Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-11 / 60. szám, szombat

1950 március 11 ii

j szö 3CLt {tiilehi (eoé! (h. I.) Életünk újjászületésének gyökeres megváltozását csak úgy érthetjük meg, ha egy pillantást vetünk a múltba. Őszinte, komoly pillantást. Így tudjuk csak felmérni a haladást és így tudunk csak újabb nagy lépést tenni előre. Így tudjuk csak megállapítani a különbséget a két világ között. S a dolgozók helyzetét a két világban. Nem kell ehhez sok szó. Nem kell ehhez semmi cicoma. A szavak helyett beszéljen két egyszerű munkáslevél. Az egyik levél 1934 kora téli napjaiban íródott s a füleki zománcgyár egyik ifjúmunkása írta. Megjelent az Üt 1934 decemberi számában. A másik levelet az új Fülek egyik élharcosa, Virág elvtárs küldte be nekünk az új Fülek új munkásairól 1950 március elején. Minden további kísérő szó nélkül tárjuk őket az olvasó elé, ítélje meg a két levél hangja, íze és tartalma közötti korszakos különbséget. Íme: 1934. (fi'uilal a'-ök a lühkl fiakoLkait Kérkedhetik Hulita Vilmos igaz gató akármivel, a valóság az, hogy nekünk, a gyárban dolgozó munkásoknak a gazdasági helyzet rosszabodásával és a munkanélküliség növekedésével egyre pokolibbá válik a helyzetünk. Az amúgy is csak éhezésre elégséges béreket még jobban leszállítják. A legdurvább hajcsártempóban dolgoztatnak. A kizsákmányolás mellett még csak nem is embermódjára bánnak velünk; szidnak, káromkodnak ránk. A nőket mindenféle aljasoknak elmondják. A zománcozóban egy munkásnőt pofonvert a mester. „És ha nem tetszik, mehet" — henceget a hajcsár — a gyárkapu előtt, van új munkás elég! Egy még csak most idekerült medvesaljai munkás mondja: „Azt hittem intelligens emberek közé kerülök. De itt a legbarbárabb hajcsárkodás van. Annyi a parancsoló, hogy azt sem tudom, kire hallgassak." A fehérbádogmühelyben dolgozik tíz lány és két inas. A lányok az új, leszállított akkordárak szerint száz darab edényért kapnak 2 korona 50 fillért. Óránként legfeljebb negyvenet csinálnak. A két ifjúmunkás fizetése 60 és 70 fillér óránként. Már reggel öt órakor füteniök kell s két óra után délután össze is kell takarítaniok. Ezt ingyen kell megtenniük. A fizettskor azt mondja a mester: „Ilyen bitangok és milyen sokat keresnek!" A fiú feleli: „A legtöbb, amit kerestem 37 korona volt 63 óra után." Ha az inasok nem akarnak visszajönni túlórázni, haszontalan kommunistáknak nevezik őket. Egy másik mester megkérdezte egy ifjúmunkástól, hogy volt-e már szervezve? „Igen, az ifjúmunkás pártban" — válaszolt a fiú. (A Komszomolt értette.) A mester azonnal felmondott neki. Az asztalosmühelyben nagyon sok ifjúmunkás dolgozik és néhány nőmunkás is. Szombat délután hat— nyolc ifjúmunkásnak kell takarítania ingyen. A fizetésük különben munkaóránként 60—70 fillér. A mester a fiúkat még a segédeket is, minden csekélységért csavargó bitangoknak mondja és aljas fenyegetésekkel agyonfélemlíti. A fiatalabbakat felpofozza. A legutóbb felpofozott ifjúmunkásokkal kapcsolatban az üzemi bizottság az egész munkásság nevében felemelte tiltakozó szavát a hajcsárrendszer ellen. Hulita erre kijelentette: „A gyerekek haszontalan bitangok, nem akarnak dolgozni. Csakis pofonnal lehet őket nevelni, különben nem lesz belőlük ember. Az üzemi bizottság ne avatkozzék az ilyesmibe. Ha pedig nem tetszik ez a nevelés, neveljenek maguknak külön gyereket." Az üzemi bizottság erre megjegyzi: „Mi már megmutattuk 1919-ben, hogyan kell gyereket nevelni, de még megmutatjuk másodszor is!" „Nem mutattak meg maguk kérem semmit, akkor is én voltam itt az úr, most is az vagyok!" A munkások megmondták neki: „Tizenkilencben nem volt Kommunista Párt, de ma már van!" A nagyirodában nagyon sok nő van. Hulita kedve szerint ölelgeti és csókolgatja őket. De ez nem akadályozza meg abban, hogy akár egy negyedórán belül is, a legkisebb hibáért is utcai nőket sem megillető elbánásban részesítse kedvenceit a legkisebb hibáért. történt aztán meg, hogy a munkafolyamatban nehézségek álltak be, a Mária által felhalmozódott többletmunka egyre gyűlt és ő nem tudott tovább dolgozni. De Mária nem azért tanulmányozta az SzK(b)P történetét, hogy ezen ne tudott volna segíteni. Először személyesen került kapcsolatba a leányokkal, a reggeli ideje alatt is állandóan beszélgetett velük, meggyőzte őket a munkaverseny szükségéről és kihívta őket versenyre, a norma túllépésében és a minőség javításában. A lányok örömmel fogadták a kihívást és bekacsolódtak a versenybe. Rohács Piroska, Hanesz Anna, Luspaj Magda, Szacskó Magda, Hegyi Anna és Nagy Klári elhatározták, hogy ők is emelik a teljesítményüket és a minőséget. Természetesen azzal a feltétellel, hogy Barna József elvtárs ad nekik elegendő anyagot. Barna elvtárs ezt megígérte, ígyen ad anyagot, ha a kályhaüzem is jobban adja a kályhákat. Így kapcsolták be a versenybe a kályhaüzemet is. A kályhaüzem elfogadta a kihívást és kijelentette, hogy megteszi a kötelességét, ha a nyersanyagraktár is többet ad. így _ aztán az összes osztályok lassan be j léptek a versenybe. A szovjet sztahanovisták első magyar tanítványa ty&zwmfi daliáit Azt mondják, hogy az FTC lelke Hulita, ő csinált a kis vidéki futballcsapatból országos bajnokot és ligacsapatot. Hulita tudja, mit csinál. Az ifjúságnak a robot utáni kis idejét is lefoglalja, hogy ne foglalkozzék a megélhetésével és osztályhelyzetével. Ehelyett belevitte a tömegekbe az egészségtelen, gyilkos verseny korszellemét. Az FTC ma a legjobb reklám Hulita boltja számára. Hulita tegezi a futbalistákat és a hivatalnokokat, mint bensőbb embereit. Ugyanakkor a mesterek tiltják a munkások és irodisták tegezödését, az inasoknak már a segédeket is urazniok kell. Ilyen kaszárnyaszellemet hozott Fülekre Hulita. Az üzemben csak a futballról szabad beszélgetni, munkássajtót terjeszteni és politizálni tilos. Ha a hajcsárspiclik meglátják, hogy a munkások közismert kommunistával szóbaállnak, vagy újságot vásárolnak tőle, kérdőre vonják, számon kérik tőle a beszélgetést. Ezek a mi tapasztalataink a pénzcsöcselékröl és a munkaviszonyról a füleki gyárban, amelyet Hulita úr, oázisnak nevez a gazdasági pangás Szaharájában. Mi a balkáni, kínai és japán kizsákmányolásnál is rosszabb viszonyok között dolgozunk, ezért vásárolják a cég árúit a világ minden részében. Éppen itt a legfőbb ideje, hogy kiharcoljunk magunknak jobb megélhetést és biztosítsuk magunkat kollektív szerződéssel. Egy füleki ifjúmunkás. 1950. CflataUk a. izô

&

xlLUícl tnujikaöMutnij bitt Ha a füleki Kovosmaltban megkérdezel valakit, ki az az Ihring Mária, mindenki örömmel tudatja veled, hogy ö a mi nagyszerű élmunkásnőnk. Ihring Mária decemberben lépett az élcsoportba és már Sztálin elvtárs, nagy tanítómesterünk születésnapjára normájaját két gyártási műveletnél 30%-kal emelte. Azonban a mi Mariskánk ezzel nem elégedett meg. Amikor a gyár munkássága tudomást szerzett erről a helyi rádió útján, sokan érdeklődtek, ki a

z az élmunkásnő, hiszen csupán egy hónapja dolgobott velük. Megkérdezték őt, miért emelte normáját? Ihring Mária, a fiatal élmunkásnő mosollyal az arcán magyarázta: — Értsétek meg, elvtársak, ha mi munkások olcsóbban és többet fogunk termelni, olcsóbban is vásárolhatunk majd. Így győzött meg sokakat, akik még nem ismerkedtek meg az élmunkásmozgalommal. Mária tagja lett a Pártnak, amire nagyon büszke és ami a legnagyobb dicsőség a dolr gozők számára. A Párt IX. kongreszszusára szép ajándékot adott. Kötelezte magát, hogy normáját még húsz százalékkal növeli és az üzem építésén hatvan munkaórát dolgozik le brigádban. Mária tanulmányozza az SzK(b)P rövid történetét, hogy a nehézségeket, amelyek előtte felmerülnek, könnyebben legyűrhesse. Körülötte dolgoztak leányok, akik nem voltak benn a versenyben és nem is értették meg a verseny jelentőségét. Így Azonban Máriának mindemellett még maradtak óradíjjal fizetett munkái. Viszont egész nap akkordban szeretett volna dolgozni és ezért elhatározta, hogy elmegy a diszítőosztályra dolgozni. Él is ment. Három nappal később Molcsan elvtárs a versenyelődadö meglátogatta öt és megállapította, hogy Ihring Mária a diszítőosztályban is vezet. Ugyanez nap ebédután az össztaggyülésen Mária felolvasta felhívását, amelyben kihívta versenyre a diszitőosztályban dolgozó lányokat. A lányok elfogadták a kihívást és kötelezték magukat arra, hogy versenyezni fognak, ha a zománcozók elegendő anyagot szolgáltatnak. A zománcozóüzem kötelezte magát arra, hogy a díszítőosztálynak megadja a kellő edényt, ha a nyersanyagraktár ad elegendő nyersanyagot. A nyersanyagraktár elfogadta a kihívást és versenyre hívta a fülezőt, ez viszont ismét újabb műhelyeket, úgyhogy az öszszes üzemrészek kötelezték magukat az anyag folytonos, szállítására. De a hivatalnokok sem akartak szégyenben maradni. Ihring Mária felhívásának elolvasása után Stevové elvtárs elhatározta, hogy segít az akkordmunkák kiírásánál és ötven órát brigádban dolgozik le az üzem újjáépítésén. A többi hivatalnokok is kötelezték magukat arra, hogy a megrendeléseket időben dolgozzák fel és mindegyik bizonyos órát brigádmunkában dolgozik le. Ihring Mária tehát felhívásával az egész üzemet versenybe lendítette. A felhívásnak jó visszhangja támadt a dolgozók között és egymásután jelentkeztek különféle munkákra. Az elvtársak közösen építik új üzemüket, ahol dolgozni fognak egykor majd gyermekeik is. Azonban Ihring Máriáról szóló beszámolónkat még nem fejeztük be. Az ifjúsági szövetségben is éppoly lelkesen dolgozik mint a gyárban és újabb húsz tagot szerzett a szövetségbe. Hogy túl hosszúra ne nyúljon, ezzel beszámolómat befejezem. Azt hiszem, hogy dolgozóink ebből helyesen ismerik meg az üzemekben dolgozó és a szocialista versenybe bekapcsolódó új életet építő ifjúmunkásság arcát. Így hangzik a két levél. Ügy hisszük, többet mond mindennél és dolgozóink előtt mindennél fényesebben tárul ki napjaink valósága. Két füleki levél. Mindegyik fiatalokról szól és mégis milyen más. A 15 esztendő, amey a két levél időtartama között lefolyt, meghozta a fiatalok számára azt, amit a régi kor megtagadott tőlük. A Vörös Hadsereg meghozta a fiatalságnak a fejlődés boldog lehetőségét s a fiatalság megérti, mit kapott, mit hozott neki a felszabadulás. Megérti és felhasználja minden erejét és tehetségét ahhoz, hogy gyorsabb ütemben, hatalmasabb lendülettel építse a dolgozók szabad országát. Füleki öregek és füleki fiatalok, de nemcsak ti fülekiek, hanem az ország minden részéből valók, olvassátok át ezt a két levelet és merítsetek belőle új erőt és új lendületet további harcotokhoz boldog évtizedek felé. Szemelvények a budapesti Népszava kiadásában megjelent „Munka Hősei" sorozat első füzetéből. ... Tizennégyéves korában inas lett. Kömüvesinas Sárkány Péter debreceni építőmesternél. Négy évig hordta neki a téglát, keverte a maltert, tűrte a pofonokat. Fizetést nem kapott. — Majd, ha felszabadulok ... gondolta ilyenkor. Egyszer, amikor a nehéz vödörrel ment felfelé az állásra, a mester jött szembe vele idegesen és mint mindig, most is káromkodott. A gyermeket lesodorta maga mellől a keskeny pallóról. — Csak felszabaduljak! — gondolta. Azt hitte, akkor majd nem alázzák meg többet, emelt fővel járhat, mint a „hosszú Kovács", akivel még Sárkány sem mert kiabálni. — Műmárványkészítő — mondták tiszteletbei a többiek. A kis Pozsonyi, ha csak tehette, ott lábatlankodott a hosszú Kovács" közelében. Az, ha meglátta, abbahagyta a munkát. Beszélgetni, mókázni kezdett vele. Később, amikor látta a kis Pozsonyi élénk érdeklődését, gorombán elkergette. Még. veréssel is megfenyegette. Dehát nagyon sokszor nem jutott a „hosszú Kovács" közelébe. * ... 1944 nyarán Kievben a villanyerőmű építkezésén dolgozott. Itt találkozott az első szovjet sztachanovistával. Éppen egy pillért falazott, mikor a sztachanovista segítőivel megérkezett. Pozsonyit munkavezetője felszólította: — Most ne csinálj semmit, csak jól figyelj! Pozsonyi egy téglarakáson ülve nézte végig, mi történik. Hat pillér volt egymás mellett. Azok hozzáfogtak a falazáshoz és egy óra húsz perc alatt mind a hat pillért 160 centiméter magasra felhúzták. Olyan teljestímény volt ez, amilyent nálunk minden kőműves elképzelhetetlennek tartott volna. Pozsonyi csak bámult. Amikor a sztachanovista elkészült a munkával, a munkavezető felszólította: — Állapítsd meg, mi a hiba ebben a falazásban? Pozsonyi nem talált hibát. Kicsit tamáskodott. Mégegyszer megnézte. Megállapította, hogy a pillérek sokkal erösebbek, mint amilyeneket eddig ö emelt. Az ő módszere ez volt: kiterítette a habarcsot a téglára. Minden szerszámért, kanálért, fándliért, kalapácsért külön lehajolt, úgy vette kézbe. A téglákat egyenként emelte fel. A habarcs ezalatt anynyira megszikkadt, hogy a téglákat külön-külön kellett belekapagtatni a keményedő habarcsba. A szovjet sztachanovista módszere egészen más volt. A hat pilléren egyszerre dolgozott olyanformán, hogy előtte egy munkás csak a habarcsot teregette, ö pedig csak a téglákat rakta. Egy harmadik munkás adogatta a kezébe a téglákat. A tégla így friss habarcsba került. Nem kellett a téglákat belekalapálni, nem volt szükség a kalapácsra. A sztachanovista függőlegesen vezérléceket állított fel a fal sarkain, ami fölöslegessé tette a sok, időtrabló függözést. A termelés lényegesen meggyorsult. A fal ötvenhatvan százalékkal szilárdabb volt. Ezt ott a helyszínen,, egy szakértő bizottság is megállapította. Pozsonyi megfigyelte, hogy a tégla annál szilárdabb, minél frissebb habarcsba kerül. Felbontott néhány sort és megállapította, hogy a friss habarcs jobban körülveszi a téglát, jobban megköti. A munkavezető, Iván Szulics, felszólította: — Neked most nincs más dolgod, mint az új módszert begyakorolni és a szerint dolgozni. * ...A sztálini felajánlások szárnyakat adtak neki. Épületröl-épületre járva tanított. Amikor megjelent egy-egy épületen, a kőművesek meszsze vidékről összegyűltek, hogy munkamódszerét megtanulják. Diósgyőrött például 5—6000 ember előtt mutatta be módszerét. Nyomban utána i 17 sztachanovista brigád alakult ' meg. Az eredményük átlagosan 600 százalékra emelkedett. Debrecenben Kiss István vette át módszerét, aki a sztálini műszakban 3172 százalékot, Földi József pedig 4050 százalékot ért el. Debrecen kornyékén 10—15 sztachanovista brigád alakult. Egymásután létesültek sztachanovista építöbrigádok Pozsonyi látogatása nyömán Mohácson, Szegeden és Fűzfőn. Tapolcán három sztachanovista brigád 400 százalékot ért el. A sztálini felajánlások során a sztachanovista építöbrigádok újabb, nagyszerű eredményeket mutattak fel. A sztachanovista brigádok száma pedig meghaladta a s#zak ... Ezek az eredmények szakadat-: lan harcban születtek meg. Állandó harcban az egyhelyben topogás, a maradiság, a rosszindulat ellen. Persze nyíltan kevesen szálltak szembe vele. Inkább, amikor már elhagyta az épületet, keltettek ellene hangulatot. — Nem ér az semmit. Ha már eddig így dolgoztunk, ezután is jó lesz — mondotta Bakó Lőrinc föpallér Balatonfüzfön, a gyártelep építkezésénél. Magas alakja derékszögben meghajolt, amikor Beke Gábor arcába nevetett: — Látjátok, nem dőltek össze a házak, amiket eddig építettünk — mondotta, amikor munka után csoportokba verődve beszélgettek. Legtöbben a maradiság megszokott érvét suttogták: — Eddig jó volt így, ezután is jó lesz. Akadt olyan vezető, aki azért szegült az új módszer ellen, mert a munkások „sokat keresnek". Előfordult, hogy nem akarták a dolgozóknak a teljesítményük után járó munkabért kifizetni. A tabi építkezésen Soproni építésvezető el-elkalauzolta ugyan Pozsonyit. Amikor segítséget kért, immelámmal megadta, de alig várta, hogy elhagyja az épületet. Miskolcon. Kozák föpallér azzal állt elöl — Mennyit dolgoztunk mi a múltban és most „ezek" akarnak bennünket túlszárnyalni. Nézzék meg azokat a házakat, amelyeket építettünk. Sohasem fognak „ezek" utóiérni bennünket. Hol nyíltabban, hol burkoltabban álltak útjában a régi világ ittfelejtett alakjai, aggályoskodók, az ellenségek. Az ellenséget nem könnyű észrevenni! Nem mindegyik árulja el magát. Néha csak a kezét lehet észrevenni. Ez a kéz nem egyszer akarta visszatartani Pozsonyit, eltéríteni a helyes úttól. ... Fekészül a bemutatóra. Elkezdené a munkát és íme: anyag van, tégla van, de mész nincs. Ha mész van, nincs homok, ha mind a kettő rendelkezésre áll, akkor az állvány hiányzik. Ki győzné felsorolni az akadályokat, amelyek mind a rossz szervezés következményei. De mi az oda a szerevezetlenségnek ? Mindig kerressétek mögötte az embert! A régi normát meg lehet dönteni hetek, sokszor napok alatt. Néha még egy óra vagy néhány perc is elég hozzá. Az osztályellenséget, amelyet a maradiság, a megrögzött szokások, a régi világ maradványai támogatnak, csak hosszú, szívós harccal lehet legyőzni. Az új világ építése szakadatlan harc a régi világ ellenállásával szemben. Pozsonyi nem állt egyedül a harcban. Naponta érezte a Párt segítségét és erőt adott a szovjet sztachanovisták lelkesítő példája. Nemcsak akadékoskodókkal, hanem segítőkkel is találkozott. Az Általános Lakásépítő NV-nél Zsolt és Tallós mérnökök, a Debreceni Magasépítő NV-nél Pálfi Sándor vállalatvezető támogatták és mindenben segítségére voltak. A szembeszegülök hangja mindinkább halkult, egyre nőtt a követök tábora. Láttatok már vihart, amint végigszáguld a síkságon s magával ragadja faleveleket, meghajlítja az útjában álló magános jegenyét? Láttatok már hegyiparkot, amint zúgva szakadt le a völgybe és magávalsodorja az erdős part göröngyeit, az útjába kerülő köveket s mint válik a völgyben szélesen hömpölygö folyóvá, amely erőmüveket hajt, hajót hord a hátán s bőség fakad a nyomában; dúsan termő szántóföldek, virágzó gyümölcsfák. így terjedt el vihar erejével a sztachanovista építömozgalom. így sodorta magával az útjában álló hitetlenkedőket. így támad nyomában jólét, virágzás a sztachanovisták, az egész ország számára. S az elindító, Pozsonyi Zoltán, tovább is föhivatásának tekinti a módszer elterjesztését: minél több területen bevezetni a sztachanovista munkamódszert. Ma már belső falak falazásánál és vakolásánál is alkamazzák módszerét. Ha megjelenik az építkezésnél, első dolga a munkahely megszervezése. A tégla, habarcs már ott áll előkészítve. Nem egy téglarakás, nem egy malterosláda, hanem a téglarakások, malterosládák egész sora. Két segítője közül az egyik a habarcsot teríti, a másik kettesével adogatja kezébe a téglát. Fogy a téglahalom, ürülnek a malterosládák s a kíváncsiak (Jsoportja állandóan nő. A segítő alig győzi a „fándlival" kimerni a habarcsot és széles csíkban teríteni a téglasorra. Pozsonyi ott van a nyomában, sebes mozdulattal veszi át a téglákat, a másik segítőtől. A munka megszervezése — ez'a áolqg nyitgp.