Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-04 / 30. szám, szombat

Ä bratislavai CSEMADOK helyicsoportja szombaton, február 4-én este 19 órakor MŰSOROS ESTET rendez (Molotovova utca 63,1. em.), melyre a kultúrtársakat és magukkal hozott vendégeket szívesen látja a rendezőség. 1930 február 4 ÜJSZ0 r építőmunkások sajátítsátok el DCiitijejika diitázíl ntódsznét! A szovjet építőmunkások és vakolók hallatlan sikerei olvasóink, különösen a szakemberek előtt érthetőbbé válnak, ha elolvassák ezt a kis riportot és egész biztos, hogy az így szerzett tapasz­talatok segítségével nagy segítséget fognak nyújtani az építőipar korszerűsítése terén. DCtítíjenkű módszere: Egy munkás a futószalagra dobálja a homokot (1). A homok közben szitán hull át. A futószalag egy különleges (2) tartályba (3) szórja a homokot, amelyből a kosárba hull (4). Gombnyomással a kosár mozgásba jön, felmegy a gép tetejére és ott tartalmát befordítja a keverő dobba (8). A mész sűrített levegő nyomásával egy ciszternából bejut a tartályba (5), ahol vízzel keveredik és az így keletkezett mésztejet egy kis szivattyú átszívja a mérőtartályba (7), ahonnét pontos adagokban ömlik a keverő dobba (8). Miután a homok rendesen elkeverödött a keverődobban a mésztejjel, ez a ritka habarcs átfolyik az első tartályba (9) és onnét egy szivattyú nyomja tovább csőrendszeren keresztül az egyes emeletekre. A sűrített levegőt kompresszor hajtja egyrészt a csőrendszeren ke­resztül az emeletekre, a vakolók egyes munkanelyeire, másrészt egy spe­ciális szivattyún megy át (11) és elhordja a cementet a legmagasabban lévő emeletekre is. Itt a levegő szűrőn kijut és a cement v'rszac'k " t— tályba (12) ahonnét viszont a szűrőkben (21) helyezkedik el, amelyeket az egyes emeleteken állítanak fel. Ennél a módszernél a gépész és a lakatos pótolja az emberek sokasá­gát. amely azelőtt foglalkoztatva volt a habracs és a cement előkészíté­sével és széthordásával. Most azonban tekintsünk a felső két sorozatra, ahol a vakolók csa­pata dolgozik. A csapat élén halad az első csoport, amely felkészíti a ha­barcs hosszú szalagjait, amelyet a csupasz falra rak. A többi csoportok az­tán ezek szerint a habarcsszalagok szerint hordják fel a többi habarcsot is. Az első csoportban dolgoznak a legképzettebb munkások. A második csoport a falra és a mennyezetre felrakja a habarcs első vastag rétegét. Ehhez a művelethez pneumatikus fecskendőt használnak (16), amelyre két csövet kötnek. A vastagabb csövet szivattyú hajtja (13—20), amely a tartályból (14) ritka habarcsot szív ki, míg a másik vékonyabb csövön sűrített levegő érkezik, amely a habarcsot erőteliiesen szétszórja. E mellett a pneumatikus fecskendő mellett még Magái-féle vakolókat használnak (19). amelybe a habarcs mozgó szitán keresztül jut és ugyan­úgy, mint az első esetben, a falon sűrített levegő erős nyomására osztódik szét. A falon így keletkezett vakolatot különleges símítóval símítják szét. A Magái-féle vakolón és pneumatikus fecskendőn kívül a vakoláshoz még különleges úgynevezett Saulszky-kanaiakat is használnak. A vakoló, aki a helyiségeken folyamatosan keresztül dolgozza magát, a falakat és a mennyezetet némi vékony vakolattal takarj be. A másik munkás felszínt különleges vonalzóval símítja ki. A következő csapat kidolgozza a sarkokat, az ablakok szögleteit és az ajtók közeit. Az utolsó csoport befejezi a helység díszítését és a falakra, valamint a mennyezetre felhordja az utolsó finom vakolatréteget. A fafalak vakolásánál a malterba gipszet is kell keverni, a betonmennyezet vakolásánál pedig cementet. Ezt az anyagot száraz por formájában szívják a tartályokból (21) és és sűrített levegő nyomásával nyomják a pneu­matikus fecskendőkbe. Itt ritka habarccsal állunk szemben, amely a falra-fecskendezés után gyorsan megkemé­nyedik. Ezért ennek az anyagnak fecskendezésénél nem hazsnálunk ércfecskendőket, hanem gumicsöveket. A munkásnak, aki ilyen fecskendővel dolgozik, állandóan vigyáznia kell arra, hogy az esetleges kemény részecskék szétaprózódjanak és hogy a levegő nyitott útra találjon. Azonban, amit most itt elmondottunk, még nem egészen meríti ki Kutyenko elvtárs módszerének minden kü­lönlegességét. Mert Kutyenko elvtárs újításokat eszközöl a kézi szerszámokon is. tekintettel arra, hogy néhány munkát kézzel kell végezni. A favonalzókat pl. pléhhel vonta be, úgyhogy a falfelület ezután teljesen sima, ráncnélküli marad. A faácsolatot átvihető ércálványzattal (15) pótolta, különböző keresztmetszetű csövekből, amelyek egymás­ba kapcsolódnak. Ennek az állványzatnak az az előnye, hogy szükség szerint könnyen változtatható magassága s így aztán a vakolók nem függenek az ácsoktól és jelentékeny időmegtakarítást érnek el. Hogy milyen nagyszerű javítást jelent Kutyenkonak ez a rendszere, azt látjuk abból, hogy csoportja ennek alkalmazásával egyszerre háromszor akkora területet vakolt be, mint régente. Kutyenko csapatában túlnyomólag fiatal munkások dolgoznak. Mindegyik tökéletesen elsajátította az elvég­zendő munkát és mesterévé vált a maga szakmájának. A csapa ttagjai fokozatosan váltják egymást az egyes csoportokban, hogy minden munkafolyamatban otthon legyenek. A Szovjetúnió építkezésein Kutyenko módszere egyre jobban terjed és reméljük, hogy mihamarabb meghonoso­dik majd Szlovákia minden részében dolgozó építőmun kásságunk körében is. II világ legifeinokrafikysaiiEi választása A szovjet emberek néhány hét múlva választják legjobb fiaikat és leányaikat az ország legfőbb állam­hatalmi szervébe, a Legfelsőbb Ta­nácsba A választásokról szóló ren­delet minden sora biztosítja a nép szabad akaratának megnyilvánulá­sát. A Szovjetúnió alkotmánya alap­ján és a választási rendelet értelmé­ben a Legfelsőbb Tanács tagjainak választása általános, egyenlő és titkos szavazással történik. Minden 18 évét betöltött szovjet embernek nemre, fajra, vallásra, nemzetiségre, mű­veltségre, származásra és vagyoni helyzetre való megkülönböztetéstől függetlenül, joga van résztvenni a választáson. Ugyanakkor minden 23. évét be­töltött szovjet polgárt beválaszthat­nak a Szovjetúnió Legfelsőbb Taná­csának tagjai közé- A választási rendszer biztosítja a szovjet embe­rek részére, hogy aktívan vehetik ki részüket a választási kampányban. Mindez csak a szocializmus orszá­gában lehetséges. A nagy Sztálin 1937 december 11-i beszédében rámutatott a Szov­jetúnió és a kapitalista országok vá­lasztási rendszerében fennálló éles különbségekre: „Általános Választá­sok vannak egyes demokratikusnak nevezett kapitalista országokban is. De a választások itt a kapitalisták, földesurak, bankárok és a kapitaliz­mus egyéb cápáinak a választókra gyakorolt nyomása alatt folynak le." „Nálunk — mondotta Sztálin — nincsenek sem kapitalisták, sem földbirtokosok, tehát nem gyakorol­hatnak nyomást a vagyanos ôsztá­lyok a vagyontalanokra. Nálunk a választások a munkások, földműve­sek és értelmiségiek együttműködé­sének légkörében a kölcsönös biza­lom — mondhatnánk — a kölcsönös barátság körülményei között foly­nak le, mert nálunk nincsenek kapi­talisták, nincsenek földbirtokosok, nincs kizsákmányolás és így senki­nek nem áll érdekében nyomást gya­korolni a népre, hogy meghamisítsa akaratát." A kapitalista országok dolgozói vagy teljesen ki vannak rekesztve a választásokból, vagy képtelenek vá­lasztójogukat gyakorolni a burzsoá erőszak, a választók terrorizálása, megvesztegetése és a választás ered­ményeinek meghamisítása miatt. A burzsoá választási törvények általá­nos jogot hirdetnek, ugyanakkor a kibúvókkal megsemmisítik azt. A szovjet választási rendszer gyö­kerében különbözik a burzsoá álla­mok választási rendszerétől, éppúgy, ahogy a szovjet társadalmi és álla­mi rend különbözik a kapitalista rendszertől. A Szovjetúnióban való­ban szabadok és demokratikusak a választások. A szovjet választási tör­vény éberen őrködik a szovjet pol­gárok jogai és szabadsága felett! „Bárki — mondja a rendelet 109. §-a — aki erőszak, csalás, fenyege­tés vagy megvesztegetés útján meg­akadályozza a Szovjetúnió bárme­lyik polgárát választási és választ­hatósági jogának gyakorlásában, szabadságának két évig terjedő el­vesztésével büntetendő." A Legfelsőbb Tanács tagjai meg­választásának hatalmas politikai je­lentősége van a szovjet emberek éle­tében. Á szovjet nép nagy lelkesedés­sel készül az új választásra. A tö­megek tántoríthatatlanul követik a nagy Bolsevik Pártot és forrón sze­retett vezérüket, Sztálint, a kommu­nizmus felé vezető úton. Gergely Sándor színműve a „Nová scéna"'han A „Nová scéna" ma mutatja be Gergely Sándor: „Vitézek és hősök" című drámáját. A színház választá­sa mindenképpen helyeselhető. Ger­gely méltó v reprezentánsa annak a magyar írónemzedéknek, amelyet a fasiszta önkény, a Horthy-rendszer munkásnyúzó, szellemtipró barba­rizmusa kikergetett az országból, amely szovjet vendégjogot élvezett és Moszkvában, a szabad szovjet szellemiség talaján bonthatta ki írói tehetségét. A „Vitézek és hősök", Háy Gyula „Tiszazúgja" mellett a háborút megelőző évek legjelentő­sebb magyar drámája. Moszkvában íródott és első nagy sikereit a nagy szovjet színpadokon aratta. A felsza­badulás óta a már említett Háy­dráma mellett a népi demokráciák országainak állandó müsordarabja és hozzánk januári pilseni és eper­jesi bemutatója után érkezett, hogy ezután a köztársaság valamennyi nagy színpadán hirdesse a szocialis­ta magyar írás nagyságát. Gergely drámája a háborút meg­előző évek Horthy-világában játszó­dik le. A Tanácsköztársaság össze­omlása után halálra ítélt Eszterág Pálnak sikerült külföldre menekül­nie és 15 évi emigráció után haza­jön. Horthy pribékjei elfogják, sem­miféle kínvallatás nem töri meg, ki­végzését mégsem kerülheti el, saját sógora juttatja a golyók elé „vitézi" rangot áhító hamis kispolgári erköl­cse és szánalmas emberi magatartá­sa következményeként. Gergely drámája megmutatja, hogyan küzdött a fasiszta rendszer alatt a dolgozó magyarság az illegá­lis Kommunista Párt vezetése alatt és mennyi szenvedéssel, áldozattal járt a jobb jövőbe vetett hitnek a felszabadulás reményének ápolása. A tőke magyar urai, a főurak, a ne­messég és rendőrsége, hivatalnok­csatlósai ellen csak a dolgozók ma­roknyi csoportja lázadt és őrizte meg hitét a nagy szovjet föld felé fordult lélekkel, amely felöl minden haladó szellemű ember, minden dol­gozó megváltását várta. Gergely drámája tragikus kicsengé­se ellenére is felszabadítóan és épí­tőén hat, mert megmutatja, hogy ahol Eszterágok élnek, azon a fö'dön pusz­tulnia kell a zsarnoki rendnek és üt­nie kell a szabadság órájának. A hő­sök nem a fényes egyenruhában járó „vitézek", az ú.i rendnek ez a tün­döklő medáliákkal büszkélkedő szemet­je. ez a csontja velejéig rohadt tiszti kaszt, ez a tőkét szolgai alázattal ki­szolgáló úri-banda, hanem az éhbér­ért dolgozó, a segítés vágyától eltelt, a kínoknak és halálnak bátran szemé­be néző munkásemberek névtelen csa­pata. Az ismeretlenül maradt Rózsa Ferencek. Schönher* Zoltánok, a Csil­lagbörtönben sínylődő Rákosi Má­tyásnak névtelen társai, akiknek Ger. gely Sándor, Eszterág Pál érckemény harcos alakjában maradandó emléket állított. A múltnak helye? felismerése vezet el bennünket a mának megértéséhez és jövendő feladataink átérzéséhez. Ennyiben is értékes szemünkben Ger­gely drámája izgalomtól túlfűtött le­vegőjével, a lázadásnak villámfényei­vel, amelyek már napjainkig világíta­nak. . Reméljük, hogy a Nemzeti Színház­Kamaraszínházának ez a kezde­ményezése nagy visszhanggal fog jár. ni és jövőbeli műsorában, valamint fővárosunk nagy színpadán is ott lát­juk majd azokat a magyar darabokat, amelyek az építésről, a megújhodott és a szocializmus felé menetelő Ma­gyarország életéről szólnak és ennek az új életnek problémáit bogozzák. A magyar rádió sűrűn játssza szlovák és cseh szerzők műveit. így előadta Leopold Lahola „Négy világtáj" című színművét, Kaňa munkásdarabját, František Lange. „A tőr visszafordul" című rádiódrámáját és most Ján Drda és Iván Olbracht írói munkásságának bemutatására készül. A filmszínházak hónapról-hónapra újabb csehszlovák filmeket mutatnak be, köztük a leg­nagyobb sikert a „FARKASVEREM" aratta és most a „Néma barikádot" nézik meg a magyar nézők tízezrei. Kullúrtermékeinknek ez az egészsé­ges kicserélése mindennél példásabban bizonyítja, hogy mindannyiunknak, magyarnak, szlováknak itt egy a cél­kitűzése, egy a vágya és akarata: a szebb és boldogabb szocialista jövő. Mi, akik a kultúra kertjének gondozói vagyunk, minden sorunkkal és minden tettünkkel hirdetjük, hogy a népi de­mokráciák népei együvé tartoznak, törhetetlenül egymás mellett állunk a békevédők és békeépítők táborában, vállvetve egymás mellett haladunk, hogy dolgozóink építő akarata teljes sikerrel járjon. Ez a mai bemutató is ezt az akaratot [gazolja, ezért üdvözöljük őszinte örömmel és érezzük ünnepinek. E. V.

Next

/
Thumbnails
Contents