Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-21 / 68. szám, kedd

1950 március 21 CJJSZ0 ILJA EHRENBURG: A BEKE HARCANAK KIMENETELE RAJTUNK ALL II j a Ehrenburg, a szovjet küldött­ség tagja, a Béke Hívei Világbizott­ságának stockholmi harmadik ülé­sén az alábbi beszédet mondotta: Drága barátaim! Stockholm utcáin sétálva, amely egyike Európa leg­szebb városainak, bizonyára mind­egyikünk gondolt arra, hogy meny­nyire segítségére van a béke a nem­zet teremtő géniuszának. Ezt a vá­rost, amelyben most tartózkodunk, az ember a természettel küzdve jár­hatatlan sziklákon építette fel. Ez pompás győzelem és minden nem­zetnek ilyen vértelen győzelmeket kívánunk. Könnyen megérthetjük, hogy Svéd­országban nincsenek követői a hábo­rúnak, félek azonban, hogy a svédek közül néhányan, akik tagadhatatla­nul szeretik a békét, nem mond­hatják magukat a béke védőinek. Tudatában vagyunk annak, hogy nem elég vágyódni a béke után, a békét meg is kell tudni védeni. Osló és Koppen­hága lakosai éppúgy szerették a bé­két, mint Stockholm lakossága, mindamellett ez a békeszeretet éppen olyan passzív volt, mint Stockholm némely lakójának békeezeretete. Nem elég a békét csak megbecsülni, a bé­két meg is kell védeni. Párizsi békekongresszusunk óta elmúlott egy esztendő. A Béke Hí­veinek ereje gyarapodott. Ez az erő olyan hatalmassá lett, hogy a Há­ború akarói kényszerülnek hazug­ságaikat megkétszerezni, erőszakos­ságukat megtízszerezni. Azonban a béke híveinek ereje nem erősödött meg annyira, hogy a háború akaróit kényszeríthetné, hogy gonosztevő ter­veit feladják. A békéért folytatott harcunknak elhatározó korszakába lépünk. Gyermekeink dicsérni fognak sikeres harcunkért, vagy elátkozzák hiábavaló erőfeszítéseinket. A béké­ért folytatott harc kimenete most rajtunk áll. Nagyon veszedelmes rá­szokni a kényelmességre és túlságo­san bízni a biztonságban. Struccpo­litika az, amikor az emberek azt mondják magukban: Már régen ír­nak a háborúról és még sincs még háború. Ez azt jelenti, hogy nem is lesz. A háborús bujtogatők ereje ab­ban van, hogy a háború állandó em­legetésével megzavarják a népet, kényszerítik az egyszerű embert, hogy vagy ne higyjen a háború ve­szedelmében, vagy pedig kikerülhe­tetlennek tartsa a háborút. A mi fel­adatunk az, hogy megszüntessük a naiv kényelmességet és kiirtsuk a sötét fatalizmust. Meg kell győz­nünk az egyszerű embereket az egész világon, hogy egyedül csak rajtuk múlik, sor kertll-e a háborúra vagy nem. Megmondom itt egyenesen: a há­borúban nem harcolnak sem a diplo­maták, sem a generálisok, hanem a háború az egyszerű népet érinti. Minden embernek joga van a vá­lasztásra: a mississippii négernek, India páriáinak, a szicíliai földnél­küli parasztnak és a marseillesi ki­kötőmunkásnak. Minden élő ember­nek joga van választani és mi tud­juk, hogy minden élő ember az új háború hívei ellen adja le szavaza­tát. Szavazati joguk van a halottak­nak is — Sztálingrád hőseinek, Eu-» rópa partizánjainak, Lidice és Ora­dour vértanúinak, a gyermekeknek, akik ártatlanul pusztultak el Lon­donban, Rotterdamban s a borzasztó szenvedéseken átment Varsóban. Nem feledkezünk meg a sírokról, a halottak is felemelik szavukat az új emberevők, az úgynevezett „felsőbb 1 rendű emberek" és gyűlöletes szu­perbombáik ellen szavaznak. A háború hívei igyekeznek mozgal­mukat, amely a különféle országok és különféle világnézetek békeszere­tő népét egyesítik magukban, olyan mozgalomnak feltüntetni, amely ál­lítólag a Szovjetúniót védi. Szüksé­gesnek tartom világosan kijelenteni a magam és az egész szovjet kül­döttség nevében, hogy a Szovjetúniót nem a béke védői védelmezik, hanem a szovjet nép más nemzetekkel, az amerikai és a brit nemzet legkivá­válóbb képviselőivel együtt, akik el­tökélten védik a béke ügyét. A szovjet nép nem azért védi a békét, mert legyengült, hanem azért akarja a békét, mert hisz jövőjében, bízik alkotó munkájában és gyerme­kei boldogságában. Mi nem félünk: a mi erőnket Sztálingrád romjai kö­zött próbálták ki és nem díszszem­léin vagy olimpiászokon. He meg­álltuk helyünket a fasiszta hadsereg elleni borzasztó háborúban, ez azért történt, mert olyan vértezetünk volt, amely valóban sérthetetlen: öntuda­tunk, lelkiismeretünk, akaratunk vértezete. Ebben a városban, amely véletle­nül kikerülte a háború borzalmait, akarom kijelenteni, hogy mi szovjet emberek a békéért harcolva nem­csak Leningrád gyermekeit védjük, azét a Leningrádét, amely bebzonyí­totta, hogy bevehetetlen, hanem Stockholm gyermekeit is azért, mert a ti gyermekeitek a jövőt je­lentik számunkra, tehát barátaink. Szeretném még egyszer megma­gyarázni viszonyunkat azokhoz az or­szágokhoz, amelyek más eszmék sze­rint élnek s amelyeknek más gaz­dasági rendszerük van. A szovjet életmódot nem akarjuk senkire sem rákényszeríteni. Ez nem kiviteli cikk. A Szovjetúnióban békés szocialista verseny fejlődik ki: az egyik üzem versenyre hívja fel a többi üzemet, hogy versenyezzenek a munkatelje­sítményben, a készítmények minősé­gében. Mi szovjet emberek ameri­kai „barátainkat", akik nekünk nem kívánnak semmi jót, békeversenyre hívjuk fel. A háború híveinek tervei egy célt szolgálnak, az emberiség kultúrájának megsemmisítését. Mi tudjuk, hogy a kultúrának szüksége van haladó ösztönzésre, meújulásra. Mi szovjet emberek méltóan folytat­juk azt, amit elődeink alkottak, foly­tatjuk azt, amit az elmúlt évszáza­dok alatt alkottak az összes nemze­tek. Ezért számunkra drágák a mult emlékei, legyenek azok bárhol, drá­ga számunkra minden gyerek, nöj­jön fel akárhol. Mégegyszer világosan ki kell jelen­tenünk, hogy a Béke Hívei az embe­riség kultúrájánaK igazi védelmezői. Védjük Európa városait, amelyek min­denki számára drágák, védjük a mú­zeumokat és iskolákat. Védjük Azs'a kultúráját, amely a civilizáció bölcsője. Mozgalmunk terjed és hatalmasodik, de engedjétek meg hogy azt állítsam, hogy még nem terjedt el és nem ha­talmasodott el annyira, amilyen mér­tékben növekedett a nyugtalanság és felháborodás érzése a becsületes em­berek szívében az egész világon. Erő­feszítéseinket mes kell tízszerezniinK és segítenünk kel' az összes nemzete­ket. Mi szovjet kiküldöttek soraink ki­szélesítésére törekedünk. Kezünket nyújt]uk minden békevédő felé, le­gyen az bármilyen gondolkozású, örü­lünk, hogy sonamkban látjuk Boulier abbét, a canterbury-i székesegyház dé. kánját s a különféle felekezetek lel­kipásztorait. Örülünk, hogy közöttünk vannak a liberálisok, a szabad versen­gés hívei, az Idealista filozófusok és irók, akiknek esztétikai és etikai elvei a mi fel'ogásunk számára teljesen ide genek. Itt egy törekvés egyesít ben­nünket: harc a békeért. Háborús bujtogatok szívesen beszél, nek a szovjet emberek türelmetlense­géről, arról, hogy szívesen elkülönü­lünk a többiektől. Ez nem igaz! Rogge út volt a Kremlben és hangoztatta ott elveit, amelyek a mi elveinknek telje­sen idegenek. Mi azonban nem kerget, tük őt az amerikai titkos rendőrség­hez, hanem barátságosan beszélget, tünk vele. Hol van a hírhedt „vasfüg­göny?" Ki tiltotta meg és ki tette le­hetetlenné Pablo Picasso híres művész lövctelét csak azért, mert békevédö? Mi a békevédőket képviseljük. A há­ború hívei számára azonban minden békevédő „vörös" — kommunista — olyan ember, akinek huszonnégy "órán belül el kell hagynia az országot, vagy akit rács mögé'kell tenni. A diplomaták rágalmazásai mái túlsokáig tartanak. Az őrü'tek játéka a bombákkal szin­tén megbocsáthatatlanul sokáig tar­tott. Fel kell hívnunk minden becsü­letes embert az egész Világon, hogy emeljék fel szavukat és követeljék az atomfegyverek azonnali és feltétlen betiltását. Mindenki előtt világos, még a legnaivabb ember előtt is, hogy az atomfegyver támadótegyver. Ha va­laki megkísérli, hogy szembehelyezke. dik mozgalmunkkal, ha lehetetlenné akarja tenni az egyszemű emberek szá­mára, hogy szavukat felemeljék, ezzel elárulja magát, ezzel azt mondja: A holnapi támadó — az én vagyokl A nürnbergi tárgyaláson ezt mond­ta a vádlottak egyike: Nem sejthet­tük, hogy ez így végződik. Azok az emberek, akik egész Európát vérrel árasztották el, nem sejthették, hogy a vádlottak padjára kerülnek. Azok, akik az atombomba segítségével meg akarják semmisíteni a kultúrát, az éle. tet és jövőt, biztosak lehetnek abban, hogy a vádlottak padján végzik és nem a világ uralkodoi trónján. Drága barátaim! Ha visszatértek ha­zátokba, mindnyájan fogjatok munká­ba. Azok a fontos határozatok, ame­lyeket itt elfogadunk, a békéért foly­tatott harcunkat még jobban megerő­sítik és a béke védőinek millióit és millióit vonják közénk. Nem fenyege­tünk senkit, azonban tudják meg mind. azok, akik mindenkit fenyegetnek, hogy rájuk is sor kerül. Nagy és be­csületes feladatot teljesítünk. Mi, a nemzetek képviselői, esküszünk, hogy az új emberevők kezébő kiragadjuk a halálthozó fegyvert, megvédjük a bé­két, a gondolat és élet szabadságát! Idén erősen nő a szlovákiai iskolák száma A nemzetgyűlés bizottságai az 1950. évi állami költségvetést tárgyalják Or. Čepiíka, Jankovcová és dr. Gregor beszédei A Nemzetgyűlés bizottsága i folytatják az 1950. évre szóló költségve­tési javaslat tárgyalásait. A kultúrbizottság az iskolaügyi minisztérium költségvetéséről tárgyalt, amely jelentős összeget irányoz elő a szlová­kiai iskolák számára. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban dr. Nejedlý iskola­ügyi miniszter is felszólalt. A kultúrbizottság ülésén az egyházi kérdés­ből dr. Cepička igazságügyi miniszter mondott beszédet. A gazdasági, a terv- és ellenőrző bizottság közös tanácskozásán Kiiment iparügyi mi­niszter után a költségvetéshez hozzászóltak J. DuriS földművelésügyi,ing. Jankovcová közellátási, dr. Gregor külkereskedelmi miniszterek, vala­mint Krajčír kereskedelemügyi miniszter. Dr. Cepička a kultúrbizottság ülé­sén kijelentette, hogy állami költség­vetésünkben most először szentelnek külön fejezetet az egyházak és val­lásfelekezetek kiadásainak fedezésé­re Népünk gazdaságunk mult évben elért jó eredményeiből biztosítja az egyházak szükségleteinek fedezését. A költségvetésben előirányzott pénz­összegek elegendők arra, hogy az ösz­szes egyházak és vallásfelekezetek működését biztosítsák. v 0?. ísíščka beszéde A kapitalisták kizsákmányolásra használták fel az egyházat — mon­dotta beszéde további részében dr Cepička. — Mi lett volna, ha a kapi­talista Csehszlovákiában azt kérte vo'.na az egyház, hogy az állami költ­ségvetés ölelje fel az egyház költ­ségeit isi Válaszul a sértések és gú­nyolódások özönét kapták volna. A Vatikán és az egyházi főpapság jól megértették egymást a világi ki­zsákmányolókkal. Az egyházi birto­kokon épúgy jártak el, mint a kapi­talisták. Papjaikat gazdaságilag ki­zsákmányolták és megfosztották alap­vető emberi jogaiktól. A kapitalista államban a vallási egyenlőség és összeférhetőség meg­valósíthatatlan volt. A dolgozó nép felismerte, hogy az igazi szabadság, az önállóság és függetlenség csak a kapitalizmus kiküszöbölésével, a szo­cializmus felépítésével és a Szovjet­únió és a népi demokratikus államok szövetségével és barátságával érhető el. A legkisebb kétség sem fért ah­hoz, hogy a társadalmi rend átalaku­lása hatással lesz az egyházakra is, A hívek megértették, hogy az új vi­szonyokban az egyháznak nagy le­hetőségeik nyílnak, hogy a keresz­tény elveket necsak hirdessék, ha­nem becsületesen és következetesen meg is valósítsák. Ennek a forradalmi változásnak je­lentőségét azonban máskép fogta fel a római katolikus egyház vezetése és néhány más egyház vezetője. Az ő programjuk a felfordulás, a bi^l­matlanaág és a gyűlölet minden ha­ladó szellemű megnyilvánulás iránt. A püspökök, akik engedelmeskedtek a Vatikán ellenséges parancsainak, abban a reményben vettek részt az áruló tevékenységben, hogy az új világháború lehetővé teszi a kapita­lista berendezés felújítását. Ez valóban figyelemreméltó prog­ramja volna a keresztény szeretet­nek! A katolikus papok és hívők programja ellen, akik becsületes munkával, kölcsönös szeretettel bé­kés és örömteljes életet építenek, a római katolikus egyház vatikáni ve­zetősége a pusztulás, a háború és gyűlölet programját tűzi kí. Erre a célra megkísérli, hogy összpontosítsa a reakció erőit, melyeket a februári győzelem zúzott széjjel. Ugyanezt a célt szolgálja az a vatikáni felhívás is, amely a keresztényeket a szocia­lizmus elleni tömörülésre hívja fel. A mi katolikusaink mér régen el­határozták, kinek az oldalán áll majd az osztálynélküli társadalomért folytatott nemes harcban. Senki sem igyekszik őket megnyerni olyan te­vékenységnek, amelynek jellege el­lentétben áll a tiszta kereszténység alapelveivel. A katolikusok aktív és termékeny részvétele a szocialista társadalmi rend felépítésében bizto­sítja az egyház működésének gazda­sági feltételeit. A püspökök a dol­gozó nép iránti gyűlöletükben olyan alacsonyra süllyedtek, hogy szíve­sebben látnák az egyházat hanyat­lásban és felbomlásban, mint hogy az egyház segítséget és támogatást kapjon a népi demokratikus állam­tól. „Minél rosszabbul megy, annál jobb" — ez az ő jelszavuk Ezt az álláspontot csak úgy érthetjük meg, ha emlékezünk arra, hogy az egyhá­zi urak ezt a februári puccsistáktól és összeesküvőktől vették át Azon­ban rosszakaratú kívánságuk nem teljesedett. Sem a csehszlovák nép­nek, sem az egyházaknak nincs rosz­szabb dolguk. Ellenkezőleg, amíg hoz­zájárulnak a társadalom és a vallásos egyesületek átépítéséhez, megkapják érdemeik szerinti igazságos részüket. Hiába törekszik néhány egyén a Vatikán parancsára arra, hogy az egyházat mint egészet harcba vonják az állam ellen. Népünk jól megkülön­bözteti a konkolyt a bázától. Mint mások, az egyházak és vallásos egye­sületek is érdemük szerint kapják részüket. Az egyház sem panaszkod­hat, hogy nem volt alkalma bebizo­nyítani a népi demokratikus állam Iránti pozitív állásfoglalását. A dol­gozó nép időben megteremtette az összes egyházak működése számára a kedvező feltételeket. Most csak raj­tuk múlik, hogy ezeket a feltétele­ket kihasználják nemcsak saját érde­kükben, hanem népük és államuk érdekében is. 8,398.995.000 koronát irányoz elő a költségvetés a csehszlovák iskolák céljaira A kultúrbizottság ülésén dr. Ne­jedlý miniszter beszédet mondott, amelyben foglalkozott az iskolapoli­tika néhány kérdésével. Hangsúlyoz­ta, hogy a másodfokú iskolára kell ma a legnagyobb súlyt helyeznünk, mert ez az a kapu, amelyen fiatalsá­gunk az életbe lép, akár tovább ta­nul, akár mindjárt munkába fog. A tankönyvek és a nevelés kérdése ezért nagy fontossággal bír. A főis­kolákról szólva Nejedlý miniszter ki­jelentette, hogy a kormány jóváhagy­ta az új főiskolai törvény javaslatát. Az új törvény szerint a hittudomá­nyi fakultássok az egyházi hivatalok alá fognak tartozni. Az idei költség­vetés 23 millió koronával gondosko­dik a pionírokról Is. Jankovcová közellátásügyi miniszternő beszéde Az elmúlt év tapasztalatain és hi­báin okulva — mondotta a gazdasá­gi bizottság ülésén Jankovcová mi­niszternő —, ebben az évben jobban felkészülünk a felvásárlásra. Min­denekelőtt hisszük, hogy az EFSz-ek fokozott termelékenysége, valamint a csehszlovák állami birtokok terme­lékenysége ebben az évben nagyobb beszolgáltatásokat biztosít számunk­ra a felvásárlásnál. A multévi felvásárlás tapasztalatai után az a törekvésünk, hogy erre az évre a felvásárlási tervet a helyi ke­rületi és járási népi közigazgatás szerveivel szoros együttműködésben dolgozzuk ki. Csak a helyi, járási és kerületi funkcionáriusok ismerhetik pontosan a termés helyi feltételeit, a raktározási és szállítási lehetősége­ket, a vidék termelési saijátosságait és ennek megfelelő intézkedéseket tudnak tenni a felvásárlás biztosítá­sára. Ebben az évben tehát átdolgozott felvásárlási tervvel, tökéletesebb felké. szültséggel kezdjük a felvásárlást, mint tavaly. Tudjuk azonban, hogy a legfontosabb tényező a népi szervek együttműködése és hathatós segítsége. A felvásárlási terv teljesítése nemcsak a közellátás biztosításának előfeltétele, hanem az élelmiszeripar legfőbb alap­ját is képezi. Az élelmiszeriparban is bevezetnek további munkaváltásokat és minél nagyobb számú nőt kapcsolnak be a termelésbe. Nagy figyelmet szen­telnek a szocialista munkaversenyek­nek, az élmunkásmozgalomnak és úji­tómozgalomnak tömegmozgalommá való kifejlesztésére. Az élelmiszeripar felvirágoztatására — ami a növénytermelést illeti — a költségvetés a burgonyaipar racionali­zálását követi, valamint a gyermek­tápszerek termelésének felvirágoztatá­sát a zöldség- és gyümölcsfeldolgo­zó ipar kifejlesztését. Szlovákiában, amely ebben a tekintetben jelentősen elmaradt Csehország mögött, tejcsar­nokok felépítésére 35 millió koronát irányoz elő a költségvetés. DR. GREGOR A KÜLKERES­KEDELEM FELADATAIRÓL. A gazdasági bizottságban dr. A. Gregor külkereskedelemügyi miniszter beszélt a külkereskedelem eddigi mun­kájáról és feladatairól. Kiemelte múlt­évi külkereskedelmünk aktív jellegét, amely 907 millió korona aktívumot mu­tatott kl. Külkereskedelmünk kedvező fejlődé­se — mondotta Gregor miniszter — nagyban hozzájárul az ötéves terv első évi tervének teljesítéséhez. Kivitelünk és behozatalunk emelkedése és külke­reskedelmünk kedvező mérlege annál nagyobb sikert jelent, mert a kapitalis­ta államokban a külkereskedelem fej­lődése az elmúlt évben éppen ellenkező volt. Ebben az évben is elsődleges fel­adatunk, hogy kereskedelmünket to­vább fejlesszük a tervszerűen gazdál­kodó államokkal, mindenekelőtt a Szov­jetúnióval. Az úi üzletek és kereske­delmi szerződések, amelyeket a Szov­jetunióval kötöttünk, reális alapo* nyújtanak ipari termelésünk fokozásá­ra. Oj feladat áll előttünk. Gazdasági kapcsolatainkat kibővíteni a demokra­tikus Németországgal, amellyel meg­egyezést kötöttünk, további feladato­kat, hogy felvegyük a kapcsolatokat s az árucserét a demokratikus Kínával, — mondotta beszéde befejező részében dr. Grekor külkereskedelmi miniszter. Bratislava felszabadulása ötödik évfordulójának megünneplése Április 2—4. között ünnepli Nagy. Bratislava dolgozó népe a fasiszta el­nyomatás alól a szovjet hadsereg ál­tal való felszabadításának ötödik év­fordulóját. Ebből az alkalomból a Központi Nemzeti Bizottság összes szervezeteivel együtt ünnepségeket ren­dez a következő műsorral: Április 2-án nyílik meg a „Csehszlo. vák nép harca a szabadságért" című kiállítás, amelyet a csehszlovák hadse. reg a Központi Nemzeti Bizottsággal együtt rendez a Tátra szálló nagyter­mében. Április 3-án 20 órakor a Központi Nemzeti Bizottság ünnepélyes ülést tart a Nemzeti Színházban, amelyen dr. O. Pavlik egyetemi tanár, a tájé­koztatási és népművelésügyi megbízott mond beszédet. Az ülésen átadják a díjakat az ezévi tudományos, művé. szeti és élmunkásmozgalom kitünte­tettjeinek. Az ünnepélyes ülés második részében a szlovák filharmónia hang­versenye szerepel. Április 2.án II órakor a Slavinán koszorúkat helyeznek el a tömegsíro­kon. Az ünnepi beszédet A. Horák pos­taügyi megbízott tartja. Délután 16 órakor leleplezik a győzelmes szovjet hadsereg emlékművét a Vigadó előtti téren. Az ünnpei beszédet Jeleň tá­bornok, Novikov szovjet főkonzul és dr. Kurták, a Központi Nemzeti Bi. zottság elnöke, mondják. Este két szovjet film ünnepélyes bemutatója kö­vetkezik. Egészen április 8-ig emlék, ünnepélyeket tartanak az iskolákban, munkahelyeken, üzemekben, hivatalok­ban, katonaságnál és a nemzetvédelmi szerveknél. Ezen ünnepélyek keretében további két gyermekjátszóteret és négy gyermekmenhelyet nyitnak meg. A párizsi kommün 79-ik évfordulójának ünnepségei A párizsi kommün 79. évfordulója­nak tiszteletére szombaton Párizsban ünnepi akadémiát rendeztek a LlHu­manité igazgatójának s a francia Kom­munista Párt központi bizottsága tag­jának, Marcell Cachinnak elnöklete alatt a közönség nagy részvételével. Az elnök megnyitó beszédében meg­állapította, hogy a párizsi kommün gonlodatát a Szovjetunióban valósítot. ták meg. A párizsi kommün tagjainak üldöztetését összehasonlítva azzal a bánásmóddal, amelyben a mostani kor­mány részesíti a kommunistákat, Mar. cell Cachin bejelentette: A párizsi kommün tagjai öntudato­sak és eltökéltek. Olyan módszerek birtokában vannak, amelyeket hős elő­deik 1871-ben nélkülöztek, övék a jö­vő s ez a jövő mindinkább közeledik hozzánk. Francois Billouix kommunista kép. viselő ezután ismertette a párizsi kom­mün történetét, összehasonlította a francia burzsoázia árulását 1871-ben azzal az árulással, amelyet a mostani burzsoázia követ el. Beszéde befejező részében kijelentette, hogy Franciaor. szág Kommunista Pártja el van tökél­ve arra, hogy megvalósítsa azokat az eszméket, amelyekért a párizsi kom­mün tagjai életüket áldozták.

Next

/
Thumbnails
Contents