Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-14 / 62. szám, kedd

UJSZ0 1950 március 14 ban, melyekből az itt végzett hallgatók kikerültek, nagy fontossága van a szlovák-magyar dolgozók kölcsönös megértésének, harmonikus együttmunkálkodásának és ezért felhívta a hallgatók figyelmét arra, hogy nagy súlyt fektessenek a burzsoá-nacionalizmus itt-ott még felbukkanó jelenségeinek kiirtására. Mint magyaroknak elsősorban a magyar nacionalizmus és sovinizmus ellen kell küzdeniök. Ezután Kuna elvtárs megemlítette, hogy 1948 februárjában ugyan megvertük a reakciót a nyilvános porondon, de ügynökei még itt-ott megbújtak, hogy suttogó propagandával és más eszközökkel felvegyék a harcot Pártunk és népi demokratikus rendszerünk megdöntésére. Éppen ezért fokozott éberségre van szükség a falvakban, mindent alaposan meg kell vizsgálnunk, a fontos funkciókban lévő személyeket mindig osztályszempontból is bíráljuk el, különösen nagy figyelmet szenteljünk pedig arra, hogy a fontos posztokon levő értelmiségiek, mégha munkásparaszt származásúak is, osztályszempontból megbízhatók legyenek. Nagy Károly elvtárs felhívta a növendékek figyelmét arra, hogy a tanfolyam elvégzése után többet várunk, többet követelünk a hallgatóktól. Hivatásuk és kötelességük az lesz, hogy a magyar dolgozók között terjesszék az élmunkás és szocialista versenymozgalmat. Keressék ki élmunkásaink közül a legjobbakat, hogy azokat beszervezhessük Pártunkba is. Ne álljanak meg annál a tudásnál, amit ezen a tanfolyamon szereztek. Tanuljanak, művelődjenek, olvassák a sajtót és vásároljanak könyveket. Nagy elvtárs után Seres elvtárs, a KSS galántai párttítkárségának magyar titkárhelyettese többek között megemlítette a hallgatóknak, hogy amit itt, ezen a tanfolyamon kaptak, azzal tartoznak a dolgozó népnek és a Kommunista Pártnak. Faragó elvtárs a szenei járási párttitkárság nevében megemlíti, hogy már 1921 óta párttag, azonban még mindig tanul. Ezért ti se álljatok meg a mai tudásotoknál, mert a tanulásból soha sem elég. Nézzük meg élmunkásaihkat, vannak már nagyon szép eredményeik, de még mindig nagyon messze állnak a szovjet sztahanovistáktól. Ezek után Kovács elvtárs, az iskola vezetője Široký pártelnök szavait idézve azzal fejezte be beszédét, hogy a Délvidék arculatának megváltoztatását elsősorban tőlünk várja el Široký elvtárs és a mi szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs. Ezután következett az oklevelek kiosztása. Elsőnek Orel Dezső lépett az asztalhoz és örömmel veszi át az oklevelet Utána Csorbát, majd Vargha Istvánt, a kiváló élmunkást látjuk, akinek munkájáról és csoportjáról már kimerítően írtunk az Uj Szóban. Aztán Kulik Béla, Vadovics József, Novák Károly, Beke Vince és a többiek veszik át sorra az oklevelet. A növendékek nevében Vadovics József szólalt fel és a következőket mondotta: — Kedves elvtársak, engedjétek meg, hogy az egész iskola nevében köszönetet mondjak a mai napon mindazoknak, akik megteremtették számunkra ezt a lehetőséget, hogy anyanyelvünkön tanulhatjuk Marx és Lenin tanait. Köszönettel tartozunk legelsősorban mindazoknak az elvtársaknak, akik életüket adták azért, hogy elérkezhessünk a mai naphoz és hogy ebben a kastélyban ne a burzsoá rendszer egyik képviselője üljön, hanem mi, keménykezű proletárok és kommunisták. A tanfolyam első napjától kezdve, amikor öt járás becsületes magyarjai először látták egymást, már akkor éreztük, hogy bennünket felelősségteljes feladatok várnak és vezetőink és előadóink meg is tettek mindent, hogy belőlünk olyan embereket neveljenek, akik ezeknek a feladatoknak megfelelnek. Három héten keresztül belénk plántálták a marxizmus és szocializmus tanait és reméljük, hogy ez sikerült is Amit ezen a tanfolyamon megtanultunk, elvisszük a szélesebb néptömegek közé, akiknek még nem nyílt lehetőségük, hogy tanuljanak és megismerjék azt a történelmi fejlődést, ami elvezetett bennünket a szocializmus szebb és boldogabb útjára. Elvtársak, három hetet töltöttünk itt együtt mint egy család tagjai és mikor elbúcsúzunk egymástól, megfogadjuk, hogy nincs az az erő, amely útunkról eltéríthet. Beke Vince hallgató beszédében többek között ezeket mondotta: — A mi fegyverünk a munka, a békéért harcolunk, a szebb és jobb életet építünk egy Jelszóval: előre a szocializmusért! Elvtársaim, ha a?on az úton fogunk haladni, amit a kommunistáknak Marx és Lenin kijelölt, akkor az emberiség átalakul és m

;.nden dolgozó felszabadul a kapitalizmus járma alól. Végül Kubik Béla így szólt a hallgatókhoz: — Amit itt tanultunk, az úgy jött agyunkba, minit a tavaszi vetés a földbe. Ezzel véget ért a hideghéti pártiskola háromhetes tanfolyama és a növendékek széjjel mentek a különböző járásokba, hogy átadják helyüket egy újabb csoportnak. Az ünnepség az Internacionálé eléneklésével fejeződött be. -UJSZ0 —— Hogyan készülődünk a brigádmunkára — A műtrágya felvásárlás emelése az EFSz-eknél. Mivel az EFSz-ek műtrágya felvásárlása ezideig nem volt kielégítő, szükséges, hogy azt felemeljék. Azok az EFSz-ek, amelyek eddig nem rendeltek műtrágyát és vetőmagot, tegyék azt meg mielőbb. Az EFSz-ek a műtrágyát az egész község nevében rendelik és tömegesen veszik át. Azok az EFSzek, amelyek már megszervezték bizonyos meghatározott kiterjedésű földön a közös vetési eljárást, esetleg azt most szervezik, jelentősen leszállított áron kapják a műtrágyát. Enyhül az idö, lassan kitavaszodik és a CSM brigádjai pár nap múlva elkezdik szerte az országban építőmunkájukat. Bizony hazánkban a

z iparosítás, közlekedés terén és még sok más téren nagy szükség van ezekre a dolgos fiatalokra, akik oly lankadatlan lelkesedéssel tudnak lépésről-lépésre előrehaladni az úton, amelyet Pártunk mutat. Tanúbizonysága ennek az Ifjúsági Vasútvonal, ahol ezer é sezer fiatal munkási kéz rakta le az alapokat, síneket, köveket, egyiket a másik után, biztosan haladva a munkában, amit magukra vállaltak. S most újból elindulnak, vidám daluk hangzani fog hazánk minden részében és kezük nyomáig vízierőmü, vasmű szövetkezeti falvak fognak életrekelni és nem utolsó sorban a Testvériség Vasútvonala, mely öszszeköt bennünket a nagy Szovjetúnióval. Csütörtökön délután kitűnő alkalom kínálkozott arra, hogy néhány CSM tagnak feltegyük a kérdést: „Hogyan készülsz az idei brigádmunkára?", mikor is a CSEMADOK karöltve a bratislavai ČSM hatodik kerületi csoportjának zenekarával kultúrelőadást rendezett a bratislavai Cérnagyár dolgozóinak. Az előadás után kedélyes beszélgetés indult meg a két kultúrbrigád tagjai között. Israz ugyan, hogy a CSM zezenekarában néhányan nem tudtak magyarul, de ez egyáltalán nem volt akadály, megértettük egymást így is. Egy szabad ország fiataljai vagyunk, akiknek barátságában nemzetiségi kérdés nem lehet akadály annál is inkább, mert egy közös munka ritmusára dobog mindannyiunk szíve. Egy szemüveges fiú mellé kerültem. Peszeki Jancsi a Cérnagyár orsóosztályán dolgozik, aktív CSEMADOK tag. Kissé zavarba jön, mikor egyenesen feltesszük neki a kérdést: — Jelentkezel-e az Idén is brigádmunkára ? — Természetesen! — feleli. — Mi késztetett erre az elhatározásra ? — Én is hozzá akarok járulni hazunkban az életszínvonal emeléséhez, amit az építkezések nagy mértékben elősegítenek. És ezek a brigádok, úgy gondolom — fűzi tovább a szót és a pillanatnyi zavar eltűnt, mintha elfújta volna a szél — egyengetik a béke útját és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy önkéntes brigádokról lévén sző, az állam milliókat takarít meg, amit máshol, ahol nagyobb a szükség, célszerűbben felhasználhat. Mialatt Peszekivel beszélgettem, egy pár CSM tag hozzánk csatlakozott. Kölcsönös bemutatkozások után megkérdeztem Német Jenő autómechanikust. aki az „Orava" nemzeti vállalatnál van alkalmazásban, hogy szintén szándékában van-e brigádmunV^ra menni? — Igen — mondja egyszerűen — én is ki akarom venni a részemet az építőmunkából. Részt vettem az Ifjúság Vasútvonalának építésében és tudatában vagyok e brigádoknak a fontosságának — fejezi be határozottan. Egy szőkehajú diák kerül most sorra, Vladimír Rössner, .aki az állami reálgimnázium nyolcadik osztályának tanulója. öntudatosan, vidáman cseng a hangja: — A mi osztályunk minden évben kiveszi a részét a brigádmunkából. Jóleső az a tudat, hogyha egyénileg nem is sokat, de mégis valamit segíthetek munkámmal az ötéves terv teljesítésében. Ez minden szövetkezeti tag hazafias kötelessége. — És a brigád nemcsak fizikai munkát jelent — folyatja —, hanem helyes, egészséges szórakozást is. Szeretek visszagondolni a szép tábortüzekre, amelyeket esténként körülültünk és mellettük énekeltünk, játszottunk, szórakoztató programokat állítottunk össze. Az új hazában együtt dolgozunk, együtt is szórakozunk! Milyen jól el lehet beszélgetni ezekkel az újarcú fiatalokkal! Milyen határozottak és öntudatosak, tisztában vannak feladataikkal, lelkesedéssel teljesítik azt, amit magukra vállaltak és tudják értékelni népi demokráciánkat, szabadságunkat, amit nagy áldozatok árán harcoltunk ki magunknak. De menjünk tovább és hallgassunk meg egy napbarnított fiút, Vlado Moráveket, aki minden nap Brestovanvból utazik be bratislavai munkahelyére. — Negyvenhét óta vagyok tagja a ČSM-nek — mondja biztos, erőscsengésü hangon — és sok brigádmunkában vettem már részt, mert tudom, hogy ez szorosan hozzátartozik a szocializmus építéséhez és én sem akarok elmaradni a többiek között az alkotásban, építésben! — Szeretnék a Testvériség Vasútján dolgozni — és felcsillan a szeme —, mert ez kimélyíti és megerősíti a mi barátságunkat a Szovjetúnió ifjúságával, akiktől sokat, nagyon sokat tanulhatunk! — Én is készülődöm! — szól közbe egy energikus vidám hang, melynek tulajdonosa a bratislavai villamosmüvek kultúrreferense, Zivicky Ferenc. Mosolyogva folyatja: — Bátran állíthatom magamról, hogy erősen haladószellemü vagyok és mint ilyen, magától értetődik, hogy én is beállok a sorba, amely már elindult az úton a szocializmus felé! Minden haladószellemü ifjúnak szent kötelessége építeni hazánk boldogabb jövőjét. Harcolni akarok — folytatja komolyan és hangjából akarat csendül felénk — ezzel a brigádmunkával, amire készülünk, a reakció maradványai ellen, hogy a mi gyermekeink már zavartalanul a kezdet nehézségei nélkül folytathassák azt, amit mi elkezdtünk! Azt hiszem, hogy az elmondottakhoz nem kell hosszú magyarázatot fűznöm. Mindnyájan ismerjük Pártunk irányvonalát, mely megmutatja nekünk, munkásifjaknak a helyes utat, melyen haladnunk kell törhetetlen akarattal a cél felé. Kapcsolódjunk be az „Egymillió tagot a CSM-nek" akcióba, minden lány és minden fiú legalább egy tagot szerezzen a CSMnek, mert ha többen vagyunk, jobban tudunk alkotni. Együttes erővel kell építenünk hazánkban a szocializmust. Láng Magda. A Béke Híveinek küldöttsége elhagyta Moszkvát A Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottságának tagjai Laurent Casanova, John Platts* Mills, Pietro Amadeo, Johannes Steel, Rockwell Kent, John Rogge és James Endioott szombaton elutaztak Moszkvából Stockholmba a bizottság rendes gyűlésére. A leningrádi állomáson a bizottságot a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának képviselői, Szimonov és Szimomenkova, valamint a Béke Hívei szovjet bizottságának tag" jai, Zavadszkij, Kotov, Zaszlav" szkij és a szovjet írók, tudósok, művészek, sztahanovisták csoportjai búcsúztatták el.. A búcsúztatásnál megjelentek a szovjet nők antifasiszta bizottságának képviselői, valamint a szovjet ifjúság és az újságíró szövetség kiküldöttei. Laurent Casanova, a küldöttség tagja, a leningrádi állomáson a búcsúztatás alkalmával szívélyesen megköszönte a szovjet közönségnek azt a szíves fogadtatást, amelyben a küldöttséget részesítették és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Legfelsőbb Tanács világos felelete, amelyet a bizottság felhívására adott, hozzájárul a Béke Hívei sorainak egységesítéséhez és megszilárdításához az egész világon. A. ZÁPOTOCK? 3

5 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ Hát az öreg Hroch? Neki igazán mozgalmas volt az élete. Még Mexikóban is járt, ahol Miksa császárral különböző harcokban vett részt. A császár szegény, ottmaradt. Hroch azonban visszatért. Az egészségét, persze, megviselte a dolog. Maláriája is volt. Az nem hosszabbítja meg az életet. Igaz, hogy mint kiszolgált katonát, megtették levélhordónak. Érmet kapott és egynéhány forint nyugdíja van. Házacskája ott áll az ujezdi határban. A nyugdíjat csak rövid ideje kapja. Bizonyára élvezni akarja kissé. Meg is érdemli, a vén csataló. Mi oka volna tehát meghalni? Nem, tőle sem kell tartania. De nézzük csak, — ott ül a vén Zeman Kováryból. A szentségit, ő igazán sápadt és betegnek látszik. Bányában dolgozott. Egyszer a beomlás alaposan összeszorította a mellét. Azóta állandóan köhécsel és, mint mondani szokás, hálni jár belé a lélek. Ha Kováryban megszólal a lélekharang, az emberek nyomban megkérdik, hogy nem az öreg Zeman halt-e meg. Hát ami igaz, igaz, a bánya átkozott hely és akit egyszer megjelöl, az nem sokáig tengődik már ezen a földön. Ha meghal, Isten nyugosztalja! Vájjon, ki fogja örökölni tőle a vubeci kis kunyhót? — De az öreg Zeman még itt van. Félelmetesen köhög ugyan, de egyelőre nem haldoklik. Az ördögbe is, mi a csudának lépett be az egyesületbe? Kolmistr apó féltékenyen veszi szemügyre Zemant. ö igazán komoly versenytársnak látszik. És tulajdonképpen nincs is szüksége senkinek az utána járó segélyre. A felesége régen a temetőben fekszik, a gyermekei pedig felnőttek és megvan a maguk keresete. De az öreg Kolmistr most komolyan elgondolkodik s egy pillanatra meghökken. Mintha szemtelen légy jutott volna az agyvelejébe. A dög állandóan ott röpköd, lehetetlen elhessegetni. Züm-züm, újra és újra züm"züm. Ki fogja megkapni az utánad járó temetkezési segélyt? Züm-züm, a tíz forintot? Tíz ezüstösen fehérlő forintot, egyik oldalán a sassal, a másik oldalán a császár képével. Tíz forint, Kolmistr apó — nagy pénz, de régen nem láttál már egész forintot! Most pedig egyszerre tíz forintot fognak kifizetni érted! És ki zsebeli be? Az asszony. És még oly nagy lármát csapott, amiért beléptem az egyesületbe. „Tőlem egy garast sem kapsz" — üvöltözte. Szememre vetette az ivást és a dohányzást. Most pedig hétről-hétre 1 forint 40 krajcárt vesz fel. Igaz, hogy feljavította a kosztot. Az is igaz, hogy dohányt vásárol s nem is legkomiszabbat, hanem négykrajcárosat. 5 krajcárért búzapálinkát is vett. Azt mondta, ettől erőre kapok. Ápol és gondomat viseli. Ami igaz, igaz. De mégis züm-züm, Kolmistr apó, 10 forint nagypénz. Mit kezd vele majd az asszony, ha magára marad? Züm-züm, számoljunk csak. 10 forint majdnem annyi pénz, mint amennyit egy egész esztendőre kaptam a községtől. A öreg elmosolyodik. Végre sikerült elhessegetnie a nyugtalanító, szemtelen legyet. Lám, milyen jó, hogy belépett az egyesületbe. Mi mindent ki nem gondolnak ezek a ravasz emberek. Hát még az a körmönfont szabó! Pedig miket beszéltek róla, amikor a faluba toloncolták. És egyáltalában igaz-e, hogy toloncként érkezett ide? Azt mondták, hogy cucilista. De a vénasszonyok itt'ott Rudolf főhercegről is suttogtak egyet-mást. ördög tudja, mi az igazság! Az uraknak néha különös ötletük támad. És a mi császár urunk családtagjai, uram bocsá', nem valami sikerült emberek. A felesége folyton ide-oda utazik a világban. A fiát meggyilkolták. De ez sem biztos. Egyesek szerint dühbe gurult és otthagyta az apai házat. Most álruhában jár-kel a világban. Persze, az is lehet, hogy az öreg egyszerűen kikergette. Az öreg császár általában különös alak. Azt mondják, úgy kedvelte a nőket, akárcsak Máleik, a marhakupec. De a he" vessége, állítólag most már elpárolgott. Azt mesélték, éjszakánként kisasszonyokat fektetnek mellé, hogy megmelegedjék. S még hozzá egészen meztelen kisasszonyokat. Hogy jól odasimulhassanak a testéhez. Az istenit neki, drága dolog lehet az ilyen borogatás. , De hiszen az egész nép fizeti a költségeket. És miféle nép volna az, ha a császárja azt se engedhetné meg magának, hogy néhány fehérszeméllyel eljátszadozzon. Azt hallottam, hogy a török szultánnak egész háremei vannak. A világ minden tájáról hordják hozzá a szép lányokat. És hogy jön az a pogány Törökország a mi monarchiánkhoz, hogy jön a szultán a mi császárunkhoz, aki Isten kegyelméből uralkodik? De azt, hogy a szegényember irhájáért 10 forintot fizessenek, a császár valamennyi miniszterével együtt sem tudta elintézni. Erre a szocialista szabó jött rá, ha ugyan tényleg igaz, hogy szabó. Hiszen azt mondják, hogy éppen úgy tud németül, mint csehül, s jobban beszél és ír, mint akármelyik városi ügyvéd. No, én már meghalok. Ez bizonyos. Se Csejka, se Hroch, se az öreg Zeman nem fog megelőzni. Nem kell attól félnem, hogy nem tarthatom meg, amit szabadon megszavaztam és amiről önként döntöttem. Mégis kár, hogy a halál nem vár egy kis ideig. Szerettem volna még néhányszor szabadon szavazni. Szép dolog az is, mikor az ember felemeli a kezét és tudja, hogy a keze valóban jelent valamit. Kolmistr apó magasba emeli a kezét, leereszti, majd ismét felemeli és leereszti. Mosolyogva gyönyörködik az ünnepélyes mozdulatban. Az öregembernek váratlan ötlete támadt. — Pepi, gyere ide. Ma péntek van, ugye? Vasárnapig tehát még két nap van hátra. Eredj el Budecskyhez, a szabóhoz. Mondd meg neki, hogy legkésőbb vasárnap meghalok. Mit vágsz olyan furcsa képet? Ügy van, ahogy mondom. Mondd meg, hogy meg akarom kérni valamire. Hallod? Szépen megkérem valamire. Legyen olyan szíves és írja meg a 10 forintos temetkezési segélyre szóló utalványt... Az asszony sírvafakadt: (tfotytofcjuk.)