Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)
1950-03-11 / 60. szám, szombat
1950 március 11 ii j szö EGRI VIKTOR: &)örbe Clndris bemutatkozik A „ Cigány" a színpadon Az esti munkásvonat nem indul mindig idejében. Megesik,' hogy félórás késéssel döcög ki a pályaudvarról és ilyenkor gyakran akad utas, aki kénköves mennykőt, atyaúristent emleget és ha a késés külömös jókedvében találja, minisztertől lefelé. az utolsó tolatóig a fenébe küldi a közlekedés intézőit. Egyébként az utasok jórészben ismerik egymást, hiszen • naponta együtt teszik meg az utat, sokan egy gyárban, egy építkezésen dolgoznak. Gyakran úgy fest a fülke, mintha egy népes család adott volna benne találkozót. Vígan pereg a szó, néha egy-egy dal is felhangzik, a barátságok meghittebbé válnak, a fiú és lány között taián éppen ebben a túlzsúfolt kocsiban lobban fel egy egész életre szóló mély érzés a játékos szavak után. Szombatonként különösen zsúfoltak a kocsik, ilyenkor azok is vonatra szállnak, akik a héten át barakkokban, internátusokban laknak és csak a hét végén utaznak haza munkahelyükről. De nézzünk be az egyik kivilágított fülkébe. Lássuk csak, kik ülnek már idebent? Négy fiatal legény szörnyen mocskos és cafrangos kártyával „snapszert" játszik, ördöngös gyakorlattal keverik a blattot s közben egy-egy mókát is megeresztenek A tréfa a két lánynak szól, akik az ablakhoz szorultak. Meleg van a fülkében. a lányok félig leeresztik az ablakot és kinéznek. A sarokban egy korosabb, őszeshajú ember ül, pápaszemmel az orra nyergén, olvas, a nyakát kissé furcsán félrecsavarja, hogy a lámpa gyér fénye a füzetet érje. Nem fér hozzá kétség, hogy az olvasmány nem detektívregény, hanem szemináriumi anyag. Most újból nyílik az ajtó. A belépő pirospozsgás, csinos, egészségtől duzzadó izmos legény; a ruha csak úgy feszül szálas alakján, a hangja is öblös, jó csengésű és a szeme elevenen futkároz köröskörül és megakad az egyik szemrevaló fehérnépen. — Hé, Tercsi, nem akadna egy picurka hely melletted? A lány helyett a kártyázók felelnek: — Ide gyere, Andris... Szorítunk egy kis helyet... Hol maradtál olyan soká, Görbe? A Görbének és Andrisnak szólított legény felcsapja a podgyásztartóba kopott aktatáskáját, odavágja a sapkáját is, hetykén piszkál egyet bajszán, aztán leül a felkínált helyre és öblösen azt mondja: — Itt csücsültem a szomszédba, de meguntam a sötétet. Hogy a ragya verjen ki minden vasutast, hogy lámpát se adnak a kocsiba! — Te, Andris, nem jobb a sötét fülkébe? — kérdi az egyik kártyás, egy éktelen szeplős és pattanásos arcú legény és a szemével odavág az ablakhoz szoruló lányokra. — Jobban lehet ott barátkozni, ugyi Kati? — Te csak fogd be a csőröd! — inti le a lány. — Úgyse konyítasz máshoz, mint ahhoz a büdös kártyához. — Nem büdös, csak egy kicsit cafrangos. Szagold csak! — Dugd el, mocskos és büdös is... Ez a négy legény mindig így összeül és hazáig csak veri a blattot. — Tán azt akarod, hogy udvaroljak néked? — Köll a kutyának a te udvarlásod. Könyvet vagy újságot végy a kezedbe, nem pedig azt a mocskot — No nézd csak, milyen tudós lett. — Persze, hiszen szemináriumba jár, nem tudod? — szól közbe a másik legény. Ez koromfeketehajú és pöszén beszél. — Hónap szóba se áll velünk, hogy nagykanállal szedi magába a tudományt. Nagyot nevetnek és erre már felügyel a pápaszemes öreg is és nézi az elvörösödő és durcásan elforduló lányt. Ekkor kirobban az Andris: — Mit ácsorgunk itt megint? Pont egv negyedórát késünk! A mindenségit ennek a koszos vonatnak. — Ne mérgelődj, Andris, — békíti a szeplős. — Holnap vasárnap lesz, kialhatod magad. — De az én időmet ne lopják. Moziba szeretnék menni nyolckor. Persze, mért induljon pontosan a vonat, amikor semmi se klappol ebben a rühes világban. A pápaszemes leteszi a füzetet, előrehajol és csöndesen megszólal: — Mi az, ami nem klappol ebben a rühes világban, fiatalember? Andris odanéz, kicsit dühös, de türtőzteti magát. Nem ismeri a pápaszemest. Hátha valami ellenőr, aféle hivatalbéli, még galiba lehet, ha szájaskodik. önérzete azonban nem engedi, hogy itt a fiúk és lányok előtt meghátráljon. —• Nem ismerem az urat... az elvtársat — dobja oda félvállról. — Aczél Péter a nevem, — bólint feléje az öreg. — A magáé Görbe András, ahogy a barátaitól hallottam •,. Munkás vagyok és maga is az ... Vagyis, te is az vagy. Hát csak mondd ki nyugodtan, hol szorít a kapca, mi az, ami nem tetszik neked ebben a rühes világban, a mi népi demokráciánkban? Andris nagyot emel a szemöldökén és csak bámul a szemüvegesre. Nicsak, maga miféle újságot olvas? Franciát? — Németet. — És érti — Dejszen nem olvasnám, ha nem érteném ... Fiatal koromban öt esztendeig Bécsben dolgoztam. Ott megtanultam a német szót. — És nem felejtette el? — Elfelejtettem volna, de tudod, közbe jött valami, ami felfrissítette a tudásomat... Három esztendei robot Hamburg mellett. — Maga az egész világot bejárta, öreg. (Omklonslák Felhő az égen a tavasszal játszik, S ifjú szemünkben öröm tüze gyúl. Messzi mezőkön a munka sugárzik, Messzi mezőkön traktor lett az úr. Dobban a föld, mintha megértené, Hogy ez a szántás más mint azelőtt, Közö s munkánk boldog hitét vallja, Közö s munkánkban érzi az erőt. Soha még itt munkás és paraszt Kéz a kézben így neip dolgozott, Soha még föld áldott gyümölcsében Paraszt és munkás így nem osztozott. S amíg izmos karunk igájában Üj barázdát hasít az eke. Érezzük, hogy csak most lett nálunk Igaz ünnep a tavasz ünnepe! SZÉKELY BÁLINT. Olyan szelíd és bíztató annak a nézése, hogy a düh elpárolog belőle, de még méltatlankodva kérdi: — Magát nem bánitja, hogy naponta későn indul ez a büdös vonat? — De bánt! A kurta felelet meghökkenti, szinte fejbevágja Andrist. Nem ezt a választ várta. Nem azt, hogy a pápaszemes egyetértsen vele. — Na lá9sa! — feleli tétován. — Ha benn áll a menetrendben, hogy indulás tizennyolc óra harminc perc, akkor egy minutát se késsen. A pápaszemes mosolyog. A kártyajáték hirtelen abbamarad, a négy legény kíváncsian fürkészi az öreget. Az egyik még megböki Andrist, mintha bíztatná vele, hogy csak ne hagyja magát. — Összeállítottál már tizenötfokos hidegben vagy zuhogó esőben szerelvényt? — kérdi az öreg. — Nem én! Dejszen ma nincs fagy és eső sincs — feleli hetykén Andris. — Lehet más baj is. Kevés a munkaerő, kevés a vasutas, nem győzik idejében azt a rengeteg munkát. — Hát akkor legyek több! Állítsanak be annyit, hogy győzzék idejében. Az talán rendben van, hogy csak ebben a kocsiban van egy kis világosság, a többiben meg a sötétben csücsülnek. Ezt is helyesli az elvtárs? — Ezt se helyeslem... De úgy látom, te nem emlékszel rá, hogy háború volt és a németek csupaszra vetkőztettek és tönkretettek mindent. — Mit emlegeti azt a háborút? Azóta öt év elmúlott — elegyedik a vitába a koromhajú. Már a harmadik, a szeplős is harcias és ugrani kész, ám az öreg nem jön ki a nyugalmából. — Várjatok csak, fiúk. Számítsátok csak össze, mennyit termeltetek azóta és mennyit fogyasztottatok. Mennyivel jobb lett az életetek. — Mindig ezzel hozakodnak elő — dünnyögi Andris. — A jobb élettel. Hát hiszen jobb lett, azt mink nem tagadjuk. De a kutya istenit, mért kell nekem elkésni a mozit! — Holnap délután nem nézhetnéd meg azt a filmet? — De mikor nekem ina van gusztusom rá. Holnap délután kuglizni akarok. A vonat ekkor nagyot zökkenve megindul. Az öreg munkás nyilván reménytelennek találja a vitát, nem felel, újságot húz ki a zsebéből és olvasni kezd. A legények újra keverik a blattot, Andris egy darabig figyeli őket, aztán mintha valami nem hagyná nyugton, helyet cserél a pápaszemes szomszédjával és belebámul az újságba. — Nem'jártam mindenütt jószántamból, • öcsém. — Oszt miket ír az a német újság? ... Mint a miéink ... az élmunkásságot, a szocialista versenyt, a túltelj esi tményt, meg a többi bolondgombát ... Fű, de torkig vagyok velük! — Mondanék néked valamit, öcsém, ha volna egy kis türelmed meghallgatni. — Arról az újságról beszéljen, mert engem más nem érdekel. — Hát hiszen éppen erről .lesz szó ... Szívesen írna - ez az újsiág mindarról, ami néked „bolondgomba". De hát ők még nem tartanak ott, ők még igen messze vannak 1 tőle... Nézzed csak, itt például arról ír az újság, hogy abban a csepp kis Ausztriában csaknem 200.000 a n unkanélküli. — Hát az meg hogy lehet? — Az úgy van, hogy ők még a régi vágányon haladnak, a kapitalizmus vágányán. Náluk a Marshallterv urai diktálnak, a tőkések szabják meg ott a munkások keresetét, nálunk meg te magad. — Én magam? — néz Andris hitetlenkedve az öregre. — Miket beszél maga, apám! — Pedig így van ez, öcsém ... Te magad és én, meg a többi társad dönti el, hogy mennyi a kereseted és milyen az életed. Hogy emelkedik-e a béred vagy kevesebb lesz, ha lemaradsz a termelésben. Ha többet termelsz, több is jut rád ... Dejszen ezt te tapasztalhattad mór egymagad nem is egyszer ... Vagy olvasd csak, hogy mennyivel csökkentették a Szovjetúnióban megint az árakat... Azt hiszed, azért tehették, mert náluk a tőkések az urak és az ő feneketlen zsebük nyeli el a dolgozó ember munkájának hasznát? Nem bizony! Hanem azért tehették, mert minden dolgozó ember többre és jobbra törekszik, mert nem rühelli a vasút kis késését, nem tartja „bolondgombának" a szocialista versenyt, az élmunkásságot... — Azt akarja mindevvel mondani, apám, hogy tán menjek el vasutasnak? * — Dehogy is akarom. Te csak maradj a munkahelyeden, csak aztán ott a posztodon tégy kj magadért. — Hallja, öreg, maga engem ne agitáljon. Vagy azt hiszi, hogy az én munkám nem tisztességes? — Feltételezem, hogy tisztességes, de azt bizonyosra veszem, hogy jobb is lehetne. A szeplős erre szinte felnyerít: — Püff neki! Megadta neked az öreg, Andris. A pápaszemes csak mosolyog és odafordul Andrishoz: A régi, kapitalista világ, a földesúri Magyarország diktatórikus korának levegője elevenedett fel az érsekújvári nagyközönség előtt szombaton est^ a Szokol kultúrház színpadán, ahol a helybeli cigánymükedvelök előadták Szigligeti Edének a „Cigány" című 3 felvonásos színmüvét. Az író ebben a népszínmüvében hü képet ad arról a nyomásról, amelyet a grófok és a bárók világa gyakorolt a kitaszított, a kisemmizett proletárra, a cigányra. Amikor a cigány, a becsületesen dolgozófalusi kovács csak arra volt jó, hogy fiát elvigyék katonának, de ugyanakkor nem vették őt emberszámba, és nem engedték meg, hogy ez a művészi adottságokkal megáldott faj felszínre hozhassa azokat a kultúrális értékeket, amelyek ősidő óta benne szunnyadnak. Művészi hajlamaik kibontakozásának nagyon szűk teret engedtek és a belőlük kitörő nagy tehetségeknek is csak a társadalommal való nagy harc árán sikerült felvergődníök. A kapitalista társadalmi rend kirekesztette magából ezt a népet, mindenütt kiseirreiizte, ütötte, rúgott rajta, belökte iszapba és csak az új kor embere, az új világnak gyöngyhalásza látta meg a fenéken csillogó gyöngyszemeket, az embert, aki szebb és emberibb élet, szabadság és kultúra után szomjazott. És most, mikor minden lehetőség megnyílt számukra a szocialista társadalmi rendben — ahol nincs vallási, nemzetiségi és faji különbség, hanem csak egy van: a dolgozó, a szocializmust építő ember — megmutatták ezzel az első előadásukkal, hogy igenis méltók arra, hogy ne a társadalom kitaszítottjainak tekintsék őket, mert értékek lakoznak bennük. Az előadást már hetekkel ezelőtt óriási érdeklődés előzte meg. A lelkes tagokból álló színjátszó csoport minden tehetségét összeszedve nagy odaadással készült a nagyközönség előtt való első bemutatkozására. A népszínmű nehéz feladatok elé állította a műkedvelőket, de valamenynyien kifogástalanul megállották helyüket. Az öreg Zsiga cigány szerepében művészi alakításával kitűnt Farkas Jenő, aki tökéletes hűséggel adta vissza a fiát és a lányát rajongásig szerető öreg cigány lelki világát. Mellette feltűnt a csinos és ke-llemeshangú Dráfi Erzsébet Rózsi szerepében, aki látva öregedő édesapját, minden munkájában segített neki. Drámai erővel játszotta meg a szerelmi bánatában megörült cigánylányt. aki úgy vélte, hogy Gyuri, a falusi zsellérlegény (Dániel F.) elhagyta öt. Nagy sikere volt Sebők Gyulának Márton gazda szerepében, humoros megjelenésével sokszor megkacagtatta a közönséget. Rebeka szerepében elsőrendű alakítást nyújtott Farkas Vali. Színpadra termett tehetség. — Kurta, a kulák (Dráfi B.) mindent elkövet, nehogy unokaöccse Gyuri a szép cigánylányt, Rózsit elvegye, azért Gyurit el akarja vitetni katonának, de Rózsi öccse Peti, mivel jó barátja, bevonul helyette, Petit viszont Évi. a szomszéd parasztlány siratja meg. Rebeka, Évi édesanyja nem jó szemmel nézi Peti cigánylegény udvarlását, ezért, hogy Gyuri vegye el Évit, a faluban elhíreszteli, hogy Peti meghalt. Évi azonban nagyon szereti Petit. A költői igazságszolgáltatás most jelenik meg, amikor Várszegi földesúrral, akit a jó megjelenésű Farkas F. alakított, váratlanul betoppan a meghaltnak vélt Peti, aki feleségül veszi Évit, Gyuri pedig a szép cigánylányt, Rózsit és közösen tartják meg a lakodalmukat. ' A darabnak olyan óriási sikere volt, hogy másnap újra telt ház előtt megismételtük. — A többi szereplők közül kiváltak: az urasági hajdú, Dráfi Tibor, a kisbíró, Karvai N., továbbá Zsemberi Évi, Dániel E., Kotlár R., Lakatos M., Zsemberi F., Zsemberi I., Kovács L., Farkas M. és Balog Etel. Sebestyén A könyvtárak fejlődése a Magyar Népköztársaságban A magyarországi könyvtárak fejlődésének története érdekes tanulságokat szolgáltat. Az urak Magyarországában mindössze 278 könytár állt az olvasóközönség rendelkezésére. Ez a szám 1944-től 1949-ig a népi demokrácia 5 esztendeje alatt 3298-ra emelkedett, tehát a felszabadulás óta 3019 könyvtár létesült az országban. Míg 1901-től 1944-ig évi hattal szaporodott az ország könyvtárainak száma, addig 1945-től 1949-ig évenkint 604-el. A felszabadulás óta létesült 3019 könyvtár így oszlik meg. 1082 lÄrzetí és népkönyvtár, 1933 szakszervezeti és üzemi könyvtár és 4 egyetemi könyvtár. A legnagyobb könyvtárak Budapesten vannak, ezek közül a Nemzeti Mú. zeum Országos Széchenyi Könyvtára 1,222.000 kötet könyvet és 150.000 iratot tart számon. A Pázmány Péter Tudomány Egyetem Könyvtára 811.785 kötet könyvet és 3620 kéziratot, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára 690.000 kötet könyvet és folyóiratot, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára 319.000 kötetet, a Bulapest különböző kerületeiben működő 24 fíókkönyvtá.' pedig 250.000 kötet könyvet tartalmaz. Az országos jelentőségű könyvtárintézményeken kívül, a szakszervezeti, üzemi és népkönyvtárak a várorosi és falusi dolgozók széles tömegeit vonták be az olvasók táborába. A szakszervezeti és üzemi könyvtárakban 750.000 kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére. 1949-ben könyvtáranként 7—8000 kötettel 10 körzeti könyvtár Is alakult. Ezek 400 alapkönyvtárat látnak el könyvanyaggáL — Látod, ez a két világ közti különbség. Ott munkanélküliség és nyomor, nálunk növekvő bőség. Itt legfeljebb az a baj ugyl, hogy a vonatunk egy kicsit késett és te talán ezért ma nem mehetsz a moziba. De abban én biztos vagyok, hogy néked hetente akár kétszeri mozira is telik, — Megdolgozok érte, mért ne teljék! — Van itt egyéb hír is, öcsém, ami jobban kinyithatná a szemed... Nézd csak, emitt ebből a házból, itt az ablakból, ahová ez a nyíl mutat, egy asszony levetette magát a két kis porontyával és szörnyethaltak. Mit gondolsz, miért tett ilyen szörnyűséget az az asszony? — Biztosan elhagyta az ura. — El, de nem úgy, ahogy te gondolod. Meghalt és az asszony nem tudott annyit összekaparni a két keze munkájával, hogy jóllakjanak... Látod, ilyesmi is csak ott történhet, ahol a tőke az úr. Nem egyszer olvasok én ilyen öngyilkosságokról. A múltkor valahol Berlin nyugati övezetében történt hasonló eset. De mérget is isznak a kenyér nélkül maradt asszonyok, ha nem bírják tovább a nyomorúságot... Nálunk meg az apátlan gyerekeknek napjában ötször is jut étel, az asszonynak meg munka, hogy eszébe se jut, hogy elemészsze magát... Nálunk az ilyen aszszony még újra boldog lehet. — Elment a sütnivalója, azért tette. —> Látom, nehéz téged meggyőzni ... De emitt mást is olvashatsz ... hogy nem kell annyi színház Bécsben. Ha a felét bezárnák, a többi valahogy megélne... Érted ezt, Andris öcsém? — Ök tudhassák a legjobban, mit kell nekik csinálni. — Hát éppen ez az, amit nem tudnak. Csak kapkodnak, foltozgatnak... Náluk nem köll annyi színház, mink meg folyvást újakat nyitunk. Már a faluba is járnak autókkal. Minden istenhátamögötti kis faluba, ahol eddig csepűrágó se járt, odajön a színház, odajön a könyv, az újság, a kultúra ... Érted a különbséget? A vonat ismét megállt. A pápaszemes felállt. — Na, én itt leszállok, öcsém ... Ezt a füzetet meg itthagyom néked, olvasgasd egy kicsit. A viszontlátásra! Andris kezébe vette a füzetet és egy darabig csak nézett az öreg után. — Hallottad ezt a bogarasfejűt, Tercsi? — Hallottam — mondta a láiny. — Tudod, ki a bogaras? Éppenséggel te, ha tudni akarod. — Tik ketten összepászolnátok... Itt a füzete, én nem rontom el véle a szememet. — Hát akkor mire való? — Most arra, hogy téged nézegesselek. — Eriggy!... Nem kérek az olyan embef nézéséből, akinek hájjal teli a fej*. — A mindenit, de felvágták a nyelvedet! A szeplős rántott egyet Andris karján. — Ülj le, Andris!... Ne kezdj ki vele. Nála is a rövidebbet húznád! — Maj megmondom én még az öregnek a magamét! — Mikor? — Dejszen hallottad, azt mondta, a viszontlátásra!