Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-19 / 67. szám, vasárnap

UJSZ0 1950 märcfas VS A haladó papság a nép mellé áll (Folytatás az 1. oldalról.) az alsó és vallásos papokat, akik népükkel együtt haladtak, az egy házi főpapság megbélyegezte és megbüntette. Ezután dr. G. Husák több példát hozott fel, majd így folytatta: — Ezek a példák, amelyeket né' pünk nehéz tapasztalataival kiegészíthetünk a múltból, megmutatják, hogy kit szolgált az egyházi főpapság és hogy az alsópapság hogyan látta és bírálta mindezeket az igazságtalanságokat. Azonban nem volt kire támaszkodniok jogos kritikájuk' ban. Nem lehet csodálni, hogy már 1918-ban elűzött a nép néhány püspököt, mint például Batthyányit, Radnayt nagybirtokosi és népellenes álláspontjuk miatt. Az egyházi méltóságok népellenes állásfoglalása A két világháború közti időszakból elegendően ismeretes a püspökök reakciós és népellenes álláspontba, harcuk a munkásmozgalom és a földosztás ellen. Élénken emlékezetünkben van a magas klérusnak a „Szlovák állaim" alatti sajnálatos viselkedése, kollaborációja Hitlerrel és az SS-ekkel és éppen itt, Banská Bystricán, a felkelés szívében, amelyre büszke egész népünk, újból le lehet szögezni, hogy a püspök urak kikkel álltak egy oldalon, amikor dolgozó embercink jogaikért, létükért és jobb életükért harcoltak. Akkor a magas egyházi főpapság a fasiszta rendszerrel, népünk ellenségeivel fogott öszsze és áldását az SS-hordákra adta. Ezzel szemben a felszabadított köztársaság nagylelkűen viselkedett velük szemben. A népi demokrata rendszer nagylelkűségét azzal fizetik vissza, hogy tovább folytatják ugyanazt a reakciós, népellenese politikai spekulációt. Ha ilyen állapot áll fenn a püspöki karban, nem lehet csodálni, hogy vannak olyan papok, akik kapcsolatot tartanak fenn a külföldi emigrációval, mások pedig bele vannak vonva a kémügyekbe, hogy reakciós papok leadóállomást tartanak maguknál külföldi ügynökök számára, hogy az egyik kolostor főnöknője leveleket csempész külföldre ellenséges államokba és hogy egy csomó más egyén más államellenes tetteket követ el, amelyek vagy az egyházi magas méltóságok tudtával történnek, vagy pedig logikus következményei az ő államellenes aknamunkájuknak. Tehát nem először kerül ellentétbe alsópapságunk a nagyhatalmú egyházi urakkal, most azonban olyan helyzetben, amikor a nép maga úr államában, meg tudja védeni jogait és érdekeit, lehetetlenné tudja tenni az egyházi nagyméltóságok terrorját és teljes támogatást tud nyújtani a néppel haladó papoknak. MILYEN KÖVETKEZTETÉSEKET KELL LEVONNUNK EZEKBŐL A TAPASZTALATOKBÓL? Minden egyes polgár a saját közösségében és környékén nap-nap után meggyőződik arról, hogy az egyház és a vallás szabadsága nálunk nemcsak törvénnyel van védve, hanem a gyakorlatban is tiszteletben tartjuk, hogy mindenki szabadon tehet hitet vallása mellett, szolgáltathat istentiszteleket és résztvehet' vallási szertartásokon, hogy az állam évi 100 milliós költséggel támogatja a lelkészeket és az egyházat. Ezért minden fecsegés a valláselnyomásről csak álarc, amely mögött a dolgozó ember, a népi demokrácia és a szocializmus építésének ellensége bújik meg. Már gyakrabban megmondták az állam felelős tényezői, hogy nem türjük a visszaélést az egyházzal, a vallással, a templomokkal, sem az itthoni, sem a külföldi reakció részéről, politikai és bomlasztó céljaik érdekében, nem engedjük meg, hogy a papok a keresztelésekért, esküvőkért, temetésekért, stb. a hívőktől politikai párthoz való tartozásuk szerint pénzt vegyenek, hogy a szószéket államunk építése ellen károsan használják fel. Még következetesebben fogjuk követelni köztársaságunk törvényeinek tiszteletbentartását minden egyes embertől és magától értetődik, hogy a püspököktől is. A törvények minden áthágását, minden ellenséges és a dolgozó nép érdekei ellen irányuló bomlasztó tevékenységet szigorúan fogunk büntetni, a püspök uraknak meg kell szokniok, hogy nem középkori fejedelmek, hanem a népi demokrata állam polgárai, éppen úgy, mint mindenki más, mint a munkás, mint a földműves, mint a hivatalnok, hogy semmiféle különleges kiváltságok számukra nem érvényesek és nem lesznek érvényesek. Továbbá minden segítséget és támogatást megadunk a lojális, az államhoz és néphez hü papoknak és lehetetlenné tesszük a vatikáni és püspöki terrort ellenük azért, mert pozitív álláspontra helyezkednek a kisember érdekei és célja iránt. Pontosan úgy lesz, mint ahogy 50 évvel ezelőtt megírta egy kis szlovák pap: „A XX. században egyetlen egy püspök Sem fogja kényszerrel jobbágysorsban tartani a hívő népet vagy az alsó papságot!" És az összes átkok, fenyegetések és büntetések, amelyek politikai indokokból származnak, ha vallásos álarcot hordanak is, nevetségesek és puszta papíros maradnak, mert népünk szeretettel és tisztelettel fog nézni azokra a papokra, akik vallási kötelezettségeik betartása mellett jó polgárok és együttműködnek államunk kiépítésén. Ami a banskábystricai esetet és Dechet dékán urat, az egyházmegye adminisztrátorát illeti, teljes támogatásban részesül az egész lakosság és minden állami és népi szerv részéről, kiváló feladatainak teljesítésében. Ez i rendelkezés jelentős visszhangot kel tett az alsőpapság között is és a papság nagyrésze egyetért azzal, elismeri Dechet adminisztrátor urat és vele együtt bátran szembeszáll magas egyházi főpapsága alattomos terveivel. Meg vagyunk győződve róla, hogy az alsőpapságnak túlnyomó része megérti, milyen érdemes munkát végeznek az állam és az egyház részére azok a becsületes papok, akik közé tartozik Ján Dechet adminisztrátor is. Mi, a csehszlovák köztársaságban a szocialista társadalmi rend kiépítésének útján indultunk el, a dolgozó nép kormányának kiépítésé útján minden kizsákmányolás és elnyomás kiküszöbölésére. Szilárdan fogunk haladni ezen az úton és ebben nem téveszthet meg bennünket, sem a vatikáni rádió, sem a nyugati kapitalisták uszítása, sem a püspöki testület bomlasztó törekvései. Mi kiépítjük a szocializmust a csehszlovák köztársaságban. Az egyháznak és a papoknak meg kell találniok helyüket éspedig tiszteletteljes helyüket mai társadalmunkban, abban a társadalomban, amelyet építünk. Minél hamarabb és minél több alsó pap megérti anná 1 jobban fogják szolgálni nemcsak a nemzet és az állam érdekeit, hanem egyházunk érdekeit is. A banskábystricai mai és holnapi napil end és a katolikus papságnak nagy részvétele ülésünkön bizonyítja, mily nagy száma a katolikus papoknak lett már olyan úttörővé, akik megértették a mai időket és a dolgozó nép melletti pozitív állásfoglalásukkal áldozatkészen dolgoznak az egyház és az állam érdekeiért. Közmondás az, hogy egy fecske nem hoz nyarat, éppen így, néhány reakciós püspök sem állíthatja meg az emberi társadalom fejlődését, nem állíthatja meg a dolgozó nép millióinak győzedelmes útját a Csehszlovák Köztársaságban. Népünknek elég ereje és eszköze van arra, hogy lehetetlenné tegye az ötödik külföldi kolónia és a hazai reakció tevékenységét, amely a vallás álarca alatt akarja megvalósítani a régi idők visszatértét, a régi rabszolgaság viszszatértét. A banskábystricai egyházmegye körülötti események és a banskábystricai kerü'et dolgozó népe kiküldötteinek mai konferenciája is bízlos jele annak, hogy helyes úton haladunk. Dr. Husák, a Megbízottak Testülete elnökének beszéde után több hozzászólás hangzik el. A vitában részívett Mária Dobriková az Asszonyszövetség részéről, a ČSM nevében Kovács István, a földművesek nevében Pavel Pivarčik szólalt fel, majd az üzemi dolgozók részéről Pollák elvtársnő emelkedett szólásra. Két óra után pár perccel az elnöklő Holdoš képviselő bejelenti, hogy megérkezett Dechet dékán a besztercebányai egyházkerület haladó katolikus papságának kíséretében. Az egybegyűltek lelkes tapsorkánnal üdvözlik a terembe belépő Dechetet, perceken keresztül zúg a taps. Éljen Dechet, hangzik az ütemes kiáltás, éljenek haladó papjaink. Dechet dékánt azután Holdoš képviselő felkéri, hogy szóljon az egybegyűltekhez. 970 delegátus van itt jelen, akik a dolgozó nép, a munkások, földművesek és az értelmiség képviselői. — Adminisztrátor úr láthatja, mily szeretettel köszönti a dolgozó nép a melléje álló papságot — mondotta Hol. doš képviselő. Nagyon örülök, hogy meglátogatták ezt a munkaülésünket és itt fogadhattuk önöket. Dechet János adminisztrátor a mikrofon elé állt, hogy megköszönje az ünneplést és értékelje e nap fontosságát. Valamikor az apostoli király és grófok, bárók nevezték ki a püspököket, papokat. Ma, a nyugati imperialisták uszályhordozói tiltakoznak az ellen, hogy Csehszlovák Köztársaság a legelemibb kötelességteljesítést kívánja papságunktól. Akik az államhoz hűek, azokra azt mondják, hogy elszakadtak a kereszténységtől, de én azt állítom, hogy mi haladó katolikus papok, akik ma idejöttünk, valóban elszakadtunk, de nem a kereszténységtől, hanem a kapitalizmustód. Nálunk az építés munkájáról van szó, arról, hogy a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság mit tesz a dolgozó nép ér. dekében. Erről a mi püspökeink nem igen beszélnek, erről hallgatnak. Mi tudjuk, hogy a szocializmus győz Mi haladó papság azt állítjuk, hogy akár. mit is mondjon a nyugat, nincs olyan erő a földkerekségen, amely ezt a győzelmet meg tudná akadályozni. A békevédők táborának élére elsősorban az egyház vezetőinek kellene állnia. Ök természettsen nincsenek ott. Mélyen hallgatnak, elbújnak. Mi az alsó papság a néppel megyünk. A népet akarjuk szolgálni. Velünk, haladó papsággal számoljatok, mi a béke útján az építés útján akarunk haladni, mi a szocializmust akarjuk építeni. Dechet adminisztrátor beszédét leírhatatlan lelkesedéssel fogadja a banskábystricai kerület városainak és falvainak dolgozó népe. Dechet dékán után a jelenlévő katolikus papok részéről még Černovský plébános es Bogya plébános hitoktató emelkedik szólásra. Az ifjú papság nevében felszólaló Bogya hangsúlyozza, hogy a fiatal papság együtt akar haladni a dolgozó néppel, úttörője kíván lenni a falvakon a szövetkezeti gondolatnak, együtt akar dolgozni az ifjúsággal, vezetni, irányítani, tanítani az ifjúságot, hogy a szocializmus, a szebb jövő pionírjai legyenek a mi fia. taljaink. Mi holnap manifesztálni fogunk a béke mellett. Mi a békét, a békességet, az egészséges építőmunkát akarjuk. Mi a do'gozó néppel együtt akarjuk építeni a szocializmust és a dolgozó nép ezt látva, maga fogja állítani, hogy a szebb élet élmunkásai és nevelői vagyunk. Hírek a nagyvilágból Marxista-leninista sarok A PÄRT. Az az elv, mely a kisebbséget a többségnek alárendeli, mely követeli, hogy a pártmunkát a központból vezessék, egyes ingatag elemek részéről nem ritkán vált ki támadásokat: „bürokratizmust", „formalizmust" stb. emlegető vádaskodásokat. Aligha kell bizonygatni, hogy a Pártnak, mint egésznek, tervszerű munkálja és a munkásosztály harcának vezetése az elvek megvalósítása nélkül lehetetlen lett volna. A leninizmus a szervezeti kérdésekben ezeknek az elveknek hajthatatlan megvalósítása. — A harcot ez elvek ellen Lenin „orosz nihilizmusnak és „úri anarchizmusnak" nevezi, mely megérdemli, hogy kinevessük és felretaszítsuk. „Egy lépés előre" című könyvében Lenin ezekről az ingatag elemekről ezt mondja: „Ez az úri anarchizmus különösen az orosz nihilisták tulajdonsága. A pártszervezetet szörnyű nagy „gyárnak" látja, abban, hogy a rész aláveti magát az egésznek, a kisebbség a többségnek .. „jobbágyságot" lát, a központi vezetés alatti munkamegosztás tragikomikus siránkozásra fakasztja a fölött, hogy az embereket „kerekecskékké és csavarocskákká" változtatják .. a párt szervezeti szabályzatának említésére megvető arcfintorgatással reagál és., lenézően kijelenti, hogy meglehetnénk szervezet; szabályzat nélkül is". „Azt hisszük, hogy a kiáltozás a hírhedt bürokratizmusról nem egyéb, mint egyszerű leplezése az elégedetlenségnek a központok személyi öszszetétele miatt. .. Bürokrata vagy, mert a kongresszus nem akaratomnak megfelelően, hanem annak ellenére jelölt ki; formalista vagy, mert I a kongresszus formális határozataira, nem pedig az én beleegyezésemre támaszkodol; durván, mechanikus módon cselekszel, mert a pártkongreszszus „mechanikus" többségére hivatkozol és nem számolsz azzal a kívánságommal, hogy kooptáljanak, önkényuralkodó vagy, mert néni akarod a hatalmat a régi, jól összemelegedett társaság kezébe adni..." 3. A Párt, mint a proletariátus osztályszervezetének legmagasabb formája. A Párt a munkásosztály szervezett csapata De a párt a munkásosztálynak nem egyetlen szervezete. A proletariátusnak még egész sor más szervezete is van, melyek nélkül sikeres harcot a tőke ellen nem vívhat: szakszervezetek, szövetkezetek, gyári, üzemi szervezetek, parlamenti frakciók, a nők pártonkívüli egyesülései, sajtó, kultúrszervezetek és oktatási szervezetek, ifjúsági szövetségek, forradalmi, harci szervezetek (nyilt forradalmi akciók idején), a küldöttek szovjetjei, mint a szervezés állami formája, (ha a proletariátus hatalmon van) stb. Ezeknek a szervezeteknek igen nagy többsége pártonkívüli s csak egy részük kapcsolódik közvetlenül a párthoz, vagy alkotja annak valamely elágazását. Mindezekre a szervezetekre a munkásosztálynak bizonyos körülmények között feltétlenül szüksége van, mert nélkülük lehetetlen a proletariátus osztálypozicióit a harc különböző szféráiban megszilárdítani, mert nélkülük lehetetlen megacélozni a proletariátus, mint azt az erőt, mely arra hivatott, hogy a burzsoá rendet a szocialista renddel felváltsa. De ha ilyen sok a szervezet, hogyan lehet az egységes vezetést megvalósítani? Mi a biztosítéka annak, hogy a szervezetek ilyen sokasága nem visz össze-visszaságot a vezetésbe? Azt mondhatná valaki, hogy e szervezetek között mindegyik a maga elkülönített területén végzi munkáját és ennek folytán egyik a másikat nem zavarhatja. Ez, természetesen, igaz. De az is igaz, hogy mindezen szervezeteknek egy irányba kell dolgozniok, mert hiszen egy osztályt szolgálnak, a proletariátus osztályát. Kérdés: Ki szabja meg azt a vonalat, azt az általános irányt, melynek alapján mindezeknek a szervezeteknek munkájukat végezniök kell? Hol van az a központi szervezet, meiy nemcsak kidolgozni képes ezt az általános vonalat, minthogy a szükséges tapasztalatokkal rendelkezik, hanem ezenfelül, — mert megfelelő tekintélye is van — mindezeket a szervezeteket rá is tudja bírni, hogy ezt az irányvonalat keresztülvigyék, hogy így elérjük a vezetés egységét és kizárjuk a íennakadás lehetőségét? Ilyen szervezet a proletariátus pártja. A pártnak meg van mindene, ami ehhez kell. Először azért, mert a párt gyűjtőpontja a munkásosztály legjobb elemeinek, akiknek a proletariátus pártonkívüli szervezeteivel közvetlen kapcsolatuk van és akik igen gyakran vezetik ezeket a szervezeteket; másodszor, mert a párt, mint a munkásosztály legjobbjainak gyűjtőhelye, a legjobb iskola arra, hogy a munkásosztálynak olyan vezetőit képezze kl, akik osztályuk szervezetének minden formáját vezetni tudják; harmadszor, mert a párt, mirt a munkásosztály vezetőinek legjobb iskolaja, tapasztaltságánál és tekintélyénél fogva az egyetlen szervezet, mely a proletariátus har. cának vezetését központosítani tudja és ilymódon a munkásosztály valamennyi és mindennemű pártonkívüli szervezetét, azeiká a kisegítő szervek, ké és transzmissziós szíjakká változtatja, melyek a pártot az osztállyal összekötik. A párt a proletariátus osztályszerve, zetének legmagasabb formája. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pártonkívüli szervezeteket, szakszervezeteket, szövetkezeteket stb., formálisan a párt vezetésének kell alárendelni. Csak arról van szó, hogy a pártnak ezekhez a szervezetekhez tartozó tagjai, mint kétségkívül befolyással rendelkező emberek, a meggyőzés i minden eszközével igyekezzenek elérni, hogy a pártonKÍvüli szervezetek munkájukban közeledjenek a proletariátus pártjához és önként elfogadják politikai vezetését. Ezért mondja Lenin, hogy a páit „a proletárok osztályegyesülésenek legnagasabb forrná, ja", melynek politikai vezetését a proletariátus szervezetének összes egyéb formáira is ki kell terjeszteni. Ezért teljesen összeegyeztethetetlen a leninizmus elméletével és gyakorlatával a pártonkívüli szervezetek „függetlenségének" és „semlegességének" oportunista elmélete, amely csak független parlamerti politikusokat és a párttól elszakadt publicistákat, korlátolt szakszervezeti embereket és elkis[.o!gáriasodott szövetkezeti hivatalnokai termel ki. 4. A Párt, mint a proletariátus diktatúrájának eszköze: A Párt a proletariátus szervezetének legmagasabb formája. A párt a proletárok osztályán belül és ennek az osztálynak a szervezetei között a legfontosabb vezető tényező. De ebből egyáltalán nem következik az hogv a pártot öncélnak, önmagáért való erőnek lehetne tekinteni. A párt nemcsak a proletariátus osztályegyesülésének legmagasabb formája, hanem egyben eszköz is a proletariátus kezében a diktatúra kiharcolására, mikor még nem vívtuk ki s a diktatúra megszilárdítására és kiépítésére, mikor már kivívtuk. A párt nem emelkedhetett volna jelentőségében oly magasra és nem szárnyalhatta volna túl a proletariátus, szervezetének valamennyi többi formáját, ha a proletariátus nem állott volna a hatalom kérdése előtt, ha az imperializmus viszonyai, a háború elkerülhetetlensége, a krízis nem követelték volna meg a proletariátus minden erejének egy pontra való koncentrálását, a forradalmi mozgalom összes szálainak összpontosítását egy helyre, azért, hogy megdöntsük a burzsoáziát, hogy kivívjuk a proletariátus diktatúráját. • A Béke Védelmezőinek Világbizottsága ülést tartott. A Béke Védelmezői Világbizottságának harmadik ülésén Stockholmban Jean Laffitte főtitkár jelentést tett a bizottság tevékenységéről az 1949 októberében Rómában tartott utolsó ülés óta. Beszámolójában megemlékezett arról, hogy a bizottság állandó kapcsolatot tart fenn 81 állammal, hogy több mint 30 nemzeti békekongresszust rendeztek a különböző államokban éa további 11 kongresszust készítenek elő. Jean Laffitte hangsúlyozottan óvott mindenkit annak a hamis nézetnek terjesztésétől, •hogy a háború elkerülhetetlen. A háborút el lehet és el is kell kerülni, jelentette ki Jean Laffitte az összes kiküldöttek nagy lelkesedése közepette. Laffitte továbbá megállapította, hogy a békéért folyó harcban ma résztvesznek a munkásság széles rétegei és a munkásokhoz a földművestömegek is hozzákapcsolódtak. Éppen a béke erőinek ez a hatalmas tömegfejlődése a legfontosabb előfeltétel a béke megvédésére. Beszéde zárószavaiban Jean Laffitte javaslatot tett egy nemzetközi kivizsgáló békebizottság kiküldésére Japánba és Nyugat-Németországba, ahol új militarista intézkedéseket hajtanak végre. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára beszédében kiemelte a munkásosztály döntő szerepét a békéért folytatott harcban és hangsúlyozta annak szükségét, hogy megteremtsék a munkásosztály egységével és az összes országok dolgozóinak szolidaritásával a világ békebizottságot. • Végetért a magyar-szovjet barátság hónapja. A magyar-szovjet barátság hónapja, amely tegnap ért véget Budapesten, a népi de* mokratikus országok és a Szovjetúnió közötti barátság hatalmas manifesztációjában csengett ki. Ebből az alkalomból meglátogatta Budapestet egy szovjet küldöttség, melynek élén Bardin akadémikus áll, aki a szovjet sztahanovisták csoportját vezette. A szovjet sztahanovisták meglátogatták Magyarország nagyobb üzemeit és megismertették a magyar munkást a szovjet munkamódszerekkel. Nagy sikere volt Magyarországon a Piatnickyegyüttesnek népdalaival és táncaival, valamint a szovjet súlyemelőknek. A magyar-szovjet baráti szövetség szervezetei gyűléseket és előadásokat rendeztek, amelyeken megismertették a magyar dolgozókat a Szovjetúnió életéinek különféle oldalaival. Nagy sikere volt a Budapesten tartott „Szovjet grafika" kiállításnak. Több magyar város-" ban kiállításokat rendeztek „A Bolsevista párt útja" címmel. Igen nagy látogatottságnak örvendett a „Szovjetúnió — a szocializmus országa" kiállítás is. A magyar-szovjet barátság hónapjának egyik legkiemelkedőbb pontja a szovjet filmek bemutatása volt. A magyar-szovjet barátság hónapjának egyik legörvendetesebb ténye pedig a magyarországi Szovjetbarátok Szövetsége taglétszámának hatalmas emelkedése. A tagok száma általában kétszeresére emelkedett. • Szovjet kiküldöttek Londonban. Konstantin Szimonov író és Di* mitrij Kabalevszki zeneszerző, akiknek részvételét az angol külügyminisztérium megakadályozta a békemanifesztáción, amelyet a mult hét keddjén tartottak meg, miután Londonba érkeztek a ma" nifesztáció végeztével, a külügyminisztérium megadta nekik a beutazási engedélyt. Mindkét szovjet kiküldött több nyilvános előadáson vett részt.