Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-20 / 91. szám, csütörtök

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 április 20, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 91. szám A külügyminisztérium jegyzéke a prágai amerikai nagykövetséghez A külügyminisztérium április 19-én az amerikai nagykövet­ségnek a következő jegyzéket adta át: „Az Egyesült Államok tájékoztató szolgálatának (USIS) tevékenysége az Egyesült Államok hivatalos kö­reinek állítása szerint az amerikai kultúra és tudomány propagálásából áll Csehszlovákiában. Ebből a célból önkényesen irodát nyitottak Prágá­ban „az Egyesült Államok tájékoz­tató szolgálata — könyvtár" cimmel s Bratislavában „Könyvtár" címmel, amelyekbe a közönségnek szabad be­járása van. Ezen tevékenység leple alat,t az USIS azonban a csehszlovák köztársaságról valótlan híreket ter­jesztett, hogy a közönséget a népi demokratikus berendezés ellen izgas­sa. Az Egyesült Államok propagálá­sának ürügye alatt az USIS azokat a csehszlovák állampolgárokat, akik az amerikai nagykövetségen vannak alkalmazva, vagy az Egyesült Álla­mok tájékoztató szolgálatában álla­nak, kémtevékenységre használja fel. Ugyanerre a „tevékenységre" hasz­nálja fel többek között a fentemlített iroda a „könyvtárakat" is. A kül­ügyminisztérium már régen figyeli ezt a tevékenységet és már sok bi­zonyítéka volt, amelyek e tevékeny­ség fentemlített jellegét bizonyítják. Utoljára megerősítették ezt az ame­rikai nagykövetség volt alkalmazot­tainak, Elblnek és Soumarovának ki­jelentései, akik az USIS-ban dolgoz­tak s az amerikai nagykövetség sajtó osztálya alkalmazottainak, Ká­Serkovskának és Elsnernek a prágai állambiróság előtt tett vallomásai, valamint a tanúvallomások is. En­nek alapján biztos megállapítást nyert az, hogy az egész munkát az USIS főnöke, Josef C. Kol­larek, az amerikai nagykövet­ség sajtóattaséja vezette, akit a dip­lomáciai immunitás védett. Fentne­vezett kigondolt uszító híreket kül­dött az USA-ba, amelyeket részben az amerikai nagykövetség alkalma­zottai által szerzett, részben hason­ló más forrásokból merített. Ezeket a híreket azután az USA-ban külön küldésben a Csehszlovákiának szánt, úgynevezett „Amerika hangjában" közvetítették. Talán nem kell külön rámutatni az egyes hazug, kigondolt hírekre, amelyektől az „Amerika hangja" küldés naponta hemzseg. Ezeknek a híreknek jellege hírhed­ten ismert. A hírek e hazug és uszí­tó, az állam biztonsága és a népi de­mokratikus berendezés ellen irányu­ló jellegére a külügyminisztérium hi­vatalos tényezői már ismételten fi­gyelmeztették az amerikai nagykö­vetséget. Az „Amerika hangja" közvetítés célja, hogy nyugtalanságot keltsen lakosaink között és a népi demokra­tikus berendezés ellen lázítsa őket. Az Egyesült Államok tájékoztatási szolgálata természetesen nem elége­dett meg az „Amerika hangja" ilyen­fajta híradásával s hazug, uszító hí­rekkel való ellfátJásával. Igyekezett ezeket a híreket — már mint az Egyesült Államokból az „Amerika hangja" által közvetített híreket — tovább terjeszteni és a tájékoztató bulletin segítségével propagálni, ame­lyet az amerikai nagykövetség tá­jékoztató szolgálata cseh nyelven ad ki. Mivel a csehszlovák hivatalok törvényes eszközökkel időről időre közbeléptek a népi demokrata be­rendezés és az állam biztonsága el­len irányuló hazug propaganda szán­dékos terjesztése ellen azzal, hogy nem engedték meg, hogy ilyen híre­ket területünkön legálisan terjessze­nek, az USIS hivatalaink becsapá­sához folyamodott. Ugyanis ártatlan tartalmú bulletineket küldött széj­jel a postán, de rendszeres időkö­zökben a csehszlovák hivatalok tud­ta nélkül ártatlan tartalmú bulleti­nek szétküldése után további példá­nyokat nyomatott, amelyekhez né­hányoldalas pótlékokat csatolt. Ezek a pótlékok az „Amerika hangjá"-ból átvett, állami biztonsági szempontból káros cikkeket tartalmaztak, amelyek a csehszlovák polgárokat saját népi demokratikus berendezésük ellen lá­zította. A bulletinek példányszámai ezekkel a pótlékokkal együtt a „Könyvtárak" helyiségeiben szaba­don hozzáférhetők voltak és szétosz­tották a látogatók között. Ez a törvényellenes tevékenység | éles ellentétben áll azokkal az érvényes ' csehszlovák törvényekkel, amelyek az (Folytatás a 2. oldalon) Kassai építő-élmunkások között ÍLásd mai számunk 3. oldalán lévő riportunkat.) Népünk szabadságára törtek ­népünk ítélkezik felettük! Osztályidegen, amerikai szolgálatban álló árulók és kémek pere 'A dolgozók ébersége egymásután leplezi le a kémek és hazaárulók csoportjait, amelyek a világreakció szolgálatában állnak. Ezek az esetek rávilágítanak arra, hol találhatók a harmadik világháború előkészítőinek tűzfészkei és központjai. A háborús uszítók ügynökei és csatlósai meg akarják akadályozni a csehszlovák nép békés építömunkáját. Évszázadokon át ismert volt Euró­pában az a szólás-mondás, hogy .^minden út Rómába vezet". Ha ez a jelszó a múltban a világosság és kul­túra felé vezető utat jelentette, úgy ma a sötétségbe, a visszafejlődésbe és a civilizáció romlásához vezető utat a következő táblákkal jelölhet­nék: „Vatikán—Washington". Ezt bizonyítja a tíz szerzetesinek és a prá­gai amerikai nagykövetség sajtóosz­tálya cseh alkalmazottainak bűn­pöre. Kedden elítélték Hermansky és társai államellenes kém- és hazaáru­ló csoportját és ezzel hazai reakciórak újabb undorító vonását leplezték le, azét a reakcióét, amely szoros össze­köttetésben állt a nyugati emigráció­val és amely a nyugatnémetországi amerikai megszálló hadsereg szolgá­latában áll. Szerdán, április 19-én megkezdődött Jaromir Nehansky őr­nagy és öttagú hazaáruló csoportjíá­nak bűnpöre, amely újabb bizonyíté. ka annak, hogy a prágai amerikai nagykövetség számos vezető tágja kémcsoportokat szervezett hazánk területén. Újabb államfelforgatók a vádlottak padján Szerdán reggel a prágai állambíró­ság tárgyalótermét megtöltötték a prágai és vidéki üzemek dolgozói, araikor elővezették Jaromir Nehan­sky 34 éves aktív tisztet, Veleslav Wahel 28 éves joghallgatót, Miloš Šprysl 29 éves könyvelőt, dr. Ján Dohnálek 43 éves hivatalnokot. Ka­rol Loriš mérnök, 51 éves üveggyári igazgatót és Zdenka Vacková 25 éves hivatalnoknőt. Tekintettel a vád természetére, mind az ügyészek, mind az elnök és a szenátus egy tagja katonatiszt. Mint a szerzetesek bűnperének folya­mán, most is kiállították a tárgyaló­tereim hátterében a tárgyi bizonyíté­kokat (puskákat, revolvereket, gyors­tüzelő töltényeket és fegyvereket, né­hány rövidhullámú leadó készüléket teljes felszereléssel). A vádlottak sze­mélyi adatainak megállapítása után a szenátus elnöke átadta a szót az államügyésznek, aki előadta a vá­dat. A vádirat szerint Nehansky, Wa­hel és Šprysl 1948 tavaszától egészen letartóztatásukig Prágában és a Köz­társaság egyéb helyein államellenes kémszervezetet alakítottak, amelyet a prágai amerikai nagykövetség irá­nyított. Amerika háborús összetűzéseket provokál A népi demokráciák államaiban, amelyek 1945-től a szocializmus út­jára léptek és függetlenítették magu­kat az amerikai befolyástól, az ame­rikaiak csakis a hazai reakciós ele­mekre támaszkodhattak, akiknek se­gítségével igyekeztek felforgatni a belügyi helyzetet és felújítani a kapi­talizmust. Amikor ezekben az orszá­gokban letörték a reakciót, így pél­dául Csehszlovákiában 1948 február­ja után, az Egyesült Államok elveszí­tették legfontosabb támaszukat. Et­től fogva Amerika még élesebben ki­mutatta a népi demokráciák elleni gyűlöletét és a hazai, valamint kül­földre menekült reakció támogatásá­val igyekezett háborús légkört te­remteni. Ennek keretében széleskörű kémtevékenységet fejtettek ki a ČSR területén, amely kiterjed a Köztár­saság minden megmozdulására. A kémtevékenység katona; részét töké­letes technikai eszközökkel végezték és a diplomáciai kapcsolatok meg­szakításának, vagy fegyveres hál*>­rús összetűzés idejére tartogatták. Az ezzel összefüggő taktikai kémke­dés azon hírek gyűjtésére összpon­tosult, amelyeknek segítségével az amerikai kapitalisták az országukban növekvő gazdasági válság okát ellen­feleikre akarják hárítani. Ezért foly­tattak szétágazó és aprólékos ipari és gazdasági kémkedést, amely sztraté­giai okokon kívül igyekszik lehetővé tenni az amerikai gazdaság behato­lását piacainkra. • A kémtevékenység szálai egyenesen az amerikai nagy­követséghez vezetnek Az Egyesült Államok tömegmozga­lommá fejlesztették a hazánk elleni kémtevékenységet, amelyhez a tago­kat főleg a megszállt Németország amerikai kémközpontjai szolgáltat­juk. Nechansky és társai esetében kiter­jedt kémhálózatról van szó, amelyet a prágai amerikai nagykövetség dip­lomatái és alkalmazottai szerveztek meg. Jacobs amerikai nagykövet he­beosztott diplomaták és alkalmazot­tak kémtevékenységéről és akit nem­tak kémevékenységéről és akit nem­rég visszahívtak Csehszlovákiából, az amerikai diplomaták egész sora csak­nem nyílt beavatkozással nyúl Köz­társaságunk belügyeibe. Ebben az esetben tehát a kémtevékenységet egyenesen a prágai amerikai nagy­követség diplomatái és alkalmazottai irányították. Walter Birge az amerikai kém­szervezet főnöke A kémszervezet megalakításának ötletét a prágai amerikai nagykövet­ség politikai osztályának vezetője, Walter Birge adta, aki már 1948 feb­ruárja előtt megnyerte céljainak a vádlott Nehanskyt és Wahlt. Febru­ár után felszólította őket államelle­nes szervezet létesítésére és meg­ígérte az amerikai nagykövetség min­denirányú segítségét. Ettől az időtől egészen az USA-ba való elutazásáig Birge vezette a kémszervezet mun­(Folytatás a 2. oldaloii.) Néhány szó a panaszkodókról (by) Falujáró útjaim alkalmával gyakran találkozom panaszokkal, sőt elégedetlenséggel. A szabálytalansá­gokból származó panaszok még csak helytállók, hanem az elégedetlensé­gek, közelebbről megvizsgálva, a leg­több esetben nagyon is jogtalanok­nak bizonyulnak és az emberek tel­hetetlenségére, felületes és fölényes­kedő birálatára mutatnak. S van még valami: az emberek nagyon ha­mar elfelejtették a multat. Nem tesz­nek összehasonlításokat, hogy mi volt ezelőtt és mi van ma, az esetleges hiányosságokra nem keresnek ész­szerű magyarázatot, nem ismernek határt igényeikben, hanem csak úgy felületesen fölényes bírálatot monda­nak. Bírálatot? Nem! Egyszerűen, mint megdönthetetlen tényt, lerögzí­tik egyáltalán nem helytálló vélemé­nyüket. A múltkoriban Tanyon beszélget­tem egy idősebb falusi dolgozóval, Szép 'Lászlóval. Szép László afféle munkás-kisparaszt, akinek van né­hány barázda földecskéje is, de mert ez kevés ahhoz, hogy megéljen belő­le, dolgozni jár az ottani lengyárba vagy a környékbeli építkezésekre. Mint ilyen munkás-kisparaszt és mert józanfejü becsületes dolgozó, nagyon is helytállóan mondott bírálatot az elégedetlenkedőkről, azokról, akik a kákán is csomót keresnek. Az embe­rek igénye annyira megnőtt — mon­dotta Szép László —, hogy a terme­lés több esetben nem bír vele pár­huzamosan haladni. Szép Lászlónak ez a megállapítása teljesen fedi a valóságot. Ezek után jogosan fel lehet tenni a kérdést, hogy minek az eredménye az igények ilyen nagy növekedése. Semmiesetre sem az életszínvonal süllyedésének, hanem természetesen az életszínvo­nal emelkedésének. Nem egy példát említett fel Szép László, hogy azok, akiknek azelőtt alig volt betévő fa­latjuk, akik a jó lábbelit és a rendes ruhát csak másokon látták, azok ma a lehető legjobb körülmények közt, sőt jólétben élnek, de azért hallani őket itt is, ott is panaszkodni és mél­tatlankodni, hogy esetleg ezt, vagy azt nem tudtak venni. Ezek a kije­lentések egyrészt telhetetlenségre, másrészt kimondottan felületes és felelőtlen, minden komoly alapot nél­külöző rosszakaratra vallanak. Ezeknek a felületesen bírálgató embereknek egy általánosnak mond­ható példájával találkoztam húsvét alatt az egyik faluban. Elbeszélget­tem ezzel az emberrel mindenféléről, csak úgy dőlt belőle a panasz, az elé­gedetlenség és amikor már nyakig volt a felháborodásban, akkor kije­lentette, hogy na, dehát nem lehet semmit sem szólni, mert ha az em­ber csak megmukkan, akkor viszik Novákyra és ná hát, hol van akkor itt az ember szabadsága. Mosolyogva magyaráztam meg neki, hogy ahogy nekem panaszkodik és méltatlanko­dik, egészen biztos, hogy mások előtt is ugyanezt teszi és amint látom, ed­dig még a hajaszála sem görbült meg felelőtlen kijelentéseiért. Foly­tatta aztán az újságokon. Hogy azok mennyit hazudnak, no az aztán iga­zán nem mindennapi. Az Üj Szó? Egy tizedrésze sem igaz annak, ami benen van. Szaván fogtam a jő em­bert, itt van az Üj Szó legutóbbi, hús­véti száma, mutassa meg, hogy mit gondol benne hazugságnak. Hát a húsvéti számot éppen nem olvasta. No akkor a régebbi számokban em­lítsen fel valamit, amit hazugságnak tart. Remélem, hogy felvilágosítást tudok adni, ha valami valótlanságról írtunk volna. Hát most hirtelenében nem emlékszik vissza, hogy mik is voltak azok a nagy hazugságok, de hogy aztán én csak. tovább feszeget­tem a dolgot, kiderült, hogy az én méltatlankodó emberem hosszú hóna­pok óta nemhogy nem olvasott, de még csak nem is látott Üj Szót. Nem olvasta, de határozottan meg­állapította, hogy tele van hazugság­gal. A következő dolog az volt. hogy nem kapni ezt, nem kapni azt. Nem tud például ruhafélét venni. Kérdez­tem, hogy mit és hol akart venni. Hát hogy például már régóta szeret­ne venni egy ruhára való rendes szö­vetet, pont nélkül szabadon, de sehol sem tud kapni. Érdeklődtem tőle, hogy Bratislavában nézte-e már, mi­re azt felelte, ajaj, de hányszor és ott sem kapott. Kénytelen voltam neki bevallani, hogy éppen az ünne­pek előtt vettem egy öltönyre való szövetet. Príma, az a sokat emlege­tett békebeli anyag, régen nem volt már olyan szép ruhám, mint amilyen abból lesz. Na 'ja, — nevetett fel az emberem — én ahhoz biztosan pro­tekciós úton jutottam, mert hát ki­nek adnának jó anyagot, ha még az újságíróknak se. Mondtam, hogy ez egyik legnagyobb tévedése, mert az üzletben, ahol az vettem, azt sem tudták, hogy ki vagyok. Különben is egy ismerősömmel együtt vettem, aki szerencsémre most is velem volt és nevetve bizonyította, hogy igazat mondok. S mondtam a méltatlanko­dónak: mindent vehet ö is ugyanúgy, mint ahogy a a rengeteg ember vá­sárol, akit csak én látok, — bő és nagy választékból, tetszés szerinti anyagból. Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy aztán kiderült, hogy a szövetvásárlással is úgyvólt, mit az újságolvasással, hogy csak készülődik szövetet venni, de eddig még sehol sem nézett utána. Jött még egy dologgal. Nem kap­ni építkezési anyagot, — nem tud például cementet venni. Mire kellene neki a cement? Talán a háza akar összedőlni? Igényeljen és ha meg­állapítják, hogy tényleg szüksége van rá, akkor egészen biztos, hogy meg fogja kapni. Nem, a házának semmi baja, hisz alig néhány éves, új ház, meg hát most nincs is olyan kü­lönösebb szüksége a cementre, csak hát venni szeretne, de nem kap. Meg­kérdeztem tőle: Mit gondol, mi a fontosabb, hogy például Kelet-Szlo­vákiábkn, ahol egész községeket dön­tött romba a háború és a lakosság ezrei váltak hajléktalanná, hogy azoknak a házait a lehető legsürgő­sebben felépítsék, vagy pedig, hogy ő különös kedvtelésből, minden cél nélkül cementet halmozzon. Vagy nem fontos-e a gyárak építése, hogy végre mindenkit mindenből ld tud­junk elégíteni, — mert hisz épp az előbb panaszkodott, hogy sok min­dent nem kapni... Az emberek egy része örök mél­tatlankodó, akik mindent kifogásol­nak, mindent bírálgatnak és fölényes kézlegyintéssel elintéznek. Ilyen em­berek mindig akadtak, mint ahogy akadnak majd a jövőben is. Nem baj, legfeljebb csak annyiban, hogy egy bolond százat csinál. Feltéve, ha ezt a régi közmondást ebben az esetben is alkalmazni lehetne, mert hiszen a józan és egyenes gondolko­zású ember a valóság alapján látja, hogy a méltatlankodók állításai nem felelnek meg a valóságnak és a gya­korlatban éppen az ellenkezőjük áll. Akad néhány ember, akikre talán azt mondhatnók, hogy egyenesen visszaél a népi demokráciánk által biztosított jóléttel. Vagy minek lehet nevezni azt, amikor például az egyik földműves, aki azelőtt a haszonbéres földjein annak dacára, hogy család­jával éjjel-nappal dolgozott, mégis a legnagyobb nyomorúságban, a leg­nagyobb nélkülözések között élt, csa^ ládja rongyos volt, alig volt mit en­niök, mert az őrleni . eltett búzát év közben el kellett adni, hogy a bank­ban legalább a kamatokat megtud­ják fizetni, mert különben az ágyat is elárverezték volna alóluk, ma tele van mindennel, jól élnek, felöltözkö­dött az egész család és többek kö­zött nyolcezer koronás rádiójuk van. A nem is olyan régi multat teljesen elfeledte és itt van a hiba. A multat, mint egy tükröt kellene maga előtt tartania, amibe állandóan belenézne és ezen a tükrön keresztül kellene néznie a mát. De ne legyünk elfogultak magunk­kai szemben se. Vannak még hibák, tudjuk, hogy egyes dolgokban még hiányok vannak, de ne felejtsük el, hogy az útnak, amelyre rálépünk, még csak a kezdetén vagyunk és hát az Isten sem egy nap alatt teremtet­te meg a világot. A hibák kiküszöbölését, a mindenki számára megfelelő jólét megterem­tését csak együttes, egyakaratú és egycélú munkával érhetjük el, nem pedig azzal, hogy könnyelmű méltat­lankodássál elzárkózunk a kérdések megoldása elöl. Ne felejtsük el, hogy Senkinek sem repül a sült galamb a szálába.

Next

/
Thumbnails
Contents