Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-19 / 90. szám, szerda

1950 április 19 UJ SZ0 Oleszélqetés ^Jí ja ^JtrenburggaL a béke erőinek ggíízelmérol A világhírű szovjet újságíró és publicista, Ilja Ehrenburg, mint már lapunk miás helyén jelentettük, néhány napi tartózkodásira Prágába érkezett. Prágából Belgiumba utazik, majd Franciaországot látogatja meg Ehrenburg háborús' művének, „A viharinak második kötetét írja éppen és ezzel a munkájával függ össze mostani útja is. A Csehszlovák Távirati Iroda munkatársa megragadta az alkalmat, hogy néhány időszerű kérdést adjcxn fel a nálunk nagy népszerűségnek örvendő szovjet írónak. A beszélgetést a következőkben közöljük: — A népi demokrata államok és a szabad országok mivel fokozhatják békeoffenzívájukat? — Az összes szabad államok, a világ összes népei, amennyiben saját országukban maguk az urak, meghiúsíthatják és korlátozhatják azon maroknyi ember terveit, akik új világháborút készítenek elő. Fejezzék ki bátran békeakaratukat azzal, hogy a népek hatalmas erőit a háború ellen szervezzék meg. — Hogyan erősíthetik meg a békét a tudósok, művészek, irodalmárok és a dolgozó értelmiség a népi demokráciákban? — Amennyiben az értelmiség saját szemével lát és fülével hall, segíthet mindéin népnek, hogy azok megértsék a béke védelme ügyének jelentőségét és felelősségét Minden tudós, aki a nemzet részére s annak fejlődéséért dolgozik, a békét védi. Ugyanezt mondhatjuk az irodalom és művészet képviselőiről is. — Ugy véli ön, hogy a békemozgalom erősebb, mint a támadó háború uszítói és azok kiszolgálói? — A békeoffenzíva állandóan erősebb és a békemozgalom erőfeszítéseit állandóan növeli. A főprobléma abban áll, hogy a békemozgalmat még jobban ki kell terjeszteni és ebben az időszakban ez a legfontosabb. A szovjet író egyszersmind felelt arra a kérdésre is, hogy hol van az imperialista tábor legsebezhetőbb pontja. Ezt felelte: — Minden ember szívében és a fejében, bárhol is éljen a világon. — Mit üzenne közvetlenül a háborús uszítóknak? — Én legjobban tetteimmel felelek nekik. Az én véleményem szerint minden elültetett facsemete, minden egészséges és mosolygó gyermek, minden új könyv a legjobb felelet a a háborús uszítóknak. — Milyen jelentőséget tulajdonít az atombomba-fenyegetéseknek és zsarolásoknak ? — Ha ez nem volna valóságos fenyegetés, akkor a Béke Védői nem harcolnának ellene. Ezt az egész emberiség, az egész kultúra és civilizáció legnagyobb veszélyének kell tekinteni. Nagy veszély ez az egész világ számára. Ezzel szemben a béke erői állandóan és egyre inkább növekednek. Nő a győzelembe vetett hitünk, az ész és a lelkiismeret erejébe vetett bit, amelyet az egész világ egyszerű emberei tanúsítanak. — Lehetségesnek tartja ön a kapitalista és szocialista világ békés együttélését? — Kétségtelenül. Nem lehet, ilyen vagy olyan filozófiai felfogás ilyen, vagy amolyan gazdasági rendszer fölényét atombombákkal bebizonyítani. Négy évvel ezelőtt voltam az Egyesült Államokban, abban az időban, amikor még beengedték oda a Béke Védőit. Nekem néhány dolog Amerikában tetszett, más dolog megint nem tetszett. Például nem tetszett az, hogy az amerikaiak szívesen rakják fel lábukat az asztalra, ha kedvük hozza. Éppen így minden más nemzet feltétlen joga, hogy megkérje őket arra, hogy lábukat vegyék le az ő asztalukról, mert az az érzésem, hogy ez semmiképpen sem érinti Amerika érdekeit. Kétségtelenül sok láb van Amerikában, azonban bizonyosan van ott elég asztal is tulajdonukban, ahová a lábukat rakhatják. — Hogyan halad a háború által sokat szenvedett szovjet területek újjáépítése és milyenek a Szovjetúnió erői ma? — A nemzet akkor erős, ha megértette saját erejét, ha felfogta azt, hogy lehetetlen öt legyőzni. Nem mondhatjuk azt, hogy a háború következményei már eltűntek és a károk pótolva vannak. Bizonyos azonban, hogy a Szovjetúndóban a gazdasági újjáépítés igen gyorsan valósul meg, sokkal gyorsabban, mint a többi államokban, amelyek a háborúban sokkal kisebb károkat szenvedtek, mint a Szovjetúnió. Nemrég meglátogattam Rigát. Éppen választások előtt volt. Egy évi távollét után látogattam meg a várost és igen elcsodálkoztam a megújult házakon és a kikötő élénk életén. — Milyenek az ön tervei a legközelebbi időszakban? — A „Vihar" cimű regényem folytatásán dolgozom és ezért látogatom meg Belgiumot és talán Franciaországot is. Boldog vagyok, hogy Prágában lehetek ismét és láthatom az itteni életet, annak ellenére, hogy a nyugati sajtóban volt alkalmam olvasni, hogy Prága és Csehszlovákia már nem léteznek. A beszélgetés befejező részében elmondotta, hogy éppen szombaton jelent meg új könyve Moszkvában a „Békéért", amelyben a legkülönbözőbb folyóiratokban megjelent cikkeit gyűjtötte össze. A béke és a háború költségvetései Míg Lengyelországban, Csehszlovákiban és más népi demokratikus államokban, — írja a Vinokurov a Trud c. moszkvai lapban —, a költségvetések oroszlánrésze a gazdaság és kultúra békés fejlődésének céljait szolgálja, a dolgozók jólétének emelésére törekszik és a honvédelemre előirányzott összegek nem haladják túl a költségvetések 10 százalékát, addig a kapitalista országokban egészen mást figyelhetünk meg. A katonai kiadások az 1949—1950-es amerikai költségvetésben 28.5 milliárd dollárt tesnek ki, tehát az összköltségvetés 68 százalékát. Angliában katonai kiadások a költségvetés 30 százalékát, Olaszországban egyharmadát teszik ki és Svédországban a katonai kiadások nyolcszorta magasabbak, mint a háború előtt voltak. Vinokurov cikkében kijelenti, hogy a népi demokratikus országok költségvetési főforrásai a nemzeti vállalatok, mig a burzsoá országok bevételét főleg a dolgozók által fizetett adókból merítik. Ez a kapitalista országokban a munkásosztály s a dolgozó földművesség további elszegényedéséhez és a reális bérek csökkentéséhez vezet. A kapitalista országokban körülbelül 45 millió munkanélküli van, ez családjukkal együtt nem kevesebb, mint 150 millió embert tesz ki. Azoknak az országoknak a költségvetése, amelyek a szocializmus útjára léptek, a békés építés költségvetése. A kapitalista államok költsévetései háborús célokat szolgálnak s a széles népi tömegek kárára egy maroknyi kapitalista tábor óriási meggazdagodásához vezetnek Néhány szó az építőipar negyedévi eredményeiről (V I.) Az építőipar egyike azoknak a szakmáknak, amelynek termelése gazdasagi életünk szempont |ából igen fontos, hiszen tei vbe vettük az ötéves terv keretében sok-sok üzem felépítését, melyek készítményeikkel mind dolgozóink életszínvonalát hivatottak emelni. „Tíz meg ttzízej új lakóházat építünk, új kórházakat, iskolákat, iparos tanu'ó-otthonokat (1953 ig SO.OOO-el több iparostanulól szállásolunk el, mint amennyit ina) Kultúrházakat, új épületeket emelünk a dolgozók üdültetésre" Ezért országunk felépítése szempontjából igen fontos az élmunkás, mozgalom és az építőipar eredményei, nek figyelemmel kiséiese és s kiemelkedőbb eredmények kőz ése. Bratislava különböző épületein ez év e4sö három hónapjanak eredményei igen szépek és figyelemreméltók és napnál világosabban bizonyít iák munkásságunk érettsegét és azt, hogy felismerték azokat a feladatokat, melyek tervgazdaságunk ezen szakaszában reá|uk hárulnak. Az új postaépület majdnem befejezés előtt álló építkezésén a második év első három hónapjának eredményei 140 százalékot értek el, ami a kőművesek, ápsok. munkások és más mesteremberek összrnunkájának, ügyességének, összetanultságának és nem utolsó sorban szocialista öntudatuk növekedésének bizonyítéka. Az üzemnek jelenleg 58. élmunkása van, akik 10. csoportban dolgoznak Az üzem igen sok szakmunkása kiemelkedő eredményeket ért el. Például Záhorec elvtárs brigádja 190 százalékos eredményeket produkált. Négyes csoportban dolgoznak együtt a kőművesek három tanonc segítségével. Horváth elvtárs csoportja, ahol ugyancsak 4 szakembei és három inas dolgozik 165 százaiékos eredményt ért el. Sreiber elvtárs ács-csoportja, ahol hatan dolgoznak együtt, 130 százalékos eredménnyel dicsekedhet. Ennél az épületnél elegendő a munkaecő és télen át is elegen dolgoztak. Elégséges építőanyagot kaptak, fűtőanyagnak kokszot, azonkívül a vezetőség idejében biztosította a munkaruha, cipő és a téli meleg ágynemű szükségletet, úgyhogy a munkásság mindennel ellátva, akadálytalanul dolgozta át a telet. Boros József csoportja a februári műszakban 150 százalékos eredményt ért el. Erről ő maga a következőket mondja: — Ősszel, amikor még a normák lazábbak voltak, 308 százalékot is elértünk. Csoportunk mindent megtesz, hogy a februári műszakban elért ered. menyeket ne csak fenntartsa, hanem iúl is haladja. Ehhez az előfeltételek meg is vannak, mivel összetanult csoportunk jó összmunkát végez, tekintve, hogy 10 hónapja már együtt dolgozik. Horváth elvtárs, az üzemi bizottság alelnöke, aki közben megérkezik az étterembe, elmondja, hogy a magyarok is igen szépen együtt dolgoznak szlovák elvtársaikkal és a munkásság csak azon csodálkozik, hogy a nehéz testi munkás pótjegyet, melyet a vasasok, betonosok, kovácsok, álláscsinálók. ácsok mind megkapnak, éppen a kőművesek nem kapják meg. Ez pedig igen fontos lenne a kőművesek számára is, hiszen a nehéztesti munkás-pótjegy két kg húst jelent havonta. A másik épület, melyet meglátogattam, a belügyi megbízotti hivatal központi épü'ete volt, ahol az előirányzattal szemben a kőműves munkákat már ezen a héten befejezik, bár tulajdonképpen a munkálatokat csak május vé. gén kellene befejezni Az ötéves terv második éve első negyedévének eredményei 225 százalékot tesznek ki. Ez a százaléknövekedés az alkalmazottak számának fokozódásával magyarázható és azzal. — mint ezt az építést vezető mérnök közli, — hogy itt ezen az épületet. •-) dolgozók munkamorálja és szocialista lelkesedése igen jó. Ezek segítségével a kőművesek 135 százalékos, az ácsok 145 százalékos és a tanoncok 130 százalékos eredményt értek el A késések aránya 8 százalékra csökkent le. Bo'la elvtárs kőműves-brigádja, amely három régi kőművesből és három átképző tanfolyamot végzett kőműves segédmunkásból áll, 148 százalékos eredményt ért el. Matula elvtárs, akinek brigádja 6 régi kőművesből és 3 iskolázott segédmunkásból áll, 148 százalékos eredménnyel dicsekedhet. Hink elvtárs brigádja pedig 138 százalékot ért el. Itt felmerül az új és a régi munkások közötti viszony kérdése. Erre Bol. la elvtárs adja meg a választ. — Eleinte bizony nem jó szemmel néztük a tanfolyamot végzett szaktár. sak segítségét, mivel saját munkánk lebecsülését láttuk benne, valamint bizonyos mértékű ellenszenv is élt bennünk az átképzettekVel szemben, mivel nekünk hosszú évekig kellett tanulnunk azt, amit. ők pár hónap alatt gyakoroltak be Azonban ma már tudjuk, hogy népi demoKráciánknak igen nagy szüksége van minél nagyobb számú szakmunkásra, akik ezeken az előkészítő tanfolyamokon csak az alap. ismereteket kapják meg és a gyakorlatot a velünk való szoros együttműködésben szerzik rreg Az állami könyvnyomda építkezésénél Díttinger építésvezető keze alatt ebben a negyedevben ugyancsak remek, 174 százaiákos eredményeket értek el. Az épületen jelenleg 70 munkás dolgozik A távolmaradást itt sikerült I 25 százalékra csökkenteni Prikler elvtárs ácscsoportja. Baranyai elvtárs betonozó csoportja és Minik elvtárs vasas-csoportja élmunkáshoz méltó teljesítményeket értek el, ami bizonyítja, hogy élmunkásaink. akik messze túlteljesítik az eddigi nor. mákat, megmutatják minden dolgozónak a munkatermelékenység fokozásához vezető utat. Élmunkásnak lenni, ez ma a szocialista hazát építő munkásság körében egyik legnagyszerűbb feladat, amelyre egyre többen és többen ébrednek rá „Az élmunkásmozgilomban — mondja Gottwald elvtárs — új szocialista ember születik, öntudatos ember, olyan embei, akinek számára csak azért vannak nehészégek, hogy leküzdje őket. íki gazda ^s hazafi. Bányáink és földjeink gazdagságából, ezer meg ezer üzemünkből, tízezer meg tízezer gépünkkel és traktorunkkal olyan otthont építünk fel, amijyent ma csak a költő láthat meg képzeleté, ben". Dolgozóink üdvözlik a francia és olasz tengerészek béketörekvése'ft A Duna hajósai hetesen értelmezik a uroieiár-nemzetköziséget Szerkesztőségünkbe tömegesen érkeznek az üzemek munkásságának levelei, amelyekben méltatják és üdvözlik az olasz és francia tengerészek harcos eljárását, a háborús célokat szolgáló , teherrakományok ki- és berakásának megtagadását. Üzemeink dolgozói francia és olasz dolgozó testvéreikben, a francia és olasz tengerészekben a békefront odaadó harcosait látják, akik hathatós támogatást nyújtanak az impéria l'sta törekvések ellen. Alább közöljük a Dunahajózás munkásainak proletárszolidaritást sugárzó levelét: Kedves francia és olasz tengerész elvtársak! A csehszlovák Dunahajózás nemzeti vállalat összüzemi gyűléséről szívélyes üdvözletünket küldjük nektek és -elismerésünket nyilvánítjuk hősi állásfoglalástokért az imperialista háborús cselszövök ellen folytatott harcotokban. Tudjuk, hogy a harc nemcsak a ti harcotok, de a mi harcunk is, a munkások és az, egész világ becsületes dolgozóínak, békeszerető uépeinek harca. Egyúttal legélesebb tiltakozásunkat fejezzük ki a terror ellen, amelyet az amerikai kizsákmányoló monopolisták és az imperialista háborús gyújtogatok érdekeit szolgáló kormányotok kényszerit rátok. A kíméletlen haszonleső fegyvermágnások, naftakirályok, akik az elmúlt két világháborúban meggazdagodtak ai elesett dolgozók, az elesett és meggyilkolt szovjet, francia, olasz, német, csehszlovák és más munkások, ártatlan asszonyok és gyermekek vérén, új pusztító háborúba akarják dönteni a világot. Háborút készítenek elő, mert félnek a saját nemzeteiktől, mert félnek tőletek, elvtársak, akik már nem akarjátok -tovább tűrni* testeteken a vérszomjas élősködőket, akik szabadon akartok élni és harcolni, akik békében akarjátok építeni a magatok és gyermekeitek jobb jövőjét. Örömmel és hittel tölt el bennünket az a tudat, hogy hazátok dolgozó népe és főleg a munkásosztály nem adta meg magát az imperialisták rohamiának, nem fogadta el a háborús gyújtogatok hazug propagandáját, hogy tudjátok, hol kell keresnetek a valódi ellenséget, hogy felismertétek, hogy ki fenyegeti valójában Franciaország, Olaszország, Vietnam, Malájország, Németország és más országok dolgozó népének érdekeit. Olyan népekét, amelyek még n.m szabadultak fel az imperialista kizsákmányolók járma alól. Mi, elvtársak, más frontszakaszokon dolgozunk, de ugyanazt a harcot harcoljuk ugyanazon ellenség, ez amerikai imperialisták és ügynökeik ellen. Mi munkával és építő törekvéseinkkel harcolunk, azzal, hogy leleplezzük és ártalmatlanná tesszük hazánkban a dolgozó nép ellenségeit, azzal, hogy népünket a proletár nemzetköziség szellemében, más nemzet iránti szeretetben és tiszteletben neveljük. Meggyőződtünk róla a saját példánkból, hogy a dolgozó nép tud uralkodni urak, kapitalisták, kizsákmányoló élősködők nélkül, sőt, hogy még jobban kormányozza hazái át munkanélküliség, nyomor, éhség, erőszak és háborús készülődés nélkül — mint amazok. Mi, elvtársak, érezzük, hogy örömteli és felszabadult munkánkkal, építő sikereinkkel erőt adunk nektek harcotokban, mint ahogy a ti hősi és példás viselkedéstek is erőt ad és buzdítja a béke harcosait nálunk és az egész viliágon. Biztosítunk titeket, hogy feltétlenül mellettetek állunk harcotokban. A proletár nemzetköziség elveihez híven áll és marad az egész csehszlovák dolgozó nép, élén a munkásosztállyal, a dicső Kommunista Párt vezetése alatt, mindig azoknak- az oldalán, akik a dolgozók jogaiért, a békéért harcolnak. Egyedül a munkásosztály egysége, egyedül az egész nemzetközi munkásmozgalom egységes állásfoglalása akadályozhatja meg az újabb tömeggyilkosságot és vérontást. Mi, a szabad Csehszlovák népi demokratikus Köztársaság dolgozói ehhez az elvhez mindenkor hívek maradunk. Hősi harcotokban mindig számíthattok teljes egyetértésünkre, teljes erkölcsi és anyagi támogatásunkraKözös jelszavunk legyen: Egységben az erő! Közös kérlelhetetlen harcunk, amelyben résztvesznek az egész világ dolgozói, a világbéke és haladás bástyájának, a Szovjetuniónak vezetésével, győz az imperialista elnyomók, kizsákmányolók és új háborúra gyújtogatok ellen és megmenti a világbékét! A csehszlovák Dunahajózás nemzeti vállalat alkalmazottai. Bolgár lelkészek a Béke Hívők táborában A bolgár lelkészek csatlakoztak a békeakcióhoz. Aktív rés/tvesznek az országos békemozgalomban. Számos kerületben a lelkészek külön gyűléseket tartottak, ezeken megvitatták, miként támogathatnák népüket a leghathatósabban a világbéke megtartásáért folytatott harcában. A marekszi járásban a lelkészek határozatot hoztak, amelyben kijelentik, hogy a lelkész legfőbb feladata a békéért folytatott harc és az új világháború előkészítői elleni küzdelem. Hasonlóképpen a békéért folytatott harc szellemében tartották évi gyűlésüket a ruszenszki járás papjai és lelkészei is. Határozatukban kijelentették: „szilárdan állunk a Szovjetúnió vezette béke és demokrácia tábora mellé. Ünnepélyesen ígérjük, hogy minden erőnkkel a béke ügyét fogjuk szolgálni és támogatjuk népi kormányunk békepolitikájának megvalósítását." Hasonló határozatokat hoztak a többi bolgáriai járások papjai is.