Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-12 / 37. szám, vasárnap

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 február 12, vasárnap 3 Kčs III. évfolyam, 37. szám A Szlovákiai Nemzeti Tanács köszönti a Köztársaság Elnökét Q 1ÍO k Ur! Ä Sílovák Nemzeti Tanács 1950 február 10-én és 11-én megtárgyalta Szlovákia összesített tervét, ötéves tervünknek erre az elhatározó fon­tosságú évére. Ebből az alkalomból meleg üdvözletét és hálájának kife­jezését küldi Önnek ennek a nagy­szerű programnak megalkotásáért, amelynek eddigi eredményei is büsz­kévé tesznek bennünket és fellelkesí­tenek. Éppen öt évvel ezelőtt, még abban az időben, mikor a győztes Szovjet Hadsereg felszabadította köztársasá­gunk területét, a Szlovák Nemzeti Tanácsban Kassán proklamálta Ön a csehek és szlovákok nemzeti front­ja első kormányának nevében a szlovák nemzet magna chartáját, amely kinyilatkoztatta az új cseh­szlovák álüarnií politika alapelveit. Ez a politika a szlovák és cseh nem­zet egyenjogúságára és baráti szö­vetségére támaszkodott az egységes népi demokrata Csehszlovák Köz­társaságban. Már ez az új elnevezés a csehszlovák viszonylatban kifejezte a felújított. Csehszlovákia új jellegét s új erők felvételét vezetőségébe, né­pi erőkét, amelyek egyedül vannak hivatva a köztársaság ügyeit vezet­ni nemzeteink barátságának jegyé­ben. A mai Szlovákia képe meggyőző kifejezése az ön erőfeszítésének, amelyet minden funkciójában, mind köztársaságunk vezetésében, mind a Csehszlovákiai Kommunista Párt ve­zetésében abban az irányban fejtett ki, hogy a magna chartával a szlo­vák nemzetnek szilárd alapot adjon. Midenekelőtt Önnek köszönhetjük a szlovák nemzetnek a cseh nemzettel való egyenjogúsága anyagi feltéte­leinek kitűzését és megvalósítását és a két nemzet testvéri együttélé­sét. Itt van főként Szlovákia rendsze­res iparosítása. Szlovákia iparosítá­sának programjában az ön vezetése alatt az újjáépítés időszakában, a kétéves terv alatt és az ötéves terv első évében, tehát a második világ­háború befejezése után rövid öt év alatt több történt, mint ennek a kor­nak kapitalista fejlődése alatt Szlo­vákiában egy fél évszázad alatt. Szlo­vákia iparosításával egyúttal mente­síthettük földműveseinket a kapita­lista és nagybirtokos elnyomás ter­heitől. Azoknak adtuk a földet, akik rajta dolgoznak s nagymértékben megkönnyítettük munkájukat a me­zőgazdasági termelés gépesítésének megkezdésével is, amellyel megnyílt az átmenetnek széles útja a primitív, rabszolgaságba hajtó agrár kister­meléstől magasabb termelési fonnák felé a mezőgazdaságban is. Ezek a forradalmi változások törté­nelmi fordulatot jelentenek Szlovákia társadalmi összetételében is. Már a mai napig iis megváltozott a tegnapi elmaradt agrár Szlovákia jellege a lakosság nagyrészével együtt, amely szerényen, nélkülözés­ben, sőt nyomorban tengődött a kez­detlegesen megművelt földeken és a modern ipar s fejOettebb fokú mező­gazdasági termelés országává vált. Számban és politikailag is növeke­dik a fiatal munkásosztály, amely bátran és sikeresen teljesíti törté­nelmi küldetését, mint a társadalmi elöhaladás vezető ereje és ezzel nem­zetünknek új arculatot formál s megszilárdítja az egész munkásosz­tály jelentőségét. A munkaerők és nyersanyagok eddigi tartalékából a közel és messzi külföld számára ma eleven, modern munkahely lett, mely tisztes megélhetést biztosít hazánk minden lakosának. Ez az új Csehszlovákia politikájá­nak diadala. Ez a szocialista politika diadala! Ez diadala az Ön kezdemé­nyezésének és erőfeszítésének, El­nök úr! A gazdasági és társadalmi élet alapvető megváltozásához szervesen kapcsolódik az átható kultúrforrada­lom, amelyre nincs példa a szlovák történelemben. Még soha nem látott mértékben kerül sor az ifjúság és felnőttek iskolázására. Az új főisko­lákon a szlovák népnek oly tömege részesül magasabb műveltségben, mint soha azelőtt és oly nagy a tu­dományszomj, hogy az új könyvek kiadásai, amelyek példányszáma a München előtti évvel szemben húsz­szorosra emelkedett, távolról sem elégítik ki az érdeklődőket. Szlovákia életének minden terén újabb hatalmas fejlődést érünk el az ötéves tervnek ebben a második évé­ben, mikor az összesített terv sze­rint elsőízben múlja felül az ipari termelés értéke a mezőgazdasági ter­melését, amely szintén lényegesen növekszik a fokozott gépesítés ha­tása alatt, a szövetkezeti termelés további kifejlődésével és főként a mezőgazdasági termelés súlypontjá­nak az állattenyésztésre való áthe­lyezésével. Meggyőző bizonyítéka a Szlovákia felépítésében történt ha­ladásnak az ötéves terv második évében az a tény, hogy az ötéves terv első évéhez viszonyítva a gaz­dálkodás minden ágában a költség­beruházások 30 százalékkal maga­sabbak lesznek, amiből az ipari terme­lésre az energetikával együtt 31 százalék jut és ezzel Szlovákia to­vábbhalad a gazdasági színvonal ki­egyenlítésének útján a köztársaság nyugati részeivel, amit Ön, Elnök úr, a szlovák nemzeti szervek képvise­lőihez a mult év augusztusában in­tézett beszédében úgy jelölt meg, mint a szocializmus győzelmének (egyik célját és előfeltételét Csehszlo­vákiában. Teljes tudatában vagyunk annak, és velünk együtt népünk is, hogy gazdaságunk és egész társadalmi összetételünk alapvető átalakulása, úgyszintén a szocialista iparosítás és Szlovákia egész felépítésének ira­ma azáltal válik lehetővé, hogy az új Csehszlovákia az iparilag fejlett nyugati részeivel úgy fogja fel Szlo­vákia felépítését, mint az állami program egyik alapvető részét. Szlo­vákia összesített terve azért mozgó­síthatja egész munkásosztályunkat és a dolgozó népet ily nagy célok megvalósítására, mert az állami tervnek szerves részét képezi. Szlovákia akkumulációjának saját forrásai távolról sem lennének ele­gendők ily nagy beruházási felada­tok teljesítésére, aminőket már a felszabadítás óta teljesítettek és aminőket tervünk az 1950. évre elő­irányoz. Szlovákia túlnyomó részt mezőgazdasági országból iparivá való átalakulásában, valamint elma­radott mezőgazdaságú országnak fejlett technikájú mezőgazdasági termelő országgá való átalakulásá­ban, küzdve a technikai káderek és tapasztaltság elégtelenségeivel, a köztársaság nyugati részeinek ta­pasztalt tudósainak, technikusainak és kvalifikált munkásainak hathatós segítségére támaszkodik. A köztár­saság nyugati részei munkásosztá­lyának és technikus-kádereinek tra­díciója és elért eredményei Cseh­szlovákia egész munkásosztályának s nemzetgazdaságunknak közös kin­csévé válnak. A köztársaság nyu­gati része által nyújtott szervezési segély lehetővé teszi nekünk, hogy Szlovákiában sokkal gyorsabban építhessük fel gazdaságunk szocia­lista szektorát. E nélkül a segítség nélkül Szlovákia nem közelítette volna meg rövid öt év alatt mai színvonalát s az ötéves terv máso­dik évének küszöbén nem nyílna lehetősége olyan fejlődésre, amelyet Szlovákia összesített terve előirá­nyoz. Ezek a megdönthetetlen tények kiemelik az új csehszlovák szocialis­ta államiság életképességét és a szlovákiai nemzeti erők fejlődésének szerves összefüggését az államiság­gal. Szocializmus nélkül nem lenne Csehszlovákia. A szlovákiai fejlődés elképzelhetetlen a szocializmust épí­tő Csehszlovákia nélkül. Erre tanítanak minket azok a ta­pasztalatok, amelyeket az országépí­tésünk eddigi méreteiből és ütemé­ből merítettünk, valamint azok a ki­látások, amelyek előtt állunk. Ezek az ismeretek megszilárdítják népünk tudatában a csehszlovák ál­lamhoz való új viszonyát, amely az Ön vezetése alatt mentesítette őket az évszázados elhanyagoltság, elmaradott­ság és igazságtalanság átkától. Ebből az új viszonyból szemmelláthatólag nő ki dolgozó öntudatunk és önbizal­munk csehszlovák szocialista haza­íiassága. A hallatlan építő lelkesedés és sikereink titka, amely a mai Szlo­vákiát jellemzi, abban áll, hogy min­den becsületesen dolgozó szlovákiai ember, minden hazafi Csehszlovákia szocialista kiépítésének programjában megtalálja nemzeti-politikai vágyaink és céljaink kielégülését. Ezt mindenek, előtt a munkához való új öntudatos vi­szonnyal dokumentáljuk Szlovákia és köztársaságunk építésében. A szocia­lista munkaverseny és élmunkásmoz­galom hatalmas fejlődése gyárainkban és építkezéseinkben, kis- és középpa­rasztságunk élénk érdeklődése az új, fejletteb mezőgazdasági munkamód­szerek iránt és a magasabb munka formák bevezetésének sokatígérő kez­detei, végül pedig értelrríiségünk rész­vétele az országépítésben ennek a tu­datnak kifejezője és támogrr ''; is. Egyúttal legjobb biztosítékai : r ,nak, hogy a messzemenő elhatározások, amelyek Szlovákia összesített tervében is kifejezésre jutottak, tettekké _ vál­nak Szlovákia érdekében és a köztár­saság hasznára. Csehszlovákia így az Ön kezdemé­nyezéséből és az Ön vezetésével új, jelentős példává lesz, amely megerő­síti a nemzetek egy államban való testvéri együttélése lenini-sztálini el­rendezési módjának hatalmas életere­jét. Ez a csehszlovák kommunista párt politikájának győzelme! Ez az Ön ál­lam férfiúi munkájának diadala! A jelentős sikerek mellett, amelye­ket az eddigi országépítés folyamán elértünk és azok mellett a kiváló táv­latok mellett, amelyeket nekünk Szlo­vákia összesített terve nyit meg az öt­éves terv második esztendejében, igenis tudatában vagyunk azoknak nehézségeknek, amelyek előtt állunk és azon kérdések szövevényességének is, amelyeket sikeresen akarunk meg­oldani. Szemtől szembe a munka­programmal az ötéves terv második esztendejében emlékezetünkbe idézzük azokat a szavakat, amelyeket ön 1949 augusztus 27-én mondott a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Tes. tülete képviselőinek: „Mindig figyelme tek előterébe kell helyezni a fennálló hiányok kiküszöbölésének kötelességét, amely hiányok a rohamos növekedés hiányai". Tudatában vagyunk annak, hogy a mi előrevezető utunk a szocializmus teljes győzelme felé nem lesz könnyű. Ebben az esztendőben nagy kitartást megkövetelő, de hálás munka vár re­ánk: kiszélesíteni és elmélyíteni a kez­det eredményeit a mezőgazdasági szö­vetkezeti téren, mert mély igazságot tartalmaznak az ön szavai: „Nem lesz nálunk szocializmus a falunak a szo­cializmushoz való áttérése nélkül". Készek vagyunk a szocializmus és Csehszlovákia ellenségei nyakas és alattomos ellenállását visszaverni és ártalmatlanná tenni, akik újra meg újra megkísérlik a mi nagy művünket meg. hiúsítani. És szemtől szembe előhala­dásunk ellenzőinek alattomos törekvé­seivel eszünkbe idézzük azt a határo zottságot, mellyel Ön két évvel ez előtt, a dicső februárban, a csehszlovák dolgozó nép élén egyszer s minden­korra megfosztotta Csehszlovákia el lenségeit annak lehetőségétől, hogy fejlődésünk irányát megfordítsák és ennek a fejlődésnek utat nyitott a szo­cializmus felé. Köztársasági Elnök úr, fogadja há­lánk kifejezését és ígéretünket, hogy minden erőnket kifejtjük Szlovákia felvirágzásáért a szocialista Csehszlo vákiában. KAROL ŠMIDKE s. k„ a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. JllciL LZjáituiiik taľtahnÁbóL • A Szlovákiai Nemzeti Tanács köszönti a Köztársaság elnökét. t Szlovákia összesített gazdasági tervéről. (Dolanský miniszter és Bránik megbízott beszámolói.) A pártoktatás évéről. Levicei sportriport. — Rádióműsor. t HORÁK, megbízott: CSATLAKOZUNK AZ BÉKEFRONTHOZ Az SzNR békehatározatának vitáján Horák Sándor postaűgyl megbízott tartott beszédet, melynek elején felvetette a kérdést: Háború vagy béke? Élet vagy halál? Megsemmisítés, pusztítás, rombolás, vagy növekedés, felvirágzás és felépítés? — Hiszem, hogy nincs a világon ember — mondotta Horák megbízott —, aki ne vetné el az itt felvetett alternatíváknak első részét és nem dicsérné a másodikat. Ebben az emberiség egyetért. És mégis a béke kérdésében két táborra oszlik azért, mert az em­bereknek különféle szempontjaik vannak a két kérdésben. Az első: kinek a számára békét? A második: hogy kell elérni és meg­tartani a békét? Az első kérdésre egyesek azt felelik: Békét mindenki számá­ra. Békét a nagy- és kisnemzetek számára. Békét a fehérek és színesbőrűek számára. Békét a munkásoknak, földműveseknek és a dolgozó értelmiségnek. Mások a kérdésre így felelnek: békét a hatalmasok, az erős és nagy nemzetek számára, akiknek a kis nemzetek engedelmességgel tartoznak. Békét a kiválasztott fajok számára, amelyeket az alsóbbrendű fajtáknak szolgálniok kell. 1945-nek azon a virágos, illatos májusi reggelén, amikor ki­hirdették a háború végét, az emberek örömmel borultak egymás karjába és esküdöztek, hogy soha többé nem akarnak háborút. így beszéltek a katonák, akik a frontról tértek haza. így beszéltek az anyák, testvérek, feleségek, akik halálos szorongásban éltek iiaik, fivéreik és férjeik életéért és akik ezek hazatértével megszaba­dultak e nyomasztó tehertől. így beszéltek fájdalomtól megtörve azok is, akiknek kedveseik nem tértek vissza. így beszéltek gye­rekek és öregek, akik félelemtől haldokoltak sötét, nedves és hi­deg óvóhelyeiken. így beszéltek azok, akik mint üldözött vadak bolyongtak a hegyekben. így beszélt minden épeszfi ember, mert mindenki saját szemével győződött meg róla és tapasztalta, hogy a háború bestia, az ember kegyeilen ellensége és az ember művé­nek cinikus pusztítója. Csak az emberek egy fajtája gondolkozott másként: a pat­kányemberek, kik csak az emberi vér áradatában tudnak élni, az emberragadozók, kiknek tápláléka felebarátuk széttépett hullája, emberhiénák, akik azt gondolják, hogy csak úgy élhetnek, hogyha a többi, az úgynevezett emberfelesleg, helyet csinál nekik és eltá­vozik a világból. Gyárosok, hatalmas raktárok tulajdonosai, akik egész gyártásukat háborús termelésre rendezték be, magántőkés ipari vállalatok uralkodói és nagybirtokosok, akik rájöttek, hogy valahol a világon dolgozó tömegek megszervezett ereje saját ma­ga is ipart tudott felépíteni és a földet meghódítani: ezek újból a köztudatba dobták a szót — háború! A föld békés lakossága ezeket az embereket idejében lelep­lezte. Ujjal mutattak rájuk, hogy mindenki lássa és Ismerje őket. A világ nyugalom- és békeszerető erői, asszonyok és anyák, kü­lönböző nemzetek fiatalsága és gyermekei, különböző országok iiai és lányai, a világ tudósai, írói, költői, művészei, minden val­lásfelekezet papjai, a munkások széles tömegei, békés parasztok és katonák, kik készek védeni a békét, mindig eTősebb hangon kiáltják: Békét akarunk! Az ő békedaluk hangzik egyik pólustól a másikig és nem ismer határokat. Ezt a dalt mely a béke kép­viselőinek egyszer párizsi, egyszer prágai, majd tokiói, moszkvai, budapesti vagy new-yorkí kongresszusán hangzik fel, ezt a dalt már senki sem fojthatja el és el nem nyomhatja. Engedjék meg, hogy a békének ehhez a dalához mi is hozzá­járuljunk azzal a határozattal, melyet itt megszavazunk s mellyel értésére adjuk a világ minden nemzetének és minden szenvedő embernek, de a sátánoknak is, hogy mi a mi véleményünk a há­borúról és a békéről. Üzenjük, hogy a háborút elvetjük, de nem félünk tőle és ha mégis akaratunk ellenére bekövetkezne, meg vagyunk róla győződve, hogy a világ békés erőinek győzelmét hozza. Elvetjük a háborút, az emberiesség, a keresztény szeretet ne­vében és mindenek nevében, ami valaha is az embreknek szent volt. Elvetünk minden háborút, kivéve az önvédelmi háborút, mert minden más háború gaztett és bűn. Elvetjük a háborút, mint a világ gazdasági egyensúlya helyreállításának és a munkanélküliség ki­küszöbölésének állítólagos eszközét. Mi a békeerők oldalán vagyunk és akarunk maradni továbbra is! A világ békeerőinek legfőbb bástyája a mi nagy barátunk, felszabadítónk és védelmezőnk, a Szovjetúnió, élén a hatalmas, nagy és megfontolt Sztálin generalisszimusszal. Ehhez a béketá­borhoz csatlakozott hozzá önvédelmi harc után a népi demokrata Kína népe is. Ide tartoznak azok a nemzetek, akiket még ma is csak azért gyilkolnak le, mert emberi jogaikat követelik. A béke táborába tartoznak a dolgozó nök és gyermekek milliói és a ki­zsákmányoltaknak és munkanélkülieknek milliói azokban az álla­mokban, ahol a kormány rúdját még a háborús bujtogatok fogják. A béke táborának sorai egyre jobban növekednek. Hozzájuk csat­lakozunk szavunkkal, Szlovákia népeinek szavával, hogy minél szorosabb kapcsolatban egy egységes békefrontban egyesüljünk veilükt

Next

/
Thumbnails
Contents