Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-08 / 57. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 március 8, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 57. szátn Naszvadon is megindul az alkotó munka Az elmúlt hetek során Csehszlo­vákia falvaiban toborozó munka in­dult meg, amely arra irányul, hogy minél nagyobb számban szerezzünk tagokat az Egységes Földműves Szö­vetkezeteknek. A szövetkezet lelkes úttörö gárdái a falvakban megindí­tották a nagy munkát, hogy a falu lakosságának többségét meggyőzzék az Egységes Földműves Szövetkeze­tek szükségességéről, hogy meggyőz­zék őket, hogy egyedül a szövetke­zetek révén lehetvnezőgazdasági éle­tünkben a kis- és középparaszt bir­tokok nagybani termelését elérni. Élihez a nagy, lelkes munkához csat lakozott Naszvad község Egységes Földműves Szövetkezetének vezetősé­ge is, vele egyýtt a Párt, a szak­szervezet, az EFSZ, az Asszonyszö­vetség helyichoportja, amelyek­kel karöltve akciót indítottak meg, hogy rövid időn belül a fa­lu lakosságának zömét megnyerjék az Egységes Földműves Szövetkezet­ben való munka számára. A toborzás e héten éri el tetőpontját, amikoris Naszvad község magyar és szlovák­ajkú szövetkezeti tagjai, mint ahogy szombaton elhatározták, felkeresik a falu minden házát, minden kis- és középparasztját, minden falusi dol­gozót, minden nőt, minden ifjút, hogy közöttük hathatósan terjesszék az Egységes Földműves Szövetkezet gondolatát, hogy ezzel az apró mun­kával hozzájáruljanak ahhoz, hogy a falu lakossága az Egységes Földmű­ves Szövetkezethez csatlakozva beve­zesse az egységes vetési eljárást és a munka közös megszervezését, ahogy azt Slánsky elvtárs, a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt multhe­ti Központi Bizottsági ülésén, az Egységes Földműves Szövetkezetek legfontosabb feladatául megjelölte. A Naszvadon megindult kampány­hoz most a Csehszlovákiai Rádió ma­gyar adása és az Uj Szó is csatlako­zik. Mától fogva a hét végéig külön naszvadi sarkot nyitunk, amelyben a községgel a község törekvéseivel, a község Egységes Földműves Szövet­kezetének munkásságával fogunk foglalkozni. Egy héten át minden nap fokozott figyelmet fogunk szentelni a naszvadi úttörők munkájának, az Egységes Földműves Szövetkezet munkásságának, fejlődésének, hogy így mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a naszvadi szövetkezeti úttörők mun­kavállalása vasárnapig valóban je­lentős eredménnyel záruljon. A szö­vetkezetnek jelenleg hozzávetőlege­sen 250 tagja van. A szombati ösz­szejövetelen résztvett falusi dolgozók egyöntetűen elhatározták, hogy a ta­gok számát jelentős mértékben akar­ják emelni. Előre tehát vállalt munka meg­valósítására, legyetek naszvadi szö­vetkezetiek szocialista mezőgazdasá­gunk úttörői, hirdessétek és hangsú­lyozzátok, hogy mily rendkívüli nagy jelentősége van az Egységes Föld­műves Szövetkezetnek falutokban. Telefonjelentés Naszvadról. 31árcius 7-én 15.15 órakor az aláb­bi hírt jelentette a CSEMADOK naszvadi helyicsoportja: A JSSR, a JRD, a CSEMADOK és a ROH helyicsoprtjának tagjai járják a falut. Holnaptól a CSEMA­DOK 8 választmányi tagja is be­kapcsolódik a munkába, akik páro­sával fogják felkeresni a naszvadi kis- és középparasztságot, hogy fel­világosító munkát végezzenek az Egységes Földműves Szövetkezet ér­dekében. Mai munkánk sikeres volt és több kis- és középparaszt lépett be a naszvadi EFSz-be. Különös örömmel tölt el bennünket, hogy Nagy Mártonné, Tomesányi András és Tomesányi István is beléptek. Ér­tesítjük a szerkesztőséget, hogy Valent iskolatanító elvtárssal egye­temben esténként összeállítjuk majd a napi munka eredményét, arról részleteden beszámolót fogunk adni mindennap mind a rádiónak, mind az Üj Szónak. Köszönjük azt a figyel­met, amit a naszvadi Egységes Föld­műves Szövetkezet érdekében a cseh­szlovákiai rádió magyar adása és az Űj Szó kifejtenek. „ ... ha sikerrel akarjuk megszüntetni az emberhiányt és elérni azt, hogy országunknak olya n megfelelő mennyiségű káderei legyenek, amelyek képesek a technikát elörevinni és mozgásba hozni — mindenekelőtt meg kell tanulnunk megbe­csülni az embert, megbecsülni a kádereket, megbecsülni min­den egyes munkaerőt, aki közös ügyünknek hasznot tud hozni. Meg kell végre érteni, hogy a világ összes értékes tökéi közül a legértékesebb é s legdöníöbb jelentőségű tők e — az ember, a káder. Meg kell értChi, hogv a mi jelenlegi viszonyaink kö­zött minden a káderektől függ." (Sztálin: „Minden a káderektől függ" 1935 május 4'én mondott beszédéből.) „A világ asszonyainak harcos összefogásával megvédjük a békét" • • Az Egyházi Ügyek Szlovákiai Hivatala a szlovákiai katolikus papokhoz Az Egyházi Ügyek Szlovákiai Ál- | lami Hivatala a római katolikus püspöki kar utolsó államellenes kör- | levele után a következő leve'.et in- . tézte a szlovákiai római katolikus papsághoz: Tisztelendő úr! Aránylag rövid időn belül újabb levéllel fordulunk önhöz. Erre az ön fölötteseinek államellenes körlevele késztet minket, amely 1950 február 17-én kelt. Ebben a körlevélben arra késztetik önt, hogy ne tartsa tiszteletben népi demokratikus köztársaságunk törvé­nyeit és kísér'.et«t tesznek arra, hogy önt az Egyházi Ügyek Állami Hiva­tala törvényes intézkedései ellen han­golják, a besztercebányai egyházke­rület vezetőjének megválasztásával kapcsolatban, amiről önt körlevél és a napi sajtó útján részletesen értesí­tettük. Az említett levélben kifejezett fel­tevésünk valóra vált. A püspök urak az Egyház; Ügyek Állami hivatala törvényes eljárasának nagyon is vi­lágos magyarázata ellenére önt a törvénnyel, az egyházat pedig az ál­lammal viszályba sodorják. A püspök urak csak akkor hátrál­tak meg, amikor látták, hogy a lelké­szek túlnyomó többsége nem fogja teljesíteni törvényellenes parancsai­kat. A besztercebányai egyházkerület vezetőjének kinevezése mindenki előtt ismeretes. Hogy nem jött létre békés megegyezés, azt az egyházi fő­papság okozta, amely nem akarja tiszteletben tartani államunk törvé­nyeit. Maga dr. Daniel Briedoň be­ismerte, hogy az egyházi törvények nem tiltják az állami beleegyezés ki­kérését, de hogy a kulisszák mögött intrikák folynak, amelyek úgy befo­lyásolták az egyházmegyét, hogy ne kérje ki az állami beleegyezést és cselekdjék törvényellenesen. Ha a lelkészt előzetes állami bele­egyezés nélkül választják meg, an­nak az a következménye, hogy a lel­kész nem kap személyes járandósá­got és az állást megüresedettnek te­kintik, amelyet 30 napon belül be kell tölteni. A körlevél, amellyel a püspök urak .a zavarni igyekeznek önnek a hívők között kifejtett békés munkáját és önt az állam ellen akarják fordítani, azt bizonyítja, hogy a püspök urak államellenesen jártak el és kiforgat­ták a valóságot. Az egyházmegye, dr. Briedoň Dá­niel, a besztercebányai kerület fő­tisztelendő dékánjai és mindazok, akik látták az Egyházi Ügyek Álla­mi Hivatalának eredeti iratait, vala­mint dr. Briedoň eredeti írásait, bi­zonyítva láthatják, hogy az Egyházi Ügyek Állami Hivatala teljesen a törvényre támaszkodva és rendkívül jóindulatúan cselekedett. Az Egyház: Ügyek, Állami Hivatalának igyekeze­te az ügy rendbehozására a fenti írá­sokból világosan kivehető. Dr. Briedoň 1950 január 14-én kelt 47/1950 számú levelében jelentette az Egyházi Ügyek Állami Hivatalá­nak, hogy a besztercebányai egy­házmegye püspöke vikáriusnak vá­lasztotta őt meg és a következőket fűzte hozzá: „Kérem az Egyházi­Ügyek tisztelt hivatalát, hogy engem feladataim teljesítésében jóindulatú segítségével támogatni szívesked­jék." Erre az Egyházi Ügyek Állami Hivatala 174/1950 számú levelében megkérdezte dr. Briedoňtól a követ­kezőket: „Vájjon az egyházmegye vagy ön személyesen szándékszik-e legalább utólagosan kikérni az álla­mi engedélyt, vagyis az ön 1950 ja­nuár 14-én kelt levelének utolsó mondatat vehetjük-e formális kér­vénynek az állami beleegyezés utó­lagos megadására?" Erre a kérdésre dr. Briedoň levélben jelentette, hogy elhagyta a püspöki hivatalt. A közöltekből látható, hogy az egész ügyet békésen elintézhették volna, ha az egyházmegye legalább utólagosan kérte volna a törvényes beleegyezést. Ma már nyilvánvaló, hogy a püspökök a Vatikán paran­csára cselekedtek, mivel a Dechet dékán ellen hozott egyházi büntetés sem más. mint a vatikáni kiközösítő végzés végrehajtása, amelynek poli­tikai természetéhez nem fér a leg­kisebb kétség sem. A püspökök körleveléből nyilván­való az a szándék, hogy megkerüljék az állami törvényeket, mivel azt mondják benne, hogy a püspöki vi­kárius megválasztásához nem szüksé­ges az állami beleegyezés, mivel az csak átmenet; funkció. Ezzel szem­ben ékes ellenérvet nyújt éppen a besztercebányai egyházmegye törté­netében az a tény, hogy Martin Ma­tejovics, hazafias pap tizennyolc éven keresztül működött mint püs­pöki vikárius. Az alsóbb papság mindig meg tud­ta találni helyét a dolgozó nép kö­zött. ma is örül társadalmi felemel­kedésének és hűségesen egvütthalad vele, segítve jobb és igazságosabb életük építését. Ezek a papok látják államunkban az egyházi kérdések helyes intézését is, amit bebizonyí­tottak azzal, hogy Csehszlovákiában egyetlen lelkész sem terjesztette fö­löttesei lázító körlevelét. A nyugta­lanság, amelyet az egyházi főpapság különböző körleveleivel el akar vet­ni, a kapitalistákat szolgálja. Erről tanúskodnak az ellenségei rádióál­lomások hírei is. Angliát és Ameri­kát bizonyára nem a katolikus egy­ház sarsa érdekli nálunk, hanem ki­zárólag politikai természetű az ér­deklődésük. Ismételten hagsúl.vozzuk, hogy szándékunk az egyházi kérdések bé­kés rendezése, tisztességes eszközök­kel és az állami törvények tisztelet­bentartásával. Ezt a levelet főleg azért küldjük önnek, hogy ne engedje megrendít­tetni az állam és a népi szervek irán­ti bizalmát és főleg, hogy senkitől se téríttesse el magát az állammal való békés együttműködésének meg­kezdett útjáról Reméljük, hogy ez a levél hozzá­segíti ahhoz, hogy békességben szen­telhesse magát a papi közigazgatás munkájának. Az a meggyőződésünk, hogy a jövőben szilárd marad és ha­zánk ellenségeinek minden támadása és cselszövése ellenére is becsületes munkájával hozzájárul szeretett köz­társaságunk további felvirágoztatásá­hoz. Március 8-án a nemzetközi nő­napon, a világ asszonyai évről-évre megmutatják szervezettségüket és egységes, törhetetlen akaratukat ar­ra, hogy harcos készséggel megvéd­jék a tartós békét. A világszerte megmozduló béke­akaratnak a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség a képviselője, mely­nek 55 tagszervezete van és 55 or­szág asszonyai lelkes izgalommal ünneplik ezt a napot, hogy meg­mutassák eltökéltségüket a világbé­ke megvédésére és azoknak az asz­szonyoknak a felszabadítására, akik még az imperialista, kapitalista or­szágokban és a gyarmatokon élnek. A gyarmati asszonyok sorsa a leg­szörnyűbb minden elnyomott nép sorsa közül. A gyarmatok alatt olyan országokat értünk, amelyeket valamilyen más ország elfoglalt és amelyeknek minden gazdagságát a győztes ország vagyonos osztálya magának rabolja el. Ha a legyőzött ország lakói moccanni mernek, a győztesek gépfegyvereivel, tankjai­val találják magukat szemben. Ha egy ország gyarmati sorba kerül, teljesen elszegényedik, éhínség, nyo­mor szedi milliós áldozatait a lakos­ság között, ugyanakkor a győztes hóditók a néptől elrabolt javakban dúskálnak. A gyarmati sorba ke­rült országok kultúrája elpusztul, a nép még írni-olvasni sem tanulhat, állati sorba kerül és a világ legrosz­szabbul fizetett munkása lesz belő­le. A gyarmati országokban korlát­lan a kizsákmányolás, az asszonyok és gyermekek dolgoztatása. A béke közös ügy. Nem közömbös előttünk, ha a világ valamelyik tá­voli sarkában háborút kezdenek. Minden háború élesen példázza ezt. Mikor Mussolini 1934-ben megtá­madta Abessziniát, börtön járt érte, ha valaki Olaszországban hangoz­tatni merte, hogy ez kezdete egy világháborúnak, amelyet a német és olasz fasizmus tervez a világ dol­gozóinak leigázására és kirablására. Hogy Abesszínia megtámadását mi­ként követte Spanyolország, Auszt­ria, Csehország, Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium, Franciaország letiprása s hogy miként szenved­nénk még mindnyájan, ha a Szovjet­únió le nem veri a fasizmust, hogy milyen romhalmazként, kifosztva, felégetve került ki a háborúból a legtöbb ország, ez annyira köztudo­mású, hogy nem kell hosszabban be­szélni róla. De arról igenis beszélnünk kell, hogy a második világháborúhoz ha­sonlóan újra élesztik a táború tüzét Európában, sőt a zamerikai imperia­lizmus már véres háborút folytat a görög demokrácia ellen. Ne mond­juk, hogy tőlünk messze vannak a görögök és a vietnamiak, nem ér­dekelnek bennünket. Gondoljunk ar­ra, hogy hány összeesküvést, sza­botázst lepleznek le a népi demok­ráciákban és arra, hogy hány haza­áruló külföldre szökött, mindről ugyanazt derítette ki a vizsgálat: az Egyesült Államok imperialistái álltak az összeesküvők mögött, fi­zették, pénzelték őket és otthont, menedéket adtak a hazaárulóknak. Ugyanaz az imperializmus teszi ezt, amely Görögországban, a Balkán fél­szigeten le akarja fogni a dolgozók kezét és megteremteni a maga vé­res uralmát. Ezért a görög és viet­nami szabadságharcosok ügye a mi ügyünk is, amikor ők saját ottho­nukat védik, a miénket is védik. Ezért mondjuk, hogy az ö békéjük a mi békénk is, hogy a béke közös ügy. Az újjáépítés és felemelkedés ügye is közös. A népi demokráciák asszonyai a Szovjetúnió hös asszonyaival élükön nagyon segítik a béke ügyét. Ezek­ben az országokban, ahol megvalósul a nők egyenjogúsága, ahol a nők a politikai és gazdasági élet vezeté­sében aktíve kiveszik részüket, nagy­ban segítik a béke ügyének előrevi­telét. A népi demokratikus államok összes szervezetei a Kommunista Párt segítségével nagyban hozzá­járulnak ahhoz, hogy a már egyen­jogúságot élvező nők kifejleszthes­sék és kiterjeszthessék munkájukat és befolyást nyerhessenek mindazon asszonyokra is, akik nincsenek a szervezetekben és így szaporítsák és erősítsék soraikat. A felszabadult asszonyok munkájának nagy hatása van a kapitalista és ázsiai országok asszonyaira. A kapitalista országok dolgozó asszonyai már csatlakoztak békeakartukkal ehhez a fronthoz és állást foglaltak a mellett, hogy nem adják gyermekeiket a Szovjetúnió el­leni háborúba. Az ázsiai asszonyok­ra nagy hatással van Kína felszaba­dulása és a Kínai • Népköztársaság megalakulása. Látják és érzik, hogy kitartással és szilárd elhatározással nekik is lesz erejük a felszabadító harcra egész a győzelemig. Alig három évvel a fegyverszünet után még mindig rabszolgaságban és nyomorban tartják az ázsiai népe­ket, félelem és háború az úr a világ számos pontján. Milliószámra sirnak világszerte az asszonyok, elhul­lott szeretetteikért és millió és millió más asszony ismét reszket övéiért, mert azok, akiknek a há­ború csupán óriási profitot jelent, új háborúra készülnek. Megkísérlik elhitetni, hogy a Szovjetúnió és a demokratikus államok ellen indított háború természetes és elkerülhetet­len. Ez nem igaz, mert a háború nem természetes és nem is elkerülhetet­lfen. Maroknyi csupán azoknak a gonosztevőknek a száma, akiknek hasznot hajt s a népek nélkül ezek is tehetetlenek. Hiszen a szabadság és a béke szolgálatában számtalan erő sorakozik fel és ezek, ha egye­sülnek, győznek is. Ezen az arcvonalon mi, asszonyok vagyunk azok, akik a legtöbbet dol­gozhatunk, a legtöbbet harcolha­tunk. Hiszen a mi feladatunk, hogy életet adjunk és mindenki másnál inkább a mi feladatunk is, hogy meg­védjük a békét. Éppen most fejeződött be Szliácson a Živena első kongresszusa, amely „Építsd hazádat és erősítsd a békét" jelszó jegyében folyt le és amely im­pozáns és felejthetetlen megnyilvá­nulása volt a szlovákiai asszonyok lelkes, szívbőljövő, szilárd elhatáro­zásának a béke és az építőmunka mellett. A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártja Központi Bizottsága felhívást adott ki a nemzetközi nő­nap alkalmából. Ebből a felhívás­ból vannak idézve az alábbi szemel­vények: A Kommunista Párt és a szovjet kormány sztálini gondoskodása ered­ményeként a szovjet nők élete ép­úay, mint az egész népünk élete nap­ról napra javul. A kapitalista országok népei már­cius 8-át az új gazdasági válság ki­bontakozásának, a munkanélküliség és a szegénység fokozódásának lég­körében ülik meg. Különösen súlyos nélkülözéseket szenvednek a dolgozó nők, őket fosztják meg elsősorban a munkától, ők kapnak alacsonyabb bért, a nőket és a gyermekeket leg­közelebbről érinti az éhezés és a sze­génység, amire a kapitalizmus a dol­gozó tömegeket kárhoztatja. Az Októberi Forradalomban szüle­tett szocialista rendszer felszabadí­totta a nőket a társadalmi, gazdasági és szellemi rabság alól. A nők fel­szabadításának nagy ügyét a sztálini alkotmány szilárdította meg. A szov­jet nők szabad és boldog élete lelke­sítő példa az egész világ asszonyai előtt. A nők egyenlősége valósággá vált a népi demokráciák országaiban. A nők demokratikus mozgalma ha­talmas erőt jelent a békéért folyta­tott harcban. A nők nem tarthatják és nem is akarják távoltartanj ma­gukat az egész haladó emberiség kö­zös ügyétől. 80 millió nő tömörült már a nemzetközi demokratikus szö­vetségbe. A Szovjetúnió és a népi demokráciák országainak asszonyai a nők nemzetközi demokratikus moz­galmának élén haladnak. A szovjet nőknek tovább kell me­lyíteniök nemzetközi kapcsolataikat a népi demokráciák országainak és a kapitalista országoknak asszonyai­val és velük együtt kell harcolniok a tartós és alkotó békéért a népek között, a szabadságért, a demokrá­ciáért. valamint az új háborús gyúj­togatok ellen. Túri Mária.

Next

/
Thumbnails
Contents