Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-17 / 65. szám, péntek

Március tizenötödike története Százkét esztendővel ezelőtt a magyar néphez is eljutott az európai forradalmak hívó szava. Olaszország, Franciaország, öécs után, Kossuth, Petőfi, a március ifjak vezetésével megszületett a magyar forradalom. A tizenkét pontot, a szabad sajtó első termékét, határtalan lelkesedés közepette, kinyomatták.-Egy pillanatig úgy látszott, hogy a bécsi udvar teljesíti a nemzet jogos kívánságait. De csakhamar bekövetkezett az, amit a legjobbak, Petőfi, Kossuth, előreláttak: a jogokat, a szabadságot csak erőszakkal, vérrel, fegyverrel lehet megszerezni. „Micsoda nyomorúság, kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papirossal lépni a trón elé, hanem karddall .. a fejedelmek úgy sem adnak soha semmit, azoktól, amit akarunk, el kell venni" — írja Petőfi naplójában már 1848 március 17-én, tehát mindössze két nappal a diadalmasnak látszó március 15-e után. Petőfinek igaza lett. Másfél éven keresztül, fegyverrel harcolt a magyar nép a szabadságharcban jogaiért Másfél esztendőra volt szüksége a császári és cári egyesült hadaknak míg végre leverhették a forradalom hadseregét. Ezért élt /Március 15-e emléke olyan égőn a magyar szívekben, hogy azt a forradalom leverését követő elnyomás évei se tudták elfojtani, pedig akkor még magyarul beszélni se lehetett szabadon. Újra és újra tüntetések, ünneplések voltak március 15-én A forradalom hívei minden március 15-én kimentek a temetőkbe és megkoszorúzták a Szabadságharc mártírjainak sírját 1860-ban j történt. Táncsics Mihály, a magyar forra*)"

1'-mozgalom egyik legnagyobb hő. se, állott a márciusi mozgalom élére. Táncsics pesti házának udvarán ásott földalatti rejtekben élt. Az ötvenes évek végén lassan előmerészkedett rejtekéből és 1860 március 15-én ő is kiment a gyászolókkal a temetőbe. Nagy tömeg gyűlt össze a síroknál. A rendőrök csak erre vártak. Belekötöttek a tüntetőkbe, amikor ezek hősiesen válaszoltaK, sortüzet adtak. Egy főiskolai hallgató meghalt. A tüntetőket körülfogták, számtalan letartóztatás történt, köztük elfogták magát az öreg Táncsics Mihályt is. Halálra ítélték, majd a főlháborodás hatása alatt a büntetést tíz évi börtönre változtatták. Közben, ahogy az idők változ. tak és egyre több és több út, meg gyar épült Magyarországon és a régi ország képe és összetetele így megváltozott, egyre több lett benne az ipari munkás. A magyar nagyipari munkásság ls magáénak vallotta Március 15-öt, szemben a hazug magyar kormányzattal, ami ly ugyan nem adott se szabadságot, se egyenlőséget a magyar dolgozóknak, de azért, hivatalosan „ünnepelte" Március 15-öt. A hetvenes években már min. den esztendőben sokezerre menő munkástömeg tüntetett. A sírkoszoiúzáson kívül, már nagy tömeggyűléseket tartanak és ott mutatnak rá arra, hogy a kormányoknak nincs joga a magyar szabadságharcot ünnepelni, mikor annak szellemét meghamisítja. A magyar kormány egyrt jobban félt ezektől a munkástüntetésektól. A képvjstlőhászban, ahova a n a munkássák, a szegényparasztság képviselői azokban az időkben nem juthattak be, arról tanácskoztak, hogyan kellene elnyomni a munkások mozgalmát. 1884 március 14-én hirtelen, éjszakának idején lakásokról hurcolták el az akkori magyar munkásmozgalom harminchat vezetőjét. így akarták megakadályozni, hogy a munkásság megünnepelje március 15-ét, hogy hangot adjon azoknak a jogos követeléseknek, amelyekért a márciusi ifjak küzdöttek és amelyeket a reakciós kormányok azóta sem teljesítettek. A nép kizárásával akarták ün"nepelni és úgy is ünnepelték március 15-ét minden esztendőben. Meghamisították március 15-ét. A „népakarat" című munkásújság szerkesztőjét súlyos betegen rángatták ki ágyából és elvitték a börtönbe. Meg is halt ott nemsokára így folytatódott ez aztán hosszú évtizedeken át, Mindig két ünnepet ültek Magyarországon március 15-én: igazi ünnepet, a márciusi ifjak szellemében, ezt a munkásság tartotta, néhány haladó értelmiségével A rabszolga hanyag, ha korbács nincs kezedben, önként el nem lát semmit, hisz utálja a munkát. Kit keserű végzet rabságba alázott, Annak lelkében meghal minden nemes érzés. Irta Homéros „Odysseia" című művében. Lassan hanyatlásinak indult az egész gazdasági élet. Megdrágult a munkaerő, felszöktek az árak, az áru mennyisége és minősége is visszaesett. A vásárlópiac összezsugorodott és válságba került az egész árutermelés. Megindult a rabszolgák vicékre áramlása, ahol letelepedtek a nagybirtokok egyes részein és földműveléssel kezdet foglalkozni (colonusok). Ezek már nem rabszolgák, de még nem is szabadok, mert adót és más szolegyütt. A másikon, a hivatalos ünnepségen szó sen esett március igazi jelentőségéről, szemfényvesztő hazugság volt csupán. Az első világháború alatt az ifjúság új harcba indult az igaz. ságtalan, imperialista háború ellen. A forradalmi szellemű diákok a Galilei-körben egyesültek. 1918 tavaszán, amikor már a nagy Októberi Szocialista Forradalom híre eljutott Magyarországba, a Galliei-kör tagjai elhatározták, hogy március 15-én tüntetnek a kizsákmányoló érdekekért folyó háború ellen. Elhatározták, hogy megkoszorúzzák Petőfi Sándor szobrát. A rendőrség, amikor ezt megtudta, körülállta a szobrot és csak annyit engedett meg az ifjúsági szónokoknak, hogy koszorújukat letegyék a szobor elé. Anélkül, hogy beszélni engedte volna őket, kiszorította a tömeget a térről A Horthy-korszak tüzzel-vassal üldözte a kommunistákat, de megtűrte a szociáldemokrata pártot, azért, hogy annak jobb. oldali, munkásáruló vezérei, a Peyerek, Vancákok, félrevezessék, az osztályharc útjáról eltereljék a magyar munkásságot. Bethlen István, Horthy "miniszterelnöke, titokban egyezséget is kötött Peyerrel; a szociáldemokrata vezérek megígérték, hogy nem fogják szervezni se a vasutasokat, se a postásokat, se a föld szegény parasztjait vagy munkásait. Azonkívül azt is megígérték, hogy HorthyMagyarországnak jó hírét keltik a világban, a' többi ország szociáldemokrata pártján keresztül. Fennen hirdették, hogy I

gáitatásokat fizetnek uruknak. , A rabszolgák és a colonusok fellázadtak az egyre fokozódó kizsákmányolás ellön, ami még gyorsabbá tette a rabszolgatársadalom bomlását. A megindult népvándorlás és a barbár népek támadása aztán végleg felbomlasztotta a rabszolgatársadalmat. Elfoglalták a barbárok a rabszolgatársadalom egész területét. A katonák elosztozkodtak a termőföldeken. Az egyszerű katona csak annyit kapott, ami családjának elég volt, a tisztek, a vezérek pedig egész birtokokat rabszolgákkal és colo* nusokkal együtt. Ezek az új barbár urak még eléggé igénytelenek voltak, azért nem zsákmányolták úgy ki a rabszolgákat és coloniu" sokat, mint előző uraik. Ilyen Horthy kormányzása alatt rend és jog van az országban. E látszat keltését szolgálta az is, hogy minden esztendőkben, március 15-én megkoszorúzták Petőfi szobrát. De ahogy az évek multak, az illegális kommunista párt erősödött. 1942 március 14"én a szociáldemokrata párt lapja, a Népszava, közli a pártvezetőség határozatát; megtiltja, hogy a szervezett munkások a március 15iki ünnepségen résztvegyenek. E határozat a kommunisták által szervezett Történelmi Emlékbizottság márciusi ünnepét akarta megzavarni. Nem sikerült! Az ellenforradalom két évtizede alatt először ünnepelték Március 15-ét annak eredeti szellemében. A Petőfi-szobor körül felizzott a tüntetők hangulata. Kabátok alól zászlók és jelszavas táblák kerültek elő s a menet Kossuth-dalokat énekelve menetelt a Kossuth-szobor felé. A tömeg a háború ellen tüntetett és németellenes jelszavakat hangoztatott: „Vesszen Hitleri", „Le a háborúval!", „Különbékét!", „Szovjet-magyar baráti ságotl", „Munkásegységet", „Munkás- és Parasztszövetséget!" hangoztatták minden oldalról. A tüntetők száma egyre nőtt! A főkapitányság épülete előtt megrohanta őket a rendőr, ség. Több száz letartóztatás történt. Kisebb tüntető csoportok a mellékutcákon keresztül mégis eljutottak a Kossuth-szoborhoz. A tüntetések itt megismétlődtek. A magyar nép szabadságharca, amit 1848 márciusa elindított, csak 1945-ben, felszabadulásunk napján érte el célját. körülmények mellett azok mint felszabadítóikat úgy üdvözölték új gazdáikat. A! rabszolgák is kaptak földet és a oolonusokkal a feudális társadalom dolgozó osztályát a jobbágy-paraszt osztályt alkották. A munkaerő kizsákmányolásának rabszolgatartó formája megszűnt s rabszolgákból jobbágyok lettek. Helyzetük jóval könnyebb volt. így jutunk el a feudális társadalom kialakulásáig vagyis a középkorig, ahol a fejlett rabszolga árutermelés helyébe a szükségleti, természeti gazdálkodás lépett. "A feudalizmusnak három fő társadalmi osztálya van: 1. A földek birtokosai, akik szolgálataikért a királytól vagy vezérétől földet kaptak és ezért kötelesek voltak támogatni az adományozót. (Folytatása következik.) AZ EMBER ÉS A VILÁG