Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-04 / 30. szám, szombat

Ä bratislavai CSEMADOK helyicsoportja szombaton, február 4-én este 19 órakor MŰSOROS ESTET rendez (Molotovova utca 63,1. em.), melyre a kultúrtársakat és magukkal hozott vendégeket szívesen látja a rendezőség. 1930 február 4 ÜJSZ0 r építőmunkások sajátítsátok el DCiitijejika diitázíl ntódsznét! A szovjet építőmunkások és vakolók hallatlan sikerei olvasóink, különösen a szakemberek előtt érthetőbbé válnak, ha elolvassák ezt a kis riportot és egész biztos, hogy az így szerzett tapasztalatok segítségével nagy segítséget fognak nyújtani az építőipar korszerűsítése terén. DCtítíjenkű módszere: Egy munkás a futószalagra dobálja a homokot (1). A homok közben szitán hull át. A futószalag egy különleges (2) tartályba (3) szórja a homokot, amelyből a kosárba hull (4). Gombnyomással a kosár mozgásba jön, felmegy a gép tetejére és ott tartalmát befordítja a keverő dobba (8). A mész sűrített levegő nyomásával egy ciszternából bejut a tartályba (5), ahol vízzel keveredik és az így keletkezett mésztejet egy kis szivattyú átszívja a mérőtartályba (7), ahonnét pontos adagokban ömlik a keverő dobba (8). Miután a homok rendesen elkeverödött a keverődobban a mésztejjel, ez a ritka habarcs átfolyik az első tartályba (9) és onnét egy szivattyú nyomja tovább csőrendszeren keresztül az egyes emeletekre. A sűrített levegőt kompresszor hajtja egyrészt a csőrendszeren keresztül az emeletekre, a vakolók egyes munkanelyeire, másrészt egy speciális szivattyún megy át (11) és elhordja a cementet a legmagasabban lévő emeletekre is. Itt a levegő szűrőn kijut és a cement v'rszac'k " t— tályba (12) ahonnét viszont a szűrőkben (21) helyezkedik el, amelyeket az egyes emeleteken állítanak fel. Ennél a módszernél a gépész és a lakatos pótolja az emberek sokaságát. amely azelőtt foglalkoztatva volt a habracs és a cement előkészítésével és széthordásával. Most azonban tekintsünk a felső két sorozatra, ahol a vakolók csapata dolgozik. A csapat élén halad az első csoport, amely felkészíti a habarcs hosszú szalagjait, amelyet a csupasz falra rak. A többi csoportok aztán ezek szerint a habarcsszalagok szerint hordják fel a többi habarcsot is. Az első csoportban dolgoznak a legképzettebb munkások. A második csoport a falra és a mennyezetre felrakja a habarcs első vastag rétegét. Ehhez a művelethez pneumatikus fecskendőt használnak (16), amelyre két csövet kötnek. A vastagabb csövet szivattyú hajtja (13—20), amely a tartályból (14) ritka habarcsot szív ki, míg a másik vékonyabb csövön sűrített levegő érkezik, amely a habarcsot erőteliiesen szétszórja. E mellett a pneumatikus fecskendő mellett még Magái-féle vakolókat használnak (19). amelybe a habarcs mozgó szitán keresztül jut és ugyanúgy, mint az első esetben, a falon sűrített levegő erős nyomására osztódik szét. A falon így keletkezett vakolatot különleges símítóval símítják szét. A Magái-féle vakolón és pneumatikus fecskendőn kívül a vakoláshoz még különleges úgynevezett Saulszky-kanaiakat is használnak. A vakoló, aki a helyiségeken folyamatosan keresztül dolgozza magát, a falakat és a mennyezetet némi vékony vakolattal takarj be. A másik munkás felszínt különleges vonalzóval símítja ki. A következő csapat kidolgozza a sarkokat, az ablakok szögleteit és az ajtók közeit. Az utolsó csoport befejezi a helység díszítését és a falakra, valamint a mennyezetre felhordja az utolsó finom vakolatréteget. A fafalak vakolásánál a malterba gipszet is kell keverni, a betonmennyezet vakolásánál pedig cementet. Ezt az anyagot száraz por formájában szívják a tartályokból (21) és és sűrített levegő nyomásával nyomják a pneumatikus fecskendőkbe. Itt ritka habarccsal állunk szemben, amely a falra-fecskendezés után gyorsan megkeményedik. Ezért ennek az anyagnak fecskendezésénél nem hazsnálunk ércfecskendőket, hanem gumicsöveket. A munkásnak, aki ilyen fecskendővel dolgozik, állandóan vigyáznia kell arra, hogy az esetleges kemény részecskék szétaprózódjanak és hogy a levegő nyitott útra találjon. Azonban, amit most itt elmondottunk, még nem egészen meríti ki Kutyenko elvtárs módszerének minden különlegességét. Mert Kutyenko elvtárs újításokat eszközöl a kézi szerszámokon is. tekintettel arra, hogy néhány munkát kézzel kell végezni. A favonalzókat pl. pléhhel vonta be, úgyhogy a falfelület ezután teljesen sima, ráncnélküli marad. A faácsolatot átvihető ércálványzattal (15) pótolta, különböző keresztmetszetű csövekből, amelyek egymásba kapcsolódnak. Ennek az állványzatnak az az előnye, hogy szükség szerint könnyen változtatható magassága s így aztán a vakolók nem függenek az ácsoktól és jelentékeny időmegtakarítást érnek el. Hogy milyen nagyszerű javítást jelent Kutyenkonak ez a rendszere, azt látjuk abból, hogy csoportja ennek alkalmazásával egyszerre háromszor akkora területet vakolt be, mint régente. Kutyenko csapatában túlnyomólag fiatal munkások dolgoznak. Mindegyik tökéletesen elsajátította az elvégzendő munkát és mesterévé vált a maga szakmájának. A csapa ttagjai fokozatosan váltják egymást az egyes csoportokban, hogy minden munkafolyamatban otthon legyenek. A Szovjetúnió építkezésein Kutyenko módszere egyre jobban terjed és reméljük, hogy mihamarabb meghonosodik majd Szlovákia minden részében dolgozó építőmun kásságunk körében is. II világ legifeinokrafikysaiiEi választása A szovjet emberek néhány hét múlva választják legjobb fiaikat és leányaikat az ország legfőbb államhatalmi szervébe, a Legfelsőbb Tanácsba A választásokról szóló rendelet minden sora biztosítja a nép szabad akaratának megnyilvánulását. A Szovjetúnió alkotmánya alapján és a választási rendelet értelmében a Legfelsőbb Tanács tagjainak választása általános, egyenlő és titkos szavazással történik. Minden 18 évét betöltött szovjet embernek nemre, fajra, vallásra, nemzetiségre, műveltségre, származásra és vagyoni helyzetre való megkülönböztetéstől függetlenül, joga van résztvenni a választáson. Ugyanakkor minden 23. évét betöltött szovjet polgárt beválaszthatnak a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának tagjai közé- A választási rendszer biztosítja a szovjet emberek részére, hogy aktívan vehetik ki részüket a választási kampányban. Mindez csak a szocializmus országában lehetséges. A nagy Sztálin 1937 december 11-i beszédében rámutatott a Szovjetúnió és a kapitalista országok választási rendszerében fennálló éles különbségekre: „Általános Választások vannak egyes demokratikusnak nevezett kapitalista országokban is. De a választások itt a kapitalisták, földesurak, bankárok és a kapitalizmus egyéb cápáinak a választókra gyakorolt nyomása alatt folynak le." „Nálunk — mondotta Sztálin — nincsenek sem kapitalisták, sem földbirtokosok, tehát nem gyakorolhatnak nyomást a vagyanos ôsztályok a vagyontalanokra. Nálunk a választások a munkások, földművesek és értelmiségiek együttműködésének légkörében a kölcsönös bizalom — mondhatnánk — a kölcsönös barátság körülményei között folynak le, mert nálunk nincsenek kapitalisták, nincsenek földbirtokosok, nincs kizsákmányolás és így senkinek nem áll érdekében nyomást gyakorolni a népre, hogy meghamisítsa akaratát." A kapitalista országok dolgozói vagy teljesen ki vannak rekesztve a választásokból, vagy képtelenek választójogukat gyakorolni a burzsoá erőszak, a választók terrorizálása, megvesztegetése és a választás eredményeinek meghamisítása miatt. A burzsoá választási törvények általános jogot hirdetnek, ugyanakkor a kibúvókkal megsemmisítik azt. A szovjet választási rendszer gyökerében különbözik a burzsoá államok választási rendszerétől, éppúgy, ahogy a szovjet társadalmi és állami rend különbözik a kapitalista rendszertől. A Szovjetúnióban valóban szabadok és demokratikusak a választások. A szovjet választási törvény éberen őrködik a szovjet polgárok jogai és szabadsága felett! „Bárki — mondja a rendelet 109. §-a — aki erőszak, csalás, fenyegetés vagy megvesztegetés útján megakadályozza a Szovjetúnió bármelyik polgárát választási és választhatósági jogának gyakorlásában, szabadságának két évig terjedő elvesztésével büntetendő." A Legfelsőbb Tanács tagjai megválasztásának hatalmas politikai jelentősége van a szovjet emberek életében. Á szovjet nép nagy lelkesedéssel készül az új választásra. A tömegek tántoríthatatlanul követik a nagy Bolsevik Pártot és forrón szeretett vezérüket, Sztálint, a kommunizmus felé vezető úton. Gergely Sándor színműve a „Nová scéna"'han A „Nová scéna" ma mutatja be Gergely Sándor: „Vitézek és hősök" című drámáját. A színház választása mindenképpen helyeselhető. Gergely méltó v reprezentánsa annak a magyar írónemzedéknek, amelyet a fasiszta önkény, a Horthy-rendszer munkásnyúzó, szellemtipró barbarizmusa kikergetett az országból, amely szovjet vendégjogot élvezett és Moszkvában, a szabad szovjet szellemiség talaján bonthatta ki írói tehetségét. A „Vitézek és hősök", Háy Gyula „Tiszazúgja" mellett a háborút megelőző évek legjelentősebb magyar drámája. Moszkvában íródott és első nagy sikereit a nagy szovjet színpadokon aratta. A felszabadulás óta a már említett Háydráma mellett a népi demokráciák országainak állandó müsordarabja és hozzánk januári pilseni és eperjesi bemutatója után érkezett, hogy ezután a köztársaság valamennyi nagy színpadán hirdesse a szocialista magyar írás nagyságát. Gergely drámája a háborút megelőző évek Horthy-világában játszódik le. A Tanácsköztársaság összeomlása után halálra ítélt Eszterág Pálnak sikerült külföldre menekülnie és 15 évi emigráció után hazajön. Horthy pribékjei elfogják, semmiféle kínvallatás nem töri meg, kivégzését mégsem kerülheti el, saját sógora juttatja a golyók elé „vitézi" rangot áhító hamis kispolgári erkölcse és szánalmas emberi magatartása következményeként. Gergely drámája megmutatja, hogyan küzdött a fasiszta rendszer alatt a dolgozó magyarság az illegális Kommunista Párt vezetése alatt és mennyi szenvedéssel, áldozattal járt a jobb jövőbe vetett hitnek a felszabadulás reményének ápolása. A tőke magyar urai, a főurak, a nemesség és rendőrsége, hivatalnokcsatlósai ellen csak a dolgozók maroknyi csoportja lázadt és őrizte meg hitét a nagy szovjet föld felé fordult lélekkel, amely felöl minden haladó szellemű ember, minden dolgozó megváltását várta. Gergely drámája tragikus kicsengése ellenére is felszabadítóan és építőén hat, mert megmutatja, hogy ahol Eszterágok élnek, azon a fö'dön pusztulnia kell a zsarnoki rendnek és ütnie kell a szabadság órájának. A hősök nem a fényes egyenruhában járó „vitézek", az ú.i rendnek ez a tündöklő medáliákkal büszkélkedő szemetje. ez a csontja velejéig rohadt tiszti kaszt, ez a tőkét szolgai alázattal kiszolgáló úri-banda, hanem az éhbérért dolgozó, a segítés vágyától eltelt, a kínoknak és halálnak bátran szemébe néző munkásemberek névtelen csapata. Az ismeretlenül maradt Rózsa Ferencek. Schönher* Zoltánok, a Csillagbörtönben sínylődő Rákosi Mátyásnak névtelen társai, akiknek Ger. gely Sándor, Eszterág Pál érckemény harcos alakjában maradandó emléket állított. A múltnak helye? felismerése vezet el bennünket a mának megértéséhez és jövendő feladataink átérzéséhez. Ennyiben is értékes szemünkben Gergely drámája izgalomtól túlfűtött levegőjével, a lázadásnak villámfényeivel, amelyek már napjainkig világítanak. . Reméljük, hogy a Nemzeti SzínházKamaraszínházának ez a kezdeményezése nagy visszhanggal fog jár. ni és jövőbeli műsorában, valamint fővárosunk nagy színpadán is ott látjuk majd azokat a magyar darabokat, amelyek az építésről, a megújhodott és a szocializmus felé menetelő Magyarország életéről szólnak és ennek az új életnek problémáit bogozzák. A magyar rádió sűrűn játssza szlovák és cseh szerzők műveit. így előadta Leopold Lahola „Négy világtáj" című színművét, Kaňa munkásdarabját, František Lange. „A tőr visszafordul" című rádiódrámáját és most Ján Drda és Iván Olbracht írói munkásságának bemutatására készül. A filmszínházak hónapról-hónapra újabb csehszlovák filmeket mutatnak be, köztük a legnagyobb sikert a „FARKASVEREM" aratta és most a „Néma barikádot" nézik meg a magyar nézők tízezrei. Kullúrtermékeinknek ez az egészséges kicserélése mindennél példásabban bizonyítja, hogy mindannyiunknak, magyarnak, szlováknak itt egy a célkitűzése, egy a vágya és akarata: a szebb és boldogabb szocialista jövő. Mi, akik a kultúra kertjének gondozói vagyunk, minden sorunkkal és minden tettünkkel hirdetjük, hogy a népi demokráciák népei együvé tartoznak, törhetetlenül egymás mellett állunk a békevédők és békeépítők táborában, vállvetve egymás mellett haladunk, hogy dolgozóink építő akarata teljes sikerrel járjon. Ez a mai bemutató is ezt az akaratot [gazolja, ezért üdvözöljük őszinte örömmel és érezzük ünnepinek. E. V.