Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-14 / 62. szám, kedd

UJSZÖ 1950 március 14 A Szovjetunió ma az az ország, ahová az egész világ- vezető kommunistái utaznak. Ellátogatnak ide államférfiak, tudósok, kiváló közírók, költők, az írók és újságírók szervezeteinek kiküldöttei, a földművesek, a filmmunkások, a szakszervezetiek és munkások kiküldöttei. És mindenki, aki leszáll Moszkva repülőtéren, vagy vasútállomásán el van ragadatatva a szovjet élet lüktető, lázas tempójától. _ Ezek a vendégek, akik az egész világból érkeznek ide, meglátogatják Moszkvát és beutazzák a Szovjetúnió köztársaságait. Saját szemükkel győződnek meg arról, hogy mit épít ki a Szovjetúnió és mi épül ott. Nemcsak az óriási épületeket tekintik meg, hanem közvetlenül megismerik a szovjet nép mindennapi lázas munkáját, amely oly lelkesedéssel dolgozik a kommunizmus kiépítésén. Ezek a vendégek az egész világból megismerkednek a szovjet műhelyekkel, laboratóriumokkal, iskolákkal, kolhozokkal, filmműter. mekkel, kórházakkal, egyszóval minden egyes lépésükei a szovjetek országával. Aztán visszatérnek hazájukba és ott előadásokat tartanak a Szovjetunióról és megírják élményeiket, amelyek teljesen betöltik őket. FREDERIC JOLIOT CURIE francia tudós, a Francia-Szovjet Társaság elnöke, amely társaság a két ország baráti kapcsolataiért dolgozik, Moszkvában való tartózkodásáról a következőket mondotta: „Mély hatást tettek rám a szovjet emberek, akik lelkes törekvéssel valósítják meg az életfeltételek folytonos Í

'avítására irányuló terveiket. A nép itt ílkesedéssel dolgozik, hisz vezetőinek, akik őt még nagyobb anyagi virágzáshoz és boldogabb élethez vezetik. Az emberekkel folytatott beszélgetéseink, a szovjet sajtó olvasása — mindez a szovjet nép szilárd törekvéséről tesz bizonyságot: megvédeni a békét. Milyen nagy különbség van a közt és a közt, amit az Egyesült Államokban láttam és hallottam látogatásaim alkalmával. A szocializmus országainak sikerei igen nagy jelentőségűek a tudomány terén is. Láttam a szovjet tudomány hatalmas virágzását és óriási sikereit, amelyeket, úgy az elméletben, mint a gyakorlatban elértek. Azok, akik ismerték ezelőtt húsz évvel a szevjet tudományt, ma meglepve állnak meg annak ereje előtt. A szovjet tudomány nem állt meg, hanem folytonosan előrehalad". JEAN DELCOURE, lillei rriunkás, a Vasasok szakszervezetének titkára a Szovjetúnióban átélt élményeit a következő szavakkal festi meg: „A színháztermek, a mozgószínház, a cirkusz mindig tele van. A munkások a tábornok és a tudós mellett foglalnak helyet, anu ismét csak bizoA Szovjetúnió a% egész világ csodálatának központjában áll nyítékát adja a szovjet emberek szociális egyenlőségének. Az emberek e tömeges látogatásai bizonyítják a Szovjetúnió dolgozóinak anyagi jólétét. Ez a hatalmas fejlődés nemcsak Moszkvát jellemzi. Grúziában való kellemes tartózkodásunk alatt mindenki közülünk meggyőződhetett arról, hogy itt is minden vidékén teljes erővel folyik az építés. Gyakran jutottak eszembe a mi járásaink Somme, Dunquerk és Calais, amelyek 70 százalékban el vannak pusztítva. Itt a városok folyton várják, hogy megújítják őket; közben azonban építőmunkásaink munkanélküliségre vannak ítélve. Grúziában meglátogattuk a Pionírek palotáját. Számukra ez igazi felfedezés volt. Ott az ifjúság megtalálja mindazt, ami elősegíti fejlődését akár a tudomány, akár a sport terén. Itt valóban új embert nevelnek fel. Mi mindannyidn csak azt kívánhatjuk, hog> a mi ifjúságunknak is le. hetősége nyíljon egy hasonló palota lehetőségeive) élni". LOUIS DAQUIN, francia haladószellemű filmrendező: „Van egy szó, amelyet gyakran hallasz a Szovjetúnióban és amely s*ámomra a Szovjetúnióban való utazásom alatt teljesen más tartalommal és jelentőséggel telt meg, egy szó, amely lehetővé teszi felfedni egyikét azon számos oknak, amiért a szovjet ember — más ember Ez a szó — felelősség. A szovjet polgár akkor is, ha nem ejti ki ezt a szót, eszében tartja és munkájával juttatja kifejezésre. A lélek mélyéről kiéreztem, hogy a Szovjetúnióban a munkás, az értelmiségi, a tudós, a művész, a gyermek az iskolában, a pionír a pionir-palotában — nem állanak elszigetelve egymástól, hanem a közösséghez tartoznak, amely évről-évre erősebbé válik, hála minden egyes tagja törekvésének, harcának és folytonos fejlődésének. Természetes azonban, hogy csak a szocializmus alakíthat ki új lelkiismeretet, feljesztheti és gazdagíthatja azt". CANTANS PASSIN, a Sarte deparlementbeli földműves: „Földműves vagyok és képet alkottam most magamnjk a szovhozokról és néhány kolhozoki ól is. Sikerült alaposan megismerkednem a szovjet gazdálkodással és felbecsülnöm a kolhozok és szovhozok minden előnyét termelékenységük terén. Meggyőződtem a föld munkásainak és az egész szovjet népnek jólétéről is. Ha visszatérek Franciaországba, minden erőmmel a francia-szovjet szerződést fogom védelmezni és a Szovjetunióról és annak gyönyörű eredményeiről fogok beszélni". GIUSEPPE BERTI, az olasz-szovjet társaság főtitkára az egész olasz küldöttség nevében, amely meglátogatta a Szovjetúniót, ezeket mondotta: „Amikor meglátogattam a moszkvai egyetemet a ,|Zoja Koszmogyemjanskaja" középiskolát, a „Metrosztroj" klubját, a „Java"-gyár gyermekotthonát és több más hasonló helyet, (izelte máp • az ÚJ SZA KÉPESKÖNYVÉI? Húsvét előtt jelenik meg az első száma, de már mos! biztosítsa példányát! Előfizetési díj egy évre 120 Kčs. Érdeklődőknek ,Képeskönyv'-befizetőlapokat küld kiadóhivatalunk. •1 mmmmmmmm megértettük, hogy a mély változás nemcsak az utcákon, a tereken, a város közlekedésében ment keresztül, hanem ezeken a változásokon keresztülment a szovjet társadalom életének egész felépítése. Szocialista társadalom épül ki, kizsákmányolás nélküli társadalom, amely meggyőződéssel halad a kommunizmus felé. És itt kell járnod, hogy jobban megértsd, hogy a Szovjetúnió békét akar és hogy a békeversenyben győzelmében biztos, bármely ellenfél felett. Itt kell járnod azért is, hogy jobban megértsd, hogy a szovjetkormány nem fél a háborús uszítóktól és hogy minden nemzet érdekében munkájával arra törekszik, hogy a béke ügye örökre győzzön". DIN-SZI.LIN, a kínai népköztársaság kultuszminiszterének helyettese, a fizika tanára: „A kínai küldöttséggel jelen voltam a Vörös-téri ünnepségen, amely feíé az egész világ dolgozói fordultak. Láttam a Szovjetúnió fegyveres erőinek hatalmas menetelését és a szovjet nép hősi ünneplését. Láttam Szovjetúnió gyönyörű fegyvereit, amelyek a béke nagy ügyét szolgálják és a háborús uszítókat fékezik meg. A legerősebben azonban azt éreztem, hogy a Szovjetúnió legfőbb ereje a szovjet nép összetartása és egysége, amely szilárdan hisz a szocializmusban és halad a nagy J. V. Sztálin, után. Egy vezető ilyen szerepe és az egység ekkora ereje csak egy szocialista államban lehetségts. DIN-LIN kínai írónő: * „A kínai nép örül a Szovjetúnió sikereinek és az ötéves terv teljesítésének. Ezek a nagy sikerek hitet öntenek belénk saját építésünk sikeréhez, mert a Szovjetúnióban tanítónk van, amely több mint 30 éves tapasztalatokkal rendelkezik a kommunizmus sikeres építése terén. Mi jól tudjuk, hogy a Szovjetúnió a béke és demokrácia biztosítéka az egész világon. Megszilárdítsuk győzelmünket és biztosítsuk országunk belsejében a békét és tartós békét az egész világon, ehhez az egy országhoz kell szorosan csat. lakoznunk — a szocializmus országához, a Szovjetúnióhoz. Köszönetet mondunk a Szovjetuniónak azért, hogy elsőnek ismerte el kormányunkat és elsőkként küldte hozzánk követeit". DI-TSA.TUN, koreai író: „Kétszer volt alkalmam Moszkvában tartózkodni. Először 1946-ban voltam a Szovjetúnióban és most 1949ben. És itt meg kell mondanom, hogy ez alatt az aránylag rövid idő alatt "a Szovjetúnió és fővárosa a felismerhetetlenségig megváltozott, mintha azóta az évek hosszú láncolata múlt volna el. Moszkva széles utcáin uj, szép és kényelmes hazai készítésű autók végtelen sora fut. Az üzletek kirakatai csalogatják a vásárlót és az üzletek belsejében nagy bőségben van felhalmozva az áru. Moszkva a világ leghaladóbb szellemű kultúrájának köz. pontja, a leghaladóbb szellemű miivészet központja. Erről győződünk meg mindenütt: az utcákon, a múzeumokban, a színházakban ,az iskolákban, az üzemekben, a könyvtárakban. Moszkva virágzik. A szovjet nép győzelme minden ország dolgozói előtt példaként áll. A Szovjetúnió helyes úton halad. A Szovjetúnió az egész világ emberiségének segít a reakció erői elleni ; harcban., a szocializmusért, a demokráciáért és a békéért vívott küzdelem, ben". KIM-SZUN.LAM, koreai zeneszerző: „A Szovjetúnióban saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy milyen szép az élete és milyen gyönyörű a munkája a szabad embernek. Üj embereket láttam meg, amilyeneket nem ismert a történelem, őszinték, tisztaszívú'ek, a küzdelemben és a munkában edzettek, szeretik az életet, mert maguk alakítják ki boldogságukat. A szovjet nép megteremtette a szocialista gazdálkodást, a szocialista társadal. mat, a szocialista kultúrát. A szovjet emberek élete napról napra gazdagabb és örömteljesebb. Ebben az életben minden érdekes, nagy, gyönyörű és méltó a költő tollára és a festő ecset, jére. Mindig sokat gondolkodtam azon, hogyan hassunk a zenei kultúra: fejlődésére országunkban, milyen helyet kell elfoglalniok a koreai klasszikusoknak. A szovjet színházak látogatása az orosz és szovjet zeneszerzők műveivel való megismerkedés, a szovjet zene művelőivel, való baráti kapcsolatok megmutatták nekem az utat. Megismertem mily közel állnak itt a kultúra művelői, munkásai, a néphez". Néhány élménye leírását hoztuk itt azoknak, akik voltak a Szovjetúnióban. Ezek a kiragadott képek is elegendők arra, hogy megmutassák mily erővel hat Moszkva és az egész Szovjetúnió azokra, akik oda nyitott szemmel és tiszta lelkülettel érkeznek. El vannak ragadtatva a szovjet emberektől, a szocialista állam erejétől. • 13.000 újítás a villamosiparban. A Szovjetúnió villamosságügyi minisztériumának adatai szerint az ország villamos iparában tavaly 13.000 újítási és észszerüsítési javaslatot vezettek be és ezzel 80 millió rúbelt takarítottak meg. (L m o in i ä\ G Hosszú és nehéz életen vergődött át az öreg Tautan, amíg elérte az ércmetszés művészi tudását. Messze emlékezetében ott él örömtelen gyermeksége. A Csagan foiyó völgye. Ott, ahol a nyáj pihent ta sztyeppe melegében és a kis pásztor késével metszett a krétakövezetbe képeket, a madarak, állatok és virágok képét. A képek körül díszítő elemek alakultak ki, a modellek gyönyörű pontos visszatükrözésével. A fiú művészetét elsőként a hegyi vadászok fedezték fel. A fiú puskatusaikat gyönyörűen kidíszítette és a szél gyorsaságával rohant szét a sztyeppén a hír a fiatal metszőről. Tautan faluról falura járt, egyik vándortáborból a másikba. Művészi, összehasonlíthatatlanul szép metszetekkel díszítette az ezüsttel" vert nyergeket, öveket és gyeplőket. Egy negyed évszázadon át hol itt, hol ott jelent meg a sztyeppén a vándor „ezüstmetsző" és mégsem tudott annyit szerezni, hogy bőrből egy jurtát állítson össze magának. Tautan elgondolkodott és kezdte a réztálcákra, a hideg ércbe a sztyeppei szegény nép nyomorult jogtalan életét metszeni. A szemtelen művészt megátkozták, mert megszegte a Korán parancsát. A hűbérurak maradi bírósága kegyetlenül kérlelhetetlen volt: kiűzték Tautant szülösztyeppéjéröl. Védelmet talált az orosz telepeseknél az Irtisz mellett. Itt rövid időn belül úgy élt, mint otthon. Egy kovácsmúhelyt állítottak fel számlára. Tautan azonban senkinek sem beszélt művészetéről, amelyért oly vadul megbüntették, gondosan elrejtette metsáö szerszámait és jó kovács lett belőle. Azonban az igazi örömteli élet csak a kolhozban kezdődött meg számára. Az addig átélt időszak borzalmas, nehéz álomként nehezedett rá. A dolgos, szerény kolhoztagok beválasztották a kolhoz vezetőségébe. Három fia iskolába került. Minden nap örömteljesebb és boldogabb életet jelentett számára. Gyermekeiben a nagy kolhoz család iránti, a kommunisták iránti szeretetet és hálát nevelte és álmodozott azokról a napokról, amikor gyermekei felnőnek és az új élet komoly, müveit hős építőivé válnak. Az élet tovább folyt. „Keljetek fel, kis sólymaim, keljetek fel! Csakhamar felkel a nap, hadd menjenek ki ma is elsőnek a ti gépeitek a rétre", keltette az öreg Tautan fiait. Az Irtisz fölött lassan foszlott szét a reggeli köd pasztellkék fáklya. A topolyaligetekben és kolhozparkokban felébredtek a madarak. Magasan az égen vadlibák sorai repültek az Uzstykamenogorja tó felé. A Tautan-család munkába sietett. „Forposz" kolhoz kötelezte magát, hogy az államnak a terv szerint 70 ezer pud termést szolgáltat be. Ezért a kolhoz földeken szocialista munkaversenyt valósítottak meg, amelynek élén a kolhoz kommunistái álltak. A versenyben a Tautan-család is küzdött becsületéért. Amangeldi, a legöregebb fiú az ifjú traktoristák brigádjának vezetője volt, amely már hatodik éve folytonosan első győztes volt a traktoristák versenyében. A régi normák már régen megszűntek Amangeldi és társai számára túlléphetetlen határvonalul szolgálni. Évről-évre, napról-napra jobban dolgozni — ez volt az ubinszki traktoristák vágya. 1944-ben Amangeldi Tautan brigádja' minden munkaszakaszban 180 %-ra teljesítette a normát, 1945-ben 200%-ra, 1946-ban 230%-ra, 1947250%-ra és 1948-ban 270%-ra. A legutóbbi évben is Amangeldi brigádja a terv túlteljesítéséért harcol a jobb aratásért. Augsztus 1-én már az egész évi normát teljesítették. A kommunista brigádvezetö a munkában fáradhatatlan. A traktorhoz és kombájnhoz egyaránt ért. Vizsgázott mechanikus, kiváló tanácsadó és agitátor. És csak néha, nagyon ritkán elégedetlenkedik. Ha két keze volna. Rzsev alatt folytatott harcban egy gránátszilánk leszakította a hős szovjet felderítő kezét. Ez már a harmadik sebesülése volt. Harcképtelenné vált. Az első két sebesülést Leningrád védelménél kapta. Kezének elvesztése arra kényszerítette, hogy visszatérjen a hátországba, szülő kolhozába. Ezek nagyon nehéz idők voltak. Amangeldi megtanult egy kézzel dolgozni. Oly erőfeszítéssel és kitartással, amilyennel egykor apja igyekezett hatalmába keríten\a rézmetszés művészetét. Amangeldi igyekezett mindkét kéz ügyességét egybe egyesíteni. A szovjet ember törekvése és akarata kimeríthetetlen volt. Amangeldi traktor alkatrészeket esztergályozott a műhelyben. Egy kezével irányította a gépeket. A déli szünetben Amangeldi nyeregbe pattant és végig száguldott a sztyeppén, ahol mint hatalmas madarak úsztak a kombájnok. Ezüstös tollazatúk fénylett a nap sugaraiban. Közvetlen a gép mögött halad és a tarló magasságát figyeli. Amangeldi és a kombájn vezetője között heves szóváltásra került a sor, mert a kombájn magas tarlót hagyott . maga után. Ez veszteséget jelentett. Nem azért versenyeztünk a szántás minőségéért, hogy most az aratásnál veszítsünk. Az ilyen munka szégyen. Szégyen az egész kolhoz számára. Amangeldi haragosan vetette ezt Baktigali kombájnvezetö és segítői szemére. — A termés lefeküdt, hát hogy vágjam másként? — igyekezett magát menteni a kombájnvezetö. Amangeldi beállította a kombájnt, ráült és maga vezette. A kombájn most jól dolgozott veszteség nélkül. — Na mit szólsz ehhez? — kérdezte Amangeldi. — Köszönöm testvérem, — mondta szerényen Baktigali. — Először dolgozom ilyen beállítású géppel, rosszul ismerem ki magam és nem volt elég merszem, hogy valakit megkérdezzek. — Szégyelted megmutatni tudatlanságodat az elvtársak előtt? És nem szégyelted ilyen veszteséget okozni? Ha holnap munkahelyeden veszteséget észlelek, ne kerülj a szemem elé. Az apám sem bocsátja meg neked. Ez tegnap volt, ma Amangeldi ellenőrizte testvérét és nagyon meg volt elégedve. Húsz hektárt arattak le veszteség nélkül. A szomszédos munkaszakaszon a Tautan-család legfiatalabb fiú tagja dolgozott kombájnjával, Aldabergen, a falubeli mezőgazdasági tanács képviselője, aki kötelezte magát, hogy naponta 30 hektár termést arat le. így teljesítették a Tautan-testvérek a vállalt kötelezettségeket, védték családjuk becsületét az Irtisz melletti vidék versenyében, kolhozuk becsületét, ahogy azt megígérték a Sztálin elvtárshoz* intézett levélbén. Maga az öregecske Tautan sem henyélt. Hol itt, hol amott segített a mezei javítóműhelyekben fürge ujjaival a gépek kijavításánál. A „Forposzt" kolhoz egy nagy család, ahol összefogva dolgoznak oroszok, kazachok és ukrajnaiak. A kolhoz kommunista szervezete nagy gonddal neveli fel az embereket, fel tudja fedezni azok tehetségeit, összpontosítani a lángoló energiát nagy közös müvekre. — Családomat a Kommunista Párt nevelte fel — mondogatja büszkén Tautan. _ Minden gyermekemnek műveltséget adott, felnevelte őket és igazi emberekké tette. 1949 különösen figyelemreméltó volt a magas terméshozam tekintetében, de másként is valami újjal, az erők és bőség növekedésének jelével mutatkozott. A „Forposzt" kolhozban ebben az évben ,rádióállomást és színházat nyitottak meg. Szép parkot ültettek, 16 új házat építettek a kolhoztagok számára. Hat hektáron védő, széltörö övezetet létesítettek. A kolhoztagok munkájukkal mondanak köszönetet pártjuknak és kormányuknak a nagy gondoskodásért. 3. Meleg augusztusi éjszaka lebegett az Irtisz felett. A magas parton épült falu elcsendesedett. Fojtottan morajlik a széles szibériai folyó és a folyó mögött, a falu mögött a mezők selymes területein a munka nem szűnt meg. A kombájnok búgnak, a villanyreflektorok éles fénye belerohan a messzeségbe. Az élet szemeláttára változott meg, az öreg Tautan emlékezetében visszaidézi a régi kovácsmühelyt, a falusi szerszámokat, amelyeket ö maga készített és javított ki. Arra gondol, hogyan szervezte meg a kolhozt vasárnaponként, hogyan járt el Szemipalatinszkba lótháton, hogy autókat, villanyos gépeket, mozit lásson. Akkor falusi kovács volt, ezermester, mindenhez értenie kellett. Ma a „Forposzt" új nemzedéke között tíz meg tiz traktorista, kombájnvezető, mechanikus, villanyszerelő, gépkocsivezető, lakatos van. Saját nevelésű agronomusaik, orvosaik, technikusaik és zootechnikusaik vannak. A traktorállomás, a gépállomás óriási műhelyei fényárban úsznak. A szocializmus megváltoztatta a kolhoz falu képét, fokozatosan eltöri', az élet- és kultúrszínvonal különbségeit, a szellemi és fizikai munka közti különbséget. * A kolhoz és a falu gazdag, sokoldalú életét éli a Tautan-család a fiatalabb fiúk, Baktigali és Adalbergen a pártba való belépésre készülnek elő. A munka utáni szabad idejüket a könyveknek szentelik. A családi könyvtárban körülbelül ezer orosz és kazah kötet sorakozik. Köztük Lenin és Sztálin, Puskin, Gogoly, Tarasz, Sefcsenkov müvei és számos más szakkönyv a mechanikáról és a földművelésről. Most azonban nincs idő sem könyvre, sem a megrendelt autóra, sem sakkozásra, sem gitározásra. A kolhozcsalád résztvesz az egész állam nagy gondjaiban. Nincs idő pihenésre. Gazdag a termés, gyönyörű egy év ez! Az öreg Tautan sok év után újra kezébe vette a metszőszerszámait. Az öreg mester gyönyörű művészi metszetei egyre inkább betöltik a fénylő ércfelületet. Ezt az ajándékot hálából annak a nagy vezetőnek készíti, akinek élete felvirágzását köszönheti és aki megadta neki a boldogságot. Fordította: Os. fi.