USA-ban nem komoly, sok tény arról tanúskodik, hogy a helyzet állandóan rosszabbodik. Az elektro- és rádiótechnikai ipar szakszervezete a munkanélküliek számát 6 millióra becsüli, 1.8 millióval többre a hivatalos jelentésben bevallott számnál. Láne képviselő közli a lawrencei városi tanács hivatalnokának levelét, amelyben írja, hogy ebben a 85.000 lakosú textilipari központban 18.000 munkanélküli van. Helyzetük annál rosszabb, mert már kimerítettek minden munkanélküli segélyt, úgy hogy minden jövedelem nélkül állanak. Az AP-ügynökség szerint a chicagói munkanélküli szegény negyedben körülbelül 60 ezer ember él, akiknek egyharmada háborút viselt leszerelt katona. Sok munkanélküli eladja vérét a kórházaknak, hogy így néhány dollárt keressen. A „Peoplés World" című haladó újság írja, hogy sok olyan munkanélküli eladja vérét, aki ezzel egészségét tönkreteszi. * Mint nemrég az északfrancia szénvidéken, úgy most a középfrancia szénvidéken is öt munkanapra csökkentették a szénbányák munkahetét. A francia kormánynak ez az új intézkedése a bányászok további tízezreit sújtja részleges munkanélküliséggel. A kormány ezt az intézkedését azzal igyekszik megokolni, hogy a bányákban állítólag rendkívül nagy széntartalékok vannak, amelyek után nincs kereslet. Az igazság azonban az, hogy a legtöbb munkás háztartása a túltermelés mellett szénben szűkölködik csupán azért, mert a dolgozók az alacsony bérek következtében egyszerűen képtelenek a kellő menynyiségü szenet megvásárolni. A bányászok szövetsége felhívta a szénbányák munkásságát, hogy készüljön fel arra a tiltakozó akcióra, amelyet a szövetség május 1-én rendez, tiltakozásul a munkanélküliség növekedése ellen a bányásziparban. Hasonló a helyzet a fémiparban, ahol a teljes és részleges munkanélküliség állandóan növekedik. A fémmunkások szakszervezete kiáltványt adott ki, amelyben tiltakozik 3200 munkásnak a párizsi Snecma repülőgépgyárból való elbocsátása ellen. A francia össz-szakszervezeti szövetség legutolsó jelentése szerint Franciaországban jelenleg félmillió teljes és részleges munkanélküli Mindenütt, ahol üzemeinkben megfordulok, már nem arról beszélnek, miként teljestísék az idei tervet, hanem az az őszinte törekvés nyilvánul meg a munkások és vezetők részéről, miként, milyen módon teljesítsék túl a szilárd normákat. A kassai „Drevo Kombinátban" Dénes Ferenc igazgató-elvtárs végigvezet a központ újonnan berendezett világos hi vatalos szobáin, majd megmutatja a nagy ebédlötermet. Az ebédlőt üvegfal választja el az üzemi konyhától, amely a legmodernebb főző- és sütőgépekkel van felszerelve. Dénes elvtárs azt tanácsolja, hogy először nézzem meg a fürésztelepet, beszéljek ott a munkásokkal, aztán felvilágosí tást ad általában az üzemek munkateljesítményéről. Hatalmas térségen fekszik a fürésztelep, zsúfolva van egymásra ra. kott deszkákkal és vastag farönkökkel. A telepen íínek futnak keresztül-kasul, ezeken szállítják a farönköket és deszkákat, majd forgósínen továbbítják a fürészbe, illetve a gőz kamrába. A farönköket először kampókkal sodorják a megfelelő helyre, ott minőség és vastagság szerint osztályozzák, villanyfürésszel megfelelő méretre rönkölik őket. A rönkölésnél nagyrészt jányokiak, magyarok dolgoznak. Vezetőnk azt állítja, hogy elsőrangú munkaerők és két élcsoportot alkotnak. Az egyik élcsoport vezetője Firtka István. Tavaly március óta itt dolgozik megszakítás nélkül és munkájával meg van elégedve. Szívesen végzi munkáját, mondja, mert értékelik, becsülik és rendesen megfizetik. Ugyanígy nyilatkoznak az élcsoport többi tagjai is. Amikor megkérdezem, van-e náluk CSEMADOK-csoport, azt felelte: nincs. A továbbiak során kiderül, hogy Jányokon nagyon gyengén vannak megszervezve a dolgozók. Ez a tény annál sajnálatosabb, mert a munkában elsőrangú erők. Bent a fűrészben A megrönkölt fatönköket vastagságuk szerint különböző keretekbe szállítják. Ezek aztán deszkákra fürészelik a hatalmas farönköket. Egy rönk követi a másikat pillanatnyi megszakítás nélkül. Innen a deszka a körfürészbe kerül, ahol a fakéregtől megtisztítják. A hulladékanyagból parkettet és különféle léceket készítenek. Ebben az időszakban főleg bükkfát fürészelnek a telepen mert szeptember után a bükkrönk korhadásnak indul. Ennek meggátolására a bükkdeszkát 30 órán keresztül a gőzkamrában gőzöltetik. Kudla János felügyelő, aki már 30 éve dolgozik a faszakmában és ellenőrzi a munka folyamatát, a munkaeredményt jónak mondja. A munkások egyre öntudatosabbak, idén például a tavaszi munkálatoknál alig maradtak el az üzemből. Mindannyian kivétel nélkül ragaszkodnak munkahelyükhöz, mert a fürésztelep egész éven át biztosítja a megélhetésüket. Zseleznik Béla 74 éves fürészmester. már ötven esztendeje dolgozik a faszakmában és a legjobb véleménynyel van a munkásokról. Azt állítja, hogy a munkások szívesen engedel meskednek és örömmel dolgoznak, csak megértően kell bánni velük. Meg kell találni a megfelelő hangot és meg kell velük értetni a munka verseny jelentőségét. Ezért a felvilágosító munkát a dolgozók körében nagyon fontosnak tartja. Amikor érdeklődtem az üzem legkiválóbb mun. kásái iránt, azt a felvilágosítást adja, hogy Peles, Razicsky és Pap, az üzem legjobb élmunkásai politikai tanfolyamon vannak pillanatnyilag Pöstyénben. Ugyancsak itt közlik velem azt is, hogy Erényi elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke sincs itt, mert a konferencia előkészítésében vesz részt. Így hát teljesen szabadon magam választom ki szimat után azokat, akikkel elbeszélgetni akarok. Mit mondanak a munkások Bozsinka Teréz a parkettraktárban rendezi a felgyülemlett anyagot. Tizenhárom esztendeje dolgozik az üzemben. Munkájáról a következőket mondja. - Tizenhárom esztendős koromtól dolgozom különféle gyárakban és üzemekben. Nagy szerencsém volt, hogy mindig egészséges voltam és bírtam az iramot. Mert bizony ha azelőtt megbetegedtem volna, akkor nem tudom, ki állt volna mellém, ki segített volna rajtam. Órabérem a háború előtt 1 koronát tett.ki és bizony 12 órát is kellett gyakran dolgoznom. hogy megélhessek. Apám. aki csizmadia, ma nyugdíjat kap. Ezelőtt ugyan ki törődött egy ilyen öregemberrel, de a fiatallal is csak annyiban törődtek, hogy hajszolták őket a munkába. Ma senki sem haj' Anniinkét, mi munkások önmagunktói tudjuk, hogy mi a kötelességünk munkáshazánk iránt. Horvát István, az üzem főgépszerelöje 47 esztendős. Az üzemben hét hónapja dolgozik. A nemsokára üzembe kerülő új parkettgyárban ö szerelte fel a gőzgépet. 73 esztendős apja ugynacsak gépész, még ma is dolgozik, mert annyira vérévé vált a munka. Horvát mosolyogva mondja... — A bátyám is gépész, az egész családunk úgyszólván gépészcsalád. Ügy mozgok munka-helyemen, mintha otthon lennék. Otthon is vagyok! Azeiőtt egy munkásnak nem volt módjában , kifejleszteni képességeit, nem is tartotta érdemesnek. Minek? A főnök esetleg megdicsérte az embert a munkájaért, ám olyan vállveregetö módon, a valóságban a munkás érdemei elsüllyedtek a kasszájában. Ma potosan tudjuk azt, hogy az egész országnak dolgozunk és ez a tudat annyira lelkesít bennünket, hogy minden igyekezetünkkel és képességeinkkel a legjobbat akarjuk nyújtani. A gépházban Az üzem gépei számára itt termelik a gőzerőt. A hatalmas kazánokat fűrészporral fűtik. Železnik-Gizeila kezelj a gépet ő felelős a fűtésért és a gép rendbentartásáért. 31 esztendős, az üzemben 1935 óta dolgozik és 46 elején került a gépházba a gépekhez. Eddig 11 koronás órabére volt, most azonban a fűrészek túlteljesítménye után is kap bizonyos százalékot. — Nem vagyok szakképzett munkás — mondja —, felelősségteljes állásomat népi demokráciánknak köszönhetem, amely minden munkásnak megadja a lehetőséget, hogy képességeit kifejleszthesse. Ezért min den igyekvésem odairányul, hogy tényleg kiváló szakerő váljék belőlem. Szorgalmasan tanulok és arra törekszem, hogy szakmámban minél többet elsajátítsak. Esti tanfolyamra járok, a dolgozók felsőbb ipari iskolájába, ahol a gépészet elméleti tudományát tanulom. Február óta tanulok és csak azt sajnálom, hogy én vagyok ott az egyedüli nő. A nők egy kicsit félnek ettől a munkától, holott erre semmi okuk nincs. Én ia fél' •t em a felvételi vizsgától, de vasszorgalommal készültem rá és az eredmény az volt, hogy sikerült letennem. Ma egyetlen célom az, hogy szakmámban tökéletesítsem magam és hogy öntudatos, képzett munkásnő váljék belőlem. Vonta József, a gépház másik kazámjának fűtője 21 esztendős, 1948 óta tagja a Pártnak. Mondanivalóját rö vlden és öntudatosan így foglalja össze: — Párttag vagyok, ezért elvtársi kötelességemnek tartom, hogy munkámat közmegelégedésre elvégezzem. Újra a fakombinát központjában Visszatérve a központba, Dénes elvtárs a következőkben foglalja öszsze az üzem munkamenetét. Üzeme inkben a munkaversenyt a mult év utolsó negyedében kezdtük meg, de kellőképpen nem tudtuk kifejleszteni, mert a téli hónapokban nem kap tuk a megfelelő időben a kellő nyersanyagot, Igy egyelőre csak arról beszélhetek, hogy már lefektettük a szocialista munkaverseny szilárd alapjait. Ennek az eredménye máris látható, mert vállalatunk üzemeiben a munkások 50—70 százalékig már résztvesznek a versenyben. A munkaverseny egyre nagyobb lendülettel bontakozik ki és ennek köszönhető az is, hogy a téli hónapok hiányai ellenére az 50-es év első negyedét 105 százalékban teljesítettük. — Ez volt a kötelezettségvállalásunk a IX. kongresszusra és mondhatom, mindenütt a munkások teljes megértésével találkoztunk. A munkaversenyek megszervezésében nagy szerepet játszottak üzemeink pártszervezetei, ahol a párttagok megvitatták a Wv végrehajtási módszereit. Magát a márciusi tervet 145.6 százalékban teljesítettük s ezzel sikerült behoznunk a téli hónapok mulasztásait. A munkásság ragyogóan viselkedett a márciusi hónapban. Egyes üzemeinkben önként vállaltak magukra két váltást csak azért, hogy teljesítsék a tervet és hogy szégyent ne volljanak a IX. kongresszus előtt. Ebben a lendületes márciusi munkában sikerült újabb élmunkásokat és élcsoportokat napfényre hoznunk és további munkánknál elsősonban az a feladatunk, hogy az élcsapatok számát növeljük. Most vezetjük be egyébként a szilárd normákat is, amelyek még nagyobb lehetőségeket adnak majd a munkaverseny megszilárdítására és kiszélesítésére. Kérdésemre, hogy mi a véleménve az itteni munkásokról, a következőket válaszolja: — Általában az volt a vélemény^ hogy itt Kelet-Szlovákiában különösen a faiparban a legvisszamaradottabbak a dolgozók, mert nagyrészük a falu földműveseiből tevődik össze. Nos, ezt az állítást sikerült megdöntenünk a munkánkban elért eredményekkel. Itteni fűrészüzemeink a régi kapitalista világ maradványai és munkasaink jól tudják, hogy sokkal nagyobb erőkifejtést kívánnak ezek a gépek, mégis megállják termelésükkel a helyüket, mert jól tudják, hogy fürészüzemeink már épülnek számunkra, ahol a technika legújabb vívmányaival felszerelve dolgoznak majd. Két-három esztendő múlva itteni munkásainkat átvisszük az új kombinátba, ahol könnyebb módon még többet "termelhetnek. A munkásság tudja, hogy mindez érettük, az ő életszínvonaluk emelése érdekében történik és ezért mindent elkövetnek, hogy a régi gépek mellett is megállják a helyüket és teljesíthessük a tervet, amely a tavalyihoz viszonyítva átlag 20 százalékkal magasabb. Zenovicz Ernő, az iskolai előadó fel- ' adatairól beszél. — Feladatom az, hogy ügyeljek az üzemi dolgozók ideológiai nevelésre. Különös gonddal kell ügyelnem arra, hogy a tanoncifjúság szocialista nevelésben részesüljön. Most folynak az előkészületek, az újonnan felépült internátus berendezésére. Az őszi hónapokban már meg is kezdjük a rendszeres oktatást. — Itt az üzemben — folytatja Zenovicz elvtárs — hetenként kétszer tartunk vitával egybekötött politikai előadásokat. Hasonló szemináriumi oktatások folynak a kinti, a vidéki üzemeinkben. A munkások részéről az előadások iránt komoly érdeklődés nyilvánul meg, ezt leginkább az eleven és heves viták bizonyítják. A munkások nem szégyenlősek, többé ha valamit nem értenek, nyiltan kérik, hogy magyarázzák meg -nekik a kérdést. Ilyen vitákban rengeteg kérdés hangzik el és ezek mind az élet gyakorlati oldalait érintik. Ilyen viták alkalmával, amikor a munkásság kicseréli gondolatait, nemcsak a munkás tanul, hanem az előadó is rengeteg tapasztalatot szerez. A fűrésztelep üzemi pártszervezetének elnöke Erényi Zoltán mégcsak 27 esztendős, de már abban a szerencsében részesült, hogy az üzemi pártszervezet elnöke lehet. 48 órás megszakítás nélküli szolgálat után találkozom vele. Kissé fáradt, de amikor beszélni kezd az üzem munkájáról, hangja elevené válik, színt és ragyogást kap. — Az évzáró gyűlésen mi párttagok elhatároztuk, hogy a 1949-es esztendőhöz viszonyítva 25 százalékkal emeljük a termelést. Ez az elhatározás egyöntetű volt, mert a párttagok kivétel nélkül fontosnak tartják a többtermelést előmozdító és a népi demokráciát megerősítő munkaversenyt. A többtermelés az egész ország számára gazdagságot és jólétet biztosít és egyben bebizonyítja azt is, hogy mi munkások a Párt vezetése és irányítása mellett összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közt élhetünk, mint a kapitalista társadalom kizsákmányolása idején éltünk. Ezért minden igyekezetünk odairányult, hogy munkaversenyünk eredménnyel járjon. Es a márciusi hónapban, amikor be kellett hoznunk a téli hónapokat, megmutattuk, hogy mit tudunk. Remélem, hogy az idei tervet már novemberben befejezzük. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a jányoki magyar munkásokról, a következőket feleli. — Elsőrangú mun. kaerők. Teljesítményük dicséretreméltó. Ök is alaposan kiveszik részüket az építőmunkából. Ezt azért merem olyan határozottan állítani, mert én is velük dolgozom a rönkölésnél az élcsoportban és nemcsak a mozdulataikat ismerem, hanem minden gondolatukat. Egyetlen hibájuk, hogy ideológiailag kissé visszamaradottak és ez azért van, mert vidékiek és nem részesülhetnek kellő oktatásban. De biztosítlak, hogy szivük mélyén a munkásosztály célkitűzéseivel azonosítják magukat. Ha szünidőben, ebédidő alatt beszélgetünk, vitatkozunk a munkáséletről, akkor bizony nem egyszer ösztönösen is kicendül hangjukból a népi demokráciánkhoz való feltétlen hűség. Véleményem szerint nem kéne több, mint az, hogy egy magyar ok. tató gyakrabban foglalkozzék velük. Bizonyos, hogy a szocializmus nemcsak a munkájukban, hanem szellemükben is gyökeret verne. A magam részéről megígérhetem, hogy mindent elkövetek, hogy ők is szocialista nevelésben részesüljenek. Szabó Béla,