Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-31 / 77. szám, péntek

1950 március 25 IIJ Sül 7 Akik az élmunkáskönyvecskékeí várják... Jobb munkamegosztás, módosítás, gyorsabb és jobb termelés, több kereset, a szebb élet megteremtése foglalkoztatja állandóan dolgozóin­kat. Tavaly egyesek még kétkedve kapcsolódtak be a munkaversenybe, mert akkor még nem tudták meg­érteni ennek nagy jelentőségét s az­óta bizony rájöttek fontosságára s a munkaversenyzők tömeges részvéte­lével nagy előrehaladás volt észlelhe­t öa termelékenység fokozásában s a r " " ;-f\ 1 Koncz Béla, szalagcsiszoló gyártott cikkek minőségének meg. javításában. A legjobb versenyzők a normákat túllépve már messze túlhaladják az előírt feladatokat és nagy lendület­tel, kedvvel vesznek részt a többter­melésben, hogy kiérdemelhessék az élmunkáskönyvecskével való kitünte­tésüket. A losonci Tatra bútorgyárban most terjesztették fel az első 34 kiváló dolgozót élmunkásokká való kineve­zésre s hogy megjutalmazhassák őket a munkaerkölcsöt szilárditó s a dolgozók munkakedvét erősen növe­lő élmunkáskönyvecskékkel. Koncz Béla, az üzem egyik legjobb élmunkása. Szalagcsiszoló, ö is alig várja, hogy megkaphassa már az élmunkáskönyvecskét. — Jelsőci vagyok. Szegény család­ból származom — mondja Koncz elv­társ. — A régi jő világban, — ahogy sokan mondják — a szegény ember munkáját nem becsülték, ma viszont a dolgozók lettek társadalmunk leg­kiválóbb tagjai. Építjük a szocializ­must s kötelességünkké vált, hogy minél többet és jobbat termeljünk. Mi a munkával fogunk győzedelmes­kedni a kapitalizmus fölött s meg­mutatjuk, hogy többet tudunk ter. melni, mint az elmúlt rendszerek alatt. — Hogy kapcsolódtál be a szocia­lista munkaversenybe? — Sokat jártam a párt- és üzemi gyűlésekre, ahol szó volt a verseny­ről és sokszor olvastam az újságunk­ban is, az Üj Szóban — teszi hozzá Koncz elvtárs —, hogy miként dol­goznak a többi üzemek, miként szer. vezik meg a munkaversenyeket s így jöttem rá, hogy csak a szocialista munkaverseny révén termelhetünk jobbat, többet és olcsóbban. A típus­bútor gyártásában nagy gyakorlatot szereztünk. A normákat túl is tud­tam teljesíteni. Február elején el­mentem Lengyel elvtárshoz, az üze­mi tanács elnökéhez s a normám fel­emelését, a szekrényajtók, az éjjeli, szekrénytetők csiszolása akkordérté­kelésének csökkentését kértem. Szor­galmas munkámmal ma is megtalá­lom számításomat. Igy is többet ke­resek, mint 1947-ben, amikor az üzem még magánkézen volt és 12—14 órát is dolgoztam naponta. Koncz elvtárs a jó munkamegosz. tás révén két munkaerőt is megtar karított s most a munkaidő meg­hosszabbítása nélkül is tud annyit, sőt még többet is termelni, mint ezelőtt. Az ajtók csiszolásánál a megállapított norma 25 darab s ő sokszor rendes munkaidőben 42-őt is megcsinál. Igy sikerült februárban normáját 134 százalékra emelnie, márciusban viszont már 148 százalé­kos átlagteljesítménnyel dicseked­het. _ Üjítási javaslatom is van, eddig az éjjeli szekrény ajtaját kézzel csi­szoltuk s én most gépierővel pró­bálom meggyorsítani ezt a munkát. A próba be is vált. Kézzel azelőtt 25 ajtót csiszoltak meg egy nap alatt, én most a gép segítségével egy óra alatt tizenötöt is lecsiszolok ... Dibala Mária a fényezőosztályon dolgozik. Normája 130 százalék. _ örülök, hogy mint nő én is be. kapcsolódhattam dolgozóink építő­munkájába, résztvehetek a szocialis­ta munkaversenyben, hogy mi asz­szonyok is bekapcsolódhattunk az ipari termelésbe, mert mindenáron segítségünket akarjuk nyújtani a szebb jövő kiépítéséhez. Sisák Margit jókedvűen mosoly­gott, mikor szóba ereszkedtünk vele. Öntudatos munkásnő. Azt beszélik róla, hogy ö dolgozik a leggyorsab­ban a fényezőosztályon. Komolyan végzi munkáját, mert jól tudja, hogy az élmunkási kitüntetés mindenben kötelez. Kérte a Pártba való felvé. telét is. Legutóbb 132 százalékos tel­jesítményt ért el. — Szorgalommal sikerült ezt a teljesítményt elérni — mondja — s egyúttal buzdítom a többieket is, hogy munkatársaink is növelhessék a termelést. Amit eddig nyolc óra alatt végeztem, azt most hét óra alatt végzem el és tovább is folyta­tom a munkámat, hogy növelhessem a százalékot... Panek István a kézimühelyben az éjjeliszekrények gyártásánál dolgo­zik. Normáját eddig 20 százalékkal sikerült túlhaladnia. — Egyszerre többet rakok fel az asztalomra, így időt nyerek és többet termelek — mondja Panek elvtárs — szorgalom és akarat szükséges a nagyobb teljesítmény eléréséhez. Mit érünk el ezzel? Gyorsabban teljesít­jük a tervet. A munkatársamat is bevontam a versenybe, most már együtt nyomjuk a gombot. Ebben az üzemben találkoztunk egy figyelemreméltó emberrel is. Rokkant, jobbkeze ujjai hiányoznak. Tarics Ferencnek hívják. Sajátmaga kérte a termelésbe való felvételét. S itť élmunkás lett, 125—130 százalé­kos teljesítményt ért el mostanáig. fényeztük le. Közben a társam meg­nősült, itthagyta az üzemet. Egyedül maradtam s azután csak két leány segítségével ugyanannyit végeztem, mint azelőtt öten. Az utánunk kö­vetkező műhelynek nem kellett vár­nia az anyagadásra, jól megpakkol­tam őket, — mosolyogja el magát Tarics élmunkás. — Most szocialista szerződést is aláírtam — mondja nagybüszkén --, arra köteleztem magam, hogy az íitmmBm Sisák Margit — Először a lifthez tettek, de itt kevés volt a fizetés és kértem, te­gyenek oda, ahol többet kereshetek. Nem akarták elhinni, hogy fogok tudni dolgozni s én megmutattam, ha eleinte nehéz is lesz számomra, hogy megállom a helvemet. A belső grun­dolóba kerültem. Akkor két gépnél két férfi és három leány dolgozott. Nyolc óra alatt öt hálószoba részeit Tarics Ferenc eddigi öt háló helyett ezután hatot csiszolok le naponta. Én is arra tö­rekszem, mint a többi lelkiismeretes munkás, hogy dolgozó társadalmunk életszínvonalát emeljük. Ugy érzem, hogy itt a helyem az országépítö munkában, ahol legjobban teljesíthe­tem az ötéves terv feladatait. Végül Potocky Ferenc élmunkást kérdezzük meg, hogyan sikerült a normáját túlhaladnia? j — Gyűlésekre járok s ott meg­győződtem én is, hogy életszínvona­lunkat csak úgy tudjuk emelni, ha í többet és jobbat termelünk és a ter­melési költségeket csökkentjük. A kézimühelyben azelőtt heten dolgoz­tunk az egyik partiban. S most csak öten végezzük el ugyanazt a mun­kát. Munkateljesítményünket így is 35 százalékkal sikerült fokoznunk. A munkaidőt jól kihasználjuk a tel­jesítmény emelésére. Nálunk nincse­nek elveszett órák és jobb munka, megosztás révén tudtuk ezt az ered­ményt elérni. S a többi élmunkásjelöltek is így beszéltek feladataikról: Kiváló dol­gozóink tábora rohamosan növek­szik, fokozzák teljesítményeiket, vég­leg elszakadnak a régi munkamód, szerektől és a terv becsületes telje­sítésével, az új szocialista munka­módszerek átvételével nagy rohamot indítanak, hogy az ötéves tervét idő előtt teljesíthessék. Petrőci Bálint Tekovský Hrádok (Nagysalló) Egységes Földműves Szövetkezetéről A szövetkezeti gondolat sikeresen terjed Tekovský Hrádokon is. Bár az Egységes Földműves Szövet­kezet csak ez év februárjában ala­pították meg, már 40 tagja van, akik 142 hektárnyi szántóföldön dolgoz­nak. Ezenfelül az EFSz 60 hektár sa­ját szövetkezeti szántófölddel ren­delkezik. A tavaszi munkálatokat idejében kezdték el és sikeresen be is végezték. A szövetkezeti földeken közös vetési tervet vezetnek be. Je­lentős segítséget nyújtott a szövet­kezetnek tavaszi munkálatai végzé­sében a sárói Állami Gépállomás, melynek traktorai felszántották a szö­vetkezet 60 hektárnyi saját földjét. Március 20. és 21-én az EFSz tagjai és a többi földművesek közösen 30 hektár szántóföldet vetettek be ár­pával és szétszórtak 107 métermá­zsa műtrágyát. A közös vetési terv kidolgozásában és a tavaszi munká­latok tervezésében nagy segítségére volt a szövetkezetnek Mészáros, a barsluzsányi Állami Birtokok okta­tója. A szövetkezet funkcionáriusai, valamint Micsik körzeti titkár ál­landóan népszerűsítik az EFSz gon­dolatát, minek következtében vár­ható, hogy rövid időn belül emelke­dik a tagok létszáma. A község föld­művesei saját tapasztalatuk alapján meggyőződhetnek a szövetkezeti munka előnyeiről és előrelátható, hogy a nagysallói EFSz-t rövid időn belül besorozzák a nyitrai kerület mintaszerű Egységes Földműves Szö­vetkezetei közé. A munkaerők átrostálásának akciója a nyitrai kerületben befejeződött A kerületi Nemzeti Bizottság mun­ka- és szociális gondozásügyi osztá­lya Nyitrán a Szlovákiai Nemzeti Front tagozataival együttesen ez év februárjában megindította a kerület munkaerőinek átrostálását. Az ak­ciót jól készítették elő és március 15-én nagy sikerrel végződött. A nyitrai kerületben 15.361 kihasználat­lan munkaerőt állapítottak meg, eb­ből 5.373 nő. A legtöbb kihasználat­lan erőt Zlaté Moravce (Aranyosma­rót) járásban fedezték fel (1534), a legkevesebbet Partizánske járásban (511). Mint az eredményből látható, az eltitkolt munkatartalékok ellen­őrzését a falvakon alaposan végez­ték. A nyitrai kerület közhivatalait most sokkal nehezebb feladat vár­ja: meggyőzéssel megnyerni és be­kapcsolni a felfedezett munkaerőket a munkafolyamatba. Bízunk benne, hogy a polgárok helyesen fogják fel kormányunknak az ipari erők szá­mának emelésére irányuló törekvé­sét. A megállapított kihasználatlan munkaerők bekapcsolása a munkafo­lyamatba iparunk gyorsabb kiépíté­sét jelenti és biztosítja az ötéves terv sikeres teljesítését. Tehát meggyor­sítja hazánkban a szocializáló folya­matot. Visszatértek a csehszlovák repülőgépek elhurcolt utasai (Folytatás az 1. oldalról.) KSČ néhány tagjának még a párt­jelvényét is elvették. A személyi adatok felvétele után újból kihall­gatak bennünket arról, kinek milyen iskolái vannak, tudományosan vagy politikailag dolgozik-e, mi a foglal­kozása, van-e kapcsolata nyugaton élő személyekkel vagy ismer-e ilye­neket s levelezésben áll-e velük. Min­denkit külön megkérdeztek, akar-e maradni. A kihallgatást végző hiva­talnokok továbbá kérdezték politikai hovatartozásunkat ée egyéb adato­kat. A személyi iratok és a podgyász átadásánál V. Kollár mindnyájunk nevében követelte, hogy hozzák visz­sza közénk Nejepinsky Károlyt, aki nem volt hajlandó kiszállni a bra­tislavai repülőgépből, ezért erőszak­kal elhurcolták és ettől az időtől isr meretlen helyen tartózkodott. Ezért a követelésért v. Kollárt a CIC hi­vatalnoka Gestapo-módon homlok­kal a falhoz állította. Szolidárisán mindjárt valamenyien melléje áll­tunk. Este egy más épületbe vittek ben­nünket, ahol közösen voltunk elszál­lásolva a katonai rendőrség felügye­lete alatt. Jóllehet, megérkezésünk után rög­tön követeltük, hogy kapcsoljanak össze telefonon vagy táviratilag Prá­gával és a müncheni konzulátussal, ígéretek ellenére kérésünket nem teljesítették. Szombaton reggel új­ból követeltük a Prágával és a kon­zulátussal való összeköttetést. Azt mondták nekünk, hogy Prága már értesült és csak Prágán múlik, hogy milyen hamar fognak visszatérésünk­ről tárgyalni. A csehszlovák konzul állítólag délelőtt érkezik. Ennek a biztosításnak ellenére azonban a konzul a déli órákban sem érkezett meg. Ehelyett ebéd után egy kis kertbe vezettek bennünket, ahol szenzációéhes riporterek, fényképé­szek és filmesek hada vetette ránk magát. Azonban rosszul jártak. A fényképészeknek és filmeseknek há­tunkat mutattuk és az egyesekkel kikényszerített beszélgetések egyön­tetűen. mint a tiltakozás megnyüvá­nulásai hangzottak az ellen az eljá­rás ellen, amelyben bennünket része­sítettek, személyes szabadságunk kor­látozása, visszatértünk halogatása, személyi irataink és podgyászunk el­szedése ellen és a kihallgatás módja ellen. Csak ezután érkezett meg Mün­chenből konzulunk, dr. Steiner és beszámolt arról, hogy helyettese, dr. Venes már 12-kor követelte, hogy bocsássák hozzánk, ezt azonban nem engedték meg neki. A konzul hely­zetünkről csak szombat reggel érte­sült az újságokból és minden sürge­tés ellenére nem tudta megállapíta­ni, melyik repülőtéren szálltunk le. Csak délelőtt vallották be az ameri­kai hivatalnokok, hogy az erdingi katonai repülőtéren vagyunk. Az­után ismét átvezettek bennünket ab­ba az épületbe, ahol másodszor hall­gattak ki bennünket és ott a repülő­tér parancsnoka megígérte, hogy ira­tainkat még aznap este visszakapjuk. Rögtön kitöltöttünk a konzul és he­lyettese jelenlétében két kérdőívet, amelyek útlevél kiállítására szüksé­gesek. Konzulátusunk ezeket a kér­dőíveket még az éjszaka folyamán feldolgozta és kiállította részünkre az útleveleket. Másnap azonban je­lentették, hogy mindenkinek még to­vábbi három kérdőivet kell kitölte­nie. Az iratok visszaadására, ahogy azt a repülőtér parancsnoka ígérte, szintén nem került sor, csak a pod­gyász;t adták vissza okiratok és írá­sok nélkül, amelyeket a podgyászból kivettek. Vasárnap reggel autóbuszokra rak­tak bennünket azzal, hogy fényképezni visznek bennünket az útlevelek céljá­ra. Azt ígértek nekünk, hogy a fény­képeket délután elküldik a csehszlo­vák konzulátusra. Valóban délután el­hozták nekünk a fényképeket, minden­kinek öt darabot, hogy aláírjuk. Hétfőn azonban megtudtuk, hogy a fényképe, ket a konzulátusra csak késő este küldték és mindenkiről csak négyet. Mindennek ellenére a konzulátus al­kalmazottai valóban élmunkás munká­val elérték azt, hogy hétfőn az útle­velek ki voltak állítva. A konzulátus­nak megígérték, hogy még hétfőn es­te elutazhatunk. Ezt megelőzően azon. ban autóbuszokra raktak bennünket, hogy — mint mondták — sétakörútra vigyenek a repülőtéren. Céljuk azon. ban más volt. Meg akartak nekünk mutatni valamilyen bazárt és áruik raktárát. Ott ismét riporterek, filme­sek és fényképészek vártak ránk, hogy elkapják a csehszlovákok „kí­váncsi" tekinteteit, amellyel azt az árut nézik, amelyből nekünk otthon elegendő van és jobban felszerelt üz­leti házakban mint ott. Amint megpil­lantottuk ezeket a szenzáció-éhes ame. rikaiakat, felháborodva elhagytuk az üzletet. Visszatérésünk után a cseh­szlovák konzul említette nekünk, hogy még este visszakapjuk holminkat és elutazhatunk. Holmink kiadása azonban tovább tartott, mint ahogyan vártuk. Ügy összedobálni holminkat, mint ahogy azt a mienkkel tették, erre talán csak az amerikai CIC képes. Mindenki kény. telen volt holmiját a másik dolgainak halmazából kiválogatni. Magamnak egészen a válogatás végéig kellett várnom, hogy dolgaimat összeszedhes. sem. Amikor láttam, hogy a csehszlo­vák köztársaság nemzetgyűlésének tagságát bizonyító igazolványom szét van tépve, ebben nemcsak a ml leg­főbb alkotmányos intézményünk, ha­nem egész csehszlovák népünk meg­sértését éreztem. Ezért azon nyom­ban éles tiltakozásomat jelentettem be éz ellen az eljárás ellen és kijelentet­tem, hogy a csehszlovák köztársaság­ban még a világ egyik parlamentjének tagjával sem történt meg, hogy ilyen módon becstelenítették volna meg iga­zolványát. Tiltakozásomat ráírtam a holmim átvételéről szóló nyugtára is. Ugyanígy mindnyájan elhatároztuk, hogy töröljük az előre elkészített ki­jelentést arról, hogy tisztességesen bántak velünk. Mi mindnyájan, akik visszatértünk, egész erdingi tartózko­dásunk alatt büszkén viselkedtünk és úgy, mint ahogyan az olyan csehszlo­vák állampolgárokhoz illik, akiket né­hány áruló akarata ellenére idegen or­szágba hurcol. Semmire se vágytunk jobban, mint hogy azonnal visszatér­hessünk haznákba. Egyáltalán nem im­ponálhatott nekünk az amerikai de­mokráciának az a megnyilvánulása, amelynek tanúi voltunk. A cseh Egységes Földműves Szövetség elnöksége a földműves feladatok teljesítéséért A cseh Egységes Földműves Szövetség elnöksége keddi gyűlé­sén ellenőrizték, hogy az Egysé­ges Földműves Szövetség egyes szervei a miult hét folyamán ho­gyan biztosították a tavassá mun­kák sikeres végrehajtását. A ki­bővített kerületi és járási bizott­ságok működése a legtöbb kerü­letben sikeresen kimélyüL Job­ban kezdenek dolgozni a tenyész­tési bizottságok is, amelyeknek az a feladata, hogy gondoskodjanak az állattenyésztés fokozásáról és minőségi javításáról. A tenyész­tési bizottságok hathatós támoga­tást nyújtanak a szarvasmarhák osztályozásánál. J. Zlesa, a cseh Egységes Földműves Szövetség elnöke beszámolt az 1950-es év második negyedéve munkatervé­nek időbeli felosztásáról. Az ülésen megállapították az egyes szervek felelősségét a terv telje­sítésénél és annak ellenőrzésénél. Az elnökség minden héten ellen­őrizni fogja az akciós munkaterv teljesítését. A Cseh Egységes Földműves Szövetség minden szerve megteszi a szükséges szer­vezési lépéseket, hogy így bizto­sítsák a munka versenyt, amelyet az Egységes Földműves Szövet­ség szervez meg, hogy résztve­gyenek az EFSz-ek felépítésében és a közös munka megszervezésé­ben. A Cseh Egységes Földmű­ves Szövetség sikeres tárgyaláso­kat folytatott a csehszlovák tex­tilüzemekkel, amelyek eleget tet­tek a szövetség azon kérelmének, hogy a vászonmunkaöltönyök termelésénél nagyobb mértékben gondoskodjon a földműves nők­ről. Az Egységes Földműves Szö­vetség elnökségének tagjai meg­vitatták az 1951'ik évre szóló operatív tervhez fűzött megjegy­zéseket, amelyeket az állami terv­hivatalnak küldenek el. Április végéig alapjaiban átszervezik a Cseh Egységes Földműves Szövet­ség központi apparátusát, hogy ezáltal munkája megjavuljon.

Next

/
Thumbnails
Contents