Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-19 / 90. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1950 április 19, szer da 2 Kčs III. évfolyam, 90. szám Zupka elvtárs beszéde az SOR ple náris ülésén A szocialista munkaverseny űj formája: a szakma legjobbja-elnevezésért folyó verseny Mindenki élmunkás, aki tartósan túüépi teljesitménynormáiát A Szlovákiai Szakszervezeti Tanács a Szakszervezetek Központi Taná. csának az elmúlt hetekben történt ülése után, ma plenáris értekezletet tar­tott, amelyen Zupka elvtárs megbízott, az SOR elnöke mondot beszédet. Be­szédében hangsúlyozta azt, hogy a forradalmi munkásmozgalom legmagasabb szervének prágai ülése az első volt az Össz-szakszervezetl kongresszus otán. Ezért ezen u gyűlésen értékelték a kongresszus utáni hampány kifejlődését és az ezzel kapcsolatos feladatok teljesítését. A tárgyalások programmját bővítették azokkal a feladatokkal is, amelyeket a KSČ Központi Bizottságá­nak februári ülése tűzött ki célul az ország elé. A gottwaldi irányvonal tel­jesítésének jegyében ült össze a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács mai ülé­se is, amelyen Zupka elvtárs a dolgozó tömegek feladatairól beszélt a béke megvédésének harcában. Megállapította azt, hogy a nemzet­közi egység és szolidaritás alapja a proletár nemzetköziség, amely a min­dennemű kizsákmányolás alól felsza­baduló dolgozók világnézete. E világ­nézet első nagy győzelme az Októberi Nagy Szocialista Forradalom volt. Megállapítota azt, hogy a világ bé­keerői állandóan növekednek és az im­perialista népellenségek lába alatt meg­remeg a föld. A Szovjetúnió s a népi demokráciák ereje napról napra nö­vekszik és a nyugati kapitalista álla­mokban, de főleg Franciaországban és Olaszországban a munkásság harci egysége szorosan tömörül a béke erői mögé. A kínai győzelem hatása alatt Ázsiában is megváltozott a világ. Ázsia elnyomott népei látják már, hogy közeleg a szabadság ideje. A háorús uszítók nemzetközi, sorai­hoz — mondotta Zup^a elvtárs — nyíltan csatlakozott a Vatikán is, amely ügynökeivel, a magas klérus segítségével megkísérli azt, hogy a népi demokratikus államokban zavar­gást idézzen elő. Vegyünk példát a Szovjetúniótól, amely engesztelhetet­lenül harcol a nemzetközi reakciós erők ellen. Mi szakszervezetiek a Cseh­szlovák Köztársaságban, ahol a mun­kásosztály az uralkodó osztály, nem szabad, hogy elhanyagolják a kapita­lista világnézet elleni harcot. A szak­szervezeteknek, a szociaizmus isko­láivá kell lenniök. A Szovjetúnió ta­pasztalatainak segítségével tagjainkat sikeresen nevelhetjük és likvidálhatjuk a burzsoá-nacionalizmus befolyását. HELYZETÜNK A BÉKE TABORÁBAN. Gottwald elvárs mondja — folytatta beszédét Zupka elvtárs —, hogy a szocializmus építése és a béke védel­me egymástól elválaszthatatlan. A bé­ke a szocializmus sikeres építésének egyik fő feltétele Gondoljunk mindig arra, hogy most a felszabadult ország­ban saját maguk gazdái vagyunk. Si­került az Össz-szakszervezeti kong­resszus előkészítése nyomán kiterjesz­tenünk a szocialista munKaversenyt tö. megalapokra. Ezzel a sikerrel azonban nem elégszünk meg, hanem minőségi munkával állandóan javítjuk termelé­sűnket, szilárdítjuk normáinkat és megteremtjük a munka magasabb ter­melékenységének feltételeit. Ez a mi hozzájárulásunk a világbéke nagy mozgalmához. A NEHÉZIPAR FEJLESZTÉSE MEGGYORSÍTJA SZLOVAKIA IPAROSÍTASAT. Szlovákia bőséges ásványi gazdag­sága kedvező feltételeket teremt a ne­hézipar kifejlesztésére.- Ne felejtsük el, hogy Szlovákia iparosításának legfon­tosabb része az ércfeldolgozó ipar ki­építése. Rajtunk áll, hogy a cseh dol­gozók hatalmas segítségét szorgal­mas munkával megháláljuk és az or­szágépítés e fontos szakaszán becsü­lettel megálljuk helyünket. Minden feladatra jól elő kell ké­szülni. Az ötéves terv második évé­ben előkészületeink nem voltak meg­felelőek. Elhanyagol;uk a dolgozók előkészítését a fokozott feladatokra. Február hónap .folyamán azonban az elmulasztottakat részben behoztuk, amint a negyedévi tervteljesítésben ez megmutatkozott. Široký elvtárs a KSS Központi Bizottsága előtt rámutaiott arra, hogy a terv nemteljesítésének főoka az. hogy nem mozgósítottuk megfelelően a tömegeket. Tanuljuk meg azt, hogy állandóan javítsuk a munka szervezését. Zupka elvtárs ezután néhány ki­váló élmunkást nevezett meg, akik minden erejükkel hozzájárulnak ah­hoz, hogy a tervet jobban teljesítsék, így például Atlas Anton elvtárs esz­tergályos Füleken elhatározta, hogy két gép helyett három gépen fog dolgozni és így az ötéves terv végéig normáját 200 százalékkal túllépi. A trnavai Kovosmalt dolgozói közül megemlítette Skovran Antalt, a ki­váló kőműves-csoportok közül Kol­lár elvtárs csoportját, majd Kaliga Máriát, akiknek példái azt bizonyít­ják, hogy új ember születik. A MŰSZAKI KÖZÉP- ÉS VEZETÖKADERÉK FELELŐSSÉGE. Beszéde további részében foglalko­zott a műszaki közép- és vezetőkáde­rek felelősségével és bekapcsolódá­sukkal a szocialista munkaverseny megszervezésébe. Sok műszaki — ál­lapította meg — ma még úgy néz a munka megszervezésére, mint valami idegen dologra. De a jó példák már buzdítják a kádereket arra, hogy a legnagyobb mértékben együtt dolgoz­zanak a munkássággal. Ilyen jó pél­dákat említhetünk Handlován, Pod­brezován, a bratislavai Cérnagyár­ban, az apátfalusi Pol'anában és még sok más helyen. Ezeken a helyeken az élmunkások, újítók és műszakiak együti munkálkodása példaszerű. A márciusi eredmények örömmel töltöttek el bennünket, de azért még nincsen minden a legnagyobb rend­ben. így például a nehézipar elma­radt a terv teljesítésében. A továbbiakban Zupka elvtárs be­szélt a szocialista munkaverseny szervezésének további feltételeiről. Az élmunkás fogalmának meghatá­rozásában változás állott be. Ennek célja az, hogy az élmunkásmozga­lom valóban tömegmozgalommá vál­jék. E szerint élmunkás lesz minden­ki, aki szocialista szerződést írt alá és a teljesítménynormákat tartósan túllépi, a termelésben megtakarítást ér le, vagy pedig javítja a termékek minőségét. Minden élmunkás él­munkásigazolványt kap. A SZAKMA LEGJOBBJAÉRT VERSENY INDUL. A versenyt alulról kell megszer­vezni. Az üzemben és az üzemek kö­zött verseny fog kifejlődni a szak­ma legjobbja címért. Mindenkinek a teljesítményét állandóan figyelem­mel kell kísérni és a legjobb élmun­kást, aki a legjobb munkaeredményt érte el, a szakma legjobbja címével tüntetik ki. Ebben a versenyben résztvehetnek a mesterek és a mér­nökök' is. Az üzemek közötti tömeg­verseny eredményei alapján az egyes üzemeket vagy műhelyeket is ki lehoí jelenteni a verseny győztesének. A szocialista munkaverseny küldetése a tömegek kezdeményező erejének felszabadítása. A KSČ járási konferencia Csehországban és Morvaországban A köztársaság építőinek, a KSČ lekiválóbb tagjainak seregszemléi voltak a KSČ járási konferenciái, amelyek értékelték a KSČ Központi Bizottsága és Gottwald elvtárs ál­tal kitűzött irányvonal teljesítését. A szónokok konkréten rámutattak az országépítési erőfeszítések eredmé­nyeire az üzemekben és a falvakon és mint üzemeink jó gazdái a legfon­tosabb termelési kérdésekkel foglal­koztak. Kritikailag és önkritikailag értékelték szervezeteik munkáját. A konferenciákon részletesen megvitat­ták a világbékéért folyó harc kérdé­seit. A kommunisták tisztában van­nak azzal, hogy a békét csupán az ország legerősebb építési lendületé­vel lehet megvédeni és spontán kife­jezést adtak ama akaratuknak, hogy Gottwald elvtárs szavai nyomán meggyorsítják a szocialista ČSR fel­építését, fokozzák a forradalmi éber­séget, könyörtelenül leleplezik a re­akció minden képviselőjét és állan­dóan erősitik a világ dolgozói iránt érzett proletárszolidarítást. Az összes konferenciák a Szovjet­únió és Sztálin elvtárs iránti forró szeretet és törhetetlen hűség és há­la jegyében állottak. Az imperialista háborús uszítók elleni harcnak, Cseh­szlovákia népei boldog jövőjének legszilárdabb biztositéka a hatalmas szocialista nagyhatalom. A lengyel katolikus püspöki kar egyezményt kötött a lengyel kormánnyal Ez év április 14-én, pénteken Var­sóban aláírták a lengyel kormány és a lengyel püspöki kar képviselői kö­zött létrejött egyezményt. Az egyez­ményben a lengyel püspöki kar töb­bek között kötelezi magát, hogy fel­hívja a lelkészeket, hogy abban az irányban hassanak a hívőkre, hogy tartsák tiszteletben a törvényeket, az állami szerveket és fokozott erő­feszítéssel Vegyenek részt az ország felépítésében. A lengyel püspöki kar továbbá kötelezi magát arra, hogy nem fog a szövetkezeti mozgalom ki­terjesztése ellen dolgozni a falvak­ban és minden erejével támogat min­den mozgalmat, amely a tartós béke biztosítására irányul. A lengyel püs­pöki az egyezményben elismeri, hogy az újonnan szerzett nyugati te­rületek a népi Lengyelország*llandó részét képezi és kötelezi magát, hogy felkéri az apostoli széket, hogy eze­ken a területeken az eddigi ideiglenes egyházi közigazgatást, állandó püs­pökséggé alakítsa át. Az egyezmény­ben arra is kötelezi magát, hogy minden erejével harcolni fog min­den Lengyelország ellen irányuló el­lenséges megnyilvánulás és főleg a német papság revizionista irányzata ellen. Ami a pápát illeti, a püspöki kar a pápát csak a vallási, erkölcsi és egyházi ügyekben ismeri el irányadónak és legfelsőbb -tekintély­nek. A többi ügyekben a püspöks^ a jelenlegi lengyel törvényhozás sze­rint igazodik. A lengyel kormány, amint az egyezményben hangsúlyoz­zák, nem szándékozik a vallási okta­tást korlátozni az iskolákban, műkö­désben hagyja a katolikus egyete­met Lublinban, nem gördít akadá­lyokat a katolikus sajtó és katolikus kiadóhivatalok útjába és továbbra is engedélyezi az eddigi egyházi egye­sületek és társulatok működését. A mezőgazdasági gépek már nem a kulákság szolgálatában áünak 1950 április 14-ig közel 10.000 traktort vásároltunk fe! A felvásárolt gépesített eszközök száma állandóan növekedik. Növe­kedik azoknak a járásoknak száma is, amelyek a felvásárlást már befe­jezték és ahol a gépek már a dolgozó földművesek szolgálatában állnak és munkájukban hathatós segítséget nyújtanak. A felvásárlás kezdetétől ez év áp­rilis 14-ig a cseh vidékeken 6270 traktort, 6852 önkötözögépet, 5847 nagy cséplőgépet, 2541 pótkocsit, 5265 szántófelszerelést, 3444 szalma­prést, 3820 nagy • villanymotort és 1159 más gépesített eszközt vásá­roltak fel. Szlovákiában ez alatt az idő alatt 3584 traktort, 173 önkötözögépet, 2446 cséplőgépet, 713 pótkocsit, 1448 szántófelszerelést, 87 szalmaprést, 812 nagy villanymotort és 1787 más gépesített eszközt vásároltunk fel. Az egész köztársaságban tehát 1950 április 14-ig összesen 9854 trak­tort, 7025 önkötözögépet, 8293 nagy cséplőgépet, 3254 pótkocsit, 6713 szántófelszerelést, 3551 szalmaprést, 4632 nagy villanymotort és 2946 más gépesített eszközt vásároltak fel, me­lyek a kis- és középföldmüveseket fogják munkájukban segíteni. Az iparosság feladatai Az iparosok számára és további fejlődésük számára feltétlenül szük­séges, hogy megvilágosítsuk azoknak a szavaknak jelentőségét, amelyeket Köztársaságunk elnöke mondott. Miért fontos politikánk helyességét hangsúlyozni a szocialista szektor értékelésével? Azért, mert a volt ka­pitalista rendszer nem tudta a gaz­daság állandó menetét biztosítani, mert az egész gazdasági élet állandó kilengéseknek volt kitéve, állandó konjunkturális hullámzásnak, válsá­goknak és depresszióknak. Az átlag­iparos élete a múltban telve volt a jövőért való gondokkal és bizony az iparosságnak csak aránylag kis ré­tegének volt megélhetése biztosítva a széles népi rétegek gyenge gazda­sági és fogyasztóképessége miatt. Az ipari és gépi kapitalista nagyterme­lés az ipart mellékvágányra terelte s állandóan kevesebb fontosságot jut­tatott neki az össztermelésben. A közszükségleti cikkek legfőbb gyár­tói a nagyüzemek lettek, az iparo­soknak és kézműveseknek, akik két­ségbeesett harccal, mint önálló vál­lalkozók fennmaradtak, a valóság­ban semilyen önállóságuk sem volt, mert elsősorban a nagytőke feltéte­leire voltak utalva és attól függtek. Sokat közülük mégis félrevezettek a konjunkturális idők csalóka álmai. A tájékozatlan megfigyelőnek úgy tűnhetik, hogy alapvető változás 1940-ben kezdődött, amidőn a szlo­vák iparosság munka- és termelőle­hetőségei megjavultak. Az ilyen meg­ítélés azonban a valóságban téves. Ez nem volt más, mint igazi háborús konjunktúra, amely, mint minden háborús konjunktúra, még senkinek sem biztosított állandó, biztos meg­élhetési lehetőséget és így nem biz­tosította az iparosság egzisztenciáját sem. Ilyen konjunkturális év bizony kevés volt és ezeknek hatása az ipa­rosságra bizony gyenge volt. Volt itt egy más tényező is, amelyet meg kell említenem, mert ez is fontos sze­repet játszott az iparosság életében. Ez a nagytőke hitelkövetelése volt az iparosságtól. Nem volt ez olyan hitel, amelyet talán az iparosok ap­ró vevőiknek nyújtottak, hanem olyan hitel, amely jelentős kocká­zattal volt összekötve és amelyben az iparosok főleg az építőiparban az építőknek nyújtottak hitelt és kö­veteléseikre hosszú hónapokon ke­resztül kellett várniok. Ilyenmódon megtörtént, hogy az iparosok a szál­lításaikkal és munkáikkal a nagyvál­lalkozók vállalkozásait pénzelték és ezzel saját vállukra vették a nagy­vállalkozók vállalkozási működésé­nek egész kockázatát. És ha megtör­tént, - hogy a tőkés vállalkozó szá­mításaiban tévedett és' veszteséget szenvedett, akkor az iparos volt az első, aki ilýen esetben nem kapta meg munkája ellenértékét s a tönk szélére került. Ezek azok a főténye­zők, ame;lyek arra késztetnek ben­nünket, hogy gondolkozzunk a vál­lalkozások magasabb szocialista for­máiról. Mi a szocialista termelés fő alap­elve? A fő alapelv azon a megállapí­táson alapul, hogy nem a nyereség a fő indítéka termelésünknek, ha­nem a termelés a lakosság szükség­leteihez alkalmazkodik. És milyen feladat következik ebből az iparo­sok számára a szocializmus felépíté­sénél? Elsősorban tudatosítanunk kell, hogy a népi demokráciában a termelés legelőnyösebb nendszerére támaszkodunk, a modern gépi nagy­termelésre. Nem térhetünk vissza a kistermeléshez és ezért korszakunk­ban nincs helye az ipar aranykor­szaka utáni sóhajoknak. Minden szükségletet, amennyiben lehetséges, szériában akarunk előállítani, hogy kielégíthessük a társadalom követel­ményeit. És mivel a fogyasztás növe­kedett és állandóan növekedni fog. nem lehetséges, hogy ezt a fogyasz­tást a kistermelés kielégíthesse. A kistermelés soha nem teremtene jó­létet számunkra. Azonban nem min­den ipart, nem minden termelést ál­líthatunk át nagytermelésre. A szo­cializmus építésében nagy szerepet játszik az apró kiegészítő termelés és elosztás, amelynek szintén lehető­sége nyílik, hogy hozzájáruljon hasz­nos munkával a társadalom jólété­hez. Ilyen jelentőségük van például a szerelőmunkáknak, a karbantartó és javító munkáknak stb. G. Kiiment iparügyi miniszter ez év március 17-én parlamenti kijelen­tésében az iparügyi minisztériumnak az 1950-es évi költségvetéséről szóló vitájának keretében főleg ezt hang­súlyozta: Hogyha az államosító fo­lyamat második részének végrehajtá­sa után az államosítási folyamat az ipari termelésben majdnem teljesen befejeződött, de a kisiparos-termelés­ben nincs így. Bár az 1949-es évben gondoskodtunk az elkobzott birtokok gyors bekapcsolásáról a kommuná­lis és szövetkezeti vállalatokba, az ipar szocialista szektorára csak 14.3 százalék esik, míg a kapitalista szek­tor eddig 58.8 százalékát uralja az iparostermelésnek, a fennmaradó 26.9 százalék pedig az apró iparos­termelőkre esik. Ez arra késztet ben­nünket, hogy gazdaságunk szocialista szektorának további kiterjesztésében és megszilárdításában és a fennma­radt kapitalista elemek korlátozásá­ban tervszerűen járjunk el a magán­szektornak éspedig mind a nagyipa­ri, mind a kapitalisztikus kisipari szektornak bekapcsolásában maga­sabb termelőformákba. Ezzel nem­csak ötéves gazdasági tervünknek te­szünk szolgálatot, amelyben az ipa­ros-termelésre jelentős rész esik, ha­nem ezáltal iparosainkat is biztosít­juk anyagilag, mert részesítjük őket minden vívmányban, amelyben része van dolgozó népünknek és így jobb egzisztenciát biztosítunk neki. Külö­nösen biztosítanunk kell mindenfaj­tájú javítás elvégzését, amelyeket sok esetben senki sem akar elvégez­ni. Hogy a magántermelésnek a ma­gasabb szocialista vállalkozási for­mákba való betaglalása tervszerűen történjék, irányelveket dolgoztunk ki terv előkészítésére, a magánvál­lalatoknak magasabb termelési for­mákba való bekapcsolása céljából. És itt reíjlik kérdésünk magva. A ter­melési feladatokat a szocialista szek­torban úgy kell elosztani, hogy tel­jesedjék az a funkció, amelyről Kii­ment miniszter beszélt. Mi tehát a delimitáció funkciója? Termelési fel­adatok igazságos elosztása az, hogy a gazdasági terv feladatait igazságosan azoknak a szerveknek osszák ki, ame­lyeknek az a kötelességük, hogy ki­elégítsék a dolgozó ember fogyasztási szükségleteit. Ezért szükséges, hogy a termelés funkcióját kiosszuk az ál­lam számára fenntartott csoportra, amelyben a jövőben kizárólag csak nemzeti vállalatok fognak dolgozni és az államnak fenn nem tartott ter­melés csoportjára, amelyben érvény­rejutnak a magasabb szocialista for­mák alkatrészei. Az első csoportba tartozik majd főleg a széria terme­lés, amely a termelés gépesítését és észszerűsítését követeli meg és a ter­melési folyamat alapvető munkafel­osztásra támaszkodik majd. A széria­termelésből, kivételes esetekben kom­munális vagy szövetkezeti üzemet alakítunk majd de csak ott, ahol a termelés további folytatását a nem­zeti vállalkozással való összhangban tudjuk megoldani. Magánvállalatból nem alakítunk kompiunális vagy szö­vetkezi üzemet olyan szakban, ahol a nemzeti vállalat termelésével fedheti a fogyasztók szükségleteit és lehetőség szerint nem alakítunk kommunális vagy szövetkezeti vállalatot ott, ahol a magánvállalkozónak lehetősége van a nemzeti vállalatba való bekap­csolódásra A magasabb formák tervszerű fel­építésének elérése céljából tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy szüksé­ges megőrizni az eddigi magánszek­torok gazdasági funkcióit, hogy a kapitalista elemek kiküszöbölése és korlátozása összhangban történjék a vállalkozások ezen formáinak terv­szerű felépítésével. Emellett szükséges hogy az egyes termelő formák ter­melési eszközöket kapjanak és fel­adataik méretének és jelentőségé­nek megfelelő számú munkaerővel rendelkezzenek. Iparosságunk felada­tai a szocializmushoz vezető utunkon igen nagyok, mert tudatosítanunk kell, hogy azt a működést, amelyet eddig a magánszektor látott el, jobb formában, jobb eszközökkel a vállal­kozások szocialista szektorának kell teljesítenie^, 3L Sekáč,

Next

/
Thumbnails
Contents