Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-15 / 63. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 március 15, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 63. szára Sztálin a szovjet népek első képviselője Vasárnap a Szovjetúnió győzelmi ünnepe volt Választásukkal a béke mellett tüntettek a Szovjetunió milliói A sztálini alkotmány életbelépése óta a Szovjetúnió hős dolgozói most vasárnap harmadszor járultak az urnák elé, hogy a legdemokratikusabb alkotmány, a sztálini alkotmány alapján megválasszák a legfelsőbb tanácsba képviselőiket. A vasárnapi választás a Szovjetúnió örömünnepe, győzelmi ünnepe volt, amelyen a szovjet dolgozók, a gyárak munkásai, a kolhozok parasztjai, az értelmiség a jövőbe vetett derűs bizalmukról tettek tanúságot és amely az egész hatalmas birodalom népeinek egységét igazolta s egyszersmind hatalmas tüntetés volt a béke mellett. Március 13-án, hajnali 3 órakor a moszkvai sztálini kerület választási _bi. zottsága összeült, hogy megszámlálja a választási kerületben leadott szavazatokat. A késő éjjeli órák ellenére a teremben ott volt a munkásság, a közhivatalok nagyszámú küldöttsége és jelen voltak a sajtó képviselői is. Megállapították, hogy minden választópolgár élt szavazati jogával. Mindnyájan eljöttek, odajárultak az urnákhoz, hogy korunk legkiemelkedőbb és a béke leghatalmasabb vezéralakjára leadják szavazatukat, nem volt egy sem, aki ne jött volna és ne adta volna le Sztálin elvtársra választási sza, vazó céduláját. A választási ellenőrző bizottság benyújtott jegyzőkönyvei alapján a sztálini kerület bizottsága megállapította, hogy a Legfelsőbb Ta. nácsba Moszkva sztálini választókerülete egyhangúlag Joszif Visszarionovics Sztálint választotta meg. Cvetkov elvtársnak, a választási bizottság- elnökének ezt a bejelentését a jelenlevők viharos, hosszantartó, lelkes éljenzéssel fogadták. Éljen első képviselőnk, a nagy Sztálin, — hangzott az ütemes kiáltás, a viharos tapstól kísérve. A jelenlevők szívük egész melegével éltették a Szovjetúnió nagy vezérét, kerületük képviselőjét. A teremben ezután a különféle üzemi szer. vezetek és hivatalok megbízottai kértek szót, értékelték a nap jelentőségét és kifejezésre juttatták azt a nagy örömet, amely eltölti őket Sztálin elvtárs megválasztásán. ígéretet tettek az üzemek dolgozói, hogy ezt az eseményt újabb sztahanovista sikerekkel fogják megünnepelni A sztálini választókerület dolgozói röviddel ezután ugyancsak értesültek, hogy kerületükben a nagy Joszif Viszszarionovics Sztálint egyhangúlag választották meg. Az eredmény kihirdetése leírhatatlan lelkesedést keltett a választókerület lakosságában. Az üzemek ünnepélyes gyűléseket tartottak, amelyen a munkások, mérnökök, műszaki tisztviselők tanúbizonyságot ad_ tak arról, hogy nemcsak lelkesedéssel i vették a választási eredmények hírét, I hanem elhatározták, hogy Sztálin iráI nyában érzett hűségüknek további I munkasikerekkel kívánnak Ififejezést adni, hogy így biztosítsák hazájukban a kommunizmus mielőbbi győzelmét. A szovjet Legfelsőbb Tanácsába való választás eredményeiről a központi választóbizottság hivatalos jelentést adott ki. 1950 március 12-én, vasárnap az egész Szovjetúnió területén lefolytak a Legfelsőbb Tanács képviselőválasztásai. A válasžtások reggel 6 órakor kezdődtek és ugyanaznap 24 órakoi értek véget. Az összes választási kerületekben a választási listába 111 mii. lió választópolgár volt beírva. Az idei választásokon 110,964.172 választó vett részt, tehát a választók 99.96 szá. zaléka. Az eddig beérkezett jelentések szerint a kommunisták és pártonkívüliek blokkja mellett a választók több mint 99 százaléka adta le szavazatát. A vá. lasztások az egész Szovjetúnióban bizonyságot tettek arról, hogy a dolgozók országának lakossága ezt a napot arra szánta, hogy a szovjet nép hatalmas erkölcsi és politikai egységéről bizonyságot tegyen. A Szovjetúnió a hatalmas nemzetközi demokratikus, minden népi demokratikus államot egyesítő tábor központja, a béke, a demokrácia és a szocializmus gondolatának hatalmas bástyája. A szovjet nép most vasárnap ragyogó példát nyújtott hazaszeretetéről és arról, hogy a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja és a nagy Sztálin által vezetve a béke út' ján akar haladni, erősíteni a szovjet állam hatalmát, védelmének erejét, hogy a béke táborával együtt készen álljon minden népellenes és háborúra usztító kísérlet visszaverésére. Jelentős iskolaügyi törvényt tárgyalt a keddi minisztertanács Dr. Clementis lemondott — Az új külügyminiszter V. Široký elvtárs A csehszlovák kormány március 14-én délelőtt rendes 81. ülésére jött össze. Az ülés megkezdése után Zápotocký miniszterelnök bejelentette, hogy dr. Vlado Clementis külügyminiszter a külügyminisztériumon bejelentette Zápotocký előtt lemondását. A kormányelnök a köztársaság elnökének javaslatot terjesztett elö, hogy dr. V. Clementis lemondását fogadja el és mentse fel a külügyjninisztérium vezetése alól. Egyidejűleg javaslatott terjesztett elö, hogy a köztársaság elnöke V. Širokýt, a kormány alelnökét bízza meg a külügyminisztériumi hivatal vezetésével. A köztársasági elnök a kormányelnök javaslatának helyt adott. A kormány jóváhagyta a főiskolákra vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet dr. Nejedlý iskolaügyi miniszter, egyetemi tanár terjesztett a minisztertanács elé részletes megindokolással. Ez a törvény logikus kiegészítője az alapvető iskolatörvénynek, amellyel kezdetét vette az iskolák reformja. Biztosítékul fog szolgálni, hogy főiskoláink történelmi hagyományaik szellemében, mint a múltban, amidőn a tudomány és művészet a haladás élharcosa volt, ismét előkelő helyet fognak betölteni a dolgozó népnek a szocializmus kiépítésére való törekvésében. A törvényjavaslat az alkotmány azon alepelvéből indul ki, hogy az állam gondoskodik arról, hogy mindenki tehetsége szerint művelhesse magát az összesség szükségleteinek szem előtt tartásával. A javaslatba hozott törvény mentesíti a főiskolákat és azok hallgatóit az anyagi gondoktól, az állam gondoskodik a főiskolákról és az ország doigozó népének legtehetségesebb fiairól és leányairól. Lehetőséget ad nekik, hogy a műveltség legmagasabb fokát elérhessék. A főiskolák feladata, hogy szakszerűen és politikai szempontból magasan képzett embere, ket neveljen, akik hűek a népi demokratikus köztársasághoz, odaadó lelkes harcosai a szocializmus gondolatának, akik a tudomány és művészet vonalán dolgoznak és együttműködni kívánnak a tudománynak és művészetnek terjesztésén a nép között. A főiskolák igazgatását az iskolaügyi miniszter fogja vezetni, a hittudományi fakultások megmaradnak, de nem az iskolaügyi minisztérium hatáskörébe fognak tartozni, hanem az Egy. házi Ügyek Állami Hivatalának hatáskörébe. Az iskolaügyi minisztérium mellett mint tanácstestület a főiskolák állami bizottsága létesül. A főiskolai állami bizottság főleg a főiskolák, azok fakultásainak, osztályainak és katedráinak kiépítésére vonatkozó tervek, a tantervek, valamint a szakműveltség elérését célzó feltételek tekintetében, gazdasági, költségvetési és egyéb a főiskolákat érintő szakkérdésekben fogja tanácsokkal ellátni az iskolaügyi minisztériumot. Az állami bizottság szlovákiai tagjai a szlovákiai főiskolák állami bizottságának szlovákiai alosztályát fogják képezni, amely a szlovákiai főiskolák ügyeiben ad tanácsot, amennyiben szükség mutatkozik, hogy e tekintetben különleges intézkedések történjenek. Minden főiskola é'én a rektor és a főiskolai tanár áll. A fakultások élén a dékánok és tanács állnak. A főiskolai funkcionáriusok, főleg a rektorok és dékánok jogköre bővül, ezzel egyidejűleg azonban nő személyes felelősségük is, amelyet eddig a kollektív felelősség pótolt. A főiskolák munkája ezentúl tervszerű lesz. A tapasztalat és a tudományos pedagógiai munkák jobb szervezettsége érdekében a főiskolákon nagyobb munkaegységeket, kollektívumokat alapítanak, amelyek elősegítik a kölcsönös együttmunkálkodást és ellenőrzést. A törvényjavaslat további jelentős igazolása annak, miként gondoskodik népi demokratikus országunk a tudomány és művészet fejlődéséről. Kiküszöböli ezzel egyidejűleg az eddig érvényben volt, elavult jogszabályokat és egységes jogi alapot ad a főiskolák tudományos és művészeti vezetésének. (Folytatás a 2. oldalon) L. PERVOMAJSZKIJ: © C ľ c Dalolva lépdel sorra sor A vágtató élhad nyomába, Vérző magyar földön tipor Kozákok döngő léptű lába. Urainak árú a nép, Azt számolgatják, mi az ára, Az ércorkán alá kilép A költő s mellét odatárja ... Petőfi meghalt. S teste ki se hült, A zsarnok tudta már, hogy napja feljő. Villog rezével a tábori kürt S szurony hegyéig csüng alá a felhő. S hol földbe tették a felhő alatt Szabadság magvát, vértanúi testét, Sok társa közt, ki a síkon maradt, A holt Petőfit hasztalan keresték. ' S a nép, mely tudta, hogy nem rejti sir, Dalába szőtte, hitt és várta egyre. Szibériában él, így szólt a hír, Hol hóvihar dúl s szélvész fergetegje. Ott messze, hol csak hó van s érc terem, A balszerencse ellen küzdve rójja Legszebb dalát, amely a győzelem És a szabadság kettős indulója. GÁSPÁR ENDRE fordítása. LŐRINCZ GYULA: MÁRCIUSI IFJÚSÁG Európa elnyomott népei a feudalizmus és abszolutizmus szétzúzására szövetkeztek. A francia forradalom példája, híre eljutott a magyar néphez is és csöndben készülődtek a nagy napra, a leszámolás napjára. 1848 március 15-én Európaszerte futótűzként terjedt el a hír, hogy Magyarországon, Pesten kitört a forradalom. A forradalom élén a pesti ifjúság, diákok, írók, jurátusok, céhlegények álltak. Élükön a forradalom halhatatlan és azóta világhírnévre szert tett viharmadara, Petőfi Sándor, az alig 25 éves költő állt. Nem csoda, ha Wesselényi Miklós „Parányi hősök"-nek nevezi a pesti fiatalságot, akik ámítják magukat és a világot. No Révai József 1936-bam a Szlovákiában megjelenő „Az Út" című lapbem másként értékeli ezeket a márciusi ifjakat. „Ezek az ifjúsági vezérek a magyar nemzet szabadságáért és függetlenségéért folyó harc legkövetkezetesebb hirdetői, magukba szívták már a gazdag és szegény ellentétének megszüntetésén gondolkodók tanításait is: Petőfi, Vasváry, Táncsics a. francia Cabel utópiáin és a francia kispolgári szocializmus tanain is nevelkedtek. Nem korlátolt soviniszták voltak, hanem nemzeti forradalmárok, akiknek számára nemzeti szabadság és „világszabadság" egyet jelentett, akik a magyar szabadságharcban „világpolgárokként" vettek részt, a világszabadság ügyét pedig a magyar haza, a magyar nemzet szabadságának védelme révén szolgálták." így, ilyen pozitíven értékeli Révai József a magyar márciusi ifjak forradalmi lépését, forradalmi cselekedeteit. # Nem akarom mélyebben elemezni a nagy forradalmat, a történelmi márciusi napokat, a szabadságharc történelmének örök példaként ragyogó hagyományait, csak utalásként hoztam fel ma, március 15-én, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság figyelmét felhívjam arra, hogy milyen szép tradíciók, milyen szép hagyományok nyomán haladhat. Szeretném felhívni figyelmét arra, hogy a magyar ifjúság egy évszázaddal ezelőtt nagy tettekkel, nagy cselekedetekkel örök elismerést, örök hírnevet biztosított magának a demokrácia, a világszabadság győzelmi harcának frontján. Ügylátszik, a március az ifjúság hónapja maradt, mert ha ma figyelemmel kísérjük újságjainkat, politikai és kultúréletünket, de főleg a munkatermelés síkját, akkor azt látjuk, hogy a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség még soha nem tapasztalt lendülettel és aktivitással kapcsolódott bele népi demokratikus rendszerünk felépítésébe és vérkeringésége. A Kommunista Párt májusi IX. kongresszusára óriási arányú, egymillió létszámot elérő tagtoborzásra kötelezte magát. Ilyen hatalmas tömegszervezetnek a kiépítése, a tagság megszerzése nem maradhat tisztán az ifjúság ügye, hanem országunk minden egyes polgárának kötelessége, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban, alaposabban foglalkozzék, hogy mindazokon a területeken, ahol az ifjúsággal kapcsolatba kerül, elősegítse, támogassa az ifjúságnak ezt a nagyarányú kötelezettségvállalását, annál is inkább, mert Csehszlovákia ifjúsága már eddig is bebizonyította, milyen hatalmas erőt képvisel országunk felépítésében, ifjúságunk új szellemi irányításában. Hacsak az Ifjúság Vasútvonalát ragadjuk ki eddigi munkájából, máris meggyőződhetünk arról, hogy ifjúságunk nemcsak a könynehezebb feladatok megoldására nyű, hanem a legsúlyosabb, legMa délben nyílik meg a Szlovák Egyetem előcsarnokában a Magyar Népköztársaság dokumentáris kiállítása