Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-18 / 66. szám, szombat

1950 március 15 UJSZ18 Készítsünk kisleányunknak húsvétra szép kis ünneplő ruhát. Könnyű szövetből, vi'ágos színben a legalkalmasabb. A kl> szoknya redőkbe van szedve, blúzocskája pedig kimonó.szabású, a mellrész aprócska berakásokkal. Fehér madeira hímzésű batisztcsík díszíti a ruhácskát Kisfiúnk Is örül a tavasznak, főkép a kertben való hancurozásnak. Varrjunk hát neki kombinészerű, prakitikusnadrágot és kockás blúzokat. Ebben az öltözékben minden kis -csirkefogó boldogan fog ugrándozni a tavaszi napsütésben. Szemelvények Klára Zetkin emlékirataiból Klára Zetkin német írónő és újságírónő volta XIX. század végén, 1921-ben a női kommunista internacionálé elnöknőjévé választották Többízben beszélt velem Lenin elvtárs a nőkérdésről. Nyilván igen_nagy fontosságot tulajdonított a nőmozgalomnak... Természetes, hogy a nő teljes szociális egyenjogúsága olyan alapelv volt számára, amelynek kommunis. iáknál minden vitán felül kell állnia. Lenin nagy dolgozószobájában, a Kremlben 1920 őszén beszélgettünk először hosszasabban erről a kérdésről. Lenin íróasztalánál ült, melyen a felhalmozott papirok és könyvek tanulmányokról és munkáról tanúskodtak, mindenféle „zseniális rendetlenség" nélkül. — Azt mesélik nekem, hogy az elv- | társnők olvasó- és vitaestéin különö- , sen a nemi kérdést és a házasság kérdését tárgyalják.. Ugy áll a dolog, ahogy maga az e'őbti emiitette. A háború következményének és a megindult forradalomnak levegőjében, a tár. sadalom gazdasági átalakulásával feloldódnak és erejüket vesztik a régi ideológiai értékek. Az új értékek lassan, harcok közepette kristályosodnak ki. Az embernek az emberhez, férfinak nőhöz való viszonyában is forradalmasodnak a gondolatok és érzések... Es éppen a nemi kapcsolatok a házasság, a család területén A poigári házasság felosz'ása, rothadása, szennye, az, hogy nehezen oldható fel a férfinak adott szabadsága, az asszony rabszolgasága, a nemi erkölcs és viszony undorító hazugsága, mély utálattal tölti el ép a szellemileg legmožgékonyabbat, a legjobbakat. 4 — Polgári értelemben vett nemi és házassági reform nem elégséges... A nők azok, akik a legjobban megszenvedik a nemi kérdés mai fonákságait. Ifjúságuk teljes féktelenségével lázad, nak ellene. Ez érthető. Mi Sem volna helytelenebb, mint a szerzetesi ön. rfíegtartóztatást és a szennyes polgári morált hirdetni az ifjúságnak... Bizonyára ismeri azt a hires elméletet, hogy a kommunista társadalomban a nemi ösztön kielégité-e olyan egyszerű és jelentéktelen valami, mint „egy pohár vizet inni". — A híres pohár víz elméletet telMARCI ÉS A MUZSÍKA Marcika már úgy született: daloltak az ágya felett. Dal költötte, dal altatta. Tetszett neki a bumtatta! Sírt, rítt, mikor a foga nőtt. De az apja csak odajött: neki egy sort íütyörészett — felejtette az egészet. Halfatott egy örömsikolyt s keze, lába fönn tapsikolt. Hát a csörgőt hogy szerettei Szopogatta, majd megette. Ha rajta egy nagyot rázott, — a háznép a falra mászott. Játékmackó földre ájult. Ä labda az ágy alá bújt. S hát amikor dobot kapott? Ült Marci nagy ünnepnapot. A dobot csak verte, verte. Dobszóval ment le. a kertbe. Volt is ottan nagy sikere s doboláshoz tágas tere, mert a macskák egyre-másra felrohantak a padlásra. A malacra akként hatott, — nem nyelte el a falatot. A kutyuska esúszvamászva, beszűkölt a kutyaházba. A házinyúl (szürketarka), a füleit betakarta. Csirke, liba kertek alatt, esze nélkül szerteszaladt. Kacsa se szó}{ uk-muk-fukot — egyszerűen vízbe bukott. Kertben csak a kakas maradt — annak is a torkán akadt kukorica sárga szeme. Nem ment neki se fel, se le. Nagyanyóka rimánkodott: — Tedd le, Marci, azt a dobotl Megsüketül ember, állat. Rossz helyen a dob tenálad. Veszek inkább harmonikát. Azt mondta rá Marci: — Vivát! Harmonika nekem való. Többet ér, mint három fa-ló! Attól fogva Marci gyerek harmonikán dalt nyekereg, — de nem jön ki a kótája! Nem ismerni a nótára. Kik az utcán jönnekmennek, — Marcikához beüzennek: — Ne muzsikálj, Marci szentem! Jaj teneked, ha bementem. Üstökön kap a nagy bánat, ha elhúzom a nótádatl Nagyapóka mondta erre: — Térjünk megint más hangSzeire! Veszek neked focimbalmot.. A szavára Marci hajlott. Eztán már ezt petyegtette — de a szomszéd leintette. Szomszéd bácsi hangja baljós: — Hagyd abba, te kis cimbalmod! A fülemet ne hasogasd. Nem beszélek soha sokat, de itt állok tettrekészen s ha tc^ább lesz ebben részem, muzsikádért, ha nem mással, megdoblak egy záptojással! Marcika a muzsikáért tűrte, amit sorsa rámért. Tűrte bátran, tűrte hősen — s nem hiába tűrte sem. Mert, amikor iskolás lett, Marci sorsa nyomban más lett. Úttörők közt felismerték a kis Marci da!os lelkét. Tanították jó mesterek s jól zenél már Marci gyerek. Apja, anyja megcsudálja: szépen 3^61 a furulyája. A szomszéd se feddi, rója — édesen zeng tilin^ja. S Marci ma már sohase bús, úttörők közt élmuzsikus. Dalát senki nem sokalja. Az a boldog, aki halijai K. Tóth Lenke. Alma, dió — olvasva jó! Peti gyerek ügyes, szorgos. Csak egy kicsit... nohát: torkos. A cukrot, ha megtalálja, kóstolatlan meg nem állja. Azt tartja, hogy alma, dió, csokoládé: megenni jó. Be'benéz ő kamrába, odavonz" za a lába/ mert ott van a dió, alma s van ezeknek bűvhatalma. Hanem Peti anyukája óvatos ám s gondol rája, milyen az ő Petikéje? Torkoskodás a bibéje. Kifog rajta nagyokosan s kigyógyítja alaposan. Édesanyja elmegy egyszer. Petikének épp csak ez kell! Nyitva maradt kinn a kamra. No, szerencsés napja van ma! Megy egyeMMMMMMMtMtMMMMMMM MÁRCIUS Elolvadt a sok hideg hó, Múlik mái a té. Vígan csendül az énekszó, Langyos szellő kél. Nem szomorú és nem ködös Bússzürk^ az ég. Hanem fehé' barányfelhős Es nevető kék. Minden zugon végigtáncol Arany napsugár. S melengető sugárétól Tavaszodik már. Meglátjátok nemsokára Kizöldül a rét És a nyár ezer virága Virul Szerte-szétl Mikulás. nest a kamrába, hajlik bele a ládába, ahol almák mosolyognak. Hej, mindjárt megfogyatkoznak! Az ám! De az almák felett talál Peti egy levelet. A legjobban az lepi meg, hogy a címzése: „Petinek!" Hm! Neki szól. Ki írhatta? Kíváncsi az eszemadta. Felbontja és fülig piros, ezt mutatja a papíros: — „Kedves Peti! Alma, dió: számolva jó, olvasva jó. Tudtul adjuk ezennel mi, hogy belőlünk ne merj enni, mert mi ötvennyolcan vagyunk s torkoskodni dehogy hagyunk! Ötvennyolcan vagyunk, legyünk! Máskülönben tiszteltetünk!..." Ejnye, hejnye,

x kutyafáját, szégyen rágja Peti máját. Torkossá" gon rajtakapták s lám, anyuék kikacagták. Megnézi a diós-zsákot. Jaj, abban is papírt látott. A papíron ott az írás: „Hogy ne legyen sí" rás, rívás, belőlünk se csenj el, Peti! Jó gyerek, ezt nem teheti. Minket is megszámoltak ám. A számodra tilos a vám. Soronkívül dehogy adunk! Máskülönben csókoltatunk!" Minő szégyen, minő szégyen! Megfogadta Peti szépen, nem lesz torkos soha többet! Segített az okos ötlet. Lám, az alma és a dió ilyen huncut levél" író! " K. Táti Lenke. jesen antimarxistának tartom, tetejébe társadalomellenes A nemi életre nemcsak a természeti adottság hat, hanem az is, ami már kultúrává lett benne... Hát persze: a szomjúság csillapulást keres. De normális ember nor. mális körülmények között vajon lefekszik-e az utca sarába, hogy a pocsétából igyon, vagy akár egy pohárból, amelyiknek a sok szájtól zsíros a széle? De mindennél fonicsabb a dolog szociális oldala. A vízivás igazán egyéni dolog. De a szerelemhez kettő kell és egy harmadik, egy új élet jöhet létre. S ez a tényállás már társadalmi érdekeket, az összesség iránti kötelességet jelenti. — Mint kommunista, egyáltalán nem rokonszenveznek ezzel a pohár víz elmélettel, még ha ezt a szép címet viseli is: „A szerelem felszabadítása". Egyébként a szerelemnek ez a felszabadítása sem új, sem nem kommunista. Maga nyilván emlékszik rá, hogy például a mult század közepén ugyanezt, mint „a szív felszabadítását" propagálták a szépirodalomban. A burzsoázia gyakorlatában a testiség felszabadításává vált... Nem mintha kritikámmal aszkézist akarnék prédikálni. Eszemben sincs. A kommunizmusnak nem aszkézist kell hoznia, hanem életörömöt kielégített szerelem által is. De véleményem szerint a nemiség túltengése ... nem életörömöt és életerőt ad, hanem pusztítja azt. A forradlom korszakában ez rossz, nagyon rossz... Ép test, ép iélek! Se szerzetes, se Don Juan; de a középút se a német nyárspolgár legyen ... Nem adok az olyan asszony megbízhatóságára, a harcban való kitartására, akiknél a személyes regény összekapcsolódik a politikával. S olyan férfiakéra sem, akik futnak minden szoknya után. Nem, nem. Ez nem egyeztethető össze a forradalommal. Lenin felugrott, kezével az asztalra csapott s néhány lépést tett a szobában. — A forradalom koncentrációt, az erők fokozását követeli. A tömegtől és az egyénektől is. Nem tűr nemi féktelenkedést... A nemi élet zabolát. lansága polgári és bomlási jelenség. A proletariátus feltörekvő osztály. Nincs szüksége mámorra, amely eltompítja, vagy felélénkíti. Nemi túlhajszolásra époly kevéssé, mint alkoholra. A prole. tariátus nem keres önfeledést és a proletariátus nem akarja elfeledni a kapitalizmus ocsmányságát, piszkát, barbarizmusát. A legerősebb ösztönzést a harcra saját osztályhelyzetéből, a kommunista ideáltól kapja. Világosság és újra csak világosság: erre van a proletariátusnak szüksége és ezért ismétlem, semmi gyöngítése, pusztítása, pazarlása az erőnek, önuralom és önfegyelem. Nem raboszolgaság, a szerelemben sem. — De bocsásson meg, Klára. Meszsze jutattam el beszélgetésünk kiindulópont iától. Miért 'nem utasított rendre. Elfecsegtem a gondjaimról. Ifjúságunk jövője nagyon a szívemen fekszik. A forradalom egy darabja ez. S ha káros jelenségek mutatkoznak, me. lyek a polgári társaralomból átkúsznak a forradalomba, — mint némely élősdi növény gyökeret, messzire szétterjeszkednek, — akkor jobb velük idejekorán szembeszállni. Az érintett kérdések egyébként szintén részei a nőkérdésnek. Ne bélyegezd meg a gyermeket A Juci, a szép lányom, az An* I nus, az okos lányom — meséli a mama mindenkinek. Jucin is, Annuson is rajta marad a bélyeg: Annus akárhogy csinosodik, nem hisz többé az őszinte dicséretnek,' Juci pedig buta szép lánynak érzi magát, akitől senki sem vár semnut: „Jobb, ha nem segítsz Feri, úgyis mindent kiejtesz a kezedből!" — mire Feri kcv.ébői persze, hogy kiesik a bögre. „Hazahoztad pajtásod ceruzáját — tudod, hogy tolvaj vagy?" — mondja a mama négy éves óvodásának, mire az megállapítja magában, hogyha csak ennyibein áll a „tol" vajság", akkor nem is olyan rettenetes, mint képzelte, meg lehet próbálni máskor is. Az effajta megbélyegzett kifejezésnek — mint minden egyébnek — megvan a maga gyökere az emberek társadalmi életében. A régi rendszereknek, — mondjuk ki egyszerűen, a régi uraknak — fontos volt, hogy elterjesszék a hitet az emberi tulajdonságok változtathatatlanságában. „Az úr úrnak — a paraszt parasztnak született", „A suszter maradjon meg a kaptafánál" — ezt terjesztették, jól tudjuk, hogy miért. Addig terjesztették, míg a szülők is elhitték, hogy gyerekük változtathatatlan tulajdonságokat hoz a világra. Persze sokszor kényei

1 mesebb is azt gondolni, hogy gye" rekeik „örökölték" jellemüket éa azon aztán már semminemű ne" velés nem változtathat. A kár, amit okoznak, igen nagy lehet. Nemcsak a gyerek önbizalmát veszik el, hanem, amint azt a példákból is láttuk, belerögzítik a kikiáltott tulajdonságokat a gyerekekbe. Az ügyetlennek elhíresztelt fiú még ügyetlenebb lesz, a „hazugnak", „tolvajnak" mondott gyerek egykettőre beletörődik, hogy hát ő már ilyen, a hírhedt „rossz gyerek" meg egye' nesen dicsőséget lát a rosszal' kodásban. Mennyivel buzdítóbb, fejlesz* tőbb az a nevelői hang, ami a szovjet nevelési könyvekből árad felénk: „milyen kár, hogy ma ilyen rendetlen voltál, ennek nem szabad többet megesnie", „én tudom, hogy te azt meg tudod esi" nálni — fog az menni", — ha így biztatjuk a gyermeket, megerősítjük önbizalmát, hozzásegítjük a jólvégzett munka öröméhez. A kis építész Jancsi nagy munkába fogott: Épít egy nagy kocka tornyot. Szorgalmasan rakja, rakja Játékköveit magasra. Ért is hozzá nagyszerűen. Mert nem megy az egyszerűen. Az alap, az nagyon fontos, Legyen rajta minden pontos. Le ne dUljön, jól megálljon, Világ csudájává váljon. Jól van, Jancsi! Majd felnőve íJpítész lesz még belőle! Akkor épít házat, gépet, Jó dolga legyen a népnek! r. M. „ERZSÉBET" ÉRSEKÚJVÁR. Világoskék tavaszi ruháján nagyon könnyű segíteni. Alakítsa át képünk szerint és kis befektetéssel divatos, új ruhát kap. Félméter anyag kell hozzá, csíkos, kockás, pepita vagy sima egyformán használható, csak arra kell ügyelni, hogy a színek ne üssék egymást. Reméljük, hogy ez a ruha majd örömet okoz magának és máskor is bizalommal fordul hozzánk.