Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-22 / 69. szám, szerda

E.Friš képviselő a Nemzetgyűlés külügyi bizottságának előadója: KÜLPOLITIKÁNK A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN Amikor ma V. široký külügymi­niszter jelenlétében a külügyminisz­térium költségvetésének tárgyalását kezdik, velünk együtt egész népünk megemlékezik a nemzeti és állami mult nagy tanulságairól, amelyek oly egyöntetűen határozzák meg a nem­zetközi világban az új Csehszlovákia helyzetét. MegemlékeÄk nagy kötelezettsé­geiről is a békéért az imperialista elemek ellen folytatott világküzde­lemben, amelyben nem kis jelentősé­gű hely jut a Szovjetúnió oldalán a mi Csehszlovákiánknak is, a népi de­mokráciákkal együtt Európában, fel­bonthatatlan arcvonalban Ázsia óri­ási népi demokráciájával, — a Kínai Népköztársasággal és végül testvéri együttműködésben a kapitalista világ milliós és százmilliós tömegeivel, amelyek nemcsak vágyódnak a béke után, hanem tevékenyen harcolnak érte, Klement Gottwald köztársaság; el­nök a KSČ Központ; Bizottságának utolsó ülésén megjegyezte, hogyha el is akarnánk felejteni azt,, hogy útunk a szocializmus felé éles osztályharc­nak az útja, az ellenség nem enged megfeledkeznünk róla. Ez a meg­jegyzés teljes mértékben érvényes külföldi kapcsolatainkra is. Érintsük csak pár szóval Achesonnak, az Egye­sült Államok külügyminiszterének legutóbbi beszédét, amelyet a kalifor­niai egyetem tagjainak berkeley-i ülésén mondott. Ebből a beszédből természetesen hiányoznak azok a szokásos „baráti" emlékeztetések, hogy az amerikai atom- vagy hidrogén szuperbomba hogy tudná — „kiradírozni" az olyan milliós városokat és dicső kultűrköz­pontokat, mint Moszkva, Kiev, Var­só, Prága. Nincs szó benne az angolszász faj felsőbbrendűségéről és az istentől az amerikai jenkiknek nyújtott jogról arra, hogy ők szabják meg a világ folyását a huszadik században. A békés együttműködés lehetőségeiről van benne szó, a demokráciáról, a nemzetek és fajok iránti tiszteletről, azok érdekeinek és akaratának tisz­teletbentartásáról és arról, hogy ál­állítólag éppen az Egyesült Államok politikája áll ezeknek a nemes cé­loknak szolgálatában. Az amerikai külpolitika vezetőinek bizonyára jó okuk van arra, hogy megváltoztas­sák a hangnemet és a kifejezésmó­dot. A fenyegetésekről és zsarolások­ról szóló beszédek teljesen hatásukat vesztették és az egész világon nő az amerikai imperializmus háborús le­igázó és támadó politikája ellen a tudatos ellenszenv. Ám szóljanak a nyers vagy cinikus fenyegetések hangján, vagy a képmutató békesze­rett édes hangján, az imperialista szög mégis kibújik a zsákból. Ache­son szavai mögött, amelyek bárány­köpenybe vannak öltözve, túlságosan szemmelláthatólag áttört farkasjelle­gük és alaptermészetük. Fr:š képviselő ezután rámutatott Acheson beszédének második pontjá­ra, amely közvetlenül érint bennün­ket. Elemezte ennek a pontnak mind­két oldalát, aztán így folytatta: Acheson miniszter programbeszéd­jének második pontja, érthető nyelv­re lefordítva azt a követelést jelenti, hogy Közép- és Kelet-Európa népi demokratikus államainak nemzetei mondjanak le önként forradalmaik­kal kivívott vívmányaikról, szabad­ságukról és függetlenségükről, ame­lyet a Szovjetúnió baráti segítségével építenek. Építő lendületünk és békés szocia­lista építésünk légkörében nem vol­na érdemes foglalkoznunk hasonló őrült ötletekkel, bárkitől is származ­zanak azok, ha az őrült beszédek mögött nem állnának nyers cseleke­detek. Gottwald elnök nemrégen mondot­ta róluk, hogy nem lehet őket le­becsülni. „Ezt nem engedhetjük meg már csak azért sem — mondotta szó­szerint —, mert ellenünk nemcsak a kapitalista rádióállomások és újsá­gok segítségével folytatják a harcot, ami végre is nekünk nem számítana, hanem gazdasági és kereskedelmi diszkriminációval és főként hozzánk kiküldött kémek, uszítók, terroris­ták, gyilkosok, tolvajok és hasonló elvetemült gazemberek segítségével." FriS elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy bármilyen formában és bárki küldjön hozzánk kémeket, azok ellen minden erőnkkel harcolni fogunk, mert ezzel tartozunk magunknak, népünknek és államának, valamint az egész világ békemozgalmának. Ha örömük és kedvük telik abban, nevezhetnek minket csatlósoknak. Ebbe nbizonyára abból az elvből in­dulnak ki: „Magad szerint ítélsz meg másokat". Áz amerikai imperialisták buzgó lakájai aligha tudják megér­teni, hogy egy győzelmes nagyhata­lom és kis országok között létrejö­hetnek a tisztelet, az őszinte és mély barátság, az önzetlen segítség nagy­vonalú kapcsolatai, ami éppen jel­lemzi a Szovjetúnió kapcsolatait a szabad népi demokratikus államok­hoz. Más alapokon nyugszanak az amerikai Egyesült Államok kapcso­latai marshallizált vazallusaikhoz és szívesen rátennék ezt az imperialista igát más nemzetek nyakára is. Ám mérget vehetnek arra, hogy Cseh­szlovákia soha sem lesz az amerikai protektorátus! rendszernek — ame­lyet Marshall-tervnek hívnak — he­tedik kolóniája vagy pedig x-edik hadi területe a szovjetellenes és bé­keellenes csoportosulásnak, amelyet Északatlanti Paktumnak neveznek. Nemzeteink szemében be akarják feketíteni a Szovjetúniót, azonban tudatára ébredhetnének annak, hogy minden egyes szó, a pletyka, a ha­rag és a gyűlölet, amit a nugati im­perialista körökből a Szovjetúnióra szórnak, népünkben feltétlenül az el­lenkezés érzéseit kell, hogy kivált­sa. Még inkább tudatára fog ébred­ni annak, hogy mi mindent köszönhet a Szovjetúniónak és Sztálinnak és ezt a szövetséget mint szemevilágát fogja őrizni. Friš elvtárs ezután röviden vázol­ta, milyen árat fizettek Csehszlová­kia nemzetei az imperialisták hábo­rús politikájáért és hogy a Szovjet­únió volt az, amely nehéz helyze­tünkben segítségünkre sietett. Majd így folytatta: Évszázadunk hatalmas történelmi eseményeinek világánál az Októberi Forradalomtól kezdve a Szovjetúnió győzelméig a második világháború­ban az imperializmus vereségéig Eu­rópa jelentős részében és Ázsia óriá­ri részében, ezeknek a történelmi ese­ményeknek világánál csak mint gro­teszk epizód kerül a történelmi fel­jegyzések közé az, hogy 1950 már­ciusában a kaliforniai egyetem ta­nára az amerikai külügyminiszterrel együtt kölcsönösen erősitik egy­mást abban a reményükben, hogy a történelem fejlődése nem ad igazat a marx-leninizmus tanának. Ám ugyanakkor e halhatatlan tan zász­laja győzedelmesen lobog a világ egyharmadán és mint fáklya vilá­gítja be az elnyomott nemzetek és kizsákmányolt tömegek harci útját a súlyos valósággal küzködő kapita­lista világban. Abban a helyzetben, amit ma a há­ború és a béke erőinek küzdelme jel­lemez, Csehszlovákia és népe állás­pontját félreérthetetlenül kijelölte Klement Gottwald köztársasági el­nök, amikor azt mondotta: „Békés itthoni építésünkkel kéz a kézben együtt halad külpolitikánk, amely a béke megtartására és köztársasá­gunk állami függetlenségének bizto­sítására irányul. Politikánk iránya itt is világos és nem kétértelmű. Is­merjük barátainkat és tudjuk, kire támaszkodhatunk jóban és rosszban. Ez mindenekelőtt a mi nagy felsza­badítónk és szövetségesünk — a Szovjetúnió és nagy barátunk — Sztálin generalisszimusz... A Szov­jetunión kívül baráti, gazdasági és politikai kapcsolatainkat kifejleszt­jük a népi demokratikus országok­kal is, amelyeket hozzánk hasonlóan a szovjet hadsereg szabadított fel és amelyek hozzánk hasonlóan épitik a szocializmust. És ami a többieket il­leti, itt csak egyetlen kívánságunk van, hogy szűnjenek meg beavatkoz­ni belügyeinkbe és viseltessenek megértéssel törekvésünk iránt, mely szerint becsületes kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat akarunk ki­fejleszteni az egyenjogúság alapján diszkrimináció nélkül. Ilyen a mi külpolitikánk, így járulunk hozzá a világbéke megtartásához és meg­szilárdításához." És legutóbbi beszé­dében Gottwald elnök a nemzetközi helyzet mély elemzése után minden irányban feladatunkul tűzte ki, ak­tívvá tenni és elmélyíteni részvéte­lünket az imperialistaellenes béke­mozgalomban. Ilyen politikának az eszköze, mely szervesen és elválaszthatatlanul ösz­szekapcsolódik a szocializmus ki­építésével Csehszlovákiában, a mi külügyminisztériumunk. Szilárd gott­waldi vezetésének biztosítéka annak vezetősége, melynek élén V. Široký elvtárs áll, Gottwald elnök régi és közeli munkatársa. A világ dolgozói aktívan lépnek fel a béke védelmében A Béke Hivei Világbizcftsága harmadik ülésének határozata Vasárnap fejezték be Stockholmban a Béke Hívei Világbizottságának har­madik ülését. A bizottság utolsó ülé­sén egyhangúlag a következő határo­zatot hozta: 1. Az atomfegyverek betiltása. Kö­veteljük az atomfegyvereknek mint támadófegyvernek, amely az emberek tömeges pusztítását szolgálja, azon­nali hatályú betiltását s ennek a tila­'omnak teljesítésére a nemzetközi el­lenőrzés bevezetését. Azt a kormányt, amely elsőnek használja fel az atom­fegyvert bármilyen ország ellen, hábo­rús bűnösnek fogiuk tartani. Felhívunk minden jóakaratú embert az egész világon, hogy csatlakozzék ehhez a felhíváshoz 2. A Béke Hívei második Világ­kongresszusának összehívását. Azzal a javaslattal fordulunk minden jóakaratú emberhez, hogy vá'asszák meg képvise­lőiket a Béke Híveinek 1950 végén Olaszországban megtartandó második kongresszuára. Felhívjuk az összes szocialista cso­portok és vallási felekezetek kultúrdol. gozóit, valamint minden becsületes embert, akit — tekinte tnélkül politikai meggyőződésének különbözőségére — aggaszt a mostani feszült nemzetközi helyzet és aki a nemzetek közötti bé­kés kapcso'atok felújítására vágyódik, hogy csatlakozzék javaslatunkhoz, az atomfegyverek betiltására és annak a kormánynay elítélésére, amely elsőnek használja az atomfegyvert. Ezenkívül a gyűlésen szervezési kér­déseket érintő határozatokat fogadtak el. A stockholmi békekongresszuson fel­szólalt Fagyejev. szovjet író, Muka­ŕovsky tanár, csehszlovák kiküldött, a Károly.egyetem rektora, Juraj Hro­nek ,az újságírók nemzetközi szerve­zetének főtitkára és Grohmann mér­nök, a nemzetközi diákszövetség elnö­A Kínai Népköztársaság kiküldötte hangsúlyozta a kínai nép nagy győzel­mének jelentőségét a világbéke biz­tosítása szempontjából. John Rogge amerikai kiküldött, annak a meggyőző, désének adott hangot, hogy a szocia­lizmus és kaDitalizmus létezhet egy­más mellett békés versengésben. At USA békemozgalmának kilátásai — mondotta az amerikai kiküldött — nem oly csekélyek, ahogy azt az impéria iz­mus szolgái szeretnék a világ közvéle. ménye előtt feltüntetni. A Béke Hívei gyűlésén Stockholm­ban a Béke Hívei szovjet küldöttségé­nek vezetője. A. Fagyejev beszédében többek között ezeket mondotta: Európa és Amerika érdekhajhászó csoportjai egész nyiilan készülnek ar. ra, hogy mé^ jobban meggazdagodja­nak az új háborúban. Ahelyett, hogy megjavítanák országaik nemzeteinek anyagi és kultúrális életfeltéte'eit a Iá. zas fegyverkezést támogatják, amely a nemzetek asszonyai és gyermekei millióinak pusztulásával fenyeget. Az újságok, a rádió és a film, amely ezek. nek az érdekhajhászó embereknek a kezében van, a nemzeteket háborúval ijesztik és faji gyűlöletet hirdetnek. Nem volt a történelemnek még olyan korszaka, amelyben annyira vágyódná­nak az egyszerű, haladószellemű és békés emberek minden országban ar­ra, hogy egyesüljenek a háború ellen és az emberek közötti gyűlölet ellen. Boldog vagyok, hogy^ezen a kong­resszuson a békeerők esryik legnagyob. bikát és Iegmegbízhatóbbikát képvise­lem, a nagy szovjet népet s az ő kul­túrmunkásait. Vannak olyan folyóira­tok, néhány Svédoiszágban is, ame­Lengyel vendégek zeneestje A baráti Lengyelország zenei kép­viselőit volt alkalmunk hallani a Szlovák Filharmónia VI. szimfonikus hangversenyén. Műsorukon Lengyel­ország zenei múltjának és jelenének legjobb képviselői szerepeltek Ro­wiczki karmester és Szimonowicz zongoraművész előadásában. Chopin­nak csodálatosan tiszta, lírai szépsé­gű fiatalkori e-moll versenyművét a mű szellemének megfelelő előadása tette a közönség szűnni nem akaró tetszésnyilvánítására érdemessé, me­lyet ráadással köszönt meg a szólista. A fiatal lengyel zeneszerzőnek, Pa­nufniknak „Tragikus nyitánya" rea­lisztikus ábrázolásával programzene­szerűen tárta elénk a tragikus len­gyel sorsot. Az időnként megjelenő fuvolaszó békemotívumát a réz­fúvósok fortisszimói váltották fel, melyekben a lengyel nép kétségbe­esése és dacos ellenállása harsogott. Utolsónak Sosztakovics, a nagy szov­jet zeneszerzőnek 1. szimfóniája hangzott el. A fiatalos derűt sugár­zó műben már megmutatkozik a ké­sőbbi szimfóniáknak mesteri hang­szerelése. Az est méltó képviselője volt a népi demokratikus Lengyelor­szág magas zenekultúrájának. r-i. —t. lyek azt állítják, hogy az USA és a Marshall-terv alá tartozó országok kényszerülve vannak arra, hogy egye_. süljenek a Szovjetúnió felől fenyegető támadás ellen. Ez a hírverés azonban csak a tapasztalatlan és rosszul in­formált emberek számára bír jelentő­séggel. A Szovjetúnió nemzetközi politikájá­nak ereje azon alapszik, hogy tisztelet­ben tartja minden országnak, akár ki­csi, akár nagy, nemzeti függetlenségét, nemzeti kultúráját. A szovjet emberek nem akarják és nem fogják rendszerüket más nemze. tekre rákényszeríteni. A szovjet em­. berek azonban nem egyeznek abba be­I le, hogy olyan helyzet elé állítsák őket, " mint amilyenben sok európai ország nemzete taiá'ta magát, amelyekre erő­szakkal rákényszerítették az úgyneve­zett „amerikai életmódot". A történe­lem tapasztalata arra tanít bennünket, hogy semmit sem lehet erőszakkal más nemzetre rákényszeríteni. A béke kérdésében hajlandók va­gyunk együttműködni és együtt is mű­ködünk azokkal az emberekkel, akik ha nem is értenek egyet a mi gondolkozás­módunkkal, őszintén védik a békét és becsben tartják országuk nemzeti be­csületét és függetlenségét. Olyan korszakba léptünk — mondot­ta A. Fagyejev beszéde befejező ré­szében, — amidőn csak az összes be­csületesen gondolkodó emberek össze­fogása mentheti meg a békét. A nem­zetek emlékeznek. Egy új háború fel­idézésének kísérletére kemeny büntetés, sel felelhetnek. Az új háború kezde­ményezői ezt jól véssék emlékezetük­be. Szombat délután és este Stockholm­ban és egész Svédországban nagy békegyűléseket és tüntetéseket ren­deztek, amelyeken a béke világkong­resszus kiküldöttei is beszédeket mon­dottak. Vasárnap a béke kongresszust határozatok elfogadásával fejezték be. A kiküldöttek ismét visszatértek hazá­jukba, hogy még nagyobb erőíeszítés­i sel folytassák harcukat a háborús buj­i togatók ellen a világ békéjének meg­őrzésére. (jyalaehfcosta CL (Dunán Emlékezetünkben úgy él a palackposta, mint a hajótöröttek utolsó, reménytelen segélykiáltá­sa és búcsúja. A végtelen ég alatt, az Óceán árjain hányódó csónakok utasai még egy próbát tettek, zátonyra futott hajók me­nekültjei valami magányos lakat­lanszigetpartjairól a tenger hul­lámaira bízták utolsó üzenetüket: SOS — meitsétek meg lelkünket! -így üzennek még ma is a rádió korszakában a reménytelenek, a pusztulásra ítéltek. A palackpóstának ez a remény­telen értelme jut eszembe most, hogy az osztrák asszonyoknak a Dunán küldött reménytkeltő üze­netéről beszámolunk, amelyre mi zottsága elnökének a Központi Akció Bizottság hivatalában. Megkaptuk a palackpóstát. Nyugatról jött a Dunán, s hoz­zánk, a népi demokráciák meleg napfényében élő asszonyaihoz érkezett. Ausztria haladó asszo­nyai, mint a népi demokráciák nyai jól tudják, hogy kihez küld­ték üzenetüket. Tudják, hogy Csehszlovákia aszzonyai, mint a népi demokráciák többi asszo­nyai, a béke vágyával vannak eltelve és harcukban gondolnak azokra a társaikra, akik még a kapitalizmus háborúra készülő rendszerében élnek és nem isme­rik az igazi tiszta emberi szabad­ságot, az emberhez méltó munkát, az erős hit hangján válaszolha­tunk. Nemrég értesítés jött a Szlo­vák Nőszövetség címére, hogy Bécs haladó asszonyai meg akar­ják látogatni őket. Az osztrák hatóságok szűkkeblüsége megaka­dályozta a két nép asszonyainak személyes összejövetelét, amely újabb bizonysága lett volna dol­gozó nők összefogásának a tartós béke érdekében. A találkozás elmaradt, de a z összefogás vágya sajátságos üze­nettel mégis utat tört hozzánk: Bécs asszonyai palackpostán üzen­tek nekünk. Kis hajócskákat és palackokat bíztak a Duna habjai­ra. Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária asszonyai­nak üzenték: „Mi bécsi anyák békét aka­runk, azért harcolunk a háborús úszítók ellen!" A tegnapi napfényes vasárna­pon fővárosunkban a Duna hab­jaiból több ilyen osztrák zászló­val és a béke galambjával ellátott hajócskát és palackot fogtak ki. Ezeket az üzeneteket aztán ünne­pélyesen átadták J. Valló elvtárs­nak, a Béke Hívei szlovákiai bi" a kizsákmányolástól mentes sza­bad életet. „Mi bécsi asszonyok békét aka­runk, azért harcolunk a háborús úszítók ellen" — szól az egyik üzenet s ezerszeres visszhang f' ^^^ lel rá: a csehszlovákiai anyák hetetlen kitartással állnak a Béke Hívei táborában, hogy soha többé erőt ne vehessen rajtunk az imperializmusnak apát, testvért és fiakat háborúval pusztító szel­leme. E. V. — Az amerikai hatóságok erő­szakkal visszatartják egy szovjet állampolgár három gyermekét. A moszkvai rádió washingtoni je~ lentése szerint az amerikai legfel­ső bíróság jóváhagyta a newyorki bíróság határozatát, amely szerint Csulakian szovjet állampolgár három Amerikában tartózkodó gyermeke nem hagyhatja el az Egyesült Államokat. Csulakian feleségével együtt nemrég tele­pült haza Amerikából az örmény Szovjetköztársaságba. Három gyermeküknek később kellett vol­na útnak indulnia.

Next

/
Thumbnails
Contents