Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

II pudmericei oktatóképző tanfolyam hallgatói között ! Izgalmas riport (V. I.) A pudmerici oktatóképző tanfolyam résztvevőivel beszélgetek. Mind munkások, földművesek, dolgozók gyermekei. Van közöttük egészen fiatal és van közöttük olyan, akinek arcára az élet már rávéste a maga igen mély nyomait. Nézzük meg és hallgassuk végig, mit mondanak ezek a fiatal dolgozók, akiknek a népi demokrácia lehetővé tette, hogy •naven két hetet tölthessenek Major Ilona és tanulhassanak itt Pudmericén, hogy azután újult erővel és lelkesedéssel harcolhassanak a szocialista haza kiépítésén. Major Ilona 21 éves, Sahyban lakik. A következőket mondja: — Az ipolyság állami birtokon do'gozom, gazdasági munkát végzek, dohányt símítok. Havi keresetem 2500 Kis, azankívül lakást is kapok. Célom, hogy az ifjúságot nevelhessem, szervezhessem, hogy szocialista ku túrát vigyek az eddig elmaradt falusi ifjúság életébe. Minden vágyam az, hogy minél többet tanulhassak, hogy ezáltal hirdethessem azokat az igazságokat, amelyeknek bizonyosságáról meg vagyok győződve Lipka János autószerelő a bratislavai Orava-gyárban dolgozik. A magyarbeíi sz?rvezet küldte tanulni ide Pudmericére. — Nem panaszkodhatom, a munkám érdekel, jól is keresek. 20 Kés órabérem van. Ide tanulni jöttem, hogy otthon továbbadhassam az >tt tanultakat. Tudom, azt, hogy most idekerültem, a sz >cializmus diadala tette lehetővé A jövőmet úgy képzelem el, hogy jobb és szebb legyen, mint a mult Volt Szervezni akarom a magyarbéli ifjúságot, öntudatra ébreszteni, önmagára ébreszteni. Azt hiszem, ennél a feladatnál nincs fontosabb. Vas Ferenc 25 éves, Csenkén lakik, a bazini téglagyár élmunkása. A következőket mondja: — Mi hármas csoportunkkal a téglagyárban a már kihűlt téglát hordjuk ki- a vagonokba. Hetenként 200 000 darabot hordunk ki, különben a normá'is teljesítmény 168.000 darab. 129+140 száza ékos plusz ered. ményeket érünk e'. Én a CSM magyar csoportjának csenkel titkára vagyok. Mint magyar katona hadifogságba kerültem Szibériába, Omszkba. Ott beléptem a cseh légióba. Moszkvába kerültem. Tíz hónapi otttartózkodás után jöttem csak haza. Nagy könyvtár állt rendelkezésünk! e Moszkvában, ott kezdtem tanulmányozni a marxizmus-leninizmus kérdéseit. Egyébként ott egy telefonos brigádban dolgoztam. Azután hazajöttem. Lá'om, hogy a fiatalságot a háború szétszórta, nem járhatott a fiatalság iskolába sem. Én teljes erőmmel harcolok azért, hogy Csenkén villany legyer. és velem együtt a csenkei" ČSM is a villanyért harcol. Most hallgassuk meg, mit mond Szőcs Ottó 23 éves hitoktató Peredről: — Életem javarészét zárdában töltöttem, az volt életem célja, hogy a hívők lelki üdvös ségét szolgáljam. Azonban láttam azt, hogy a szerzetben is voltak osztálykülönbségek és hogy rosszul bántak a szegényebbsorsú társakkal. 1948-ban beöltöztem, majd amikor aláírtam a Katolikus Akciót, ezért megrovásban részesültem feletteseimtől. Kiléptem a szerzetből és ma minden vágyam az, hogy a szocializmus útján haladhasI.ipka János sak én is fiatal társaimmal együtt. Müller András 21 éves. Luciabányán lakik Igy nyilatkozik: — Telepünkön tehetséges ifjak vannak, de gyenge a vezetés. Az ifjúság átszervezésével nagy eredményeket lehetne elérni. En a vaskőbányában kisegítőként dolgoztam, ahol pörkölik a vaskövet. Havi keresetem 3000 Kčs Határozottan érzem, hogyha az ifjúság szervezve van, jobban segíthet egymáson. Példaképem az orosz komszomol-ifjúság Bizony azelőtt ne künk csak kukoricakenyér jutott, úgyhogy nagyon is tudom értékelni azt a haladást, amelyet államunk elért. Tisztában vagyok azzal is, hogy minNagy halom levél fekszik előttem. Gyors mozdulatokkal tépem fel a legközelebbi borítékot. — Kérem, közöljék cikkemet az Ifjúsági Szemle legközelebbi számában. Az oravai vizierőmü építkezésének első brigádosai közé tartozom és le szeretném írni munkánkat... — kezdődik a levél. Megelégedetten bontom a másikat: — Az ifjúsági alkotóverseny járási körében fog versenyezni CSM kultúrcsoportunk. Előkészületeinkről írok Ifjúsági Szemlénknek... Sorra pattannak fel a borítékok és kerülnek elő a jobbnál jobb cikkek, novellák, versek. Itt például ez az üzemi csoportban dolgozó tagtársunk igazán olyan érdekesen írja le a náluk folyó szocialista munkaversenyt és élmunkásmozgalmat, hogy az ember bizony maga előtt látja az olajos gépeket, munkásokat, maga elé képzeli a munka ritmusát. És ki gondolta volna, hogy Németh György tagtársunk oly igaz színekben tudja ecsetelni községe Egységes Földműves Szövetkezetének munkáját. Kicsendül cikkéből a büszkeség, hát hiszen természetes is. Ö az elnöke a helybeli CSM csoportnak és a fiatalok mind tagjai az EFSz-nek. Nézzük csak meg a košicei Bárd Eszter költeményét. Igazán ügyes,, tartalmilag és formailag is. Bizony, az Ifjúsági Szemle első oldalán fogjuk hozni. Hát, elég munkám van! Főleg azt nem tudom eldönteni, hogy e héten melyik cikket tegyük be a Szemlébe. Annyi a jó. No, most még a telefon is berreg... — Halló! Üj Szó szerkesztősége ... a pudmerici CSM instruktorképző tanfolyam ? Cikkeket akartok küldeni ? Természetesen nagyon örülünk! És aztán reméljük, hogy ti is oly sokszor fogtok megszólalni munkahelyeitekről, mint a mult évi knažicei tanfolyam hallgatói. ök is egy-kettő kivételével majdnem mindnyájan írtak nekünk munkájukról. Tehát köszönjük az anyagot. Sok szerencsét munkátokhoz! No, most folytathatom a levelek olvasását, de ez a telefon úgy látszik, nincs rendben. Már megint csenget! — Halló! Halló! A CSEMADOK helyicsoportja? Ti is küldtök kultúrtársak cikket? De hisz multheti számunkban közöltük nagy cikketeket a kultúrbrigád modrai szerepléséről. Hogy ez fontos? ... Nem lehetne mégis csak a következő héten közölni? Akkor már nem aktuális? De drága kultúrtársak, értsétek meg, hogy félvagon anyagunk van és csak négy oldal áll az Ifjúsági Szemle rendelkezésére. Nem engedtek? Hát Jól van. Betesszük a cikket... Jó munkát! Hát ez nehéz feladat. Hogyan lehet 12 oldal jó anyagot lehozni négy oldalon ? Erre egy versenyt kellene hirdetni ifjúsági olvasóink között. De nem baj! Valahogy majd kiválogatjuk a legjobb munkákat, ahogy ezt eddig is tettük és az e heti Ifjúsági Szemle is magas színvonalú, érdekes és tartalmas lesz. Most neki kell látni a munkának — előre! Tegnap éjjel álmodtam ezt. Mondhatom, életem legszebb álma és legszomorúbb felébredése volt. Mert bizony mi az Ifjúsági Szemlében hiába várjuk a levelek garmadát, az idegesítő, de mégis boldogító telefonszót. Te, Németh Gyurka és te. Bárd Eszter és ti, magyar fiúk és leányok, tagtársak és még nem tagtársak, kultúrtársak, nem jelentkeztek, nem írtok, nem adtok hírt munkátokról, harcotokról. Pedig erre vá.rurk, mert tarralmasaDbá akarjuk tenni az Ifjúsági Szemlét. Jól tudjátok, hogy az újságot ma a dolgozóknak kell irniok, az újságban ott kell, hogy lüktessen a dolgozók élete. Az Ifjúsági Szemle a tiétek és azt hiszem, mindnyájan belátjátok, hogy érdekesebbé, tartalmasabbá, jobbá válna, ha teljesülne az én álmom. Sz. O. den építés a munkások helytállásától függ, hisz üzemünket is a háború után a munkások ereje, munkaképessége és építő akarata hozta rendbe. Befejezésül Zsilka Lászlóval, az oktatóképző tanfolyam egyik oktatójával beszélgetek, aki igen nagy szeretettel, hozzáértéssel és lelkesedéssel ismerteti a tanfolyam célját, jelentőségét és további fejlődését. - — Mi ki akarjuk építeni a ČSM szervezeteit, titkárságok hálózatát akarjuk létrehozni. Március 12-én még egy tan olyamot indítunk. A Párt a ČSM tanfolyamain keresztül mintegy kivizsgálja az embereket és itt kiderül, hogy kit érdemes tovább iskoláztatni. A 6zűrés után csak 10— 13-an maradnak meg olyanok, akiket tényleg föl lehet használni a további munkára. Igen fontos ennél a nevelésnél, hogy tisztában legyünk a problémákkal. Tisztában kell lenni azzal is, hogy bizonyos kényes kérdéseket, ne feszegessünk. Biztos vagyok benne, hogy a magyar ifjúság igen nagy szolgá'atot fog tenni a szocializmus építése terén hazánkban.