Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-28 / 50. szám, kedd

J UJSZÖMagyarország sztahanovistái országos tanácskozásra gyűltek össze 1950 február 28 Az elmúlt héten a Vasas-szakszervezet székházának fellobogózott dísztermében összegyűlt a magyarországi sztachanovisták első országos tanácskozása. A díszülésen megjelent Rákosi Mátyás, a magyar dolgozó nép nagy vezére, Bárdin Iván Pavlovics, a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a szovjet sztachanovisták küldöttsége, Dubjaga Panyin és Zsuravliev elvtársak, Szakasits Arpád, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Dobi István miniszterelnök, valamint a Magyar Népköztársaság kormányának tagjai, a szakszervezetek és a legjobb magyarországi sztachanovisták. A vendégek soraiban helyet foglaltak a szovjet küldöttség tagjai: Tyihonov, a szovjet Írószövetség helyettes főtitkára, Zamuskin, a moszkvai Tretyakov képtár igazgatója, Novikov, a Sztálin-díjas zeneszerző és a népi demokratikus országok követei. A tanácskozást Harustyák József, a szakszervezeti tanács elnöke nyitotta meg, majd Apró Antal, a szakszervezetek országos tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. Apró Antal beszédében megállapította, hogy azok a jelentős politikai, gazdasági és kulturális eredmények, amelyeket Magyarország dolgozó népe elért, elsősorban a magyar nép felszabadítójának, a hős szovjet népnek, a dicső Szovjet Hadseregnek, a haladó emberiség bölcs vezérének, a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtársnak köszönhetők. A Szovjetunió harcos békepolitikája biztosította a magyar dolgozó nép számára, hogy építőmunkáját nyugodtan folytathatja, hogy az imperialistáknak és ügynökeiknek nem sikerül megzavarni az ország békés fejlődését.. Ezután Apró Antal arról beszélt, hogy a szocialista munkaversenyek olyan kibontakozást, olyan lendületet adtak a munkának, amely azelőtt Magyarországon ismeretlen volt. Magyarországon ma már sokezer azoknak a munkásoknak a száma, akik büszkén viselik a Sztachanov munkás-mérnök, vagy mester megtisztelő címét. Beszéde végén Apró Antal a sztachanovisták feladatairól beszélt. — A sztachanovista mozgalom hazafias mozgalom — állapította meg a SzOT főtitkára —, kifejezője a felszabadult munkásosztály termeléshez való megváltozott viszonyának. Apró Antal után az egybegyűltek lelkes tapsvihara mellett Bardin, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke üdvözölte a kongresszust. — Engedjétek meg — mondotta —. hogy a Szovjetúnió Külföldi Kapcsolatokat Ápoló Társaságának, a Szovjetúnió tudományos és kulturális dolgozóinak és a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára érkezett küldöttség tagjainak nevében üdvözöljem önöket. Különös öröm számunkra, hogy Magyarország sztachanovista dolgozóinak gyűlésén személyesen adhatjuk át ezt az üdvözletet mindazoknak, akik a Sztachanov-mozgalom szervezési kérdéseinek e mozgalom kifejlesztése kérdésének megtárgyalására itt megjelentek. — Ismeretes a Sztachanov-mozgalom óriási jelentősége szovjet országunk életében. | Ez a mozgalom alapvető a szellemi és fizikai munka közötti ellentét felszámolása szempontjából; szolgálja a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet ügyét. A kommunizmus olyan társadalom, amelyben a régi társadalom minden ellentmondását megsemmisítették. Az egyik ilyen ellentmondás a szellemi és fizikai munka ellentéte. A kommunista társadalomban minden munkás képzett. Valamennyi munkás és paraszt — Sztálin elvtárs szavai szerint — a mérnökök és technikusok színvonalára emelkedik. Ennek a feladatnak megvalósítása érdekében a Szovjetúnióban már hatalmas munkát végeztek. Első lépésként a szovjet nép már teljesen felszámolta azokat a hiányokat, amelyek még itt-ott az alapműveltség terén mutatkoztak. A Szovjetúnió főiskoláin több, mint egymillió hallgató tanul. Az elkövetkezendő három-négy ötéves tervben a szovjet nép többsége (azok közül, akiknek életkora 18 és 50 év között van) középfokú, általános és technikai képzettséggel rendelkezik majd, tízmilliók pedig fellsőbbfokú képzettséggel. A Szovjetúnióban nemcsak azok jutnak magasabb képzettséghez, akik az iskolában tanulnak, hanem a gyárak, üzemek és kolchozok dolgozói is. A sztachanovisták technikai kultúrája és általános műveltsége magas színvonalon áll és egyre jobban megközelíti a mérnökök és technikusok színvonalát. Sztálin elvtárs a sztachanovista munkában a dolgozók kulturális és technikai téren való felemelkedésének olyan eszközét jelölte meg, amely a szellemi és fizikai munka közötti ellentét kiküszöböléséhez vezet. — A Sztachanov-mozgalom fejlődésének alapja az, hogy olyan új emberek nőttek fel az iparban, akik új technikai normákat teremtenek és összezúzzák a régi, elavult technikai normákat. A Sztachanov-mozgalom a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavítása alapján nőttnagygyá s mert nálunk nincs kizsákmányolás, a dolgozó embert a szovjetek országában megbecsülik, a dolgozó nem a kizsókmányolóknak, hanehi az egész társadalomnak dolgozik. A Sztachanov-mozgalom jelzi azt, hogy a szovjet országban új technikát hoztak létre és a Sztachanovmozgalom szoros kapcsolatban is áll ezzel az új technikával, ennek kifejlődésével. A Sztachanov-mozgalom országunkban jelentős tényezője a városi és falusi dolgozók kulturális és technikai színvonala emelkedésének. Ez a mozgalom a szovjet országban valóban az egész népre kiterjed, kifejezi a munkások, a kolchozparasztok, mérnökök és technikusok kimeríthetetlen és alkotó kezdeményező készségét, hatalmas mozgató ereje a kommuinzmushoz vezető szilárd előrehaladásunknak. — A tudomány és a gyakorlat szovjet munkásainak közös alkotó tevékenysége, a munka és a tudomány közötti olyan viszony, amely csak a szocializmusra jellemző — világos bizonyítékai annak a folyamatnak, amely országunkban a szellemi és fizikai munka közötti ellentét kiküszöböléséhez vezet. — A szovjet gyárakban, szén- és ércbányákban, vasutakon és mezőgazdaságban ezrével dolgoznak sztachanovisták, — a termelés újítói, legjobbjaik neve ott szerepel a Sztálin-díjjal kitüntetettek díszes névsorában, híres tudósok nevei mellett. — A termelés észszerűsítésének, új munkamódszerek létrehozásának, a munkatermelékenység növelésének rendkívül fontos tényezője a sztachanovisták aktív részvétele. így jellemezte ezt Sztálin elvtárs: „Nem világos-e, hogy a Sztachanov-mozgalom iparunk jövőjének képviselője, hogy ebben a mozgalomban a munkásosztály eljövendő kulturális és technikai föllendülésének magva rejlik, hogy ez a mozgalom azt az útat nyitja meg számunkra, amelyen egyedül és kizárólag érhetjük el a munka termelékenységének azt a magasabb fokát, mely a szocializmusból a kommunismusba való átmenethez s a szellemi és testi munka közötti ellentét megszűntetéséhez szükséges." — Vezérünknek, Sztálin elvtársnak e szavai megmutatják: milyen nagy jelentőséget tulajdonít a Sztachanov-mozgalomnak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy forrása ez a mozgalom a munkatermelékenység emelésének, kulcsa és egyik legfőbb fegyvere a szocialista rendszernek a termelés megszervezése régi kapitalista formáival szemben vívott gazdasági harcában. A Sztálin elvtárs vezetése alatt felnőtt szovjet sztachanovisták hadseregének tapasztalatai szolgáljanak segítségül annak a végtelenül fontos mozgalomnak, amely a Magyar Népköztársaságban Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével most van növekvőben — fejezte be hatalmas tapssal, zúgó ünnepléssel fogadott beszédét Bárdin elvtárs. A tanácskozás résztvevőinek lelkes ünneplése közben Gerő Ernő elvtárs emelkedett szólásra. A Magyar Népköztársaság minisztere a magyarországi sztachanovista mozgalom feladatairól beszélt. A Sztachanov-mozgalom keletkezésének négy sztálini feltételét hangsúlyozta Gerő Emő. —> A Sztachanov-mozgalomról 1935-ben tartott történelmi jelentőségű beszédében Sztálin elvtárs megállapította, hogy a Sztachanov-mozgalom keletkezésének négy alapvető feltétele van. Az első feíté'el a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavulása. Sztálin elvtárs aláhúzta, hogy ha a munkások jobban élnek, ha vidámabb az élet, akkor jobban megy a munka A magyar népi demokratikus kormány helyes politikájának, Rákosi Mátyás útmutatásának eredményeképpen Magyarországon a dolgozók és mindenekelőtt a munkások életszínvonala az utóbbi évek folyamán hatalmas mértékben emelkedett. A Magyar Népköztársaság dolgozó népe elmondhatja, hogy az a társadalmi átalakulás, amelyet a dicső Szovjet Hadsereg felszabadító cselekedete tett lehetővé és indított el és amely következményeiben egyértelmű a szocialista forradalommal, máris odavezetett, hogy Magyarország dolgozói nemcsak szabadságot kaptak, hanem a szabadság mellett anyagi javakat is. A második feltétel, melyre Sztálin elvtárs rámutatott, a kizsákmányolás megszűnése. Magyarországon e feltétel megvan. Bár nem annyira általános jelleggel, mint a Szovjetúnióban, a mozgalom keletkezésének idején. A Magyar Népköztársaságban a megvalósított államosításokkal a gyáriparban teljesen megszűnt a kizsákmányolás, de megszűnt a népgazdaság egész sor más területén is. A magyar munkások, a Magyar Népköztársaság dolgozói túlnyomó döntő többségükben nem kizsákmányolt proletárok többé. Nem a tőkék számára termelnek profitot, hanem saját maguk, a nép számára végzik termelő munkájukat. Ennek óriási jelentősége van a Sztachanov-mozgalom létrejöttében országunkban. A harmadik feltétel, amelyet Sztálin elvtárs, mint a Sztachanov-mozgalom keletkezésének alapvető tényezőjét jelölt meg, az új technika, — hangsúlyozta a magyarországi sztachanovisták első országos tanácskozásán Gerő Ernő, a Magyar Népköztársaság minisztere. — Egyesek azt gondolják, hogy ez a feltétel Magyarországon teljesen hiányzik. Hároméves tervünk nem a népgazdaság újjáalakítását tűzte ki célul, hanem a háborúban lerombolt, jelentékeny mértékben sérült és dezorganizált népgazdaság újjáépítését. Vannak, akik azt gondolják, hogy Magyarországon az új technika mint feltétel teljességgel hiányzik, mert a hároméves terv során nem építtettünk úgy, ahogy a Szovjetúnióban az első ötéves tervben építettek. így megítélni a dolgot helytelen volna Az ipari termelés a hároméves terv megvalósításának eredményeként, — hangsúlyozta Gerő elvtárs — mintegy 50 százalékkal túlhaladja a magyarországi termelés háború előtti színvonalát. Régi üzemeinkbe svkezer új. korszerű gépet állítottunk be. Üzemeinkbe részben új techniká- vittünk, A negyedik feltétel, amelyet Sztálin elvtárs, mint a Sztachanov-mozgalom keletkezésének alapját megjelöl: az emberek, akik a technika minden csínját-bínját ismerik, akik teljes mértékben elsajátították a technikát a maguk területén és akik ki tudják belőle préseim mindazt, ami benne van. Magyarországon ezek az emberek megvannak. Legjobb képviselőik itt ülnek ebben a teremben, hangsúlyozta Gerő miniszter, itt ülnek a magyar sztachanovisták küldöttei, de rajtuk kivül még sok százan és ezren vannak ilyen emberek az üzemekben és a termelés legkülönbözőbb ágaiban. Magyarországon a Sztachanov-mozgalomnak mind a négy sztálini alapfeltétele kisebb vagy nagyobb mértékben megvan. És amennyiben egyes feltételek még hiányosan vannak meg, ezeket pótolja, segít áthidalni a szovjet tapasztalat, a Szovjetúnió világító példája. Minél teljesebbé válnak a még hiányosan meglévő egyes feltételek, minél inkább haladunk előre a szocializmus építésének útján, a tőkés elemek kiszorításának útján, annál inkább fog kibontakozni a Párt és a kormány támogatásával, helyes vezetésével a Sztachanov-mozgalom. Gerő Ernő, a magyar népköztársaság minisztere nagyhatású beszédét a kővetkező szavakkal fejezte be: — A munkaverseny és a Sztachanov-mozgalom, mint a munkaverseny magasabb formája, nem képzelhető el a munkások, a műszaki értelmiség, az üzemvezetés és általában a termelés és az ipar vezetése s az egész gazdasági vezetésnek legszorosabb együttműködése nélkül. Ezen a téren főként a sztálini munkafelajánlás és a sztálini maszak idején megtettük az első lépéseket. Örömmel kell megállapítani, hogy műszaki értelmiségünk jelentékeny segítséget adott és ad napról napra a Sztachanov-mozgalom kifejlődéséhez. De természetesen, ezen a téren még nagyon sokat kell tennünk. Az üzem és a termelés vezetőinek nem szabad elfelejteniük, hogy a munkásokat nemcsak tanitaniok kell, hanem tanulniok is kell tőlük. Gerő elvtárs beszédét a tanácskozás résztvevői percekig tartó viharos tapssal fogadták. A. ZÁPOTOCKÝ 2

4 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ — És nem gondolsz a bíróra, a papra, az uradalmat vezető urakra, a cukorgyári tisztviselőkre, a gazdákra? Ellened lesznek, lehetetlenné teszik az egyesület megalakítását és téged a végén megint csak feljelentenek. — Miért lennének a dolog ellen? Miért ne helyeselhetnék, miért ne segíthetnék elő az ügyet? Ne félj, Betti. A börtönben sok időm volt, ott mindent átgondoltam. Éjjel-nappal gondolkodtam. Tudom, hogy kell hozzálátni a dologhoz. Egyesület lesz és nem is egy. Majd meglátod. A föld forog és akkor sem állt meg, amikor a hatalmasok arra kényszerítették Galileit, hogy ezt az igazságot visszavonja. Épp így a fejlődés sem áll meg, Betti. És a fejlődés a szocializmus felé halad. Ha mi nem is érjük el a szocializmust, Betti, sokféle változásnak és társadalmi fordulatnak leszünk a tanúi.. De az egészen biztos, hogy a gyermekünk meg fogja ismerni a szocializmust. Ö már olyan időszakban fog élni, amikor nem lesznek többé undorító büdös zsellérlakások, cs. és kir. uradalmak. A dolgozó embereknek épp olyan jogaik lesznek, mint a gazdagoknak. Nem, több lesz a joguk, mert csak annak van joga dönteni, aki dolgozik. De ahhoz, hogy a gyermekünk mindezt elérje, arra van szükség, hogy az apja ne riadjon vissza sem a börtöntől, sem a csendőrségtől, sem a plébános beszédeitől, sem a felfuvalkodott községbírótól, sem pedig attól, hogy azok, akiknek segítségre van szükségük, nem ismerik fel saját helyzetüket és maguktól nem találnak a helyes útra, amely mai nyomorúságukból kivezetheti őket. Gondolj pl. Juránekre, a tejeskocsisra, akiről az imént beszéltél. Ne csodálkozz azon, ha beleegyezett, hogy felesége, amig fiatal és kívánatos volt, az intéző rendelkezésére álljon, mert csak az intéző ur támogatasával kaphatta meg a tejeskocsis helyét. Már pedig számára a mai körülmények között ez az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon az uradalom rabszolgaságából és saját kunyhóhoz jusson, ö, persze, tudatlanságában nem gondolt arra, hogy az uradalomnak csak egy tejeskocsisa van és ezen az úton az uradalomnak csak egy zsellérje szabadulhat ki a rabszolgaságból, az akinek a feleségére az intéző szemet vetett. A többi száz és ezer zsellér rabszolga marad. Ezért van szükség egyesületekre és szervezetekre. Tömöríteni kell az embereket, meg kell tanítani őket arra, hogy más utat keressenek szabadulásukhoz. Gondolj a szolgabírákra, a rendőrbiztosokra, a bíróság embereire, a csendőrökre, akik az embereket letartóztatják, elítélik és száműzik. Valamennyien a törvény és a császár nevében teszik ezt. Szolgálniok kell. Azt hiszik, hogy nincs más út számukra. Lakáj-szerepet vállalnak, mert kényelmesebb meghajolni a felsőbbség előtt, mint egyenes gerinccel kiállni és az igazságot hangoztatni. Az a kérdés, hogyan lehet őket megváltoztatni? Lakájszellemben nevelkedtek és lakájszellemben nevelik gyermekeiket. A korcsmában, ha úgy adódik, szívesen elénekelnek egyegy cseh nemzeti dalt, de a hatalmat képviselő német dobbant egyet a lábával és megrázza öklét feléjük, folytatják az alázatos talpnyalást. Hogyan lehet őket megszabadítani az alázattól és a talpnyalástól? Csak szervezéssel és szervezettel. A régi úri hatalommal a dolgozók új hatalmát kell szembeállítani. Ez nem könnyű feladat, Betti. Lassú munka és talán hálátlan is. Minél inkább kitérnek előle, kényelemszeretetből, az emberek, annál lassabban halad előre és annál később fog diadalmaskodni az igazi ügy. Annál tovább tart majd a rabszolgaság és az igazságtalanság. De minél több ember vesz részt ebben a munkában, annál gyorsabban és annál eredményesebben halad majd előre ügyünk. Ezért, Betti, ne is haragudj rám. Zákolanyban is kell egyesületnek lennie. Itt is szükség van zászlóra, amely a győzelem felé viszi az elnyomottakat. Ezeket mondta BudedSky szabó 188^-ken feleségének. És azután megkezdte a munkát Zákolanyban. Valóban sok nehézséggel kell megküzdenie, amíg megtörte a falusi nép kezdeti ellenállását és előítéleteit. A falu. Abban az időben a dolgozó szegényemberek is elfcr gultan, előítéletekkel és félelemmel tekintettek a szocialistákra. A szocializmusról és a szocialistákról sok mindenféle mende-monda járta, de ezek egyáltalában nem keltettek bizalmat irántuk. A szocialistákról általában így beszéltek: — Istentelenek, zsidóbérencek, csirkefogók és anti" krisztusok. Nem akarnak dolgozni. Nem tisztelik a hatóságokat. Csak felfordulást akarnak, bűntetteket és merényleteket készítenek elő, hogy elrabolják a vagyont azoktól, akik becsületes munkával szerezték. A szabadszerelem hívei, meg akarják szüntetni a házasságot, felakarják borítani a családi életet. Az a céljuk, hogy elűzzék a nyugalmat a falusi házakból. Azt akarják, hogy a szomszédok ellenségeskedjenek és egymás ellen forduljanak. A Budecs-környéki falvakban is ez volt a felfogás. Sőt, itt talán még rosszabb szemmel néztek a szocialistákra, mivel a kladnói szénkerület közel volt s ott a tőkés szénbárók és vasgyárosok még jobban féltek a szocializmustól és a szocialistáktól s éppen ezért besúgóik, a talpnyalók és az árulók segítségével hátborzongató rémtörténeteket terjesztettek a munkásság szervezőiről. Ilyen körülmények között Suberték házában, ahol Budecskyék laktak, szintén nem volt vidám a hangulat. Budecsky homlokát ráncolta és fejét törte naphosszat, felesége pedig éjjel-nappal sírdogált. Szinte lehetetlen volt mnkát és megélhetést szerezni. Nyomoruk nőttön nőtt. Végtére is ki varratott volna szocialistánál, börtöntölteléknél, aki tolomcúton érkezett illetőségi községébe? (Folytatjuk.)!