Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-08 / 33. szám, szerda

UJSZ0 1950 február 261 Az imperialisták formozai kalandortervei A Novoje Vremja szerkesztősége sok levelet kapott olvasói táborából s ezekben az olvasók Formoza helyzetéről érdeklődnek. B. Gurov válaszul a sokoldalú érdeklődésre na. gyobb cikkben fejtegeti a Kínához tartozó sziget múltját és jelenlegi helyzetét. Bevezetőül utal arra, hogy miután a kínai néphadsereg az ország száraz, földi területét megtisztította a reakciós elemektől és a felszabadítás befejező, dött, a Kuomintang-klikk Formoza szigetére menekült s innen akarja folytatni harcát — amerikai segítséggel a kínai nép ellen. Formoza (Taivan) szigetet 120—300 kilométer széles tengerszoros választja el kínai parttól. Á szomszédos Pescadores-szigetekkel együtt területe mintegy 36.000 négyzetkilométer, 6.5 milliónyi lakossága Fukien és Kvangtung kínai tartományokból vándorolt a szigetre. Az első bevándorlók a XV. században jelentek meg a szigeten és Formoza 1683 óta tartozik Kínához. Az 1894—95-ös japán—kínai háború folyamán Japán megszállta Formozát és a Pescadores-szigeteket. Félévszázadon át folytatták itt a japánok rablógazdálkodásukat és a lakosság elnyomását. A sziget lakói ismételten fellázadtak a japánok ellen. A második világháború után a potsdami egyezmény véget vetett a japán uralomnak Formozában, a szigetet Csangkaiseknek adták át. A Kuomintang-uralom sem jelentett könnyebbséget Formoza népének. Csangkaisek környezetének plutokratái kizsákmányolták a lakosságot éppen úgy, mint a sziget természeti kincseit. Növekedett a munkanélküliség, katasztrofális méreteket öltött az infláció. Katonai és rendőri önkény tobzódott a szigeten s a kínai lakosság lázadását Csangkaisek zsarnoksága ellen 1947. ben csak páncélosokkal és repülőgépekkel sikerült vérbe fojtani. Több mint tízezer kínai hazafit megöltek, igen sokan kerültek börtönbe és koncentrációs táborokba. Amikor a felszabadító csapatok a szárazföldön legyőzték Csangkaisek rablóbandáit, Amerika önkényesen saját gyarmatává igyekezett tenni Formozát. Amerikai üzletemberek sáskahada árasztotta el a szigetet, birtokukba vették a gyárakat, üzemeket, bányákat. Ugyanakkor megkezdte Amerika a sziget kiépítését tengeri támaszponttá. AZ UTOLSÓ MENEDÉKHELY. A Kuomintang-klikk jelenleg utolsó menedékhelyének tekinti Formozát. Az elmúlt év elején a Kuomintang tengerészeti és légiflottájának vezérkara a szigetre menekült és amerikai segítséggel jelentékeny erőket vontak öszsze Formozán. Ehinség, gazdasági bomlás, nyomor és munkanélküliség jelzi a formozai Kuomintang-uralmat. Csangkaisek tavaly decemberben „haditanácsot" tartott Taipeh-ben For. moza fővárosában. Ekkor határozták el, hogy a szigeten főparancsnokságot létesítenek és „szárazon, vizén, valamint a levegőben" harcolnak a népi felszabadító hadsereg ellen. Formozai repülőterekről száiltak fel azok a nehézbombázók, amelyekről a Kuomintang.banditák felszabadított kínai városokat bombáztak. Formozai kikötőkből kiindulva igyekeznek Csangkaisek kalózai zárlat alá venni a kínai kikötőket, miközben rablótámadásokat intéznek a kereskedelmi és utasszállító hajók ellen. AMERIKAI ANNEXIÖ? Az amerikai imperialisták nemcsak támogatják a Kuomintang klikk maradványait, hanem nyiltan beszélnek Formoza amerikai annexiójáról is. Mitsem törődnek a három nagyhatalom Kairóban hozott határozatával, amely szerint Formozát újra Kínához kell csatolni. Ehelyett amerikai politikusok, mint Hoover volt elnök, Taft szenátoi és O. Lovre képviselő, iegfőképp pedig Mac Arthur tábornok arról beszélnek, hogy Formoza „szilárd alkotóeleme az amerikai csendesóceáni védelmi rendszernek". Truman elnök ugyan kijelentette, hogy az amerikai kormány nem kívánja Formozát megszállni, sem nem akarja Csangkaiseket támogatni — mindössze „segítséget" nyújt neki, a Marshal'-terv értelmében. A gyakorlat megmutatta, mit íeient ez az ígéret a valóságban. Mult év novemberében titkos katonai megállapodás jött létre Csankgaisek s amerikai parancsolói között. Ennek értelmében az USA öt hadosztályt, tizenhat hadihajót, radarberendezéseket, repülőgépeket és más hadianyagot szállít a Kuomintangnak. Ezenkívül mintegy 150 millió dollár anyagi segítséget nyújt Amerika Csangkaiseknek. Ha ez sem segít, a megegyezés értelmében Amerika megszállná Formozát. A megegyezés óta katonai és civil „tanácsadók" amerikai katonatisztek nagyobb csoportokban érkeznek Formozára, fegyverszállitmányokkal és dollármilliókkal együtt. Az amerikai és angol sajtó szerint ez év e'ején 200 páncélkocsit indítottak útnak Formoza felé. FORMOZA FELSZABADUL! Az amerikai imperialista körök tehát megszegik a Formozával kapcsolatos nemzetközi egyezményeket és a szigetnek Kínától történő elszakításával amerikai gyarmattá akarják tenni Formozát. Ezek a tervek mélységes felháborodást keltenek a |rinai nép körében. Hatalmas tömegek tiltakoznak a felszabadított Kínában a Kuomintangklikk és az imperialisták becstelen megegyezése ellen. A Takungpao című sangháji lap azt írja, hogy „ez az imperialista lépés csak a japánok mandzsúriai támadásával, Mussolini abeszszín-háborújával és Ausztria, valamint Csehszlovákia hitleri lerohanásával hason

,

;tható össze". Formoza lakói ugyancsak szembe fordulnak ezekkel a tervekkel. A Kuomintang terror-uralma ellenére terjed a felszabadító mozgalom a szigeten, fokozódnak a partizánharcok. Nagy visszhangot keltett Formoza lakossága körében a Kínai Kommunista Párt újévi kiáltványa, amely szerint a népi csapatok 1950 btn Formozát is felszabadítják. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kínai kommunisták szavát tettek követik. Nincs messze a nap, amikor a Kína' Népköztársaság szuverénítása az ország minden részében, Formoza-szigetén is helyreáll — írja befejezésül Gurov. Az orosz görögkeleti eoiház küldöttsége Bratislavában Kedden, február 7-én érkezett Bratislavába az orosz görögkeleti egyház öttagú küldöttsége, amelyet Nikoláj metropolita vezet és amelynek tagjai Cvetkov, Makarij, Turikov és Drozdov püspökök. A külöttséggel együtt érkezett Jeleferiv prágai metropolita is, valamint a szovjet követség és az állami egyházi ügyek hivatalának képviselői is. A vendégeket a bratislavai pályaudvaron a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a bratislavai szovjet konzulátus helyettes konzula üdvözölték. Haim képviselő, az egyházi ügj«ek állami hivatalának megbízottja a következő szavakkal üdvözölte a kedves vendégeket: „Üdvözlöm önökben annak az egyházi intézménynek a képviselőit, amely megértette, hogy a dolgozó népet szolgálni a nemzet minden becsületes tagjának elsőrendű kötelessége. A szovjet emberek hősies viselkedése a Nagy Honvédő Háborúban a megszállók ellen a görögkeleti egyház képviselőinek e nagy küzdelemben elfoglalt állásfoglalásában is gyökeredzett. Kívánatos volna, hogy a görögkeleti egyház magatartása, mint tündöklő példa lebegjen mindenki előtt, aki szereti nemzetét és vágyik a becsületesen dolgozók igazságán alapiuló béke után. Szívélyesen üdvözlöm önöket és legyenek biztosak afelől, hogy testvéreik közé jöttek, akik úgy szeretik önöket, mint testvéreiket, hiszen a szeretetnek és mintaképül szolgáló Szovjetúniónak küldöttei. H nyugati megszállt hatalmak bátorítják a fasiszta propagandát Ausztriában A Szovjetúnió képviselője az ausztriai Szövetséges Tanács legutóbbi ülésén tényekkel bizonyította a Salzburger Nachrichten című lap fasiszta és háborús propagandáját. A nyugati hatalmak képviselői azonban nem voltak hajlandók semmiféle lépést tenni a bűnös propaganda betiltására. A Salzburger Nachrichten szerkesztősége ettől a magatartástól felbátorodva hozzákezdett Mussolini „naplója" közléséhez. Ausztria haladó közvéleményét mély felháborodással tölti el a fasiszták arcátlan magatartása. A CSEMADOK bratislavai kultúresléje A CSEMADOK bratislavai helyi, csoportja február 4-én, este 19 órai kezdettel műsoros kultúrestet rendezett a KSS II. kerületi titkárságának színpaddal ellátott termében. A bratislavai helyi csoport kultúrbrigádja, amely hosszabb idő óta csak eredményes falujáró tevékenységet fejtett ki, most megmutatta a bratislavai dolgozóknak és mindazoknak, akiket érdekel a csehszlovákiai magyarok kultúrmozgalma, hogy nem veszett kárba az az idő, amelyet a helyi szervezet megalakulása óta szorgalommal, le'kesedéssel és erős akarattal a fejlődés, az önnevelés nagy és szép munkájának szentelt. Mi, akik ott voltunk a kultúrbrigád születésénél, megnedvesedő szemmel énekeltük az üdvözlő beszédek elhangzása után a színpadon felsorakozó fiatal fiúkkal és leányokkal az Internacioná'ét, amelyet néhány fegyelmezetten előadott mozgalmi dal követett. „Munkába fel", „Madrid határán" és „Fel ti dolgozók", énekelte a szépen fejlődő dalárda. Lelkes hangjaikra méUó válaszként hangzott el az utána kővetkező Ady-vers. „Csák Máté földjén", amelyet Kosztolnyík Arpád kultúrtárs adott elő átérzéssel. Három rövid jelenet került ezután műsorra, amelyekben a színigárda tagjai egytől-egyig tudásuk legjavát nyújtották a Szépszámú közönségnek. Elsőnek „Az öreg kulák" derítette fel temperamentumos, tehetséges szerep, lői útján a hangulatot. Különösen ki kell emelnünk a kulákot játszó Lengyel Ferit, aki élethűen ábrázolta a minden hájjal megkent, más munkáján hízó zsiros parasztot. Jól játszotta a kiuzsorázott szolgát Gyuracska Laci. Ezután ismét a dalárda következett mozgalmi dalokkal, majd a „Nem ízlik" című politikai szatíra, amelynek szereplői kitűnően érzékeltették a hányaveti amerikai kereskedő (Kozma Gyula) és az áruját kíná'gató angol vigéc (Gáli Román) fgiuráján keresztül az angol-amerikai tőkés és imperialista világ célzatosan békeellenes, fasiszta-rajongó és szalmaszál után kapkodó politikáját. A szünet alatt a közönség a legnagyobb elismeréssel nyi'atkozott fiatal kultúrgárdánk fejlődéséről és várakozással tekintett a műsor további része elé. Az összevont függöny elé Gáli Iván kultúrtárs lépett és a gyakorlott, tehétséges szavaló készségével adta elő Ján Poničan: „Emlékszel elvtárs" cimü gyönyörű versét. A kultúrest fénypontja a következő Csikarkov-jelenet volt a „Napsugárkák", amely címéhez híven valóbaji mosolygó napsugarakat lopott a nézőközönség szívébe. A jelenet témája és a két szereplő (Fehér Magda és Kozma Gyula) kedves és fesztelen előadási módja a legnagyobb tetszést aratta. Az utolsó számként következő három orosz népdal után a közönség lelkesedve, hálásan tapsolt és újrát követelve szinte el se.n akarta hagyni a helységet. Melegen, szeretettel búcsúzott a bratislavai magyar dolgozókból összegyűlt közönség a kultúrbrigádtól abban a reményben, hogy ezentúl gyakrabban és terjedelmesebb műsorral fogja megörvendeztetni a bratislavai magyarságot. örömteli tényként kell megállapítanunk azt is, hogy a KSS II. kerületi titkársága a CSEMADOK'nak nyújtott készséges segítségével legszebb példáját mutatta a szlovák-magyar együttműködés eredményességének és szükségességének kultúrvonalán is. Meleg fogadtatásuk és őszinte baráti üdvözlő szavaik még jobban hozzájárultak ahhoz, hogy kultúrbrigádunk érezze: minden tudását népi demokráciánk és a szocialista ku'túra szolgá, latába kell állítania, i Ha megmaradnak a megkezdett úton és csak előre nézve még egységesebben dolgoznak tovább, elérik cél> jukat, amely önmagában rejti gyümöl' csét. P. O. A Német Demokratikus Köztársaság felszólítása a Vietnamban harcoló német idegenlégiónistákhoz A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelenti, hogy a demokratikus Németország meleg rokonszenvvel és igazi barátsággal kíséri a Vietnámi Demokratikus Köztársaság hősies harcát a szabadságért és függetlenségért. A nyilatkozat felháborodással utal arra, hogy Nyugat-Németországban sokezer németet a francia idegenlégióba való belépésre kényszerítették és felhasználják őket a vietnami nép ellen. A kormány fe'szólít minden németet, aki a francia idegenlégióba belépett, hogy szüntesse be a vétkes harcot a szabadságszsrető vietnámi nép ellen és használjon fel minden lehetőséget arra hogy átpártoljon a Vietnami Demokratikus Köztár. saság oldalára. Ezzel a lépésükkel nemcsak saját életüket fogják m

eg^ menteni — mordja a felhívás j nem hozzájárulnak Németország csületének helyreállításához is. ik rneg^^ W0 — A nyitrai Obnva nemzeti (izem a nyitrai közönség részi re kerületi cipőjavítóműhelyt rendezett be. A műhelybe n hetenként mintegy 2000 pár cipőt javítanak meg. A javítóműhelyben cipőket utalványra ós jegyre is javítanak. TANÍTOK VÉDSZENTJE Könyvért kopogtat be valaki: Csehovo' szeretné ol 'ásni, mcst hallotta rádión, hogy kilencven évvel ezelőtt született. Csehov? Mit tudok én Csehovról ? Még csak címet sem tudok kapásból idézni: az asszociáció, a társítás elmarad. Puskinnál Anyegin Eugénre gondolok, Tolsztojnál a Háború és békére, Goncsárovra Oblomov rímel, Lermontov Korunk hősét idézi, Gogoly Bulyba Tárászt és a Holt lelkeket, Gorkij az Anyát. De Csehov? Három nővér, rémlik valami, de ez sem biztos. A hirtelen elővett adattárból azonban megtudom, hogy az egész Szovjetújiió — Csehov-múzeum. A volt Juszupoff-palotában: Csehov-múzeum, Tagamrogban, születési helyén: Csehov-könyvtár, Jaltában: Csehov gyönyörű ikonográfiái könyvtára, a Lenin-múzeumban külön Csehov-sarok. Csupa emlék és kegyhely: Csehovot szeretik, éltetik, becsülik ... De vissza a látogatóhoz és adjuk ki a könyveket. Könyveket? Vékony, rongyos füzetecske kerül a kezembe, a Magyar Könyvtár 52 év előtti kis sárgafedelű kiadványa: „Falusi asszonyok". Ez az egész. Szégyelem magam. A látogató is félrehúzza a száját: ő könyvet kért, a füzet nálam marad. A kis füzet szót kér: Csehov szót kér. A cári Oroszország végtelensége és kietlensége kis emberi hangyáival, férgeivel, futrinkáival, svábbogaraival, szerencsétlenjeivel, teremtményeivel. A volt orosz élet kér szót: zsellérek és parasztok, munkások és kispolgárok, kizsákmányolók és kizsákmányoltak: körülmények és önmaguk szerencsétjei, éhség és unalom, hajszoltság és lustaság merevedettjei. Emberlét ? Állatlét ? Ezek az emberek mást nem mondhatnak magukról: „Keserű az én életem, rosszabb, mint a kutyáé!" — ezeket cipelik el négy évre katonának és amikor az áldozat „feleségétőlotthon az udvaron elbúcsúzott — hát az semmi; de mikor utoljára felnézett a galambdúcra, hát sírva fakadt, mint a zápor". És ezt a férfit öli meg asszanya méreggel, amikor hazajön, pedig szeretője már rég otthagyta istenes szavakkal. Igen, ezek azok a falusi asszonyok, kikben feltüzel „Tiszazúg" mérge és kísértése ... Az alaphang a reménytelenség, mely egyszer a mindenmindegybe csap át, máskor kétségbeséssé és bűnné keseredik. És nemcsak a férgeknél, ezeknél a mindennek és mindekinek kiszolgáltatott kisembereknél, de a szemlélőnél is. A beteg itt tehetetlenné fertőzi az orvost. Csehov a jó ember kétségbeesése és reménytelensége, akinek ép azért — paradox módon — egyetlen hite: a remény, egyszer majd... A betegekkel, szerencsétlenekkel érez, velük fáj: egy velük. Ami megkülönbözteti, az az — igyekezete, tudása: jobbá tenni őket, egészségessé, egésszé, emberré. Csehov az orvos, mint író sem bírja a képzelt betegeket, nem tűri az álarcokat, azonban nem tépi le kegyetlen rántással, de félő szeretettel hántja le embereiről, hogy ne legyenek utánzó majmok, figurák, pózok és kényelmes hazugságok, de — önönmaguk. Csehov nem tudott gyűlölni, csak sajnálni kesernyés mosollyal, hogy így próbálja az idegen és hazug külsőségeket — „a hamis gyöngyházat és kakastollat" — lehántani az emberről. Csehov, a humanista, a valóságos embert akarta: az önmagához hü embert, aki olyan, mint ő: jóra és kétségbeesésre egyformán kész. össze kellett törnie idő előtt és halálosan, hiába volt orvos: finom jósága, kesernyés szarkazmusa nem igenelhette az operációs kést. Humanista volt a szó thomasmanni értelmében: a passzivitás aktivistája! Gorkij t szintén bevallotta: „róla csak finoman lehelletszerüen lehet írni, ehhez pedig nem értek" Igazában csak To* -ztoj érthette meg: „Ma jó napom van — telefonálta Csehovnak — örül a lelkem és szeretném, ha Maga is örülne. Éppen Maga! Mert olyan jó, olyan nagyon jó ember!" Csak Tolsztoj, ez a robusztus, paraszti evangélista, az életet teljességben és bőségben átélt aszkéta írhatta Csehov vázlatairól, hangulatairól, kis történeteiről, melyek sose tudtak regénnyé összeállni: „finom csipkemunka, szüzlány horgolhatta volna." — Igen, Csehov olyan volt, mint egy szüzlány: makulátlan. És tiszta, mint egy szent. Az is volt. A tanítók védszentje! A mult század népies írója, Vass Gereben regényt írt „A nemzet napszámosai" címmel a magyar vándorszínészekről. A regény feledésbe merült, de címe elevenen megmaradt és idővel más írók és költők ajkán átszállt megjelölésként a magyar tanítókra. Ennél a meghatározásnál pontosabban nem talált célba senki és semmi más. A nemzet napszámosa: magyar kultúrtörténet dióhéjban! A legmagasztosabbnak és legalacsonyabbnak keresü szintézise! A legnehezebb, legfárasztóbb — és legfontosabb — munkát a legalacsonyabb fizetségért vállaló pária: ez, ennyi volt a nemzet napszámosa, a tanító! A mai tanitők el sem tudják képzelni egy ötven év előtti tanító szociális helyzetét. Csehov tudta, fokozottan tudta, ő egy fokkal lejjebb élt: a cári Oroszországban. Amikor Gorkij egy csapással akarja jellemezni Csehovot, akkor egyszerűen leírja azt a beszélgetést, melyben Csehov lázasan és lázadozva tőr lándzsát a tanítók érdekében: „Ha sok pénzem lenne, akkor szanatóriumot alapítanék a falusi tanítók részére. Az épületnek világosnak kéne lenni, nagyon-nagyon világosnak, óriási ablakokkal. .. A tanító itt nemcsak gyógyulhatna, de szabad idejében művelődhetne, olvashatna Ha Ön tudná, micsoda áldást jelent az orosz falunak az okos, müveit tanító. Ö az alapja mindennek, mert a mindent és mindenkit átfogó népi kultúra nélkül összedől az állam, mint a rosszul égetett téglákból épült ház. A tanítónak művésznek kéne lenni, aki hivatását forrón szereti. De nálunk a tanító lenézett nehézmunkás, aki alig kiképezve, úgy megy ki falujába, mintha száműzetésbe küldenék. Éhes és alázatos, állása, kényéig* miatt állandó félelemben él... ifidig neki kéne a falu első emberének lennie és senkinek sem lenne szabad ráordítania, nem a zsírosp^rasztnak és nem a pópának, sem a meggazdagodott rőfösnek, sem a csendőrnek, nem a sztarosztának és nem a kurátornak... és mégis: ez a tanitó rongyos ruhában szaladgál, nedves, düledező iskolatermekben fagyoskodik, állandóan füstben, porban, bűzben és örökösen megfázva, ki csodálkozik, ha harmincéves korában laringitisze van, reumája és tuberkulózisa... És ez mindnyájunk bűne!... Valahányszor egy tanítóval találkozom: mélységesen szégye-^ le magam. Alázatossága, szolgalelktj sége, rongyos ruhája belém m| Szegénységének, nyomorúságának vagyok az oka: ez az én bíjj Nincs, ami ez alól feloldozhá gem." Ha én tanító lennék ... nítő lennék, akkor most, va, Pestalozzi képe mellé j vét tenném, egy emberét, mit a szentek, akik maguk a világ büenit, hogy így azokat. Ha én tanító lennék, emberségre nevelő, akkor ez arckép alá odaírnám Gorkij ítéletét, sírfeliratát: „Micsoda felemelő érzés, ilyen emberre visszagondolni- Frissítő jóság árad azonnal a vérembe: tisztaság. Az ember a világ tengelye.. És a bűnei és a hibái: kérdezhetné valaki?! Kl vagyunk éhezve az emberre, az ember iránti szeretetre és ha az éhes: a rossz kenyér is édes lesz." ember • Ha én tanító lenék ... Fejet hajtanék egy szent előtt. FABKY ZOLTÁN.