Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-09 / 34. szám, csütörtök

1950 február 271 Négyen indultunk útnak, hogy meglátogassuk a zsitvaújfalusi szövetkezeti tagokat. Három cseh újságíró és én, az Üj Szó szerkesztője. Vasárnap volt, hideg, fogcsikorgató téli nap. Észak felöl a szél porként hajtotta szemünk közé a havat s a motorvonatból leszállva kabátjainkat dideregve összébbfogtuk, kalapjainkat mélyen a szemünkre húztuk. Ismeretlen vidék. Egyikünk sem ismerte az utat Zsitvaújfalu felé. Egy darabig tanácstalanul álltunk, egy helyben topogva az állomás előtt. Vájjon merre? A hideg csípős szál hamarosan átfújta testünket és választ adott a kérdésre: Inrirlni kell! Vlach elvtárs, a Rvdé Prívotól szólalt meg legelőször: — Gyerünk elvtársak, a ísitva mentén kell felfelé ta: tanunk. Nekilódultunk tehát az útnak. A mezőn át toronyilányt mentünk akeményrefagyott szántóföldek göröngyein; legelőn, mezőn át a rövidebb utat választottuk. Kezdetben szaporán szedtük a lálvnkat, de csakhamar lassúbb lett a tempó A szél hóval temette be a göcuőket. a barázdák mélyedéseit s hol j bokáig, hol féltérxiig süppedtünk a hóba. Az előbbrejutás nehezebb lett, lihegve gyúrtuk az utat, ki zsebken dőjét kutatgatta, ki meg a félcipjjebe tapadt hótól akart szabadulni Most kezdtük csak bánni hogy fél cipőben városi gúnyában jöttünk el hazulról. De azért egymást Diztat gattuk: — Nagyszerű és egészséges ez a szép séta! Ilyenkor tisztul ám a tüdő! No de az út vége felé már nem beszélgettünk. Mind a négyen hoszszúnak találtuk a sétát. Á hideg szél is már nagyon szemtelenül paskolta arcunkat és boldogan sóhajtottunk fel, hogy a falu alsó végében a dombhajlatban szélmentes helyen kifújhattuk magunkat. Rövid pihenés után innen már vígan ment gyalogútunk tovább a piros. kék. rózsaszín és okkersárga falusi házak között, a széltől védett utcasorokon át. Egyes sorban mentünk célunk, a zsitvaújfalusi szövetkezet irodája felé. Igen ám, de merre? Ahogy így a kérdésre megálltunk, két pöttömnyi emberke keverödött közénk. — No fiam, jársz-e iskolába? — szólok az egyiknek. Mosolyra görbül a szája oskáia és huncutul bólint a fejecskéjével. — Akkor meg tudod-e mondani? Cl pá k és fiúk egy ú ion <Va uimapJ é/jíumjck, Üíultxaáilaluji s itt egy pillanatra megakadtam. — Hallom! — hangzott a sürgetés. — Hogy hol a szövetkezet — folytatom a megszakított mondatot. A kisöreg, ahogy e szét meghallotta: szövetkezet, széles karlendítéssel mutatott jobbfe'é s mintha hangsúlyozni kívánná, hozzátette: — Ott až utca végén, ahol az az ember áll, ott jobbra, ott van. az új irodájuk a szövetkezeteseknek. A gyermek szájából ezek a szavak oly áhítattal röppentek el, hogy önkéntelenül is saját hangomat hallottam hátulgombolós koromból, midőn megkérdezték tőlem, hát te fiam, mi akarsz lenni s én büszkén vágtam ki, hogy sofőr. Számomra ez volt a íe. nagyszerűbb, a legszebb hivatás. A zsitvaújfalusi kis emberpalánták a legszebb hivatásnak, foglalkozásnak a szövetkezeti tagságot látják. Ügy néznek a szövetketetre, ahogy én kiskoromban a sofőrökre. Nekem pedig az volt minden. Zsitvaújfalun az újcnrrn szerrett kis bar-í.tom szeméből. az elejtett szavak áhítatéból is azt láttam, számira szövetkezeti taeuak lenni minr'en. Röviddel iá ezt meg is értettem. Mert ahogy a szövetkezet új iroda'helyiségében az asztal mellett elhelyezkedtünk és megindult a beszélgetésiink az igazi szövetkezeti tagokkal. a tavaszi munkálatokról, az ötéves í.erv második évériek munkakötelezettségeiről a jövő terveiről, megértettem, hogy miért is néznek a zsitvaújfalusi gyerekek oly nagy áhítattal a szövetkezetre. Ezek az elvtársak itt Zsitvaújfalun valóban újjá alakítják az eddig röghöz kötött és vergocö falusi proletárok életét. Üj életet formálnak, emberhez méltó életet, amely szocialista öntudatot, jobb életet és az ifjúság számára már sokkal magasabb lehetőségeket fog biztosítani. Az iroda asztalán mezőgazdasági szakkönyvek; az egyik elvtárs, amint megérkeztünk, épp a műtrágya keverését tanulmányozta, a szövetkezet elnöke 3—4 társával ugyancsak mezőgazdasági szakkönyvet tanulmányozott és egymás között megvitatják, hop-yan lehetne Zsitvaújfalun alkalmazni a könyvből merített újabb ismereteket. — Hogy álltok a tervekkel, miként szerveztétek meg a munkát, van-e már pénzügyi tervetek? Az asztalfiókból lekerülnek az iratok, kiterítik elénk és percek alatt pontos betekintést szerezhettünk a zsitvaújfalusi szövetkezet évi munkájáról. A falusi élet munkájának minden mozzanata lerögzítve, pontosan kidolgozva bennük; minden , egyes tag pontosan megtudhatja be' lolük, hogy és miként folyik majd le a tavasz beálltától az év végéig a munkák rendje. 74 hektáron búzát fognak termel I. Az erre vonatkozó tervek a knvetke. zőket mutatják. Egy hektár megművelése 6233 Kés 40 fillérbe kerül. Hogy számolták ki ezt az összeget?' Sgy! Egy hektárnyi föld tarlóhántása '.60.—, mélyszántása 490.—, borona, lása 100.—, hengerezése Ml —, a vetési munkák 140.— Kés-t tesznek ki hektáronként, a vetési követő újbóli boronálás hektfti ónként 100.— Kčs. A műtrágya egy hektárba 447 40 Kčs. A műtrágya szállítást kütsége Verohélyről Zsitvaújfalura és onnan a f

; I lekre I hektárra 43.— Kčs. (A 74 hektárnyi búzatáblára 217 q műtrágyával j izámoinak, ennek Verebélyrői Zsitvaújfalura szállítása 6 kocsival, kiloméierpénzben és emberi munkaerőben 1332.— Kčs, míg a zs.tvaújfalusi raktárból a földekre való kiszállítás 1S50.— Kčs-t tesz ki, összesen tehát 3182.— Kčs-t). A műtrágyának gépekkel való szétszórása egy lóval és emberi tnu i'taerovel hektáronként 70.— Kčs.be kerül Fôldťsztitásra (tekintettel arra, hogy a f I nagyon elhanyagolt állapotban van) 1000.— Kčs-t szá. mólnak, ez a tétel azonban csak az idén merül fel, mert hisz jövő esztendőre már a megtisztított föld ezt a munkát nem kívánja meg. 774.— Kčs •rtékben kel! vetőmag, míg a nyári munkálatok kiadásai hektáronként 150.— Kčs-t tesznek ki. Az aratás a spárgahasználattal együtt 560.— K^s-t igényel, a gabena egybegyűjtése hek. táronként 130— Kčs.be fog kerülni. A beho:'

1 Is két traktoirai fog történni a fi 1 kről, egy hektárról három óra alatt 6 ember fogja ezt a munkát végezni, aminek költsége az emberi munkaerőt és a gépi segítséget kai. kulálva hektáronként 675.— Kčs-t tesz ki. A gép meliett húsz embert fognak foglalkoztatni és egy hektárnyi földön gabonát egy óra 30 perc alatt csépelnek ki. Ez 350.— Kčs-be kerül. A beszállítás a raktárba 40.—, a cséplési költségek 450.— Kčs-be. Egy hektár, nyi föld megművelése, betakarítása, a gabona kicséDelése, termény behordása, tehát 6233.— Kčs és 40 fillér. Zsitvaújfaluban és környékén, mint az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai megállapították, hektáronként 20 mázsás át'aghozamot lehet számításba venni. 400.— Kčs gabonaár mellett, ez 8000.— koronát jelent, így tehát a mutatkozó tiszta haszon hektá. ronként 1766.60 Kčs, ami 74 hektáros búzatáblát véve figyelembe 130.728.— Kčs 40 fillért tesz ki. Ez az összeg a mutatkozó tiszta haszon, mert hisz az ľíbb felsorolt összegekben a szövetkezeti tagok munkadíja is benne van. De nehogy azt gondo juk, hogy csak a búzatermelésre van meg ez a fontos munka- és pénzügyi terv. Nem! A mezőgazdasági munkák minden előrevárható fajára pontos munka és ezzel egyidejűleg pénzügyi terveket is kido'goziak. Zsitvaújfalu dolgozó földművesei előie tudják, pontosan le van szögezve, mit mikor és hogyan kell elvégezniök. mennyi kiadással fognak a munkák járni és előreláthatólag milyen bevételekkei számolhat a szövetkezet. Kötelezzük magukat, hogy a munkaerőt bocsátunk rendelkezésre. lehet majd felhasználni. íme, az Egysége:- Földműves Szövetkezet, a szervezett munka, a gépesítés eredménye! Az EFSz működésének első esztendejében a helyes munkamódszerek bevezetésévei tíz ember szabadul fel ebből a kis községből, hogy helyét az iparban foglalja el. Az idő elszaladt. Észre sem vettük, hogy besötétedett és elérkezett az idei je, hogy visszatérjünk az állomásra. Most már nem kellett gyalog mennünk, mert az Egységes Földműves Szövetkezet istállójából két fiatal csikót vezettek elő, szánkóba fogták őket és azon repítettek bennünket az állomás felé. Kalaplengelve búcsúztunk, vissza-visszafelé tekingetve integettünk a zsitvaújfalusi elvtársaknak. Bratislaváig tartó hosszú írtunk alatt egyre őket emlegettük és a zsitMi újságírók, akik sokat járjuk a falut, hogy megismerkedjünk földműves népünkkel, hogy közvetítői legyünk annak a nagy akarásnak, amelylyel a szocializálódás útjára léptek, boldog örömmel tanulmányoztuk át a zsitvaújfalusiak komoly munkáját. Amikor az örömteli mosolyt arcunkon meglátta az egyik őszhajú elvtárs, büszke öntudattal állapította meg: — Mi itt egy család vagyunk! Közöttünk nincsenek ellentétek. Egy cél vezet bennünket, hogy a faluban még a kétkedőknek, no meg a köztársaság egész földműves társadalmának bebizonyítsuk, hogy az út, amelyre rálép, tünk, helyes. Ez az út, a mi életünknek jobbrafordulását jelenti. Munkánkban, minden megnyilvánulásunkban benne ég a nagy akarás, hogy valóban tökéletes, harmonikusan dolgozó szövetkezeti életet teremtsünk ebben a faluban. A falu kis. és középparasztságának zöm.; megértett bennünket. Támogat bennünket. Mi nyugodt szívvel és lélekkel indulhatunk a jövőnk felé. A jövő felé, amely a régi elmaradott Zsitvaújfalu helyett egy modern új falut fog teremteni. A kizsarolt földek helyén pedig dúsan termő földeket fog a mi mun. kánk teremteni. Beszélgetésünk során a szó ráterelődött a IX kongresszussal kapcsolatban vállalt munkakötelezettségekre is. 18 pontból áll a kötelezettség, amelyet a Párt, az EFSz és a falu népe magára vállalt Mindegyik pont szocialista munkásokat dicsérő, komoly, öntudatos, munkavállalás. Bennünket mégis a 11. pont ragadott meg. Ez a pont, ez a kötelezettségvállalás mindennél töbj bet mond: KSS IX. kongresszusáig falunkból tíz Ezeket az erőket más munkaszektorban vaújfalusi srácokat, akiknek legfőbb vágyuk, hogy már apjuk oldalán a szövetkezetben dolgozhassanak. (N. J.) Ujabb földműves szövetkezetek Lengyelországban Januárban 104 új földműves termelő szövetkezet létesült Lengyelországban, ezek 2482 gazdaságot egyesítenek magukban 31.000 hektár vetőterülettel. A falvak a tavaszi munkálatok előkészítésének jegyében élnek, földműves szövetségeket létesítenek, hogy a tavaszi munkákat már együttesen végeznék el. Lovak kólikája Kólika a lovak egyik leggyakoribb és egyben legveszedelmesebb szervi betegsége. Nehezen találnánk olyan idősebb lótartó gazdát, akinek a kólikához ne fűződnének szomorú emlékei. Pontos feljegyzések igazolják, hogy a lovaknál előforduló öszszes betegségeknek a kólika 50—60 százalékát képezi. A kólika szó nem önálló specifikus megbetegedést jelent, hanem az összes hasi szervek és más betegségeket kísérő fájdalmas görcsös állapot megjelölésére szolgál. Maga a kólika szó régi latin eredetű ..coli" szóból származik, ez a vastagbél latin elnevezése. Már kétezer évvel ezelőtt is ismerték a kólikát s már akkor is három formájáról vannak latin feljegyzések. Máma a kólikát négy fajtára szokták osztani: bélsárpangásos kolike, szélkólika, görcsös kólika és húgyszervi kólika elnevezéssel. Feltűnő, hogy háziállataink közül a ló betegszik meg a leggyakrabban kólikában. A lovaknak ezt a nagyfokú hajlamosságát a kólikára több körülmény közrejátszásával lehet marvarázni. 1. A ló szervezete sokkal érzékenyebb, mint többi házi állataink szervezete s emiatt a fájdalmakat nehezebben viseli és feltűnőbben nyilvánítja. mint a többi háziállat. 2. Testéhez viszonyítva a gyomor igen kicsi, aminek az a következménye, hogy a felvett takarmány igen hamar és rosszul emésztve távozik el a gyomrából. A nyelőcső ferdén erős szög alatt nyilik a gyomorba, ezért a ló nem tud hányni és a gyomor túlteltsége esetén nem tud ilymódon a gyomrán könnyíteni 3. A vékonybél, de főképp a vastagbél laza függesztése gyakran oka a bélcsavarodásnak. A vastagbél ezenkívül még olyan szerencsétlenül van elhelyezve, hogy a bennelévő takarmánynak egy helyen alulról felfelé rfcell haladnia, ami a takarmány nagy mennyisége miatt igen gyakran okozza pont ezen a helyen a vastagbél elzáródását. Mindezen felsorolt szervi különlegességek mellett a kólikát különböző külső befolyások szokták előidézni. Hibás etetés, nagymennyiségű tápérték nélküli takarmány etetése (pl. szecska, törek, szalma) vagy ellenkezőleg a kop*altatás, a közvetlen etetés utáni nehéz vagy gyors munka, a hirtelen áttérés száraz takarmányozásról zöld etetésre. A jó minőségű, de nem lónak való takarmány: rozs, árpa, melasz, cukor, burgonya. Mindezen felsorolt takarmányok kis mennyiségben etethetök mint kiegészítő részei a rendes takarmánynak, cie nem tisztán és nagyobb mennyiségben, mert különben kólikát okoznak. Helytelen a rövidre vágott szecska etetése, részben nehéz emészthetőséga .miatt, részben mert rövidre van vágva s emiatt a ló nem kénytelen jól megrágni, aminek előbb-utóbb a kólikás megbetegedés a következménye. Ügy is szokták nevezni, hogy szecskakóiika. Hasonlókép kólikát okoz a friss, be nem száradt zab, árpa, rozs, de legfökép az éretlen kukorica. Cséplés és kukoricaszedés idején tömegesen lép fel a kólika a helytelen takarmányozás miatt. Az állatorvos már annyira jól ismeri ezt az időt, hogy az orvosláshoz szükséges injekciókat előre megrendeli és sajnos, nem kell félnie, hogy nem fogja tudni elhasználni. Állatorvosi gyakorlatom alatt 10—14 nap pontossággal tudtam, hogy mikor fognak csoportosan kólikához hívni. Az első ilyen kólikaidény április hónapra esik, a hosszú téli hónapok alatt száraz takarmányhoz szokott lovat ilyenkor friss zöldtakarmánynyel kezdik etetni s ha az átmenet rá nem lassan és elővigyázatosan történik, súlyos és veszedelmes kólikás megbetegedéseket okoz. Július vége, augusztus eleje a kővetkező kólikás szakasz: a nehéz betakarítási munkát végző lónak kedvezni akar a gazda és részben pótolni akarja, amivel a lovát a májusjúniusi hónapokban megrövidítette, mert olyankor már szemes lőtáp nem igen akad a zsákban a ház körül s az ilyenkor etetett friss rozs, zab vagy árpa okozza a kólikát. Harmadik idény a kukorica törésének ideje, pláne, ha jó a termés. Az összes felsorolt veszedelmes táplálékok közül a tejes vagy jól be nem száradt kukorica a legveszedelmesebb s a legsúlyosabb és a legnagyobb méretű elhullást okozó szélkólikát idézi elő. A romlott takarmány, akár penészes, aüár dohos vagy rozsdás szálastakarmány nagyobb mennyiségben etetve vagy az emésztőszervek vagy a húgyszervek kólikás megbetegedését váltja ki. Hasonlókép a fagyos vagy rothadt takarmány, úgyszintén az avas olajosmagvak és pogácsák s az öszszes gázokat termelő zöldfélék, a gyenge és nedves here, a fülledt, meg nem száradt széna és sarjú, különösen ha közvetlen utána itatjuk is az állatot. Ugyancsak gyakran vált ki szélkólikát a levegönyelés a kórórágó lovaknál. A gazdának időnként a ló fogait is meg kell néznie, mert a rosszul nőtt vagy rosszul koptatott fogazat gyakran oka az állat kólikás megbetegedésének. A felsorolt okokon kívül jól tudjuk a gyakorlatból, hogy az időjárási viszonyok is okoznak kólikás megbetegedéseket. Nem csupán a hideg levegő vagy igen lehűlt ivóvíz, a havaseső, hideg északi szél, mert ebben az esetben a szervezet lehűlése váltja ki a kólikás fájdalmakat, hanem forró nyárban a levegő párateltségének és elektromos feszültségének hirtelen megváltozása szintén kivált a lovaknál minden más káros befolyástól függetlenül kólikás megbetegedést. Hasonlókép kólikás betegséget okoznak a bélkövek, húgyhólyagvagy vesekövek a mirigykór átvészelése után abban az esetben, ha a mirigykór gennyes állalatti gyulladása a vér útján átkerül a belek nyirokcsomóiba, ahol gennyes daganatok keletkeznek s ezek a daganatok részben nyomásukkal a környező szervekre és belekre, részben pedig gyulladásos folyamatok következtében okoznak ismétlődő kólikás megbetegedéseket. A felsoroltakból látni, hogy nincs még egy ilyen betegség, amelynél annyi különféle külső és belső ok játszana közre a betegség keletkezésénél s csak evvel magyarázható a kólika gyakori előfordulása lovainknál. Miben nyilvánulnak meg a kólikás tünetek ? A kezdődő és enyhe kólikás fájdalomnál az állat rendszerint ásítpzni kezd, felső ajkait előre é3 felfelé csücsöríti, abbahagyja az evést, visszahúzódik a jászoltól, lábai kissé megmerevednek, néha a nyak és fej is merev lesz. Más esetben a rendes etetés közben a ló hirtelen lefekszik, nyugodtan fekvemarad, csak a hátsó lábait hasához húzza, hirtelen felkeli, majd ismét lefekszik. Gyakran kaparni kezd első lábaival, farkával a hátsó lábai közé ver. Sok esetben észleljük, mint a kólika előjelét, hogy az állat levert, merevjárású, a kocsi előtt menés közben meg-megáll, fejét a hasa felé fordítja. Ha végigtapogatnánk testét, éreznénk a test melegének egyenletes elosztását. A kólikás fájdalmak növekedésével a tünetek is súlyosbodnak. A ló ismételten, fejét hátrafordítva oldalát szagolgatja, az első, hátsó lábaival erősen kapar, néha hátra ki is rúg, nyög, néha fájdalmában felnyerít. Sokszor mindezek a tünetek csak pár percig tartanak. Az állat megnyugszik, de rövid idő múlva a tünetek ismétödnek, rendszerint fokozott formában. Néha hátsó lábával a hasa felé rúgdos vagy egész különleges helyzetbe helyezi magát, leül hátsó lábaira, mint a kutya, vagy ellenkezőleg első lábaira térdel, általában olyan helyzetbe teszi magát, amelynél a belső szervek helyének megváltoztatásával a fájdalmak enyhülnek. Amennyiben a fájdalmak fokozódnak, az állat sűrűn felkeli, lefekszik, hátára forog és ebben a helyzetben lábaival az égnek, rövid ideig meg is marad, mert a hanyattfekvésben a hasizmok feszülése enyhül s ezáltal a fájdalmak is csökkennek. Az egész súlyos esetekben földre vetik magukat, fogaikat csikorgatják, fekve hányják-vetik magukat egyik helyről a másikra és sok esetben beleverik a fejüket különféle kemény tárgyakba vagy az istálló falába olyan erővel, hogy súlyos törések vagy zúzódások keletkeznek ezáltal. Esetenként a kólikás ló üríteni és vizelni akar, testét megfeszíti, felemelt farokkal erőlködik. Igen gyakran hányni készül s mivel a lovaknál a hányás rendes körülmények között lehetetlen, ezen erőlködések eredmény nélkül maradnak. Amennyiben mégis bekövetkezne a hányás, ami a lovaknál az orron át történik, úgy majdnem teljes bizonysággal számolni kell az állat elpusztulásával, mert lovaknál a hányás csak gyomorrepedés után szokott előfordulni. Enyhe kólikánál a hőmérséklet nem szokott nagyon felemelkedni, amennyiben magas láz keletkezne, úgy szintén kevés remény van az állat megmaradásához. Hasonlóképp van a szívverés is, amint a szívverés száma túlhaladja a százat percenként, a kilátások rosszak. A szem és az orr nyálkahártyája szintén elég biztosan mutatja a kólika lefolyását. Amíg a nyálkahártyák nem mennek át sötét, szennyesvörös színezödésbe, addig a felgyógyulásra van remény. Az egész kólikás megbetegedés lefolyása attól függ, hogy milyen kólikával állunk szemben. A bélsárpangásos kólika napokig, sőt egy hétig is eltarthat, ezzel szemben a szélkólika sokszor egykét óra leforgása alatt az állat elhullását okozhatja. A bélkövek, vesekövek hónapokra nyúló, ismétlődő kólikás megbetegedéseket okoznak, hasonlóképpen a mirigykór utáni bélfodri mirigyek gennyes daganata is, mely daganatok idővel vagy felszívódnak, vagy annyira eltokosodnak kötőszövettel, hogy a kólikás tünetek megszűnnek. Sajnos, elég sok esetben a felszívódás és eltokosodás elmarad, a daganat felfakad és ezáltal súlyos hashártyagyulladás keletkezik, mely majd minden esetben az állat elpusztulásával végződik. Régi, többszázéves feljegyzésekből és a jelen idők statisztikáiból is pontosan meg van állapítva, hogy minden ötödik vagy hatodik ló kólikában pusztul el. Hogy az elhullás! arányszám még ma is ilyen magas, ennek kizárólag gazdáink az okai, mert az időben és helyesen kezelt állatok legnagyobb részét meg lehetne menteni az elhullástól. Sajnos, kisgazdáink maradisága, babonás hite, a házi pancoslások küféle sokasága okozzák, hogy a kólikás lovak kezelése annyira késve kerül a szakember kezébe, hogy az esetek 60 százalékában már nincs mód az állat megmentésére. Kólikás megbetegedések elleni védekezésről és a gyógyításról a következő Qikkben fogunk beszámolni.