Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-25 / 72. szám, szombat

1950 március 25 IIJ Sül 7 HEINRICH NANN, az antifasizmus halottja Hitler nélkül nem volna antifasizmus. A faji kizárólagosság, az imperialista tekintetnélküliség mérge kiváltotta az egészséges visszahatást: a barbarizmussal szemben az emberség egységfrontját. A kallódó szellemet, az öntetszelgö humánumot a fasizmus pofozta életre: védekezésre, ön tudatosodásra, kiállásra. Az emberségtudat az első világháborút követő lázas felgyúlás után lassan ebek harmincadjára került: elvizenyösödött. frázis volt csupán, alkalom és eszköz kendőzésre, menekülésre. Amikor Hitler, megbecstelenítette, ráeszmélt tisztaságára szerepére, küldetésére és támadója arcába vágott, álarcot rántott, leleplezett, vészharangot kongatott, veszélyt tudatosított. Hitler barbarizmusa szellemi síkon az irót aktivizálta elsősorban. A fasizmus a gyilkosság kultúrája. Első áldozata természetszerűen az ige, a szó, a kultúra hordozója, teremtője, az író. Az író az emberségtudat dajkálója, őrzője, sáfárja. Ember és embertelenség perében megvesztegethetetlen tanú és bíró, ha igaz és bátor. Azonban tanút és bírót fenyeget a legtöbb veszély: embersége megrendülhet, elgyávulhat, vesztegetés, fenyegetés, csábítás gerincbe roppanthatják. Az író: veszély és áldás, felelőssége, hatása: történelmi. Az író a kor lelkiismerete. Aki és ami Hitlerrel szemben elgyávult, az mértéket tévesztett, történelmet hamisított, csalt és hazudott. Aki azonban itt lelt önmagára és így vágott a történelmi merénylő arcába, az a jövőnek hasított utat, nevével, szavával, tettével — az egész emberiségnek. Mint Heinrich Mann, a most elhalt nagy német író. Heinrich Mann mindig haladó író volt, aktivitás, vezér, az első világháború után egy megcsalt ifjúság reménye és szemefénye, aki azonban épp a harmincas évek elején lassan elszürkült, elkényelmesedett, félreállt, hallgatott. A ,,Linkskurve"-ban ekkor jelent meg az üldözött kommunista költő, Johannes R. Becher nyílt levele: „Mi nem eresztjük el az Ön hallgatását a fülünk mellett... mi Önnel és Önben egy káros illúziót temetünk el, valakit, aki megállt a félúton." Ez 1932-ben volt, egy év múlva elcsattant a hitleri pofon és Heinrich Mann felébredt. Felébredt? Feltámadt egészében és teljesen — aktivitásra, kinyilatkoztatásra: a szellemi antifasizmus vele és általa lett halhatatlan, múlhatatlan. Az antifasizmus lényegét tekintve, az emberség erkölcstudata és ezért mindenekfölött — morális elkötelezettség. Heinrich Mann az antifasizmus születési tényét elválaszthatatlanul az antibarbarizmus erkölcsi tudatához kapcsolja: „A fasizmus érdeme, hogy ellenfeleit emberségükben megerősítette: erkölcsi ellenállóerejüket kiprovokálva belőlük." Hitler provokációja nélkül nem lennének könnyeink és emlékeink Heinrich Mannról. Micsoda erő, micsoda gerinc lett ö bennünk, ö volt a megtalált emberség ítélő választóvize. Ha szóltam, akkor előttem és mögöttem ott állt Heinrich Mann mondata, hatása, élménye, a német antifasizmus magvetése. Ez volt a döntö: a német emigráns írók hogyanja és mikéntje, a szellem embereinek magatartása. Mi csak a visszhang lehettünk, an alap hangot nekik kellett megütni. És a hang és a magatartás történelmi volt: hatott és tisztázott. A lenini emigrációtól eltekintve, nem volt még száműzött hazátlanság, melynek annyit köszönhet a világ, mint ennek az emigrációnak és két szellemi vezérének: Heinrich és Thomas Mannak, e halhatatlan testvérpárnak! Ezt jól tudta és érezte minden antifasiszta, lett légyen értelmiségi vagy proletár, Belgiumban csakúgy, mint Lengyelországban, Newyorkban vagy Budapesten. Ha ma egy nagy halottnak megadjuk a végtisztességet, akkor udvarias é^ fellengös búcsúszavaknál többet mondhatunk: mi emlékezve és magunkat idézve tehetjük le koszorúnkat a berlini fejfára. Jogunk van hozzá! Volt Heinrich Mann emigráns életének egy keserű perce, amikor minket is meglátott: a szlovákiai dolgozó tisztelgő segíteniakarását. Halottsiratás helyett ezt kell ma felidézni. A hatvanötéves Heinrich Mann otthont keres. Csehszlovákia demokratikus állam és így az emigráns 1935-ben beadja honossági kérvényét a reichenbergi városházára. A henleinista többség azonban elutasítja kérését. És most mi történt? A polgári kultúra illetékesei összeálltak, hogy legnagyobb értéküknek elégtételt adjanak az újabb hitleri pofonért?! Semmi sem történt. Heinrich Mann esete egy-két napi újságszenzáció volt csupán. És akkor megmozdult a munkásság és cseh és német községek munkástöbbséggel bíró képviselőtestületei felajánlották JľlugjLj&v&k Oiztmmibmi... Furcsa cím. Kicsit exotikus íze van, pedig Osztrava annyira közel van hozzánk, mint eddig még soha. — Miért? — teszed fel a kérdést elvtársam. Engedd meg, hogy néhány szóval válaszoljak erre. Osztrava, ez a kormos, füstös bányaváros, a szocializmus felé haladó ország szíve. A csehszlovák munkásosztály legerősebb bástyája. Itt lüktet legerősebben a Párt ütőere. És boldog büszkeséggel írom le ezeket a sorokat: Osztrava építésében, ragyogó, jobb jövőt építő győzelmes harcában részt vállaltunk mi is, csehszlovákiai magyarok! íme, feleltem, miért van közel hozzánk a szocializmus ujjongó muzsikája: Osztrava. így megérted te is, mi vitt engem ide, ebbe a földalatti világvárosba, a fekete arany hazájába, fekete Osztravába. Látni akartam azokat az embereket, akik Dél-Szlovákia síkságairól elindultak, hogy a harc legerősebb frontján építsék cseh és szlovák testvéreikkel együtt a dolgozók szabad hazáját. A „Troice"-akna egyik élmunkás vájárját kerestem fel legelőször. Képzeletemben ismertem már, magamban lefestettem külsejét, milyenek a szemei, hogyan beszél, milyen az élete. Pedig csak egyetlen egyszer írt levelet az Uj Szóba, a munkáslevelező rovatba és ez a levele is kritikai önvallomás volt. Talán lesznek még egynéhányan, akik emlékezni fognak erre a levélre. íróját Beracska Pálnak hívják és a Troice völgyének esvik bányásztelepén lakik. Beracska Pál Sokáig beszélgettem vele, meglátogattam munkahelyén, meglátogattam otthonában, elmesélte nekem életét. Ha kíváncsiak vagytok erre, elolvashatjátok majd az Uj Szó „Tavasz" című képeskönyvében. Most, ebben a riportban csak mostani életéről számolok be. Igen meglepődött, mikor felkerestem, sohasem hitte volna, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerül az Uj Szóval. Büszkén és örömmel mutatja meg szekrényét; ott sorakoznak rendben, szépen egymás után lapunk példányszámai. Megható a nehéz munkát végző bányász szinte gyermekes gondoskodása, amellyel megbecsüli a dolgozók lapját, — Tulajdonképpen az a levél, amit az Uj Szónak írtam, a ti nevelésiek eredménye. Sokat olvastam a kritikáról, az önkritikáról és a fejlődés útjáról és ez adta kezembe a tollat, hogy megírjam nektek, mit tettem eddig rosszul és mit szeretnék tenni a jövőben. Akarod tudni az eredményt? Amióta visszajöttem a politikai iskolából, teljesítményem emelkedett, élmunkás elnevezésemet még jobban kiérdemlem és teljesítményem átlagát megtartom akkor is, ha nehezebb körülmények között vájok, ha alacsony a szén szintje vagy rossz a fekvése. És az alacsony szint nálunk mindennapos dolog. Van úgyhogy 50—60 centiméteres vájatban törünk előre. — Ilyen nehéz helyzetben is meg lehet tartani a teljesítményt? — Igen. Mi már annyira megszoktuk a kényelmetlen helyzetben végzett munkát, hogy ez alig okoz különösebb nehézséget és csak igen kevéssé akadályoz bennünket. — Milyen a „Troice" átlagos teljesítménye? — 120—130 százalék. Kicsi a munkából távolmaradás, az emberek megszokták és megszerették a tárnát. Néha brigádosok is jönnek és azok is nagy segítségünkre vannak. — Találkozol-e magyarokkal? — Igen gyakran,.Mi itt Osztravában igen jól ismerjük egymást és szabad időnkben gyakran összejövünk. Természetesen csak a közelebb lakókkal. Itt minden bányásznak, bármilyen nemzetiségű, egy a célja: teljesíteni a tervet, elősegíteni az ország fejlődését, hamarabb megvalósítani a szocializmust. A bányászok a szocialista kormányzat minden gondoskodását élvezik. Itt nincs panasz és ha káromkodunk, csak a mostoha természetet szidjuk. Az élmunkáskönyvecske is olyan előnyöket biztosít, amelyek még jobban kihangsúlyozzák a munkásban az embert. Bányász vagyok és ki több ennél? — mondja az osztravai jelszó és én is telijes mértékben egyetértek ezzel. Öriási nagy üzem, Európa talán egyik legnagyobb koksz-üzeme a Svoboda tábornokról elnevezett kokszoló. Hoksza István, lapunk szorgalmas munkáslevelezője vezetett el ide engem és már előre megjósolta, hogy örömteli meglepetéssel szolgál. Nagyon kíváncsi voltam, de amit itt találtam, minden várakozásomat felülmúlta. Hoksza jóvoltából megismerkedtem lelkes és fiatal bátorkeszi ifjúmunkásokkal, akik éppen munkából tértek haza fáradtan és piszkosan, de jókedvűen és hangosan viszonozták üdvözlésemet. Az első Adamszky József, 28 éves, a kokszkemence mellett dolgozik. Igen érdekes az élete. A háború alatt harcolni vitték a Szovjetúnió ellen. De Adamszky József nem akart harcolni és csak az alkalmat leste, mikor lóghat át a vörösökhöz. Sikerült is. Sztálingrád felszabadítása után sokadmagával ebbe a hősi romvárosba került. Mint brigádvezető, huszonötödmagával 1948ig a legkülönfélébb építkezéseken dolgozott. Amikor oda érkezett, még füstölögtek a romok. Amikor elment, már füstölögtek a gyárkémények. Ott tanulta meg, mi az a szocialista munka. Mint. maga mondja: — Sztálingrádban mindenkit az a szándék vezetett, hogy minél előbb megindítsák az életet. Minél előbb traktorok induljanak ki a világ legnagyobb traktorkombinátjából, hogy az áldott szovjet földeken megindulhasson a munka. — Hogy került ide Osztravába? — kérdeztem. — Végtelenül egyszerűen — mondja. — Hova is jöhettem volna? Sztálingrád után utam egyenesen Osztravába vezetett. Most kellektív munkaverseny van az egyes csoportok között. a munka termelékenységének emelésére. Egyéni versenyek nálunk nincsenek. Csupán a rostán és a kötélpályán. De minden dolgozó résztvesz a szocialista versenyben és minden igyekezete odairányul, hogy csoportját a lehető legjobban elősegítse. Adamszky csak ünnepekre jár haza, de minden nap elhallgatja rádión az otthon üzenetét. A másik fiatal ember, akit Bátorkesziről hozott ide fiatalos lelkesedése és a teremtő, termelő munka utáni vágya, Labszky István, aki már két éve van itt, tömegépen dolgozik, nem iszik. Nagyon rendesen öltözködik, de kell is, mert az ASO-áruházba, — honnét, honnét nem — valahogyan magyar leányok kerültek és esténkéit nekik csapja a szelet. Könyveket hozatott magának és mint mondja, úgy él, mint hal a vízben. — Ez a rendszer sok jót hozott nekünk. Saját magamon tapasztalom, hogy napról napra többet tudok vásárolni és a „bányász"..áruházban jóminőségű árut kapunk. Otthon ilyen életre gondolni sem lehetet tvolna. Pe. dig apám harmincöt éve malomban dolgozik. De azt hiszem a földművesmunkát is lehetne jobban jövedelmezővé tenni. Kellene is, a szövetkezetek útján. Ezt üzenem haza, innét Osztravából: Labszky István — A szocializmus melege a szövetkezetek útján sugározhat csak le a parasztságra, a kollektív munka útján, aminek áldásait itt mi sajátmagunk is érezzük. Itt a cseh fiatalság falun is sokkal fejlettebb, olvasottabb, műveltebb, tanul, dolgozik, építi az új életet. Példát kell vennünk róluk. Még egy bátorkeszi fiatalember, Cséplő Gyula kerül velünk össze, aki az üzem mindenese. Ezt úgy kell érteni, hogy ha valamelyik partiból hiányzik egy ember, máris telefonálnak az üzemvezetőségről, otthon van-e a Cséplő, otthon van-e az a „magas magyar?" Mert Cséplő mindig hajlandó helyettesíteni a partiban. Ezt tudják róla és ez neki nagyon tetszik. Nagyan szépen keres, a pénz javát megtakarítja és gazdasági eszközöket vásárol az otthoniaknak. Most egy villanymotort vesz, mert ezzel akarja hajtatni a szecskavágót. Es ki tudná felsorolni az öntudatos dolgozók sokaságát itt Osztraván, a karvini bányavidéken és Vítkovicén a kohók mellett. A bátorkeszi fiatalok és a gútai fiatalok, a Néveri Imrék, Szalay Lajosok, Zsolnay Gyurik és Nagy Antalok cseh és szlovák munkástestvéreikkel együtt fiatalos lelkesedéssel és hittel építik Osztravát, a szocialista ipar, a munka és a termelékenység, a szocializmus győzelmének jelképét. Horváth László. Isme! emelték a kórházi ágyak számát A szlovákiai Állami Egészségügyi Szolgálat azon igyekezetében, hogy kiterjessze és elmélyítse a dolgozók egészségügyi gondozását, a legrövidebb időn belül kb. 1200 ágyat bocsát a kórházak rendelkezésére. Ebből 890-et azonnal, a többit fokozatosan az év folyamán. Ezek az ágyak mint elszállító ágyak fognak szolgálni az állami kórházakban a krónikus betegségben szenvedők számára, akiket gyorsított ütemben vissza akarunk helyezni a munkafolyamatba. Ezáltal az Állami Egészségügyi Szolgálat tehermentesíteni akarja az állami kórházakat, ahol a krónikus betegek lwsszú ideig maradnak és számos ágyat fel akarnak szabadítani a sürgős és elkerülhetetlen gyógyítások számára. községük illetőségi jogát. Többek között S t ó s . íme a világsajtót bejárt levél: „Reichenberg szégyenteljes tette, amellyel az ön illetőségi kérvényét elutasították, a Szlovákiában fekvő Štós község alulírt képv. test. tagjait arra készteti, hogy felajánlják ennek a német községnek illetőségi jogát. Mi tudjuk, hogy magunkat tiszteljük meg, amikor egy Heinrich Mann mellé állunk, aki nemcsak az egész kidtúrvilág büszkesége, de kérlelhetetlen, harcos ellenfele egy mindent pusztulással fenyegető barbarizmusnak. A mai Németország urai száműzhették Heinrich Mannt, de a morális fegyvert, amit ez a toll jelent, nem semmisíthették meg. Annak a férfinak, aki ezt a fegyvert a fasizmus ellen teljes sikerrel forgatja, díszpolgárság jár az egész világon. H. Mannak meg kell tudni, hogy mit jelent ez a szó „szolidaritás", ha azt munkások egy üldözött érdekében kimondják. Mi, Štós község képviselőtestületi tagjai ilyen munkások vagyunk. Mi tudunk, halott elvtársainkról és koncentrációs táborokban sínylődő testvéreinkről. Mi szorongva figyeljük Thaelmanm, Ossietzky és Renn sorsának alakulását. Ezeknek, sajnos, nem siethetünk praktikus segítségre, a száműzött Heinrich Mannnak azonban felajánlhatjuk a polgárjogot, hogy így az ő személyében minden harcoló és szenvedő antifasisztának megadjuk a kellő és méltó tiszteletet." És a felelet? A felelet máig érő, A nyugta — történelmi dokumentum: „A legutolsó események bebizonyították, hogy jóakaratot és igenlést csak a proletariátusnál találhatok. Az irodalom akár akarja, akár nem. kell, hogy egészen és kizárólagosan szociálissá váljon. Miért? Mert az irodalom tétovázás nélkül sétál át a munkásság táborába, mert ott az emberséget megbecsülik és a kultúrát megvédik." Az igaz meglátás: elherdálhatatlan örökség és az örökség kötelez. A parola múlhatatlan, a cél változatlan: emberség kultúrája, mint erkölcsi elkötelezettség! Becsüljük, éljük valóvá Heinrich Mann örökségét: az antifasizmust. Fábry Zoltán. A magyar nemzeti ünnep előtt A moszkvai rádió különadásban foglalkozott a magyar-szovjet barátsággal. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapját nagyjelentőségű eseménynek mondotta, amely megszilárdította Magyarország baráti kapcsolatait a Szovjetunióval. Április 4-e, Magyaro/teág felszabadításának ünnepe még jobban megerősíti a magyar nép és a Szovjetúnió népeinek barátságát. Magyarország protestáns egyházai, az evangélikus és református egyházak pásztor leveleket adtak ki Magyarország felszabadítása ötéves évfordulójának jelentőségéről. Ezekben a pásztorlevelekben felhívják az összes lelkipásztorokat, hogy vegyenek részt a nemzeti ünnep ünnepségein és azt kapcsolják össze a békéért folytatott templomi imákkal. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság új címe A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság nemzeti vállalat közli minden üzemmel, hivatallal és a nyilvánossággal, hogy március 26-án átköltözik a Jesenské utca 5. szám alatt lévő új üzerrjhelyiségekbe. — Telefonszámuk változatlanul 244—20, 333—58 marad. A galgóci járás orvosai gondnokságot vállaltak egy EFSz fölött A galgóci járás mintaszerű EFSz-ei közé tartozik az álsózelenicei EFSfc is. Az első tavaszi munkákat már befejezte a szövetkezet és a gabonafélék vetésénél az egységes vetési terv szerint járt el. A napokban a galgóci járás orvosai gondnokságot vállaltak a mintaszerű Egységes Földműves Szövetkezet fölött. Az orvosok kötelezték magukat, hogy a gondnokság keretében havonta egyszer díjtalan orvosi vizsgálatot nyújtanak és törődni fognak az EFSz tagjainak, valamint hozzátartozóinak egészségével. A gondnokság ünnepélyes átvétele a KSS, a járási és helyi népi közigazgatási szervek, a Földműves Raktárszövetkezet és más vendégek képviseletében folyt le. Magyar tiltakozás az iráni szakszervezeti tagok elhurcolása ellen A magyar össz-szakszervezeti szövetség vezetősége éles tiltakozó táviratot küldött az iráni kormány elnökének, amelyben felháborodással tiltakozik az iráni szakszervezeti vezetők deportálása ellen a Perzsa-öböl szigeteire, ahol egészségtelen és veszélyes az éghajlat. „Ez az embertelen és törvényellenes bánásmód, amelyben a szakszervezeti vezetőket részesítik, a valóságban a halált jelenti", írja a távirat. Ez durva megsértése a demokratikus jogoknak és a szabadságnak és a magyar dolgozó nép határozottan tiltakozik a deportációk ellen és követeli azoknak rögtöni megszüntetését. A haladószellemű indusok elítélik a szovjetellenes filmet Bangalore indiai városban a diákok viharos tüntetést rendeztek a szovjetellenes amerikai film: „A vasfüggöny" ellen. A filmet bemutató mozi előtt tiltakozó gyűlést rendeztek, amelyen a diákszónokok elítélték a háborús uszítók mesterkedéseit és rámutattak, hogy már számos állam lakosságának haladó rétegei keményen elítélték a filmet, mint a Szovjetúnió piszkos rágalmazasát. Bangalore város lakossága ezután elhatározta, hogy a filmet bojkottálni fogja. Kereskedelmi tárgyalások Indiával A külkereskedelmi minisztériumban szerdán, március 22-én kereskedelmi tárgyalások kezdődtek Indiával. Az indiai küldöttség elnöke a Prágába kinevezett indiai nagykövet: Nedyan Raghavan, Csehszlovákia képviseletében pedig dr, R. Margólius, a külkereskedelmi miniszter képviselője tárgyalt. A tárgyalások anyagát az India és Csehszlovákia közötti árucsere-egyezmény képezi az 1950-es évre.