Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-28 / 50. szám, kedd

U J STO 1950 február 28 Csernogorszk szíbéria bányavárosának életéből A moszkvai Pravda közölte • a krasznojarszki vidék bányászainak Sztálin elvtárshoz intézett levelét, amelyben azt írták, hogy az év végéig több tízezer tonna fűtőanyagot szolgáltatnak be a normán felül. Pjotr Tihonovics Tomféjev, a 7-es számú tárna vezetője most jelentette, hogy ezt a kötelezettséget már túlteljesítették. A krasznojarszki vidék bányászairól most sokat beszélnek a Szovjetúnióban. A bányavidék központi bányavárosa, Csernogorszk, érdekes múltra tekinthet vissza. A város azelőtt egyáltalán nem létezett. 1907ben egy kis bányát tártak fel ott. Nem sokkal később újabb bányára bukkantak. Ekkor kapta a helység a Csernogorszki Bányák nevet. Har mincegy esztendővel ezelőtt még csak két barakkban és néhány földkunyhóban laktak a bányászok. Iskoláról, kórházról persze szó sem lehetett, a cári kormánytól leküldött tanító 180 kilométernyire, a legközelebbi gyógysegéd (felcser) 200 kilométernyire lakott onnan. A bányák évente körülbelül háromezer tonna szenet termeltek ki, amit fuvarosok szállítottak a Jenisszej kikötőhöz és a falusi vásárokra. Ma a tárna 35 munkaóra alatt annyi szenet termel, mint amennyit 1913-ban egy év alatt termelt. A város valósággal óránként növekszik. Ma már gyönyörű épületek sorakoznak egymás mellé, stádionja, kultúrháza van, parkírozott és fásított utak üdítik a táj képét. A csernogorszki emberek maguk is példát adnak a város fejlődéséről. Alexander Alefjevics Kocsiljajev, a harmadik akna élbányásza meséli: — Felnőtt koromban szereztem először tudomást arról, hogy szén is van a világon. Ez akkor történt, amikor a sors a bányába vezetett, ahol a szivattyútelepen dolgoztam. Egynapi munka után azt gondoltam, hogy többé nem megyek vissza. Később aztán megváltoztattam a véleményemet. Vájár lettem, majd brigádvezetö é^ jól kitanultam a bányászmesterséget. Tapasztalt, jó szakember lett belőlem. A háború alatt bányamesterré léptettek elő. 1942-ben Szibériából egy a frontra szánt küldemény kíséröjeként elutaztam a karéliai frontra. Mikor visszatértem a bányába,', ezt mondtam bányásztársaimnak: — Háború van, nekünk se könynyü a helyzetünk, de látnátok csak, hogyan küzdenek elvtársaink a fronton. Következéskép ezután még jobban kell dolgoznunk, hogy minél közelebb jussunk a győzelemhez. E perctől kezdve valamennyi tárnában emelkedett a teljesítmény. Mostanában irányításom alatt egyre több olyan fiatal dolgozik, akik már a bányásziskolából kerültek ki. Ezek a fiúk mind nagy lelkesedéssel dolgoznak. Vegyük például Pocsekutov Ivánt, aki 1928-ban született, de már sok gyakorlott bányászomon is túltesz. S mindez miért? Mert látja, hogy az élet napról napra javul és szeretne mihamarabb bejutni a Kommunista Pártba. Azt mondják, hogy Kocsiljajev nemcsak nagyon jó munkás, hanem jó agitátor is. Amikor erről beszélgetünk vele, szerénykedik: — Szó sincs róla, nem vagyok én megfelelően képzett ahhoz. Legfeljebb arról van szó, hogy például megmondom bányásztársaimnak, menjetek csak végig az utcán és számláljátok meg, mennyi gyönyörű új, fehér falu ház van nálunk. Ezeket a házakat a legutóbbi két év alatt építették. Ez a legjobb agitáció. Valóban ezeket a családi lakóházakat, amelyeket barátságos kert övez, a bányászok tízévi részletfizetésre tízezer rúbelért vásárolhatják meg. Könnyen válhatnak tehát háztulajdonossá, hiszen havi jövedelmük eléri a 4—5 ezer rúbelt. Legnépszerűbb embere a városnak Kudrjasev elvtárs, a körzeti • pártbizottság titkára, aki maga is bányász volt. A harmadik tárnában dolgozott mint fögépész. Az ö kezdeményezésére építették a komszomol tagjai a stádiont is. S ő volt a kezdeményezője a salaktörmelékből Való házépítésnek is. Igy él és így dolgozik a távoli szibériai szocialista bányaváros: Csernogorszk. — A földművelésügyi minisztérium kitüntette a legjobb gépbr'gádokat. A földművelésügyi minisztériumban szombaton, február 24-én tüntették ki a 32 legjobb gépállomás 35 legjobb brigádját, a cseh és szlovák országrészekből. P. KOSELEV: cfl ^éftúl/amá&oh. mi A Szovjetunióban több mint hétezer gép- és traktorállomás van. Minden egyes állomás igen nagy gazdasági és politikai hatással van a kolchoz-telépülések életére. Majdnem minden egyes gépállomáson működik a Párt alapszervezete. Igy a petrovi, berezovi és talovi gépállomásokon igazán példás tömeges politikai tevékenységet folytatnak a helyi pártszervezetek. Idézünk néhányat tapasztalataikból. A tömeges politikai munka formái. A tömeges politikai munka alapvető formái közé tartozik a gépállomásokon is, éppen úgy, mint a többi szovjet üzemben a tömegagítáció és a propaganda. A dolgozók politikai nevelése terén a Bolsevista Párt kezében az agitáció és a propaganda mindig erős eszközt jelentett. A legelterjedtebb forma ezen a téren az egyes csoportokkal való megbeszélés és vitatkozás, amelyet rendszerint az agitátor vezet. Szabad perceiben az agitátor maga köré gyűjti a traktoristák kis csoportját és megkezdődik a vita. A leggyakrabban egy-egy újságban olvasott cikk alapján indul meg ez a vita. Gyakori esetekben azonban előre elkészített és a vita előtt előadott témát tárgyalják meg. Igen nagy jelentősége van ennek a vitatkozásnak különösen a mezei munkák idején, amikor az emberek hosszú hónapokon át elválnak a kultúrközpontoktól. A petrovi pártszervezetben az egyéni vitát is igen gyakran felhasználják. Az egyéni vita előnye abban áll, hogy lehetővé teszi, hogy minden embert megközelítsünk, tekintetbe vegyük jellemét, tudásának színvonalát, egyéni érdeklődéseit és problémáit. Gyakran éppen ezen az úton sikerül a leginkább meggyőzni az embereket és megnyerni őket a közös termelő munkára. A talovi gépállomáson igen nagy sikerük

1 van az úgynevezett „harci újságoknak" (kisebb méretű fali újságok ezek) és a jelmondatokra, amelyek minden eseményre felhívják a traktoros brigádok figyelmét. Ha egy traktorista hajtóanyagot takarított meg és túlteljesítette normáját, azonnal rákerül a fali újságra vagy pedig jelmindatban jelentik be ezt az eseményt a töbieknek. Ugyanezen a traktorállomáson az agitátorok igen gyakran fali táblákat használnak a képes agitáció számára. Ezekre kifüggesztik a legérdekesebb újságcikeket, saját munkatársaik írásait, azonkívül plakátokat, jelszavakat, a szocialista munkaverseny eredményeit. Ezenkívül itt még „Falusi Krokodilus" névvel egy vicclapot is kiadnak, amely élesen ostorozaz az előállt rendetlenségeket és azok okozóit. Az agitációs plakátok és jelszavak, amelyek látható helyen vannak kifüggesztve, a gépállomások feladataira, a munka magasabb termelékenységére, továbbá a hajtóanyagokkal való takarékosságra és a gépekkel való rendes gondoskodásra szólítják fel a munkásokat. Az előadások nagy jelentősége. Gyakran tartanak az állomásokon szakemberek előadásokat. Ezeket az előadásokat leginkább a téli időszak alatt tartják, amikor az összes munkások a gépállomásokon vannak. A talovi gépállomás pártszervezete rendszeresen tart előadásokat a nemzetközi helyzetről, a Párt és a kormány fontos határozatairól, a mezőgazdasági tudomány sikereiről. Amikor a gépállomásokon ilyen előadások vannak, akkor a legközelebbi kolchozokból összesereglik a nép. Nem egyszer valamely fontos megállapítás vagy esemény megmagyarázásánál a gépállomások törekvéseit a kommunisták és a gépállomásokhoz tartozó kolchozok ezirányú törekvéseivel kapcsolják össze. így pl. amikor az elmúlt év októberében kihirdették a kormánynak és a Pártnak az erdőültetésre vonatkozó határozatát, a traktorállomás és a kolchozok kommunistái közös erővel fe,j!tették ki e sztálini terv hatalmas jelentőségét, amely a természet átalakítására irányul a kolchozok érdekében. Az agitátorok kiválogatása és azok vezetése. Az agitáció sikerét az agitátorok, azok az emberek döntik el, akikre rá van bízva ez a nagy és tiszteletteljes feladat. Ezért az agitátorok kiválasztásának és nevelésének a gépállomás pártszervezete igen erős figyelmet szentel és nagy jelentőséget tulajdonít. A petrovi gépállomás agitációs kollektívje 30 tagot számlál. Ezeket az embereket minden téren előkészítik a rájuk váró munkára. Az agitátorok kiképzésénél a szemináriumok az egyik leghathatósab eszköz. A talovi gépállomás pártszervezete hetente tartja ezeket a szemináriumokat. Itt az agitátorok megismerkednek az agitáció formáival és eszközeivel. Tájékozást nyernek a mindennapi eseményekről, a földművelés legkiválóbb dolgozóinak sikereiről. Itt számolnak be munkájuk eredményéről és kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat. Ám az agitátorok felvilágosítása egyáltalán nem korlátozódik csak ezekre a szemináriumokra. El vannak látva könyvtárral, amelyben a legértékesebben és leggondosabban kiválasztott könyvek vannak és minden agitátornak újságok járnak. A pártiroda tagjai gyakran ellátogatnak a gépállomásra, ellenőrzik az agitáció minőségét, résztvesznek a vitákon, átolvassák a fali újságokat, megismerkednek a munkaversenyek eredményeivel. Rögtön helyben megadják az agitátoroknak a megfelelő oktatást, az agitátorok számára külön politikai tárgyú előadásokat és vitákat tartanak. Ez elősegíti azt, hogy az előálló eseményekben szabadabban és függetlenebbül tájékozódjanak, A szocialista munkaverseny megszervezése. A tömeges politikai munka a gépállomások munkásai körében igen fontos feladatot tölt be a szocialista munkaverseny megszervezésénél és kifejlesztésénél. Ezt számos példa bizonyítja. A petrovi gépállomás pártszervezete, amely feladatául tűzte ki, hogy a szocialista munkaversenynek megnyeri a tavaszi munkálatoknál áz összes traktoristákat, segítségére volt kötelezettségvállalásaik előkészítésénél. Az agitátorok előadást tartottak a traktoristáknak arról, hogy legjobban hogyan fogadhatják el és gyakorlatban hogyan valósíthatják meg a szakemberek tapasztalatait és miben rejlik azok sikerének titka. Az emberekkel kemény és nehéz munkát végeztek az agitátorok, azonban meghozta az eredményét. Az összes traktorista bekapcsolódtak a munkaversenybe és konkrét kötelezettségeket vállaltak magukra A brezovi gépállorrrüson is sikeresen használták fel a szocialista műn kaverseny megszervezésénél az agitációs erőket, főleg a „magas minőségi brigád" megszervezésénél. Mindenekelőtt maguk a kommunisták kapcsolódtak be a munkaversenybe és példát mutattak munkájuk magas termelékenységével, A pártiroda min den öt napban jelentést adott ki, amelyben visszatükröződött a munkaverseny lefolyása. Név szerint megnevezték a legkiválóbb brigádo kat és traktoristákat, példákat hoztak fel stb. A tavaszi munkálatok első napjától kezdve az agitátorok a fali újságokon az ezzel kapcsolatos problémákat és tényeket tüntettek fel. Megjelentek a hirdetőtáblákon a munkaverseny eredményei. A brigádokban rendszerint vitákat folytattak a politikai és termelési problémákról. Minden egyes ilyen vitát az agitátoro-k igyekeztek összeköttetésbe hozni a gyakorlati problémákkal és eseményekkel, amelyek az egyes brigádok életéből adódtak. Ha vonta egyszer termelési tanácskozásokat tartottak, amelyeken a vetés és az azzal kapcsolatos munkálatok lefolyásáról számoltak be. Mindez erősen elősegítette a munkaverseny kifejlődését, felébresztette az emberek alkotó tevékenységét, emelte a munka termelékenységét. A pártszervezetek tömeges politikai munkája a gépállomásokon jelentős méretben elősegíti a politikai nevelést a gépkezelőknél, a traktoristáknál, a kombájnvezetőknél és annak munkásainál, a javítókban dolgozóknál és a gépállomások többi munkásainál is. A pártszervezetek, felhasználva az agitációs propaganda különféle formáit, igen magas termelékenységet érnek el a traktorállomások munkájában, az embereket a felelősségérzet szellemében tanítják és művelik, hogy ilymódon egyre jobban megerősítsék a szocialista mezőgazdaság fejlődését. Takarékossági brigád Nap-nap után a levelek tömege érkezik a lyubinói Kaganovics gyárba, Pomina Valentina mintázó-brigádvezetőhöz. Ez a fiatal kommunista lány az elmúlt év végén nagy hírnevet szerzett. A „Gudok" közlése szerint Fomina Valentina formázó brigádja elhatározta, hogy csökenti az önköltséget és a selejtet. Az első időben a leányok igen szerény feladatot tűztek maguk elé. A szegek és formázótűk megtakarítása volt céljuk és ezzel havonta 200 rúbelt takarítottak meg. Ez nem nagy öszszeg a nagy gyár teljes költségvetéséhez viszonyítva. De a szovjet társadalom úgy ítélte meg a lányoknak ezt a kezdeményezését, mint a szovjet munkások nagysikerű mozgalmának kezdetét Az acélöntő műhelyben dolgozó kommunisták a komszomolisták hamarosan követték Fomina Valentina példá. ját. Áttértek az önálló anyagelszámolásra. Minden brigádnak, amely résztvesz a pénz- és anyagtakarékossági versenyben, kis könyve van. Az első lapon Lenin szavai olvashatók: „A kommunizmus ott kezdődki, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkozni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden pud gabonát, kőszenet, vasat és egyéb ter. mékeket megőrizzen bár azokat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is „hozzátartozói", hanem „távolállók" — azaz a társadalom egésze tíz- és százmillió ember, akik eleinte egy szocialista államban, később a szocialista köztársaságok szövetségében egyesülnek". E könyvecskébe beírják az egy hónap alatt elért megtakarítást, valamint a brigádok versenyeredményeinek minőségi jelzőszámait Fel vannak tűntetve az anyagfelhasználások normál az anyagok értéke és a tényleges felhasználás. Fomina Valentina brigádja az elmúlt év első 6 hónapjában 41 kg íormázótűt és 6 tonna szenet takarított meg. Ugyanakkor a formázási selejt egyötödére esett. Ez idő alatt 14 ezer rúbelt takarítottak meg, amit az üzem további beruházásaira fordíthattak. Hatalmas mozgalommá nőtt e fiatal lányok kezdeményezése. Az emberek ezrei csatlakoztak a megtakarításért és selejtcsökkentésért folytatott harchoz. A Kaganovics-gyárban már több mint 70 brigád küzd a megtakarításokért és selejtcsökkentésért. Hét hónap alatt több mint 652 ezer rúbe! értékű anyagot és villamosenergiát takarítottak meg. Fomina brigádja 40 ezer rúbelt, de Popov Polina ifjúsági brigádja még nagyobb megtakarítást ért el. — örülök hogy kezdeményezésünk ekkora lendületet vett — mondja Fomina Valentina. — Hadd szárnyaljanak túl mások bennünket. A fontos az, hogy közös eredményünk még nagyobb legyen és üzemünk, népgazdaságunk még több nyereséghez jusson. már az UJ SZO KÉPESKÖNYVÉT? Húsvét előtt jelenik meg az első száma, de már most üiztosítsa példányát! Előfizetési díj egy évre 120 Kčs. Érdeklődőknek „Képeskönyv"-befizetőlapokat küld kiadóhivatalunk. HIREK ® A kazaszktáni kohászat gyorsöntései. Kazasztán kohászati vállalatainál a dolgozók mindenütt túltejesítik a tervet Januárban az acéltermelést a múlt év azonos hónapjához viszonyítva 21.4 százalékkal emelték. Február hónapban még nagyobb eredményt várnak. • A leningrádi „Sztálin"-gyár nyerte meg a Szovjetúnió szocialista munkaversenyt. A leningrádi Sztálin kohászati gyár a szocialista munkaversenyben elnyerte a Szovjetúnió minisztertanácsa vándor zászlaját. A múlt év november 7-ig a gyár teljesítette az évi előirányzatot és ez évben újabb kiváló eredményeket ért el. A gyár dolgozói között a választások tiszteletére még nagyobb lendülettel folyik a szocialista munkaverseny. • Szén és acél a terven felül. A kemerovói szénkombinát bányászai nagy sikerrel teljesítik a választások tiszteletére rendezett munkaversenyek során vállait kötelezettségeiket. Januárban terven felül sok kiváló minőségű szenet termeltek és fokozták a szénkonbájnok kihasználását. Más üzemekből is újabb munkasikerek híre érkezik. A Kirov-bányában 24 óra alatt 500 tonna szenet termelt a ko-nbájn. A novo* tagili acélöntődé egyik ismert munkása 6 óra 40 perc alatt teljesítette az öntést 9 óra helyett. • Novoszibirszk példaként áll előttünk. A Szovjetúnióban nemcsak Moszkva számára dolgozták ki az építkezési és szabályozási terveket, hanem más városok számára is. Igy pl. Novoszibirszk a múltban tipikus „kis fészek" volt. Igen rövid időn belül azonban teljesen megváltozott és ma máihatalmas modern város, amelyben sokemeletes óriási lakóházak, gyönyörű középületek emelkednek, köztük a világ egyik legnagyobb operája. Ebből a városból a mult építészete teljesen eltűnt. Azonban nemcsak Novoszibirszk ment át ilyen alapos változáson, hanem Szverdlovszk is, az Ural ipari központja. Cseljabinszkből is hatalmas ipari város lett, amely a sztálini ötéves terv előtt csak 80 ezer lakost számlált, ma már azonban majdnem 300 ezret. • A Literaturnája Gazeta ismerteti Pevcov híres orosz földrajzkutató „Tibet" című könyvét, amely most jelen tmeg új kiadásban. A könyv Pevcov belsőázsiai expedíciójának útját írja le. A munka rendkívül gazdag ismertető anyagot nyújt a tibeti fennsík északnyugati, legmagasabban fekvő és emiatt rendkívül nehezen megközelíthető részéről. Tibet a tenger színe felett 4100 méter átlagos magasságban fekszik. Kiterjedése oly nagy, mint Németország és Franciaország együttvéve. Tibet kínai terület, fővárosában, Lhasszában ma is látható az a kőoszlop, amelyre a 8. században felvésték a Tibet és Kína között kötött szerződést. E szerződés szerint, „tekintettel Tibet és Kína áldásos együttműködésére, földjeiket egyesítik". ' — A moszkvai Pravda cikket közöl, melyben statisztikai adatokkal bizonyítja a munkáspártok erősödését az egész világon. Franciaroszágnak 669.000, Olaszországnak 2,300.000 (háború előtt 58.000), a kínai Kommunista Pártnak 4,000.000, a lengyel munkáspártnak 1,360.000 (20.000), a román munkáspártnak 1,000.000 (1000), a magyar dolgozók pártjának 950.000 (30.000), a bolgár Kommunista Pártnak 460.000 (80.000) tagja van.